2012-10-31

Áldás, békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnes vagyok a mai adás szerkesztője.
Reformáció ünnepe van. Ma nem szeretnénk elmondani azt, amit ezeken a megemlékezéseken szokás, hogy hogyan is szögezte ki tételeit Luther Márton ezen a napon Wittenbergben 1517-ben. Inkább gondolkodjunk el őszintén azon, vajon jót hozott-e a reformáció Európának? Ez egy nehéz kérdés. Ötszáz év távlatából, az elvilágiasodás rémes mélységében muszáj feltennünk ezt a kérdést. A válasz megadásához utazzunk el Csehországba. Ez állítólag Európa legateistább országa. És miért? Mert számukra a vallás és a Habsburg házat képviselő, elnyomó hit egyet jelentett. Nem maradt semmiféle szellemi irány, amibe belekapaszkodhattak volna, ráadásul ezt az egyöntetűséget beborította még a kommunizmus eszméje is. Ugyanezt tapasztaltam Görögországban. Vagy hívő, vagy ateista: ez a két út van az emberek szeme előtt. A reformáció, ma már nem is tudjuk felmérni ezt, az akkori humanizmussal átitatott Európának szellemi értelemben adott egy menekülési útvonalat. Persze a történelmet nem lehet újrajátszani, az ember csak találgat. Mégis valószínű, hogy bár a pápaság vétkeit szokás emlegetni a reformáció okaként, részletesen ecseteljük a korszak bűneit, valójában más volt az igazi a tét. Rossz vezetők voltak, vannak, de a szellemi irányzatok óriási erőket mozgatnak hosszú időre. A humanizmus hihetetlen méretű térhódítása és elvallástalanodása volt az igazi kérdés. Mai szemmel nehéz ezeket a szálakat kiboncolni. Mégis úgy tűnik, a reformáció legfőbb ajándéka Európa számára, hogy a humanizmust, amely azt hirdette, hogy az ember van a világ közepén, sikerült – leegyszerűsítve fejezem ki magam -, megkeresztelni, és a krisztusi ember, a megváltott ember került a középpontba. Azt nem mondom, hogy a francia forradalom mintájára történt volna minden különben egész Európában, mert ezt nem tudjuk, de bizonyosan óriási szellemi irányigazítás volt a reformáció. De vajon mik ennek az irányigazításnak az igazi pillérei? Mitől református a református? Ezt a kérdést sokan felteszik. Minden keresztyén ember Krisztus követője szeretne lenni, Jézus áll a középpontban, de mik azok a jegyek, amik a református identitást, önazonosságot meghatározzák. Papp Vilmos, nyugalmazott kőbányai lelkész nemrég egy előadást tartott erről. Őt kértem meg, hogy foglalja össze azt az öt szempontot, amiket Károli Gáspártól vett a "Két könyv minden országoknak és királyoknak jó és gonosz szerencséjeknek okairul" című művében. Nyilván nem beszélhetünk úgy a reformációról, hogy a mai megújulás szükségessége ne lenne ott szavaink mögött. Papp Vilmost először az egyház mai állapotáról kérdeztem.

