2013-09-04

Áldás, békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnes vagyok.
Sosem egyszerű az ősz, de az idei főképp nem az. Minden változik, és sem az iskolákban, sem a hivatalokban nemigen tudják követni és alkalmazni az új szabályokat. Még az a jó, hogy a bizonytalanságokban is vannak jó tanárok, jó emberek itt is, ott is, akik lelket öntenek belénk. Először néhány gyerek tépelődését hallgassuk meg közvetlenül az évnyitó után Kiskunhalason, majd a debreceni országos tanévnyitó néhány előadójának a gondolatait. Kiskunhalason Csányi Ágnes járt, Debrecenben pedig Búzás Borbála. A kiskunhalasi Szilády Áron Református Gimnáziumból Mizsei Róbertet, Polyákovics Balázst, Konya Szemirát és Kovács Karolina tanárt hallják, utána Fekete Károly rektort, Balog Zoltán minisztert és Kósa Lajos polgármestert Debrecenből.

Mizsei Róbert: Ettől a tanévtől azt várom, hogy eredményes legyen. Minden erőmmel próbálok kitűnő lenni.
Csányi Ágnes: Félsz attól, hogy most ötödikesként gimnáziumba kerülsz?
Mizsei Róbert: Leginkább attól félek, hogy nem fognak elfogadni olyannak, amilyen vagyok. Reménykedem, hogy sok új barátom lesz, és jó jegyekkel fogok előrukkolni. Anyukám katolikus, a papám református. Anyukámék nem vallásosak, de támogatnak abban, hogy vallásos legyek. Azt mondták, őket ez nem zavarja, és én eldöntöttem, hogy vallásos szeretnék lenni.
Csányi Ágnes: Hogy született ez a döntés?
Mizsei Róbert: A barátaim mondták, hogy Isten mindenben segít, és erőt ad. És igazuk volt. Isten sok mindenben erőt adott nekem.
Konya Szemira: Azt várom az iskolától, hogy ezeket a gyerekeket egy kicsit összekovácsolják. Abban reménykedem, hogy a mai, őrült, rohanó világot lelassítják, vagy megerősítik az otthonról hozottakat, hogy odafigyelünk egymásra, és nem vágunk, ütünk vissza azonnal.
Kovács Karolina: Összeültünk a gyerekekkel és megbeszéltük, hogy milyen értékek jelenjenek meg az osztályközösségünkben. Gyakorlatilag egy tízparancsolathoz hasonló listát állítottunk össze. Közös szavazással, egyetértéssel el is fogadtuk. Felsoroltuk, hogy miket szeretnénk. Például nagyon fontosnak tartják a gyerekek is a megértést. Azt, hogy ne legyen kirekesztés az osztályban, hogy büszkék legyenek egymásra. Azt is mondták, hogy fontos a szelektív hulladékgyűjtés. Igazán okosan gondolkodó gyerekeket kaptunk.
Polyákovics Balázs: Nagyon várom ezt az évet, mert minden új az új helyen. De egy kicsit is félek is, mert nagyon sok óránk lesz.
Csányi Ágnes: Miért választottad ezt az egyházi iskolát?
Polyákovics Balázs: Mert ez viszonylag közel van a településemhez. És úgy hallottam, hogy ez jó iskola.

