2010-11-03

Áldás békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnest, az adás szerkesztőjét hallják. Van egy régi mondás, hogy az okos ember a más kárán tanul, a bolond a maga kárán, akire ez sem áll, arra már nincs kifejezés. Az a benyomásunk, hogy az emberiségre jelenleg ez a harmadik áll. Két példát hadd hozzunk fel. Svájcban a szabad gondolkodók társasága, – akik több, mint 100 éve működnek, – azért küzdöttek, hogy szedjék le a hegycsúcsokról és az iskolák faláról a kereszteket. Most azért küzdenek, hogy 16 éves kor alatt, ne olvashassák a gyerekek a Bibliát. Ezzel párhuzamosan Angela Merkel, elnökasszony bejelenti, hogy a multikulturális eszme megdőlt. Tényt mondott ki. Egy mohamedán ember soha nem szidja, ami az övé. Nálunk minden lehetséges. Emberek tapasztalják és látják azt, hogy összedől minden körülöttük, és nem tanulnak belőle. Néha az az ember benyomása, hogy egy gyorsvonaton ülünk, és már nem is nagyon van kiszállási lehetőség. Számos keresztyén ember elbújik e problémák elől. Biztosnak hitt eszmei bástyáink mögött azt mondjuk, majd csak lesz valahogy. Isten talán nem ezt várja tőlünk, hanem azt, hogy ismerjük meg a valóságot és gondolkodjunk. Mai műsorunkban erre hívjuk kedves hallgatóinkat! Két témában is, az első a muzulmán kultúra kérdése. Németh Pálnak, a budapesti Bibliamúzeum munkatársának nemrég egy közérthetőségre igényt tartó könyve jelent meg az Iszlámról. Éppen egy vallások közötti párbeszédről szóló konferenciáról jött haza, amikor beszélgettünk.

Németh Pál: Nagyon nehéz kérdés az, hogy a muzulmánok mennyire asszimilálhatók a nyugati társadalomba? Mert a nyugati társadalmak szekularizáltak az iszlám pedig nem szekularizált társadalmat épít ott, ahol többségben van. Ahol kisebbségben van, ott kényszerből megpróbál védekezni és ez általában a gettósodás folyamatát segíti elő.
Fekete Ágnes: Magyarul, olyan, hogy iszlám és istentelenség, (nem is tudom, hogy fordítsam a szekularizációt) nem létezik.
Németh Pál: Mondjuk úgy, hogy nem homogén, egy vallás által meghatározott társadalom.
Fekete Ágnes: Elvilágiasodás. Nem?
Németh Pál: Így van! Amikor a keresztyénség vagy akár a zsidóság nem érvényesül a társadalmi életben. Tehát annak, hogy valaki keresztyén, annak nincs társadalmi jelentősége és vonatkozása. Az iszlámban viszont, minden vallási kérdésnek megvan a társadalmi súlya. Náluk nem magánügy a vallás, hanem közügy.
Fekete Ágnes: Úgy tűnik, hogy Angela Merkel szavai a multikulturális társadalom ellen, gyakorlatilag erről szólnak, hogy ez így nem működik, tehát nem lehet gettóban befogadni az iszlámot.
Németh Pál: Igen, mert a pluralizmusnak van egy jellemzője, mert azzal hogy sok kultúra egymás mellett él mégis homogenizál, tehát kényszeríti mindegyiket ennek az elfogadására. Az iszlám pedig nem az a fajta toleranciájú vallás, hogy azt mondja, minden jöhet és egymás mellett minden megfér. A szekularizmus azt jelenti, hogy mindent eltűrök, elviselek, mert semmilyen álláspontot nem foglalok el. Közömbös egy csomó minden. Egy muzulmán számára semmi sem közömbös, mert nagyon komoly vallási állásponton van, és nem közömbös az, hogy a környezete mit hisz, mit vall, hogyan cselekszik?

