2017-04-05

Áldás, békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnes vagyok.
Ebben az évben ismét megrendezik a Csillagpont Ifjúsági Találkozót július 25. és 29. között Debrecenben. Hogy miért éppen ott? Erről kérdeztem először Szontágh Szabolcsot, a Zsinati Ifjúsági Iroda vezetőjét.

Szontágh Szabolcs: Legalább hatezer fiatalt várunk Debrecenbe, ahol egy téren belül valósulhat meg a Csillagpont. Nagyon fontos szervezési prioritás az, hogy ne kelljen a helyszínek között szaladgálni, hanem reggeltől estig körülhatárolt területen tudjunk együtt lenni. Óriási dolognak tartom, hogy részesei lehetünk ennek az egyháztörténeti eseménynek, és éppen Debrecenben, amelynek megkérdőjelezhetetlen jelentősége volt a reformációban. Azt gondoljuk, hogy Debrecenbe sokkal több határontúli fiatal is eljuthat, hiszen nekik gyakran gondot jelent, ha Budapesten egyik pályaudvarról át kell menni a másikra. Az a reménységünk, hogy sok külhoni fiatal fog velünk ünnepelni.
Fekete Ágnes: A közeli Debrecenbe könnyebben indulnak el?
Szontágh Szabolcs: Így van! Ez is fontos szempont volt a helyszín kiválasztásánál, hogy ők is el tudjanak jönni. Ez megmutatja, hogy mi valóban a Magyar Református Egyházban gondolkodunk, és ez nem csak szlogen, hanem adott esetben felvállalunk egy teljesen új szervezésű struktúrát, amely nem egyszerű. A találkozó összefoglaló címe, amely a plakáton is megjelenik: Re:Formálj! A reformáció nem rajtunk kívül álló dolog, hanem olyasmi, amelynek aktív cselekvői lehetünk. Erre hívjuk a fiatalokat és ezt az üzenetet szeretnénk átadni, hogy mindenki egy picit jobban nézze meg azt, hogy mit tud ő megtenni. A mai világ egy gyorsütemű kultúra, ahol már nem az a fontos, hogy mit eszünk, hanem, hogy gyorsan megehessük. Szeretnénk, ha ebben a pár napban mindenki elgondolkodna azon, hogy mivel tudja segíteni saját közösségét, hogyan tudná reformálni azt. Bár most mindenki a reformációról beszél.
Fekete Ágnes: Túl sok a direkt asszociáció, mindenről a reformáció jut az ember eszébe.
Szontágh Szabolcs: Ez tényleg így van! A Csillagpont nem tudja helyettesíteni a lelkipásztor munkáját, viszont erősíteni, támogatni tudja. Ez is a célunk.
Az állam négyévente egy nyolcezer fős reprezentatív ifjúságkutatást végez. Az 2012-es kutatás azt az eredményt hozta, hogy a fiatalok alapjában véve nem köteleződnek el ügyek mellett, nem vállalnak felelősséget, és egyébként sincs információjuk arról, hogy mi is az a rendszer, amelyben élnek. Ez tényleg így van. Nem nagyon tudják, hogy ki a püspök, mi a zsinat vagy az egyház? Általában annyit tudnak, hogy ki a gyülekezeti lelkészük. Ha a saját gyülekezetükben pozitív hozzáállást tapasztalnak, akkor az egész egyházról pozitív véleményük van, azonban, ha rossz tapasztalataik vannak, akkor az egész egyházhoz