2016-04-27

Áldás, békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat.
Azt hiszem, nincs olyan ember, aki még ne tett volna fel kérdéseket a hittel kapcsolatban. Egyik ilyen, hogy vajon tényleg mindenható az Isten? Valóban nem korlátozza Őt semmi? A hitvallásról szóló sorozatban, most erről beszélgetünk dr. Szűcs Ferenccel.

Szűcs Ferenc: A Názáreti Jézus imádsága azért volt még a tanítványok számára is különös, mert Ő úgy szólította meg ezt a mindenható Istent, ahogy a kisgyermek az édesapját. Az abbá arám szót még az első keresztyének is használták, hiszen Pál apostol is mondja: mi is így kiáltunk: "Abbá, Atyám." Jézus mondhatta ezt Istenre egyedül, mert Ő az Atyától jött, Ő a Fiú. Isten azért Atya, mert van fia. A kettőjük közötti szeretetkapcsolat, – ahogy ezt Szent Ágoston fogalmazta – a Szentlélek. Hogyha az Isten szeretet, – hiszen ez az egyik legrövidebb meghatározása Istennek János apostol első levelében – akkor a szeretet eleve föltételezi a közösséget, mert a szeretet elképzelhetetlen magánosan. Az az egy Isten, akiben hiszünk, három személy titokzatos közössége is. Ezt a titkot költőien egy középkori angol költő,John Peckham a Szentháromság himnuszában fogalmazta meg. Néhány sora Babits Mihály fordításában így hangzik:
"Míg örök szelleme szemét
magára szegzi az Atya,
fényének tükörére kép
vetődik: egy új-önmaga.

S amint a kép megszületett,
az Egy nincs többé egyedül:
a Születetlen és Szülött
egymásnak társasan örül.

S a Szentlélek ez az öröm,
mely összeköt Atyát s Fiút;
s a Három együvé ömöl,
egy fő-fő Jóba összefut."
Nos, ez az Atya, nemcsak eredete mindennek, hanem mindenható is.
Fekete Ágnes: A lényeg, hogy az Isten egység utáni következő arca az, hogy Ő egy kapcsolatban létező valaki, aki így azonnal viszonyrendszerbe kerül.
Szűcs Ferenc: Sőt, az, hogy mi Isten képmásai vagyunk, azt jelenti, hogy kapcsolatra rendeltettünk. Embernek lenni annyit jelent, mint kapcsolatban lenni Istennel, egymással, önmagunkkal, és hozzá tehetjük, hogy a teremtett világgal is.
Fekete Ágnes: Maga Isten önmagában is egy viszonyulás. Ez a Szentháromság lényege.
Szűcs Ferenc: Így van! Ő önmagában is kapcsolat, mert így lehet szeretet igazán. Istennek nem volt szüksége arra, hogy világot teremtsen, tehát a világ léte nem szükségszerűség.
Fekete Ágnes: Hanem a képesség és a szándék?
Szűcs Ferenc: A mi fogalmaink szerint a mindenhatóság nem egy pozitív fogalom, mert félünk attól, akit semmi nem korlátoz. Sajnos, a mindenhatósághoz sokszor az önkény társul. Istent azonban éppen az Ő atyasága korlátozza, mert nem tesz olyat, amely nem az Ő szeretetéből fakadna. A kapcsolatban, a kapcsolati mindenhatóságban a szeretet van benne, és ez már korlátozza a mindenhatóságot.
Fekete Ágnes: Isten mindenhatósága nem csupán egy előfeltételezés?
Szűcs Ferenc: Annak a kifejezése, hogy Isten valóban mindent megtehet. Ettől általában az emberek félnek, mert ha egy ilyen hatalom jelenik meg a világban, akkor általában ez visszaél ezzel a hatalmával. Isten mindenhatósága azt jelenti, hogy Ő tudja korlátozni is önmagát. Középkornak voltak olyan abszolút kérdései, mint például: tud-e olyan követ teremteni Isten, amelyet nem tud fölemelni? A válasz az volt rá: Isten azáltal, hogy döntött a világ teremtéséről, Ő maga is komolyan veszi annak törvényeit. Amely nem azt jelenti, hogy nem lépheti át. A csodák a számunkra azért csodák, mert mi nem tudjuk elképzelni azokat. Nagyon szeretem a középkori teológusoknak azt a mondatát, hogy biz, amit Isten nem tud megtenni az az, hogy nem tud nem Isten lenni. Tehát Ő önmagával nem kerül soha ellentétbe.
Fekete Ágnes: Tehát abszolút van azonossága, amely nekünk sokszor nincs.