Fekete Ágnes: Akkor ebből mi lesz itt Európában?
Németh Pál: Egyelőre a tendenciák azok, hogy az iszlám nem tud asszimilálódni, tehát az Európa által támasztott követelményeknek nem tud megfelelni és nem is akar. Az egy más kérdés, hogy Európában újjá tud születni az iszlám, európai módon. Lesz egy olyan iszlám, amely párbeszédkész, az európai normákra tekintettel van. Megvizsgálják ezt, mert az iszlámban nagyon sok az előrelépési lehetőség. Valószínűleg egy csomó érték, majd iszlamizálódik az európai értékek közül és akkor elfogadható lesz a számukra, de semmiképpen sem lehet azt várni, hogy egyszerűen integrálódjék a muzulmán közösség az európai társadalomba, mert egy csomó mindent eleve elutasít az iszlám.
Fekete Ágnes: Egyszerűbben sokan így mondják, hogy mit keresnek itt? Az intelligensebb emberek meg azt mondják, hogy akkor ez hogyan tud együttműködni?
Németh Pál: Legyünk igazságosak! Az iszlám, amiben nagyon keményen elutasító, azok olyan kérdések, amelyekben a zsidóság is elutasító lenne, ha tartaná magát a saját szabályaihoz és eredetileg a keresztyénség is. A probléma az, hogy a szekularizmushoz a keresztyén egyház alkalmazkodott. Egyszerű példát mondok: Jézus személye szabad préda. Jézusról mindenki azt mond, amit akar. Legfeljebb elfordulunk tőle és nem hallgatjuk meg, vagy nem hallgatjuk szívesen, de teljes szabadság van. Az iszlám nem engedi ugyanezt meg. Jézussal kapcsolatban sem. Jézus náluk próféta és nem lehet őt rágalmazni. Más módon ragaszkodnak a vallási értékekhez. A keresztyénség már lemondott egy csomó dologról. Volt francia forradalom és sok más, amin keresztül ment a keresztyénség és megszoktuk azt, hogy szabadon mondhat bárki, bármit a Szentírásról. A Koránról meg nem. Nem volt ez mindig így a keresztyénségben sem. Ne arra gondoljunk, hogy az iszlámban valami különleges vallási követelmények vannak és ahhoz való ragaszkodás. Hasonló dolgokban az iszlám ragaszkodik hozzá a keresztyénség meg lagymatagon vallja ugyan, de azt gondolja, hogy toleránsnak kell lenni sok kérdésben. A Biblia viszont nem toleranciára tanít bennünket.
Fekete Ágnes: A nők helyzete azért általános probléma. Nem?

