2012-06-06

Áldás, békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat! Fekete Ágnes vagyok az adás szerkesztője.
Ebben a mai világban a fogyasztás és a gyerekek száma érdekesmód fordított sorrendben vannak. Mégis éppen a fogyasztói világ az, amelyik azt a kevés gyereket  szinte piedesztálra állítja, és rajtuk keresztül üzemelteti a rendszert. "Apa, anya, vegyél nekem ezt és azt!" Ennek a legnehezebb ellenállni. Nemrég egy konferenciát tartottak Budapesten, a teológia dísztermében a gyermekek lelki gondozásáról nagy sikerrel. A konferencia anyaga meg is jelenik majd az Embertárs című folyóiratban.  Dr. Kaszó Gyula a találkozó házigazdája beszél.

Dr. Kaszó Gyula: A gyermek önmagában egy nagyon nagy feladatot hoz magával a családba, az egyházba, a világba. Ő egy kibontakozásra előreprogramozott kis lény és ebben kísérni őt, ez maga a lelkigondozás. Persze elég gyakran mi magunk is a problémák megoldására koncentrálunk, amikor egyes teológiai vonatkozású kérdések letapadnak benne és ő is letapad a kérdésekben, nem tud továbblépni, ilyenkor szoktunk lelkigondozásról beszélni. De szeretnénk nyitni ezt a spektrumot. A Szentírásban úgy jelenik meg előttünk az ember, mint akinek van Istentől teremtett teste és Istentől teremtett lelke. Egyben van a kettő. Ezek dimenziók, amik áthatják egymást. Lelkileg ér bennünket sérelem és mégis érezzük a fizikai fájdalmat, pedig nem bántott bennünket fizikailag senki. Hamis specifikuma a bibliai emberképnek az, hogy soha nem elvonatkoztatott módon beszél az emberről, hanem mindig Istennel való kapcsolatban látja. Az ember az egy többdimenziós titok, ami az Istennel való kapcsolatában bontakozhat ki igazán. És ehhez a kibontakozáshoz a földi életben adott egy csomó tér, egy csomó kontextus. Adott a természet. Még a városi ember is azt élvezi az érintetlennek vélt természetben, hogy nem olyan, mint az egyébkénti kontextusa. Nem tud teljesen elszakadni, hanem összehasonlít. A másik, amiben az ember mindig kibontakozik, egy történelmi összefüggés. Beleszületünk egy korszakba, egy bizonyos politikai elrendezettségbe. Vannak időszakok, amikor ezek a medrek leszűkülnek, viszont mindenki egy adott történelmi korban éli az életét. A harmadik összefüggés: az ember nem önmagában van, hanem mindig viszonyulásban valósul meg. Az ember önmagára is mindig a másikon keresztül ismer rá. A gyermek, amikor megszületik egy életképtelen lény, egy hiánylény, tele van hiánnyal, és ha nem fordulnak hozzá szociális jóindulattal, akkor arra van ítélve, hogy elpusztuljon. De pont ebben az összefüggésben tanul meg emberré, embertárssá