2008-07-30

Fekete Ágnes: Áldás békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnest, az adás szerkesztőjét hallják. Sokszor gondolkodunk, mennyiben különbözik mai korunk minden eddiginél. Vajon az, hogy benne élünk, nem tesz-e bennünket vakká, és túlságosan sötét szemüvegben látjuk a dolgokat. Biztosan mindig voltak szörnyűségek, és az is biztos, hogy a maga idejét senki nem tudja jól megítélni. Az azonban valószínű, hogy egy korszak sem volt még, amiben ennyire féltenünk kellett volna legbensőbb köreinket, amelyik ennyire a legszemélyesebb énünket támadta volna meg a hatalom eszközeivel. Egyik ismerősünk nagyon magányosnak érezte magát, és egy újság párkereső hirdetésére válaszolt. Kapott is egy sms-t, majd sms-ben tologatta a képzelt hölgy a találkozó választott időpontjait, mire kiderült, hogy emelt szintű díjjal fizetett minden üzenetért, és csak egy pénzszerző becsapás volt az egész. Ezt ma büntetlenül lehet csinálni. Ugyanakkor, ha csecsemő gyermekemet gerince védelmében mózeskosárban szállítom az autóban, megbüntetnek, mert az megfizethető biztonság. De büntetlenül lehet családokat szétzilálni, lehet az ember legalapvetőbb bizalmi körét izzé-porrá zúzni. Nagyon féltenünk kell lelkünk, szeretetünk, életünk legmélyét, a családot. Nem felszisszennünk kell, megdöbbennünk, hanem teljes erővel védenünk kapcsolatainkat. Most egy nagycsaládos anyukát hallhatnak, aki az érdi Ága-boga Egyesületet vezeti, és a nemrég megtartott Nagycsaládosok Országos Konferenciáján vett részt. Ott arról is beszélgettek, vajon mire kell vigyáznunk a családban. Mit tehetünk azért, hogy ép lelkűek maradjunk? Mit köszönhet a társadalom a családnak? Ezekről a kérdésekről tartották a NOE konferenciáját, és ezekről beszélgettem Kardosné Gyurkó Katával, aki a konferencián túl saját hitéről is vall.

Kardosné Gyurkó Kata: Arról beszélgettünk, hogy mi a különbség azok között, akik családban nőttek fel és akik szövevényes családi kapcsolatokkal rendelkeznek.

Fekete Ágnes: Ezt most így nevezik?

Kardosné Gyurkó Kata: Patchwork családoknak nevezik azokat a családokat, ahol például az igazi apukát egy mostohaapa követte, akinek egy előző házasságából már volt gyereke. Egy gyermeknek nagyon sokszor szövevényes kapcsolatokkal kell megküzdenie. Ami számomra sokkoló volt: az én szüleim is elváltak, amikor 8 éves voltam, és mindent, amit elmondtak arról, hogy a gyerekek hogyan élnek át ilyen helyzeteket, stimmelt nálam. Azok a gyerekek, akiknek elválnak a szülei, nagyon sok olyan szót megismernek, amit más gyerekek nem, felnőttes ismereteik vannak: gyerektartás, válóper, élettársi kapcsolat. Ezek számukra természetes szavak, míg az én gyermekeimnek fogalmuk sincs, hogy miről beszélünk.

Fekete Ágnes: Egyfajta koravénség jellemzi ezeket a gyerekeket, egyszerre felnőttesek és gyerekesek.

Kardosné Gyurkó Kata: A saját tapasztalatom az, hogy amint elváltak a szüleim, én megszűntem gyerek lenni, és inkább lelki társa voltam az édesanyámnak, mint gyermeke. Nem akarom bántani, mert felnőttem és feldolgoztam ezeket, de mivel nem békében váltak el a szüleim, gyakran hallottam a vitáikat, egymáshoz vágott, mérges szavaikat. Úgy nőttem fel, hogy végig magamban hordoztam azt, hogy egy sérült családból származom. Talán ez a mai társadalom problémája is: azok, akik sérült családból származnak, azt próbálják elfogadtatni másokkal, hogy ez a normális. Nálunk nem az történt, ami a szüleim házasságában, remélem, hogy át tudom lépni a szüleim hibáit. Sokkoló megtapasztalni azt, hogy ha megjelenik a szerető, akkor én teljesen feleslegessé válik a gyerek. Emiatt persze nem is akartam, hogy ott legyen az édesanyám mellett valaki, mert akkor nem én álltam a középpontban. Még most, felnőtt koromban is megfelelési kényszerrel küszködöm, ami szerintem azért van, mert nem volt édesapám. Ő nem akart hétvégi apuka lenni, ha néha- néha találkoztunk, akkor soha nem szólt rám, nem fegyelmezett. Két szülő együtt, egy anyuka és egy apuka, együtt erősek, és elbírják a terheket, fegyelmeznek, nevelik a gyerekeket: az ilyen családokban van iránymutatás.