Fekete Károly: Hálásak vagyunk azért is, hogy iskolaügyben a Mindenható sem egykében gondolkodik, hanem elhozta a testvériskolák feltámasztásának az idejét, és újra kiépülőben van a Kárpát-medencei egyházi oktatás intézményrendszere. Magyar örökségként és nemzeti emlékhelyként számon tartott iskolánkban 1538 óta negyedmilliós diáksereg töltekezett tudással és hittel, hogy életre váltsa tálentumait. Manapság nálunk is óvodától a közoktatás szintjein át az egyetemig terjed tagozataink sora. Diákok ezrei számára lett felnőttként távlatos világlátássá a belső udvar timpanonjára írt jelmondat: Orando et laborando. Az "imádkozva és dolgozva" jelige optikájában a bennünket négyzetesen körülölelő falak arra a valóságos kitörési pontra irányítják a figyelmet, amely az imádság keretezte mozgástér. Ez felfelé tekintve tárul fel, mert Istennél talál segítségre és kapaszkodóra. A mi iskolánk vonzásköre mindig is több száz kilométerre terjedt. Olykor negyven megyéből jöttek ide tanulni az ifjak. Szűkös anyagi viszonyok között is a legnagyobb szellemi haszonra törekedett a mi iskolánk. Dajkálta a szegény sorsú, de tehetséges diákokat. Kiépítette partikula rendszerét és működtette is azokat. Tanerőt küldött és tankönyvekről gondoskodott. Majd hozzásegítette a legjobbakat külföldjáráshoz, hogy aztán visszafogadja őket katedráira és a templomok szószékeire. Emiatt a működési elv miatt kapta a Debreceni Kollégium az egyik legszebb méltóságjelzőjét az évszázadok alatt: "az ország iskolája" lett. Az ország iskolájaként számon tartó szeretettel és megbecsüléssel kívánunk áldást és békességet a Kárpát-medence, és benne Magyarország minden óvodájának, általános- és középiskolájának, hogy az új tanévben is végezzék hűséggel és odaadással, felelősségteljes és jövőt munkáló szolgálatukat! Isten áldja meg ezt a tanévet!

Kósa Lajos: Nyilvánvalóan nehéz a mai fejjel elképzelni, hogy mit jelenthetett a török? Azt jobban tudjuk, mit jelent a pénzügyi válság, az Európai Unió válsága vagy a világgazdasági válság. Az biztos, hogy a Kollégium példájából annyit tanulhatunk, hogy amikor igazán nagy baj van, amikor valami olyan történik Európában, amiről nem tudjuk, hogy utána hogy lesz, akkor érdemes az iskolába fektetni a pénzt. Gondoljuk csak meg, milyen népszerűségre tenne szert az a gondolat, hogy valami teljesen ismeretlen és tőlünk távol álló cél miatt újra beszedjük az éves adót az emberektől. Itt az emberek megtették, befizették, kollégiumot építettek. Felírták: Orando et laborando, imádkozva és dolgozva. És abban a biztos tudatban voltak, hogy megmentették a jövőt. Mert a Kollégiumot a jövőnek építették és a diákoknak. Ha sok diák fog tanulni, ha sok diák elmegy Németalföldre, Helvéciába s hazajön, haza hozza a tudást s majd olyan helyekre viszi el, ahol még tanárt se láttak soha az addigi életben, akkor lesz megmentve Magyarország. Nem a végvárak, nem a huszárok, nem a hadsereg, a hit, a munka, a tanulás mentheti meg. Ebbe tették a pénzüket őseink. Aki tudást kap a közösségtől és lehetőséget az adósa is a közösségnek. Ebben a hitben 475 éve, az ország egyik legrégebbi iskolájában nyitjuk meg most az új tanévet. Ehhez kívánok mindenkinek nagyon sok szerencsét, erőt, kitartást, imát és munkát!

Balog Zoltán: Magyar családok, szülők bízzák ránk legnagyobb kincsüket, lányukat, fiukat. Ebben, hogy ránk bízzák, benne van a legfontosabb szó a bizalom. Ugyanis bizalom nélkül nem fog menni! Bizalom nélkül még a béremelés is értéktelen. És ez minden résztvevőre érvényes. Bízni kell, hiszen nem véletlenül mondtuk ki 2011-ben, hogy Magyarországon az oktatás, a nevelés, nem szolgáltatás, hanem a család és az iskola közös szolgálata és felelőssége. Azért változtatunk, hogy jobb legyen. Ne a költségvetésnek, ne a minisztériumnak legyen jobb, hanem az iskolának és ezen keresztül a gyermekeknek, a családoknak és az országnak legyen jobb! Felelősség, minőség, bizalom. Azt kérem, hogy hagyjuk ki a politizálást az iskolából! Innen is kérem a politika szereplőit, hogy ne rongáljuk feleslegesen a bizalmat a magyar köznevelésben! Arra kérem önöket is, pedagógusokat, hogy ne engedjék beszivárogni a mindenképpen való bizalmatlanságot és ártást! Kedves pedagógusok! Kérem, használják azt az új lehetőséget, amely azért van, hogy a szakma elitje végre valahogy kiválasztódjék! Hogy a kritikában, a bírálatban ne feltétlenül támadást lássanak, hanem először jobbító szándékot!