válni. Társemberségből lesz embertárssá az ember. Így fejlődik. Az embertársi kapcsolatot, Isten adta. Két ember találkozása mindig magával vonja azt, hogy az, aki találkozik a másikkal, túllát sajátmagán. Esetleg az az esély is benne van, hogy gazdagabban lát vissza önmagára. A keresztyén lelkigondozásban ezt tapasztaljuk, hogy nemcsak ketten vagyunk, hanem az az együttlét, amit megélünk egy lelkigondozói beszélgetésben, találkozásban, az egy túllátás önmagunkon és megélése az Isten jelenlétének is.
Fekete Ágnes: Ezek szerint ez a kapcsolati rendszer egy gyerekre is igaz lehet.
Dr. Kaszó Gyula: Így van. A gyermek is egy olyan ambivalens lény, mint egy felnőtt. Tud hihetetlenül dühös, idegesítő lenni és tud nagyon nyitott lenni. A gyermeknél a nyitottság az egy óriási adottság. A gyermek sokkal nyitottabb az önmagán való túllátásra, mint a felnőtt. Amikor a szüleire néz, túllát önmagán és a fantáziájában elkezd modellezni. Micsoda óriási dolog felnőttnek lenni! Néha isteni tulajdonságokkal ruházza fel a felnőttek világát.
Fekete Ágnes: Tényleg ritka, hogy egy gyereket Isten létéről kellene meggyőzni.
Dr. Kaszó Gyula: Ez így van. A gyermekek sok mindent magától értetődőséggel kezelnek, de ez nem azt jelenti, hogy ne lennének kérdéseik. Óriási nagy tartomány az ő életükben a megmagyarázhatatlan világ. Ahogy fejlődik a gyermek, fokozatosan növekszik az absztrakciós képessége és csökkenti a megmagyarázhatatlan világot. A felnőtteknél az az egyik legnagyobb baj, hogy Istent csak a megmagyarázhatatlanba próbálják bezárni. Csodák, meg ilyenek, amire nincs magyarázat, valahol ott működik az isteni. A gyermeknél még ez a tartomány sokkal tágabb, mert nem a megmagyarázhatatlan az isteni, nem a megmagyarázhatatlan a csoda, hanem az, amit megengedünk magunknak csodaként megélni. A gyermeknél ez sokkal gyakrabban jelenik meg.
Fekete Ágnes: A középkori festményeken pici felnőttnek rajzolták a gyerekeket.
Dr. Kaszó Gyula : Igen, ez így van. A gyermek nem egy kis felnőtt, hanem a világot egy teljesen sajátos életösszefüggésben érzékelő, önálló méltósággal rendelkező lény. Nem a saját hitemhez és a dogmatikai alapjaimhoz kell mérni az ő hitét, hanem észre kell venni azt a nyitottságot, ami benne van, és ahogyan ő alakul. Mert hogyha túl nagy elvárásokkal vagyunk a gyermekek felé, a gyermek átveszi ezt. A gyermek a nyitottságából fakadóan kiteszi magát felnőtti gondolkodás korlátozottságának és ezzel beszűkül. A gyermek nem szentnek születik, de nem kísérhetjük a gyermeket úgy, ahogy azt magunknak elképzeltük. Felnőttként így kellene hozzáállni.

