2008-02-20

Fekete Ágnes: Áldás, békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnest, az adás szerkesztőjét hallják. Jártunkban-keltünkben talán találkoztunk azzal a plakáttal, hogy boldog aki olvassa. 2008-at a Biblia évének nevezték a történelmi egyházak és ezt a mondatot tűzték ki mintegy jelmondatul. Nagyon örülök, hogy végre egy teljesen pozitív, mindenkit a boldogságra hívó megállapítás került a közterekre. Most a böjti időre barátainkkal készítettünk egy zsoltáros-bibliamagyarázatos összeállítást, aminek a segítségével együtt lehetünk lélekben napról-napra. És valóban boldogság olvasni. Boldogság távol mégis közel lenni a Biblia lelkesítő betűi fölött. Most egy rövid hangképet hallhatnak arról az eseményről, amikor a katolikus, református, evangélikus egyházi vezetők a Magyar Televízió elnökével együtt bejelentették a Biblia Évének kezdetét.

Csoma Áron: Nagy szeretettel köszöntjük bíboros urat, püspök urakat.

Bölcskei Gusztáv: Boldog aki olvassa. A Biblia az emberi egzisztenciának, együttélésnek fontos, meghatározó iránytűje, és ez fejeződik ki ebben a mondatban, aki ismeri, aki befogadja ennek az üzenetét, az eljut arra a fajta boldogságra, amelyik a teljes emberi életet jelképezi. Ezért szeretnénk azt, hogy a 2008-as esztendőben ez a "nagy könyv" úgy kerüljön a magyar társadalom elé, hogy aki már korábban ismerte, most még jobban elmélyedhessen benne, aki nem ismerte, az rácsodálkozhasson, hogy jé ez is benne van a Bibliában és valóban azt szeretnék, hogy ha a legfontosabb üzenete ennek az évnek az lenne, hogy a Biblia ma is tud megszólítani embereket.

Erdő Péter: A püspöki konferencia nagy örömmel vesz részt a Biblia Évének megrendezésében. Láthatjuk itt az asztalon ezt a szép nagy Biblia-kiadást, ami a legújabb terméke a katolikus biblia-kiadások sorának. Ennek a külalakjáról látszik, hogy nyilvános használatra szánták. A Biblia egyébként számomra is -de azt hiszem hogy mindannyiunk számára akik foglalkoztunk vele-, új és új kihívásokat jelent. Tehát nem egy békés könyv amely meghúzódik a polcon, hanem személyesen provokál bennünket. Nem csak gyerekkoromban, de egészen papnövendék koromig, a 70-es évek elejéig nálunk otthon a családban teljes Szentírás nem volt. Mi 56-ban kiégtünk és annak idején katolikus Bibliát kapni nyilvános üzletben nem lehetett. Templomok előtt, idős nénik árultak néha régi használt egyházi könyveket, ott lehetett vadászni. Nagyot változott azóta a világ. Ma nem az a probléma, hogy nem tudjuk megszerezni a Szentírás teljes szövegét. Kispap koromban antikváriumban azért egy Károli Bibliát természetesen én is vettem és nagyon hasznos is volt az a vizsgákon, mert olyan kiadás volt, ahol dőlt betűvel voltak szedve azok a szavak, amik az eredeti héberben, vagy görögben nem voltak benne. És amiket a fordító az érthetőség kedvéért toldott hozzá. Ma az a probléma, hogy az emberek nem olvasnak. Nekünk magunknak is kevés az energiánk arra, hogy elmélyülten olvassunk, pedig a Biblia ma talán éppen ebből a szempontból jelenti a legnagyobb kihívást. Nem aki beszél róla, hogy milyen értékes, az a boldog, aki tényleg olvassa.

Ittzés János: Életem folyamán a Szentírás két olyan mondata jutott osztályrészemül, amelyik a szó szoros értelmében életet mentő volt a számomra. Mert átsegítettek életemnek olyan nehéz krízishelyzetein, amikor csak ez a segítség volt az egyetlen kapaszkodó számomra.

Rudi Zoltán: Talán ez a legfontosabb, hogy a Biblia éve fő támogatója legyen a Magyar Televízió, mert Magyarországon ma több mint 70 magyar nyelven beszélő valamilyen televízió, elektronikus médium, csatorna létezik. Azaz óriási a médiazaj, hogy a Biblia egy olyan fontosságú könyv, amely értékorientáló erő.

