2016-07-13

Áldás, békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnes vagyok.
Még nem találkoztam olyan emberrel, aki ne küzdött volna a szívben legalább azzal a ténnyel, hogy az egyház nem olyan, mint amilyennek lennie kellene. Épp vasárnap egy kedves apuka hozta kereszteltetni a gyermekét, és elmondta, ne haragudjak, de ő nem fog templomba járni. Ő egyszerűen ideges lesz ettől a közegtől. Ez nyújtott, régies ének, ez az egész hangulat nem neki való. Igyekeztem kicsit beszélgetni vele, rákérdezni, hogy pontosan mi idegesíti, és hogyan lesz majd a gyerekkel, ha most azt ígérik, hogy ebben a hitben szeretnék nevelni, de csak valami általános rossz érzés jött elő belőle… Azt ígérte, hogy ez változni fog, nagyon tetszett a mosolya, ami mögött némi önirónia is volt, mintha ezt mondta volna: majd én is megöregszem, és akkor elfogadóbb leszek. Az egyház különösképpen is az a hely, ahol az ember az elfogadást, vagy mondjuk így, a lényeglátást tanulja. Megtanulunk lassacskán átlátni a hiteltelenségen, a rossz példákon, meglátni a jót, a szépet ebben a közösségben, amely Isten üzenetét hordozza. Ez egy nagyon nehéz, életre szóló feladat. Most erről a kérdésről beszélgetek dr. Szűcs Ferenccel az Apostoli Hitvallás kapcsán.