Németh Pál: Legyünk megint igazságosak! Most jövök egy konferenciáról, Dohából, ahol a nyitóünnepségen a szónok az Iszlám Teológiai Egyetem jogi fakultásának a dékánja, nő. Doha, nem jellemzően engedékeny iszlám társadalom, nagyon szigorú szabályok vannak. Az iszlámban nincs semmi tiltás, hogy nők nem vehetnek részt a társadalmi életben. Többségben vannak a nők az ottani teológián is, és ha úgy adja a helyzet, akkor lehetnek imámok, meg sejkek és ugyanúgy tisztséget vállalhatnak, mint a férfiak. Kétségtelen, hogy az iszlám társadalom patriarchális renden alapul és az alapelvek kétségtelen, hogy a férfi nem dominanciáját biztosítják. A jó feleség ott is nagy becsben van, és ezt komolyan veszik.
Fekete Ágnes: Talán, ahol többnejűség van.
Németh Pál: Ha megnézzük az iszlám társadalmat. Nem jellemző a többnejűség. Nagyon szigorú feltételei vannak a többnejűségnek, nem úgy van, hogy valaki kénye-kedve szerint vesz el feleségeket. Meg van az, hogy mit kell biztosítani az asszony számára a férfinak. Törökország egynejű állam, a törvény is eltörölte a többnejűséget. Szíriára egyáltalán nem jellemző a többnejűség. Kétségtelen, hogy a nőnek a női szerepben tökéletesnek kell lenni és a női szerepről van egy kép. Ez nem jelent uralkodást és tirannikus magatartást a férfi részéről.
Fekete Ágnes: Mi volt ez a konferencia?
Németh Pál: Ha lefordítjuk magyarra, a konferencia címét, akkor Vallásközi Párbeszéd VIII. Dohai Konferenciája. Vallások szerepe a nemzedékek nevelésében. Főleg pedagógiai kérdésekkel foglalkozott a konferencia. Vallási vezetők voltak jelen, akiket az egyházuk küldött ki. Nyugatról voltak katolikusok, protestánsok, zsidó rabbik, muzulmán vallástudósok, sejkek, muftik. A keleti egyházak is megjelentek. A libanoni metropolita is ott volt. Engem nagyon érdekelt, hogy ők mit mondanak az iszlámról.
Fekete Ágnes: Neked, mint református lelkésznek, milyen hozadéka lehet egy ilyen iszlám párbeszédnek?
Németh Pál: Ez elhangzott ott is, ez egy alapvető tapasztalat, hogy aki nem ismer legalább két vallást, az egyet sem ismer. Kétségtelen az, hogy ha egy másik vallással foglalkozik valaki, a sajátját is jobban megérti. Mert nem ismerhetünk meg a másikból valamit, hogy önmagunk is ne gazdagodnánk. Kölcsönös hatás van. Az ember önismerete is gazdagodik. Egyrészt megdöbbenünk a hasonlóságokon, másrészt pedig elgondolkozunk azon, amiben mi mást vallunk.
Fekete Ágnes: Mik azok a pontok, amiken érdemes beszélgetni, például a nevelés terén?
Németh Pál: A nevelés kérdésében a közös vallási értékek, mint etikai értékek kerülnek a figyelem középpontjába. A nevelés, érték átadás a személyiség segítségével. Vannak közös meggyőződések a három monoteista világvallásban. Ez a párbeszéd konferencia ez zsidók, keresztyének és muzulmánok között zajlott. Ez leszűkítése a vallásoknak. A nem monoteista vallásoknak számító hinduizmus és a buddhizmus nem volt képviselve.
Fekete Ágnes: Csak az egyistenhitű vallások voltak jelen.
Németh Pál: Gyakorlatilag az iszlám koncepció érvényesült ebben. Mindig ezt a kifejezést használták: "ad-dijánátu-szszamáwíja". Még valaki meg is kérdezte, hogy miért fontos ez a kifejezés? Mi az, hogy mennyei eredetű vallások? A többi vallás nem az! Azonos eredetű vallásnak tartja az iszlám a keresztyénséget és a zsidóságot. Mi ebben kevésbé vagyunk ilyen nagyvonalúak. A zsidóságot elfogadjuk, de az iszlámnál nehézségek vannak, hogy azt is kijelentett vallásnak tekintsük. A konferencia témái az volt, hogy mik azok a közös értékek, amik összekötnek minket. A világ Teremtőjében való hit, az alázat az Istennel szemben, az imádság, az Isten tisztelése. Vannak olyan dolgok, amik ugyanazok.
Fekete Ágnes: Az a riadalom lehet a konferencia mögött, hogy mi lesz a következő nemzedékkel?
Németh Pál: Nem véletlen a témaválasztása. Az arabban egy olyan szó szerepel, ami azt jelenti, hogy a vallási értékek beleplántálása a gyermekbe, a következő generációba, hogy hogyan tudjuk örökül hagyni azt, amit mi kaptunk az elődeinktől. Ott is probléma az internet mellett ülő gyermek, aki csak egy géppel kommunikál. Ugyanazok a kérdések vetődnek föl az iszlám világban is, mint nálunk. A technikai lehetőségek, gyakorlatilag azonosak. Mutatis mutandis, másképp vetődnek fel ezek a kérdések, akkor, hogyha a gyermek alapvetően teljes engedelmességre van kötelezve a szülővel szemben. A hagyományos iszlám társadalmakban ez természetes. Itt nyugaton nehezebb dolog azt mondani a gyerekemnek, hogy ne nézd a tévét, mert mégis nézi. Mindig a gyerek győz. Ott nem mindig a gyerek győz így bizonyos értelemben könnyebb a bajoktól a gyermeket megmenteni.

Fekete Ágnes: A mai kor másik nagy kérdése, a Föld környezeti jövője, ami nálunk a vörös iszap tragédiájában vált nagyon is közelivé. Egyesek egyszerűen kimondják, akkor nem kell az alumínium, de vidáman beülnek az autójukba. Egy nagyon tisztességes tudóssal sikerül beszélgetnem, aki maga is bevallja, a magánember és a tudós bizony két dolgot diktál a lelkében. Az egyik, hogy álljunk le, és ne legyen szükségünk alumíniumra, a másik, hogy minden menjen így tovább. Ez a mai kor erkölcsi dilemmája. Dr. Szarka Lászlót, a Magyar Tudományos Akadémia főosztályvezetőjét hallják.

