2017-04-19

Áldás, békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnes vagyok.
Az ilyen szép és hosszú ünnepek után nagyon nehéz visszazökkenni a hétköznapokba. Még ott van a húsvéti sonka illata az orrunkban. Mai műsorunkban először egy kicsit beszippantjuk ezt, és ellátogatunk Debrecenbe, ahol jótékonysági húsvéti tojásfestésre. De először a reformáció 500. évfordulója tiszteletére következik egy beszélgetés. A Tabulatúra Régizene Együttes azt tűzte ki célul, hogy a régizenét, amelyet a reformáció idején is énekeltek élővé teszi historikus hangszerekkel. Rossa Leventét, az együttes alapító tagját, egyik vezetőjét hallják.

Rossa Levente Bors: A nagypapám dr. Szíj Rezső volt, aki református lelkészként, utána pedig művészetpártolóként, történészprofesszorként, könyvkiadóként, és műgyűjtőként tevékenykedett. A kommunista rendszer üldözése ellenére is a reformátussággal ezer szállal volt összekötve. A 2006-os haláláig egyfolytában magyar és református ember maradt. Nagyon sokat segítettem neki, amíg működött a könyvkiadó. Sőt, Nagykőrösre, a tanítóképzőbe is jártam.
Fekete Ágnes: El is végezted?
Rossa Levente Bors: Nem. Abbahagytam, mert fölvettek a Nyíregyházi Főiskolára, és ott magyar népzenét tanulhattam. Nagyon jó barátságban váltam el Nagykőröstől. A zenekarunk egyik fő irányvonala a felvidéki magyarsággal való foglalkozás gyakorlatilag onnan indult, ugyanis Krisztián barátom ott volt osztálytársam, és az ő ismeretségi köréből alakult ki a teljes felvidéki kapcsolatrendszerünk. Sőt, már családtag is vagyok, mert van egy keresztfiam.
Fekete Ágnes: Nagyapádat, Szíj Rezsőt miért üldözték?
Rossa Levente Bors: Mert református lelkész volt. A háború után elvitték egy kicsit "pátyolgatni", és 1956 után megint. Ő egy olyan ember volt, aki nagyon-nagyon sok Erdélyből vagy máshonnan jött művészt, elsősorban képzőművészt segített. Nem feltétlenül anyagi segítségre kell gondolni, hanem apró emberi, hétköznapi dolgokban segített nekik boldogulni. Ezek az emberek hálásak voltak, és sokan megajándékozták egy-egy képpel, vagy más művészeti alkotással. Ezekből gyűjtemény is született. A Szíj Rezső – Kovács Rózsa gyűjteményt a kecskeméti reformátusok őrzik. A mai napig van egy kiállítás ezekből az alkotásokból az új kollégiumban. Egy része állandó kiállításon szerepel, a másik részét pedig évente cserélgetik.
Fekete Ágnes: Azt gondolom, azért ez egy komoly gyökér. Mi az, amit ebből továbbviszel?
Rossa Levente Bors: Sem a könyvkiadás részét, sem pedig a képzőművészeti részét nem tudtam úgy továbbvinni, ahogy esetleg a nagypapám szerette volna. Bár életében is zenész voltam, tehát nem a tudta nélkül alakult ez így. Különféle kultúrapártolással és kultúrateremtéssel nagyon sokat foglalkozunk. Sokszor kicsit furcsán is érezzük magunkat, amikor csinálunk egy lemezt, mert például grafikákat rendelünk barátoktól a kölcsönös segítség alapján. A mai világ nem arról szól, hogy olyan cd-ket csinálnak az emberek, amelyek összművészeti alkotások, ugyanis most már mindenki letölt mindent, és nem lemezen jelennek meg a zeneszámok. Lassan ott tartunk, hogy egy lemeznek nincs is értelme. Ugyanakkor szerintem pontosan az lenne az értelme, hogy egyfajta összművészeti tevékenység eredménye legyen a kiadvány. Legyen egy irodalmi része, borítója, hátlapja, amelyen csodaszép grafikák és rajzok jelenhetnek meg. Ez kifogy a világból. Amikor letöltünk egy lemezt, akkor ez már nem lesz szempont. Nem mindegy, hogy mit és milyen mélységben közvetítünk! Mi úgy gondoljuk, hogy ennek az egésznek része az, hogy az összművészet megjelenjen. Lehet, hogy másoknak ezek már semmit nem jelentenek, de számunkra ez így együtt fontos. A régizene Magyarországon, egy vékony réteg kulturális része. Bár előfordul, hogy valami miatt előkerül, mondjuk egy reformációi év, vagy egy Mátyás év miatt. Ilyenkor talán egy picivel előrébb jut, de amúgy nem nagyon foglalkozik ezzel senki. Mindent igyekszünk hitelesen bemutatni, ezért historikus hangszereken játszuk a reformáció zenéjét. Bár nem tudjuk százszázalékosan, mert az képtelenség. De amit tudunk, megtesszük. Szeretnénk ennek a vékony rétegnek jót és szépet nyújtani. Ez nem egy olyan zene, amelyet a nagyáruházakban akcióznak.
Fekete Ágnes: Baj ez?
Rossa Levente Bors: Jó a kérdés! Nem tudom, hogy baj-e? Erről magunk is szoktunk beszélgetni a zenekarral, hiszen azért elég sokat járunk vidékre, külföldre, és akkor sok időnk van ilyen dolgon gondolkodni, és hasonló filozófiai kérdéseket boncolgatni. Mondjuk azt, hogy jó, ahogy van! Minket azonban ez nem vet vissza. Az utóbbi tíz évben elképesztően visszaesett a cd eladás. Most jelent meg egy lemezünk karácsonykor, és meglepő módon többszáz példány elkelt belőle. Szinte csodaként éljük ezt meg. Ugyanis, a mai világban csodának mondható az a példányszám, amely tíz évvel ezelőtt még röhej lett volna. De hát ez van! Ezzel kell együtt élnünk. Nyilván a koncertek, hangversenyek, megszólalások, az egy más kérdés. Most már a legkisebb falu is szervez mindenfélét. Ennek örülni kell, és örülünk is. De vannak fenntartásaim azzal kapcsolatban, hogy milyen fajta dolgok keletkeznek így. A nagy számok törvénye alapján, nyilván a jóból is sokkal több lesz, viszont van egy csomó olyan dolog is, amely vállalhatatlan, de reméljük, hogy ezek majd előbb-utóbb kikopnak és csak az értékes dolgok maradnak meg.