negatívan viszonyulnak. Régen, ahol született valaki nagy valószínűséggel ott is halt meg. Ma pedig egy fiatal átlagosan ötször változtat élethelyszínt, így egyáltalán nem mindegy, hogy milyen kapcsolata volt az egyházzal, mert aszerint fogja keresni vagy kerülni az új helyen a találkozást. A fiatalok igyekeznek a fővárosba vagy a megyeszékhelyekre költözni, de ha negatív élményei voltak a saját településükön, nem fognak az új helyen gyülekezetet keresni. A 2016-os ifjúságkutatás más eredményre jutott. Le kell ülnünk és újra kell gombolni a kabátot, ugyanis az történik, hogy a megszületendő gyermekek harminc százalékát már nem keresztelik meg sehol, arra hivatkozva, hogy majd a gyermek később eldönti, mit akar. Azonban ez a legtöbbször csak kibúvó, és a szülő nem adja meg a választás lehetőségét. A maradék hetven százalék úgy oszlik meg, hogy ötven százalékot a katolikus egyházban keresztelnek meg, tizenhat százalékot a reformátusoknál, és a maradék négy százalékot az evangélikusoknál és a kisegyházaknál. A katolikus egyházban megkeresztelt gyermekek közül tizennégy éves korukra már csak harminchat százalékuk vallja magát katolikusnak. A tizenhat százalék reformátusból viszont tizenegy százalék gondolja azt, hogy református. Azt lehet látni, hogy miközben nagy egyházakként, történelmi egyházakként azt mondjuk, hogy a lemorzsolódottak megjelennek a kisegyházakban, de ez nem igaz. Lényegében folyamatosan, kimutathatóan veszítjük el a fiatalokat. Ez azért nehéz kérdéskör, mert közben az intézményhálózatunk egyre inkább bővül, egyre több oktatási intézményünk van. Azonban úgy tűnik, hogy az intézményi struktúránk bővülése nem segíti a fiatalok Isten felé való elköteleződését és felelősségvállalását.
Fekete Ágnes: Azt látom, hogy ha egy intézmény jól működik, akkor nagyon nagy vonzóerő tud lenni, de ha rosszul, akkor ugyanolyan erővel taszít is.
Szontágh Szabolcs: Valóban! Ez egy nagyon nehéz kérdés. A Zsinati Ifjúsági Iroda vezetőjeként látom az Oktatási Osztály vezetőjének küzdelmét, amely nagyon bonyolult. Az intézmény egy olyan adminisztratív struktúra is, aminek meg kell felelni. Mindennap imádkozzunk azokért, akik azért dolgoznak, hogy az intézményt, mint szervezeti egységet, valóban az elvárásnak megfelelően, szép rendben tudják ápolni. Az oktatás mellett, amikor arról beszélünk, hogy valaki Istenhez közelebb kerülhet, az a nevelés, az identitásformálás. Erre vagy nem jut energia, vagy nem érezzük, hogy ez mekkora nagy lehetőségünk.
Fekete Ágnes: Vagy nem sikerül.
