2011-08-03

Áldás, békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnest, az adás szerkesztőjét hallják.
Nyáron a pihenés, feltöltődés idején érdemes egy-egy könyvet is felnyitnunk. Nemrég megjelent egy érdekes kiadvány Egy politikus, akit rabul ejtett Isten címmel. Molnár Róbert, Kübekháza polgármester vallomásait olvashatjuk ebben. Parlamenti képviselőség után lett e Szeged melletti falu vezetője. Nemrég megjelent könyvéről számolt be az elmúlt hetekben a Pesterzsébet-Szabótelepi Református Egyházközségben. Hallhatnak részletet előadásából, és felesége, Tóth Ágnes is megszólal az előadás utáni beszélgetés hangzavarában.

Dr. Molnár Róbert: Kübekháza egy Szeged melletti település. Az 1840-es években alapították. Felesben dohányt termeltek és a bécsi kincstárnak szállították. A falu fele magyar, a másik fele sváb. Patinás kis település, úgy hívták a falunkat, hogy "politúros Kübek". Mindennek sajnos a nagy világégés, a háborút követően véget vetett, amikor a svábokat kitelepítették, meg elüldözték a faluból. Majd szocialista agitpropokat ültettek be a sváb házakba és lerombolták a falu régi patináját, a régi képét. A gazdagság eltűnt és nyomor lett ebből a faluból. A nagyszüleim vegyes házasságban éltek. A nagyanyám magyar volt, a nagyapám meg sváb. Így asszimilálódott a család. A nevüket is magyarra változtatták. De valahol a génekben biztosan maradt bennem ebből. Szeretném ezt a kis falut jól vezetni, hiszen Isten bízta rám, már tizenegykét esztendeje.
Kompán Zsoltné: A falu ismerte gyermekként és fiatalként. Hogyan fogadták a megtérését?
Dr. Molnár Róbert: A világ mindent kétkedve fogad. Elég vegyes volt a fogadtatás, volt, aki azt mondta, hogy szentfazék lett. Természetesen ma is nehéz, hisz senkit nem lehet a hívő életre kényszeríteni, meg buzdítani sem. Viszont a mi hívő életünk pecsétje, ahogy élünk. Igyekszem hiteles életet élni. A családom rendezetten él. A településen nem könnyű az anyagi helyzet, de nincs eladósítva. Fejlesztünk, építünk, gondját viseljük szeretettel a falu lakóinak, a gyászolók mellé odaállunk, próbáljuk segíteni a kisbabát váró családokat nemcsak anyagilag, hanem lelkileg is. Úgy lesz ébredés a társadalomban, ha jó minták lesznek.

