2008-11-26

Adventi gondolat

"…A várni tudás nem éppen a modern ember erénye. Mi jó előre, és lehetőleg azonnal ki szeretnénk elégíteni kívánságainkat. Ezt sulykolja belénk a reklámok özöne is. Ne várjon, hívjon most azonnal és rendelje meg az imént hirdetett árut. "Nálunk már karácsony van! -, harsog a hirdetés novemberben. Mindent akarunk, és azonnal. De általa elveszítjük a várakozás, a meglepetés szépségét, ünnepélyességét és örömét, és elveszítjük álmainkat. …Aki ma már mindent meg akar kapni, az eljátssza annak esélyét, amit a holnap adna meg neki. A türelem kifizetődik. Nem forintba mérve, hanem az életünk kibontakozásában. A türelmetlenség lerombolja azt, aminek lassan kell megérnie. Isten azt akarja, hogy az életünk virágzó és termékeny legyen. De aki a bimbót már gyümölcsnek véli, az elpusztítja a jövő ajándékait, és önmagát szegényíti meg. Az ádventi időszak, Jézus közeledte tanítson minket izgalmas, örömteli s szép álmokat sem nélkülöző várakozásra!" (Balicza Iván)

Fekete Ágnes: Áldás békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnest, az adás szerkesztőjét hallják. Mai műsorunk elején előre is elnézést kérek a hallgatóktól azért, mert jelképesen egy kicsit magasabb hegyre kirándulunk. Megszoktuk, hogy a legkönnyebb, leggyorsabban emészthető üzenetek érnek el bennünket a különböző csatornákból. Ezért már-már nem is mer az ember előhozakodni olyan beszélgetésekkel, amelyek komolyan tanítanak minket. Engedjék meg, hogy most mégis ezt tegyük! Ha következő beszélgetésünket meg akarjuk érteni, sajnos oda kell figyelnünk, ami manapság nagyon nehezen megy. Ellátogatunk ugyanis a Széchenyi Könyvtár új kiállítására, melynek neve: Biblia Sacra, azaz a szent Biblia. Heltai János, a könyvtár munkatársa, egyetemi tanár hihetetlen tudását adta át, amikor a könyvek és tárlók között lépegettünk: én még nem láttam ehhez hasonlóan alapos és széles ismereteket adó bibliakiállítást. A Debreceni Nagykönyvtárral együtt készítette az Országos Gyűjtemény. Csodálatos lezárása a Biblia Évének, ha megtekintjük. Számomra az egyik legnagyobb élmény az a fénykép volt, amelyen Babits Mihály és Ady Endre együtt a Károlyi Bibliát olvassák. Igen, a magyar irodalom nagyjai még a huszadik században is a Bibliából táplálkoztak.

Heltai János: Az első terem a középkort mutatja be. Az Igének három megjelenési formája volt ebben az időben. Az első az írott ige, amely többnyire a liturgiában latinul hangozott el. A második a hangzó ige, az anyanyelvi prédikációkban. Tehát keletkezett élőszóban egy magyar nyelvű bibliafordítás, amelyről nem tudjuk, hogy mennyire volt teljes. Ennek az egyik emléke a halotti beszéd, amit itt a kiállításon egy nemes másolat képvisel. A harmadik fajta ige, a látható ige. Ez a Biblia pauperum. A szegények bibliája ugyanis láthatóvá tette az igét. Ezek nagyon szép képes kiadványok, amelyek általában úgy épültek fel, hogy egy-egy ószövetségi jelenet mellé társítottak egy-egy újszövetségi jelenetet. Ahol a kiadvány most ki van nyitva, Jónás látható, amint kilép a cethal gyomrából és Krisztus feltámadása. Ez egy gyönyörű, csatos könyv, Nicolaus De Lyra műve 1502-ből. Általában véve ezek a postillák a középkori egyház által a vasárnapokra és ünnepnapokra olvasmányul rendelt evangéliumi és apostoli levélrészleteket magyarázó prédikációk voltak. Óriási hatást gyakoroltak, innen is származik a mondás: Si Lyra non lyrasset Luther non saltasset. Azaz: ha a Lyra nem pengette volna a lantot, akkor Luther sem táncolt volna. A reformáció nem a középkori hagyománnyal való szakítást jelentette, hanem a középkori hagyományokon belül áthelyeződtek a hangsúlyok más pontokra.

Fekete Ágnes: Azért került ide ez a Biblia, hogy a látogatók forgathassák – gondolom. Ez egy hasonmás kiadás, ugye?