Ének:
Gyertek gyerekek, énekeljetek
Teremtőnknek, Istenünknek
Szép dicséretet!

Dr. Kaszó Gyula: Gyerektáborokban voltunk. Keresztyén ifjúsági és gyermektáborokban. Ami nekem nagyon döbbenetes volt, a jó hangulatú táborok, nagyon mély beszélgetések mellett, néha kikényszerítettnek érzett bizonyságtételek voltak a gyermekek részéről. Egy példa nagyon leleplező volt, amikor kiállt egy kisfiú, aki egyébként nagyon eleven kisfiú volt és azt mondta, hogy ő most már nyolcadszor tért meg. Mindenegyes tábor alkalmával, amikor szembesült a táborvezetők elvárásaival, ő ezeknek engedett. Nagyon jól érezte magát a táborban és éppen emiatt tartotta jónak, hogy ő ennek enged. De ebben is tükröződik, hogy ő már nyolcadszor tért meg, hogy nem értette meg igazán annak a lényegét, ami ott történik. Ez nem azt jelenti, hogy nem kell őt Isten felé kísérni, de mi nem tudunk senkit a mennybe katapultálni, mert a hit az Isten ajándéka. Megélni Istent úgy, ahogyan Ő megéli. Krisztus, amikor testté lett – ez az inkarnáció csodája – úgy lett emberré, hogy közben nem szűnt meg Isten lenni, megmaradt teljes embernek és teljes Istennek. Ebből a kompetenciából lenne szükség eléggé sokra, hogy a gyermekeket vezetni tudjuk. Belehelyezkedni az ő világába és közben nem elhagyni a sajátunkat. Nagyon gyakran tévtanításokba mennek el a gyerekek, ami természetszerű, ők ezt elképzelik maguknak. Például Jézus fogantatása. A mindenható Isten hogy vette feleségül Máriát? Bementek-e egy templomba? Ugye a gyermeknek a saját tapasztalati világa az, ami előjön. Ha Isten nem tartja magát a szabályokhoz, akkor hol tartunk már? A fiam kérdezi egyik nap. Mózes, mint Isten által felhasznált eszköz lép elénk. A történet végén a fiam, megkérdezte, hogy Isten megköszönte neki, hogy kivezette az ő népét? Mondta neki, hogy köszönöm szépen, hogy ezt megcsináltad? A gyerekben megvan egy ilyen elvárás és akkor ezt helyretenni, hogy az Isten nem mindig úgy mond köszönetet, ahogy mi elképzeljük. A gyermek azt várja, hogy ne gyermeki válaszokat kapjon, hanem egy felnőttel találkozzon.
Fekete Ágnes: Én nagyon nagy gondnak látom, hogy manapság rengeteg szülő van, aki fél a gyerekétől. A felnőtt nem tudja, egyfajta határozottsággal leosztani a szerepeket.
Dr. Kaszó Gyula: Ez így van. A gyermeknek szüksége van olyan pillérekre, amelyek segítségével tájékozódhat. Elvárja tőlünk azt, hogy kereteket adjunk neki. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem szereti mindig kijjebb tologatni a határait, de mi felnőttként is ugyanezt csináljuk. A határok védelmet is jelentenek. A konferencia elején mindenkiről elhangzott egy bemutatkozás. Engem úgy mutattak be, hogy a legfontosabb tapasztalatot bébiszitterként szereztem. Kimentem Németországba. Nem beszéltem igazán semmit. A négy és féléves kislány ezt nagyon gyorsan észrevette, hogy itt van az ügyeletes bohóc és azt csinálunk vele, amit nem szégyellünk. Az első alkalom után észrevettem, hogy ez nagyon nem lesz jó, egy hónapot sem fogok túlélni. Elkezdtem vele beszélgeti és mondtam, hogy Henike, ez fantasztikus, hogy te észreveszed, amikor én rosszul mondok valamit. Mindent rosszul mondtam, nem tudtam rendesen németül. Arra kérlek, hogy legyél az én tanítónőm! A gyermek onnantól kezdve olyan komolyan vette a feladatát, hogy soha nem volt semmi gúnyolódás benne. Mások előtt is megvédett, odajött és súgta nekem, hogy hogyan kell jól mondani. Vendégek érkeztek. Nem szerettem ilyenkor beleszólni a dolgokba, nyilván, hisz én is vendég voltam a családban. És a gyermekek mindent megcsináltak, amit nem illett. Disznóól az asztalon, kiabálás, már trágár szavak jöttek elő és a szülők megpróbálták kétségbeesetten javítani a helyzetet. Minden egyes kétségbeesett aktusukkal azt fejezték ki, hogy nem tartják kézben a szituációt és ez fokozódott. A végén már kiabáltak és a gyermekek fütyültek rá, mert nem voltak hozzászokva a keretekhez. Akkor odahívtam a két lányt magamhoz és megsúgtam nekik, hogy Henike, Antónia, most arra kérlek titeket, hogy menjetek át a másik szobába, vegyetek egy-egy lapot és rajzoljatok nekem valami szépet. Nagyon ügyesen rajzoljátok, és amint megvan hozzátok vissza, hogy megmutassuk a többieknek. A két gyerek hang nélkül átment a másik szobába, rajzoltak és utána megdicsértük azt a rajzot. Ez persze nagy megdöbbenést keltett a vendégek körében is, de ezekre szükségük van a gyerekeknek. Én úgy gondolom, hogy sok mostani szülő a saját kereteinek határaival sincs tisztában. Éppen emiatt nem tud kereteket és határokat ajándékozni a gyermekének és ez nem tesz jót, sem a szülő-gyermek viszonynak, sem a gyermek fejlődésének. A társadalmunk szerintem azért nem tud jó irányba kibontakozni, mert túl hirtelen szakadt rá ez a nagy szabadság, és nem tud vele mit kezdeni. A hirtelen nagy szabadság legalább annyira elbizonytalanító tud lenni, és legalább annyira be tud darálni, mint a nagyon merev diktatúra. Saját maga a társadalom kimunkál magának pilléreket, szélső ilyen, szélső olyan és ahhoz kezd el viszonyulni, viszont az azt jelenti, hogy túl nagy a tér, amiben mozgunk és nincs miben megkapaszkodni.