Fekete Ágnes: Idén új hittankönyvek is bevezetésre kerültek. Ezekről Szászi Andreával beszélgetett Kiss Sándor.

Szászi Andrea: Igyekeztünk olyan tankönyveket készíteni, amelyek valóban megfelelnek a huszonegyedik század kihívásainak. Reméljük, jó irányba sikerült elindulni! Egy modern tankönyv, nemcsak érdekes és szemléletes, hanem tartalmában is olyat közvetít, ami valóban többlet lehet. Ami felkelti a gyermekek, a hitoktatók, a lelkészek figyelmét, és érdekes lehet a szülők számára is. Nemcsak alapvető hitismereteket tartalmaz, hanem valóban erkölcstant, egy szemléletmódot közvetít. Az új hit- és erkölcstan család úgy épül föl, hogy minden évfolyamnak van egy tankönyve és hozzá kapcsolódik két munkafüzet. Az egyik munkafüzet a heti egyórás hittant tartók számára, akik gyülekezetben, állami általános iskolában vagy állami hatosztályos gimnáziumban tanítanak illetve egy heti kétórás munkafüzet, ami az egyházi iskolák sajátosságaira építve, a heti két órát figyelembe véve készült el. Az elsős tankönyv amellett, hogy színes, elsősorban arra teszi a hangsúlyt, hogy az alapvető bibliai történeteket megismertesse a gyermekekkel. Például a teremtéstörténet kapcsán a teremtésvédelemmel foglalkozik, hogy őrizzük meg a ránk bízott kincset. Az ötödikes könyvben például az igazgyöngy példázatához kapcsolódik az érték, értékválasztás. Az, hogy ma a huszonegyedik században mi érték egy ötödikes gyerek számára? És hogy ezek az értékek hogyan állják meg Isten Igéjének mérlegén a helyüket.
Kiss Sándor: Ha megnézzük az ötödikes könyv borítóját egy nagyváros képe sejlik fel és útjelzőtáblákat látunk rajta.
Szászi Andrea: Minden évfolyamnak van egy vezérszimbóluma. Az ötödik évfolyam címe: Istennel a döntéseinkben és ehhez az útjelzőtábla a szimbólum. Nagyon sokszor kerülünk döntéshelyzetek elé. Az ötödik év kimondottan egy döntésekkel teli, döntésekkel terhelt időszak. Kis felsős lesz a gyerekből, választania kell a tantárgyak közül, vagy más döntéseket várnak tőle. Felnőttebbként kezelik, mint a korábbi években. Vannak olyan hittanosaink, akik nagyvárosban élnek, vagy kisebb városban, de a városi közeget ismerik, mások meg kisebb falvakban élnek. Nagyon sok olyan téma jön elő az éves anyagban, amik a döntésről szólnak, és végig azt szeretnénk hangsúlyozni, hogy ezekben a döntésekben Isten Igéje lehet iránymutatás a számunkra. Érdemes keresni ezt az irányt és ráhagyatkozni.
Kiss Sándor: Itt például egy iránytűt látok.
Szászi Andrea: Igyekeztünk minél több oldalról megközelíteni ezt a gondolatot és olyan képeket hozni, amik kézzelfoghatóak lehetnek egy ötödikes gyerek számára is.
Kiss Sándor: Az elsős tankönyvön Bibliát, keresztet, Noé bárkáját, szivárványt, kakast, csillagot látunk.
