2016-05-25

Áldás, békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnes vagyok.
Számos ember keres meg azzal a kérdéssel: Voltaképpen, mit is hiszünk mi, reformátusok? Most már a hatodik alkalommal kérjük meg dr. Szűcs Ferenc emeritus professzort, hogy az Apostoli Hitvallás mondatait sorra magyarázva erre a kérdésre válaszoljon. A mai alkalommal arról gondolkodunk, vajon mit jelent az, hogy Jézus Poncius Pilátus alatt szenvedett.

Munkácsi Mihály: Krisztus Pilátus előtt

Szűcs Ferenc: Kálvin János azt mondja, hogy Jézus Krisztus egész földi élete szenvedés volt. Ez igazolható is. Gondoljunk csak születésének körülményeire, és arra, hogy egészen kicsi korában már halálra keresték, és menekülnie kellett. Jézus nem azért jött, hogy megszülessen és ünnepeljük a születését, nem egyszerűen csak tanítónak, valami különös ismeret tudtul adójának érkezett a földre, hanem Megváltónak. Isten nem egy szenvedés- és szenvedélymentes Isten. Ez már az Ószövetségben is megjelenik mindjárt a Biblia első lapjain, ahol azt olvassuk, hogy bánkódott Isten a szívében. Bánkódni az tud, aki szeret. Szenvedni is csak az tud igazán, aki szeret. Jézus Krisztusban Isten vállalta ezt a szenvedést. Mégpedig a történelemnek egy bizonyos pontján. Érdekes, hogy két név van az Apostoli Hitvallásban: Mária és Pilátus. Isten részesedik a történelemben. Éppen ez mutatja, hogy nem mítosz. De ugyanakkor hozzá kell tennünk, hogy ez annak a tagadása is, ami keresztyén évszázadok során időnként elhangzott, hogy a zsidók ölték meg Jézust. Az Apostoli Hitvallás azt mondja, hogy a pogányok, Pilátus is éppúgy benne volt ebben. Éppen azt akarja kifejezni az Újszövetség, hogy mindnyájan ott voltunk, mindnyájan részesei vagyunk Krisztus halálának és szenvedésének. Pilátus neve mutatja azt is, hogy a hatalom is sérülékeny. Jézus kifejezi neki, hogy a hatalom Istentől van. Pilátus története ezt mutatja, hiszen a római jog szerint ártatlannak találja Jézust, és mégis elítéli. A jog és az igazságosság csődje ez. Ahogy ő maga is cinikusan megkérdezi, hogy micsoda az igazság. Ez mutatja, hogy a mi igazságaink és a mi igazságszolgáltatásunk bizony nagyon sérülékeny ebben a világban. Mégis azt fejezi ki Jézus szenvedéstörténete, hogy a halála éppen akkor történik, pénteken, amikor a jeruzsálemi családok a páskabárányt, az Egyiptomból való kiszabadulásra emlékeztető húsvéti bárányt levágják, majd hazaviszik, és besötétedéskor a páskavacsorán elfogyasztják. Amikor az Újszövetség értelmezi Jézus halálát, akkor nem azokat az okokat keresi meg elsősorban, hogy kik és miért juttatták Jézust Pilátus kezére. Az ősegyház óriási fölfedezése volt, hogy nem bűnbakokat keresett, bár részletesen leírja a passiótörténetet. A reformációra is emlékezve, gondoljunk arra, amit Luther mondott, hogy a kereszt, a mi teológiánk.
Fekete Ágnes: Nem valami nagyon negatív világfelfogás jön ebből?
Szűcs Ferenc: Három kereszt van a Golgotán. Jézus alapjában véve egy szenvedő világnak a közepén váltotta meg az emberiséget. A mai ember bármennyire is irtózik a szenvedés gondolatától, mégis körülvesz bennünket a tragédiák, igazságtalanságok, az értelmetlen halálok sora. Krisztus sorsközösséget vállal, nem bújik ki a szenvedés alól, bár megtehetné. Biztatják is erre: "szállj le a keresztről", de Ő ebben a keresztben győzi meg igazán a világot.
Fekete Ágnes: A szeretetnek mindenképp van egy sötét kontúrja, egy sötét háttere.
Szűcs Ferenc: Igen. Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért. Az élet realitása, hogy van szenvedés a világon. Ebben a sötét háttérben, amit a nagyhét jelent,meg ez a mondat, hogy "szenvedett Poncius Pilátus alatt", mégis egy reményt adó dolog, hogy Isten ebben a világban végezte el a megváltást, és adott megoldást.