Fekete Ágnes: Valóban ebben bízunk, főleg, ha a hit szemével nézzük ezt az egész folyamatot.
Rossa Levente Bors: Biztos. Mindig örülünk azoknak a megkereséseknek, amikor egy református gyülekezet szervez valamilyen rendezvényt vagy megemlékezést, és odahívnak minket. Ez egészen más, mint amikor egy várjátékra megyünk, és egy csatát kísérünk, ahol ott lövöldöznek egy ágyúval mellettünk. Szeretjük azt is, de valahogy mégis más, amikor egy gyülekezetnek zenélhetünk. Bár ugyanazok az emberek vagyunk, egyféleképp tudunk zenélni, nincs olyan, hogy kevésbé, vagy jobban, egyféleképp tudunk, szívvel-lélekkel játszunk itt is, ott is.
Fekete Ágnes: Itt szívbe megy inkább az ének?
Rossa Levente Bors: Biztos, hogy igen. Azt hiszem, talán nem nagyképűség azt mondanom, hogy néha missziószerűen is voltunk már koncerteken, vagy különféle rendezvényeken. Sokszor mindenféle ellenszolgáltatás nélkül elmegyünk valahova zenélni, mert hívnak minket, és mert szükségük van erre. Nem hogy nem tervezzük abbahagyni, hanem még bővítenénk ezt az ügyet, amíg erőnk, és időnk engedi. Felvidéken, főleg a Barsi egyházmegyében, a magyarlakta részt elég erőteljesen végigjártuk. Egy-egy településen már többször is voltunk.
Fekete Ágnes: Úgy érzékelem, hogy neked a hit és a hazaszeretet nagyon együtt csendül.

