2015-08-05

Áldás, békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnes vagyok.
Nemrég beszámoltunk már arról, hogy négyévente megszervezik a cserkészvilágtalálkozót, az úgynevezett dzsemborit. Az idén ez éppen Japánban van, ahol százhatvan fiatal képviseli Magyarországot, az itteni keresztyén világot. Sokan nem tudják, de a cserkészet több szempontból is jellegzetesen magyar, "hungaricum". Többek között azért, mert a legkülönbözőbb egyházak már száz éve is együtt szolgálnak benne, és soha nem akartak külön válni. A mai napig tartják Baden Powell elveit, hogy a hit, a vidámság és a fegyelem nélkül nem lehet ifjúsági mozgalmat működtetni. Egyébként nem tudok más hasonló civil rendezvényt, ahol harmincezer fiatal a legkülönfélébb vallások és nemzetek közül, százötven országból értelmesen, egymásra figyelve együtt van.

Amikor éppen indultak a repülőtérre, sikerült néhány résztvevőt mikrofonvégre kapnom. Először Marton Tamást, az egyik vezetőt hallják, majd Csortán-Szilágyi Györgyöt, cserkésznevén Csoszit, aki a kint felállított Rubik kocka alakú csárda felelőse. Ezt a remekművet egyébként érdemes majd megnézni a világhálón is a Dzsembori magyar csapatának honlapján: https://www.facebook.com/magyarcsapat2015
Marton Tamás: Több csoportban repülünk Japánba, és minden csoportnak van vezetője. Huszonnegyedikén este a mi csoportunk indul utolsóként.
Fekete Ágnes: Van valami jelentősége annak, hogy több csoportban utaztok?
Marton Tamás: Emberi, pénzügyi keretek között ezt így lehetett megoldani.
Fekete Ágnes: Izgulsz?
Marton Tamás: Eléggé. Kíváncsi leszek, hogyan fogom bírni az időátállást, a más környezetet, főleg, úgy hogy vezető is vagyok. Sokat látott cserkész vagyok, de ez egész más dolog.
Fekete Ágnes: A cserkészet ma a világban már általában nemegy vallásos szervezet. A magyar csapat emiatt egy kicsit különleges lesz?
Marton Tamás: Egyébként ez eléggé egyedülálló, pedig hivatalosan vallási alapokon nyugszik maga a mozgalom. Nagy híre volt annak, amikor Angliában kikerült a fogadalomból Isten neve. Máshol kevésbé hangsúlyos a hit. A lengyeleknél és cseheknél van még hasonló táborozás és módszertan.1933-ban Gödöllőn volt a dzsembori. Ott BP, azaz Baden Powell azt mondta, hogy Magyarországon látja megvalósulni azt, amit elképzelt a cserkészetről.
Fekete Ágnes: Akkor a cserkészetre azt is mondhatnánk, hogy "hungarikum"?
Marton Tamás: Igen, ez a cserkészet.
Fekete Ágnes: Ott tudtok majd istentiszteletet tartani?
Marton Tamás: Igen, egy frissen felszentelt pap és egy lelkész is kísér minket. Mindennap körbe fognak járni a rajoknál. Lehet velük beszélgetni. Misét és istentisztelet is fognak tartani. Úgy hirdetjük a programot, hogy el tudjunk menni templomba is.
Fekete Ágnes: Most mi történik itt?
Marton Tamás: Most kapják meg éppen cserkészinget, nadrágot, kalapot.
Fekete Ágnes: Így lesz egységes a megjelenésük?
Marton Tamás: Igen. Most egyszerre varratták a felszerelést. Ezen felül még lehetett rendelni több nyakkendőt, felvarrót, hogy tudjanak cserélni másokkal. Hátizsákja is lesz a dzsembori csapatnak. Most éppen ezeknek a kiosztása folyik itt, de ezekben a percekben száll fel az első hétfős csoport. Ők lesznek az elsők. Megyünk szépen sorjában. Különböző útvonalakon utazunk, attól függően, hogy hogyan tudtunk jegyet venni.
Fekete Ágnes: Óriási felelősség a csoportot vezetni!
Marton Tamás: Valóban, de a vezetőség teljes mértékben kézben tartja a dolgokat.
Fekete Ágnes: Mindenki önkéntes itt?
Marton Tamás: Igen, igen. A vezetőnk, Csongor, a szövetségnél is dolgozik, ő a parancsnoka a dzsembori csapatnak. Őrá abszolút rá lehet bízni minden ilyesmit.

