Aki szeret, az szenved
Aki szeret, az szenved. Vagy így vagy úgy, de szenvedéssel jár a szeretés. Nincs más út. Csupán az a kérdés, hogy el tudjuk-e fogadni az…
Aki szeret, az szenved. Vagy így vagy úgy, de szenvedéssel jár a szeretés. Nincs más út. Csupán az a kérdés, hogy el tudjuk-e fogadni az életnek ezt a természetét. Vagy inkább azt az elénk vetített világot ragadjuk meg, amelyben jól szeretnénk magunkat érezni. Akkor ez a világ körülöttünk forog és forog és forog. Az lesz a cél, hogy mindent a lehető legkényelmesebbre, legpraktikusabbra, leginkább elérhetőre cseréljünk. A szenvedés melléktermék, hiba a rendszerben. Akkor minden kérdés leegyszerűsödik erre: Nekem jó vagy neked jó?
De az ember nem erre lett kitalálva. Mindenki a szíve mélyén érzi: oda kell magam adnom a másiknak, és az ő tükröződésében leszek igazán boldog. Jézus ezt az utat tette egészen radikálissá.
Szabad-e erről ma beszélni? Szabad szomorú dolgokat is mondani? Lehet az, hogy a filmben nincs happy end? Jaj, hányszor megkaptam: miért nem írsz vidámabb dolgokról? Mert az igazság gyakran fájó. Mert a szeretet nem spórolhatja meg a szenvedést. De ne hangozzék el olyan szó, amely csak károgás! Ne lengessük csak a sötét lobogót! Olyan beszédre van szükség, amely bár szomorú, de igaz!
Amikor beszólítottak abba a bizonyos irodába, és meghallottam a szót: „megszüntetem megbízatásodat”, emlékszem, megfordult velem a szoba. Biztosan érzékelhettem, hogy semmi értelme sincs semmilyen küzdelemnek, mert az az oroszlán és a kisegér harca lenne. Teljesen eszköztelenül, úgy álltam ott, mint egy játéklap, amelyet már kijátszottak. Akármit tesz, le kell mennie a játékasztalról. Egy ima hagyta el akkor a számat: Uram, mit kell most mondanom? Biztosan van egy szó, aminek éppen most el kell hangoznia. De mi? Akkor kicsúszott a számon: „Az Úr adta, az Úr vette, áldott legyen az Úr neve.” Nem tudom honnan érkezett, de azóta is ebből élek.
A szeretet mondja ezt bennünk: Mindent az Égből kapunk. Aki adta, el is veheti. Miért ne tehetné meg? Ha nem automata gépből kaptuk az életet, mint egy pohár kakaót, akkor hála érte! Akár adja, akár veszi. Ha konfliktus van, ha irtózatos küzdelem közepén állunk: Ő adta ezt is. Ő veszi el ezt is. Ebben a szabadságban tudjuk csak Jézust követni. Ha Őt, a teljes szeretetet leteperhették, akkor ebben a passióban vesz részt ma is mindenki, aki ugyanezt a szeretetet megéli. Mi más történhetne a nyájjal, mint az, ami a pásztorral? Ha Ő ezt akarta, ezt megélte, akkor legyen ez velem is! Minden rendben van így is. A szeretet nem mazsolázza ki a jót. A szeretet meri észrevenni az élet mélységeit, és ha hívják, még azokban is elmerül, mert szeret. A szeretet nem fél a konfliktustól, az egymásnak feszüléstől. Még ezek is lehetőséget adhatnak ahhoz, hogy a szeretet erősebb legyen.
2022. augusztus 14. – Évközi 20. vasárnap
Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon. Keresztséggel kell megkereszteltetnem. Mennyire várom, hogy ez beteljesedjék! Azt gondoljátok, azért jöttem, hogy békét hozzak a földre? Mondom nektek, nem azt, hanem szakadást. Ezentúl, ha öten lesznek egy házban, megoszlanak egymás között: három kettő ellen, és kettő három ellen. Szembekerül apa a fiával és fiú az apjával, anya a lányával és lány az anyjával, anyós a menyével és meny az anyósával.” Lk 12,49-53
(Kép: Julia Stankova)