Dr. Tóth Ágnes: Amikor megismertem a férjemet titokban összeházasodtunk. Nem mondtuk meg a szüleinknek sem, de egy véletlen folytán kiderült és akkor apukám kitagadott otthonról, és nem mehettem haza sem. Egy százhúsz ezres városból elkerültem a kétmilliós fővárosba. Akkor érettségiztem. A barátaimat is ott kellett hagyni, a szüleimhez sem mehettem vissza apukám miatt és nagyon egyedül voltam, mert Robi éjjel-nappal dolgozott, hisz akkor kezdte a képviselőségét. Ő mindent beleadott a munkájába én meg ottmaradtam egyedül, Pesten. Összetörtem nagyon lelkileg és többször próbáltam öngyilkos is lenni. Volt egy ember, a nyíregyházi gyerekorvosom asszisztense, aki azt ajánlotta, hogy menjek el Egerbe egy hívő pszichiáterhez. Elmentem és nagyon tetszett ennek a pszichiáternek a kisugárzása, a lénye és azt mondtam, hogy szeretnék olyan lenni, mint ő, nekem kell ez az attitűd. Erre azt mondta, hogy akkor el kellene járni bibliaórákra, ifjúsági órákra, templomba rendszeresen. Amikor hazamentem, elővettem a térképet és megnéztem, hogy hol van legközelebb templom. Ott szeretetteljes közösségbe kerültem, mert Isten szeretetét rajtuk keresztül nagyon megéreztem. Vittem haza kazettán igehirdetéseket, hogy hallgassuk együtt, de azokba Robi rendszeresen belealudt. Egy időben azt mondta, hogy biztos szektába keveredtem, mert milyen ifjúsági óra az, amelyik este kilencig eltart? Aztán egyszer-kétszer ő is eljött és látta, hogy nem olyan. Aztán vége volt a képviselőségének és leköltöztünk Kübekházára, ott pedig az ottani reformátusokhoz jártam Szegeden, a Honvéd-térre. De még ott is egyedül. Más elfoglaltsága volt és talán még távolabb kerültünk egymástól. Nagyon sokat imádkoztam és próbáltam kazettákat hallgattatni, Bibliát olvasni vele, de nem volt sikere. Egy idő után én feladtam, nem bírtam tovább és visszaköltöztem Nyíregyházára és be is adtam a válókeresetet. Mire megkaptuk az idézést, addigra már kibékült párként mentünk vissza Kübekházára.
Dr. Molnár Róbert: Hétéves házasok voltunk, amikor majdnem elváltunk. Addig Isten nem áldotta meg a házasságunkat gyermekkel. Egymás mellett élő két önző ember házasságát nem áldotta meg Isten, de amikor odaadtam Istennek az életemet, akkor Isten kimunkálta bennünk, hogy kössük össze őelőtte is az életünket, mert előtte csak egy lopva tartott, polgári esküvőnk volt. Ez volt 2004. augusztus 7-én, és 14-én megfogant a gyermek. Előtte a feleségemet már lombikbébi programra irányozták elő. Amikor a professzornak volt egy olyan félmondata, hogy "ne tessék aggódni Ágika, Istent be lehet csapni", akkor azt mondtam: "Ági, ne reménykedjünk abban, hogy az orvostudomány nekünk gyereket fog adni!" Onnantól kezdve nagyon intenzíven könyörögtem az Úr Jézushoz, hogy segítsen meg bennünket. Egyik este a református kalauzban azt az Igét olvastuk, amiben megígérte Isten Ábrahámnak, hogy gyermeke lesz. A feleségem föl is nevetett, hogy "Mikor? Majd kilencvenéves koromban?" Én belekapaszkodtam ebbe az Igébe, mert éreztem, hogy Isten ezt nekünk mondta, és gyereket fog adni. Egyik nap mondta a feleségem, hogy úgy enne egy kis sült oldalast, ez azért volt meglepő, mert velem ellentétben nem nagyon szereti a húst. Kérdeztem tőle, hogy "nem vagy te állapotos?" Erre azt mondta: "Tudod, hogy nem lehetek!" Én azért bementem Szegedre és vettem egy terhességi tesztet, ami elszíneződött. A következő hét elején bementünk a professzorhoz, aki gyorsan csinált egy ultrahangot és látta a petezsákot. Nem nagyon biztatott bennünket, mert sok volt a rizikófaktor. Én azt mondtam, hogy "Ne aggódjon, Professzor úr! Ezt a fiút, Isten adta, és Ő gondot fog rá viselni." Amikor kijöttünk a kórházból, még a kocsiban hálát adtunk Istennek és azt mondtuk, hogy Urunk ez a gyermek a tiéd. Annak rendje-módja szerint megszületett az első, aztán mindenféle orvosi beavatkozás nélkül a második és a harmadik gyermekünk is. A legnagyobb hatéves, most megy iskolába, a középső hároméves, és a kicsi másféléves. Nem vagyunk tökéletes szülők, nincsenek tökéletes gyerekeink, de tudjuk azt, hogy a kegyelem Istene, meg tudja őket is tartani, Ő tudja nevelni. Tőlünk csak azt várja el, hogy magvetők legyünk a saját családunkban is. És próbáljuk Isten Igéjét a gyerekeink elé élni. Bár nem mindig sikerül. Minden este imádkozunk. Van, hogy a hatéves kisfiam tartja az esti áhítatot, ez egy kicsit sajátos, mert bábelőadással kezdődik, utána átmegy társasjátékba, pakolásba majd imával zárul. A könyvírás közben az egyik nap így imádkozott: "Köszönöm Istenem, hogy a zsúfolt munkavégzésem közepette adtál időt az elcsendesedésre." A gyerek visszatükröz bennünket, de tudtommal soha nem imádkoztam így. Próbáljuk a gyerekeink elé élni az Istent, akibe ők is belekapaszkodhatnak. Engedni kell őket is, hogy bukdácsoljanak. A hétvégén sütöttünk, Jázminnak mondtam, hogy ne menjen a sütő közelébe, de nem hallgatott rám és megégette a sütő a kezét. Isten időnként a mi életünkben is engedi, hogy megégessük a kezünket. Nem biztos, hogy az a felelős szülői magatartás, hogy megvédjük a gyerekeinket a bukdácsolástól és a bukástól.

