Két szeretet, két rátalálás
Az első istentisztelet után, amit tartottam, az első egyházközségben, ahol lelkészkedtem, odajött hozzám egy lány. Még most emlékszem a térdig érő kék pulóverére. Ezt mondta:…
Az első istentisztelet után, amit tartottam, az első egyházközségben, ahol lelkészkedtem, odajött hozzám egy lány. Még most emlékszem a térdig érő kék pulóverére. Ezt mondta: Örülök a beszédednek, féltem, hogy egy női lelkész jön ide, és mindig a szeretetről fog prédikálni. Én akkor azt válaszoltam, ne félj, tőlem nem fogsz a szeretetről hallani.
Mert sok csöpögős beszéd hangzik el, miközben a szeretet olcsó fogyasztási cikké válik. Telt múlt az idő, és ma sokszor beszélek a szeretetről, éppen azért, mert tisztázni kell a szavakat.
Egy kedves kollégám, amikor felolvasta egyszer a szeretet nagy parancsát, mindenki megdöbbenésére egy betűt kicserélt, és azt mondta, talán így jobban érthetőek ezek a mondatok: Keresd az Urat teljes szívedből, lelkedből, és keresd a felebarátodat.
Mert végül is nem ez a szeretet?
Isten nem akart olyan gyönggyel díszelegni, amelyből hiányzik egy szem, és megkereste. Nem akarta a foghíjas nyájat pásztorolni, hanem elment az elveszett után. A szeretet igazi lényege ez a rábukkanás: elindult a samaritánus, rábukkant egy félholtra vert emberre, és meglátta benne az embert. Talán Isten szeretete ott érhető tetten, amikor rá-rá döbbenünk, hogy itt is – ott is jelen volt és van. Különösen akkor, amikor nem is gondolom.
Ezt a rátalálást feltétlen keresztezi egy a másik felfedezés is: észreveszem a másik embert, aki olyan, mint én vagyok: se jobb, se rosszabb. Ott volt eddig is mellettem, a szomszédságban valahol. De nem láttam meg őt igazán. E két szeretet két rátalálás kereszteződése a Menny.
Az a földön túli szeretet, amely nem elvár, nem akar, hanem keres.
Kerestem az almák között is. Rábukkantam egyre, amely éppen szív alakban kapott árnyékot. Nem ilyen a mi szívünk is? Éppen életünk árnyékai újítanak meg minket, ott bukkanunk rá a szeretet lényegére, amely nem ismeri a kettősséget, a viszonzást.
2021. október 31. – Évközi 31. vasárnap
Az írástudó erre azt válaszolta: „Valóban, jól mondtad, Mester, hogy ő az Egyetlen, és hogy rajta kívül nincs más. És azt is, hogy őt teljes szívünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből szeretni, embertársunkat pedig úgy szeretni, mint saját magunkat,
többet ér minden égő vagy véres áldozatnál.”
Jézus az okos felelet hallatára megdicsérte: „Nem jársz messze Isten országától.” Ezután több kérdést már nem mertek neki föltenni.
Mk 12,28b-34
Az első istentisztelet után, amit tartottam, az első egyházközségben, ahol lelkészkedtem, odajött hozzám egy lány. Még most emlékszem a térdig érő kék pulóverére. Ezt mondta: Örülök a beszédednek, féltem, hogy egy női lelkész jön ide, és mindig a szeretetről fog prédikálni. Én akkor azt válaszoltam, ne félj, tőlem nem fogsz a szeretetről hallani.
Mert sok csöpögős beszéd hangzik el, miközben a szeretet olcsó fogyasztási cikké válik. Telt múlt az idő, és ma sokszor beszélek a szeretetről, éppen azért, mert tisztázni kell a szavakat.
Egy kedves kollégám, amikor felolvasta egyszer a szeretet nagy parancsát, mindenki megdöbbenésére egy betűt kicserélt, és azt mondta, talán így jobban érthetőek ezek a mondatok: Keresd az Urat teljes szívedből, lelkedből, és keresd a felebarátodat.
Mert végül is nem ez a szeretet?
Isten nem akart olyan gyönggyel díszelegni, amelyből hiányzik egy szem, és megkereste. Nem akarta a foghíjas nyájat pásztorolni, hanem elment az elveszett után. A szeretet igazi lényege ez a rábukkanás: elindult a samaritánus, rábukkant egy félholtra vert emberre, és meglátta benne az embert. Talán Isten szeretete ott érhető tetten, amikor rá-rá döbbenünk, hogy itt is – ott is jelen volt és van. Különösen akkor, amikor nem is gondolom.
Ezt a rátalálást feltétlen keresztezi egy a másik felfedezés is: észreveszem a másik embert, aki olyan, mint én vagyok: se jobb, se rosszabb. Ott volt eddig is mellettem, a szomszédságban valahol. De nem láttam meg őt igazán. E két szeretet két rátalálás kereszteződése a Menny.
Az a földön túli szeretet, amely nem elvár, nem akar, hanem keres.
Abban az időben: Egy írástudó megkérdezte Jézustól: „Melyik az első a parancsok közül?” Jézus így válaszolt: „Ez az első: Halld, Izrael! Az Úr a mi Istenünk, az egyetlen Úr. Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből! A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat! Ezeknél nincs nagyobb parancsolat.”
Kerestem az almák között is. Rábukkantam egyre, amely éppen szív alakban kapott árnyékot. Nem ilyen a mi szívünk is? Éppen életünk árnyékai újítanak meg minket, ott bukkanunk rá a szeretet lényegére, amely nem ismeri a kettősséget, a viszonzást.
2021. október 31. – Évközi 31. vasárnap
Abban az időben: Egy írástudó megkérdezte Jézustól: „Melyik az első a parancsok közül?” Jézus így válaszolt: „Ez az első: Halld, Izrael! Az Úr a mi Istenünk, az egyetlen Úr. Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből! A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat! Ezeknél nincs nagyobb parancsolat.”
Az írástudó erre azt válaszolta: „Valóban, jól mondtad, Mester, hogy ő az Egyetlen, és hogy rajta kívül nincs más. És azt is, hogy őt teljes szívünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből szeretni, embertársunkat pedig úgy szeretni, mint saját magunkat, többet ér minden égő vagy véres áldozatnál.”
Jézus az okos felelet hallatára megdicsérte: „Nem jársz messze Isten országától.” Ezután több kérdést már nem mertek neki föltenni.
Mk 12,28b-34
