2008-04-16

Fekete Ágnes: Áldás békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnest, az adás szerkesztőjét hallják. Az elmúlt heti műsort joggal bírálta egy hallgatónk, mert túlságosan elméletire sikeredett. Az ember bele-beleszeret egy magasztos gondolatba, és ez nem hagyja szabadon, elmondja akkor is, ha senki nem érti, vagy nem figyel rá. Ez néha a lelkészek hibája is. De mennyire vágyik az ember arra, hogy ebben a nagyon gyakorlatias világban, ebben a földi dolgokra figyelő életben egy kicsit felszálljon, légies és szellemi magaslatokban szárnyaljon. Persze ezt sokszor menekülve tesszük, és nem gondolunk arra, hogy Jézus pont itt, ezen a földön járt, azokat a tárgyakat fogta meg, amiket mi is. Nem sok dolog van, amit ma is tapinthatunk, és talán Jézus is a kezében tartotta. Furcsa, de ami ilyen, az a pénz. Medgyessy László megmutatta azokat a pénzeket, amiket akár Jézus is használhatott. A Kijelentés néma tanúi címmel egy könyvet is írt a bibliai pénzekről.

Medgyessy László: Ez egy templomi sekel, egy évi adója minden zsidó férfinak. 2000 esztendős.

Fekete Ágnes: Hihetetlen. Ezen egy madár van?

Medgyessy László: Igen. Ezt Tíruszban verték, a legtisztább ezüst, 96 %-os ezüstpénz. A rabbik meghatározták, hogy csak ebben a pénzben lehet megfizetni a sekáliumot, pedig faragott képnek számított, mert a madáron kívül egy pogány isten képe is látható a pénzen.

Fekete Ágnes: Tehát egy bálvány, ha úgy vesszük.

Medgyessy László: Ez a Tírusz városát védő madár.

Fekete Ágnes: A másik oldalon pedig a császár képe található?

Medgyessy László: Nem, ez a helyi védőistennek, Héraklésznek a feje. A furkósbot volt a fegyvere, amit a madár előtt ábrázoltak.

Fekete Ágnes: De hát Jézus azt mondta, hogy adjátok meg a császárnak, ami a császáré.

Medgyessy László: Szó van erről is a könyvben. Jézus arra kéri a körülötte álló embereket, hogy hozzanak neki egy dénárt. Tiberius császár római dénárját adták neki, és Jézus erről a pénzről beszélt akkor.

Fekete Ágnes: Jézus tudta, hogy az a kép a császárt ábrázolja?

Medgyessy László: Persze, hogy tudta, tudott olvasni, és a hallgatóitól is elvárta, hogy tudják, miről van szó. Mi, teológusok sokszor nem nézzük meg a pénzt, azt, hogy mi van rajta. Jézus arra hívta fel a figyelmet, hogy az a pénz a császáré. A felirat rajta a következő volt: Tiberius caesar divini Augustus filius. Tiberius császár Augustus istennek a fia, és mint istenfiú van a pénzen. Krisztus is Isten Fia, ez a csattanója ennek a történetnek elsősorban. Amikor Jézus azt mondja, add meg a császárnak, ami a császáré, ezzel azt fejezi ki, hogy a császár számára nem isten, Isten pedig nem császár. A császárkultuszban összemosták ezt a kettőt, és ez ellen szólt Jézus ebben a történetben. Ez borzasztó bátorságra vallott, hiszen a későbbi keresztyének pont azért szenvedtek annyit, mert a császárkultuszt bírálták. Nem voltak hajlandóak a bálvány előtt áldozni.Ez a pénz az adópénz. Ezt a dénárt kérte Jézus, és erre mondta, hogy ami az Istené, az Istené, de a császár nem isten, és az Isten nem császár.

Fekete Ágnes: Ez akkor a zsidók számára nem volt kérdéses, ugye?

Medgyessy László: Azt tudni kell, hogy a zsidóknak kivételes jogállást biztosítottak a Római Birodalomban hosszú ideig. Egyedül ennek a népnek engedték meg, hogy ne áldozzanak a bálvány előtt, hanem a saját Istenüket tiszteljék. A keresztyének ezért sokszor mondták, hogy ők zsidók, hogy nekik se kelljen áldozniuk. A zsidók egy idő után ezt elkezdték cáfolni mondván, a keresztyének nem zsidók, rájuk nem vonatkozhat ez az engedmény. Éles szembenállásra lehet következtetni ebből, de kezdetben a keresztyének élvezték a zsidók számára biztosított külön jogokat. A zsidó háborút (Kr. u. 66-70) Titusz és Vespasianus verte le, a templom elpusztult. Három éves ellenállás után sikerült csak leverni a felkelést. Ez egy drachma. Ez a pénz szerepel abban a példázatban, amely arról szól, hogy egy asszony elveszített 10 drachmából egyet.