Szűcs Ferenc: "Hiszem a szentek közösségét." Az elmúlt alkalommal elsősorban az egyház titkára, a Krisztussal való közösségre tettük a hangsúlyt, ez a hitvallási mondat pedig az egyház horizontális, közösségi jellegét emeli ki, hogy itt a földön, a szentek, akik a gyülekezet, az egyház tagjai közösséget alkotnak. Meglepő, hogy az egyház tagjait szenteknek nevezi a hitvallás, és már az Újszövetség is, hiszen mindenki részesedik Krisztusban és ajándékaiban. A szent elsődlegesen azt jelenti, hogy félre van téve, le van foglalva Krisztus számára. Ezt a közös forrást nagyon szemléletesen ábrázolta ki a jeruzsálemi templom hétágú gyertyatartója, a menóra. A Jelenések könyve az újszövetségi egyházra használja ezt a képet: a hét gyülekezet az egyház teljességét jelenti. Valójában ez nem is a mai értelemben vett gyertyatartó volt, hanem egy hétágú olajmécses, amely azt fejezte ki, hogy a helyileg különböző pontokon égő láng ugyanabból az olajtartályból táplálkozott és a közlekedőedények törvénye szerint kiegyenlítette az olajszint magasságát. Pál apostol a szentek közösségére az emberi test képét használja. A test ugyan különböző tagokból áll, mégis egyetlen élő organizmus. Azt jelenti, hogy sem az egyház, sem semmi más emberi közösség nem olyan, mint egy jól megszerkesztett gépezet, amelynek az alkatrészeit ki lehet cserélni, ha elkopnak, hanem olyan, mint az élő test, ahol nincsenek felesleges szervek és tagok. A közösség éppen azt jelenti, hogy a gyengékre, az elesettekre is nagy szükség van, mert nem teljes az élet a kicsik, a rászorulók nélkül. Ezért tartozik a diakónia, a szeretetszolgálat az egyház lényegéhez. Ennek a közösségnek a mintáját mutatta be a pünkösd utáni jeruzsálemi ősgyülekezet, amelyik a társadalmi és vagyoni különbségeket is kiegyenlítette. Az persze már más kérdés, hogy ez a fogyasztási közösség nem maradhatott fenn a végtelenségig, hiszen például egy aszályos időszakban a tartalékok kimerültek, de ilyenkor a távoli gyülekezetek segítsége pótolta ki az ottani szükséget. Ez a mondat gyönyörű példája annak, hogy a szentség nem valami öncélú, elzárkózó erkölcsi minőséget jelent, hanem egy olyan közösség gyakorlását, ahol az értékek úgy osztódnak el, hogy az egyúttal kiegyenlítést és a közösség meggazdagodását jelenti. Egy individualizálódó korban a szentek közössége az egyház, a szentek kohéziós erejét jeleníti meg, mert az igazi egyház lényegéhez tartozik. Hinnünk kell benne, és tenni is kell érte, hogy a szentek közössége valóban megvalósuljon minden helyi és nagyobb közösségi szinteken is.
Fekete Ágnes: Kicsit nehéz arra gondolni, hogy szentek vagyunk…
Szűcs Ferenc: Igen. A szent nem a mai erkölcsi értelemben vett tökéletességet jelenti. Bár voltak teológusok, akik a tökéletest és a szentet összekapcsolták. Isten szent, és az Ő szentsége, a Krisztus szentsége megszentel bennünket. Kálvin azt mondja, hogy nem kell elkeserednünk, ha nem látunk látványos eredményeket, csak vegyük észre a naponkénti tökéletesedést az életünkben, hogy bizonyos rossz tulajdonságokkal, bűnökkel szembefordulunk és igyekszünk jócselekedetek által Isten akarata szerint élni.
Fekete Ágnes: Általában a szentekre úgy gondolunk, mint példamutató életű emberekre a katolikus egyház tanítása nyomán.
Szűcs Ferenc: Ilyen értelemben a reformáció sem vetette el azokat a kivételes embereket, akik kezdetben a vértanúk voltak, akik az életüket áldozták Krisztus ügyéért, később pedig a kiemelkedő életszentségű embereket tekintették szenteknek. A II. Helvét Hitvallás azt mondja, hogy őket példaként követjük, és a hívők elé példa gyanánt állítjuk. Természetesen a közbenjárásukat vetette el a reformáció, hiszen az egyetlen közbenjáró Krisztus.
Fekete Ágnes: Az Isten országában mégis egyek vagyunk.
Szűcs Ferenc: Nem értékbeli különbséget jelent, de nyilvánvaló, hogy vannak emberek, akiknek a hite vagy az élete olyan kiemelkedő példa az egyház számára, amelyet a többiek elé lehet állítani, és arról lehet beszélni, hogy a krisztuskövetés megvalósítható. A krisztuskövetésben mutatkozott meg a szentség, bár nem feltétlenül jelent elkülönült társadalmat, szerzetesi közösséget. De nyilvánvaló, hogy még ez is belefér, protestáns értelemben is a szentség, megszentelődés fogalmába. A régiek úgy értelmezték, hogy a szentek közössége azt jelenti, hogy az ajándékainkat osztjuk meg. Ezek az ajándékok nemcsak materiális ajándékok lehetnek, hanem szellemi ajándékok is. Ha valakinek valóban sikerül egy olyan életformát megvalósítani, amely a közgondolkodás számára eltérő alternatív magatartásforma, de mégis azt mutatja, hogy a krisztuskövetés nem megvalósíthatatlan álom, hanem olyan valóság, amelyet egy emberi élet meg tud jeleníteni a földön.

Fekete Ágnes: Következő beszélgetésünk helyszíne Debrecen, ahol a kollégiumban tógás diákok járkálnak a kollégiumban, ugyanis a reformáció emlékévére, 2017-re egy kisfilmet készítenek a Kollégiumban. Bölcskei Gusztáv rektorral beszélgetett Oláh Ilona.