Papp Vilmos: Az egyházat egy vallásos szórakoztató központtá degradálták. Megvannak hagyományosan az istentiszteletek, mert az kell mindenkinek, akinek kell. De azon kívül, ami a kirakatba ki van téve, az olyan, mint egy budapesti művelődési központ, amely szombatra bált ígér, vasárnapra mozit, hétfőre angol nyelvtanfolyamot és így tovább. Más dolgok által becsalogatni az egyházba, ez nem megy. Ugyanúgy, mint ahogy az elefántnak nem kell a tyúkhús, ugyanúgy a magyar népnek sem kell sok minden. Ha angolt akar tanulni, elmegy angol nyelvtanfolyamra.
Fekete Ágnes: Vegyük sorra az öt kritériumot!
Papp Vilmos: Biblicitás.
Fekete Ágnes: Biblikusságnak is mondhatjuk?
Papp Vilmos: Egy kicsit más árnyalata van a biblicitásnak. A biblikusság verbálisan megfelel a Bibliának.
Fekete Ágnes: Szó szerint.
Papp Vilmos: Igen. A biblicitásban gyakorlati következményekről is szó van. Sok száz helyen figyeltem az igehirdetéseket, amik abban merültek ki, hogy elmondták, az irgalmas samaritánus milyen jó ember volt szemben az önző, pappal vagy a tudatlan lévitával, aki féltette az irháját és nem nyúlt a tisztátalanhoz.
Fekete Ágnes: Tehát a Biblia eljön a mába.
Papp Vilmos: Igen. Ezért írtam húszévesek részére egy bibliai útikalauz sorozatot, mert ugyan kapnak a Bibliát, de a konfirmáció után nem tudnak vele mit kezdeni, csak elrakják a fiókba. Olyan a számukra, mint egy telefonkönyv. Az ifjúság és a társadalom érdeke, hogy keresztyének legyenek a fiatalok. Az terjedt el, hogy az ifjúsági munka csak egy káderutánpótlás, hogy húsz év múlva is legyen, aki portalanítja a templomot. Ez nem így működik.
Fekete Ágnes: Mi az igazi biblicitás?
Papp Vilmos: Az igazi biblicitás az, hogy én tíz perc alatt elmondom az alapot és utána pedig kifejtem, hogy mindebből mi következik.
Fekete Ágnes: Tehát a Biblia eljön a mába.
Papp Vilmos: Igen.

Fekete Ágnes: A második?
Papp Vilmos: Az a spiritualitás. Ez se magyar szó.
Fekete Ágnes: Lelkiség.
Papp Vilmos: Kempis Tamástól elkezdve, devotio moderna, így is lehetne mondani, tehát életszerű lelkiség. Akár kapálok, akár kaszálok, akár imádkozom, azt életszerűen kell tennem. Most itt a hitet magát kell meghatározni, mert őrülten kiforgatták a hit fogalmát, hogy a hit valahol itt a fejben játszódik le és az agy terméke. Bocsánat, vallástörténeti példát mondok, ha csak tehénnek tudom elképzelni vagy egy Baál szoborkának, akkor azon a szinten úgy képzelem el, de ha modern ember vagyok, akkor már rádióhullámok szintjén képzelem el. Nem agytermékem a hit, és nem az érzelmeim terméke.
Fekete Ágnes: Hanem?
Papp Vilmos: A hit egy kapcsolatrendszer. Állandó kapcsolatban vagyok Istennel. "Ha nem hisztek, bizony meg nem maradtok" Az ima végén mondott ámén szógyöke, az alef és a mém betűk. Ezek a héber betűk azt jelentik anya, mama. Az anya, amikor hordja a gyermekét a köldökzsinóron keresztül van kommunikatív kapcsolatban a gyermekkel és ő ettől fejlődik. Tehát a hit egy kapcsolatrendszer. Ezt a köldökzsinórt nem a magzat fejleszti ki, hanem az anya. Tehát a hit Isten ajándéka. Sola fide. Mit csinálnak a reformátusok? Hitoktatókat nevelnek. Pedig hitet nem lehet oktatni. Hittant lehet oktatni, tehát a hitre vonatkozó ismereteket.
Fekete Ágnes: Hogy jön ebből a devotio moderna? A devotio mit jelent eredetileg?
Papp Vilmos: Odaadás, odaadottság, ráutaltság. A hajdani gazda megállt a mezője szélén miután elvetette a magot ás azt mondta, Uram adj áldást! Nemrégiben egy lelkész siránkozott az aszály miatt. Megkérdeztem tőle, hogy mikor imádkoztál utoljára esőért? Hozzászoktunk ahhoz, hogy a tévé bemondja, hogy milyen időnek kellene lenni. A bemondó úgy áll ott, mintha mindenható kozmosz ura lenne, hogy holnap ez lesz, holnapután meg emez. A régi magyar ember azt mondta, hogy Uram adj áldás! Van egy szép, magyar közmondás is, hogy emberé a munka, Istené az áldás. Isten ott tesz csodát, ahol erre alkalmat adnak neki.
Fekete Ágnes: Tehát ez a devotio moderna, egy mai 2012-re ráültetett odaszánás az Istennek?
Papp Vilmos: Amikor az ember elindul és mond egy fohászt, hogy Uram adj nekem balesetmentes napot! És érzi, hogy nem magától értetődő az, ami van. Sajnos egyfajta vallásos szabadidőközponttá lettünk. Beülünk egy órára a templomba, utána kimegyünk és máris elfelejtettük. Összeillesztünk egy puzzle játékot, a hit elemeket és abból lesz a hit. A hit Isten ajándéka.