Fekete Ágnes: A drachma eredetileg görög pénz volt?

Medgyessy László: Így van. A leghíresebb drachmát Nagy Sándor verette, még halála után is verték ezt a pénzt. 400-500 éven át volt domináns pénz a Közép-Keleten. Egy napi munkabérnek felelt meg.

Fekete Ágnes: Igaz az, hogy a példázatban egy láncról lenne szó? Volt valami jelentősége annak, hogy 10 drachmája legyen valakinek?

Medgyessy László: A régi világban az asszony sokszor magán viselte a stafírungot. A Közel-Keleten még mai is így van: a lány a nyakában viszi az ezüstöt és az aranyat. Valószínűleg emiatt kereste olyan erősen.

Fekete Ágnes: De ha megfúrták, akkor nem veszített az értékéből?

Medgyessy László: Nem, mert a régi világban a pénz értékét a benne lévő nemesfém határozta meg. Nem tudtak pontosan ugyanolyan méretű és súlyú nemesfémpénzeket előállítani. Kiöntöttek egy kis golyót, ráütötték a jelet, tehát egyedi darabok voltak a pénzek. A tehetős emberek maguknál tartottak egy patikamérleget, és azon mérték meg a kapott pénzt. Sokszor láthatjuk, hogy tojás-formájúak a régi pénzek. Ez azért van, mert mindenki megreszelte egy kicsit őket, és úgy adta tovább. Az arany és ezüst miatt reszelték meg, mert akkor nekik is maradt valami nemesfém. Azért kellett a pénzt mérni, mert hiába ütötték rá, hogy az egy dénár, nem mindig ért annyit. A legelső pénzhamisítók a császárok voltak. Mivel hitelhez nem mindig jutottak, ezért inflációt generáltak azzal, hogy kisebbre verték a pénzt, mint kellett volna, vagy pedig a nemesfémet lopták ki a pénzből. Római ezüst és aranypénzt csak a birodalmi pénzverdék verhettek. A helyi aprópénzeket a helyi városok verték. Volt görög ezüst és arany, római ezüst és arany, és a helyben készült réz aprópénzt.

Fekete Ágnes: A dénár ezek közül melyik?

Medgyessy László: A dénár egyforma értékű volt a drachmával. Ilyen aranyat kapott Betlehemben a szent család. A Biblia mondja, hogy a napkeleti bölcsek aranyat, mirhát és tömjént vittek ajándékba. Nem tudjuk, hogy mi lett azzal a pénzzel. Talán abból menekültek Egyiptomba, vélik sokan, hiszen semmi nélkül nem lehet elindulni sehova. A hagyomány úgy tartja, hogy abból az aranyból éltek addig, amíg Nagy Heródes meg nem halt.

Fekete Ágnes: Miért gondolhatjuk azt, hogy ez az az aranypénz, amit a szent család kapott?

Medgyessy László: Mert ezt elfogadták a Birodalom minden részén. 25 darab ezüstdénár ért egy aranyat. Azt is tudnunk kell, hogy a régi világban ezek a pénzek töltötték be a tömegkommunikációs eszközök szerepét. Egyedül a pénz jutott el mindenkihez, a koldusoktól kezdve a főpapokig, és a pénzen keresztül a kultusz és egyéb adatok: a császár arcképe, ruházata, fegyverzete. Propaganda célokra is használták a pénzt, mert ez volt az egyetlen megfelelő eszköz. Ezt a pénzt Vespasianus verette bosszúból, amikor a zsidó háború véget ért. Egy római katona látható a pénz egyik oldalán, aki előtt egy hátrakötött kezű fogoly térdel. Melyik az az állat, amelyet a zsidók a legjobban utálnak a világon?

Fekete Ágnes: A disznót.

Medgyessy László: Így van, éppen ezért rávertek a pénz másik oldalára egy kocadisznót három malacával.

Fekete Ágnes: Az evangéliumokból a sekelt, a dénárt, a drachmát ismerjük, mint Jézus korabeli pénzeket. Kihagytam valamit?