Szontágh Szabolcs: Én ezt nem tudom megítélni. Egyszerű számok alapján mondom azokat, amiket mondok. Tisztában vagyok azzal az Igével, hogy ha úgy tetszik Istennek, akkor a kövekből is tud fiakat támasztani, alázattal mondom azt, hogy mégiscsak az egyház, mint szervezet próbálja a legtöbbet megtenni. Az látszik, hogy az elköteleződésben, a megtérésben, az Isten felé fordulásban egyszerűen nem tudjuk olyan módon segíteni a fiatalokat, amilyen módon esetleg megtehetnénk ahhoz képest, hogy mennyire jó és támogató közegben érhetjük el őket a legkisebb településtől kezdve a legnagyobb városokig.
Az a fő célkitűzésünk, hogy kimozdítsuk a fiatalokat fogyasztói attitűdből, és ráébresszük őket, hogy ők is tehetnek és tudnak is tenni valamit. Itt nincs olyan, hogy ?ó, ha nekem, száz aranyam lenne, akkor mi mindent tennék?. Nem, ez nem így van! Hisszük azt, hogy Isten mindenkinek adott talentumot, és mindenki tud sáfárkodni azzal, amit kapott.
A Re:Formálj! címben az is benne van, hogy szükségünk van arra is, hogy a saját szemüvegünket lecseréljük. Mindenki a saját szemüvegén keresztül nézi a világot, a gyülekezetét, iskoláját, munkahelyét, családját, közösségét? Arra van szükség, hogy ezt a szemüveget le tudjuk venni és például a közösség egy másik tagjának a szemüvegén keresztül szemléljük a környezetünket. Ugyanis általában azt gondolja az ember, hogy amit én csinálok az jó, tökéletes, és mindenki ehhez alkalmazkodjon. Viszont ha más szemmel nézem a dolgokat, akkor látni fogom, hogy mit és hogyan lehet változtatni. A hatalomnak van arroganciája, tehát ahol hatalom van, ott arrogancia is van, és ez leszűrődik teljesen a fiatalok viselkedésére. Az egymás irányába való alázatos megjelenés, az hogy sokan vagyunk egy a test tagjai, az egyszerűen kikopott. Ebben a Re:Formálj!-ban két dolgot szeretnénk nagyon karakteresen megjeleníteni: hogy mit jelent belehelyezkedni a másik vagy a közösség élethelyzetébe, és milyen kérdéseket kell feltennem ahhoz, hogy aktív tagja tudjak lenni egy közösségnek. Fontos, hogy építőkövévé tudjak lenni egy közösségnek és ne csak fogyasztójává, és mindezt külső kényszer nélkül, belső, lelki emberek és Isten iránti elköteleződésből tegyem.
Fekete Ágnes: Tehát, akkor tudok reformálni, bármit megújítani, ha előbb belehelyezkedem egy közösségbe, és annak tagjaként látom magam?
Szontágh Szabolcs: Így van! Ha nem a partról kiabálok, fütyülök vagy ordítozok. Nem vagyok egy nagy focista. Amikor egy focimeccset nézek, kívülről minden olyan egyszerűnek látszik: ?rúgd be a labdát!? Azonban, ha a pályára lépek, rövid idő alatt kizárnak, mert véletlenül a másikba rúgok, és nem tudnak velem játszani.
Fekete Ágnes: Mindenki jöjjön focizni?