Fekete Ágnes: A konferencián ilyenekről volt szó?

Kardosné Gyurkó Kata: Az egyik nap fő témája az volt, hogy mit köszönhet az egyén a családnak, a másik fő téma pedig, hogy mit köszönhet a társadalom a családnak. Ezeket a témákat kisebb csoportokban, szakemberek segítségével beszéltük meg. A kisebb csoportok különféle szempontok szerint közelítették meg ezeket a kérdéseket, és mindenki szabadon eldönthette, hogy melyik csoport munkájában akar részt venni. Volt például a média szerepe a családban, vagy miért jó házasságban élni. Ez utóbbi beszélgetést Radó Péter és felesége vezette, akik már húsz éve tartanak jegyesoktatást. Én ezen vettem részt, sajnos egyedül, mert a férjem még dolgozott. Sokan vagyunk, akik azt mondjuk, hogy a házasságunk alapja Jézus, a kőszikla, és ezért egy egész életen át tart. Van egy szeretet-forrás mögötte, ami segít akkor is elviselni a férjemet, ha beteg, rossz kedvű vagy kötekedő. Vannak olyan családok is, akik nem hívők, és mégis szépen élnek.

Fekete Ágnes: Bennük is egy igazi szeretet születik meg.

Kardosné Gyurkó Kata: Igen, szeretik egymást, és megértették azt, hogy a jó házasságért érteni kell. Beszélgettünk arról is, hogy a mai fiatalok nem mernek felnőni, nem mernek dönteni. Vannak 25 éves fiatalok, akik azt mondják, hogy még élni szeretnének, még szórakozni, és lehet, hogy már régen kifizette az autóját, de az életéről még nem mer dönteni. Nem meri eldönteni, hogy kit válasszon házastársának, vagy hogy egyáltalán válasszon-e. Ez talán sokszor a szülők hibája is, mert nem akarják, hogy a gyerekeik felnőjenek, sokáig fogják a kezüket. Nagyon sok képesség megszerezhető a családban: amikor kisgyerekek küzdenek egy játékért, és szinte vérre menő harcot folytatnak, akkor megtanulja a szülő például, hogy hogyan kezeljen stressz-helyzetet, ráadásul a tűrőképességét is edzi. A SOTE Magatartáskutatási Intézet kutatásából kiderült, hogy azok a férfiak, akik házasságban élnek, kétszer annyi ideig élnek, mint azok a férfiak, akik csak élettársi kapcsolatban. A férfiaknak valamiért fontos a papír, míg a nőket ez annyira nem érinti. Sokkal inkább az teszi beteggé a nőket, ha sok a problémájuk. Nekik fontos a jó munkahelyi kapcsolat, a légkör, hogy legyen alkalom beszélgetni, megvitatni az éppen aktuális kérdéseket. A barátnői beszélgetések nagy része éppen ezért is a férjekről, gyerekről szól: kibeszélik magukból a problémákat. Azoknak a hölgyeknek jobbak a kilátásai, akik ki tudnak alakítani ilyen kapcsolatokat, akiknek jó a munkahelyi légkörük. A kutatásokból az is kiderült, hogy ahol a férfiak végzettsége, keresete vagy szociális érzete magasabb, ott is alacsonyabb a halálozás. A nőknél ez az összefüggés sem mutatható ki, viszont ha a nők túl sokat várnak el a férjüktől, túl magasra teszik a mércét, és sokat piszkálják őket, akkor az csökkentik a várható időtartamot. Szó szerint a sírba visszük a férjünket azzal, ha túl sok elvárással fordulunk feléjük. Nem szabad zsörtölődni, amit meg is fogadtunk a házasságkötés alkalmával: "vele megelégszem".