Fekete Ágnes: A szenvedés egy roppant viszonylagos dolog. Van, akinek minden lépésnél sajog a lába, mégis vidáman éli az életét, és van, aki attól szenved, hogy van egy bibircsók az arcán. Most egy olyan lánnyal beszélgetünk, aki nem lát. Legalábbis a földi szemeivel nem, de nekem mégis az volt a benyomásom, hogy az élet dolgait jobban látja, mint én. Óriási hittel és lelkesedéssel jár Láng Edit menekültek közé már tíz éve.

Láng Edit: Kicsi koromban nagyon nyitott voltam, de amikor bekerültem a vakok iskolájába, akkor nagyon bezárkóztam. Egyszer, amikor a Jézus Krisztus szupersztár rockoperát hallgattam, magamban, a fantáziámon keresztül kértem Istent, hogy ne hagyja megfeszíteni Jézust. A szívem mélyén ugyanis mindig tudtam, hogy van Isten. S akkor egy nagyon tiszta hangot hallottam az elmémben: Ezt nem kell kérned, mert Ő már föltámadt. Elkezdtük olvasni a Bibliát, és tudtam, hogy ez igaz, és tudtam, hogy Jézus él. Onnantól kezdve Ő lett a legjobb barátom. Istenhez vitt közelebb például az is, amikor a Harriet Beecher Stowe könyvét olvastuk a Tamás bátya kunyhóját. Ez a regény egy fekete rabszolga mártírhaláláról szól, akit agyonvertek, mert nem volt hajlandó megkorbácsolni egy beteg rabszolgatársát, és nem hajlandó beárulni két rabszolgatársát, akik megszöktek. Ekkor elkezdett érdekelni Afrika. Hallottam arról, hogy itt is tanulnak afrikai diákok. Nagyon sokszor kértem Istentől, hogy adjon nekem afrikai barátokat. Tízévesen saját akaratomból, önként megkeresztelkedtem.
Fekete Ágnes: Szüleid egyáltalán nem így neveltek?
Láng Edit: Nem.
Fekete Ágnes: Hogy látnak most téged?
Láng Edit: A szüleim nagyon tisztelik a hitemet, de időnként nagyon aggódnak értem, hogy milyen bátor és vagány vagyok.
Fekete Ágnes: Együtt laktok?
Láng Edit: Most a nagymamámmal, a húgommal, az ő családjával lakom, és anyukám majdnem minden nap jön hozzánk, mert közel lakik. Nagyon szereti a munkámat, még akkor is, ha sok mindent máshogy lát. De vannak esetek, amikor megkérdezi a véleményemet.
Fekete Ágnes: Nem lehet könnyű látássérültként élni.
Láng Edit: Van, amiben nehéz, van, amiben nem.
Fekete Ágnes: Milyen nehézségeid vannak?
Láng Edit: Például van úgy, hogy amikor hazamegyek, csak bemegyek a szobába, bedőlök az ágyba, mert annyira fáradt vagyok. Lehunyom a szemem, és már alszom is, de még olyankor is csörög a telefonom. Vagy amikor éhes vagyok, de nincs erőm kimenni a konyhába.
Fekete Ágnes: És mi az, amiben nem kell segítség?
Láng Edit: Például, most ide eljönni vagy megírni a történeteimet. Mindent leírok magamnak, először Braille írással, majd az irodában a munkatársam legépeli. Olyan sok csoda történt már velem, olyan sok történetem van. Csak gyűlnek a dossziékban, de jó, hogy most ezek elhangoznak, hogy ne csak az előítéletekről mindig legyen szó.