Szontágh Szabolcs: Igen, gyere focizni, és utána beszélgessünk, hogy mit jelent a foci. Egyre kevesebb ember vállal komoly felelősséget, és egyre többen kritizálják azokat, akik felelősséget vállalnak. Miközben mindenki, ha egy picit beállna a felelősségvállalók mellé, akkor lehet, hogy megszületne az alázat, az elköteleződés, és könnyebben megértené az ember, hogy ez egy nehéz munka. A Csillagponton szeretnénk, ha a fiatalok azt mondanák: ?Én is melléd állok, csináljuk együtt!? Az önkénteseink négy napon keresztül reggel héttől éjfélig teszik a dolgukat. Sok a feladat, hiszen körülbelül száznyolcvan-kétszázötven program, harminc koncert, több mint száz kiscsoport lesz. A Csillagpontnak hatalmas feltöltő ereje van, hisz a legtöbb gyülekezeti ifjúsági közösség négy-tíz főből áll, itt viszont négy-ötezer fiatal találkozik, és rájöhet, hogy nem ő az ?ufó?, mert nagyon sok fiatal áll a Szentírás mércéje és kijelentése talaján. Az előadások vezérfonala a Re:Formálj! Jézus és a reformáció. Én és Jézus. Én és a reformáció. Ez egy nagyon-nagyon egyszerű, de úgy gondoljuk, hogy nagyon hathatós történet. A reformációnak van egy nagyon komoly, kézzelfogható megjelenése, hogy ki miben változott meg, hogyan változott meg a hitrendszer, vagy a hithez való viszonyulás, ki hogyan vett fel utána a kapát, kaszát, és mondta, hogy ezt én is meg tudom csinálni. Pontosan ezt szeretnénk, hogy a legvégén egyértelmű legyen, hogy Jézus mit változtatott és miért? Amikor Jézussal találkozom, akkor mi az, amit változtatni akar, és mi az, amit én engedek, hogy változtasson?
Fekete Ágnes: Hogyan lehet jelentkezni? Mik a határidők?
Szontágh Szabolcs: Még tart az önkéntesség jelentkezési határideje. Hét-kilencszáz önkéntesre van szükségünk. A Csillagpont úgy épül fel, hogy van egy koordinátor, és öt munkaágban harminchárom munkacsoport van. Az önkéntesekkel való szolgálat, pontosan arra tanít, hogy mit jelent felelősséget vállalni és elköteleződni. Meg lehetne szervezni ezt a találkozót sokkal gyorsabban, ötször ennyi pénzből, de mi azt szeretnénk, ha azok a fiatalok, akik ide eljönnek, és önként vállalnak munkát, megtanulják azt, hogy mit jelent küzdeni valamiért, és mit jelent látni annak a gyümölcsét. Erre manapság ritkán van lehetőség, mert az az uralkodó elv, hogy pénzen minden megvehető. Lehet jelentkezni még önkéntesnek a csillag.reformatus.hu honlapon. Április 10-én indul be az a honlap, amely már tartalmi elemeket is tartalmaz. Mindaddig lehet jelentkezni, amíg megfelelő számú önkéntesünk nem jön össze. Elsősorban a logisztikusok és a rendezők hiányoznak, tehát a jó erőben lévő fiatal férfiakra van szükség. Legalább kétszáz ember kellene még, akik a szép rendet biztosítják, és hogy valóban meg tudjon valósulni a Csillagpont ebben a felállásban. Körülbelül most ötszáz önkéntessel dolgozunk együtt. Hála nekik, és a lelkipásztoroknak, akik segítették ezt a folyamatot. A húsvéti körlevelek most mennek ki a gyülekezetekbe és intézményekbe. Ebben a levélben mindenki fog plakátot és információt kapni a jelentkezésről. Bízunk benne, hogy az idén is legalább annyian leszünk, mint az elmúlt Csillagpontokon!