Rossa Levente Bors: Ez így van! A Kálvin évre született lemezünk belső borítóján van egy idézet Bocskai Istvántól, a legnagyobb magyar református uralkodótól. "Hitünknek, lelkiismeretünknek, és régi törvényeinknek szabadságát minden aranynál feljebb becsüljük." Ez nem véletlenül került a 2009-ben megjelent Uraknak Ura, nagy Isten című lemezünkre. Ez Bocskainak is egyfajta ars poétikája volt, és nekünk is az. A felvidéki református püspök Fazekas László szívből jövő és nekünk nagyon jóleső ajánlása is rajta van. A hazaszeretet ebben a lemezben teljes mértékben benne van. Például rátettük a lemezre a kendilónai református templom emlékére írt dalt, vagy Misztótfalusi Kis Miklós siralmas és könyörgő énekét, ami szintén egy emlékezés. Kevesen tudnak ezekről, és hátha így többekhez eljut az emlékezés a dalok által.
Fekete Ágnes: Ez a reformáció emlékére készült?
Rossa Levente Bors: Ez a Kálvin évre. Amit tudtunk, azt beleraktunk, és nekem elégnek tűnik. A mai Énekeskönyvben is szereplő egyik ének, az Emlékezzél mi történék Uram mirajtunk, egyfelől egy hitvallás, másfelől pedig a mai életünkre is vonatkozó, a reformáció előtti magyar emlék, amely így egyben mutatja azt, amiben hiszünk. A lemeznek az a címe, hogy Uraknak Ura, nagy Isten. Ezt az éneket így ebben a formában nem találjuk meg az Énekeskönyvben. Ez Szenczi Molnár Albert szövege, amelyet L. Kecskés András barátunktól, mesterünktől tanultuk. Nagyon sokat tanakodtunk, hogy mi legyen a lemez címe? Végül arra jutottunk, hogy ez lenne a legjobb, ezért megkérdeztük Andrástól, hogy mit szól hozzá? Ő, rá jellemző módon annyit mondott csak: "Gyerekek, örülök neki, ha használjátok és éneklitek minél többen, minél többször." Ez a gondolkodás nála alap, amelyet mi is magunkénak vallunk most már. Egyértelmű, hogy nem lehet senki sem annyira kicsinyes, hogy kisajátítson belőle valamit.
Fekete Ágnes: Ez nem egy kulturális birtoktárgy.
Rossa Levente Bors: Azért már volt itt elég vita különféle régi dallamokról meg szövegekről, sőt pereskedésről is hallottam már. Arra szükségünk lenne, hogy ne vitatkozzunk, hanem egy irányba próbáljunk menni. Az lenne a lényeg, hogy a régi magyar kultúra minél több emberhez eljusson. Az lenne a fontos, hogy a magyar kultúra jusson el első lépcsőben. Nem arról van szó, hogy a többivel gond lenne, csak ha magyarok vagyunk, akkor a magyarnak kellene az elsőnek lenni.

Fekete Ágnes: Most Debrecenbe a Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskolára látogatunk el. Ott több szervezet is összefogott, és együtt támogatják a kárpátaljai hetyeni Élim napközis otthont. Az elkészült festett tojásokat árverésen értékesítették. Most Molnár Attilát, a helyi hallgatói önkormányzat elnökét, Kalanics Éva népművészt és Maksai Attila lelkipásztort hallhatjuk Nagy Gabriella segítségével.

