2007-05-09

Fekete Ágnes: Áldás békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnest, az adás szerkesztőjét hallják.

Minden műsorunk végén bemondjuk telefonszámunkat, a 3331118-as budapesti számot, és mindig érkeznek is szép számmal hívások. Sok esetben a lelküket szeretnék kiönteni az emberek. A Református Egyháznak van egy külön missziója, amely azzal foglalkozik, hogy egy telefonkészülék mellett meghallgatják azokat, akik emberi szóra szomjasak. Ennek a száma 2010011. A misszió munkatársát, Révész Anikót hallják.

Révész Anikó: (telefoncsörgés) Telefon-lelkigondozás. Áldás békesség!

Fekete Ágnes: Tehát így köszöntök.

Révész Anikó: Igen, így. Amikor felvesszük a telefont, és azt mondjuk, hogy áldást, békességet, erre rögtön felkapja a fejét a hallgató. "Milyen köszönés ez?" Rögtön van egy téma, amiről beszélhetünk. Azzal, hogy így köszönünk, nem akarunk senkit semmire rákényszeríteni. Ha lehetőség van, akkor szívesen megvalljuk a hitünket, de kényszeríteni senkit sem szeretnénk. Áldást és békességet szeretnénk továbbadni annak, aki az élet legnehezebb helyzeteiben hív fel bennünket.

Fekete Ágnes: Jellemző az, hogy nagyon nehéz helyzetekből telefonálnak?

Révész Anikó: Jellemző, hogy akkor veszik fel a telefont, amikor már az utolsó szalmaszálnak maradtunk, de sok olyan hívásunk is van, amely a magányosságból fakad. Az emberek közösségre vágynak, és ha máshol nem találnak, akkor felhívnak bennünket. Ilyenkor egy listából ajánlani szoktunk közösségeket: ifjúsági körtől kezdve asszonykörig sok csoport elérhetőségét ismerjük és adjuk közre. Két éve eltemettünk egy asszonyt, akit sikerült egy gyülekezet közösségéhez kapcsolni. Otthonra talált abban a gyülekezetben, és nem győzte köszönni, hogy rajtunk keresztül új otthonra talált. Azzal hirdetjük magunkat, hogy hívhatóak vagyunk lelki, emberi, családi krízisek esetén, hitbeli, lelkiismereti kérdések megbeszélése miatt, és mivel így hirdetjük magunkat, ennek megfelelően keresnek meg bennünket. A legújabb probléma a munkanélküliség.

Fekete Ágnes: Szaporodnak a hívások?

Révész Anikó: Igen, de még mindig a magányosság, mint ok a jellemző. Nagyon sok magányos ember van, aki bezárkózik, talán önhibájából adódóan is, de nem talál vissza a közösséghez. Némi statisztikát vezetünk: 20 év alatt 20 ezer hívásunk volt. A telefonhívások okai gyakoriságukat tekintve a következő sorrendbe állíthatóak: magányosság, családi problémák, nagyon sok információs kérdésünk van. Információs kérdésnek nevezzük azokat a kérdéseket, amelyek esetében a kérdező valahonnan valahova el akar jutni. A hitbeli kérdések nagyon jellemzőek. Kapcsolatban állunk a világi telefonos-lelkisegélyszolgálattal is: ők a hitbeli kérdéseket filozófiai kérdésnek nevezik. Sok esetben átirányítanak egy-egy hívást hozzánk.

Fekete Ágnes: Világi lelkisegély alatt azt kell érteni, hogy nem egyházi szervezetek is végeznek telefon-lelkigondozást. Tehát van egy közösség a telefon-lelkisegélygondozások között?

Révész Anikó: 36 lelkisegélyszolgálat működik az országban, amelyek egy közösséget alkotnak. Ez a közösség beletartozik a nagy Nemzetközi Lelkisegélyszolgálatok Szövetségébe, amelynek mi is tagjai vagyunk.

Fekete Ágnes: Annyira érdekes, hogy ilyen sok szervezet foglalkozik telefonos lelkigondozással. Ez azért van, mert ez egy jó csatorna? Az emberek az anonimitást jobban kedvelik?