Szöllősy Vágó Panna:Mi Moszkvában fogunk másik repülőre szállni. Tokiótól pedig hat-hét átszállással vonatozunk el a Yamaguchi-félszigetre, Kirara-hamába, a dzsembori helyszínére. Nagyon érdekes lesz, hogy ott lesz egy csomó cserkész, akik különböznek tőlünk kultúrában és gondolkodásmódban, de mégis ugyanolyanok, mert cserkészek. Igaziból az egész világot megismerhetjük a program miatt.
Fekete Ágnes: A csapatotok kapcsolódik egyházközséghez?
Szöllősy Vágó Panna: Igen. Csapatotthonunkat a helyi református templomnak köszönhetjük, és a lelkészünk is őrsvezető. Ez egy jó kapcsolat! Most már lassan a hittanos gyerekek elérnek arra a szintre, hogy ők lesznek az állandó utánpótlásunk.
Fekete Ágnes: Miért jó a cserkészet?
Szöllősy Vágó Panna: A közösség miatt, mert annyi embert meg lehet ismerni. Lehet velük együtt lenni a természetben, és így együtt a hitet is jobban meg lehet élni.
Fekete Ágnes: A közösségben jobban lehet megérezniIstent?
Szöllősy Vágó Panna: Igen.
Fekete Ágnes: Nem izgulsz az út miatt?
Szöllősy Vágó Panna: Eléggé izgulok, ha arra gondolok, hogy két nap múlva a világ végén, vagy legalábbis a másik felénleszek. Ott teljesen mások az emberek, másképpen bólintanak, ha igent mondanak, és pálcikával esznek. Ilyen alapvető dolgok is különböznek. Elég furcsa, belegondolni, hogy ott leszünk.
Fekete Ágnes: Félsz valamitől?
Szöllősy Vágó Panna: Nem. Egy nagyon jó csapattal utazom.

Csortán-Szilágyi György: A Csárda projekt vezetője vagyok. Minden kontingensnek, a világ minden tájáról többféle lehetősége van megmutatni a kultúráját, és mi Magyarországról egy magyar csárdával fogjuk ezt megtenni. Különböző magyar ételeket fogunk árulni. A harmincötezer résztvevő a világ minden tájáról, illetve a napi ötezer japán látogató megnézheti a csárdánkat, és megkóstolhatja az ételeinket. Az árusító helyiség egy háromszor, háromszor, három méteres Rubik-kocka lesz. Egyik oldalán lehet rendelni, másik oldalon fizetni, harmadik oldalán pedig megkapni az ételt. Lehet majd nálunk kapni gulyást, pörköltöt, rántott húst, somlói galuskát, vattacukrot…
Fekete Ágnes: Honnan való egyébként?
Csortán-Szilágyi György: Százhalombattáról.
Fekete Ágnes: Azt hallottam, hogy református.
Csortán-Szilágyi György: Igen. A helyi gyülekezetnek a tagja vagyok.
Fekete Ágnes: A hit és a cserkészet a személyes életében is összekapcsolódik?
Csortán-Szilágyi György: Mindenképpen. Rengeteg olyan eleme van a cserkészetnek, ahol gyakorolnunk kell a hitünketa mindennapokban. Már lassan tíz éve őrsvezető vagyok, és azt tapasztalom, hogy a jó vezetőnek a hitben is példát kell mutatnia. Szerintem ez nagyon fontos. Nem tudnám megmondani, hogy most melyikből mi jön, de azt tudom, hogy a hit és a cserkészet szervesen kapcsolódik egymáshoz.
Fekete Ágnes: Melyik csapat tagja?
Csortán-Szilágyi György: Az 1026. számú Szent László király cserkészcsapat Denevér őrsét vezetem, akik most már tizenhét-tizennyolc éves srácok.
Fekete Ágnes: Ott ez ökumenikus csapat?
Csortán-Szilágyi György: Igen.