Attól lesz jó egy házasság, ha a házastársak a párjuk boldogságát keresik, és azt akarják biztosítani. A házasság nem én-központú, hanem te-központú. Ez összefügg azzal is, hogy ha a párom boldog, akkor én sem vagyok elégedetlen. A saját példám is ezt igazolja: szeptemberben lesz két éve, hogy elindult az Ága-boga Egyesület. A gyerekek néha viccesen megjegyzik, hogy anya a főnök, mivel elég katonás vagyok: magamtól és másoktól is elvárok egy tempót, és mivel nincs munkahelyem, ezért az Ága-bogában élem ki magam. Mások is azt látták rajtam, hogy nagyon katonás vagyok, és azt gondolták, hogy biztosan otthon is én vagyok a főnök. A férjemnek nagyon sokat kellett küzdenie, mert sokat zsörtölődtem, és mindig azt hittem, hogy valamit csak úgy lehet csinálni, ahogy én azt elképzeltem. Tényleg türelmes volt sokszor, persze néha elveszítette a türelmét, de ma ott tartunk, hogy ő a főnök. Én vezetem az egyesületet, de itthon ő a család feje. Amikor Tiszamogyoróson nyaraltunk egy velünk egykorú házaspárral, a lányom megkérdezte az ő lányukat, hogy náluk ki a főnök. Valika azt válaszolta, hogy attól függ, hogy éppen ki van otthon. Luca erre büszkén kijelentette, hogy nálunk akkor is apa a főnök, ha nincs otthon. Ennek nagyon örültem, és persze a férjemet is, kenyérre lehetett volna kenni utána. Jót tett nekünk, hogy küzdöttünk ezért, mert így vagyunk boldogok. Korábban én sem voltam elégedett a helyzettel.

Fekete Ágnes: Egy kicsit túlzó ez a kifejezés – főnöknek lenni – de a férfiaknak szükségük van arra az érzésre, hogy irányító szerepük legyen a családban.

Kardosné Gyurkó Kata: Fontos nekik, hogy felnézzenek rájuk, hogy példamutató családapák legyenek, hogy eltartsák a családot, hogy tudjanak újdonságot mondani. Van néhány találó mondás: "Kérlek, fogadj el olyannak, amilyen vagyok, és akkor szebb leszek!" "Azok lesznek boldogok, akik megtalálják a mások szolgálatához vezető utat." "A boldogság a nehézségekből nő ki, nem pedig az állandó boldogságkeresésből." Ne gondoljuk azt, hogy egy függöny állandó keresése örömmel tölt el! Meg kell tanulnunk annak örülni, hogy élünk, meglátnunk, hogy ajándék a házastársunk, a gyermekünk még akkor is, ha néha szétszedik a házat.

Fekete Ágnes: Az ember néha megrémül attól a ténytől, hogy milyen mértékben fogy a lakosság Magyarországon. Remélem, jobbra fordul majd a helyzet egy nemzedék után, de vajon minek kell történnie ehhez?

Kardosné Gyurkó Kata: Most jöttek ki a KSH adatai, amelyek azt mutatják, hogy 16000 emberrel kevesebben vagyunk. Minden attól függ, hogy kinek mi az érdeke. A társadalom el fog öregedni, ha nem születnek gyerekek. Jelen helyzet szerint, beteg a társadalom: a fiatalok nem tudnak dönteni, úgy érzik, hogy nem fontos a gyerekvállalás, vagy ha fontos is, nehezen építenek ki párkapcsolatokat. Ezt gyógyítani kell, mert egyébként a társadalmunk tényleg megöregszik, azok a fiatalok, akik nem vállalnak gyermeket, 40-50 év múlva rádöbbenek, hogy nincs senkijük, arról nem is beszélve, hogy nem lehet tudni, ki fogja fizetni a mai dolgozóknak a nyugdíját. Gyógyításra van szükség.

Fekete Ágnes: Mi mindenképpen azt mondhatjuk, hogy Jézus az, aki gyógyítóként megjelenhet ebben a rendszerben.