Révész Anikó: A mai korban ez már divattá vált. 20 évvel ezelőtt, amikor a mi szolgálatunk is alakult, még nem volt ennyire bevett dolog, hiszen még telefonvonal sem volt sok helyen. A rádióba és televízióba is be lehet telefonálni, és halljuk, hogy szükség van erre. Szükség van arra, hogy az ember emberre találjon, és ne gépre, mint a legtöbb mai helyen, ahol gépi hangot hall az ember, amikor fogadják a hívását. Itt egy ember ül, aki odafigyel a másik problémájára, igyekszik nem csak hallgatni, hanem meghallgatni is. A közmondás is azt mondja: hallgatni arany. Meghallgatni még jobb.

Fekete Ágnes: Hogyan indult ez az egész? Ki kezdte el a világon?

Révész Anikó: Egy angliai Samaritánus nevű szervezet.

Fekete Ágnes: A magyar református telefon-lelkigondozás önkéntesekkel dolgozik. Hogyan működik ez?

Révész Anikó: Most már 22 éve működik a szolgálat, annak idején még a szocializmusban indult. Kezdetben a Kálvin téri gyülekezet bocsátott a szolgálat rendelkezésére egy pici szobát, és csak hétvégén működött. Aztán 1990-től önálló irodát is kaptunk, ettől kezdve minden este működött a szolgálat. Minden este hívható 17-től 21 óráig a szám: 2010011. Olyan is volt, hogy az egyik ügyelő éjszakára bent maradt, és akkor is kapott hívásokat. Természetesen felvette a telefont. 17-től 21 óráig várjuk azoknak a hívását, akik emberekre vágynak, arra, hogy megbeszéljék a problémáikat.

Fekete Ágnes: Személyesen voltak nehéz hívásaid?

Révész Anikó: Volt olyan, hogy valaki belekiáltott a telefonba, hogy eldobja az életét. Mivel ez egy olyan hívó volt, akivel már korábban tartottuk a kapcsolatot, tudtam, hogy ez csak egy pillanatnyi krízisállapot, és mivel a számát is tudtuk, visszahívtam. A második hívás már egészen másképpen zajlott le. Meg is bánta, amit korábban mondott.

Fekete Ágnes: Ezek nagyon nehéz helyzetek lehetnek lelkileg.

Révész Anikó: Igen, de erre fel kell készülnünk. Van úgy, hogy egy eset hordoz bennünket napokig, és kezelni kell a lelkünkben. Imádkozunk a hívókért. Azokat a hívásokat veszem nehezen, akik nem vesznek komolyan bennünket. Van úgy, hogy tinédzserek hívnak fel bennünket, és hallom, hogy a vonal végén nevetgélnek: tudják, hogy ez egy lelkisegély, és mi meghallgatjuk őket, és viccelődnek. Ez a könnyebb eset. A nehezebb, amikor káromkodnak vagy gúnyolódnak: ez elég nehéz. Odaszánjuk az időnket, energiánkat és játékká teszik ezt a dolgot.

Fekete Ágnes: Hogyan oldod ezt fel?

Révész Anikó: Én, mint lelkész, tisztában vagyok azzal, hogy ez a fajta kínálat nem kell mindenkinek. De ezt maga az Úr Jézus is átélte annak idején. Neki sem örült mindenki, volt, aki megostorozta, és ehhez képest a mi részünk nem a testi szenvedés, hanem a lelki, de ez is tud fájni az embernek.

Fekete Ágnes: Az önkéntesekről hallhatnánk pár szót, hiszen itt nem fizetett alkalmazottak dolgoznak?

Révész Anikó: Az egyetlen fizetett alkalmazott én vagyok. Adminisztratív és szervezési feladatokkal vagyok megbízva, az összes többi munkatársam önkéntes.

Fekete Ágnes: Hány ember vesz részt ebben a szolgálatban?

Révész Anikó: Jelenleg 13-an vagyunk, mindenki gyülekezethez tartozik. Erre kiképzett munkatársak, egészségügyi dolgozók, szociális munkások, lelkészek, pedagógusok, az élet különféle területeiről, de inkább az idősebb korosztályból.