Dr. Szarka László: Elfoglaltunk minden biztonságos helyet a föld felszínén. Kénytelen az emberiség olyan veszélyes helyekre telepíteni épületeket, lakóövezeteket és ipari létesítményeket, ahol a természet működése következtében például földrengés van, vagy cunami lehetséges. Ezek be is következnek, hiszen a Föld működését nem lehet leállítani. Az ember ilyenkor mutogat a természetre, hogy megváltoztak a környezeti feltételek, globális felmelegedés, és a szélsőértékek gyakorisága növekedett… Pedig csak arról van szó, hogy az ember oda ment, ahová nem kellett volna. Ezt nemcsak én mondom, hanem a Müncheni Viszontbiztosító vezetője is így látja, hogy az emberiségre, tehát a fogyasztói társadalomra vezethető vissza a természeti katasztrófák növekedése.
Fekete Ágnes: Egy földrengés is?

Dr. Szarka László: Igen, a földrengés is. Haitiban mindig is voltak földrengések. Egy egymilliós nagyvárost nem lett volna szabad egy ilyen helyre építeni. Lesznek ennél csúnyább földrengések is majd valószínűleg. Tokió környékén csak idő kérdése, mint ahogy San Francisco környékén is. Nyilván emberi áldozat ott kevesebb lesz, hiszen az építkezésre nagyobb gondot fordítanak. De egyszerűen, tudomásul kell venni, hogy azokon a helyeken lesz földrengés és nem lehet csodálkozni azon, ha ez bekövetkezik.
Fekete Ágnes: Az ember egy kicsit kétségbeesik. Azonban a kétségbeesés és az alaptalan optimizmus között meg kellene találni a helyes utat.
Dr. Szarka László: A természet törvényeivel tisztában kell lenni. Sok példát lehetne hozni a Bibliából is, ha az ember nem tiszteli a természetet, akkor így jár. S ha a fogyasztói társadalom így jár, az nem egy véletlen, hanem törvényszerű. Az alapprobléma az, hogy egy végtelen növekedés indult be a földön.
Fekete Ágnes: Végtelennek tűnő.
Dr. Szarka László: Pontosan az a lényeg, hogy a végtelenségig nem növekedhet. Egy megállíthatatlan növekedés indult el a fogyasztói társadalommal. Szegényebb országokban a létszámnövekedés és ott is az egy főre jutó fogyasztás most kezd megnőni. Tizenöt-húsz százalékkal több egy főre jutó élelmiszerfogyasztással számolnak a következő évekre. A nyugati társadalmakban élő ember pedig mindig többet akar magának, ez a kettő összeadódik. Egyre nagyobb követelményeket támasztunk a föld felé és a föld méretei pedig egyszerűen végesek. Sem a föld energiakészletei, sem a nyersanyagkészletei, sem a termőföldkészlete, sem az ivóvízkészlete nem teszi lehetővé a végtelen növekedést. Hogy ez most melyik ponton fog kipukkadni azt nem tudjuk, de valamelyiken be fog következni. Azt mondják, hogy egyes ritka földfémeknek a kimerülése úgy tíz éven belül várható és akkor megakad az informatika fejlődése. S az visszahat mindenre. Ehelyett mi a melegedésről beszélünk, meg éghajlatváltozásról, ami ugyan a hétköznapi ember figyelmét a környezeti problémákra irányítja, de nem a lényegről beszélünk. Ha elfogy a víz, a talaj, a ritka földfém, és a föld energiakészlete, akkor teljesen mindegy, hogy éppen melegedés, vagy hűlés van.
Fekete Ágnes: A hitével hogyan látja ezt?

Dr. Szarka László: "Arra igyekezzék mindenki, hogy józanul gondolkodjék az Istentől kapott hit mértéke szerint." (Róma 12:3.) A Pál apostoli intésben benne van minden, amit el tudok mondani.
Fekete Ágnes: Mi itt a józanság?
Dr. Szarka László: Az, hogy Isten azért adta a tudást az embernek, hogy használja. Azért adta a kritikai érzékét, hogy használja és ne a divatos eszmék után szaladjon, hanem analizálja a jelenségeket és vonja le a következtetéseket. Ez nekem a tudományos meggyőződésem, hogy ez az emberiség alapvető problémája és ezek az úgynevezett globális környezeti problémák és nem az, amiről a médiában szó van.
Fekete Ágnes: Tehát a kifogyó készletek az igazi probléma?
Dr. Szarka László: Igen. Például az energiában nagyon divatos azt mondani, hogy most ki kell szabadítani a megújuló energiákat a palackból, mert egyes lobbik ezt nem engedik, de akkor majd lesz az emberiségnek megfelelő energiája. Jelentem, hogy ez nem lesz így! Mert a jelenlegi fosszilis energiakészletek talált kincset jelentenek. Ami képződött százmillió év alatt azt száz-kétszáz év alatt az emberiség ezt elhasználja. Pillanatok alatt eltékozoljuk. Ugyanakkor a megújuló energia a természeti folyamatok megcsapolt energiája. És bizony, amit következmények nélkül meg tudunk csapolni, el tudunk venni a természetből, az olyan, mintha egy hatalmas vagyonnak a felélése után bérből és fizetésből próbálnánk megélni. Sokkal szerényebbnek, szolidabbnak kellene lenni és sokkal kevesebbet kellene fogyasztani anyagból, energiából mindenkinek. Amit az emberiségnek tennie kellene az éppenséggel szembe megy azzal, amit a mai fogyasztói társadalom sugall.