Fekete Ágnes: Következő beszélgetéseink jelképesen szintén messzi tájakra repítenek minket. Ugyanis a Csillagpont Ifjúsági Találkozón az Önkéntes Diakóniai Év néhány volt önkéntesével, és felelősével, Závodi Emese lelkipásztorral beszélgettem. Ezek a fiatalok, akiket most hallhatnak, egy évet fizetés nélkül valamilyen jószolgálatra szántak az életükből. Azt is halljuk majd, hogy aki egyszer elkezdi az önkéntes szolgálatot, nem tudja soha megunni.

Závodi Emese: 1954-ben egy német evangélikus püspök, "Adj egy évet az életedből Krisztusnak!" jelmondattal hívta a fiatalokat önkéntes szolgálatra. Sajnos a németek ezt már kezdik elfelejteni, most már nem nagyon hangsúlyozzák. Az Európai Unió ezt támogatja is.
Fekete Ágnes: Úgy érted, hogy szekularizálódott az önkéntesség? Az Európai Unió, hatámogat valamit, az többnyire azt jelenti, hogy a hit kikerül belőle.
Závodi Emese: Sok szervezet bíztatja a fiatalokat az önkéntességre. Van egy jó európai uniós program is, de abban nincsen benne a hit. Mi azt szoktuk hangsúlyozni, hogy ez egy lelki utazás. Igen,összecsomagolnak ahátizsákba, és buszra, repülőre ülnek a fiatalok, de valójában ez nemcsak egy fizikai utazás, hanem egy lelki utazás is. Eredetileg az volt a cél, hogy Krisztust jobban megismerjék, Krisztusnak szolgáljanak, olyan emberek között éljenek, akik valamiben szükséget szenvednek.
Fekete Ágnes: Úgy érzem, olyan ez, mint a zarándoklat, hogy ha az ember kimozdul a helyéről, akkor könnyebben találkozhat Krisztussal.
Závodi Emese: Mivel kérdéseket tesznek föl, az élet nagy kérdéseit így Istenre is rákérdeznek.
Fekete Ágnes: Ha kimozdulunk onnan, ahol élünk, akkor könnyebben tesszük föl ezeket az alapkérdéseket?
Závodi Emese: Igen. Már körülbelül ezerötszáz fiatal vett részt ebben a programban az évek során. Hamarosan, augusztus végén, szeptember elején újra elindulkörülbelül száz fiatal, hogy önkéntesként szolgáljon külföldön vagy itt Magyarországon, hiszen ide is jönnek fiatalok. Igyekszem a hátrányos helyzetű fiatalokat megszólítani. Most például Szlovéniából érkeztek hozzánk fogyatékkal élő fiatalok, akik Kiskunhalason egy lakóotthonban lesznek. Nagy tapasztalat számukra ez az egy hónap, hiszen soha életükben nem voltak máshol, csak az otthoni intézményükben, vagy a családjukkal. Most világot látnak. Éppen most készülünk tovább Kiskunhalasra. Ott segíteni fognak, az otthon életében.
Fekete Ágnes: Azt hiszem, sokan a nyelvtanulás miatt indulnak el, de ez többé válik puszta nyelvtanulásnál. Valóban így van ez?