Fekete Ágnes: Talán jobban van idejük erre, nem? Végül is 5-től 9-ig ott kell ülni egy hónapban nem is egyszer.

Révész Anikó: Vannak nyugdíjasaink és aktív dolgozóink is. Van, aki még munka mellett is vállalja ezt. A szám 2010011.

Fekete Ágnes: Az egyházban, amint hallottuk is, általában az idősekre lehet számítani, de hála Istennek, nem mindig. Nagyon jó olyan fiatalokat hallani, akiknek komoly elszánásaik, terveik vannak. Most egyetemistákat fogunk hallani.

Ebben az évben is megrendezték az Országos Tudományos Diákköri Konferenciát. Több ezer diák készített országszerte dolgozatokat mindenféle tudományágban. Két teológushallgató is szép eredményt ért el. Csűrös András első helyezést Budapestről, Petró László pedig harmadik helyezést Debrecenből.

Petró László: Az Országos Tudományos Diákköri Konferencia egy kétévente tartandó verseny, elég magas színvonalú. Több szekcióval is rendelkezik, ezek közül egyik a társadalomtudományi ismeretek, ebből az egyik volt a vallástudományi szekció, amelyben igen színes és népes tábor gyűlt össze az idén. Hogyan lehet a versenyre eljutni? Írni kell egy dolgozatot: talán nem baj, ha valamilyen aktualitása van a dolognak. A helyi tanulmányi bizottság összeül, és kérdéseket tesznek fel a dolgozatról. Egy intézmény több versenyzőt is indíthat. Az idén a mi egyetemünkről 4 hallgató jelentkezett, abból a Tanulmányi Bizottság 3 dolgozatot ítélt alkalmasnak.

Riporter: Mi történik az országos döntőben Pécsett?

Petró László: A dolgozatokat el kell küldenünk, amit két bíráló írásban bírál. Általában igyekeznek két különböző egyetemről bírálni. Az én dolgozatomat például két filozófus bírálta. Pécsett már csak a szóbeli fordulóra kerül sor. Ez egy háromnapos rendezvény, igy mindenkinek van megfelelő lehetősége arra, hogy bemutassa a dolgozatát 20 percben, illetve 10 percben válaszoljon a zsűri és a hallgatóság által feltett kérdésekre.

Riporter: Az Ön dolgozata a keresztyén ember szabadságáról szól két történelmi korszak aspektusából. Az egyik a Bocskai-szabadságharc, a másik az ’56-os forradalom és szabadságharc. Miért éppen ezt a témát választotta be?

Petró László: Elkötelezett ember vagyok a magyar történelem eseményei iránt, a másik ok pedig egy sajátos szabadságértelmezés. Keresztyén emberként az ember mindig ugyanazt hallja: a keresztyén ember szabad, de közben mit lát. Azt látja, hogy mások valóban azt tesznek, amit akarnak. Ezért is nyúltam a szabadság témához másodrenden. Igyekeztem a korlátolt szabadságot elvetni, ugyanakkor arra is törekedni, hogy a korlátok nélküli szabadságot is elvessem. A szabadságot egyfajta renddel próbáltam összehozni. Véleményem szerint a szabadság akkor értékes és hasznos, ha az ember tudja felelősségteljesen használni. Ilyen aspektusból vizsgáltam a Bocskai-szabadságharcot és az 1956-os forradalmat és szabadságharcot.

Riporter: És mit lehetett megállapítani?

Petró László: Akkor volt igazán szabadság, amikor megvolt a béke is. Bocskainál a szabadság és a béke olyan fogalmak, amelyek egymást támogatják, mintha ez a béke lenne a szabadság rendje. Véleményem szerint nem az jelentette Bocskai számára a szabadságot, amit valaki fegyverrel és erőszakkal ki tudna, és ki akarna vívni, ha lehetősége lenne rá. A szabadságot ajándékba kapja az ember. Örökségbe megkaptuk azoktól a szabadságot, akik értünk akár az életüket, a vérüket is feláldozták.