Kardosné Gyurkó Kata: Nagy a káosz a világban. Megdöbbentő, hogy az ezoterikus dolgoknak milyen nagy a vonzerejük. A Bibliában pedig minden benne van: amikor bizonytalan vagyok abban, hogy melyik úton kell járnom, akkor a Szentlélek vezetésére van szükség. Bölcsességre és türelemre van szükségünk ahhoz, hogy ezt a világot el tudjuk viselni. Kegyelemből élünk, és ha az apró feladatokban is meglátjuk az értelmet, akkor nyer az egész életünk értelmet, és lesz tartalmas. Azért nincsenek családok, gyermekek, mert élvezeteket hajszolunk, aminek pedig az az oka, hogy nem találjuk meg az értékeket.

Fekete Ágnes: Az egyik baráti házaspárnak most született meg a negyedik gyermekük, és azt mondták, hogy ez a negyedik gyermek a legnagyobb óvó erő a többi gyermek számára a fogyasztói társadalommal szemben.

Kardosné Gyurkó Kata: Ez olyan értelemben mindenképpen igaz, hogy az ilyen gyerekek megtanulják, hogyan osztozzanak meg a javakon. Mi az unokatestvérektől sokat kaptunk, de a lányom nehezen is értékelte, ha valamit kapott. Bőségben élünk, szóval szükség lenne még néhány gyerekre. Reméljük lesz is még. Nálunk össze van tolva három ágy, ott alszanak a gyerekek. Esténként buli van, és onnan nem szabad senkit letaszítani. Közösségben gondolkodnak azok, akik nagycsaládban nőnek fel. Láttam egy kávéreklámot a tévében, aminek a szlogenjét mi egy kicsit átalakítottuk, és így mondjuk, hogy egy testvér a legtöbb, ami adható. Egy gyereknek mindenképpen ajándék, ha testvére van.

Fekete Ágnes: Ma, a hónap utolsó szerdáján egy istentiszteletre látogatunk el a budapesti fasori templomba, ahol a marosvásárhelyi Bustya Dénes hirdette az igét a Királyok első könyve 21. része történet alapján.

”Ekkor így szólt az Úr igéje a tisbei Illéshez: Eredj el Aháb, izraeli király elé, aki Samáriában lakik, és éppen a Nábot szőlőjében van, ahova azért ment, hogy birtokba vegye. Így beszélj hozzá: Ezt mondja az Úr. Öltél és még birtokot is szereztél? Azután így beszélj hozzá: Ezt mondja az Úr. Ahol a kutyák felnyalták Nábot vérét, ugyanott nyalják fel a kutyák a te véredet is.”