Papp Vilmos: A harmadik a közéletiség, ami mindebből következik. Nem egy vázában levő levágott virág a hívő ember, hanem egy nagy kertbe beplántált illatozó vagy gyümölcstermő növény. Aki hitet kapott Istentől, az karizmát kapott.
Fekete Ágnes: Mi az a karizma?
Papp Vilmos: Kegyelmi ajándék. Isten kegyelmének ajándéka, mert Ő senkit nem küldött karizma nélkül e világra. Ezért nem lehetünk céltalan emberek, hanem élnünk kell Isten ajándékaival. Ha az ember nem él azzal, akkor értelmetlen a léte. Megírtam például a kétszázhatvan mártírlelkész életének történetét. Sajnos az emberek többsége mindig azzal van elfoglalva, hogy kik a besúgók. Pedig inkább arra kellene figyelni, hogy ennek a kétszázhatvannak a tíz százaléka az életét adta, ugyanis kivégezték őket. Ott van például Dr. Horváth László, aki kolozsvári születésű volt és Kőbányán volt segédlelkész. Nyolc nyelven prédikált Skóciától Törökországig. Őt 1961-ben a kolozsvári szekun agyonverték. Még a holtteste is eltűnt.
Fekete Ágnes: Ez a mártírsága, egy karizma?
Papp Vilmos: Ez is karizma. És az is közéletiség, ha egy anya a négy gyerekének ebédet főz, és nem sóhajtozik közben, hogy modern asszony nem rántás kavar. Vagy éppen az utcasöprő, aki azt mondja, hogy azok az emberek, akik itt járnak, járjanak tiszta utcán.
Fekete Ágnes: Tehát a közéletiség egyfajta önodaadás, vagy áldozatosság a közért.
Papp Vilmos: A kert példáját folytatva, én azért vagyok, hogy illatozzam. Mit tudja az a virág, hogy kinek illatozik. Amikor valaki elmegy mellette lehet, hogy észreveszi, de van, aki nem veszi észre. Az almafán rajta van a sok alma, van, aki szakít belőle, van, aki elmegy, és van, aki elhatározza, hogy ő is ültet almafát, hogy legyen neki, magának is. Nézünk vissza, hogy miért van az ember? Hogy hajtsa uralma alá a földet. Az uralma alá hajtanin általában azt értik, hogy az orosz cár elfoglalja az Amúron túli kínai területeket. Holott, azt jelenti, hogy minden tekintetben gondoskodó, szuverén ura a rábízott területnek.