Csűrös András: Csűrös András Jakabnak hívnak. Egy 20. századi egyháztörténeti munkát végeztem, amely Papp Béla életéről és ellenállásáról szólt. Jól esett, nem csak nekem, hanem a dolgozat témájának, a lelkipásztor hozzáállásának, annak, amit képviselt, az első hely. Meggyőződésem, hogy ezért született, eszköz voltam az egészben.

Fekete Ágnes: Mi vonzott ebben az emberben?

Csűrös András: 1907-ben született és 1957-ben halt meg, illetve tűnt el. A ’30-as években részt vett a Magyar Út nevű havi, majd kéthetenként megjelenő lap szerkesztésében, mint laptulajdonos. Vácon és Karcagon volt gyülekezeti lelkész. Az egész pálya 1951. október 24-i zsinati ülésszakra domborodik ki, amikor ő és Szabó Imre esperes munkálkodnak: többen puccsnak nevezik, de sikerül egy kicsit nehéz helyzetbe hozni az akkor már őrségváltáson túljutott egyházi vezetőket.

Fekete Ágnes: Tehát már a kommunista hatalom helyezte oda a püspököket.

Csűrös András: Igen, és ekkor eltávolítják Papp Bélát és Szabó Imrét is. Ezt követi a teológiák bezárása, a missziói szabályrendelet, és észrevehető, hogy már nincs komoly ellenzék.

Fekete Ágnes: Azért az döbbenet, hogy csak két ember alkotta az ellenzéket, nem?

Csűrös András: Nem hiszem, hogy nem maradtak értékelvű emberek a zsinatban, csak két vezető személyiséget kikapcsoltak. Az egyiket így, a másikat úgy, ez is érdekes kérdés. Szabó Imrét Bújra küldik, a "fegyházmegyébe", Papp Béla pedig a váci fegyházba kerül.

Fekete Ágnes: És vajon miért nem ő volt az, aki nem tudta egy könnyebb ítélettel megúszni ezt az egészet?

Csűrös András: Sokoldalú ez a dolog: 1949-től kezdve figyelték meg, mert felszólalt az iskolák államosítása ellen, a szövetkezetek ellen, bátor kiállásával pedig felhívta a figyelmet saját magára. Berecky Albert és Szabó Imre között a viszony sokkal jobb volt, mint mondjuk Péter János és Papp Béla között. Péter János politikai pályára készült, hiszen 1949-től kezdve volt országgyűlési képviselő volt. Talán az volt a jó neki, ha minél határozottabban kiáll, csak nem az egyház mellett.

Fekete Ágnes: Neki ez egy politikai karrier volt, minél erősebben az egyház ellen tevékenykedni.

Csűrös András: Lehet, erre nem szeretnék igent mondani, mert egy kicsit bonyolultabbnak látom a helyzetet, de ez biztos, hogy közrejátszott. Szabó Imre egy idősebb lelkipásztor volt, és le is mondott az esperességéről, Papp Béla pedig semmiről sem volt hajlandó lemondani. Egy kicsit meg is vicceli a püspök urat, amikor a vonaton beszélgetnek november 17-én, és akkor mondja el Péter János, hogy mindenről le kell mondania. Papp Béla ellenállt, és nem akart lemondani, mire a püspök elkezdett arra utalni, hogy olyan is volt már, hogy lelkészek börtönbe kerültek. Papp Béla azt mondta erre, hogy olyan is előfordult már, hogy püspököket vittek börtönbe. Nekem nagyon szimpatikus volt, hogy egy ilyen feszült helyzetben, amikor tudja, hogy börtönbe fog kerülni, felül tud emelkedni a világ dolgain.

Fekete Ágnes: Az eltűnéséről mit tudunk?

Csűrös András: A magyar belügyi szervek semmit nem tudnak róla. 1957-ben tűnt el, 1961-ben pedig a belügyi szervek még mindig ezzel foglalkoztak. Egy ügynök írta a jelentésében, hogy eltűnt, ezt bizalmasan tudta meg feleségétől, aki kérte, hogy ez maradjon kettejük között. Finoman szólva sem maradt. Felsorolt pár példát a jelentésében, aminek az elterjesztését meg kellene akadályozni: például az öngyilkosságot. Aki a sorok között olvas, felteszi magának a kérdést, hogy miért ad tippeket. Persze különféle dolgokat kezdenek el híresztelni róla, azt is, hogy öngyilkos lett, de aki ismerte, az nem hitte el. Nem erre vezet az életútja.