Bustya Dénes: Gyakran lehet az az érzésünk, ha rádiót hallgatunk, tévét nézünk, újságot olvasunk, az eseményekről tájékozódunk, hogy olyan, mintha nem lenne Isten, csak mi, emberek. A gonoszság feltartóztathatatlanul árad tovább, és Isten esetleg csak figyeli, hogy mi történik. Ezek az események nem Isten megengedése nélkül történtek. Vannak olyan dolgok, amiket Isten elrendel, amelyek másként nem is történhetnek. A kérdés csak az, hogy a gonoszt is Ő rendeli el? Itt nem elrendelésről, hanem megengedésről van szó. Isten megengedi, hogy diktátorok uralkodjanak, zsarnokok kerekedjenek a népek fölé, hazugsággal kormányozzanak, zsarolják a népet. Isten megengedi egy darabig, hogy ilyen dolgok is történjenek, de mindig jön fordulat. Ekkor így szólt az Úr igéje a tisbei Illésnek… Ezen a földön minden eseménynek van előzménye, és a mai igénk arra figyelmeztet, hogy minden gondolatnak, dolognak, tettnek van következménye is. Számolunk-e azzal, hogy egyetlen mondatunkkal vagy ártatlannak tűnő tréfánkkal mennyit ronthatunk mások életén, milyen következményei lehetnek egy-egy könnyen kimondott szónak. Egy tornaórán a tornatanár azt mondta egy kistermetű diáknak: "No, te kis töpörtyű, mit sürögsz-forogsz itt?" Ráragadt ez a név, és az iskola teljes ideje alatt mindenki töpörtyűnek szólította. Saját kezével vetett véget aztán az életének, és csak azt írta a búcsúlevélben, mit keressen az életben egy töpörtyű. Milyen gyakran előfordul az, hogy kimondunk egy szót, egy mondatot, és nem számolunk azzal, hogy milyen áradatot indítunk el meggondolatlan beszédünkkel vagy cselekedetünkkel. Nem szoktunk számolni a következményekkel, ezért mondjuk olyan gyakran: "Ha ezt el?bb tudtam volna…" Azt is tudjuk, hogy Ő nem siet, és nem késik el, mindennek megvan a rendelt ideje. Mi olyan türelmetlenek vagyunk sokszor, hogy inkább siettetjük a dolgokat, mintsem hogy kivárnánk. Amikor imádkozunk, akkor gyakran ott van a kéréseink mögött: " Add Uram, de mindjárt." Isten mindent a maga idejében tesz. Egy kedves anekdotát olvastam nem olyan régen. Valaki így imádkozott: Uram, nálad ezer esztendő annyi, mint egy perc, és Nálad a mennyiség sem számít. Nem számít – mondja Isten. Akkor adj egymillió Forintot nekem! – mondja az emberünk, mire Isten így felel: Várj egy percet! Mi sokszor türelmetlenek vagyunk, de nem vetünk ezzel számot, ezért mindent úgy akarunk érteni, ahogy nekünk a legjobb. Ha Isten azt mondja, hogy várj egy percet, akkor az tarthat egy egész életen át is, de mi hajlamosak vagyunk úgy érteni, hogy most, mindjárt. Nem is tudom, hogy hány éven keresztül imádkoztam azért, hogy a nagyobbik fiam felhagyjon a dohányzással, mert naponta két csomag cigarettát is elszívott. Magának is ártott vele, ráadásul nagyon sok pénzt kiadott cigarettára, amit értelmesebben is felhasználhatott volna. Nem hagyta abba, sőt, felemlegette, hogy én is dohányoztam korábban. Igazat kellett neki adnom, mert mielőtt az első gyermekünk megszületett, én is dohányoztam, de utána már nem akartam a gyerekeim tüdejét, levegőjét rontani, ezért abbahagytam. Erre mindig azt felelte, hogy ő még nem apa, majd ha az lesz, akkor ő is abbahagyja. Hát, apa lett, de nem hagyta abba rögtön a dohányzást, csak később. Akkor újra beláttam és megértettem, hogy Isten ideje más, és hogy Ő soha nem késik el.

Nekünk úgy tűnhet, hogy Isten feltűnése egy kicsit kései, hiszen Nábot már meghalt, és nem értjük, hogy miért nem szólt közbe hamarabb Isten, miért nem jelent meg egy angyal a város vénei és elöljárói, illetve a hamis tanuk előtt, hogy figyelmeztesse őket: Ártatlan vért ontanak. Testvéreim! Ne akarjuk Istent emberi értelműnkkel, logikánkkal, észjárásunkkal korlátozni, Ő nem szorul rá a védelmünkre. Elégedjünk meg azzal, hogy más Isten ideje, mint a mi időnk. Amikor kedves, nyíltszívű és szemű gyerekeknek mondjuk el az evangéliumi történetet, rögtön megkérdezik, hogy hol volt Isten Nagypénteken, miért nem szólt bele az eseményekbe. Még a tanítványok egyike is azon volt, hogy kézbe vegye az eseményeket, a kardjához nyúlt, de Jézus megállítja, mert azon az úton nem volt szabadulás. Jézus megállítja, és megkérdezi: Te akarsz védelmezni engem? Ha én úgy akarnám, akkor nem kérhetném az én Atyámat? Tizenkétezer angyal szállna mindjárt védelmemre, de hogy teljesedik be akkor a megváltás. Isten megakadályozhatta volna a nagypénteki eseményeket, de azoknak így kellett történniük. Az emberiség különben előbb-utóbb elfeledte volna, hogy Isten megakadályozta egy ártatlan próféta halálát. De azt, hogy a halálból támasztotta fel Jézust isteni erejével, nem felejtették el, sőt, minden vasárnapot Krisztus feltámadásának örömére ünnepelünk. Mi ennek az üzenete? Az, testvérek, hogy várjuk ki mindennek a végét. Ne csüggedjünk el, ha úgy látjuk, hogy a gonosz uralkodik ebben a világban, a társadalomban, a politikában, a nemzetek egymáshoz való viszonyában, a szegények gazdagok általi elnyomásában, a gyengék nyomorúságot szenvedésében. Mindez csak egy ideig tűnik úgy, aztán Isten közbelép. Kálvinnál olvashatjuk ezt a mondatot: Ami jót Isten ezen a világon véghez akar vinni, azt emberek gonosz szándékával valósítja meg. Micsoda óriási látás ez Isten titkaiba. Ugyanígy Luther mondása, amiben azt mondja: Az ördög is csak az Isten ördöge. Addig terjed a láncra kötött kutya hatalma, ameddig a lánc engedi. Milyen jó, hogy Isten a maga idejében, mindennek elhozza az ítéletét.