Fekete Ágnes: Mi a negyedik?
Papp Vilmos: Az a teleológikus látás.
Fekete Ágnes: Ez magyarul a célszerű gondolkodás.
Papp Vilmos: Annyit jelent, hogy nincs véletlenül született ember. A telosz görög szó magyarul célt jelent. Ugyanúgy, mint egy futóbajnok a startnál tudja, hogy hol a cél és nem fut melléje. Isten az embert a képére, hasonlatosságára teremtette. Igen ám, de ez egy asszír diplomáciai szakkifejezés volt és annyit jelent, hogy képviselő. Vagyis, amit tesz azt csak megbízásból, fölhatalmazásból teheti. Az ember Isten képe. De van egy korlátozás, nem helyezheti magát Isten helyébe, tehát amikor magamra nézek, hogy én megszülettem, rögtön az első kérdésnek annak kell lenni, hogy miért is születtem? Azért találták ki azt, hogy nincs Isten, hogy ne kelljen ilyen kérdéssel számolni, és százmillió embert nyugodtan tarkón lehessen lőni. Itt őrült, alantas, alvilági szándékok lappangnak emögött. Azért mondom ezt a nincs Istent, mert Bajánsenyén, ahol szolgáltam egyszer mentem a postára és félúton ott volt az óvoda, és nyáron nyitott ablaknál skandálták a gyerekek, hogy nincs Isten, nincs Isten. Tehát az óvónéni, aki egy katonatiszt felesége volt, azt tartotta feladatának, hogy ezt megtanítsa. Az emberi élet nem attól minőségi élet, hogy van maroktelefonja, autója, vagy jachtja, hanem hogy tudja, hogy mi célból él. Ez a teleológikus életszemlélet, hogy az életem nem arra való, hogy ötven-hetven éven keresztül egyek kolbászt, igyak sört, hanem azért van az életem, hogy az én Teremtőm szándéka megvalósuljon, mert szabotálom Istent, ha másként teszek. Nem véletlen, hogy a magyar nép nyolcvan százaléka depressziós, mert a céljával ellenkező módon él.

Papp Vilmos: Az ötödik Károli Gáspártól kiindulva az eszkatológikus életszemlélet.
Fekete Ágnes: Isten országának, Krisztus visszajövetelének a várakozása.
Papp Vilmos: A Krisztus eljövetele előtti korszak, ami húsvéttal kezdődött. Azt mondták, hogy késlekedik az Úr az ő eljövetelével. Ez abból a nagyon sajnálatos tévedésből adódik, hogy kialakítottunk egy időrendszert, de végülis még sem érzékeljük az időt. Egy rendszert kialakítottunk, hogy egy óra, két óra, három óra, de hogy ez hogyan illeszkedik bele a kozmosz létébe, azt hiszem, megnyugtatóan még senki nem oldotta meg. Az hogy, ami előttünk ezer esztendő, az Isten előtt egy nap. Krisztussal olyan kapcsolatban vagyok, hogy várom őt. Kiállok az autóbusz megállóhoz és mindenki, aki ott várakozik, abba az irányba néz, ahonnan várja az autóbuszt. Nem másik irányba néz, hanem nézi, hogy mikor tűnik föl az autóbusz. Most ez az epedve Krisztusvárás, az emberi létnek elengedhetetlen része lehet. A menyasszony várja a vőlegényét. Akire nagyon számítok, aki nekem nagyon fontos, azt epedve várom.
Fekete Ágnes: A református szemléletben ez a világ nem a végső világ.
Papp Vilmos: A végső dolgok várásának szemlélete, érzete itt kell, hogy uralja az életet. Holtunk után ez a nyolcvan kilós fizikumunk, testünk nem fogja már epedve várni, mert az a része beteljesedik, tehát a látás világába, a személyes meggyőződés világába kerül bele. Református identitás, önazonosság ez lenne az igazi.
Fekete Ágnes: Ez az öt szempont igazából inkább keresztyén alapszempontnak tűnik. Nem annyira reformátusnak.
Papp Vilmos: A reformátusság azonos a keresztyénséggel. Hadd hívjam fel a figyelmet Alvinczi Péterre, aki Pázmány Péter kortársa volt. A kor legnagyobb reformátusa, kassai prédikátor. És ő saját magát nem református prédikátornak nevezi, hanem magyar prédikátornak. Mert ott az volt a nagy választóvonal, hogy magyarok meg németek. Írt egy szép könyvet, amit, ha lefordítunk Katolikus útikalauz, amiben szépen leírja Európa fejedelmei részére, hogy a reformátusok a legvalódibb katolikusok. Mondjuk – remélhetőleg a világ végezetéig -, hogy hiszek egy, közönséges, egyetemes, keresztyén anyaszentegyházat. Latinul: Credo unam, catholicam ecclesiam… Református egyenlő keresztyén. A többi is keresztyén. Krisztusi, azaz Krisztuskövető.
Fekete Ágnes: Itt az a kérdés, hogy hol lehet tetten érni azt, amit a reformáció adott?
Papp Vilmos: Ha egy nagyot ugrunk, a mai világválságnak nevezett akármi mind a reformáció korára, pontosabban a reformáció elleni háborúk körülményeire megy vissza. Az Alpoktól délre lévő államokban sikerült kiirtani a reformációt. Az Alpoktól északra nem sikerült. Olyan, amilyen, elvilágiasodott. A humanizmust a reformáció bibliai irányba vitte el, vagyis a jó földbe ültette bele. A szakadék széléről mentette vissza Európát akkor.