Fekete Ágnes: Mi ez a kulcs a kezedben?
Láng Edit: Ez a súlyos bronzkulcs a békésszentandrási templom kerekesszékeseknek épített, akadálymentes bejáratának a kulcsa.Ez egy nagyon különleges, prófétikus ajándék, mert azt mutatja meg, hogy Jézus képes elhárítani előlünk az akadályokat. Ezt a lelkésztől kaptam születésnapi ajándékba. Ez a lelkész menekültmisszióval foglalkozik. Nemrég voltunk bent együtt a békéscsabai menekülttáborban, nem sokkal azután a konfliktus után, amelyről a média is beszélt.
Fekete Ágnes: Mit tudsz erről?
Láng Edit: Az őrök azt mondták nekünk, hogy felfújta a sajtó. Mi azt tapasztaltunk, hogy azok a menekültek, akik hallgattak minket, nagyon kedvesek voltak velünk. Ezen az ikonon Jézus nyitott Bibliát tart a kezében. A nyitott Biblia a nyitott szívet jelenti. Ha az Isten Igéjét olvasod, akkor Jézus a szívét tárja ki neked, ha észreveszed. A másikon pedig egy becsukott Biblia van, és úgy néz, mintha Jézus egy ablakkeretben állna, mintha megjelent volna a zárt ajtón. Azt mondtam el a menekülteknek, hogy ti ugyan most itt zárt táborban vagytok, és nem mehettek ki erről a helyről, de ezen a zárt ajtón keresztül is meg tud benneteket látogatni Jézus. Odajött hozzám két iraki férfi. Az egyik tolmács volt. Elmondta, hogy álmában látta az anyukáját, aki most olyan ötven év körül van, de az álmában százéves volt,és sírt. Kérdezte tőlem: mit jelenthet ez az álom? Azt mondtam neki, hogy szerintem azt jelenti, hogy az anyukád nagyon hiányol téged. Tudtam, hogy az anyukájának most nincs semmi reménysége. Azonban, ha ez a fiú hallgatja Jézus üzenetét, és befogadja a szívébe Jézust, képes lesz reményt és vigasztalást adni az anyukájának. Az ő népének, a kurdoknak nincsen országuk, de az Isten országában, mennyei állampolgárok.
Fekete Ágnes: Megértette ezt az üzenetet?
Láng Edit: Nem mondtam el mindent neki. Csak azt mondtam, hogy imádkozom érte, és majd legközelebb elmondom neki az egészet, mert azt akarom, hogy kíváncsi legyen, és keresse, kutassa Jézust, és gondolkozzon. Ez nagyon fontos. Egyébként jellemző a szolgálatomra a kemény szeretet, csak akkor segítek, ha együttműködnek velem. Abban a pillanatban, ha látom, hogy nem egyenesek, megbeszéljük, mert nem biztos, hogy nekünk együtt kell dolgoznunk.
Az álmot látó fiú utána kért egy arab nyelvű Bibliát. Utána odajött hozzám egy nigériai menekült, ő is az imádságomat kérte, és adott nekem két kis szál virágot, amelyet a menekülttábor sivár udvaráról szedett, és azt mondta, ez az élet virága és nekem adja. A lelkészt is megérintette az, hogy ezek a nagydarab férfiak odajöttek hozzám, és hogy milyen szeretettel kísértek engem ki az udvarra, le a magas lépcsőkön, a fehérbotommal együtt.