Szászi Andrea: A címe: Isten tenyerén. A címlapon a középpontban egy fészket formáló kéz található, amiben két gyerek, egy kisfiú és egy kislány ül. Azt szeretné ez kifejezni, hogy Istennel biztonságban vagyunk. Azért alapdolgok kerültek rá a címlapra, mert az egész első év egy alapozás akar lenni.
Kiss Sándor: Ahogy belelapozunk, nagyon szép színes rajzokat látunk.
Szászi Andrea: Csapatmunka volt a tankönyvek elkészítése. Az első osztályos könyvben Orosz Judit, az ötödikesben Bódi Katalin rajzai vannak. Az ötödik osztályban már nemcsak rajzokkal, hanem fotókkal is találkozhatunk. Jó lenne, hogy ha a valósághoz még közelebb tudnánk vinni a gyerekeket és a fiatalokat! Aki kézbe veszi a könyvet, az láthatja, hogy ilyen formájában augusztus 31-ig élnek ezek a tankönyvek és munkafüzetek. 2014. március 31-ig visszajelzések alapján meg fog történni a szükséges dolgok átdolgozása, átgondolása. Valóban van arra lehetőség, hogy amit kipróbálunk és jónak találunk, azt megtartsuk, ami pedig esetleg nehezebben megoldható azon még történhessen csiszolás. Akár a hitoktatók, akár a lelkészek, akár a gyerekek visszajelzését nagy örömmel várjuk. Különösen kíváncsi vagyok arra, hogy mit szól egy gyermek, amikor kézbe veszi ezeket a könyveket.
Kiss Sándor: Önnek melyik tetszik leginkább?
Szászi Andrea: Az ötödikesnél, szerintem nagyon vonzó, hogy sikerült egy olyan, szövegdobozos formát találnunk, ami a mai általános iskolások – az úgynevezett z generáció – számára nagyon jól kezelhető, mert ők nagyon jól ismerik a számítógépek világát, könnyen bánnak az ide-odacsúszkáló dobozokkal. Kimondottan örülök annak, hogy sikerült színessé tenni.
Kiss Sándor: Versenyképesek ezek a tankönyvek az erkölcstan tankönyvekkel?
Szászi Andrea: Reménység szerint, igen. Formájában, kivitelében mindenképpen. Elkészült a tanári segédlet. Ennek a feltöltése folyamatosan történik a Református Pedagógiai Intézet honlapján a www.refpedi.hu oldalon. Ingyenesen letölthetőek ezek a tanári segédletek. Rengeteg drámapedagógiai, élménypedagógiai ötlettel, amik az adott téma feldolgozását közvetlenül segítik az órán. Most mérjük még fel, hogy egyáltalán hány helyre kell segítségként hittankönyveket, munkafüzeteket eljuttatni. A Kálvin Kiadó szállítja ki ingyenesen ezeket a könyveket. Aki még nem jelezte a Református Pedagógiai Intézetnek, hogy náluk hány elsős, hány ötödikes hittanos van, az kérem tegye ezt meg! Ahol az egyházmegyék nem jelentették, mert az egyházközségektől nincs visszajelzés, ott nem tudjuk hová küldeni a könyveket. Most a héten elindítjuk ezt az egész folyamatot, hogy legfeljebb az első hittanóra maradjon hittankönyv nélkül.