Molnár Attila: Negyedik alkalommal hirdettük meg a húsvéti jótékonysági adománygyűjtési akciót, amelyhez az idén csatlakozott a főiskola Hallgatói Önkormányzata is. Azt tervezzük, hogy idén is, mint minden évben a legjobban sikerült munkákat kiválasztjuk, ezekre majd külön lehet licitálni, és a legtöbbet ígérő kaphatja meg azokat. A főiskola folyosóján fogjuk árusítani az elkészült műveket. Több technikával készülnek a tojások. Viaszozással, zsinegtekeréssel, festéssel, de az idén először megjelent a tojásfúrás is, és gipszből készült kis dísztárgyakat is készítünk. Népművészek mutatják be a tojás festését és a tojásfúrási technikákat. A Kölcsey HÖK-ben ötven tojást fújtunk ki a múlt héten. Húsz-huszonöt fő vett részt ebben a munkában. Vonzó dolog az is a fiataloknak, hogy a tojásfújás rántottázással zárul. Azonban magának a kézműveskedésnek van nagyobb vonzóereje a hallgatók számára.
Kalanics Éva: Nagyon szép salánki viaszos tojásokat hoztunk. Kész Ida mintáit lehetett megnézni és kipróbálni, amelyeket az unokája Kész Éva gyűjtött és rajzolt le. Hoztunk kész tojásokat is, amelyeket a szintén salánki Ádám Ida készített. Ezzel is reprezentáljuk, hogy nagyon szépek az új hímesek. A salánki viaszos hímes tojások, bekerültek a magyar értéktárba is. A fiam, aki ott a sarokban zümmög, gravírozógépet hozott, és libatojásokat, meg tyúktojásokat csipkézünk, és szalaggal díszítjük. Ez is egy érdekesség, és külön öröm számomra, hogy ezáltal a fiúkat tudtuk megfogni, és nagy érdeklődés van rá. A fiúk főként ott összpontosulnak, és készítik a tojásokat. Fogunk még készíteni rongybabákat is. A mai felgyorsult világban jó egy kicsit megállni és felidézve a régi technikákat kézműveskedni. Nagyon jó ez a rendezvény, mert amellett, hogy jótékonysági célt szolgál, a diákokat is összehozza. Közösen munkálkodnak és beszélgetnek itt a különböző szakokon tanulók, biológusok, történészek, magyarosok, és nemcsak a Kölcsey Kollégiumból, hanem más kollégiumból is jöttek diákok, és nagyon élvezik. Külön öröm számomra az, hogy ilyen nagy sikert aratott a hagyományos viaszos tojás. Bízom benne, hogy akkor is fognak ilyet készíteni a saját gyermekeikkel, amikor majd családot alapítanak.
Maksai Attila: Az idei évben már a Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola HÖK-je is csatlakozott ehhez a kezdeményezéshez. Most ezekkel a szervezetekkel és a HÖK által hozott vendégünkkel készülünk arra, hogy a ma este készített tojásokat és a múlt héten a Kálvin Kollégiumban öntött gipszképeket eladjuk. A főiskolások ugyan maguk is támogatásra szorulnak, de mégis tudnak cselekedni és adni. Jelenleg a hetyeni napközis otthont szeretnénk támogatni, amely fogyatékkal élő gyermekekkel, fiatalokkal és felnőttekkel foglalkozik. Sokak látókörén kívül esik ez a terület, ezért amikor szóltak nekünk róla, úgy döntöttünk, hogy az idei évben őket szeretnénk támogatni azzal a bevétellel, amely az elkészült termékek eladásából származik. Reméljük, hogy az idén is olyan összeg jön össze, amivel nem kell szégyenkeznünk! Nem a pénz a lényeg elsősorban, hanem az, hogy tudunk tenni valamit, és támogatni tudunk egy jó ügyet. A tojáskifújást követően a Kálvin és a Kölcsey Kollégiumban is hatalmas, bundáskenyér és rántotta parti következik. Ezt igyekszünk mindig egy csütörtöki napra tenni, amikor már elfogy az otthoni elemózsia, és ilyenkor jól jön az az ötven tojás, amit kifújnak, mert abból nagyon jó vacsora készülhet. Köszönjük mindazoknak, a kik részt vettek ebben a munkában, mind a két kollégiumban.

Fekete Ágnes: Következő utunk Erdélybe, Kalotaszegre vezet, Mákófalvára. Both Tünde többek között dédnagyapja locsolóverseiről is beszél. Utána Viszóczky Ilona néprajztudóst hallják.