Fekete Ágnes: Következő beszélgetésünk az éneklés világába visz el. A magyar reformátusok lassan hetven éves Énekeskönyvét szeretnék megújítani. Erről beszél Bódiss Tamás. A végén egy énekfelvételt hallhatunk a most kiadott próbafüzetből. Ennek kezdő sora: Ki utánam jön, szól az Úr? Angelus Silesius írta a szövegét az evangéliumi hívást versbe szedve, ?Ha valaki jőni akar én utánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem.?

Bódiss Tamás: Az elmúlt év őszén jelent meg az új Énekeskönyv előkészítő füzete. Elkerült a gyülekezetekbe, és hozzáférhető az interneten, a reformatus.hu egyházzene aloldalán. Szeretnénk, ha mindenhová eljutna ez a füzet, és megismernék az abban foglaltakat. Megbeszélnék, megvitatnák és kipróbálnák az énekeket. Ez a füzet egy szöveges első részből áll, és egy példatárszerű harminc éneket tartalmazó második részből. Ezek az énekek részben közismert énekek, de még nincsenek benne az Énekeskönyvben, részben egyes énekek új köntösben, harmadrészben pedig teljesen új énekek. Egy énekeskönyv megújítás előtt állunk, hiszen jövőre immár hetvenéves lesz az Énekeskönyv. Nem énekeskönyv leváltásról van szó, hanem egy frissítésről, megújításról. Ebbe szeretnénk bevonni mindenkit: lelkipásztorokat, presbitereket, gondnokokat, kántorokat, egyházzenészeket, kórustagokat, gyülekezeti tagokat és mindazokat, akik ez iránt érdeklődnek. Ezért különböző körökben keressük annak a lehetőségét, hogy hol lehet erről beszélni, hol lehet ezt megismertetni, hol lehet ebből énekelni?
Fekete Ágnes: Meg lehet kapni ezt a füzetet valahol?
Bódiss Tamás: Minden gyülekezethez igyekeztünk egy példányt eljuttatni és ott, ahol erre igény van, és szeretnék valamilyen rendezvény keretében jobban megismerni, oda szívesen elmegyünk, beszélünk erről, és szívesen eljuttatunk további példányokat.
Fekete Ágnes: A tervezett énekek gyakorlatilag kiegészítésként fognak szerepelni az Énekeskönyvben a jelenlegi ötszáztizenkét ének után?
Bódiss Tamás: Nem teljesen így fog megvalósulni a tervek szerint. Az új énekeskönyvnek kicsit más lesz a beosztása, mint a mostaninak. Ezért is nagyon izgalmas feladat ez. Vannak olyan énekek, amelyeket egy kicsit új köntösben lehet majd hozni. Alapjában véve tényleg az ötszáz ének bővüléséről van szó. Körülbelül két-háromszáz énekkel több lesz ebben az énekeskönyvben. Szeretnénk átgondolni az énekek beosztását, hogy könnyebb legyen megtalálni az adott ünnephez, témához a legmegfelelőbb énekeket.
Fekete Ágnes: Gyakorlatilag elég nehéz most tematikusan keresni az Énekeskönyvben.
Bódiss Tamás: Igen. A lelkészek részéről is érkezett ilyen visszajelzés. Éppen ezért indokolt, hogy átgondoljuk a beosztást. Úgy tervezzük, hogy 2018-ban elkészül egy próbaénekeskönyv, amely már mutatja az új beosztást, az új szerkezetet, hogy hozzászokhassunk. Nehéz lesz nyilván, mert egy-egy ének máshova fog kerülni, más szám alatt lesz, de a megújulás érdekében szükség van bizonyos áldozatokra, és ilyen lépésekre is.
Fekete Ágnes: Nehézséget jelenthet, hogy az egyházi énekgyakorlat két irányba húz. Az egyik vissza, a másik előre néz. Egyik a gitáros típusú énekek felé, a másik a gregorián típusú énekek felé. Hogyan lehet ebben egyensúlyt találni?
Bódiss Tamás: Vannak olyan gyülekezetek, amelyek örülnek, ha szerény törzsanyagot tudnak használni. Ez persze attól is függ, hogy az adott gyülekezetben, ki az énekvezető, a kántor. Szerintem a gyülekezetek szívesen ismernek meg új énekeket, ha van, aki megtanítsa nekik, és ha van alkalom, hogy ezeket használják. Vannak olyan gyülekezetek, akik igénylik az újat, a modernt, és a populáris irány is fölfedezhető az egyházunkban. Mások meg igénylik a klasszikus újat. Egyházunk sokszínű, sokféle településen többféle közösségben él, és ezekre is figyelemmel kell lenni az énekeskönyv létrehozásánál, megújításánál. Az Énekeskönyv elsősorban az istentiszteletekre készül, és igyekszünk átgondolni, hogy rétegalkalmakon, bibliaórai és ifjúsági közösségben is használható legyen. Azt gondolom, hogy szükség van arra, hogy az énekeskönyvünk láttassa azt a perspektívát, a többféle réteget, többféle stílust, amely az egyházunkban van. Mindenképpen az énekeskönyv jelenlegi énekanyagánál tágabb zenei stílusokban kell gondolkodni. Az, hogy ez meddig megy el a gitáros énekek irányában, azt most még nem lehet megjósolni. Mind a műfaji, mind a stílusbeli szélesítés egyértelmű gondolat.
Fekete Ágnes: Hallhatunk egy példát, egy olyan éneket, amely benne van ebben a füzetben?
Bódiss Tamás: Igen. A böjti időszakra való ez az ének, amely Jézus követéséről szól. Arról, hogy mit kell vállalnunk, ha követni szeretnénk Jézust. Ez egy német eredetű korál ének a tizenhetedik századból.