Závodi Emese: Én is azt látom, hogy a jelentkezésnélaz egyik legfontosabb kérdés a nyelvtanulás. Azonban amikor valaki szívesen végzi az önkéntes munkát, akkor ez huszadrangúvá válik. Egy igen intenzív tapasztalat egy éven keresztül kint élni Németországban, Hollandiában, Angliában vagy Olaszországban. Nyilván a nyelvet is el lehet sajátítani, de minden más fontosabbá válik. Kicsit szárnypróbálgatás is. Védett környezetben, de azért dolgoznak. Ha hatkor kezdődik a munka, akkor hat órakor ott kell lenni. A főnök, ott is főnök, próbálgathatja a szárnyait, ha majd később szeretne vele repülni, amikor már olyan környezetben lesz.
Fekete Ágnes: Sok esetben az ember, amikor elmegy, más szemmel lát rá arra a helyzetre, amiben van.
Závodi Emese: Valóban így van! Az ÖDE sok különböző egyházzal van kapcsolatban, azonban a tizennyolc-húsz évesek gyakran nem is tudják értékelni azt, hogy ez micsoda nagy lehetőség. Természetesen beépül a személyiségükbe mindaz, amit látnak. Óriási nagy tapasztalat az a számukra, amikor láthatják, hogy hogyan él egy olasz valdens. Vagy milyen egy londoni metodista gyülekezetben a gyermek- vagy ifjúsági munka? Az ottani tapasztalatok az itthoni szolgálatukba is be fognak épülni. Azt látom, hogy a hazatérő önkéntesek nagyon sokan aktívak az itthoni gyülekezetekben vagy az ilyen rendezvényeken, mint a Csillagpont, ahol például nagyon sokan csoportvezetőként van itt.
Fekete Ágnes: Hányan mennek ki idén, és merre?
Závodi Emese: Hetvenen mennek ki, és huszonhatot fogadunk itt Magyarországon. Németországba, Olaszországba, Franciaországba, Hollandiába, Belgiumba, Csehországba, Szlovákiába, Lengyelországba,Nagy Britanniába, Észtországba mennek, illetve küldünk egy önkéntest Uruguayba is. Ugyanisaz elmúlt néhány évben szoros lett a kapcsolatunk a valdens egyházzal, azaz az olasz reformátusokkal.Szívesen együttműködnek velünk. Dél-Amerikában, Uruguayban vannak valdens egyházak. Oda küldhetünk ki magyar fiatalokat. Nagyon örülünk, hogy a valdens egyház így ránk talált, és mi is rátaláltunk a valdens egyházra, és egyre szorosabb az együttműködés.
Fekete Ágnes: Magyarországra honnan jönnek önkéntesnek?
Závodi Emese: Szinte ugyanezekből az országokból. az idén lesz egy angol, franciák, hollandok, természetesen jönnek Felvidékről, Erdélyből, Kárpátaljáról, de általában a németek vannak legnagyobb létszámban. Most nagyon sok olasz jön, mert a valdens egyház megerősítette az együttműködést, így lesz tíz olaszunk. Most már tizenhét éve működik az Önkéntes Diakóniai Év, az ÖDE.
Fekete Ágnes: Amelyben kezdettől fogva felelősként közreműködsz.
Závodi Emese: Igen. Különböző színhelyeken voltunk. A Zsinati Irodán kezdtük. Voltak változások, és én magam is ezt a változást élem át. Szeretném hangsúlyozni, hogy ez egy lelki, hitbéli utazás, amiben Isten életeket formál. Az önkénteseknek persze vannak nehézségeik az út, vagy az önkéntes szolgálat során, de a nehézségekből is lehet tanulni.