Fekete Ágnes: A nyár a gyerektáborok ideje is. Egyre több református közösség szervez hittanos napközis tábort. Nagy segítség ez a szülőknek is, hogy értelmesen teljen a nyár, ráadásul jót és aránylag költségmentesen adhatnak a gyerekeknek. A Soroksár-Újtelepi Református Gyülekezet nemrég tartott ilyen tábort. Péterffy György lelkipásztort és munkatársait, valamint résztvevő gyerekeket hallhatnak a gyerekhétről.

Kompán Zsoltné: Mihez hasonlítottuk a Bibliát?
Simkó Bálint: Tükörhöz, kétélű kardhoz
Simkó Zsombor: Gyertyához, kincshez,
Simkó Bálint: Kenyérhez és tejhez.
Gerák Éva: Nem volt mit enni a népnek, ezért Istentől kaptak mannát reggelire és fürjeket estére. Nem tehették el, csak pénteken, hogy szombaton ne kelljen dolgozniuk.
Kompán Zsoltné: Mi volt ennek a tábornak a címe?
Gyerekek: Barangolás a könyvtárban
Gerák Zsófia: A Biblia könyveit ismertük meg.
Bödő Máté: A könyvtárban a Biblia könyvei találhatók.
Gerák Éva: Hatvanhat könyv.
Kompán Zsoltné: Volt könyvtáros is?
Gerák Éva: Igen, Könyves Gáspárnak hívták. Ez egy kitalált név. A Gáspár azt jelenti, hogy kincset őrző. A kincs pedig, maga a Biblia.
Sándorics Istvánné: Több napon keresztül játszottam velük a játékos foglalkozásban. Egyszer győztünk, máskor meg nem.
Kompán Zsoltné: Honnan jött az ötlet, hogy legyen egy ilyen napközis tábor?
Péterffy György: Az előző években már tartottunk gyermektábort. Most azért döntöttünk amellett, hogy itt helyben tartsuk meg a tábort, mert azt tapasztaljuk, hogy az embereknek sajnos, nincs pénzük és nem engedhetik meg maguknak azt, hogy elmenjünk együtt vidékre és ott tartsunk egy egyhetes tábort. Így született az az ötlet, hogy itthon maradva tartsuk meg a tábort. Azt gondolom, Isten áldása nem a helyen múlik. Elsősorban a hittanos gyerekeket tudtuk meghívni, de eljöttek olyan gyerekek is, akiket én személy szerint nem is ismerek, de a hittanosok, illetve a szüleik ismerik egymást. Hívogatták egymást és így ők is részt vettek.
Bödőné Fodor Edit: Én a kicsik csoportját vezettem. Az ő szintjükön átvettük, hogy mit értettek meg Isten üzenetéből. Mindennap egy nyitó- és egy zárójelenetet adtunk elő a gyerekeknek. Ezekben, vicces, komikus vagy komoly szerepeket vállaltam, hol a Biblia voltam, hol pedig rossz gyerek. Ezekből a jelenetekből kiderült, hogy hogyan lehet a rosszaságokból a jó útra térni. A kislányom lázas volt a hét elején. Nagyon izgultam, hogy itt tudok-e lenni? Közösen imádkoztunk, hogy itt lehessek és máris egy csodával indult a hét. Nem lett beteg, elmúlt a láza, és azóta is nagyon vidám, így nyugodt szívvel lehetek itt és az Úrnak adhatom ezt az időt, teljes lélekkel.
Simkó Kinga: Kérdezték a gyerekeim, hogy hogyan képzelem el a világosságot? Rajzoljam le! Elmondtam, hogy képzelem el és ők is elmondták, hogy ők mit rajzoltak, mit csináltak.
Fehérné Novák Vera: Négy gyerekkel jöttem, három, négy, hat és tizennégy évesek. Háromféle korosztályban voltak a gyerekek. Az az igazság, hogy nagyon hosszú ez a nyári szünet és nagyon nem mindegy, hogy hogyan telik. Itt Isten szeretetével vették őket körül. Sokat jelentett nekik, hogy láthatták, a Biblia nemcsak duma. Nagyon szépen köszönjük, hogy itt lehettünk!
Buzgó Eszter: Nagyszerű dolognak tartom, hogy amíg a gyerekeket elfoglalják, addig a felnőtteknek is van csoportfoglalkozás. Itt az élet szinte minden területét meg tudjuk beszélni és mindenki meg mer nyílni és személyes, fájdalmas problémáit is elő tudja hozni. Sokszor egy-egy könnycseppel a szemünkben tudtuk egymást nyugtatni.
Fehérné Novák Vera: Nekem nagyon sokat jelentett, hogy idősebb gyülekezeti tagok is eljöttek és részt vettek a felnőtt órán és egész élettörténetekbe láthattunk bele.
Buzgó Emese: Tavaly is rendeztek egy tábort ahová mi is elmentünk, és az is tetszett.
Kompán Zsoltné: Te meg jöttél, mert hozott édesanyád?
Bödő Máté: Igen.
Gerák Éva: Az volt a legjobb, hogy nemcsak ültünk és végighallgatuk a történeteket, hanem volt beszélgetés, kézimunka…
Gerák Zsófia: Voltak sorversenyek.
Bödő Máté: Nekem az tetszett a legjobban.