Hírek
Konferenciát rendeznek Arany János változó időkben címmel április 8-án, szombaton 10 óra 30 perctől Budapesten, a Ráday utca 28. szám alatt.

Országos Református Cigánymissziós Találkozót rendeznek április 8-án, szombaton 9 órától Budapesten, a káposztásmegyeri református templomban.

Tudományos konferenciát rendeznek a cigányságról április 6-án, csütörtökön 11 órától a Károli Gáspár Református Egyetem Dózsa György út 25. szám alatti épületében.

Az Ószövetség és a Reformáció címmel szerveznek tudományos konferenciát április 11-én és 12-én a Debreceni Református Hittudományi Egyetem Szenczi Molnár termében.

A presbiteri szolgálat tévútjairól és konfliktusairól tart konferenciát a Magyar Református Presbiteri Szövetség április 8-án, szombaton 10 órától Szolnokon, a Sóház utca 2. szám alatt.

Arday Lajos történész a magyarországi reformációról tart előadást április 7-én, pénteken 18 órakor Budapesten, a Pasaréti református templomban.

A Hirdesd az Igét! programsorozatban kistérségi találkozót tartanak Fekete Károly és Nagy Gábor előadásával április 8-án, szombaton 10 órától Balmazújvárosban.

A hagyományokhoz híven virágvasárnapi ökumenikus programmal idézik fel Jézus jeruzsálemi bevonulását Debrecenben. Az ünnepség záró állomása a református Nagytemplom, ahol 18 órakor Sajtos Szilárd tábori lelkész igehirdetésével és a Helyőrségi Zenekar szolgálatával tartanak ünnepi istentiszteletet.

Orgonaavató ünnepséget tartanak Szabó István igehirdetésével, valamint Fassang László és Miklósa Erika zenei közreműködésével április 9-én, virágvasárnap 15 órakor Budapesten, a Hold utcai református templomban.

Johann Sebastian Bach János Passióját adja elő a Magyarországi Baptista Egyház Központi Ének- és Zenekara április 8-án, szombaton 17 órakor Budapesten, a kelenföldi református templomban, valamint április 10-én, hétfőn 19 órakor Kispesten, a Wekerle telepi református templomban.

Virágvasárnapi zenés áhítat és koncert lesz a Székesfehérvári Helyőrségi Zenekar és Fehér Adrienn közreműködésével április 9-én, vasárnap 16 órakor Székesfehérváron, a Budai úti református templomban.

Jótékonysági orgonahangversenyt adnak április 9-én, virágvasárnap 17 órakor Miskolcon az Avasi templomban.

Zene a képekben címmel tart vetítéssel egybekötött összművészeti látványkoncertet Fekete Nándor orgonaművész április 8-án, szombaton 17 órakor a csökölyi református templomban.

Bornemissza Péter Magyar Elektra című művét mutatja be a Térszínház április 7-én, pénteken 19 órakor Budapesten, a III. kerületi Fő tér 1. szám alatt.

Baán Katalin Képi gondolatok a Zsoltárok könyvéből című fotókiállítása április 14-ig tekinthető meg Budapesten, a Szent István körút 12. szám alatti Vollnhoffer Art Studio galériájában.

Szekeres Erzsébet textilművész kiállításának megnyitója április 7-én, pénteken 17 órakor lesz Székesfehérváron a Szent István Hitoktatási és Művelődési Házban.

Összbírói konferenciát rendeznek az egyházi bíróságok munkájának elősegítésére április 7-én és 8-án Budapesten, az Abonyi utca 21. szám alatt.

Daphne Hampson, az oxfordi egyetem kutatója tart előadást a vallásfilozófia, a feminista kritika és a keresztény teológia lehetőségi feltételeit vizsgálva április 6-án, csütörtökön 16 órakor Budapesten, az ELTE Gólyavári épületében.

Kézműves foglalkozást tartanak gyermekek részére április 8-án szombaton 10 óra 30 perctől a Debreceni Református Kollégium Múzeumában; április 9-én, virágvasárnap 9 óra 30 perctől Miskolcon, a Nyilas Misi Házban, valamint 15 órától Komáromban az Asztalos Béla utcai hittanteremben.