Fekete Ágnes: Következő utunk egy olyan valakihez vezet, aki maga is nehezen fogadta el a hitet, küzdött mindazzal, amit nem tudott megérteni. Bakóné Juhász Veronikát hallják, aki nem sokára konfirmálni fog a diósdi gyülekezetben.

Bakóné Juhász Veronika: A családom alapvetően materialista világnézetű. A két nagyapám katona volt. A nagymamámnak volt egy vallásos neveltetése, amely néha, nagyon ritkán átsejlett az életén. Az apukám, és az anyukám úgy nőtt föl, hogy számukra a vallás, az Isten, a Biblia, az egyház az csak népbutításnak számított. Isten létezése számomra soha nem volt kérdés.
Fekete Ágnes: A családi gondolkodás ellenére?
Bakóné Juhász Veronika: Igen, mert valahogy az éreztem, hogy hordoz a tenyerén. A nagyobbik munka az volt a számomra, hogy hitet tegyek Jézus létezése és a keresztény egyház mellett. Hiszen otthon például erősen megkérdőjelezték a szeplőtelen fogantatást, a feltámadást és az egyházzal kapcsolatos dolgokat.
Fekete Ágnes: Mindent, ami az ész ellen van?
Bakóné Juhász Veronika: Igen. Lehet, hogy nem is lett volna annyira nagy problémájuk a keresztény vallással a szüleimnek, ha azt mondták volna nekik, hogy Jézus egy próféta volt. Lehet, hogy ez közelebb lett volna a szívükhöz. Nekem ezzel kellett megküzdenem, és nem is nagyon ment. A férjemet a katolikusoknál keresztelték, de ott is vegyes volt a házasság. Mi elég fiatalon kezdtünk együtt járni. Bennem már az elején fölmerült az, hogy meg kellene keresztelkednem a templomi esküvő miatt, bár a férjemnek akkor még esze ágában sem volt a nősülés. A legjobb barátnőmhöz fordultam tanácsért, aki egy katolikus értelmiségi családban nőtt föl, ahol az apuka fizikus, az anyuka pedig orvos volt, és mégsem számított népbutításnak a hit. A barátnőm azt mondta: "Ha nem hiszel Istenben, a keresztelő csak hazugság lenne. Inkább ne tedd!" Ebben maradtunk jó hosszú évekre, majd megszületett a lányunk. A férjem szerette volna, ha megkeresztelnénk. Sokszor voltam már keresztelőn, szép a ceremónia, de amikor nekem is el kellett mondani a fogadalmat a keresztszülőkkel együtt, az nagyon elgondolkodtatott. Azt fogadom, hogy ebben a szellemben nevelem majd a gyermeket. De hogyan, ha én nem abban a szellemben gondolkozom? Már akkor elkezdtem mondani a férjemnek, hogy menjünk templomba. Persze nem sikerült, mert kicsi gyerekkel, aki sokszor volt beteg, nem indultunk el. Nem volt olyan erős a belső motivációnk. Aztán megszületett a második gyermek. Akkor azt mondtam, hogy nem kereszteljük meg addig, amíg a hitünk gyakorlása nem életvitelszerű, ezért négy és fél évet vártunk a keresztelővel. Ez úgy történt, hogy a nagyobbik lányunk bekerült az óvodába, ahol az első szülői értekezleten megjelent Pogrányi Károly, az akkor induló missziós gyülekezet lelkésze, és elmondta, hogy az angol és a judo mellett van hittan is az óvodában. Azonnal fölálltam, hogy jelentkezési lapot kérjek, mert arra gondoltam, ha magamtól nem megy, akkorkülső segítség kell. A férjemnek is azonnal elmondtam, hogy indul az óvodában hittan, de az református. Ő azt mondta, hogy jó lesz az, ökumenikusak vagyunk. Így indult el. Sok alkalom volt, amelyet a református gyülekezet szervezett, hogy a református hittanra járó gyerekek szüleit megszólítsa. Nagyon okosan csinálták, mert akit már egyszer így elértek, annak rögtön feladatot adtak. Akkor még én is csak feladatnak éltem meg, most már tudom, hogy szolgálatnak