Both Tünde: Cifra Kalotaszegnek mondjuk, mivel nálunk a cifra viselet még most is használatos. Sajnos, már csak ünnepeken öltözünk be. A fő darabok: a ráncos csizma, alsószoknya, rakottszoknya, kötény. A lányok vállfős inget vesznek, az asszonyok blúzt, amit régen réklinek mondtak. Mellény, kendő. Akik férjhez mentek konty van a fejükön, fel vannak kontyolva. Konfirmálás előtt kendő van a lányok fején. A konfirmálás után viszont pártát tesznek. Húsvét másodnapján az asszonyok beöltöznek. Bár, nem mindenki. A lányok is felteszik a pártát első nap. Úrvacsoravenni pártával mennek. Istentisztelet után mindenki hazamegy, és ebéd után rokonlátogatásra indul. Húsvét másodnapján reggel, ki milyen korán csak tud, elindul és mennek a kislányokhoz, nagylányokhoz locsolni a kisfiúk. Verset mondanak. Az egészen pici babát is megöntözik, tehát bemennek, hogy öntözzék meg, de ha nem engedi az anyuka, hogy megöntözzék, kikészíti és kiteszi az ágyra vagy a székre a kicsi lány ruháját, és a ruhát öntözik meg. A dédnagypapámtól származik ez a mondóka:
"Rózsavízzel öntözgetek,
Piros tojást szedegetek.
Éljen a ház szép rózsája,
Pici szívem ezt kívánja."
"Korán reggel felébredtem, messze-messze jártam.
Tündérország kiskertjéből rózsavizet hoztam.
Na, te kislány megöntözlek. Ma van húsvét napja.
Tündököljék a két orcád, mint a piros rózsa.
Az illatos rózsavíztől megnőnek a lányok.
A zsebemben is elférnek a piros tojások."
Viszóczky Ilona: Nagyon érdekes, hogy a régi paraszti kultúrában más rendje volt a húsvéti ajándékoknak, mint ma, amikor a gyerekeket csokitojással, csokinyuszival ajándékozzuk meg. A keresztszülők és a keresztgyermekek között volt ajándékozás. A keresztmama készítette el hímes tojást és azzal ajándékozta meg a keresztgyereket. Vagy a keresztszülő korozsma (Öltözet, amelyet a csecsemő a keresztszüleitől kapott.) ajándékot adott. Például Mezőkövesden a matyóknál a kisfiúknak, kis ingecskét gatyával együtt készítettek. Ez egy speciális szabású darab volt, amely a férfiak lobogós ujjú ingjének mintájára készült. Szép hímzéssel is díszítették, és korozsmaingnek is nevezték. A kislányok is kaptak a keresztmamától ilyenkor öltözetet. Ez általában az öt-hatéves, már iskolába készülő gyerekek részére adott keresztszülői ajándék volt. A kislányoknak korozsmaruha járt, ahogy Mezőkövesden nevezték. A férjem, Viga Gyula kilencvenes évekbeli gyűjtéséből szeretnék idézni egy nagyon szép locsolóverset, amely egészen sokáig fönnmaradt, és a gyerekek is megtanulták.
"Megrendült a világ és elsötétedett
Midőn Krisztus urunk a keresztfán szenvedett.
Sírtak a tanítványok, zokogva siratták,
Mint a hű, gyermekszerető édesanyját.
De harmadnapra megnyílt a sír szája.
Kilépett belőle az élet királya.
Ezzel mutatta meg, hogy lesz feltámadás.
Feltámadt Krisztus húsvét ünnepére.
Dicső koronája fénylik a fejébe.
Eljöttünk e háznak megtisztelésére
Ha a házigazdának nem esne terhére
Váltsák meg a lányát. Kérem szeretettel,
Hadd öntsem meg fejét egy kis rózsavízzel!
Viruljon orcája mindennap szépséggel!
Áldja meg az Isten friss, jó egészséggel!"

Hírek
A református emlékezet helyei címmel rendeznek református kegyességi konferenciát április 21-én és 22-én, pénteken és szombaton Sárospatakon, a Teológiai Akadémián.

A szervátültetések gyakorlatának fejlődéséről és etikai vonatkozásairól tart előadást dr. Máthé Zoltán április 20-án, csütörtökön 19 órakor Budakeszin, a Fő utca 159. szám alatti Kálvin teremben.

Bartók István tart előadást a reformáció idejében kialakult magyar szaknyelvi kifejezések felekezeti vonatkozásairól április 20-án, csütörtökön 16 órakor Budapesten, a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karán, a Reviczky utca 4. szám alatti díszteremben.

Barakk-dramaturgia címmel beszélget Visky András drámaíróval Galambos Ádám teológus április 19-én, azaz ma este 19 órakor Budapesten, a Petőfi Irodalmi Múzeumban.

Arcok és szivárvány címmel rendeznek tanulmányi napot a Sárospataki Református Teológiai Akadémián a migrációról április 19-én, ma este 18 óra 45 perctől és holnap 15 órától.

A 24. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivált április 20. és 23. között tartják Budapesten, a Millenárison. A Magyar Bibliatársulat és a Kálvin Kiadó a B épület 24-es standján kedvezményes vásárlási lehetőséggel várja az érdeklődőket.