Medgyessy László: A pruta volt a zsidó aprópénz, bronzpénz volt. Az özvegyasszony két fillérje történetében fordul elő. És a Júdás-pénz, a tetradrachma, amely tíruszi ezüstpénz, nagysekel. Honnan lehet tudni, hogy ilyen pénzt kapott Júdás? Az evangéliumból tudhatjuk meg, ha azt numizmatikus szemmel olvassuk. Júdás visszavitte a pénzt, de a főpapi tanács nem vette vissza. Júdás pedig dühében szétdobálta a pénzt a templomban. Ha nem a tíruszi nagyezüst van a kezében, hanem valami más pénz, akkor bemocskolta volna a templomot, mert minden más tisztátalannak számított. Az egész templomot újra kellett volna mosni, szentelni, mivel a zsidó vallásban a tisztaság és tisztátalanság egy nagyon fontos kérdés. Azt olvassuk, hogy a főpapok összeszedegették a pénzt a földről, és visszatették a kincstárba. Ebből vették még később a Fazekas mezejét. A templomi adószedők megkérdezték egyszer Pétertől, hogy Jézus megfizeti-e a templomi adót. Jézus fizetett: elküldte Pétert, hogy vesse ki a hálóját, és az első hal szájában, amely fennakad a hálóban, talál egy pénzt. Jézus azt mondja Péternek: itt ez a pénz, add oda nekik éretted és érettem. Csak nagyezüst lehetett, mert csak azzal lehetett két ember évi adóját leróni.

Fekete Ágnes: A numizmatikával amúgy is foglalkozott?

Medgyessy László: Igen, meglehetősen korán, 9 éves koromban tettem szert gyűjteményem első darabjára, egy 1848-ból származó egy krajcárosra. Gyönyörűen szép rajta a Kossuth-címer. Gyűjtöm a pénzeket. Amikor az Egyesült Államokba kerültem, akkor kezdtem el komolyabban a bibliai pénzek iránt érdeklődni. Azok a tudományok, amelyek a Bibliával foglalkoznak, ma már nem tudnak eredeti forrásokhoz hozzájutni. Ezek a pénzek Jézus korában voltak használatosak, és látták, mint néma tanúk mindazt, amiről az evangélium beszámol. Innen a könyv címe.

Fekete Ágnes: Megvallom nagyon különleges érzés volt tapintani ezeket a régi pénzeket. Az ember a lelke mélyén vágyik arra, hogy valami megfogható is legyen a hitében. Ez talán egy kissé nőies tulajdonság is. Ma az egyházban számos nő szolgál lelkészként. Vajon mit jelent az, hogy ők a megfogható világ iránti érzékenységüket beviszik a templomi életbe? Az elmúlt héten ezekről a kérdésekről beszélgettek egy különleges lelkészkonferencián, amelyet nőknek tartottak. Szándékosan két férfit kérdeztem meg erről a műhelymunkáról, nehogy elfogultak legyünk. Dr. Hézser Gábor és Dr. Németh Dávid voltak e konferencia előadói.

Dr. Hézser Gábor: A lelkésznők helyzete nem könnyű, mert sok szerepet kell egyeztetniük. Anyák, feleségek, lelkészek. Egy olyan műhelyt akartunk létrehozni, egy olyan szemináriumot akartunk tartani, amely megfelel a mindennapi élet szituációinak. Ez tehát azt jelenti, hogy a gyermekeikkel együtt jöttek, és az időt is úgy osztottuk be, hogy a munkára és a gyerekek ellátására is jusson idő. Én Németországban élek, ott sorozatosan rendezünk ilyen műhelyeket. Az alapproblémák ugyanazok, mint itt: sok lelkésznő tudatosan lemond arról, hogy családot alapítson, mert elképzelhetetlennek tartja, hogy mind a két területen teljes valójában jelen legyen, lelkiismereti konfliktust okoz a számára.

Fekete Ágnes: Ez egy egyházi szingli-jelenség? Nem is hallottam még erről.

Dr. Hézser Gábor: Komoly problémát jelent ez már. Ami Magyarországon feltűnt még nekem, az az a kérdés, hogy hogyan vezethet egy lényegesen fiatalabb nő lényegesen idősebb férfiakat és nőket.