Bölcskei Gusztáv: Most már végleges helyére került a hittudományi egyetem minden egysége és tanszéke. Megismertük az új és megújított épületet, és annak beosztását. Készülve a reformáció ötszázadik évfordulójára már zajlanak a kollégiumban azok a filmforgatások, amelyek megpróbálják a kollégium hagyományait felelevenítve bemutatni Nyilas Misi egy napját. Ezért tógás, bajszos diákok jönnek-mennek, beszélgetnek itt. A kollégiumot és a kollégium nagy tanár és diákegyéniségeit szeretnénk bemutatni egy másik filmben, valamint Debrecen, a reformáció városa címen egy rövid, háromperces bemutatkozó és bemutató filmet is készítünk, hiszen Debrecen elnyerte a Európai Reformáció Városa kitüntető címet.
Oláh Ilona: Ez a filmforgatás izgalmassá teszi itt a 2016-2017-es tanév utolsó napjait. Mit lehet már tudni a jelentkezők számáról?
Bölcskei Gusztáv: Nyilvánvalóan a pontos adatokat még nem tudjuk, hiszen a felvételi rendszer ponthatárainak meghúzása csak július végén lesz. Azonban a jelentkezők számát tekintve, azt lehet mondani, hogy beállt egy bizonyos szintre és nincsenek nagy ingadozások benne. Vannak olyan területek, ahová sajnos, máshová is nagyon kevesen jelentkeznek. A könyvtár szakra gondolok. Természetesen nagyon szeretjük és becsüljük a modern és posztmodern világ technikai csodáit, de azért könyvek és könyvtár nélkül az európai civilizáció szerintem, nem lesz életképes. Mindig meg szoktam kérdezni az informatikusoktól, hogy tudják-e garantálni nekem, hogy amiket ezekre az adathordozókra rátesznek, azok ötven év múlva is hozzáférhetőek lesznek? Idáig még senki nem tudott megnyugtató választ adni. Biztos vagyok benne, hogy jobban kellene támogatni, az oktatáspolitikában is azt, hogy a fiatalok ezen a területen is minden tekintetben meg tudják találni a számításukat. A hagyományos képzési formák működnek. A következő tanévtől indítunk egy új képzési lehetőséget is azoknak a lelkipásztoroknak, akik hitoktatást végeznek állami fenntartású iskolákban, ugyanis a kötelezően választható hittanoktatás. Ez a kezdetekben feszültséget okozott, hogy kötelező a pedagógiai képesítés, és nem lehet a tanári kar tagja a lelkész, ha nincs pedagógiai képesítése. A jövő tanévtől kezdve gyakorlatilag minden osztályban ott lesz a kötelezően választható hitoktatás, tehát szükség van olyan emberekre, akik mind teológiai megalapozással, mind pedig pedagógiai végzettséggel rendelkeznek. Ez elengedhetetlen feltétele annak, hogy hatékony legyen az a munka, amelyet végeznek.
Oláh Ilona: Milyen keretek között biztosítsák ezt az oktatást? Meddig lehet jelentkezni?
Bölcskei Gusztáv: Ezt a képzést most hirdetjük meg először. Nem tudtuk meghirdetni a rendes időben, mert a hivatalos engedélyezési jóváhagyás csak mostanra készült el, így a pótfelvételi során lehet jelentkezni a négy féléves képzésre. Körlevelet írtunk minden tiszántúli egyházmegyének, és kértük az egyházmegyék vezetőit, hogy az érintett gyülekezeteket, lelkipásztorokat erről értesítsék és motiválják őket arra, hogy éljenek ezzel a lehetőséggel.
Oláh Ilona: A hittudományi egyetem nemcsak a fiatalok képzésére vállalkozik, hanem az idősebb korosztályokra is gondol.
Bölcskei Gusztáv: Így van! Szeptembertől elindul a szenioroktatási program, amelyben az ötven év feletti korosztályt célozzuk meg, őket hívjuk és várjuk szellemi utazásra, új tudományos ismeretek, érdekes dolgok megismerésére, amelyben lesz teológia is, a bibliaismerettől kezdve a reformációra való emlékezés, illetve a reformáció aktualitásának felmérése. Nagyon színes a kínálat, amelyben benne foglaltatik természetesen az 1956-ról való méltó megemlékezés is. A közelmúltat még nem ismerjük igazán. Még mindig nem tudjuk a teljes és a pontos igazságot arról, ami a szüleink, nagyszüleink idején történt, és ami bennünket is érint. Szeretnénk lehetőséget nyújtani azoknak, akiket érdekelnek ezek a témák, hogy nagyon jó nevű, jó hírű előadóktól halljanak ezekről. Ez a programunk teljesen ingyenes a résztvevők számára. Az egyetemnek természetesen pénzébe kerül, de azt hiszem, egy egyetem küldetéséhez hozzátartozik, hogy a környezetének ilyen lehetőségeket nyújtson. Az indulásnál két hét alatt kétszázharmincan jelentkeztek, pedig még nem is indítottunk el minden olyan csatornát, ahol hagyományos eszközökkel, levéllel, vagy hirdetéssel próbáljuk elérni az embereket, még csak az internetes felület van, de már ennyien biztosan jelentkeztek. Szeretnénk azt a kollégiumi örökséget továbbvinni, és a huszonegyedik században éltetni, amely szerint, minden tudást, amely e falak közé behozható, azt igyekszünk továbbadni mindenkinek. Predestinációs hitünk van, akkor ebben az is benne van, hogy Isten bizonyos célra rendelt el, vagy választott el bennünket, és ezt a célt az embernek meg kell tudni találni, és efelé kell tudni haladni.