Ének:
Isten úgy szeret,
védi életed,
Fiát adta érted,
hogy nyerj üdvösséget!

Fekete Ágnes: A lelkigondozás fontos feladata ma az egyháznak, hiszen annyi ember vár lelki támaszra. A telefon lelkigondozás számát be is mondjuk minden alkalommal, 06-1-201-0011. De ma már a világhálón is lehet beszélgetni, méghozzá ingyen. Ennek a hívó száma lelkigondozás1. Az ügyelet néhány vezetőjét, Tóth Jánost, és a lelkigondozás vezetőjét Révész Anikót hallják.

Ügyeletes lelkigondozó: Eddig a világi életben nagyon pörgős munkát végeztem, de amióta nyugdíjas vagyok úgy gondoltam, hogy a hátralévő életemben egy picit megpróbálom ezt az irányt venni.
Ügyeletes lelkigondozó: Ez az egyetlen olyan szolgálati forma, amivel szolgálni tudok, ugyanis távol dolgozom most Magyarországtól. Odakint nagyon hiányzott, hogy semmit nem tudok csinálni. Majd ha egyszer hazaköltözhetek, akkor valószínű, hogy más szolgálati formákba is igyekszem majd bekapcsolódni.
Ügyeletes lelkigondozó: A Református Szeretetszolgálatnál végeztem egy felnőttképzést és ott ajánlották a lelkigondozást. Kicsi gyerekkoromtól mindig az az álmom és vágyam, hogy másokon segíteni tudjak.
Ügyeletes lelkigondozó: Volt egy keresztanyám, aki a gyerekeket nemcsak nevelte, hanem lelkigondozta is. És az ő módszere, szeretete az, ami indított később, amikor a teológiára kerültem, hogy foglalkozzam a pszichológiával, lelkigondozással. Miután végeztem, akkor indult meg a telefonlelkigondozás. Jelentkeztem arra és nagy örömmel hallottam, hogy internetes szolgálat is indul és mivel adódott idő erre, jelentkeztem.
Varga Kata: Mi kellett ahhoz, hogy az első ügyeletet végezhessétek?
Ügyeletes lelkigondozó: A kiképzésnél voltak különféle szupervíziók, ahol a beszélgetéseket megbeszéltük. Tudtam, hogy hol vétettem, hogy hol lehetett volna másképp, empatikusabban.
Varga Kata: Miért jó végezni ezt a szolgálatot?
Ügyeletes lelkigondozó: Nagyon sok emberismeretre és önismeretre tanít. Mindannyian kerülünk az életünkben krízishelyzetbe, nehéz helyzetbe és mindenkinek vannak segítői, támaszkodói, kapaszkodói. Én sem vagyok ezalól kivétel. Az életem során, amikor a legnagyobb krízishelyzetben voltam engem a hitem segített és azt kegyelmi ajándékként éltem meg. Úgy éreztem, hogy kötelességem visszaadni másoknak, akinek szüksége van rá, és aki igényli.
Ügyeletes lelkigondozó: A családomban nagyon sok tragédiát láttam, nagyon sok emberi szenvedéssel találkoztam és akkor megpróbáltam megérteni az emberi lelket. Úgy érzem, hogy lelkisegélyre van szüksége a családom egyik tagjának és őérte is vállaltam ezt az egészet.
Ügyeletes lelkigondozó: Én pont fordítva. Amikor az életemnek a legjobb időszaka volt, egy csomó minden sikerült és amikor szakmailag is úgy éreztem, hogy kiteljesedtem, akkor gondoltam, hogy ez ajándék, nem tőlem van és nem az én munkám, ezt odafenntről kaptam. Természetesen jön az, hogy ha ennyi jót kapott az ember, akkor abból valamit továbbadni, visszaadni. Persze nem lehet teljesen visszaadni, maradunk adósságunk.
Ügyeletes lelkigondozó: Az embernek a maximumot kell adnia magából!
Ügyeletes lelkigondozó: Nagyon jó dolog, ha az ember a szorultságában, gondjában, bajában segítenek.
Ügyeletes lelkigondozó: Minden megkereső embernek a problémája számunkra is tükör.
Ügyeletes lelkigondozó: Pont azt kapom, hogy úgy érzem, adni tudok.
Tóth János: Hogy milyen esetek vannak? Erről azért nem beszélnék, mert meg kell őrizni, minden esetnek, minden hívónak és minden ügyelőnek az anonimitását. Sokszor egy banálisnak tűnő téma is nagyon komoly mély segélykérést hordozhat magában. Vannak, akik olyan döntéshelyzetbe kerülnek, amikor valakivel meg kell osztani. Nagyon nagy problémát jelent ma, hogy a családban a számítógép családtag, a gyerek számára a barát, a férj számára a feleség, a feleség számára a férj. Valójában a gép a társas kapcsolat. Nehéz dolgok ezek. A számítógép nagyon sok jót hozott és jót ad, az életünkben nagyon sok kapcsolódási pontot áthidal, viszont ez a társtalanság, ez a függőség megnehezíti nagymértékben a személyes kapcsolatok családban való megélését.
Varga Kata: Hiszel-e az internetes és egyáltalán az anonim lelkigondozás hatékonyságában?
Tóth János: Hogy mennyire hatékony a lelkigondozás? Nem lehet azt mondani, hogy a lelkigondozás hatékony. Márcsak azért sem, mert soha nem tudjuk, hogy mi történik a lelkigondozói beszélgetés után. Azt érzékeljük, hogy mi történik a lelkigondozói beszélgetés alatt, de hogy utána mi fog történni, azt csak sejthetjük. Lehet néhány gondolatunk arról, hogy az illető milyen irányban indulhat el. Nem tudjuk sohasem, hogy mi megy végbe majd a beszélgetés után az ember lelkében.