Dr. Németh Dávid: Nem arról van szó, hogy egy divatos világjelenségnek akarnánk hódolni az egyházban, hanem arról, hogy Isten megbecsüli a nőket. A világ legcsodálatosabb örömüzenetét, a húsvéti evangéliumot nőkre bízta. E fölött szemet hunyni, és azt mondani, hogy az egyház igehirdetői, üzenetközvetítői szolgálata a férfiak dolga, teológiailag teljesen tarthatatlan.

Dr. Hézser Gábor: Németországban olyan lelkésznőkkel is dolgozunk, akik kórházi szolgálatban állnak. Az egyik feladat az, hogy egy héten át úgy menjen be a kórházba, hogy minden nap más ruhát vesz fel. Mérje és érzékelje, hogy hogyan hat a páciensekre és a kapcsolatra. Ezzel összefüggésben halljuk gyakran, hogy mekkora ajándék a súlyos betegeknek az, hogy a kórházi környezetben valami szépet látnak. Ez nem azt jelenti, hogy a legutolsó divatnak megfelelően öltözködnek, hanem azt, hogy azt a szépséget, amit Isten mindenkinek megadott, jeleníti meg egy ilyen szolgálatban is.

Fekete Ágnes: Ugyanakkor nyilván sokan attól félnek, hogy ez eltereli a figyelmet a lényegről.

Dr. Németh Dávid: Szerintem ez a félelem alapvetően alaptalan. Soha nem lényegtelen, hogy hogyan csomagoljuk be azt az evangéliumot, amit viszünk.

Fekete Ágnes: A forma is tartalom.

Dr. Németh Dávid: A nagyon drága tartalomnak tényleg szép és megragadó csomagolásban kell megjelennie.

Fekete Ágnes: Ehhez még hozzáadódik, hogy elnőiesedett társadalomban élünk amúgy is.

Dr. Németh Dávid: Igen. Az egyensúlynak kellene uralkodnia. Egy korábbi egyensúlytalanságot felváltani egy másik egyensúlytalansággal nem túl jó. Kívánatos, hogy a férfiak és nők jelenlétének aránya kiegyensúlyozott módon jelenjen meg az egyházban. Egyébként a korábbi gyakorlat, a férfiak dominanciája nem illik igazából az egyház lényegéhez. Hogy tud az anyaszentegyház anya-szentegyház lenne, ha az anyait, a női oldalt nem képviseli. De nyilvánvaló átesni a ló másik oldalára sem lenne túl jó.

Dr. Hézser Gábor: A német tapasztalatok alapján jelenthetjük ki, hogy ahhoz, hogy egy nő igazán nőnek érezze magát, és női lelkész lehessen, az szükséges, hogy a másik oldal is tisztázza a maga számára, hogy ő kicsoda. Akkor fogjuk elérni a kiegyensúlyozottságot, ha a férfiak ugyanúgy nekiállnak tisztázni magukban, hogy mit jelent férfinak lenni. Egyértelmű, hogy az ideális és optimális az lenne, ha nő és férfi mindig együtt tudna dolgozni. Ugyanarról a bibliai részről egészen másként prédikál egy nő, mint egy férfi. Én, mint férfi, csak a férfi oldalt tudom képviselni, a kolléganő pedig csak a női oldalt. Vannak arra példák, hogy nők és férfiak közösen prédikálnak: szép és elgondolkodtató kezdeményezések.

Dr. Németh Dávid: Az egyház intézménnyé válása, a vezetésre való nagy hangsúly helyezése mind a férfiak különös szerepének köszönhető, és ez egy olyan egyoldalúság, amit el kell kerülnie az egyháznak.

Fekete Ágnes: Elhangzottak a konferencián tervek, gondolatok arra nézve, hogy mitévő legyen az egyház, a gyülekezet, a lelkésznő?

Dr. Hézser Gábor: Sok terv hangzott el most.

Dr. Németh Dávid: Egyházunkban jelenleg megvan a jogi alapja annak, hogy a nők megbecsülést kapjanak. Azt is mondhatnám, hogy zsinati, törvényhozási szinten nincsen tennivaló, inkább a gondolkodásmód átalakításának az ideje jött el.

Dr. Hézser Gábor: Azt, hogy lelkésznőként hogyan tud valaki anya is lenni, látja egy gyülekezet. Valószínűleg ez meggyőzőbb, mint egy vasárnapi prédikáció, amely az anyaság csodáját dicséri. Egy lelkésznő példát ad és valószínűleg sokkal nagyobb befolyást gyakorol a gyülekezetre, a közösségre, a társadalomra, mint ahogy mi elképzeljük.