Gerák Éva: Egyik nap kincset gyűjtöttünk, mert azt a történetet tanultuk, hogy szántott egy ember és a földben kincset talált, majd eladta a házát és minden vagyonát, és megvette az egész területet, hogy övé legyen a kincs. Ki voltak szórva a földre játékgyémántok és azt kellett összeszednie a csapatoknak, aki többet gyűjtött, az nyert.
Nagy Réka[: Csináltunk egy kincsesládát.
Simkó Zsombor: Nekem az tetszett a legjobban, amikor Julika néni elmesélte, hogy ő hogy képzeli el a mennyországot.

Fekete Ágnes: Évek óta megrendezik Sárospatakon a Crescendo Művészeti Akadémiát, ahol nyári képzést és hitbeli megerősödést kapnak a zenészek. Most tart ez a nyári egyetem. Vörös Virága rendezvény előtt beszélgetett. Dudás Esztert, Füzesséry Attilát, Tarjányi Tamást és Fekete Krisztinát hallják.
Fekete Krisztina: A Crescendo Művészeti Akadémiáról először Amerikában hallottam. Amikor leszálltam, ott azzal fogadtak, hogy ha magyar vagyok, akkor biztosan hallottam a Crescendo-ról. Én semmit nem tudtam róla, azt sem hogy Sárospatakon van. Én elmentem a világ másik felére, hogy keresztény művészetet keressek, közben meg itt volt a szomszédban. Én erdélyi vagyok.
Tarjányi Tamás: Én, diákként úgy érzem, hogy a nyitottság a mottója, ennek nyári akadémiának. Mindenki, jól tudja érezni magát, aki eljön. Kreatív istentiszteletnek is fontos momentuma, – legalábbis szerintem – hogy itt mindenféle felekezetű emberek vannak és ez tényleg egy olyan istentisztelet, ahol mindenki megtalálja azt, ami neki fontos. Elmegy oda az ember és maga a zene, illetve a zenészek közössége önmagában véve megteremti azt a hangulatot, amit mi kreatív istentiszteletnek nevezünk.

Dudás Eszter: Zenészek alapították, szervezték és nagy öröm számunkra, amikor egy-egy más művészeti ág képviselője is bekapcsolódik tanárként, résztvevőként vagy önkéntesként. Színészek, képzőművészek, táncosok. Nagyon sok visszajelzést kapok, hogy évről-évre mennyit jelent a résztvevőknek, hogy itt kéthéten keresztül együtt vagyunk. Sok a visszatérő vendégünk.
Füzesséry Attila: A Crescendo egy keresztény szervezet, ami a keresztény művészeket, elsősorban a keresztény zenészeket próbálja összefogni. Magyarországon ez egy kicsit kiterjeszkedett az egyéb művészeti ágak irányában is.