Ének

Fekete Ágnes: A Bibliával kiemelt módon a teológia tudománya foglalkozik. Az eredeti szövegeket vizsgálják, fordítják, magyarázzák. Dr. Bolyki János az Újszövetség professzora. Ő az a teológus, akit a Tudományos Akadémia is tagjai közé számlál. Arról kérdeztem, hogyan magyarázzák a Bibliát, miért szereti ő ezt a könyvet.

Dr. Bolyki János: Ha most az irodalmi részt nézhetem, az kifogyhatatlan a narrációkban, a történetekben, a drámákban, énekekkel, imádságokkal, krónikákkal, bölcselkedéssel, eredetmítoszokkal. És amit megírt, az gyönyörűen van megírva. Én nem mondom, hogy a harmadik Mózes könyvében, hogy hány sing hosszú legyen a sütőlapát, az nagyon lekötne, de itt megint úgy kell venni, ahogy Kálvin is a Reformáció hitvallásában mondta, hogy a Biblia a Bibliát magyarázza. Valahol valamilyen összefüggésben meg lehet azt találni, annak az értelmét, de az biztos, hogy ez nem a legfontosabb. Tehát ha tőlem azt kérdezik, hogy hiszed-e, hogy a Biblia mindenestől Isten szava, akkor azt mondom, hogy természetesen hiszem, de nem úgy, hogy az egyes szavak más szavaktól elválasztva, külön is érvényesek, hanem az egészbe befonódva érvényesek. Például, hogyha a tizennegyedik zsoltárban azt mondja az ember, hogy nincs Isten, akkor ahhoz hozzá kell tenni, hogy a bolond ember azt mondja szívében, hogy nincs Isten. A mondat első fele nélkül félremagyarázható a második. Kálvin ezt úgy tanítja, hogy először volt Isten kijelentése szavai által, vagy tettei által, de akkor kellettek emberek, akik felismerték, hogy az Isten szava volt és Isten tette volt. Aztán mentek tovább néha az évszázadok és hagyományként őrizték, aztán egyszerre volt alkalom megírni. És hogy a Biblia ihletettsége mindegyikben benne van. Tehát én nem azt mondanám, hogy adjatok le abból, hogy a Biblia szó szerint igaz, hanem tartsátok, hogy a Biblia szó szerint igaz, de az egész szent írás. Meg kell érteni, hogy mi az üzenet, mert a mi hitünk szerint amikor magyarázom a Bibliát az is Isten igéje. És amikor valakinek a szívében fény támad és hinni kezd, ott is a Szent Lélek van jelen. Tehát a Szent Lélek nem csak a betűket ihlette meg, a szent írókat, hanem az egész Szentírást.

Fekete Ágnes: Tehát egy nagyon komplex könyv. Akkor ezt lehet mondani, hogy ezért szereti?

Dr. Bolyki János: Térden állva és szemüveget föltéve egyszerre kell olvasni. Tehát a térden állás az alázat. Így kell kérni, hogy megértsem, a szemüveg pedig azt jelenti, hogy milyen betű, vagy pont az, amit még nem vettek észre. És hát szeretem akkor, amikor a Bibliát látom működni, mint Isten igéjét a gyülekezetben is és szól, és emberek rá teszik az életüket is. Én is próbálom.

Fekete Ágnes: Nyílván a János evangéliuma az egyik kedvenc -gondolom-, mivel, hogy erről írt könyvet is. Miért?