Fekete Ágnes: Mondják azt is, hogy orosz katonák ölték meg.

Csűrös András: Igen, ez egy feltételezés: a Bakonyban sétált, térkép is volt nála, és ez a helyi szovjet katonáknak nem tetszett. Nem tudunk semmit, mert Magyarországon nincs erre forrásanyag, csak Moszkvában lehetne ennek utánanézni, ami egy komolyabb tanulmányutat igényelne. Olvastam a letéti jegyzőkönyvet, amiből megtudtam, hogy a ruháján kívül egyetlen dolgot tartott magánál: egy Bibliát.

Fekete Ágnes: A Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kara rendezte idén a jogi szekciót Balatonfüreden. Három diákkal: az első helyezettel, egy harmadik helyezettel és egy különdíjassal beszélgettem.

Való Viktor: Való Viktor vagyok.

Fekete Ágnes: Milyen díjat kapott?

Való Viktor: Különdíjat a jogtörténeti tagozatban. Ezt a díjat a Gödöllői Királyi Kastély ajánlotta fel.

Fekete Ágnes: Mi volt a dolgozat témája?

Való Viktor: Az 1948-1949-es kormányformák.

Fekete Ágnes: Mi volt ebben az izgalmas?

Való Viktor: Szeretem az alkotmányjogot és a történelmet, ez a téma pedig a kettőnek a metszetében található, és még nem dolgozták fel.

Fekete Ágnes: Valamit egy laikus megérthet ebből?

Való Viktor: Az országgyűlésről és a kormányról van szó ebben a dolgozatban. A ’48-as áprilisi törvényekkel alakult át parlamentáris monarchiává a kormányforma, és amikor a szabadságharc kitört, és Jelasicsék megtámadták az országot, akkor a Honvédelmi Bizottmány átalakult egy kollegiális képviseleti kormányformává, majd 1949. április 14-én, amikor a Függetlenségi Nyilatkozatot kikiáltották, parlamentáris köztársasággá változtunk, végül pedig augusztus 11-13-ig egy katonai diktatúra jött létre a szükségállapotból fakadóan.

Fekete Ágnes: Milyen ez az egyetem?

Való Viktor: Családias, 900 hallgatója van. A nagyobb egyetek 4000-5000 hallgatóval rendelkeznek, ahhoz képest családias és kellemes környezet.

Gyöngy Mónika és Kollár László

Fekete Ágnes: Milyen díjat nyertek?

Gyöngy Mónika: Én harmadik díjat a nemzetközi jogi szekcióban. A Római Egyezmény rendeletté alakításáról írtam dolgozatot. Egy szerződést alapvetően a felek alakítanak, ők határozhatják meg azt, hogy milyen rendelkezések lehetnek abban, azt is megválaszthatják, hogy milyen jogot rendeljenek a szerződésre alkalmazandónak. Mostanság kezd elterjedni az, hogy szabályozási kódexeket alkossanak, mintaszerződéseket kössenek, vagy alapelveket fektessenek le. Ezt természetesen a jognak is szabályoznia kell.

Kollár László: Én a munka- és szociálisjogi szekcióba írtam dolgozatot. A címe nagyon bonyolult, ezért nem mondanám el, mert nem érthető, de a lényege a következő: az egészségügyi alkalmazottak a közelmúltban olyan pereket indítottak el, amelyekben az elmaradt ügyeleti-díjakat követelték.

Fekete Ágnes: Gyakorlatilag az egy tényleg furcsa szituáció, hogy az ápolónőknek ugyanaz a 8 órás ügyeleti rendszerük van, és az ügyeleti díjakat ugyanúgy kifizetik, mint az egyéb munkakörökben, míg ez az orvosoknál nem így van.

Kollár László: Igen. A dolgozatom egyrészt igyekszik átfogni az Európai Unióban megfigyelhető vonulatot, a másik része pedig a magyarországi helyzet elemzése. A kórházaknak milyen lehetőségek állnak a rendelkezésükre ebben a helyzetben, mi az alapja az ügyeleti-díj igényeknek? Ez még nem egy lezárult probléma.