hívjuk. Hároméves volt a kislányunk, amikor ez elkezdődött. Református hittanra járt a nagyobbik gyermek, majd bekerült az óvodába a kisebbik is. Ekkortól kezdtünk járni rendszeresen gyülekezeti alkalmakra, istentiszteletre. A gyerekek ebben nevelkednek. Többféle gyermekbibliánk van és elkezdődött az a folyamat, amelyet annakidején a keresztelő során fogadtam. De ez így önmagában még nem volt teljes elköteleződés a gyülekezet mellett. Egyszer, nem tudom mi történt, amikor egyik istentiszteleten megérintett az Ige. Valahogy belém nyilallt, hogy Jézus halála nem pusztán arról szól, hogy minket megváltottak, és ezáltal bűnbocsánatot nyerünk, és üdvözülhetünk. Ez csodálatos dolog, de engem nem innen fogott meg, hanem onnan, hogy Isten a saját Fiát adta. Szülőként értettem meg Istennek a fájdalmát, hogy a kedves gyermekét a mostohákért föláldozta, egy előre kigondolt terv szerint. Ez volt az a pillanat, amely olyan mélyen megrázott. Bennem a szülő értette meg ezt. Hirtelen teljes mértékben jelentőségét veszítette az, hogy szeplőtelen volt-e az a fogantatás vagy sem? Értünk, a saját legjobbját föláldozta, és ezt a többi prófétával nem tette meg. Átfordult a nézőpont, a látásmód, és abban a pillanatban átültem a másik oldalra. Utána még nagyon nehéz feladat volt ezt elfogadtatni a felmenőkkel. Akkor én átfordultam, és azt mondtam, már nincs kérdés a keresztségben, nincs kérdés Jézus kilétében. Nagyon sokat tanultam azóta is, például a Lakó István féle Bibliakihívás segítségével. Az idén szerintem jobban sikerül teljesíteni, mert az idén csak tizenegy órákat dolgozom, nem tizenkettőket. Heti rendszerességgel küldenek e-mail-ben egy hétre való kronologikus jellegű bibliaolvasási csomagot. Elindulunk az elejéről és év végére befejezzük a Bibliát. Például Józsuéhoz bevágják a Krónikákat, hogy időrendileg az ott összekapcsolható legyen. Nagyon sok munkájuk van benne. Idén végképp megkönnyítették, mert most hanganyagot is adnak hozzá. Nincs kifogás, be lehet építeni a mindennapokba, akár a buszon is lehet olvasni. Ez és Károlyék nagyon-nagyon sok munkája is segített. Aztán rájöttem, hogy itt az ideje annak, hogy megkeresztelkedjem. Károly azt mondta, hogy felnőttet csak a konfirmációval együtt keresztelnek meg. Vállaltam a konfirmációs oktatást is, így most pünkösdkor a férjemmel együtt fogunk konfirmálni.
Fekete Ágnes: Hogyan készülsz a konfirmációra?
Bakóné Juhász Veronika: Számomra nagyon nehéz keresztény szelídséggel dolgozni a munkahelyemen, amikor ott természetes egymás lenyomása és letiprása. Gyakorlom magam a szelídségben, és abban, hogy amikor fáj valami, ne az legyen az első, hogy miért kell ennek így lennie, hanem az jusson eszembe, hogy Jézusnak mennyivel jobban fájt minden. Nemcsak a keresztre feszítés, hanem mindaz, amit az embereknél látott. Otthon is mindennapossá vált, hogy beszélünk Istenről, Jézusról, a hétköznapi sérelmeink keresztényszemmel való nézéséről és keresztény megoldások kereséséről. A gyerekek életében Jézus annyira közeli, hogy álmodnak is róla. Sőt, a nagyobbik lányunk már iskolás, és az iskolában készítettek egy rajzot a medve kibújásáról. Minden rajta van a képen, a medve kijön a barlangjából, meglátja az árnyékát, mert ott van a napocska, de a felhő mögött Jézus kukucskál. Nekik annyira élő a hitük, egészen máshogy gondolkodnak. Nagyon bízom benne, hogy tudom támogatni és segíteni ebben őket.