Fekete Ágnes: Végül Papp Kornélt hallhatják, a Magyarországi Református Egyház Zsinati Oktatásügyi Iroda vezetőjét, szakértőjét.

Papp Kornél: Másfél éves felkészülési időszak végéhez érkezünk most. A törvény új közoktatási, köznevelési rendszer felépítését indította meg. Az utolsó évtizedben a gyakorlati pedagógiai munkára nem volt hatással már egyetlen reform sem. Minden csak papírmunkát jelentett, amiben "nagyon jók" most már az intézmények. A vízió az az volt, hogy a nevelés, a gyermek személyiségformálása kerüljön a középpontba. A pedagógus személyiségét helyezzük a középpontba, őt kell alkalmassá tenni, ellátni eszközökkel. A korábbi rendszer a gyermeket állította középpontba, egy autonóm emberképre épült, ergo csak munkatársa, segítője lehetett a gyermeknek és ennek megfelelően számos fegyelmezési eszközt elvettek a pedagógustól, ami odavezetett, hogy végülis az iskola nem tudta ellátni a funkcióját. Nyilvánvaló eszköz, az anyagiak kérdése, ami a pedagógus figyelmét a szakmája, hivatása gyakorlása felé fordítja. Igazából utoljára 2008-ban volt egy nagyon jelképes illetményemelés. Azelőtt 2006-ban. Ebben is egy nagy lépést tesznek most. A munkaidő szabályozás is ebbe a kérdéskörbe tartozik, ami a harminckét órával, kötött munkaidővel híresült el, hogy több időt töltsön a pedagógus benn az iskolában. Decemberben napvilágot láttak az első kerettantervek. Ez alapján át kellett dolgozni az egyházi intézmények pedagógiai programjait. Sajnos nem ott tartunk felkészülésben – az egész magyarországi iskolarendszerre gondolok, nem az egyházira -, ahol tartani kellene. Létfontosságú kérdések nem tisztázódtak.
Kiss Sándor: A református oktatás hogyan kezdi el az új tanévet?
Papp Kornél: Hernádnémetiben veszünk át egy kéttannyelvű általános iskolát, ami alapfokú művészeti oktatási intézmény is egyben. Kazincbarcikán egy szakközépiskolai tagintézményt. Az összes többi gyarapodásunk alulról induló óvoda. Baktalórántházán, a Debrecen-Bánki Egyházközségben és Erdőkertesen indul református óvoda.
Kiss Sándor: Mind a három alulról indult és gyakorlatilag új intézmény.
Papp Kornél: Mezőtúron és Kunhegyesen van már intézményünk és új tagintézmény létesül.
Kiss Sándor: Ezek is óvodák?
Papp Kornél: Igen, óvodák. Tavaly indult Lovasberény és most ennek Pátkán indul egy tagintézménye.
Kiss Sándor: Önkormányzattól veszi át?
Papp Kornél: Nem. Nem volt ott iskola. Az elmúlt másfél évtizedben minden évben hat-hét intézménnyel gyarapodtunk. Tudjuk azt, hogy áprilisban tízezer hétszázötvenkettő gyermeket írattak be református hit- és erkölcstanra, amely nagyon szép szám. Az elsősök ötvenkettő százaléka hit- és erkölcstanra iratkozott be. Hogy ezen belül hány százalék a református azt pontosan nem tudom, de gyanítom, hogy az egyházak közötti arányoknak megfelelő. Hogy május huszadikán hány leendő ötödikes választotta a hit- és erkölcstant, arról nem kaptunk tájékoztatást. Most gyűjtöm össze az adatokat. Számításom szerint nyolcezer ötszáz református gyermek lesz. Van például olyan iskola Fejér megyében, ahol megtagadta az intézményvezető, hogy református hit- és erkölcstan elinduljon, annak ellenére, hogy a lelkipásztor megszervezte volna. Az egyházközségek aziránt érdeklődnek, hogy hány főtől lehet csoportot szervezni? Az állam ilyen számot nem határozott meg. Jelenleg az mondható ki, hogy akár kettő vagy egy fővel is indítható hit- és erkölcstan óra. Viszont az a következő kérdés, hogy az állam mit finanszíroz? Ilyen számadat sincs, hogy az állam hány főtől finanszíroz egy csoportot? A nyár során öt alkalommal egyeztettünk az oktatási államtitkársággal. A kormányzati elképzelés az az, hogy egy tizenkét fős elméleti csoportlétszámmal dolgoznának. Huszonkét óra alkot egy státuszt, azt beszoroznák az átlag pedagógusbérrel. Jelenlegi adottságunk 7,55.
Kiss Sándor: Csoportonként van ennyi ember?
Papp Kornél: Igen. A református hittanoktatás, ha valamennyi csoportot megszervezzük, mintegy háromszáztíz millióba kerül tizenkét hónapra. Míg az állam a virtuális tizenkét fős csoportlétszámmal százkilencvenötmillió forintot adna a református egyháznak. Hatvanöt százalékot finanszíroz az állam. Nincs fedezet arra, hogy…
Kiss Sándor: Merthogy ez állami feladat.
Papp Kornél: Nyilván állami feladat. Én gyanítom, hogy ha az elméleti csoportlétszám tizenkettő fő, akkor gyakorlatilag a Tiszáninneni és a Dunántúli Egyházkerület nem tudna részt venni a kötelezően választható hittanoktatásban. A Debreceni Egyházmegyében a legjobbak a mutatók, a Nyírségi illetve a Szatmári egyházmegyékben is igen kedvezőek az egy csoportra jutó tanulói létszámok. A Református Pedagógiai Intézet szeptember elsejétől már nemcsak Budapesten, hanem Debrecenben, Nagykőrösön, Miskolcon is működik. A Református Pedagógiai Szakszolgálatunk Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény többcélú intézmény lesz. Szeptember 5-én 14 órakor fogjuk átadni a Református EGYMI budapesti tagintézményét a Bethesda Korai Fejlesztő Központot, amely most nyáron készült el, és a Bethesda Kórház mellett, a Hungária körút 200/B épületben működik.