Heltai János: Igen, ez a Jordánszky-kódex másolata. Azért van itt, hogy a látogató közelebbről is megismerkedhessen egy ilyen kódexnek a formájával, hangulatával. Itt, középen áll Szent Jeromos szobra, gyönyörű szobor. Kassáról származik, az 1477 körüli időkből. Ő volt az, aki a negyedik században elkészítette a Bibliának azt a teljes latin szövegét, amit utána jó 1000-1400 évig hivatalosnak tekintett a Katolikus Egyház. A második terem közepén a Vas megyei Nemescsók templomából egy szószék látható.

Fekete Ágnes: Érdekes volt még az előző teremben olvasni, hogy Gutenberget – amikor kinyomtatta a Bibliát – nagyrészt üzleti okok motiválták.

Heltai János: Itt van egy töredék az első nyomtatott Bibliából, amelyet Gutenberg 1454 körül készített el. Nem véletlen, hogy a világ első nyomtatott könyvévé éppen a Biblia vált.

Fekete Ágnes: Ez a Széchenyi könyvtár tulajdona?

Heltai János: Igen. Érdekes tudni, hogy Gutenberg szegényen halt meg, mert minden pénzét a találmányába fektette. Vitája támadt a hitelezőjével, Johann Fusttal, amiben Johann Schöffer – Gutenberg segédje – ellene vallott, aki mellesleg a hitelező lányát vette feleségül. Ő nyomtatta ezt a gyönyörű ősnyomtatványt 1462-ben, amit itt láthatunk. Valószínűleg 1638-ban ez már magyar tulajdonban volt, mert itt láthatunk egy kézzel írt bejegyzést magyarul: ‘ez sem volt pápista’. Valószínűleg ezt a publikánusra értették. A kézírásos könyvek rendkívül drágák voltak, különösen a pergamenre írt könyvek, hiszen egy kisebb juhnyájat kellett levágni ahhoz, hogy egy kódex elkészíthető legyen, mert a még meg nem született bárány bőréből készültek ezek a lapok. Egy-egy corvina kódex egy-egy kisebb falu értékével is felért. Tehát luxus volt a könyv. Ezért az első Gutenberg-féle nyomtatott könyv a kézírásos könyv küllemét utánozza, hogy ne lehessen látni a különbséget. A csel sikerült, nem is vették észre, így jó áron lehetett a könyveket eladni.

Fekete Ágnes: A Bibliára ekkora igény volt?

Heltai János: Óriási.

Fekete Ágnes: Közben megérkeztünk Sylvester Jánoshoz.

Heltai János: Az ő fordításaiban az a jó, hogy nem csak pusztán a szöveget tárja elénk, hanem meg is akarja magyarázni. A magyaráz igének két jelentése van: egyrészt magát a fordítást jelenti, de úgy fordítja magyarrá, hogy a szükséges magyarázatot megjeleníti. Ehhez a példányhoz itt társul egy híres nyelvészeti értekezés. A bibliafordítás feladata ugyanis elindított egy folyamatot, mégpedig a magyar nyelvről való tudatos gondolkodást. A fordítónak azzal kellett szembesülnie, hogy egy olyan nyelven kellene megszólaltatnia a Szentírást, amelynek erre még nem is elégséges a szókincse. Azt is gondolták, hogy valójában csak a szent nyelvek azok, amelyeknek van grammatikai rendszerük. Sylvester János tehát óriási – ‘Heuréka!’ jellegű – felfedezést tett, mégpedig azt, hogy a magyar nyelv lingua regulata, azaz szabályokba foglalható. Azt is felfedezte fordítás közben, hogy a magyar nyelv alkalmas időmértékes verselésre. Ennek a felismerésnek köszönhetjük az olyan gyönyörű hexametereket, mint ‘próféták által szólt régen néked az Isten, s azt kit ígért ímé végre megadta Fiát, az ki zsidóul és görögül és végre deákul szól vala régen, szól néked az itt magyarul.’

Fekete Ágnes: A Károli Bibliáról még nem szóltunk.