Fekete Ágnes: Most pedig egy nagyon érdekes helyszínre, egy orgonapadra ülünk fel együtt. A Budapest, fasori gyülekezet kimondhatatlanul sok pénzt és energiát szentelt annak, hogy megújuljon orgonája. Remélem, miután meghallgatjuk a Pálúr János orgonaművésszel készült zenés beszélgetést, mindannyian azt mondjuk majd, megérte!

Pálúr János: Az orgona felirataiból kiderül, hogy Angster József cége által három generáción át, a nagy Magyarország területén készített ezerháromszáz orgonából ez a nyolcszázharmincötödik. Angster József pécsi orgonaépítő volt, és érdekes, hogy a mostani kivitelező cég a Pécsi Orgonaépítő Manufaktúra. Az egyik orgonaépítő kolléga nagyapja dolgozott az Angster műhelyben. Nem teljesen folyamatos a szakmai kapcsolat, hisz Magyarországon sajnos, nem beszélhetünk kontinuitásról a második világháborút követő időszakban. Az osztrák céget is lenullázták, leállították és az állalmosítás teljesen megállította az orgonaépítés fejlődését. Magyarországon háromezer orgonáról beszélhetünk, de ezek nagyrésze romló állapotban van. Tizennyolc évvel ezelőtt találkoztam ismét ezzel a fasori, szép Angster orgonával. Akkor jöttem haza Párizsból és ez az orgona nagy terveket indított el bennem. Azt tanácsoltam a templom vezetőségének, hogy ne csak javítgassuk, hanem lássunk messzebbre, a következő száz évre is, mert közel száz éves volt ez az orgona. Végül megvalósult a terv. Ez nemcsak zenei élmény lett, hanem legalább annyira hitélménnyé is vált, hiszen annyira lehetetlennek tűnt ilyen célokat kitűzni. Nagy örömöm, hogy bebizonyosodott: hittel tényleg hozzá lehet kezdeni képtelen dolgokhoz is, főleg akkor, ha azt érzem magamban, hogy Isten engem erre előkészített, szépen, fokozatosan felkészített. Párizsban összeszedtem mindazokat az adalékokat, amelyek ennek a fasori orgonának a fejlesztéséhez, újjáépítéséhez szükségesek. Tíz évvel ezelőtt, 2006-bana francia romantikus stílus irányában indult el az Angster orgona kiegészítése. A tizenkilencedik században élt Aristide Cavallie-Coll, aki orgonaépítő tudományával szinte fölforgatta az egész világot, nemcsak Párizst. Elkezdte teleépíteni Franciaországot ezzel a csodával. Szinte titkos hagyománya volt az orgonaépítésének. Úgy kell elképzelni, mint a hegedűkészítésben Stradivarit. Egyébként Angster is nála dolgozott.
Fekete Ágnes: Lehet tudni ebből mégis valamit?
Pálúr János: Ő is titokban tartotta azokat a képleteket, amelyek leírták a sípok méretezését. Jellegzetes hangzású volt az a romantikus oboa és annak a német elődje. Hallható a különbség. A finomabb hangzású regiszterekből majdnem azt az érzést tudom előállítani.