Révész Anikó: Itt nem fontos az, hogy kicsoda vagy mibe öltözik, hanem hozhatja a problémáját akár ismeretlenül is. Megőrizheti a névtelenségét. Egész más ez, mint egy lelkészi hivatalban, amikor bejön valaki és bejelent valamit, akkor nekikészül, felöltözik és falaz, csak azt mondja, amiért jön, nem mondja el őszintén, ami bent van. Ezt saját tapasztalatomból tudom.
Fekete Ágnes: Az eddigi tapasztalatokat összefoglalnád?
Révész Anikó: 2010 júniusában végzett az első csapat, akik a skype-os lelkigondozásra vállalkoznak. A negyedik csapat most végez, így már huszonöten vagyunk, így ki tudjuk terjeszteni a szolgálatunkat minden éjszakára. Minden éjszaka kilenc órától egy óráig várjuk a azok hívását a skype-on, akiknek lelkiismereti, egzisztenciális problémái vannak, ami nagyon aktuális a mai időkben. Beszélgetünk egyházról, hitről is, de természetesen nem erőltetjük rá a hitünket senkire. Amiben tudunk, segítünk, egyfajta diszpécser szolgálatot is betöltünk, tudunk ajánlani pszichológust, orvost, mentőt, ha erre van szükség vagy gyülekezetet. A jó közösség nagyon fontos. Az ügyelőknek komoly feltétele az, hogy gyülekezethez tartozzanak, mert ezt a lelki szolgálatot csak úgy lehet csinálni, ha kapcsolatban vagyok egy közösséggel. Nem arra invitáljuk a hívókat, hogy hozzánk kapcsolódjanak, ne a virtuális világba meneküljenek, hanem a gyülekezetekben találjanak jó közösségre. Ehhez kell egy átmenet, kellenek emberek, akik szóba állnak a másikkal és odasegítik a hívókat, a másikat jó közösségekhez. Hála Istennek, hogy vannak jó közösségek.
Fekete Ágnes: Ennek a két évnek az a tapasztalata, hogy egyre többen telefonálnak? Mennyire változnak a kérdések?
Révész Anikó: Hála Istennek növekszik a hívók száma. Egy fél évig szinte csak ültünk és vártunk, és nem jöttek a hívások. Igyekszünk reklámozni, minden olyan felületre rátenni a hívhatóságunkat a lelkigondozás1 skype hívószámon, de ehhez idő kell. Így, hogy mindennapra kiterjed, egyre több a hívás. Véleményem szerint az lenne az igazi, ha éjjel-nappal működne. Ez még a jövő, azonban ennek is nagyon örülünk, hogy minden este megtalálhatók vagyunk. Még egy másik csatorna miatt is megszaporodott a hívás, hogy a lelki elsősegély telefonszolgálatok szövetségének a honlapján is rajta vagyunk, ha valaki ott ráklikkel, akkor megtalál bennünket. Tényleg, komolyan örülnek nekünk. És ugyanúgy a karitásznak is, nekik telefonvonaluk van, nekünk van telefonvonalunk és skype-on is hívhatók vagyunk. Leveleket is szoktunk kapni. Erre viszont kevés a munkatársai gárda. Sűrűn nem győznénk, mégis igyekszünk huszonnégy órán belül válaszolni. Azonban jobban szeretünk beszélgetni, mert az élőbb.
Fekete Ágnes: Nyilván mindenki ingyenesen csinálja.
Révész Anikó: Hogyne, persze. Nem pénzre megy ez a dolog. Meg is szokták kérdezni a hívók, hogy mennyit kapnak maguk ezért? Hála Istennek tudom mondani, hogy mindenki önkéntes és a maga idejéből, energiájából igenis odaszán, testvéri szeretetből. Van, aki azzal kezdi, hogy katolikus vagyok. Nem baj? A lelkisegély szolgálatnál szerepel a református. Ne legyen ez gond, hogy milyen felekezethez tartozik. Természetesen azt válaszoljuk, hogy dehogy baj, hisz ezért vagyunk itt. Csak mondja!