Fekete Ágnes: Én ezt abban látom, hogy nagy divat a napelem és a geotermikus energia, ugyanakkor hatalmas ablakok és terek vannak. Az emberek nem rendszerben gondolkodnak, hanem divatok szerint.
Dr. Szarka László: Örülök, hogy ez látszik. Tulajdonképpen van a zöldgazdaság, ami a megfontolt fogyasztásra int és másik részről meg van a környezetipar, ami ezekkel a divatos irányzatokkal takarózik és közben a még nagyobb fogyasztásra próbálja az embereket rávenni. Ezt pontosan kell látni, hogy erről van szó. Hiszen napenergia felhasználása nagyon intelligens és okos dolog a napenergiát elektromos energiává alakítani, de azt is tudni kell, hogy mekkora környezetpusztító bányászkodás húzódik mögötte. Olyan ritka földfémeket kell kibányászni, amelyek egy grammjához, sok tonnányi kőzetet kell megmozgatni. Nem szabad elfeledkezni arról, amit nem látunk!
Fekete Ágnes: Mi lenne a megoldás?
Dr. Szarka László: Visszafogni a fogyasztást. Sokkal-sokkal több lehetőség van az energiatakarékosságra, mint ahogyan azt gondoljuk. Semmi másban nincs olyan lehetőség. A szokásainkat, az életvitelünket meg kell változtatni. Röpködhetünk úgy, persze én magam is rossz példával járok elöl, mert sokat utazom, de alapvetően egy másik életmódra kell rátérni úgy, hogy a jelenlegi egy főre jutó energiafelhasználást jelentősen vissza kellene tudni fogni.
Fekete Ágnes: Itt van a gond, hogy én magam is rossz példával járok elöl. Tőlem is megkérdezte a reklámszakember, hogy van autója? Persze, hogy van autóm. Akkor vegyük végig, hogy hol lehet magunkon alkalmazni ezt a dolgot!
Dr. Szarka László: Nehéz, mert benne élünk ebben a fogyasztói társadalomban és emberek vagyunk. Tehát nem vagyunk tökéletes lények, de azért mégis tudni kell, hogy ez a problémák okozója és valahol a megoldás ott van, hogy ettől a globalizációtól kellene valahogy megszabadulni. Ez olyan béklyót jelent, ami katasztrófa felé sodorja az emberiséget. Nem tudjuk, hogy ez hány év, de egy matematikai törvényszerűség, hogy egy ilyen katasztrófának előbb-utóbb be kell következnie. Itt az egyházak részéről várható talán segítség a megoldáshoz. Komolyan el kellene gondolni, a kis közösségek visszaállítását, a szerényebb életvitelt. Ki más, ha nem az egyházak fordíthatnák az emberek figyelmét az igazi értékek felé?
Fekete Ágnes: Ugyanakkor gőzerővel dolgozik ellenünk a világ. Csak vegyük azt, hogy a gyereknek a hittanórát ötvenhat másik program mellé kellene betenni. Egyfelől óriási elvárás van az egyházakkal, másfelől meg iszonyat szembeszél.
Dr. Szarka László: Meneteljünk csak szembe! Látjuk, a bibliai példákon, mindegyike erről szól, hogy a nagy tömeggel szemben áll az a kevés kisebbség, a prófétáktól kezdve végig.
Fekete Ágnes: Magáról szólna egy keveset!
Dr. Szarka László: Édesapám és Nagyapám is református lelkészek voltak.
Fekete Ágnes: Merre felé?
Dr. Szarka László: Szabolcs megyében voltak. Nagyapám a szatmári részen. Édesapám meg Nagyhalászban.
Fekete Ágnes: Hogy tudná összefoglalni ezt az örökséget?
Dr. Szarka László: Átláthatóság. Tehát, amit az ember csinál, azt tiszta, világos értékrend alapján tegye! Most ezen a helyen is ezt a szemléletet próbálom érvényesíteni.
Fekete Ágnes: Most miként dolgozik itt?
Dr. Szarka László: Az Akadémián, a Kutatóintézeti Főosztálynak vagyok a vezetője. Az atommagkutatótól a zenetudományiig közel negyven intézettel foglalkozom.
Fekete Ágnes: A vörösiszap ügyben is készítettek valamilyen munkát?
Dr. Szarka László: Természetesen az Akadémia készített. Ezzel elejét lehetett venni azoknak a riogatásoknak, meg mindenféle szélsőséges álláspontoknak, amelyek beindultak. Például a Green Peace részéről mondták, hogy hiteltelenek az Akadémia adatai, az ellenőrzésnél kiderült, hogy az akadémiai adatok jók. Nyilvánvaló, hogy itt most minden szervezet próbálja a saját maga fontosságát érzékeltetni. Eltökélt szándékunk, hogy ezt a problémakört is reálisan mutatjuk be.