Fekete Ágnes: Ez most nyitva volt, ez meg csukva?
Pálúr János: Fordítva. A nagyon hangos volt csukva, és így elérte azt a szintet, amelyet a másik manuálon eleve halk regiszterekből állítottam össze. Most egészen új lehetőségek nyílnak meg a regiszterek használatában. A francia barokk stílusnak egy bázisregisztere van, a csembaló csilingelése. Ezt görbekürtnek hívják.
Fekete Ágnes: Igen, ez nagyon barokkos.
Pálúr János: Igen. Párbeszédet lehet folytatni. Megmutatom, hogy hogyan. Ismerünk ilyen zenéket.
Erre jön a nagy grand jeu hangzás, majd aztán elmegy megint finomabb irányba.
Ez egy teljesen új világ. Amikor a zeneakadémián tanultam, még nem mertem francia barokk darabokat játszani, mert egy magyarországi orgona sem tudta megszólaltatni. Most hatalmas élmény, hogy ez itt van. Bachot is nagyon érdekelte ez a stílus. A nagy földrajzi távolság miatt nem értek el bennünket az információk, emiatt úgy építettek orgonát egy-egy templomban, hogy mi is olyan kérünk, amilyen a szomszéd faluban van, mert az olyan szép. Itt a Fasorban visszakaptuk az Angster orgonát, még restauráltunk itt is három olyan regisztert, amely eltűnt a huszadik században. Hallatlan izgalmas feladat próbálgatni a régi hangképet, és ahhoz finoman hozzáadni az új hangzást.
Fekete Ágnes: Tehát a régieknek is erős elköteleződése volt, hogy jó orgonát építtessenek.
Pálúr János: Döbbenetes, hogy a templom és az orgona építése 1913-ra esik. Még éppen nem inflálódott a pénz. A templom is, a hangszer is egy nagyon magas fokú igényességet tükröz, és mindenképpen amellett voksoltam, hogy ezt az orgonaépítésben is vigyük tovább. A Művészetek Palotájában egy kétszer ekkora hangszer van, de az nem templomtér, nem is zeng ebből kifolyólag ilyen szépen. Itt ez egy feleakkora hangszer, mégsem feleannyi lehetőséggel bír.
Fekete Ágnes: Nagyon sok kapcsoló van ezen az orgonán.
Pálúr János: Ezekkel a regiszterkapcsolókkal lehet a hangszíneket bekapcsolni, hogy például vonós jellegű vagy fuvola jellegű hangzást kapjak. Túlságosan konfekcionált volt a játszóasztalok látványa Magyarországon. Nagyon szögletes és esztétikailag sem volt kifinomult. De itt a részletek teljesen a Cavallie-Collt és az Angstert idézik. Angster a pécsi zsinagógában épített első magyarországi orgonájának a regiszterhúzóit idézik ezek. Hasonlítanak ahhoz az itteni nyomógombok és a paknik, amelyek a billentyűsorok, a manuálok végén vannak. Sokkal könnyebb szögletesen építeni mindent, és drágább szép játszóasztalt létrehozni,nehéz formákat kiépíteni igényesen összeválogatott anyagokból. De megéri! Igényes orgonáláshoz igényes orgona kell. Megint vissza kell találnunk valami olyan igényes egyházzenei kultúrához, amelynek még ma a nagy hiányát érzem.

Hírek
Most hallottuk Pálúr Jánost, ő ad jótékonysági hangversenyt a Dunántúli Orgonaalap javára április 28-án, csütörtökön 18 órakor Szentgálon, a református templomban.

Szerhasználó tinik rehabilitációjáról tartanak konferenciát május 2-án, hétfőn 10 órától Ráckeresztúron, a Fiatalkorúak Drogterápiás Intézetében.

A vallás és politika előadássorozat keretén belül Peres Imre tart előadást Római jog, politika és evangélium címmel április 28-án, csütörtökön 13 óra 40 perctől a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen.

Violencia és agresszió címmel rendeznek konferenciát május 3-án, kedden 10 órától Budapesten, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának székházában, a Magyar tudósok körútja 3. szám alatt.

Jézus arca szembe néz a tudománnyal címmel tart előadást dr. Csókay András agykutató április 29-én, pénteken 19 órakor Budapesten, a Grassalkovich út 122-124. szám alatti művelődési házban.

Az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem Akadémiai napjain arra a keresi a választ, hogy miként gondolkodik a XXI. század embere a teremtett világról? A programsorozatot május 1. és 7. között Balatonszárszón rendezik meg.

A Ligeti Szezonnyitó Ünnepség részeként tekinthető meg a Bethesda 150 éve című kiállítás április 30-án, szombaton a Bethesda Gyermekkórházban. Ugyanott 10 órakor Megkoszorúzzák Bartl János emléktábláját.

Egy egyházunk van címmel rendeznek gyakorlati teremtésvédelmi konferenciát június 3-án és 4-én Debrecenben. A jelentkezéseket május 1-ig várják. (www.egyhazunkvan.hu)

Befogadó társadalom – Befogadó Egyház? címmel szerveznek konferenciát május 22. és 24. között Balatonfüreden, a Siloám Missziói Otthonban. A jelentkezési határidő: április 29. (http://refdunantul.hu/cikk/mutat/befogado-tarsadalom-befogado-egyhaz-akkreditalt-konferencia/)

Hálaadó istentisztelet kertében szentelik fel az újonnan épült tornyot Steibach József és Balog Zoltán szolgálatával április 30-án, szombaton 11 órakor Szombathelyen.