Rezes Melinda: Hajdúhadházi vagyok.
Fekete Ágnes: Voltál önkéntes?
Rezes Melinda: Így van! Az 2010-11-es tanévben Hollandiában voltam. Nagyon jó volt. Rengeteg élménnyel gazdagodtam. Kint idős, fogyatékkal élő emberekkel dolgoztam. A gimnázium után mentem ki tizenkilenc évesen, és ott lettem gimnazistából "egyetem-éretté". Szerintem nagyon fontos, hogy megérjünk az egyetemre. Tegnap volt egy beszélgetés, ahol többen hangoztattuk a volt önkéntesek közül, hogy ezt kötelezővé tennénk. Erre mondta Emese, hogy "az már nem lenne önkéntes munka". Most már kijavítom magam: azt tenném kötelezővé, hogy a gimnázium után váljanak éretté az egyetemre a fiatalok, és ne azonnal menjenek tanulni. A tapasztalat segít eldönteni, hogy valóban azt akarják-e tanulni? Ha ez így van, akkor fogják azt értékelni is. Manapság tizennyolc évesen hiányzik az emberekből a hivatástudat. Én már tizennégy évesen tudtam, hogy szeretnék kimenni külföldre egyetem előtt, illetve azt is tudtam, hogy teológián szeretnék tanulni gimnázium után. Viszont azt is éreztem, hogy képtelen vagyok beülni a teológia padjai közé tizennyolc éves fejjel. Nekem nagyon szükségem volt arra, hogy megérjek, nagyon sokat tanultam az alatt az egy év alatt. Így, amikor 2011 szeptemberében beültem a padokba, már értettem, hogy mit mondanak a tanárok és miért, és nem kényszer a tanulás, mert erre vágytam.
Fekete Ágnes: Melyik teológián tanulsz?
Rezes Melinda: A Debreceni Református Hittudományi Egyetemre járok. Most van egy nagyon kellemes élményem: megismerkedtem egy idős, fogyatékkal élő emberrel itt a Csillagponton. Most kaptam tőle ezt a pólót, mert rá kicsi, és azt mondta, hogy elhozza nekem. Nagyon jókat beszélgettünk, amikor a hitrőlkérdezett.
Fekete Ágnes: Hogy tetszik a Csillagpont?
Rezes Melinda: Nagyon jó! Sajnálom, hogy eddig csoportbeszélgetésen nem tudtam részt venni, viszont az előadások nagyon sokat adnak. Most a cigánymisszióval vagyunk jelen, ugyanis Debrecenben a Wáli István Cigány Szakkollégium hallgatójavagyok.
Fekete Ágnes: Hogyan kerültél a Wáliba?
Rezes Melinda: Nagyon érdekes, mert teljesen véletlenszerű volt. Januárig egy magánkollégiumban voltam és tudtam, hogy nem fogok maradni. Az egyik barátnőm említette, hogy az unokatestvére szakkollégista Nyíregyházán. Fogalmam sem volt, hogy mi az a szakkollégium. A cigány szakkollégiumról végképp nem tudtam, hogy mit takar, de bementem az igazgatónőhöz beszélgetni, aki nagyon szimpatikus és kedvesvolt. Felkeltette az érdeklődésemet. Mivel számomra fontosvolt, hogy református intézményben lakhassak, de nem teológusok között, ezért jelentkeztem. Azt gondolom, a teológusoknak fontos látni azt, hogy nem csak ők léteznek, és találkozniuk kell olyanokkal, akik között majd szolgálni fognak. Így kerültem a cigány szakkollégiumba, ahol nagyon jó kapcsolatom van a cigány hallgatókkal. Nagyon örülök, hogy bekerültem. Nagyon sokat kaptam ettől az intézménytől is. Jól érzem magam ebben a közösségben itt a Csillagponton is. A sátrunkban mindig jó hangulat van, mert szól a zene. Nagyon szeretek mulatni, bár a cigánytáncot még nem tudom. A megtanulandó listámra került. Még nem tudom, hogy Isten hol akar szolgálatba állítani. Ezt csak Ő tudhatja.
Fekete Ágnes: A csalódásról volt szó az előadásban. Neked milyen csalódás jutott az eszedbe?
Rezes Melinda: Egy szerelmi csalódásra gondoltam. Nem is a fiúban csalódtam, hanem mérges voltam Istenre, mert azt hittem, hogy ez a fiú az "igazi". Hiába mutatott minden jel arra, hogy nem, de én ragaszkodtam hozzá, és kellett egy félév, mire megláttam, hogy tényleg nem ő az. Alapvetően rengeteget tanultam ebből, és nekem kellett az, hogy eljussak oda, ahol most vagyok lelkileg és érzelmileg, úgyhogy pozitívvá vált ez a csalódás is. Az őszinteség, bizalom szerintem, összetartozik, egymásból következik. Rajtam van a póló. Ezzel szeretném jelezni, hogy cigánymisszióhoz tartozom. Már a bőrszínem is alakul. Illetve nagyon tetszik a rózsa színe, illik a szoknyámhoz.
Fekete Ágnes: Merthogy egy rózsaszín rózsa van az anyagban.
Rezes Melinda: Igen, igen.
Fekete Ágnes: Nem mindenki hord ilyet.
Rezes Melinda: Valóban. Vannak itt olyan ruháink, amelyeket fel lehet próbálni. Ezek igazi cigányruhák, amelyekben a lányok szoktak táncolni.