Dudás Eszter: A Crescendo International alapítója Beat és Airi Rink. Beat svájci születésű, Airi a felesége pedig, finn. Ők alapították huszonhat évvel ezelőtt úgy, hogy egy pici kis imacsoportot hoztak létre a művészetért. Évente tartanak különböző európai városokban évközi találkozókat. Körülbelül tízezer tagja van ennek a szervezetnek.
Tarjányi Tamás: Az ember itt egy lelki közösségben van. Az egész éves rohanás után itt más dimenzióba kerül az ember lelke, picit máshogyan tud nézni a saját művészetére. Hozzá hasonló emberek vannak itt. Nagyon gyorsan eltelik ez a két hét. Van egy áhítat reggel kilenc órakor. Én tavaly nagyon sokszor voltam és az idén is fogok menni. Fontosnak tartom, mert elindítja a napot. Jó hangulatban telik a délelőtt miközben az ember a zenei anyagot próbálja, majd jön egy kiadós ebéd, aztán délután újra órák vannak. Este kiscsoportos beszélgetések vannak, de vannak egyszeri programok is. Az idén önkéntesnek jöttem. Dolgozom egy színházban és a nyár alapvetően a pihenésről szól. Ebben az évben harmincnégy országból jönnek résztvevők. Európa szinte minden országából, Amerikából, Kanadából, Kenyából, Tasmániából és Iránból is jön valaki. Kínából körülbelül harmincan érkeznek.
Vörös Virág: Kenyából és Iránból milyen művészek jönnek?
Dudás Eszter: Kenyából az Agapé nemzetközi szervezetének egy munkatársa jön, mint egy misszionárius, látogató. Olyan bizonyságtételeket, élettörténeteket hallhatunk elsőkézből, ami nagyon építi a közösséget és az emberek hitét. Tasmániából, az Ausztráliától délre lévő szigetről egy nagyon jó hegedűs érkezik hazánkba. Nagyon nagy büszkeség, hogy Teheránból, az iráni csellista hölgy Mihály András csellóversenyét jelölte meg, hogy ezt kívánja tanulni és tudását elmélyíteni, az európai zenei értékek mentén. Nagyon örülünk, hogy a világ minden tájáról hozzánk jönnek európai zenét tanulni az emberek. Ezáltal mi többet nyerünk, mint amennyit adunk. Csodálatos megismerni ezeket az embereket, mert ugyan valamennyien különbözőek, de mindnyájan a szeretetet keresik, ami egy hatalmas közös nyelv. Nagyon örülünk, hogy nyílnak a kapuk. Az első nyári akadémia után a Zemplén Televízió munkatársa a hangverseny után megkérdezte, hogy jövőre lesz-e? Én elcsodálkoztam, mert akkor én erre nem is gondoltam, de válaszolnom kellett és rávágtam, hogy igen lesz és reménykedtem, hogy ez megvalósítható lesz. Az évek ezt igazolták, hogy ez egy különleges útkeresés volt és én csodálkozom a legjobban, hogy ez ekkora méreteket kezd ölteni. Nagyon örülök, hogy ez Magyarországon honosodott meg.

Fekete Ágnes: Hallgassák meg a következő hét református eseményeit, híreinket!

A Magyar Continental Singers Fényedre várva című koncertjére kerül sor augusztus 7-én, vasárnap 19 órakor Budapesten, a Szilágyi Dezső téri templomban.

Az Alsóörsi Nyár keretén belül Kiss-Domonkos Judit és barátai adnak hangversenyt augusztus 6-án 20 órakor az alsóörsi református templomban.

12 és 16 év közötti fiatalok részvételével rendezik meg a VIFI-t azaz a Vértesaljai Ifjúsági tábort augusztus 9. és 12. között Seregélyesen. A tábor jelmondata: Kapcsolat Istennel.

A következő héten is lesznek gyermek és ifjúsági táborok. Többek között Szigetmonostoron és a Debrecen-Nagytemplomi gyülekezetben.

A gyermektáborok mellett egyre több helyen szerveznek az egész gyülekezetnek közös nyaralást, hogy jobban megismerjék egymást és közösen tanulmányozzák a Bibliát. Többek között augusztus 8-tól a Svábhegyi gyülekezet utazik Berekfürdőre, a székesfehérváriak pedig Sátoraljaújhelyen töltenek egy hetet.