Fekete Ágnes: Hallgassák meg a következő hét református eseményeit, híreinket!
Fassang László orgonaművész jótékonysági hangversenye lesz a kolozsvári református iskola javára június 7-én, csütörtökön 19 órakor Budapesten, a Pető Sándor utcai plébánia templomban.

Bemutató előtti filmvetítés lesz Trianon-Trauma címmel június 6-án, azaz ma este 18 órakor Budapesten a Reviczky utca 4. szám alatt.

A Tabulatúra régizene együttes és Lovász Irén jótékonysági koncertet ad a felvidéki szórványgyülekezetek nyári hittanos gyermektáborai javára június 6-án, ma este 18 órakor Budapesten, a Szilágyi Dezső téri református templomban.

Az Ünnepi Könyvhéten több könyvbemutató és dedikálás is lesz. Június 7-én, csütörtökön 16 órától Miklya Luzsányi Mónika dedikálja Macskaút című regényét Budapesten, a Vörösmarty téren. Ugyancsak csütörtökön 17 órakor Németh Dáviddal beszélget Izsák Norbert A lélek titkai című könyvéről a Ráday utca 28-ban. Június 9-én, szombaton 11 órakor pedig Gyökössy Endrénével beszélget Sz. Kiss Mária a Reini című interjúkötet bemutatóján a Pátyi Közösségi Házban.

A Debreceni Kollégiumi Kántus idei Záróhangversenyét június 7-én, csütörtökön este 19 órakor tartja Debrecenben, a Református Kollégium Dísztermében. A Kántust Szűcs Magdolna, főiskolai hallgató és Berkesi Sándor karnagy vezényli, orgonán közreműködik Sárosi Dániel orgonaművész.

Ezen a héten tartják a 23. Budapesti Bach-hetet. Ma 19 órakor hegedűest lesz, csütörtökön és pénteken orgonaest, szombaton csellóest, vasárnap pedig a hét záróhangversenye. A koncertek minden este 19 órakor kezdődnek Budapesten a Deák téri evangélikus templomban.

Veresné Petrőcz Mária énekművész és karnagy közreműködésével zenés, énekes délutánt rendeznek június 9-én, szombaton 17 órakor Székesfehérváron a Maroshegyi Református Imaházban.

A Farkasréti Ökumenikus Esték következő összejövetelén Szeverényi János tart előadást a mai evangélizációról június 11-én, hétfőn este fél hétkor Budapesten, a Németvölgyi út 138. szám alatt.
 