Dr. Németh Dávid: Itt elhangzottak nyugat-európai példák is már. A mi gondolkodásmódunktól nagyon idegen az, hogy egy gyülekezetben ne egy teljes állás legyen, hanem inkább két félállás, ami nagyon sokat segítene a lelkészházaspárok esetében.

Fekete Ágnes: Alapvetően furcsa helyzet, amikor egy férj főnöke a saját feleségének.

Dr. Németh Dávid: Igen, bár jogi akadálya nincs, csak idegen nekünk ez a fajta felállás. A férfiak általában nem nagyon szeretik, ha őket vezetni próbálja valaki, és ezt talán még jobban elfogadják egy férfitól, mint egy nőtől. Pedig egy családban sokszor előfordul az, hogy ők a vezetettek, csak ez sokkal elfogadhatóbb a személyes kapcsolatok közvetlensége miatt. Intézményes szinten nehezebben tolerálják a férfiak azt, ha egy nő a vezetője a gyülekezetnek.

Fekete Ágnes: A Biblia dolgait, amint hallottuk, lehet tapintani, lehet éreztetni, és lehet látni is. Erre tett kísérletet a budapesti Bibliamúzeum, amikor Jézus példázatai címmel kortárs képzőművészek kiállítását rendezte meg. A kiállítás Lőrincz Zoltán hasonló című könyve alapján került megrendezésre. Mindig nagy öröm, amikor kiszorulunk a kis múzeumunkból. Olyan alkotásokat láthatunk ezen a kiállításon, amelyek prédikálnak nekünk. A Bibliamúzeum nevében köszönöm a kedves vendégeknek, hogy eljöttek, és megtisztelő szeretettel köszöntöm Prokop Mária professzorasszonyt, aki bemutatja Lőrincz Zoltán könyvét.

Prokop Mária: Minden új könyv bemutatása a szellem, a lélek diadalát hirdeti, új lendületet ad. Valódi reneszánsz évet élünk, amely megmutatja népünknek a szellem és a lélek diadalát, újjá fogunk születni. Ha végignézzük a kiállítás anyagát, akkor nagy örömmel látjuk, hogy abban az ötven évben, a pártállami diktatúra alatt is készültek Bibliával kapcsolatos műalkotások. Még a legnagyobb elnyomatás idején is tudták a művészek, hogy mi az emberi élet alapja. Hadd emeljem ki a rendezés nagyszerűségét. Bemutatja, hogy a magyar művészet milyen sokoldalú inspirációból származik, mennyiféle látásmód jelenik meg ezeken a képeken. A magyar művészet nem utánoz senkit.

Lőrincz Zoltán: Jézus példázatai a magyar festészetben. Jézus ezeket a képeket a galileai falvak, kisvárosok mindennapjaiból vette. A témája maga a ház, a ház körüli élet. A ruha foltozásától kezdve egy egész sor eseményt használ fel. Hadd idézzem Hans Webert: Jézus magatartása kommentár a példázatokhoz, a példázatok pedig magatartásának teológiai kifejezései.

Fekete Ágnes: Hallgassuk meg Isten szavát Máté evangéliumának 10. fejezetéből, a 29. verset.
”A verébnek párja egy fillér, de egy sem esik le a földre Atyátok tudtán kívül.”