Húsvét előtti böjti lelkigyakorlatot tartanak április 7. és 9. között Balatonszárszón, a Soli Deo Gloria Konferencia Központban.

Jótékonysági koncertet ad Mészáros János Elek április 8-án, szombaton 16 órától a sajóbábonyi református templomban.

A reformáció zenei útja címmel ad hangversenyt a Calandrella Kamarakórus április 7-én, pénteken 18 órakor Békéscsabán, a Csabagyöngye Kulturális Központban.

Fekete Ágnes áhítata:

"Amikor közeledett, látta a várost, és sírt azon. Vajha megismerted volna te is a te mostani napodon, amik a te békességedre valók. De most elrejtettek a te szemeid elől." Lukács 19,41
 
A ránk következő vasárnap már virágvasárnap lesz, ekkor vonult be Jézus Jeruzsálembe szamárháton. Valószínűleg reggel érkezhetett ide, és láthatta a várost teljes fényében, éppen rásüthetett a nap. Talán megállt egy cseppet, és nézte a várost. Látta a templomot, és tudta, utoljára teszi ezt. Nem a csodás, hatalmas épületet látta meg most a szeme, hanem a rablók barlangját, ahogyan később nevezte. Jézus először fogadta a tömeg ünneplését, amikor kabátokat, felső ruhákat terítettek elé, és mindenki a békében megérkező Messiást látta benne, aki nemsokára kirántja a kardot. Utána pedig megállt egy kicsit, és akkor elsírta magát. Jézus sokáig nem szól semmit sem, az egyetlen gesztusa, üzenete ez a sírás. Körülötte valószínűleg kiabáltak, nagy ováció lehetett, de ő, mintha meg sem hallotta volna. Mintha csak sodorta volna az áradat úgy, hogy ő közben egy másik világban volt.
Megállt, és rátekintett a városra: "Bárcsak felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat!" Nem magatehetetlen síró ember itt Jézus, hanem valaki, aki lát olyasmit is, amit a többiek nem. Jézus nem maga fölött sír, nem későbbi haláltusája miatt tör fel belőle a keserűség, hanem az emberek miatt. Mert nem ismerték fel őt. Ezért ez az ünnep igazából tragédia. Ott a kulcs, de senki nem nyit ki vele semmit. Ott a megoldás, de nem ismerik fel. És valóban ez történik később, hiszen a templom soha nem volt ilyen szép, de egy emberöltővel később Titusz a földdel teszi egyenlővé.
Jeruzsálem, az a város, amelynek béke a neve, csak elvekben, formákban, ünnepekben akart békességet, de nem tudott ezért semmiről lemondani. Mi is annyiszor mondjuk, csak béke legyen! De ennek a békének semmiféle ellentételezését nem látjuk magunkban. A béke csak úgy jöjjön el, magától. Jézus azokat mondta boldogoknak, akik munkálják a békét. Akik veszik a kapát, és gazolják a békesség kertjét.
Jézus virágvasárnap belépett abba a városba, amelyről tudta, hogy a vérét akarja. Jézus nem akart kívülről drukkolni a béke keresőknek. Nem akart békéről papolni. Ő meghalni ment. A békességet önfeladásában kereste. És végülis mi a sírás? A feszültségek belső levezetése. Nem dühkitörés, amikor az ember fékevesztett módon süti ki magában a bennrekedt feszültséget, és ez a düh más dühös embereket is odavonz, ahogyan ez Jézus perében is történt, hanem a gyenge, eszköztelen ember feszültség levezetése. A könny megállás, szelíd kérés. Itt vagyok, eszköztelenségemben, fájdalmamban, nem tudok semmit tenni. Így ment Jézus Jeruzsálembe, így váltotta meg a világot, és így van velünk minden fájdalmunkban ma is. Amikor valamilyen keresztet tesz ránk az élet, azt ő is hordja. Ámen.
(Literáty Zoltán áhítatának továbbgondolása)

ÁLDOTT, SZÉP HÚSVÉTOT KÍVÁNUNK!