A Béthel Református Szeretetotthon és Idősek Otthona fennállásának 20. évfordulója alkalmából hálaadó istentiszteletet tartanak Csomós József püspök igehirdetésével április 28-án, csütörtökön 14 órakor Nemesbikken.

A II. helvét hitvallás megfogalmazója, Bullinger Henrik életéről szól Tillinger Péter Az elfeledett reformátor című műve, amely több más teológiai művel együtt kapható Szentendrén, a Nagyváradi utca 11/a alatti Műhelyben.

A VII. Pálóczi Horváth Ádám Szavalóversenyt rendezik meg általános iskolások részére május 13-án Kömlődön, a református templomban. Jelentkezési határidő: május 6. ([email protected])

Fekete Ágnes áhítata

"És felele Illés: Nagy búsulásom van az Úrért, a Seregeknek Istenéért, mert az Izráel fiai elhagyták a te szövetségedet, lerontották a te oltáraidat, és a te prófétáidat megölték fegyverrel, és én egyedül maradtam, és engem is halálra keresnek." I. Királyok 19,14

Az ember egyik alapfélelme a magánytól való félelem. Az ember még arra is képes, hogy a magány elől a magányba meneküljön. Ezt tette Illés is. Azt látta, hogy minden és mindenki elhagyja, ha a többi tanítványa felé fordul, még veszélybe is sodorhatja őket, a király halálra üldözi. Hiába hitt valamiben, ez az egész csak egy délibáb. Ezért inkább elfutott, inkább egyedül volt, és várta a halált. Be kell, hogy valljam, nagyon megviselt egy kollegánk nemrég elkövetett öngyilkossága. Az ember dermedten áll ilyenkor: Mi történhetett vele? Hogyan tekeredett egész lelke köré a magány? Hogyan menekülhetett magányba a magány elől? Azt hiszem, nincs olyan ember, aki akár a legszeretettebb társával is, ne élte volna át, hogy ő azt mondja: "Micsoda gyönyörű tavaszi illat!" És a másik erre rávágja: "Túl erős, büdös szag van." Vagy azt mondom: "Zeng a föld. Micsoda mennyei zsongás!" A másik pedig rávágja: "Mindjárt esik az eső." Így lesz szép közös életből páros magány. És sokszor az ember vesszőfutásba kezd, azt hiszi, majd valahol, valamiképpen kimenekülhet ebből a magányból.
Nem látok más megoldást erre az alap emberi érzésre, minthogy megértjük, a szívünk mélyén Istenre szomjazunk. Az a magányos űr, amely a legszeretettebb ember szívében is ott tátong, Istennel szeretne megtelni. Magányunk igazi oka, hogy két világ közé lettünk teremtve, két világ vándora vagyunk, az anyagi világé és a szellemi világé. Amíg Isten világát már ebben az életben meg nem találjuk nyugtalan és magányos a szívünk és gyötör a honvágy. Csak ezt nem honvágynak éljük meg, hanem félelemnek. Nem tudjuk, hogy ki után és hova is vágyunk. Ezért félünk, ezért vagyunk fél-emberek. Valaki szeretne velünk beszélni. Sokszor a legvallásosabb emberek sem mernek egyedül maradni, nem merik engedni, hogy a csendben megszólaljon ez a titkos hang, szívünk mély hívása Isten felé.
Érdekes mód a kérdés megfordul: a magányra a magány az orvosság. Ha nem menekülünk előle, hanem merünk megállni egyedül, merjük megérezni Isten hívását, merjük megszólítani: "Ki vagy Uram? Mit szeretnél? Mert jajveszékelek itt", akkor elindulunk a gyógyulás útján. Illés éppen így szólította meg végső kétségbeesésében az Istent, és annyira megerősödött, hogy úgy tudjuk, Isten őt magához ragadta. A legkülönlegesebb isteni közösségben lett része. Ezt adja meg nekünk Isten! Ámen.