Fekete Ágnes: Te látássérülten is születtél?
Láng Edit: Az inkubátorban veszítettem el a látásomat hathetes koromban. Azóta így élek, de normálisnak kell lenni a látótársadalomban. Karakterem van, hitvilágom van, istenkapcsolatom van, misszióban élek és mondanivalóm van a társadalom számára.
Fekete Ágnes: Otthon nőttél föl?
Láng Edit: Otthon is, meg bentlakásos iskolában is. Hétvégéken jártunk haza.
Fekete Ágnes: A pesti intézetben tanultál?
Láng Edit: Pesten az Ajtósi Dürer sorban, aztán a Madách Imre Gimnáziumban érettségiztem, és később a Katolikus Hittudományi Főiskolát végeztem el Vácon. Már gyerekkoromban is hallottam Istenről. Például a cukrász bácsi, akihez rendszeresen jártunk fagyizni, és sokat beszélgettem vele a Bibliáról, elvitt a gyülekezetébe. Később lettek református, szabadkeresztény, evangélikus, zsidó és ortodox keresztény barátaim is. Isten így tanított arra, hogy mit jelent az egység különböző hívők között.
Fekete Ágnes: A barátságon keresztül? Egyénként könnyen barátkozol?
Láng Edit: Igen, de van bennem zárkózottság is. Nagyon sok furcsa ember van. Az Istenre kell figyelnem, amikor valaki megszólít, vagy én szólítok meg valakit. Például, amikor fölhívtál, tudtam, hogy most nekem ide kell jönnöm, hogy meséljek neked. Mivel minden reggelt úgy kezdek, hogy megkérem Jézust, hogy legyen velem, így biztos lehetek abban, hogy téged is Isten küldött.
Számomra nagyon fontos, hogy a szolgálatomban barátságok, élő kapcsolatok vannak. Ha elutazom valahová, akkor a védenceim is imádkoznak értem, és utána ajándékot hozok és élménybeszámolót is tartok nekik. Nagyon fontos, hogy példamutató értékrendet képviseljek a külföldiek előtt, akik Európába jönnek. Itt sajnos, egy ateista világgal találkoznak, és sokszor szégyellem azt, hogy magyar fiatalok az utcán káromkodnak, és ezt tanulják meg a külföldiek. Egyszer egy kongói diáktól kérdezték, hogy mit tanult és elmondta, hogy már tud káromkodni. Azt hittem, elsüllyedek szégyenemben. Ahelyett, hogy megtanulta volna a magyaroktól, hogy Isten a szeretet, megtanult káromkodni. Ennek az ellenkezőjét próbálom megmutatni a külföldieknek, akikkel találkozom. Mindig mondom, hogy ne a rosszat tanulják el, ne káromkodjanak, ne kocsmázzanak, ne dohányozzanak, és ne drogozzanak! 2002-ben lett egy nagyon kedves ismerősöm, aki elkötelezett keresztény, és azóta magyar családja és egy alapítványa van.
Fekete Ágnes: Ki ő?
Láng Edit: France Mutombo Tsimuanga, ő az Afrikáért Alapítvány elnöke.
Fekete Ágnes: Melyik országból való?
Láng Edit: Kongói. Neki is sokat segítettem önkéntesként. Jártam le menekültekhez a menekülttáborba, és ott az afrikaiak voltak a legkommunikatívabbak.

Láng Edit: Nagyon sokat tanultam olyan emberektől, mint Roger testvér, a taize-i közösség alapítója. Elvezetett arra, hogy mit jelent közösen imádkozni más nemzetekkel, megélni az evangéliumot különböző népekkel. 2003-ban kerültem ki először Taize-be, ez egy kis falu Dél-Franciaországban. Több ezer fiatal van ott minden héten. Ott imádkoznak, dolgoznak, időt töltenek együtt. Összebarátkoztam ott szerb fiatalokkal, és kaptam tőlük egy ikont. Ez az ikon egy hetedik századi kopt ikon másolata. Taize-ben nagyon-nagyon szeretik ezt az ikont, Barátság-ikonként is emlegetik. Jézus átöleli egy barátját, Szent Menaszt, aki egy középkori kopt kolostor apátja volt, de nem sokat lehet róla tudni. Amikor hazaértem Magyarországra, segített egy barátnőm, hogy megismerkedjek az itteni kopt pappal Juszef atyával, és kértem tőle, hogy magyarázza el nekem részletesen ezt az ikont. Azt mondta, a barátságról és a kiengesztelődésről szól.
Fekete Ágnes: Mi a barátság jelentősége?
Láng Edit: Egyrészt az, hogy Jézus engem is átölelhet. Nagyon nagy élményem ebben a szolgálatban az, hogy akikkel kapcsolatba kerülök, a barátaim lesznek, és bármerre megyek, imádkoznak értem. Szeretik a nagymamámat is, és mindig megkérdezik, hogy van a nagymamád? Ugyanis a nagymamám időnként szokott nekik küldeni egy kis gyümölcsöt vagy más apróságot. Amikor a barátság kiterjed más országokra, valami elindul Isten országában, ami nagyon-nagyon mély és nagyon különleges.