Fekete Ágnes: Megjelent a Református énekek 9. cd lemeze, és egy koncert lesz pénteken. Böszörményi Gergelyt a zenei események szervezőjét hallják.
Böszörményi Gergely: Ezerháromszáz egynéhány ember, aki ott lehetett és együtt énekelhetett a 370 fős Kárpát-medencei Egyesített Kórussal. Nagyon jó minőségű képanyagot is kézbe tudunk adni, ami olyan élményt nyújt, hogy szinte átélhetik az egész koncertet. Kilenc év után először sikerült úgy felénekelni a közönségnek és a kórusnak, ezerhatszáz embernek a Himnuszt, hogy azt mondtuk, hogy ez szép és vállalható.
Fekete Ágnes: Minden egyes koncert végén elhangzott a Himnusz?
Böszörményi Gergely: A Himnusszal nem lehet játszani. Csak akkor lehet egy cd vagy egy dvd végére feltenni, ha az valóban elfogadható minőségű. Erre régóta vágytunk, így rákerült a cd-re is.
Fekete Ágnes: A kilenc cd között mi a különbség? Van-e valami sorozat, ami ebből össze fog állni?

Böszörményi Gergely: A cél az, hogy az énekeskönyv zsoltárai és dicséretei professzionális módon a jelen- és az utókor számára fennmaradjanak. Ma már egyre többen mondják, hogy a lelkészek a temetésen nagyon jól tudják ezt használni. Sajnos borzasztó kérések is elhangzanak a gyászolók részéről, hogy milyen populáris zenéket szeretnének hallani a temetőben. Hát erre most egyértelmű nemmel lehet válaszolni, mert azt tudjuk mondani, hogy itt van kilenc olyan cd, amiből lehet választani és nagyon sokan össze is válogatnak egy olyan temetésekre is alkalmas összeállítást, amit aztán ott tudnak játszani.
Fekete Ágnes: Huszonöt-harminc koncert után lesz majd meg az ötszáztizenkét ének?
Böszörményi Gergely: Ezt már sokszor, viccelődve is elmondtuk, hogy ha eddig százhatvan zsoltárt és dicséretet dolgoztunk fel, akkor bizony még legalább tizenkilenc év van hátra. Ha az Úr Isten is megsegít bennünket és van időnk arra, hogy folytassuk, akkor ez így lehet. Szintén kilenc éve tart ez a bizonyos Kárpát-medencei Magyarok Zenéje. Sokan tudják, hogy régebben Határontúli Magyarok Zenéjének hívtuk. A vajdasági barátaink azt mondták, hogy "Tudod, Gergely! Ez a határontúli kifejezés, eléggé relatív. Innen nézve ti tűntök határontúliaknak." Négy évvel ezelőtt el is határoztam, hogy a mindenki által sokkal inkább elfogadott Kárpát-medencei Magyarok Zenéjére változtassuk a nevet. A programból annyit érdemes elmondani, hogy vallási, művészi tekintetben, akár magyarságát tekintve valóban elhívott emberek a résztvevők. Már hagyományosan Jókai Anna nyitja meg, mintegy tíz-tizenöt perces bevezetőjével ezt a koncertet. Tehát nem csak zene van. Szintén hagyományosan, már hat éve velünk van a felvidéki Agócs Gergely. Az idén először a szakrális zenéhez közelítünk, mégpedig úgy, hogy Vedres Csaba orgonán játszik és a felesége Gyermán Júlia pedig hegedül és velük jön egy kórus is. Gyönyörű szép zenét fog hallani a közönség. A Mistral együttes egyik tagja Felvidékről való. Ők verseket zenésítenek meg. A szünet után pedig a Hagyományok Házának házigazdájaként a Magyar Állami Népi Együttes, táncol a Magyar rapszódia című darabjából körülbelül egy harmincöt perces részt.
Fekete Ágnes: A Hagyományok Házában lesz ez a koncert a Corvin téren.
Böszörményi Gergely: Az első kerület, Corvin tér 8. szám alatt lesz a Hagyományok Házában, este hét órakor.