Fekete Ágnes: Végül egy kicsit a nyárba kóstolunk bele Fekete Zsuzsa segítségével, aki a Református Zenei Fesztiválon beszélgetett ifj. Heimann Zoltán borásszal.

Heimann Zoltán: Egy borban megmutatkozik a termelő ízlése, a termőhely egyénisége, a talaj, a klíma, a szőlőfajták sokszínűsége és specifikussága. Azt gondolom, a borban ez a kulturális sokszínűség az igazi érték. Egy bor olyan, mint egy kiállítás, amelyhez jó háttértudás szükséges. A kép nézegetése közben jó tudni, hogy mit értett a festő azalatt a festmény alatt, melyik ciklusában festette és miért ezeket a színeket használta? Ezek a kulturális háttértörténetek a borban is éppígy fontosak.
Fekete Zsuzsa: Ön ismeri ezeket a kulturális háttértörténeteket? Egy jó borásznak tudni kell, hogy miről van szó?
Heimann Zoltán: Ahogy a festőknél is. Mint ahogy a festő és a műelemző is két külön szakma, ugyanígy van a bornál is. A műelemzőnek a bornál a sommelier felel meg. Neki az a célja, hogy a borról, borvidékekről, termelői stílusokról, évjárati stílusokról megszerzett tudását minél sokszínűbben, minél cizelláltabban adja át. Az én szakmám nem erről szól, mert én elsősorban termelő vagyok. Nekem az a fontos, hogy a magunk stílusát el tudjam helyezni a többi borvidék, többi termelő stílusához képest, legyen egy vízióm arról, hogy az én borvidékemet, hogyan szeretném a legtisztábban és szerintem a legegyedibben előadni a boraimban. Engem ezek érdekelnek. De mindenképpen jó kóstolni, tanulni, inspirálódni más borvidékekről. Ha én egy kétszáz hektáros borvidéken lennék borász, akkor alapvetően az acéltartályok, és a fahordók között tölteném a mindennapjaimat, – ami részben így is igaz. A saját borászatomban elsősorban a pincéért vagyok felelős, de fontos az, hogy kimenjek hetente többször a szőlőbe, hogy este a borvacsorákon beszéljek vagy interjút adjak a borainkról. Fontos az, hogy a borvidéki összefogásban próbáljuk a borvidéket építeni, hogy új terményeket fogalmazzunk meg. A Magyarországon jellemző családi lépték ezért szép, mert a kisebb méretű gazdaságban az embernek mindent kell tudnia egy kicsit.
Fekete Zsuzsa: Amikor kimegy a szőlőbe és végigtekint a birtokon, érzi azat abüszkeséget, hogy én vagyok a gazdája ennek a területnek?
Heimann Zoltán: Nyilván, a gazda szeme hizlalja a jószágot. Természetesen van bennem egyfajta büszkeség, de a szőlőt nézve a feladatokat, megoldásokat is meg kell látni. Nagyon kiszolgáltatott a szőlőgazda, gyakran van jég, fagy, amely meg tudja tizedelni a termést, de ilyenkor is meg kell találni a leghatékonyabb megoldásokat.
Fekete Zsuzsa: Úgy tudom, hogy nem mindig foglalkozott borászattal a családja.
Heimann Zoltán: Egy szekszárdi kisparaszti családból származom. A nagyapám nagyon büszke volt rá, hogy az ötvenes évek elején Samu nevű tenyészbikájával az Országos Mezőgazdasági Vásáron különdíjat nyert. Az állattenyésztés, növénytermesztés, és a borkészítés azért a mindennapokhoz tartozott. Aztán pedig jött a szocializmus, amely egy teljesen más világ, a téeszesítés és államosítás világa volt. Tizenéves koromtól kezdve mintha egy csúszdán lassan csúsztam volna bele ebbe a mostani életembe. A szüleimnél hobbiként indult a kilencvenes években a borászkodás, hogy a nagyapámnak legyen valami elfoglaltsága a nyugdíjas éveiben. Aztán ezen a léptéken túlnőtt, és a szüleim is egyre többet foglalkoztak vele. Édesapámnak volt egy olyan taktikus húzása, elküldte édesanyámat egy levelező borászképzésre, így aztán ő is becsatornázódott a családi termelésbe.
Fekete Zsuzsa: Itt a Református Zenei Fesztiválon, a Márai Szalon vendégeként lépett föl és beszélt a bor és az irodalom kapcsolatáról, majd elmondott egy verset, és a közönség majdhogynem állva tapsolt.
Heimann Zoltán: A gimnáziumban kezdtem el szavalni. Most is itt volt a magyartanárnőm, aki biztatott a versmondásra. Volt olyan verseny, ahol boros verset mondtam, mert az kötődik a családhoz, és a magyarsághoz, mivel a magyar az boros nemzet. A bor és az irodalom szorosan összekapcsolódnak. Szekszárdon elkezdtem néptáncolni is. A próbákon gyakran kérdezik, hogy milyenek a cukorfokok? A bor minősége ettől sokkal összetettebb, de ha húsznál többet mondok, mindenki jóízűen bólogat, hogy akkor jó szüret volt. Egy kicsit olyan ez, mint a politika és a foci, hogy mindenki ért hozzá.