Heltai János: 1590 júniusában fejezték be a nyomtatását Vizsolyban. A legújabb tudományos felfedezés szerint Károli Gáspár nem egymaga végezete ezt a munkát, hanem egy kisebb fordítócsoportot szervezett, de a résztvevők nevét nem ismerjük. A Debreceni Református Nagykönyvtárban fedezte ezt fel Imre Mihály, még pedig úgy, hogy a Sámuel két könyvének latin nyelvű kiadásában a margóra írta valaki magyarul a szöveget. Ez a szöveg került bele nagyjából változatlanul a Vizsolyi Bibliába. Ezt azt jelenti, hogy Károli Gáspár nem egymaga végezte ezt a munkát. Amíg a humanisták számára a Szentírás fordítója három nyelvet ismerő, művelt ember, addig a reformáció számára a Szentlélek által vezérelt fordító közösség. Azt mondja Gyulai István, ‘mert nem jár a Szentlélek mindenütt a grammatika után, néhol a grammatikának kell a Szentlélek után járnia.’ Ez a kedvenc idézetem.

Fekete Ágnes: A Károli fordítás valóban döbbenetesen jó.

Heltai János: A szöveg titkát a mai napig nem lehet megfejtetni, holott évszázadokig táplálója volt a magyar irodalomnak. Az az érdekes, hogy ennek ellenére tele van latinizmusokkal, már akkor is régiesnek számító alakokkal. Megfejthetetlen a titka a szövegnek, talán abban rejlik a nagyszerűsége, hogy ihletett pillanatban született. Itt állunk az úgynevezett Hanaui Biblia előtt, amely úgy jött létre, hogy Szenci Molnár Albert a Vizsolyi Biblia újbóli sajtó alá rendezésére vállalkozott. Hozzáfűzte a zsoltárokat és a Heidelbergi Káténak – ebben a kiadásban még csak – rövidített változatát.

Fekete Ágnes: Tehát ekkor kezdődött, hogy komplett "Bibliacsomagokat" adtak ki: énekeskönyv, káté, minden egyben.

Heltai János: Igen.

Fekete Ágnes: Közben egy iskolába érkeztünk, ha jól látom.

Heltai János: Ez a harmadik terem tulajdonképpen a második szakrális teret, az iskolát jeleníti meg. A régi felfogás szerint az iskoláknak a dajkája az Anyaszentegyház. Itt egy magyar királyi állami elemi népiskola berendezése látható. Didaktikus kis versike olvasható a táblán: Mózes írt öt könyvet, elsőt a teremtésről, másodikat a zsidók kijöveteléről, és így tovább. A továbbiakban olyan Bibliákat láthatunk itt, amelyeknek a rendszeres olvasása bizonyítható. A kezemben tartott példányt I. Rákóczi György fejedelem négy ízben olvasta végig, az egyes fejezetek végén ugyanis látható az általa bejegyzett dátum, amikor befejezte az olvasást. Ez a példány nemrég került vissza az orosz hadifogságból. Lorántffy Zsuzsanna szintén negyed ízben olvasta végig a Hanaui Bibliának ezt a Példányát. ‘És ismét ma kezdtem el az Újtestamentumot, és egész életemet ez mellé kötelezem, és kérem az én Istenemet, ki elkezdte az jót bennem, vigye véghez. Susanna Lorántffy.’ Utána vannak a modern kor Bibliái, itt van például Babits Mihály Jónás könyvének a kézirata. Amikor betegsége miatt némaságra volt kárhoztatva, hónapokig foglalkoztatta Jónás története. Vagy itt van Ady Endre széttépett Bibliájának a fedele, mellette a borítón Ady Lajos feleségének a kézírásával: Éli, éli, lamá sabaktáne!, (Nem sabaktani – ebből a hibából lehet tudni, melyik Biblia volt ez pontosan.) ‘Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?’

Fekete Ágnes: Itt Ady és Babits látható a Károli Bibliával. Nagyon érdekes.

Heltai János: Igen, közösen olvassák. Ez a kép a XX. századot bemutató tárlat fő darabja.

Fekete Ágnes: Ez a két költő – már ahogy nekünk tanították – nem annyira a Bibliát olvasó emberek voltak.

Heltai János: Igen, ezt a szocializmusban mondták, de azon már túl vagyunk. Ők igenis olvasták a Bibliát. György Antal, református lelkész a Budai Vár ostromakor esett orosz fogságba 1945-ben. Ez a Biblia nála volt. A tábor protestánsai, hogy lelkészüknek kedveskedjenek alumíniumlappal erősítették meg a Biblia elő- és háttámláját. Feldíszítették, amennyire ezt az akkori körülmények engedték. A Biblia fordítása lezáratlan. A legfrissebb református és katolikus bibliakiadásokból mutat szemelvényeket az utolsó tárlat.

Fekete Ágnes: Az elmúlt héten volt a 6 éves zsinat záróülése a választások előtt. Bölcskei Gusztáv püspök értékeléséből hallhatnak összefoglalót.