Fekete Ágnes: Hallgassák meg a következő hét református eseményeit, híreinket!
A Debreceni Református Hittudományi Egyetem és a Sárospataki Teológia szeptember 8-án, vasárnap 14 órakor tartja évnyitó ünnepségét. A Kárpát-medencei református évnyitó szeptember 7-én, szombaton lesz Beregszászban.

Rétegmissziók a gyülekezetben és a gyülekezeten kívül címmel rendezi meg tizenharmadik országos konferenciáját a Magyar Református Presbiteri Szövetség szeptember 5. és 7. között Tahiban, a Sion Hegye Református Konferenciaközpontban.

A Bethesda KIDSZ, azaz a Koragyermekkori Intervenciós és Diagnosztikai Szolgáltató ünnepi megnyitója lesz szeptember 5-én, csütörtökön 14 órakor Budapesten, a Hungária körút 200. B épületében. A megnyitó ünnepséget a szomszédos Schweitzer Albert Református Szeretetotthon aulájában tartják.

Hálaadó istentiszteleten szentelik fel a Nyékládháza-Mezőnyéki református templomot szeptember 7-én, szombaton 11 órakor. Az ünnepségen Csomós József püspök hirdeti az Igét.

Petrőczi Éva költő, irodalomtörténész és Szabó András irodalomtörténész Négykezes című előadása lesz szeptember 8-án, vasárnap 15 órától Balatonalmádiban, a Baross Gábor utca 24. szám alatti református gyülekezeti teremben.

Másodszorra szerveznek találkozót a 25 év fölötti, egyedülálló keresztyéneknek szeptember 7-én és 8-án, Szegeden, a Kálvin téri gyülekezetben. ([email protected])

Az Apológia Kutatóközpont hitvédelmi kurzust indít havonta egy szombaton. Jelentkezési határidő: szeptember 10.

Nagy Károly Zsolt fotókiállítása látható Sárospatakon a református templom galériájában az istentiszteletek után, illetve előre egyeztetett időpontban. A kiállítás címe: Arcok, helyek, hangulatok a Zempléni Fesztiválon. (06-47-311-213)

Kritikus és kritikátlan szolidaritás a magyar médiában címmel rendezi meg őszi konferenciáját a Protestáns Újságírók Szövetsége, szeptember 20. és 22. között Mátraházán, a Ráday Konferenciaközpontban. Jelentkezési határidő: szeptember 15. ([email protected])

Fekete Ágnes: Hallgassuk meg Isten szavát két helyről!

"A mi most történik, régen megvan, és a mi következik, már megvolt, és az Isten visszahozza, a mi elmúlt." (Préd 3,15)
"Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden." (2Kor 5,17)