Hírek:
Gyermek és ifjúsági táborokat rendeznek országszerte. Többek között angol nyelvű Bibliatábor lesz Nagy-Britanniából érkező segítőkkel július 17. és 23. között Hódmezővásárhelyen a Szathmáry Kollégiumban. Valamint Telkibányán tartanak napközis tábort gyermekeknek ezen a héten.

A Sukorói Zenei Nyár koncertsorozat keretében Virágh András orgonaművész ad hangversenyt július 16-án, szombaton 19 órakor Sukorón, a református templomban.

A vértanúság református és ökumenikus vetületeit dolgozzák fel, és 1956-ra emlékeznek a Nyugat-Európai Református Lelkigondozó Szolgálat szervezésében tartott konferencián július 14. és 17. között az ausztriai Felsőőrben.

Ismét Egyháztáji vásárt tartanak július 16-án, szombaton reggel 8 órától Debrecenben, a Széchenyi-kerti református templom udvarán.

A Reformáció 500. évfordulójára készülve a Sárospataki Református Teológiai Akadémia, a Sárospataki Református Egyházközség és a Petőfi Irodalmi Múzeum pályázatot ír ki Bibliai rigmusok óvodásoknak címmel. Bárki jelentkezhet maga által írt óvodásoknak szóló versekkel. Az alkotásokat szeptember 30-ig várják. (info@nyelvmúzeum.hu)

Megjelent a Vigasztaló Énekek második cd-je, amelyet a Református Énekek koncerteken elhangzott zsoltárokból és dicséretekből válogattak.

A Magyar Református Szeretetszolgálat külföldi önkéntes lehetőséget kínál fiataloknak az Önkéntes Diakóniai Év Programirodán keresztül. ([email protected])

A Bibliamúzeum állandó kiállításai mellett Egry József Dolgaim című tárlata is megtekinthető szeptember 30-ig, minden héten hétfőtől péntekig 10 és 19 óra között Budapesten, a Ráday utca 28. szám alatt.

Jótékonysági vásárt, bolhapiacot rendez a Ráckeresztúri Drogprevenciós Otthon az új missziós ágai támogatására július 23-án 9 órától Ráckeresztúron.