Fekete Ágnes: Ezen a hétvégén volt a Szeretethíd. Idén huszonkétezer ezer ember vett ebben részt szerte a Kárpát-medencében különféle önkéntes munkával. Fekete Zsuzsa összeállítását hallják.

Fekete Zsuzsa: Sziasztok! Idejöhetek?
Gyerekek: Igen.
Fekete Zsuzsa: Mit csináltok most?
Varga Petra: Virágokat ültetünk. Tök jó, csapatmunkában dolgozni! Szeretek csapatmunkában, főleg az osztálytársaimmal lenni!
Fekete Zsuzsa: Nem zavar benneteket, hogy koszos lesz a ruhátok, a kezetek?
Varga Petra: Az a lényeg!
Fekete Zsuzsa: Ki fogja majd öntözni ezeket a virágokat?
Varga Petra: Felváltva csináljuk majd, de Emma szokta a legtöbbször öntözni a virágokat.
Fekete Zsuzsa: Jó munkát kívánok!
Varga Petra: Köszönjük szépen!
Fekete Zsuzsa:A szeretet valóban valamiféle lázadás, ahogyan mondta is a köszöntőjében a gyerekeknek?
Fekete Károly (a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke): Hiszem azt, hogy a szeretetlenség és az önzőség elleni lázadás. Persze, ez egy a gyerekeknek megfogalmazott gondolat volt. Nem a düh, a dac és az ellenállás kell, hogy megmutatkozzon ilyenkor, bár a gonosz erőszakosságával szemben egy ilyen erő is kell. Inkább annak az összefogásnak és a szeretetnek a "lázadása", amely meg tudja fordítani azokat a tendenciákat, amelyek között élünk, amelyek rosszulesnek, nem szeretünk, amelyek miatt rosszízű az életünk, és behozni azt a jó ízt, megelégedettséget, ami miatt érdemes embernek megmaradni ezen a földön.
Fekete Zsuzsa: Olyan szépen zárta a beszédét, amikor azt mondta, hogy szükségünk van egymásra, és nekem is szükségem van rátok.
Fekete Károly: Ezt a Pál apostol általhasznált test hasonlathoz kapcsoltam, ahogyan a testünk tagjainak szüksége van a többi tag munkájára, ugyanúgy szükség van együttműködésre közöttünk is. Pál apostol az egyházra vonatkoztatta, hogy az a Krisztus teste. A szükségem van rád gondolat jó, ha minél több formában kifejeződik, és lehetőleg nem csak szavakban. Ha ezt meg tudjuk mutatni, akkor vagyunk hiteles keresztyének. Ha ez nem sikerül, akkor mondhatjuk, olvashatjuk, biztathatunk is vele másokat, de akkor sem lesz hatása. Ha viszont én meg tudom élni, meg tudom cselekedni, akkor ez a példamutatás, ez ragadós. Ez most látszik is, hisz csúcslétszámot ért el a Szeretethíd az eddigi történetében, ezen a nyolcadik alkalmon huszonegyezer regisztrált önkéntes van. Azonban tudjuk azt, hogy sohasem a regisztrált létszám szokott megjelenni, hanem van, aki a családjával jön, pedig csak egyedül regisztrált.
Fekete Zsuzsa: Ennek igen nagy ereje van, hogy több mint huszonegyezren csatlakoztak.
Szabó István (a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke): Nem az a lényeg, hogy húszezren, vagy huszonöt ezren vesznek részt. Ennek persze nagyon örülünk. A lényeg az, hogy ez a sok-sok fiatalember, aki ebben részt vesz, megízlelhesse, hogy milyen jó dolog jót tenni. Ma egy hasznossági elv szerint élő világban vagyunk, ahol mindig mindent a GDP-vel, a forintosíthatósággal mérnek. Itt senki nem fogja megszámolni, hogy ez hány munkaóra volt, és forintra lefordítva mekkora értéket termelt. Mély meggyőződésem, hogy minden emberben ott lappang az, hogy úgy tegyek jót, úgy legyek jó kapcsolatban emberekkel, úgy mosolyogjak, hogy ez nem kerül bele ennek a mindent hasznon mérő, borzasztó civilizációs darálónak a valóságába.
Fekete Zsuzsa: Mennyiben más egy református önkéntes napok, mint amit esetleg egyesületek, vagy civil szervezetek szerveznek?
Szabó István: Az emberi jóság forrása, ha önmagunkban van, az nagyon hamar kimerül. Az a kút, amit önmagunkban ásunk, és onnan próbálunk valamit fölhozni, az elég hamar kiszárad. Mi mindig meg kell, tapasztaljuk Isten jóságát, véghetetlen szeretetét, és abból kell meríteni, hogy ezek a források megújuljanak.