Ábrám Noémi: Két évvel ezelőtt pont a Csillagpontra értem haza az önkéntes évről. Angliában, Oxfordban szolgáltam egy baptista gyülekezetben, ahol"mindenes" voltam. Azért szerettem volna kimenni, hogy egy másik gyülekezetet megismerjek, és abból töltődjek. Végülis megtörtént ez is, de azt is láttam, hogy a gyülekezet felépítése és problémái majdnem ugyanazok, mint itthon. Szóval, csodálatos volt megtapasztalni, de ugyanakkor furcsa is volt, hogy elmegyek többezer kilométerre és ugyanazok a keresztyének problémái.
Fekete Ágnes: Nem volt idegen?
Ábrám Noémi: Nem. Az első pillanattól otthonosan éreztem magam. Szerintem ez a keresztyénség: kapocs, egy közös nyelv. A gyülekezet, ahol szolgáltam egy eléggé öregedő gyülekezet. Úgy látták, hogy jó lenne egy önkéntes, aki a különböző csoportokban ott van, és lendít a gyülekezeten. Azért gondolták ezt, mert az egyik gyülekezeti tag az előző évben egy önkéntest szállásolt, és tőle sok mindent hallott, majd megfogalmazódott benne, hogy a saját gyülekezetében is hasznos lenne egy ilyen fiatal. Szükségük volt arra, hogy valaki kívülről lásson rá a gyülekezeti életükre. Ugyanaz a szituáció ott is, hogy a húszas-harmincas korosztály hiányzik a gyülekezetből. Nagyon sokféle volt az ottani szolgálatom, voltam baba-mama klubban, kávézóban, gyerekek és idősek között. Csodálatos volt, hogy minden nap más készségeimet kellett használni, szóval változatos volt a feladatom. Ez azért is volt érdekes, mert a középiskola után mentem ki, ahol megvan egy megszokott ritmus.
Fekete Ágnes: Mit hozott neked az önkéntes év?
Ábrám Noémi: Sok mindent tanultam ott. Vannak dolgok, amiket itthon is tudok kamatoztatni, és vannak, amiket sajnos nem. Baráti kapcsolatok is alakultak, amelyeket azóta is tartunk. Az itthoni gyülekezetemben próbáltam pár újítást javasolni. Például azt gondolom, hogy az ifjúsági alkalmakon inkább közös tevékenységre lenne szükség, mintsem beszélgetésre, vagy gyakorlatiasabb témákról kellene beszélnünk, mint elméletiről. Fontos, hogy, vonjuk be a fiatalokat. Az a legnagyobb baj, hogy ott vannak ifin, de nem jönnek a templomba. Mivel nem vonjuk be a szolgálatba őket, nem érzik sajátjuknak a gyülekezetet. Szerintem mindenkinek adjunk feladatot, azt a kis feladatot meg tudja csinálni, és ezáltal a gyülekezet részévé válhat és remélhetőleg ott is marad a húszas-harmincas évei között is.
Fekete Ágnes: Hogy tetszik a Csillagpont?
Ábrám Noémi: Most csoportvezetőként vagyok itt. Két éve az info pultban dolgoztam, előtte pedig csak résztvevő voltam. Az önkéntes év gyümölcse, hogy vezetni tudtam egy csoportot.Ott tanultam meg, hogyan kell együtt gondolkozni egy csoporttal. Nagyon jó a csoportom és ez a téma dolgozik az emberben. Jó megtapasztalni, hogy bármilyen beszélgetés indul, az emberek rögtön bizalmat szavaznak egymásnak. Mélyre tudunk menni, és úgy tudjuk egymást építeni, ha őszinték vagyunk. A csoportomban huszonhét-harmincegy évesek voltak. Ők sokszor azt érzik, hogy az egyházban sok az álca, amit nem szükséges felvennünk.
Fekete Ágnes: Szerettek volna őszinték lenni, és nem tudtak?
Ábrám Noémi: Igen, igen. Azt nagyon értékeltük az előadóban, hogy nagyon őszinte ember. A csoportban azt mondták el, hogy olyan jó lenne, ha mindenki ilyen őszinteséggel vállalná a csalódásait is, hogy ember, és emberből van. Itt nem csak a vezetőkre gondolok, mert az egyház nemcsak a vezetőkből áll, hanem az egyház belőlünk áll, és nekünk is ezt kell tükrözni, a teljes bizalmat a máik felé. Szerintem, nagyon jól választották ki mind a témakört, mind pedig azt, hogy hogyan dolgozzák fel az előadásokstruktúráját. Nekem az nagyon tetszik, és ezzel mindenki tud azonosulni. A fiatalok bizalmat akarnak szavazni. Mi fiatalok, bizalmat akarunk szavazni, és bízni akarunk.