Bölcskei Gusztáv: Azt gondolom, hogy a Református Egyház egyik alapvető jellegzetessége, hogy sohasem kívánja saját magát a középpontba állítani. Tehát nem arról szól sem a Zsinat munkája, sem az Egyház mindennapi szolgálata, hogy az Egyházban éppen mi újság van, hanem missziójában és diakóniájában, tehát a szociális területen, oktatásban, nevelésben, azoknak a nagy kérdéseknek a megfogalmazásában, amelyek az embereket érdeklik, hogyan tud hitelesen megszólalni. Ha ki kellene emelni valamit ennek a ciklusnak a munkájából, akkor én mindenképpen az első helyre teszem azt az egységesülési folyamatot, amely a magyar reformátusság széttöredezett állapotát igyekszik meggyógyítani. Ádventhez és december ötödikéhez közeledve mindig emlékezünk a kettős állampolgárságról való népszavazásra, amelyik számunkra is egy nagy kudarc volt. Egymás nélkül nem kicsik vagyunk vagy nagyok, hanem csonkák. 2009-ben, Kálvin születésének ötszázadik évfordulójára, összehívjuk az alkotmányozó zsinatot. Előreláthatóan május 22-én ül majd össze. Érzékeljük, hogy a mai magyar társadalomban nagyon hiányzik a társadalmi párbeszéd, és ennek észlelése késztetett bennünket arra, hogy mi magunk legyünk egyre inkább kezdeményezők. Ezért kezdeményeztünk párbeszédet nem csak az egészségügyi kormányzattal, nem csak a képviselőkkel, hanem szakszervezetekkel és civil szervezetekkel.

Fekete Ágnes: Ma a hónap utolsó szerdája van, egyben az egyházi év utolsó adása is, hiszen vasárnap már Advent kezdődik. Bacskai Bálint prédikációját hallják majd. A téma, hogyan lehet jól beszélni a törvényről. Máté evangéliumában olvassuk, a 12. részben:

"Abban az időben a vetéseken át haladt Jézus szombatnapon; tanítványai pedig megéheztek, és kezdték a kalászokat tépni és enni. Látva a farizeusok, ezt mondták néki: A te tanítványaid azt cselekszik, amit nem szabad szombatnapon. Ő pedig ezt mondta: Nem olvastátok, mit cselekedett Dávid, mikor megéhezett? Hogyan ment be az Isten házába, és ette meg a szentelt kenyereket? Vagy nem olvastátok a törvényben, hogy szombatnapon a papok a templomban megszegik a szombatot, mégsem vétkeznek? Mondom pedig nektek, hogy a templomnál nagyobb van itt. Irgalmasságot akarok és nem áldozatot."

Bacskai Bálint: Van egy alapvetően nagyon jó és kellemes szabály. Mit szeretne Isten? Hogy hetente pihenjünk. Ez egy nagyon jó és értünk való szabály, ez magától értetődő. És mégis úgy ki lehet forgatni, úgy át lehet alakítani, hogy ez az alapvetően jó szabály valakinek lelkiismeret furdalást, gyötrődést okoz. Gondoljuk el, hogyha valaki azért pihen, mert be akarja tartani az összes szabályt, az összes rendelkezést, akkor nem pihen, hanem folyamatosan arra gondol: vajon betartom-e? Vajon jól pihenek-e, jól csinálom-e, vagy elrontottam és akkor az egész pihenésem nem ér semmit. Azért fontos erről beszélni, mert ha a társadalomban és a közgondolkodásban egy probléma felvetődik, azt kétfajta úton igyekszünk megoldani. Az egyik: a probléma megoldása érdekében egy szabály hozunk. Összeül a Parlament, hoz egy szabályt, és megoldódik a probléma. De mit tapasztalunk? Hogy nem oldódik meg a probléma. Nem baj, hozunk egy másik szabályt! Érdekes, miért nem hatásosak a szabályok. Mindenki tudja, nem kell megmondanom: azért, mert úgysem tartjuk be. Úgyis kijátsszuk, úgyis megpróbáljuk megkerülni. A másik oldal azt mondja: nem kell szabály. Nincsen szükség rájuk, ha tényleg nem hatnak, akkor ne vegyük komolyan őket. Felejtsük el a szabályokat, mindenki éljen úgy ahogy tud, meg ahogyan akar! Az az érdekes, hogy ha valaki ezt a gyakorlatba akarja átültetni, azt fogja észrevenni, hogy ő magának kezd szabályokat alkotni, mert nem tud szabály nélkül létezni. Teljesen szétesik az élet, ha valaki nem szab annak szabályokat és kereteket.