Fekete Ágnes: Pécsett is nagy ünnep volt az elmúlt szombaton. A pécsi református oktatás száz éve indult útjának. Hoppál Péter államtitkár beszédéből hallhatnak.

Hoppál Péter: Az 1916-17-es esztendőben alapította meg a Baranyai Református Egyházmegye a siklósi, pécsi református középiskolai oktatási intézményét, a polgári iskolát. Ez a hagyományelőd, jogelőd iskola a mi nagy terebélyesedő fánk gyökere. A húszas jubileumi évszám pedig a pécsi református iskola kollégiummá válásának a dátuma. A Pécsi Református Általános Iskola húsz évvel ezelőtt indult el, és azóta is folyamatosan növekedett: óvodával, a drávafoki és a nagyharsányi általános iskolával, szakközépiskolával és szakiskolával. Boldogság volt átérezni, amikor Rózsa néniék köré csoportosult az első három osztály, akik 1996-ban az általatok is jól ismert és használt kisiskola épületében itt az udvaron elkezdték az általános iskolai tanulmányaikat. A pécsi refi általános iskolájában több mint négyszáz diák tanul. Amikor a városban látom a bordó és szürke pulcsis, pécsi refis öltözékű gyerekeket, akik esetenként nagyon szépen köszönnek, akkor mindig érzékelhető, hogy ti is büszkék vagytok az értékeitekre, és jelen vagytok. Ez valahova való tartozás első felismerése a saját identitások keresésének. Nagyon értékes folyamat az, amin keresztülmentek egy nagy közösség tagjaiként.

Hírek
Az idén tizenharmadszorra rendezik meg a Református Zenei Fesztivált május 27-én, 28-án és 29-én Budapesten, a Bakáts téren és környékén. A fesztivál programjában koncertek, előadások, találkozók, kerekasztal beszélgetések is szerepelnek. Többek között pénteken este zsoltáros fáklyás felvonulás lesz a Ráday utcában majd utána késő esti zenés áhítat a Kálvin téri templomban Szabó István igehirdetésével és a Kaláka együttes részvételével. Szombaton 17 órakor a Nemzeti Múzeum lépcsőjén ad hangversenyt az ötszáz fős fesztiválkórus. 29-én, vasárnap 18 órakor a Központi Református Kórus mutatkozik be.