A Kecskeméti Katona József Színház hagyományteremtő szándékkal mutatja be Újvilág Passióját június 8-án és 9-én, pénteken és szombaton este fél kilenckor a Kecskeméti Arborétumban.
 
Az I. Keresztény Film- és Könyvvásárt rendezik meg június 8. és 10. között Budapesten, az Uránia Nemzeti Filmszínházban. Lesznek többek között beszélgetések, filmbemutatók, kiállítások és koncertek.

A Zempléni Református Egyházmegye hittanévzárót tart június 9-én, szombaton Prügyön.

A magyarság és az európai értékrend válsága címmel tart előadást Köntös László június 6-án, azaz ma délután 5 órától Szombathelyen a Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtárban.

Fekete Ágnes: Hallgassuk meg Isten Igéjét Pál apostol második korintusi levelének az ötödik részéből!

"Mindenkor bizakodunk, és tudjuk, hogy amíg a testben lakunk, távol lakunk az Úrtól; mert hitben járunk, nem látásban." (II. Kor 5:6-7.)

Közel van a világvége – mondják sokan. Valóban az az érzése az embernek, – azok alapján, amiket tapasztal napról-napra – hogy ennek a kultúrának meg vannak számlálva a napjai. De mennyi az a szám, ami még hátra van? Senki nem tudja. Olyan ez, mint amikor valaki beszáll egy nagyon jó sportautóba és azt gondolja, hogy a legmagasabb sebességet is kihozza belőle. Az ember kívülről nézve azt mondja, hogy ezt nem lehet fokozni, mindjárt itt a vég. De az autó még bírja, még mindig bírja. Az első keresztyének már akkor tapasztalták, hogy iszonyatos a sebesség és ennek végének kell lennie. Mi most sokkal észveszejtőbb tempót látunk, és még jobban azt érezzük, hogy most már mindjárt csattan a kocsi. De az Úristen kegyelme hihetetlen. És Ő úgy látszik, nálunk sokkal jobban bírja a gyorsulást. De az bizonyos, hogy a végtelenségig ezt az önpusztítást nem lehet fokozni.
Ha ez a gyorsulás, ez a fokozhatatlanság az alapérzésünk, akkor gondolataink két úton indulhatnak el. Vagy egyre jobban szeretnénk látni, megérteni azt, ami itt a földön zajlik, vagy pedig tekintetünket egyre jobban felfele irányítjuk. A vég érzése vagy félelmet kelt, vagy pedig az égiekre edz. Pál ezt az utóbbit javasolja nekünk. Persze, hogy Krisztus visszajön és akkor nem ezzel a földi testünkkel látjuk meg őt, de ez bizalommal tölt el és vágyódással, nem pedig félelemmel.
A hit, látás. A hit egy látáson túli látás, egy szemüveg. Képes a dolgokat más látószögből nézni. Aki hit nélkül él, az annyit lát, ami előtte van. Egy ember, egy ember. Egy pohár víz nem más, mint egy adott mennyiségű H2O molekula. Egy veszteség, azonos a hiánnyal. A hit képes egy pohárban az élet vizét meglátni. Egy átadott pohár maga a teljesség is lehet. Egy ember az életünk szeretetének a kiteljesedése lehet. És ugyanígy a veszteség is. Hinnünk szabad, hogy Isten mindenből jót tud kihozni. Hinnünk, hogy minden az Ő kezében van. Még ha most hullámként verődök is kételkedésemben ide és oda, egyszer partot fogok érni. Ma minden arra húz, hogy a pillanatoknak éljünk, és ne gondoljunk hosszútávon a dolgokba. A hit arra hív minket, hogy vegyük fel azt a szemüveget, amely távolra is lát, hiszen Isten nélkül nincsen semmi sem. A lényeg nem az, hogy mennyi van hátra ennek a világnak, hanem hogy ez Isten kezében van és mi is ott vagyunk az Ő tenyerén. Hitünkkel nem a növekvő sebességet, hanem Isten egyre világosabb jelenlétét láthatjuk. Ámen.