Fekete Ágnes: Miért volt izgalmas ez a téma?

Kollár László: Erről nagyon sokat beszélnek az országban, a média is rengeteget foglalkozott vele, de voltak következetlenségek. Bonyolult feladat volt a számomra, sok ideig tartott átlátni és elemezni.

Fekete Ágnes: Vajon miért értékelték ilyen jó helyezéssel ezt a dolgozatot?

Kollár László: Legfőképpen azt emelték ki, hogy mélységi feltárást végeztem. Nem felszínesen vagy általánosan beszéltem egy problémáról, hanem egy konkrét ügyről, és annak minden vetületét sikerült feltárnom.

Gyöngy Mónika: 60 %-ban számított az írásbeli dolgozat és 40 %-ban pedig a szóbeli teljesítmény.

Fekete Ágnes: Milyen volt ez az egész rendezvény?

Kollár László: Most a mi karunk feladata volt az Állam- és Jogtudományi Szekció megszervezése. Színvonalas volt. Balatonfüreden tartottuk, szállodákban, hotelekben adtak helyet az egyes tagozatoknak és szekcióknak.

Fekete Ágnes: Sokan voltak?

Kollár László: 600-700 fő.

Gyöngy Mónika: A többi egyetem hallgatóival is megismerkedtünk, amire egyéb körülmények között nem igen van lehetőségünk.

Fekete Ágnes: Ez végül is egy megtiszteltetés is.

Kollár László: Igen. A szervezés már több éve folyt.

Fekete Ágnes: Diákok is részt vettek a szervezésben?

Kollár László: Sok harmadéves hallgató vett részt a szervezésben, illetve opponensek is voltak.

Fekete Ágnes: Ahogy a dolgozatcímeket olvastam olyan furcsa érzés fogott el. Ez egy nagyon zárt világ. Úgy kellett keresnem azokat a címeket, amelyeket egyáltalán megértettem. Mit gondolnak erről?

Gyöngy Mónika: Hát, igen. Ez az orvosi egyetemre is jellemző egyébként.

Kollár László: Az alapvető gondolkodás a más: jogos – nem jogos kategóriákban gondolkodunk. Az etika és az erkölcsi kategóriákhoz képest is eltérően egy másik gondolkodásmódot igényel.

Fekete Ágnes: Mondjuk, jobban szeretünk az igazság mentén gondolkodni.

Gyöngy Mónika: Megpróbálhatjuk, hogy egyszerű fogalmakat alkotunk, de ez egy kibúvó.

Kollár László: A világ bonyolult, főleg a 20-21. században tapasztalt szakosodás és specializáció miatt nem lehet már mindent egyszerűen megfogalmazni. Maga a jogász szakma is már ágazatokra tagozódik, szakjogászok képzik magukat ahhoz, hogy jobban értsenek egy-egy területet. De bármely szakmában így van ez.

Fekete Ágnes: Ez azért nem jó, hogy nincs erkölcsi tartás a jog mögött.

Kollár László: Igen. A jogászok is sokat vitatkoznak azon, hogy a jogos igazságos is, erkölcsös is.

Gyöngy Mónika: Nem a jog feladata, hogy az erkölcsöt az emberekbe nevelje, hanem a családé. Nem azért nem ölök meg valakit, mert a jog tiltja, hanem azért, mert az erkölcs nem engedi.

Fekete Ágnes: Van valamilyen összefüggés hit-erkölcs és jog között? Szükséges, hogy legyen?

Gyöngy Mónika: Persze, hogy kell, hogy legyen, és szerintem, van is.