Fekete Ágnes: Hallgassák meg a következő hét református eseményeit, híreinket!
Ma, október 31-én, országszerte megemlékeznek a Reformációról. Többek között 16 órakor Budapesten, a Fasorban lévő Reformációi Emlékparkban lesz ökumenikus ünnepség. 17 órakor a Debreceni Nagytemplomban lesz istentisztelet, amelyet a televízió is közvetít.

Ötszáz éve született a szelíd reformátor, Huszár Gál. Ebből az alkalomból rendez konferenciát az Evangélikus Hittudományi Egyetem és a Károli Gáspár Református Egyetem a Magyar Tudomány Ünnepén, november 7-én, szerdán 10 órai kezdettel, Budapesten a Rózsavölgyi köz 3. szám alatt.

A Fiatal Kutatók és Doktoranduszok III. Nemzetközi Teológuskonferenciáját rendezik meg november 2. és 4. között Budapesten, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karán, a Ráday utca 28. szám alatt.

Pálhegyi Ferenc kapcsolatépítő kurzusának következő előadásán a hűtlenség ellenszeréről lesz szó. Az előadás november 5-én, hétfőn este 18 órakor kezdődik Budapesten, a Ráday utca 28. szám alatt.

Solt Pál tart előadást a Taizé-i Közösségről Keresztény Ökumenikus Baráti Társaság következő összejövetelén november 5-én, hétfőn 18 órakor Budapesten, a Bocskai út 10. szám alatt.

Cseri Kálmán igehirdetésével tartanak hálaadó istentiszteletet november 4-én, vasárnap 11 órakor Budapesten, a Szent László utca 149. szám alatti templom közösségi házában. (Soroksár-Újtelep)

Harmadszorra rendezik meg a Bakonybéli Ökumenikus Konferenciát, ahol a Krisztuskövetés mai hiteles útját keresik különböző felekezetekhez tartozó emberek. A konferencia november 10-én, szombaton lesz Bakonybélben, a Szent Mauríciusz Monostorban. ([email protected])

Fekete Ágnes: Hallgassuk meg Isten szavát Ésaiás próféta könyvének 33. fejezetéből!

"Megrettentek a bűnösök Sionban,… ki lakhat közülünk örök hőséggel? A ki igazságban jár és egyenesen beszél,… a ki fülét bedugja, hogy véres tervet ne halljon, és szemeit befogja, hogy gonoszt ne lásson: … Szíved elgondolja a múlt félelmét: hol az író, hol a mérlegelő, hol a tornyok összeírója? A gőgös népet nem látod, a homályos, érthetetlen ajkú népet." (Ésaiás 33:14-15. 18-19.)