Dr. Bolyki János: A János evangéliumával úgy kerültem különösebb kapcsolatba, hogy tanítottam. Kedvem volt még többet, még többet tudni róla, ihletet kaptam hozzá. Az a feltétlenség, amivel Jézus és az író hitet követel! Mondok egy példát: a huszonegyedik fejezetben, amit sokan az egyik János-tanítvány művének tartanak, tehát János után írtak, azt mondja János az olvasóinak: "Mindezt pedig azért írattatott meg, hogy ti higgyetek". A kéziratok fele úgy mondja, hogy "Továbbra is higgyetek", ez azt jelenti, hogy gyülekezetnek írta, amelyik eddig is hitt. És a kéziratok változatainak másik része pedig a kívül valóknak ír, hogy ez mind azért, hogy ti akik eddig nem hittetek, higgyetek. És ez a gyönyörű, hogy azért ilyen több értelmű, vagy kétértelmű, hogy mind a kettőt komolyan vegyük. Azért íratott meg, hogy mi hívők továbbra is higgyünk és azért íratott meg, hogy akik nem hisznek hitre jussanak. És ez csak egy kicsi betű sz betű, egy kicsi szimbólum. Mi minden van még abban? A búcsúbeszédekben azt mondja Filep, hogy Uram, mutasd meg nékünk az Atyát és ez elég nekünk. Amihez mindig hozzá szoktam tenni: "Ejnye-ejnye Filep, de szerény vagy te!" Jézus szomorúan ránéz, "én a szívekben látom ezt. Annyi idő óta veletek vagyok Filep! És még azt mondod, hogy mutasd meg nekem az Atyát? Aki engem látott, látta az Atyát." Jézus nem azt mondta, hogy "én vagyok a Szentháromság második személye", hanem azt mondta, hogy aki Őt látta, az Atyát is látta. Az egyszerűségében fenséges. Abban, hogy olyan áttetsző ez az evangélium. Olyan egyszerű és kategorikus. És mégis mindig valami szépet, újat hoz fel. Sikerült a Jánosi leveleket is megírni. -Milyen szerénytelen az ember- Beszélgettem a Jóistennel, hogy ha Ő akarja akkor nekifogok a Jelenések könyvéhez is, és akkor lenne János trilógia is.

Fekete Ágnes: Bár ahhoz Kálvin nem mert hozzányúlni.

Dr. Bolyki János: Nem is volt ideje. Én sem merek hozzányúlni. Az nyúl hozzánk. Például egy egyszerű tény: Apokalipszis körülbelül negyven van. Rendszerint az, hogy jön Isten és megbünteti az ellenségeinket. Itt pedig, amikor ez a jelenet van a Mennyben, hogy senki se tudja a trónon ülőtől elvenni a könyvet, ami a jövő könyve, az élet könyve, a világtörténet könyve, akkor sírva fakad az író. Sír azért, mert senki sem tudja megfejteni, akkor a presbiter azt mondja -a vén-, hogy ne sírj mert győzött az oroszlán. Erre ő hátra néz és lát egy bárányt megölve. Micsoda fordulatok, hogy oroszlánt várni és bárányt kapni! Ezen még kell elmélkedni és meditálni sokat!

Fekete Ágnes: Hihetetlenül sok irodalmi feldolgozása van a Bibliának! Melyiket érzi a leghitelesebbnek?

Dr. Bolyki János: Az irodalmi hatása az olyan mint amikor a gyökér a talajvizet nem kihozza magába, hogy a növényt erősítse és növelje vele, hanem ő önt a talajba csodálatos mélyen vizeket, aminek aztán külön irodalmi értéke is van. Thomas Mann, József és testvéreitől kezdve, Nagy Lászlónak, vagy a legújabb magyar költőknek is ott van a vérében, ott van a gondolkodásában az a sok allegória, az a sok metafora, ami egyik a másikra utal. Az érti jól, akinek mindenről egy másik eszébe jut.

Fekete Ágnes: Melyik irodalmi-bibliairodalmi mű az ami leginkább eszébe jut?

Dr. Bolyki János: József és testvérei. Ott is ez a mélységes mély a múltnak kútja, nehéz ezt kimeríteni.

Fekete Ágnes: Két féle Bibliát használunk. A katolikusok több könyvet használnak, mi kevesebbet. Melyik az ihletett?

Dr. Bolyki János: A reformátorok azt mondják, hogy a másodjára kanonizált ószövetségi könyvek, ami a Septuaginta -a görög ószövetségfordításban- benne van -így mondták a bibliakutatók- jó, hasznos, építő könyvek , de nem zsinórmértéke számunkra a hitünknek és az életünknek. Egyébként mindenki tett egy lépést -világviszonylatban beszélek, – hagy jegyezzem meg, hogy ideje volna már Magyarországon is egy közös Biblia-fordítást, mert meg fognak előzni a bolgárok-, nagyon szépen megegyeztek az egyházak: benne kell lenni -ez a katolikus igény-, benne is van, de meg kell különböztetni -ez a protestáns igény-, és ez is megvan. Ezért minden közös fordításba beteszik, de nem folytatólagosan az ószövetségbe, hanem külön. Ezek a deuterokanonikus könyvek, amelyet a Katolikus Egyház -most már- teljesen ihletettnek tart.