Honnan tudta Jézus, mennyibe kerül egy pár veréb? Engem, amikor elmegyek a boltba, már annyira idegesítenek ezek a 9 Forinttal végződő színesebbnél színesebb árcédulák, hogy őszintén megvallom, már nem is követem, hogy mi mennyibe kerül. Amennyire csak lehet, ritkán megyek boltba. Jézus pedig tudta a veréb árát. De vajon ki vett verebet? Nyilván ez már az abszolút szegénység jele volt. Jézus ismerte a teljes szegénység számbeli adatait is. Nem ódzkodott ettől, nem szellemiesítette el a világot. Nagy tanulság ez nekünk, akik igyekszünk kimenekülni az elanyagiasodott világból. Medgyessy László említett könyvében olvastam nagyon szép összefoglalását annak, hogyan is viszonyulhatunk a pénzhez. Jézus nem menekült, hanem valóban fölötte volt az anyagi világnak. Ez abból látszik, amennyire természetesen beszél sok helyen a pénzről, a dolgok áráról, megfizeti az adót, ha kérik. Benne van ezekben a dolgokban, mégis fölötte. Vajon bennünket, akik a napi megélhetés gondjával baktatunk előre, mi emelhet a pénzgondok fölé? Egyik ismerősöm a csekkeket egy dobozban tartja, amire az van írva: piócák. Igen, amikor piócák szívják a vérünket, hogyan emelkedhetünk az anyagi világ fölé? Jézus, aki tudta a veréb árát, azonnal válaszol: nem eshetik le Atyátok akarata nélkül. Ebben a filléreket számolgató világban is benne van Isten. Ahogyan a régiek nem indultak útra anélkül, hogy ne mondták volna: "az Úr Jézus segedelmével", a mi pénztárcánkba se pottyan egy régi Forint sem anélkül, hogy Isten ne tudna róla. Semmink nincs, ami ne Istentől jönne. Ezért semmi nincs, ami számolatlanul, elszámolatlanul maradna. Sem az, amit tőlünk elvettek, sem az, amit mi vettünk el. Ugyanakkor nagyon érdekes, hogy éppen a pénz kapcsán magyarázza el Jézus, Isten nem marionett bábúként kezel bennünket. Nem úgy van, hogy valaki kapott egy talentumot, egy vaskos pénzköteget, és akko r az a dolga, hogy pontos utasítások szerint tegye, amit valaki hátulról diktál neki. Nem, amit kaptunk anyagiakban vagy szellemiekben az Istentől, azzal a saját belátásunk szerint kell gondolkodva élnünk. Forgatni kell talentumainkat. Ebben is látszik, hogy Jézus a pénz fölött állt, mert nem azt kérte számon, hogy ki mennyi talentumot szerzett, vagy kapott, hanem azt, ahogyan azzal bánt. Nem a mennyi, hanem a hogyan az evangélium fő kérdése. A Megváltó megdicsérte a szegény özvegyasszonyt: többet adott, mint bárki más, mert egész vagyonát beletette a perselybe. Az is lehetséges, hogy valaki, ennek a szintén szegény özvegyasszonynak az utóda: nagyon kevés pénze van, mégis csak a pénzben bízik, minden erejét az köti le, amit magának megszerezhet. Ezt az érzést aknázza ki mai világunk, amikor kölcsönöket ígérget olyan embereknek, akik tárgyakra vágynak, de nincsen elég pénzük. A szegény embereket az orruknál fogva rángatják bele az adósságba, és szomorú, keserű a szívem, amikor látom, jön a végrehajtó. Nagyon nehéz ellenállni a birtoklás szellemének. Egy egész világgazdaság inog emiatt. Hiszen nem forgatják az emberek a talentumokat, hanem spekulálnak. Ezért mondja Jézus nagyon keményen, könnyebb a tevének a tű fokán átmennie, mint a gazdag embernek a mennyek országába bejutnia. Vannak helyzetek, amikor egy utolsó gyökeres ugrás segít csupán: add el minden vagyonodat, és kincsed lesz a mennyben. Félve kérdezem: a mi világunkra nem ez az utolsó lehetőség vár? Ki kell kényszeríteni a saját lelkünkből, hogy csak Isten gondviselésére támaszkodjon. Nyilván erre az életmentő döntésre mindenkinek magának kell eljutnia. Nincs recept. Persze tudok családokat, akik nagyon szegények, és megtanultak összébb húzódzkodni, nem pedig kölcsönökből élni. Ugyanakkor nyilván fontosabb, hogy tető legyen a fejünk fölött, mint hogy magasztos elveket állítsunk fel. Egy hűtőszekrény-mágnesen láttam a szomszédomnál: "ha szeretetet kapsz, mindened megvan." A szokásos fali közhelyek tárából való ez a mondat, mé ártó, fogyasztói világ is mennyire tudja: a lényeg nem az anyagi javak birtoklása. Tudjuk ezt, de nem eszerint élünk. Jézus figyelmünket a verebekre, a liliomokra, a rétre irányítja. Anyagi javakban leírható lények ezek, mégis sokkal többek: Isten gondviselésének a hírnökei. Láthatjuk az anyagi világ veszélyét is, de láthatjuk azt is, hogy üres kézzel jöttünk, üres kézzel is megyünk el innen, ezért bőven van miből adnunk másoknak. Így adja Isten, hogy a pénzzel kapcsolatos félelem és a felelőtlenség között megtaláljuk a helyes ösvényt.
Ámen