Lázár Ervinnek van egy számomra kedves meséje, az a címe: Ha három lábon gyábokorsz… Az a lényege, hogy Mikkamakka egy olyan mondatban foglalta össze a tanulságot, amit senki sem értett, mégis a végén anélkül, hogy érthetővé vált volna, mit jelent a gyábokorsz és a kálán pugra kifejezés, mindenki értette, hogy oda kell fordulni, méghozzá időben ahhoz, aki segítségre szorul. Mert ha nem figyelünk oda a másikra, ötször annyi erő kell ahhoz, hogy lelkiismeretünk szénája rendben legyen. Ha ezt így kimondom, egy senki által nem használható erkölcsi prédikáció. De ha a mesében a kétszáz zsalut kinyitni, és száz csomós kötelet eloldozni képét használom, és tanulságként azt mondom: ha három lábon gyábokorsz a kálán pugra nem fogsz menni, talán ez a halandzsa jobban elgondolkodtatja az embert. Az ézsaiási Ige is azt mondja: néha be kell fogni a fület, meg hogy az idegen emberek homályosan beszélnek. Tehát van olyan helyzet, amikor nincs kommunikáció a szavak szintjén. Nincs mit befogadni és nincs mit elmondani. Ézsaiás korában ez az ítélet jele volt. Isten cselekszik, és az ember csak annyit tehet, hogy a jó helyre áll, és egyenesen cselekszik felebarátaival.
Amikor a reformációra gondolunk, akkor egy olyan kor van előttünk, amikor megtalálták a helyes szavakat. Luther Márton abban a kilencvenöt tételben és a későbbi műveiben is úgy látta, helyesen ki kell mondani azokat az igazságokat, amiket összekevertek. Valahogy értelmet találtak a szavak. De ha a mai korra nézünk, akkor inkább valami halandzsa juthat az eszünkbe, mintsem szép értelmes gondolati kifejezések. Ott állunk Mikkamakka helyzetében: Ha valakinek el kell magyarázni azt, hogy ha lát egy megkötözött embert, azt el kell oldani, akkor erre csak a három lábon gyábokorsz kezdetű mondat jöhet.
Az irodalomban többször is gondolták már, hogy a nyelv elérte határait. A dadaisták igyekeztek a lehető legösszefüggéstelenebbül véletlenszerűen egymás mellé tenni a szavakat, mert nem hittek már a szavak kifejezőképességében. Nem vagyok irodalmár, de sejtésem szerint itt valami lényegi értelemvesztés volt. Ők nemcsak a szavak értelmét, de a szavakat értelmes állítássá alakító erejét sem látták. Az esély sem volt meg bennük arra, hogy az értelem szikrája kipattanhat a nyelvből. Lázár Ervin egy feltételes szerkezetbe teszi az érthetetlen szavakat, tehát marad valamiféle célszerű szerkezet. Ha – akkor. A szavak már nem használhatóak, de a szerkezet igen. Ézsaiás pedig azt mondja, fogd be a füledet. Azaz, van értelme a szavaknak, de azok rossz értelmek, antiértelmek. Az ellenkező irányba kell menni. És talán ezen a ponton lehet ma megfogni a reformációt. Amikor nem látjuk a megszólalás értelmét, amikor minden szó kilúgozva, amikor kinevetnének, ha egy kilencvenöt pontos tételsorral megjelennénk, esetleg nevetségessé tennék egy újságban, aztán öt percig beszélnének róla, majd jönne a következő kilencvenöt pont, akkor nagyon képletes szólva marad a mondattan. A szerkezet, a dolgok szerkezetének megértése és adott esetben visszájára fordítása. Néha ez azt jelenti, hogy befogom a fülem, kikapcsolom a gépeket, nem hallgatok híreket és így tovább. Néha azt jelenti, hogy a szavak helyett valami mást használok. Talán Lázár Ervin meséjéből letörlöm a pókhálókat, eloldozom a csomós köteleket. És talán egy ilyen megdöbbentő mondatot elmondok: ha három lábon gyábokorsz. Isten egy ilyen korba helyezett minket, amikor szavak nélkül kell megtalálnunk a szavainkat, szavak nélkül kell megszólaltatnunk az igazságot. Már most is egy használhatatlan szót egy teljesen lejáratott szót használtam. Csak az Igéből olvasom fel félve, és remélve hogy valaki mégis megérti: "Aki igazságban jár és egyenesen beszél,… aki fülét bedugja, hogy véres tervet ne halljon, és szemeit befogja, hogy gonoszt ne lásson." Ámen.