Az István, a király című rockopera felújítás felborzolta a kedélyeket, bár minden csoda három napig tart. Engem az új színház szempontjából kezdett el izgatni a dolog. Vajon mitől lesz mai egy darab? Egyáltalán, mi az, ami elmúlik, és mi az, ami megmarad? Ez a kérdés a pszichológiát is nagyon foglalkoztatja. Azt mondják, hogy igazából semmi nem múlik el nyomtalanul. Minden a lelkünk mélyén él, ami velünk történt, és valamilyen módon váratlanul előtörhet. Mintha a Prédikátort olvasnánk: "ami most történik, régen megvan". És valóban nincs új a nap alatt olyan értelemben, hogy az ember lelkének mély gondjai mindig visszatérnek. Ez azért van, mert az ember mindig ugyanabban a vonatkozási keretben él. Ahhoz, hogy megérthessük az életet, szükségünk van alap szimbólumokra, alapfogalmakra, valamiféle keretre, amin belül mozgunk. Ezek a keretek aztán nemzedékről nemzedékre öröklődnek, és mint valami titkos és közös emberi emlékezet élnek bennünk. Amikor történik valami velünk, ez olyan, mint amikor egy régi könyv borítója alatt egy még régebbi könyvet találunk, mert újrahasznosították a papírt. Bennem él nagyapám, de a gyerekemnek is ösztönösen az anyukámtól tapasztalt elvek szerint veszek iskolatáskát. Persze lehetséges öntudatlanul is és tudatosan is folytatni a kapott hagyományt. Ha nem gondolkodunk rajta, akkor nehéz a javítás. Ha azonban tudatosítom magamban, hogy nem lakhatok máshol csak a saját múltamban, akkor átrendezhetem ezt a házat. Mondhatom azt, hogy módosítani szeretnék azon, amit kaptam.
Itt következik a másik bibliai idézet: aki Krisztusban van, annak a számára minden elmúlt, ami régi. Pedig Krisztus sem az égből pottyant le. Egy népbe, egy családi hagyományba született bele. Mégis gyökeresen megújított mindent, mert az életét nem a múltba gyökereztette, hanem a jövőbe. Ő a felé jövő Isten fia volt, és ez a jövő határozta meg minden tettét. Amikor az utolsó vacsorán azt mondta: "ez az én testem" és "ez az én vérem", akkor sem a halálon való kesergésre hívta fel a tanítványait, hiszen még meg sem halt, hanem a jövő nagy lakomáját kóstolták meg előre. Ma is csak akkor lehetünk újak, akkor tehetünk bármit is, ami más, mint hagyatékunk, ha a múltat elfogadva, de Isten jövője felől, valami magasabb dimenzióban értelmezzük magunkat. Mint egy hegymászó, aki fentről látja a többieket. Tudja mi az izzadás, ő is megtette az utat, de már a magaslatból néz le. Az idő és a hagyomány kérdésének nem létezhet más megoldása, mint ha valaki Isten segítségével az idő és tér kötelékei fölé lát.
No, de a mai színházat nem értem. Akkor lesz valami modern, akkor jön el egy darab üzenete a mába, ha mai kosztümöt vesznek fel a színészek? Nekem nem kell a telefont megnéznem ahhoz, hogy megtudjam, 2013-at írunk. Sajnos, a mai kor minden nyűgét érzem anélkül, hogy ezt hangerősítővel közölnék velem. Az üzenet akkor jön el ma hozzám, ha éppen azokat a lelki hangokat pendíti meg bennem, amelyek nem a mai pillanatról szólnak. Éppen az a katarzis, az az igazi üzenet, ami nélkülöz minden cafrangot: amikor azt érzem, kikerülök a tér és idő uralma alól, és valami olyan történik meg a szívemben, aminek mindig is meg kell történnie. Ezt érzi a szerelmes ember, de másként valami hasonlót érez az alkotó ember és az imádkozó ember is: Túl kerültem ezen a világon. A jövőből látok már mindent. Mert új teremtés van, mert Isten eljött és megváltotta a világot, és az a sok gönc, ami rajtunk van teljesen fölösleges. Krisztus feltámadt, győzött, és én látom azt, ami megtörtént és meg is fog történni, az viszont csak egy szempillantás, amit most tapasztalok. Ízlelem a jövőt. Kóstolom Isten, alkotó és megváltó szeretetét. Nemcsak azért érdemes engedni, hogy Isten léte járja át az életünket, mert a mai világ nem nagyon vonzó, hanem azért is, mert ez egy nagyon jó és szép perspektíva: látószög mindenre. Adja meg Isten, hogy kicsit az Ő szemével lássunk! Ámen.