Fekete Ágnes áhítata:

"És kezde nékik példázatokban beszélni: Egy ember szőlőt ültetett, és körülvevé gyepűvel, és sajtót ása, és tornyot építe, és kiadá azt munkásoknak, és elutazék. És a maga idejében szolgát külde a munkásokhoz, hogy kapjon a munkásoktól a szőlő gyümölcséből. Azok pedig megfogván azt, megverék, és üresen küldék vissza. És ismét külde hozzájuk egy másik szolgát; azt pedig kővel dobálván meg, fejét betörék, és gyalázattal illetve, visszaküldék. És ismét másikat külde; ezt pedig megölék: és sok másokat; némelyeket megvervén, némelyeket pedig megölvén. Minthogy pedig még egy egyetlen szerelmes fia is vala, utoljára azt is elküldé hozzájok, ezt mondván: A fiamat meg fogják becsülni. Azok a munkások azonban ezt mondák magok között: Ez az örökös; jertek, öljük meg őt, és a miénk lesz az örökség. És megfogván azt, megölék, és a szőlőn kívül veték. Mit cselekszik hát a szőlőnek ura? Eljő és elveszti a munkásokat, és a szőlőt másoknak adja." Márk 12,1-9

Jézus, de az egész Biblia gyakran használja a szőlő képét. Itt a földön mi úgy élünk, mintha Isten szőlőskertjében lennénk. Vajon mit árul el ez a kép ma nekünk?
Először is Isten gondviseléséről szól a szőlő jelképe. Isten, mint aki szőlősgazda, jól körülhatárolta a kertjét, vigyáz rá, őrtornyokat épített a sarkokra, megadta a védelem minden eszközét. Vajon mi is védelemre használjuk-e azt, amit Isten adott? Vajon óvjuk-e Isten kincsét magunkban is körülöttünk is?
Másodszor azt jelenti ez a kép, hogy Isten valami olyat hozott létre ezzel a teremtett világgal, amit átadott, elengedett magától. Isten, a szőlősgazda elsősorban nem azért ültette a szőlőt, hogy Ő maga gyönyörködjön benne. Tágkeblűen, mások számára ültette ezt a kertet. Mindent beletett, de nem a maga pillanatnyi érdekében, hosszútávon gondolkozott a szőlősgazda, mert Isten bőkezű. Isten minden gesztusa az adásról, a kitárulkozásról, a másokért létről, röviden a szeretetről szól.
Harmadszor azt látjuk, hogy Isten, a szőlősgazda a végletekig, az utolsó utáni lehetőségig kitart a béke mellett. Fokozatosan igyekszik a szőlőben született konfliktust rendezni. Lépésről lépésre halad, és szeretné rendbe tenni azt, ami elromlott. Nem a magas C-n kezdi, ahogyan mi annyiszor. Nem ordibál. Nem a legerősebb kártyalapot dobja be a játék elején. Tisztelettel, kitartással bánik a szőlőmunkásokkal még akkor is, amikor fellázadnak ellene. Még akkor is, ha bitorlásról, pazarlásról, csalásról van szó. A szőlő annyira fontos számára, hogy nem háborúzik érte, hanem békében teszi meg a lépéseket azért, hogy végre a szőlő megint betöltse feladatát. Ebben a sorban az ultima ratio, a végső megoldás a szőlősgazda fiának elküldése. Isten mindent bevetett, ami humánus, emberi módon kigondolható. Háromszor is újratervezte a szőlő sorsát. Minden erőszakmentes megoldást kipróbált.
Maga a példázat nem is mondja ki, hogy most már mi történik, mi az a fájdalmas törés, ami követezik? Hatalommal jön el a lázadó szőlőmunkások ellen az Úr, csak kérdésként teszi föl. Vajon mi tesz, mi mást tehet az Úr, akinek bitorolják a tulajdonát? Nem tehet mást, mint visszaveszi azt, ami az övé. Elveszi a pazarlóktól, a herdálóktól, akik prédának nézik ezt a szent helyet.
Amit Jézus kérdésnek hagyott meg, hadd hagyjuk mi is így. Vajon nem veszi-e el a fecsérlőktől azt, ami az övé? Gondolhatunk az egyházra, gondolhatunk a keresztyénségre, de gondolhatunk a saját életünkre is. Mink van, amit ne Istentől kaptunk volna? Ki tud életet létrehozni? Semmi nem a miénk. Adja Isten, hogy ne pazaroljuk az Ő idejét, az Ő életét, hogy ne habzsoljuk Isten szőlőskertjét, hanem védjük. Adja Isten, hogy a szőlősgazda útját járjuk, aki feltétlen a békét követi a korrumpálódott szőlő viszonyainak rendezésében. És bízzuk rá magunkat, adjuk neki az életünket, hogy tegyen, amit Ő akar! Ámen.