Az a kérdés számomra, hogy hogyan lehet egy jó törvényből, Isten jó szándékából fakadó, számunkra nagyon hasznos és jó törvényből egy rossz, elrontott nyomorúságos élet. Szeretnék arra válaszolni és szeretnék arról beszélni, hogy mégis milyen élet fakad Isten szabályaiból, amikor Isten akarata szerint tekintünk rájuk. A legjobb törvény is teljesen tönkreteszi az ember életét, ha nem a célja szerint használjuk. Sokan azt gondolják, hogy a keresztyének minél komolyabban veszik a vallásukat, annál furcsább emberek, annál kritikusabbak, annál önsanyargatóbbak, annál jobban ostorozzák magukat és másokat is. Akkor valami baj lehet a keresztyénséggel. A konfirmandusokat megkérdeztem, hogy miért jó keresztyénnek lenni. Valaki azt mondta – lehet, hogy nem pontosan idézem -, mert betarthatjuk a szabályokat. Nem tudom, hogy a többieket meggyőzte-e ezzel, de attól tartok, nem. Az a baj, hogy Isten jó törvénye valamiért nem ér célba bennünk, és ezért az életünkben sokszor nem Isten látszik, amikor az Ő törvényét akarjuk megvalósítani, hanem a magunk erőlködése. Nem Istent ismerik meg belőle, hanem esetleg az én személyemet, az én igazságomat, az én jóságomat. Nem tudom, kinek van olyan ismerőse, akinek mindig igaza van, viszont körülötte csupa hibás, elrontott ember van. Elég nehéz ilyen ismerősökkel. Nagyon nehéz. Ha pont mi vagyunk ilyenek, akkor kérdezzük meg egy bizalmas pillanatban a hozzánk közel állókat, hogy nem nehéz-e nekik velünk. Ha a törvényt arra használom, hogy ezzel a magam igazságát bizonyítsam, akkor kifacsarom a törvényt, és Isten jó akarata helyett valami nagyon rossz jön ki belőle. Sokféle igazság van, amit a törvény alapján saját magunknak felépíthetünk és a törvényből a magam igazságát mutatom be, nem az Istenét. Valaki például azt mondja, na ez a mintaapa. Holott egy jó mintaapa sokszor rettegésben tartja a családját. Sok mindent elnyom önmagában, és ezért van ez a fajta rossz hangulat. Az emberek, akik megtartották a törvényt és a szombat minden kis apró rezdülését megvalósították, nem azt segítették elő, hogy minden ember megismerje Istent, hanem hogy az emberek csodálták őket. Jézus is azt mondja nekik: ti azért csináljátok ezt, hogy csodáljanak benneteket. Hát persze! Hogy ti legyetek a nagy igazak. Hát persze, hogy azért csinálják. Szeretett testvéreim, most azokhoz szólok, akik tényleg nagyon komolyan meg akarják tartani Isten törvényét, és nagyon komoly és példamutató keresztyén életet akarnak élni. A törvény jó. De ha az a te célod, hogy jó apa, jó férj, jó feleség, jó gyerek, jó munkatárs légy, akkor az egy rossz cél. Mert nem vagyunk jó, egyikünk sem.

Vagy magunkat kell becsapni vagy a törvényt megváltoztatni, de ez így nem fog menni. A törvénynek nem az a célja, hogy jók legyünk, hanem hogy Istenhez vezessen bennünket. Hogy Isten jóságát felmutassa, hogy Isten jó tervét felmutassa. Ha valaki nem jó apa, hanem olyan apa, akinek Isten igazsága látszik az életén, azt szeretik a körülötte levők. Az a keresztyén ember, akinek az életében Isten igazsága tükröződik a maga gyengeségei ellenére, és kitart dolgok mellett, nem azért, mert ő egy jó ember, hanem azért mert Isten jó. A legösszetörtebb szívű embernek is reményt ad, hogy őt is szereti Isten, őt is meg tudja változni, mert Isten benne is elvégezheti azt, mint a másik emberben. Isten törvénye nem az, hogy mit tehetek, vagy mit nem tehetek. Hanem Isten törvénye az, hogy kicsoda Isten, Ő mit tesz.