Fekete Ágnes: Hallgassuk meg Isten szavát az Apostolok cselekedetek könyvének 17. fejezetéből!

"Mikor pedig a halottak feltámadásáról hallottak, némelyek gúnyolódtak; mások pedig mondának: Majd még meghallgatunk téged e felől." (ApCsel 17:32.)

Semmi nem fáj és idegesít annyira, mint a cinizmus. A cinikusok voltaképpen filozófusok voltak a görög világban még. Diogenészt csúfolták azzal, hogy kutyás, innen ered ez a görög eredetű szó is. Később érdekes változáson ment át ez a szó, és a csúfolódó, a közönyösen nevetségessé tevő ember lett a cinikus. Ha úgy tetszik, akik cinikusnak mondták a filozófust, talán azok voltak a legcinikusabbak a szó mai értelmében. Nem is az emberek gúnyolódása zavar, bár az is fáj, de azt megértem. Nincs olyan ember, aki ne tenne soha csípős megjegyzéseket valamire, ami éppen nem tetszik. De amikor ezeket a gúnyolódó szavakat egy olyan szörnyű fölényes, közönyös, minden fölött álló éllel mondják, az olyan, mintha a szívembe hasítanának.
Ma nagy divat az ilyenfajta beszéd. Minél cinikusabb megjegyzéseket tesz valaki, annál jobban kihúzza magát. Gyerekeim rákaptak ezekre a mai táncdalfesztiválos videókra. Időnként megmutatják, nézd hogy énekel ez is, az is… legalább nem maradok le végképp. De a minap megmutatták azokat, akik kiestek a játékból. A zsűri valami olyan minősíthetetlen cinizmussal küldte le az embereket a színpadról, magának a filmnek a nevét sem mondom most el, mert az sem szalonképes. Számomra botrányos, ahogyan lenéznek másokat a sztároknak mondott emberek.
Az ember persze vétkezik sokszor. Jaj, hányszor csúszott ki a számon olyasmi, amit bent kellett volna tartanom. Főleg akkor, amikor érzelmünkben érint valami, könnyen elfelejtjük a tisztelet parancsát. De legalább ne az legyen a mérce, ha valaki jól ki tudja gúnyolni a másikat.
Pál apostol Athénben került a gúnyolódók körébe. Mindenütt sokan követték a keresztyéneket, amikor meghallották Pál apostolon keresztül az üzenetet. Athén volt az egyik kivétel. A gúnyolódó hangulat, mint valami vesztegzár bezárja a szó erejét. Egyszerre semminek nem lesz értelme, minden megváltozhat holnapra, amikor mást pellengéreznek majd ki. Majd meghallgatunk téged, mondták búcsúzóul. Ki tudja, hogyan fordul a cinikus szavak kockája. Mi bármit elhiszünk, ha éppen kedvünk van hozzá. Ez a máig ható athéni hangulat valami olyan erő, mint a lúgkő. Minden értelmet, minden tiszteletet kimar, minden gondolatot megszégyenít és ellehetetlenít.
Talán erre is igaz a jelenések mondata: "Bárcsak hideg volnál vagy forró, de mivel langyos vagy, kiköplek a számból." Bárcsak vétkeznél a száddal, kiabálnál, ordítoznál! De ha semmilyen gondolatod nincs, csak az, hogy a másikon hogyan gúnyolódhatnál, senki vagy előttem. Nincsenek sem nagyon jó, sem nagyon rossz szavaid, langyos és cinikus vagy.
Megvallom, kerültem már én is úgy beszélgetésbe, hogy valaki elkezdte szidni a rendszert, ezt is azt is, végül már azt sem tudtuk, hogy mi a jó voltaképpen. Az ember könnyen belekavarodik a cinizmus, a szenvtelen közönyös gúnyolódás hálójába. És utána gondolkodtam el én is, most ennek a beszélgetésnek mi volt az értelme?
Adja Isten, hogy megmeneküljünk e világ cinikusaitól. Adja Isten, hogy ebbe a langymeleg beszédbe, ami semmiről sem szól, égő és tüzes szavakat tudjunk akár kiabálni, ha kell. Ámen.