Fekete Ágnes: Hogy-hogy most már?

Dr. Bolyki János: 600-ban, 800-ban még nagy viták voltak, hogy melyiket tesszük be, melyiket nem tesszük be. Az Újszövetség használatában soha semmi differencia nem volt. Véglegesen ezeket a deuterokanonikus könyveket (10 darab van belőle) csak a tridenti zsinat mondta ki a katolikusoknál, addig vita volt rajta.

Fekete Ágnes: Harminckilenc könyvhöz, ami a zsidó Bibliában benne volt, hogyan rakódott még hozzá Jeromos számára?

Dr. Bolyki János: Az ő ideje előtt egy egész csomó pszeudoepigráf, tehát névtelen könyv keletkezett, ezeket senki sem tartja kanonikusnak, hanem olvassák, mert a Biblia-ihlette érdekes dolgok vannak bennük. Viszont a deuterokanonikus könyveket azt pedig használja a Katolikus Egyház, azok mind az Újszövetség után íródtak. Jeromos számára nem is volt probléma szerintem, hogy ezeket is lefordítja, csak nem tudta az eredeti szövegből, mert azok elvesztek. Kénytelen volt görög és latin fordításokból dolgozni.

Fekete Ágnes: Tehát akkor végül is azért nem tartjuk ihletettnek, mert ennek zsidó eredetije igazából nincsen.

Dr. Bolyki János: Másodlagos. Ne zsidó eredetet mondjak talán, hanem kanonikus eredetet.

Fekete Ágnes: Végül is Károli Bibliájában még benne voltak ezek.

Dr. Bolyki János: Károli Bibliájában még benne voltak, de megkülönböztetve. Igen, most jönnek az úgynevezett deuterokanonikus iratok, amelyek hasznosak és jók, de nem hit és életformálók, vagy egyetlen szabályok. Tessék megnézni, későbbiekben ebből már kihagyták.

Zene

Fekete Ágnes: Egy vállalkozó arra adta a fejét, hogy Bibliákat gyűjtsön. Négyszáz kötetes gyűjteményét Karcsai Évának mutatta be Miskolcon.

Barna Sándor: Nagyon régen kezdődött, amikor a Bibliák még nem voltak divatban 1962-64 környékén, akkor az antikváriumokban, meg különböző használtcikk piacokon elég sokat lehetett látni mostoha sorsú bibliákat.

Karcsai-Nagy Éva: De mi keltette föl az érdeklődését a Biblia iránt?

Barna Sándor: Az első találkozás az azt hiszem akkor volt, amikor 1956 őszén a forradalom közepén, amikor nagy zűr-zavar volt, akkor az avasi imaházba elhívtak minket gyerekeket és ott beszéltek először nekünk szabadon erről a csodáról. Arra emlékszem, hogy életemben ott hallottam a Bibliáról először, életemben akkor ittam először kakaót, életemben akkor ettem először csokoládét és életemben akkor énekeltem együtt a kortársaimmal. Korombeliek voltak ott olyan 10-15 éves gyerekek. Na akkor jelent meg a Biblia …

Karcsai-Nagy Éva: A családban nem volt Biblia? Itt Miskolcon élt munkásszülők gyerekeként.

Barna Sándor: Nem volt Biblia. Szüleim vidékről települtek be és mint ahogy nagyon sokan akkortájt a régi életmódjukkal együtt odahagyták a vallásos szokásaikat is. Amikor ez újra megjelent az életemben ez akkor volt, amikor a szüleim visszavittek származási helyükre.

Karcsai-Nagy Éva: Hová?

Barna Sándor: Bánhorvátfaluba és a nyarat ott töltöttem. És hozzá tartozott az ő szokásaikhoz a templomba járás a rokonaimmal. Tulajdonképpen ez volt az a két nagyon fontos hatás, amitől én a Bibliát a könyvek legfontosabbikának tartom. Ennek a méltatlan sorsa volt az, amit látva én ezeket a könyveket elkezdtem összegyűjteni.