De mi történik, ha nem Isten szerint tekintünk a törvényre, hanem a magunk igazságát akarjuk bemutatni? Akkor másokhoz méricskéljük magunkat. Tudjuk pontosan, hogy a gyülekezetben ki mennyire él Isten szerint vagy mennyire nem. Mindenkiről tudjuk, mert megfigyeljük. Ez az ember ezt követte el, az az ember ezt nem tartotta be! Ha belegondolok, hogy a keresztyén életemben hány évig ez volt a közös téma, mikor találkoztunk! ‘Hallottad X.Y.-ról, hogy már megint melyik szabályt nem tartotta be?! ‘Ez egy nagyon jó téma volt, mert mindig egymáshoz méricskéltük magunkat. Nézzük itt a történetben: Jézus és a tanítványai szombaton morzsolnak a gabonaszemekből. Szombaton aratni nem lehetett, de az eredeti törvény szerint morzsolni lehetett. Hogy véletlenül se csússzon aratásba, a szigorítás után a morzsolás is tilos lett. A farizeusok egyből észreveszik, hogy a tanítványok morzsolnak egy pár marék búzát, pedig ez nem is aratás, amit már messziről észrevehettek. Mennyire kell figyelni, hogy észrevegyük a legkisebbet is! Nagyon sok ember megszomorodott már keresztyén közösségben, azért mert úgy érezte, hogy összemérve magát másokkal, nem olyan, mint ők. Mivel mindenki összeméri magát a másikkal, előbb-utóbb levonja a következtetést, hogy nincs ott helye. Nem az a baj, hogy összemérte magát másokkal, hanem hogy azt a közösséget, ami Istent keresi, olyan közösségnek látta, amely tagjainak állandóan egymás felé kell teljesíteniük. Az, hogy rosszul teszek valamit természetes: hát persze, gyengécske vagyok. De hogy ezt valaki észreveszi, és még szóvá is teszi – na azt azért nem! Azért neki is van hol sepernie – mondjuk. Máris ott vagyunk, hogy én hozzád képest, te hozzám képest, ki kihez képest – és vége a harmóniának. Jézus nem egymáshoz mérte a tanítványokat, hanem elővett egy régi bibliai történetet, Dávid történetét, és azt mondta: ővele ez történt. Nem azt mondta, hogy ha Dávid így csinált, akkor mindig így kell csinálni. Hanem rámutatott arra a szabadságra, amit akkor Dávid megélt Istennel, és azt mondta: na, ez a szabadság, ami Isten terve szerint való. Teljesen mindegy, hogy mi a véleménye rólam a lelkipásztornak; ami igazából számít az, hogy milyennek látom én Istent, és meghallgatom-e az Ő véleményét énrólam. Istennek az a véleménye, hogy Jézus Krisztusban megváltottak, megmentettek vagyunk, akiknek lehetőséget ad, hogy az Ő törvényének jó terve, jó szándéka beteljesüljön bennünk, és harmónia jöjjön létre közöttünk.

Jézus azt mondja: szabad szombaton gyógyítani. Szabad szombaton jót tenni. Szabad szombaton Istent dicsőíteni, szabad szombaton szeretni. Mert az Emberfia ura a szombatnak is. Ő hatalmasabb, mint a szombat, Ő több mint szabály. Van, akinek csak ezek a szabályok tűnnek ki, és azt mondja: hát milyenek ezek a hívő emberek? Ezt csinálják, azt csinálják, ez a szabály, az a szabály. De nem ez a lényeg. Hanem, hogy ki az, aki őket vezeti.

Jézus, aki a törvényt nem teljesítette, hanem betöltötte. A kettő között nagy különbség van. Amikor azt mondom, hogy itt van egy szabály, na ezt megcselekszem, akkor azt mondom, nem kérhetsz rajtam semmit számon, mert én szabályszerűen jártam el. Ez a törvény megcselekvése. Mi a törvény betöltése? Az Istentől tervezett életet bemutatta, s nem csak bemutatta, hanem odaadta nekünk. Valaki úgy fogalmazta meg, hogy nagy csere történt ott a kereszten. Az a tökéletes, jó és Isten szerint való élet, ami Jézusé volt, azt Jézus letette, és nekünk adta. És azt a törvény betöltésére képtelen, problémás, egymáshoz hasonlítgató, mindenféle nyomorúsággal teli önigazult életet, ami a miénk, magára vette a kereszten. Én kívánom, hogy ha sokat szenvedtünk is a törvény helytelen használatával, fedezzük fel, hogy az Emberfia, aki minden törvény felett áll, megbocsáthat, és új és másfajta lelkületet adhat. Kívánom ennek a boldog megtapasztalását!
Ámen.