Fekete Ágnes: Hallgassuk meg Isten szavát a Máté evangéliuma 7. fejezetéből!

"Nem minden, aki ezt mondja nékem: Uram, Uram, megyen be a mennyek országába, hanem aki cselekszi az én mennyei atyám akaratát." (Máté 7:21.)
A Bibliában számos helyen olvasunk bálványokról. Vajon ma olvasva, hogyan értelmezhetjük ezeket a kijelentéseket a mi életünkre? Vannak ma bálványok? Vigyázzunk az egyszerűsített válasszal, amikor egy-egy sztárra mutatunk, vagy korunk médiajelenségeire: ő a bálvány.
Én úgy érzem, mára a nagy szavaktól kell a legjobban félnünk: Legyen békesség, szeressük egymást! Ezek az igaz mondatok, ha kiemeljük őket Isten adta helyükről, rosszra csábítanak. Azt hirdetik, hogy legyünk mindenkivel jóban, békítsük ki a kecskét a káposztával. Ne beszéljünk bűnről, inkább magyarázzuk meg a dolgot lelkileg, a múltat ne firtassuk, mert az csak viszálykodást szül. A nem helyén mondott szavak bálványok. Isten azt a legnagyobb ajándékot adhatja meg, hogy a szavak a helyükre kerülnek.
Ha merjük kimondani és megnevezni a bűnt, akár közösségi, akár egyéni életünkben, akkor egyszerre kimondhatóvá lesz a kegyelem is. Ez a kegyelem, pedig nagyon nagy kincs.
Dietrich Bonhoeffer, az ismert teológusnak volt vezérgondolata, hogy megkülönböztette a drága kegyelmet és az olcsó kegyelmet. A kegyelem Istentől ingyen ajándék, de sosem lehet olcsó. Csak akkor találjuk meg ezt a drágaságot, ha az árát tudjuk.
Ma különös súlya van ezeknek a szavaknak, hiszen olyan valóságtól elrugaszkodott módon szabják meg a dolgok árát, hogy az megdöbbenti az embert. Semmi más értelme nincsen annak, hogy örökké fillérre levetítve tonnányi reklámújságban közlik, mi mennyibe kerül, mint az, hogy örökké az olcsót keressük, és a pénzre figyeljünk. Pedig ez az egész egy rettenetes trükkje csak a fogyasztói világnak, közben minden egyre drágább és egyre többször becsapnak. Mintha ez a folyamat a szellemi életre is kihatna. Olcsón akarunk mindent megúszni.
Olcsó dolog azt mondani, hogy Isten megbocsátotta vétkeinket, de soha eszünkbe sem jut sírni azon, amit tettünk. Olcsó dolog az én részemről, ha most beszélek, de nem megyek el megbékülni azzal, akire neheztelek. Olcsó dolog, ha mindenkinek tetszeni akarok, ha az elveimet az első nehézségkor feladom, és közben várom Isten kegyelmét.
A kegyelemre éppen azért van szükség, mert drága, mert Jézus keresztjén kívül másként nem kaphatjuk meg. Ez a kereszt képes legyőzni szívünk bálványait. Ez a kereszt képes megajándékozni egyértelmű szavakkal. Bár adná a Mindenható, hogy lelkünk kiszabaduljon ebből az olcsóságra törekvő gondolkodásból, és megfontoltak lehetnénk szavainkban és tetteinkben! Ámen