Ellis Potterrel beszélget Izsák Norbert április 21-én, pénteken 20 órától Budapesten, a Dessewffy utca 18-20. szám alatti D18 Kávézó és Könyvesboltban. A beszélgetés címe: Hogyan lettem zen buddhista szerzetesből Krisztus követője?

Norvég irodalmi estet tartanak április 23-án, vasárnap 16 órától Budapesten, a Pestújhelyi református templomban.

A Tabulatúra Régizene Együttes következő találkozóján Heltai Gáspár száz fabulája című művéből ad elő Szalóczy Pál április 24-én, hétfőn 19 órakor Budapesten, a Szilágyi Dezső téri református templomban.

Az Érdi Kamarazenekar és a MediCantare Leánykar ad hangversenyt április 22-én, szombaton 17 órakor Érden, a Kálvin téri református templomban.

Huszár Gál liturgiája szerint tartanak úrvacsorás istentiszteletet április 22-én, szombaton 16 órakor a Debreceni Kistemplomban.

Fekete Ágnes áhítata:

"Mikor aztán megebédeltek, monda Jézus Simon Péternek: Simon, Jónának fia: jobban szeretsz-e engem ezeknél? Monda néki: Igen, Uram; te tudod, hogy szeretlek téged! Monda néki: Legeltesd az én bárányaimat!" János 21,15

Jézus ezzel a húsvéti kérdéssel azt mondja el először, hogy a szeretet kérdése visszavezet minket a gyerekkorba, szüleinkhez. A szeretet az eredetünk kérdése. Szeretethiányunknak története van. Oda vezet bennünket, ahonnan jöttünk. Simon, te, aki Jóna családjában nőttél fel, akit ebbe a környezetbe helyeztelek, aki minden bizonnyal rengeteg kudarcot éltél át Jóna mellett, szeretsz-e engem mindennél jobban? Alig van ember, aki nem mondaná el manapság, hogy mennyi sérülést szerzett gyerekkorában. És tényleg így van. A szüleink által meg nem oldott konfliktusokat cipeljük magunkkal, és ha nem tudjuk megoldani, akkor majd a gyerekeink is viszik tovább, és ez a szeretethiány, ez az egész nagy baj csak adódik tovább nemzedékről nemzedékre. Hány dráma, hány filmsorozat szól erről! A szülők megoldatlan lelke, a szülők képtelensége a szeretetre vándorol nemzedékről nemzedékre, mint valami végeláthatatlan átok sor mennek a dolgok Jónáról Péterre, és így tovább.
De most megállít bennünket is Jézus: Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem sokkal jobban, mint bárkit? Tudsz-e kapcsolódni ahhoz a szeretethez, amely nem földi, nem ilyen adok-veszek stílusú, nem arról szól, hogy megjátszom magam, hanem az a szeretet, amit a kezem sebeiből látsz. Szeretsz-e engem mindenkinél jobban?
Ez azt jelenti, hogy a szeretet először is értékrend kérdése. A szeretet először is sorrend. És ha a szeretetünkben nem Isten van az első helyen, akkor képtelenek vagyunk kiszállni ördögi köreinkből. Jézus ezt kérdezi tőlünk: ki akarsz-e lépni azokból a körökből, amikre rá lettél állítva?
Itt Jézus a lehető legmagasabbra teszi a lécet Péter számára: Szeretsz-e engem mindenkinél jobban, és nem embereket kedvelő, hanem isteni szeretettel?
Pétertől akkor kérdezi ezt, miután háromszor megtagadta őt. Egy hatalmas kudarc után van. Úgy tűnik, hogy Jézus számára a kudarcok alkalmas terepet jelentenek az életváltozásra. Szükség van a kudarcokra – ott tudunk tükörbe nézni. Ilyenkor alakul ki az értékrendünk! Ilyenkor derül ki, mi a fontos, mi az értékes nekünk. Péter Jézus kemény kérdésére ki tudta mondani: Igen Jézus, én kedvellek, emberi szeretettel szeretlek, de nem tartok ott, ahol kellene… Belenézett a tükörbe, és megmondta, itt tartok. A szeretet nem ott születik meg, ahol szépen mosolyognak, ahol sokat tesznek, hanem ott, ahol leveszik az emberek a maszkjaikat. Isten megáldja ezeket a tisztázó döntéseinket! Megáldja, ha az Ő értékrendje mellett döntünk! Adja Isten, hogy engedjük magunkat formálni! Ámen.