Hírek:
A Református Fiatalok Szövetsége a "lelki öttusa" jegyében rendezi meg nyári táborát augusztus 10-től Balatonszárszón, az SDG Családi Hotel és Konferencia Központban.

Házaskurzus hétvégét tartanak augusztus végén Mátraházán a Református Konferencia-központban. Jelentkezni augusztus 10-ig lehet. (info@gyülekezet.hu)

Nyáresti orgonazenés istentiszteletet tartanak Vadász Attila orgonaművész közreműködésével augusztus 9-én, vasárnap 18 órakor Budapesten, a Kálvin téri templomban.

Ökumenikus hétvégét rendeznek Augusztus 7-én, 8-án és 9-án, minden nap 17 órakor Poroszlón, a református templomban, a felsőtárkányidicsőítőcsoport, Dinnyés József és Mészáros János Elek részvételével.

Adománygyűjtő koncertet ad a debreceni cigánymisszió javára a koreai KoreTrio augusztus 6-án, csütörtökön 19 órakor Budapesten, a Kálvin téri református templomban.

Harmadik alkalommal hirdették meg az Országos Ökumenikus Fotópályázatot, amelynek témája a hit, remény, szeretet, egyházi szokások és építmények. A fényképek beérkezési határideje: augusztus 8. ([email protected])

A Magyar Református Szeretetszolgálat egyháztáji vásárt rendez augusztus 8-án, szombaton délelőtt Debrecenben, a Széchenyi-kerti református templom kertjében.

Pótfelvételire lehet jelentkezni a Károli Egyetemen vallástanári szakra augusztus 10-ig (www.kre.hu/htkfelveteli) ; Nagykőrösre református diakónus, hittanoktató és kántor szakra augusztus 12-ig ([email protected]) ; valamint Pápára a teológiára augusztus 24-ig (www.prta.hu) .

Fekete Ágnes áhítata:

"És monda az Úr Gedeonnak: Több ez a nép, mely veled van, hogysem kezébe adhatnám Midiánt; Izráel még dicsekednék velem szemben, mondván: Az én kezem szerzett szabadulást nékem!" Bírák 7,2