Karcsai-Nagy Éva: Mit ért ezalatt, hogy "méltatlan sors"?

Barna Sándor: Az antikváriumok, meg a régiségekkel foglalkozó sefteseknek hulladékai között volt, a sor végére volt odadobva, mert senkinek nem kellett. És amikor elkezdtem tájékozódni ezekben a bibliákban találtam személyes bejegyzéseket, családtörténeteket. És amikor láttam, hogy ez nem csak egy könyv, egy-egy ember életét, egy-egy család életét is végig kísérték, meg dokumentálták, így aztán egyre fontosabb lett.

Karcsai-Nagy Éva: Néhányat kikészített a bibliák közül, bizonyára azért, mert fontosnak tartja. Ez például mitől érdekes?

Barna Sándor: Ez egy nagyon híres biblia, Tóth-Falusi Kiss Miklós adta ki ezt a bibliát 1685-ben. Ez az első tizenhatod rét méretű biblia, amellyel már az átlagember is rendelkezett, meg tudta venni. A családoknál megjelentek mint a napi vallási élet támogatója.

Karcsai-Nagy Éva: És ez a kis formátumú vastag például mitől értékes?

Barna Sándor: Ennek az az érdekessége, hogy ez egy görög nyelvű biblia és az 1700-as évekből való. Úgy emlékszem, Budapesten az ecseri piacon vásároltam meg ezelőtt huszonöt évvel. A többi biblia ami ott van azokat azért készítettem ide, mert azok különböző nyelvűek. Ez például az 1700-as évekből egy arab nyelvű biblia, ez is ritkaság, érdekesség, a másik az pedig egy nemrég kiadott szuahéli nyelvű biblia. Egy időben elhatároztam, hogy akkor nem csak a korban érdekes, különböző korú bibliákat fogom összegyűjteni, hanem a nyelvi érdekességeket is megpróbálom, és akkor azt hiszem, hogy olyan 25-30 -féle nyelven sikerült is, ilyen extra nyelveken is mint a szuahéli nyelven is meg van a Biblia. Ez például ez egy nagyon híres biblia,…

Karcsai-Nagy Éva: De szép! Ez egy nagy méretű könyv.

Barna Sándor: …1608-ban jelent meg ez a Biblia, a Károli biblia után kinyomott második biblia. A magyar nyelvű bibliatörténetben ha úgy tetszik egy hiánypótló mű ez az 1608-as kiadás.

Karcsai-Nagy Éva: 2008 A Biblia éve. Tervez-e valamit?

Barna Sándor: Nem tudom, nem kristályosodott ki végleg. Ez egy nagyon intim dolog. A Biblia nem nagyon "piacképes", ha korszerűen akarok fogalmazni. Ezekre a könyvekre azok kíváncsiak, aki ebben el akarnak mélyedni, vagy értenek hozzá, vagy foglalkoztak vele, vagy valamilyen kötődésük van. Ennek a meglátogatására a kiállítási körülmények nem a legalkalmasabbak. Nem találkoztam olyan ötlet, hogy ezeket a Bibliákat hogyan lehetne megmutatni úgy, hogy meg is védenénk őket, -ha már a sorsuk folytán idáig megmaradtak, akkor nem lenne rossz, ha nem mennének tönkre, nem romolnának el. 1483-tól napjainkig vannak ezek a bibliák, érdemes lenne azon gondolkodni, hogy hogyan mutassuk meg.

Fekete Ágnes: Hallgassuk meg Isten szavát Lukács evangéliuma 10. fejezetéből!

"Jaj néked Korazin! Jaj néked Bethsaida! mert ha Tírusban és Sídonban lettek volna azok a csodák, melyek te benned lőnek, régen zsákban és hamuban ülve megtértek volna."

Böjt van. Ez az időszak a bűnbánat és a megtisztulás ideje. A reformátusoktól kicsit távol áll ez a szokás. Kálvin János nem javasolta, hogy csupán negyven napig böjtöljön Isten népe, szerinte az egész életnek böjtnek, megtérésnek és Isten felé fordulásnak kellene lennie.