Kollár László: Nem válhat el a kettő egymástól, mindenképp szükség van erkölcsi alapra. A bibliai 10 parancsolat betartása az ember számára lehetetlen feladat. Csak az Isten kegyelme az, ami létrehozza az emberben azt a változást, hogy a törvényt cselekedje. A jog viszont nem követel meg ideológiai azonosulást a szabályaival, csak azt kívánja, hogy az állampolgárok cselekedjék azt, amit az állam megkíván tőlük. Irreleváns az, hogy ezt jó szívvel teszik. Az Isten szemszögéből nézve teljes azonosulást követel meg a kívánalmaival, de Ő ezt máshogy éri el. Nem büntetések kilátásba helyezésével, nem csapásokkal, hanem belső átformáló erejével teszi lehetővé, hogy aki rátekint, az követhesse az előírásokat is. Más a motiváció és más a módja annak, ahogy eléri a két hatalom a saját szabályainak érvényesülését és betartását.

Fekete Ágnes: Hallgassuk meg Isten szavát Jób könyvéből, a 30. fejezetből:

”Hadd feleljek hát én is magamért, hadd tudassam én is véleményemet!”

És Ézsaiás könyve 43. fejezetéből:

”Én, én vagyok, aki eltörlöm álnokságaidat önmagamért, és bűneidről nem emlékezem meg!”

Olyan érdekes az életben, hogy a legfontosabb értékek azonnal az ellentetjükbe fordíthatóak. Ilyen a szeretet, amellyel talán a legtöbb visszaélés történt a világon, mert akik zászlójukra tűzték, sokszor éppen a másik lelkének a meghódítására törekedtek.

De ilyen szó szerepel az is, hogy "magáért". Ma mindenütt azt halljuk, magamért, önös érdekeimért kell élnem. Nem hagyhatom, hogy eltapossanak, a magam életéért, érdekéért meg kell tennem. Isten is ezt üzente a népnek, önmagamért teszem. Nem érted, nem egyéb szempontokért, csak magamért. Ugyanaz a két mondat és tökéletesen az ellenkezőjét jelenti. Isten, amikor magáért tesz valamit, akkor ezt a teljes szeretetből teszi. Másból nem teheti, hiszen létének lényege az osztás. Furcsa belegondolni, de megtehette volna, hogy nem teremti meg ezt a világot. Ha Ő Isten, akkor nyilván magában is jól el lett volna. De a mi Istenünk olyan Isten, akinek a lényege, hogy adjon, hogy szétossza magát.

Amikor Isten magáért tesz valamit, akkor csakis a legtökéletesebben másért tesz valamit. A filozófiának is gondolata, hogy a létezés magja, hogy önmagáért való. Ha csak valamiért, valaminek a szolgálatában tud valaki adni, lenni, az nem is létezik igazán. Hány ember futkos jobbra-balra ezer célért él, de meg kell kérdeznünk, hogy vajon él-e igazán. Mintha a célok hordoznák az embert, és nem az ember a célokat.

Isten az, aki tökéletesen van. Nem célokért, nem eszmék megvalósításáért, hanem önmagáért. Ha mi egy cseppet ebből a létezésből kaphatunk, boldogok leszünk, megtaláljuk életünk értelmét.

Aki viszont nem kap ebből, örökké szomjas marad, ahogyan Jób is az volt. Hadd feleljek magamért – mondja számtalan modern emberrel. Az ember szomjazza a létezést. Sokszor Jóbként, elhagyatottan és magányosan vitázunk, szeretnénk önmagunkat megmutatni, láttatni, de ezt a szomjat semmi nem oltja. Önmagunkat szeretnénk megvalósítani, de azt sem tudjuk, kik vagyunk. Önmagunk érdekeiért küzdünk, csak éppen elveszünk e küzdelemben. Éppen Jób története mutatja, hogy életet, létmagyarázatot csak Istentől lehet kapni. Segítenek a barátok, számos mélységben nagy erő, hogy szótlanul ott áll mellettünk valaki, de egymás számára életcélokat, értelmet adó erőt nem tudunk adni. Jób könyve mintha egyre bonyolultabb szövevény lenne, ahogyan Jób és a barátok vitáznak. Ahogyan lapozzuk a fejezeteket, egyre kevésbé értjük. És egyszerre, mintha kiderülne az ég. Magától. Isten léte és élete beleszólt az emberi bonyodalmakba. Adja meg Isten, hogy mindannyian fel tudjunk nézni az égre, és meglássuk, hogy számunkra is kitisztul!
Ámen