Ezen a héten egy egyházi táborban vagyunk, ahol azt a témát választották közös gondolkodásuk tárgyául, hogy összegyűjtés. Ma így mondanánk ezt: összpontosítás. Tényleg annyira szétszór ez a világ. Belekapunk ebbe is, abba is, sokszor ezerfelé kell figyelnünk. Isten felé viszont nem lehet megosztott figyelemmel fordulni.
A Bibliában gyakran megtalálhatjuk a gyűjtés képét. Az Istent is mintha valami óriási gyűjtési szenvedély jellemezné. Azt olvassuk például, hogy olyan az Isten országa, mint egy lánc, aminek elgurultak a gyöngyszemei, és a tulajdonosa kilencet megtalál, de a tizediket nem. És az a nő, aki ezt a jegyláncot hordta, mindent tűvé tesz, hogy összegyűjthesse mind a tíz golyót. Gyűjtő szenvedéllyel keresi Isten a saját népét. Mint a kotlós a csirkéit, úgy szeretné összeterelni Isten mindazokat, akik hozzá tartoznak. A szétszóródottakat gyűjti. Jézus beszél a századik bárányról, a pásztor őt is megkeresi.
Mit is jelent ez a gyűjtés? Azt, hogy a dolgok nincsenek a helyükön, rendetlenségben, összevisszaságban vannak ezen a világon, és Isten teremtő elve mentén újra kell őket rendezni. Amikor az ember bélyeget gyűjt, előbb-utóbb kitalál magának területeket, amik jobban érdeklik, és azokat keresgéli. Aztán egyre büszkébb a megtalált mennyiségre, nézegeti albumait, rendezgeti, és keres még újabb darabokat. Ha bevalljuk, ha nem, egyfajta erőfölényt akarunk elérni gyűjtéseinkkel. Így születtek szövetségek is, amióta az emberről tudunk ezen a földön: az egyik király összegyűjtötte a seregét, aztán még gyűjtött hozzá, keresett szövetségeseket, és a nagyobb csapat, a jobban egybegyűjtött sereg legyőzte a kisebbet. A gyűjtögetésben mindig benne van az a szándék a mélyen, hogy az én kupacom nagyobb legyen, mint a másiké. Talán emberősünk is úgy gondolkodott, hogy ha én több bogyót és gyökeret összegyűjtök, tovább kibírom télen, akkor a többiek még kérnek is tőlem, de csak akkor adok, ha valamit kapok érte cserébe, és így én leszek a vezér. A gyűjtögetés valamiképpen a hatalomszerzés eszköze a mélyben, bár ezt nehéz magunknak bevallani.
No, ez az a pont, ahol alapvetően eltér a mi emberi szemléletünk attól, amit Isten üzen. Mert Isten nem azzal a céllal gyűjt össze, hogy erős legyen. Talán Gedeon története a legszebb példa erre. A midianitákat akarják legyőzni, mert állandóan elpusztítják a termésüket. Először barlangokba mentették azt, ami menthető, de látszott, hogy sokkal erősebbek ezek a nomádok. A mai népvándorlásos időszakban pontosan tudjuk, milyen az, amikor egy nomád nép erősebb, mint a letelepedett, hiába gazdagabb, hiába erősebb. Egyébként reménytelennek tűnt a dolog, mert hol itt, hol ott rájuk csaptak, és elvették, amijük volt. Ilyenkor az emberi logika azt mondja, hogy még nagyobb fölényre van szükség. Jobb fegyverek, jobb taktika, több ember. És a történet mégis azt írja le, hogy Isten Gedeonon keresztül azt akarja elmondani saját népének, hogy nem a sok az elég. Nem az emberi erő ment meg. Nem attól lesznek jók, hogy mindenkit hadba fognak, és óriási túlerőt szereznek. Ebből csak az fog kisülni, hogy a midianiták szövetkeznek egy másik néppel, és a mérleg mindkét oldalára egyre több súlyt kell rakni ahhoz, hogy egyensúly legyen. Gedeon először azokat küldte haza, akik féltek, aztán azokat, akik nem tudtak fegyelmezettek lenni, és végül háromszáz emberrel verte le a midianitákat.
Mintha Isten nem embereket, hanem igazán szerető szíveket gyűjtene. Mintha nem azért kellenénk neki, hogy valamit elérjünk, hanem mert kellünk neki, mert éreztetni akarja, hogy hozzá tartozunk. Földi erőfölényt kereső, önigazoló játszmáinkba belefáradva Isten magához emel. Ez az ő gyűjtése. Nem valamiért, valamire, hanem önmagunkért, életünkért, szeretetünkért. Ezt a mély hozzátartozást adja meg Isten nekünk. Ámen.