Isten azt parancsolja ebben a történetben Illésnek, hogy menjen el Aháb elé, aki Samáriában lakott. Ez egy konkrét parancs. Érthető módon, Illés nem nagyon kereste az Aháb királlyal való találkozást. Aháb felesége, Jezabel korábban halálra kerestette Illést, meg akarta ölni. Nekünk is vannak nemszeretem megbízatásaink. Például amikor el kellett menni az egyházügyi hivatalhoz engedélyt kérni, hogy az istentiszteleti helyet kimeszelhessük. Az ember mindig remegve ment be, de nem csak attól féltünk, hogy nem adják meg azt, amit kérünk, hanem attól is, hogy mindenféle dolgokkal fognak gyanúsítgatni bennünket. Érthető, hogy Illés nem kereste a találkozást, de Isten néha ilyen feladatokkal is megbíz bennünket. Mi nem mennénk el, Ő pedig nem enged be bennünket az oroszlánok barlangjába úgy, hogy Ő előbb ott ne lenne. Lehet az a Góliát állig felfegyverkezve, én a Seregek Urának nevével megyek ellened!

Ezt mondja az Úr: Öltél, és még birtokot is szereztél? Kérdőjel van a mondat végén, mintha Isten maga is csodálkoznék. Hamisság és még ölés is? Ha azokat a vagyonbevallási szerződéseket, amelyek az utóbbi években olyan divatosak lettek, előszednénk, bizony sok mindenkiről kiderülne, hogy hamissággal szerezte a maga birtokát.

A jezréeli vének üzenete csak annyi volt: megköveztetett. Személytelen. Isten azonban nevén nevezi az elkövetett bűnöket és az elkövető bűnösöket. Ahábnak meg kellett tapasztalnia, hogy a Mindenható mindenről tud. "Öltél."

Ahol a kutyák felnyalták Nábot vérét, ugyanott nyalják fel a kutyák a te véredet is. Csak egy fejezetet kell továbblapoznunk a Bibliában, és máris olvashatunk arról a háborúról, amelyben Aháb meghal. Az akkori vértezet a mellkast és az altestet védte, és a kettő között volt egy védtelen lyuk. Véletlen lett volna az, hogy Ahábot pont ezen a helyen találta el az ellenség nyila? Ahogy mosták a király vérét, lecsorgott a patakba, jöttek az ebek, és felnyalták a király vérét. Pontosan az történt, amit Isten a próféta által előre megmondott. A bűn nem maradhat büntetés nélkül.

Egy mentség van csak, a bűnbánat, és Aháb végül bűnbánatra jutott: még ez az istentelen gyilkos, a másét elfoglaló király is. Amikor Aháb meghallotta, megszaggatta ruháját, testére zsákruhát öltött, böjtölt és csöndesen járt, kelt. Ekkor így szólt az Úr igéje a tisbei Illéshez: Látod, mennyire megalázta előttem magát Aháb? Kegyelmet kap, az élete végét még békességben élheti le.

Isten irgalma megmarad. Olyan jó, testvéreim, hogy ezzel fejezhetjük be, és hallhatjuk most a kegyelem üzenetét: Ha megvallod nyomorúságodat, szívedből megbánod bűneidet, kegyelmet nyersz a te irgalmas Uradtól, Istenedtől.
Ámen