Keresztény Sziget címmel szervez rendezvényt szombaton, május 28-án a Margit- szigeten. Hogyan kell keresztényként élnünk a mindennapjainkat a megváltozott körülmények között? Hogyan tudjuk értékeinket megmutatni és vonzóvá tenni ebben az új világban? Ezekre a kérdésekre keresik a választ mindazok, akik regisztrálnak a kereszténysziget.hu oldalon.

Elvándorlás és migráció a 21. században címmel rendeznek konferenciát május 26-án, csütörtökön 13 órától Budapesten, a Magyar tudósok körútja 3. szám alatti MEÖT székházban.

ÁtutaZÓna címmel rendeznek ökumenikus konferenciát a migránskérdésről május 28-án, szombaton 9 óra 30 perctől Veszprémben, az új református templomban.

A protestáns templomépítészetről tartanak nemzetközi konferenciát május 26-án, csütörtökön 9 órától a Budapest Műszaki Egyetem K épületében.

A magyar hősök tiszteletére tartanak megemlékezést és koszorúzást Kun Szabó István miniszteri biztos ünnepi beszédével május 26-án, csütörtökön 13 órakor a Kecskeméti Református Temetőben.

Pálúr János ad orgonahangversenyt május 29-én vasárnap 18 órakor Pátyon, a református templomban.

Veresné Petrőcz Mária ad hangversenyt május 25-én, azaz ma délután 15 óra 30 perckor a Pécsi Zeneművészeti Intézet Liszt termében.

Fekete Ágnes áhítata

"Azt mondja a rest, a lusta: ordító oroszlán van az úton! Oroszlán van az utcákon!" Példabeszédek 26,13

Ahogyan rengeteg magyar szó van a lovakra, úgy a héber bővölködik az oroszlánra vonatkozó kifejezésekben. Az ordító oroszlán egy ilyen kifejezés volt. Az emberek nyilván féltek attól, ami néha napján megtörtént, hogy egy-egy ilyen fenevad besettenkedik a városba. Megesik egy-egy tragédia, talán még az is megtörténhet, hogy nem csak a terekre, hanem egy udvarra is bejut az állat. Bár abban az időben még nem volt sajtó, mégis elterjedt a hír: előfordult már, hogy a tizedik városba bement egy oroszlán. Volt egy ember, aki nagyon lusta volt. De ezt talán még magának se vallotta be. Azt meg főként nem ismerte el, hogy gyáva és félős. Dehogy, ő a megfontolt, óvatos ember, aki nem megy ki az utcára, mert a füle azt súgja neki, hogy akár oroszlán is járkálhat arrafelé. Biztonságra hivatkozott, pedig valójában semmiféle állat nem járt arra, csak azért mondta, hogy ne kelljen megmozdulnia.
Mi is sokszor elleplezzük valódi érzéseinket, nem tesszük azt, amire Isten hív, nem merünk kockáztatni vagy megoldani valamit, mert restek, lusták vagyunk. De nem ezt mondjuk, hanem azt, hogy nem tudom. Vagy azt mondjuk: Félek tőle. Vagy azt: Fáradt vagyok.
Isten arra hív minket, hogy bátran éljünk! Az egész evangélium szellemétől távol áll a félelem és a biztonság összekapcsolása, de még távolabb az, hogy ha mozdíthatatlan vagyok. Ma a sajtó rémhírei szinte lebénítják az embert, és szinte szó szerint megtörténik egy-egy emberrel, hogy nem megy ki a házból, mert hátha történik valami. Ma nem oroszlánok, hanem kóbor emberek okozzák ezt a dermesztő érzést.
Jézus annyit tesz, hogy szembesít bennünket önmagunkkal. Amikor félek, amikor nem mozdulok, akkor ez azt jelenti, hogy nem hiszek igazán abban a Jézusban, aki nagyon bátran, mindent beletéve, önmagát adta értünk. Egy óriásit zuhant, mert az Égből eljött közénk, és emberré lett. Nem bújt el, hanem elment idegen tájakra is. Az ő bátorsága adjon nekünk erőt arra, hogy a magunk lustaságait, és félelmeit legyőzzük! Ámen.