A mai korból, a pörgő világból szinte teljesen kiveszett az a gondolat, hogy vannak szent idők, van amikor meg kell állnunk, míg máskor utunkat járjuk. Ezért mégis fontos üzenet lehet az, amit a Keresztyénség kezdeteitől látunk, hogy a Húsvétra hosszas böjttel készültek az emberek.

A böjt jelképe a hamu. Régen hamut szórtak a fejükre, daróc ruhába öltöztek az emberek, ha fájdalmat, vezeklést akartak kifejezni. Éppen hamvazó szerdán történt, hogy kivittem a hamut a kályhából a kertbe. Kabátban gyújtottam be a kályhába és sikerült teljesen összekormoznom magam. Elgondolkodtam, milyen jó lenne nem korommá, hanem hamuvá válni. A földet tápláló hamu nem korom, mert azt már semmire nem lehet használni. Az ember így is úgy is elég. Gyorsan, vagy lassan, de átadjuk helyünket másoknak, testünkből hamu lesz és reméljük megtermékenyítjük a földet, nem károsítjuk. Ha nem megfelelően ég a fa, ha nem rendeltetésének megfelelően használjuk a kályhát, rettenetes korom rakódik le. Talán így kormozzuk a világot, amikor takaréklángon tartjuk magunkat, vagy éppen önmutogató módon lángolunk amikor nem kellene. Jaj neked Korazin! Bárcsak zsákban és hamuban ültél volna! Bárcsak tudtál volna lemondani! Bárcsak láttad volna, hogy egyszer így is úgy is hamu lesz belőled! Bárcsak ne féltél volna, hanem szelíden elfogadtad volna és szelíden éltél volna. Ezeket a gondolatokat hallhatjuk Jézus szavai mögött és ezek duruzsolhatnak a mai ember fülében is: vajon miért nem tudunk böjtölni, miért nem tudunk hamut szórni a fejünkre? Talán mert nem tudunk lemondani. Egyszerűen nem tudunk ellenálni annak, amit mindenhol szajkóznak, hogy neked kell, neked jobb lesz, neked olcsóbb lesz és így tovább. Pedig semmi nem születik ezen a földön, ami nem lemondásból lesz. A tudós, vagy a művészember is belefeledkezik gondolataiba, átadja magát alkotásának, tehát lemond magáról. Ha erről az aszkézisről elfeledkezünk és nem erre neveljük az utánunk jövő nemzedéket, akkor megcsömörlött, elkényeztetett végül nihilista emberek leszünk és ilyeneket nevelünk. Az élet alaplüktetése kívánja a lemondást, kívánja, hogy kicsit hamuvá legyünk, azaz megsemmisülve szinte termőtalajjá váljunk valami más számára. Pilinszky János gondolata, hogy a gyűjtés óhatatlanul mennyiségi élménnyé változtatja az életet, míg a lemondás erkölcsi, minőségi élménnyé. L emondva szeretetünkkel birtokoljuk az életet és nem kezünkkel. És végül is mi a megtérés, ha nem ez? Az az élmény, amikor az ember rájön, hogy nem birtokolhatja a világot. A megtérés az, hogy lemondok önmagamról, arról hogy majd én megnyerem és megvalósítom az életet. Meglátom hamu voltomat és átadom életemet annak, akitől kaptam. A böjt különösen is nagy lehetőség arra, hogy végre ne jajgassunk. Hogy végre ne kelljen Jézusnak jajszavakat mondani rólunk, hogy ne kormozzuk be ezt a világot, hanem szelíden és lassan hamvazzuk be, azaz termékenyítsük meg életünkkel, alázatunkkal.
Ámen.

Böjti gondolat

Jézus Krisztus, Te légy a hűség ingatag jellemvonásaimban! Te légy a figyelem szétfolyó létemben! Te légy a fölneszelés hangszigetelt lelkemben! Te légy a szabadság posványos életemben Te légy a szeretet magam körül forgó lényemben. Te légy az előrelépés egyhelyben topogásomban! Te légy a szelíd megbocsátás vad vádjaimban! Te légy a kitartás összecsuklásomban! Te légy a minden az én semmimben. (Jozef A.: Pilz)