2003-10-22

Fekete Ágnes: Áldás békesség!

Mai levelünk elejére tűztük az október 22-i műsorban elhangzott áhítatot azzal a céllal, hogy ha lehetséges mindenki elolvassa. Nagyon szeretem Pista bácsit, aki írta. Azok közé az emberek közé tartozik akik az egész életüket letették Isten ügye, a református egyház élete oltárára. Mindig fájdalmas azt hallanom, ahogyan ezekre az emberekre legyintenek: Jaj, egy kicsit sok volt nekik a börtön, megviselte szegényeket…. Az ünnepeken fennen hirdetjük, hogy az 56-os hősök mennyit áldoztak hazánkért, de amikor konkrétan előttünk állnak, akkor kiderül, hogy nem igen hallgatjuk meg őket. Pedig megszívlelendő, amit mondanak:

Bán István:

Isten igéjét Máté Evangéliuma 12. fejezete 31. verséből olvasom:

"Ezért mondom Néktek. Minden bűn és káromlás meg fog bocsáttatni az embereknek, de a lélek káromlása nem bocsáttatik meg."

Ünnepre készülünk. Európa népeivel együtt emlékezünk népünknek a 21. században vívott szabadságharcának 47. évfordulójára. 14 év óta tesszük, amit 33 éven át nem tehettünk. Akárki elolvashatja a korabeli lapokból, sőt az egyház hivatalos kiadványából a dogmatikus megállapítás 1956 Isten igéje elleni lázadás. A mártírok, a hitvallók mit tettek? Imádkoztak ellenségeikért, mert Jézus ezt parancsolta a Hegyi beszédben: És óh, jaj! A többi a mennyei király ítélőszékére tartozik. Kértek bocsánatot? Megkövették-e azokat, akikről szigorúan titkos jelentéseiket küldték fedőnevükkel? Krajcsir Ferenc, Dorog. Talán bányász volt, nyolc általánost végzett. Mohai Árpád és Kiss András fedőnevű titkos megbízottak tudakolták ki hosszú hónapokon át, hogy a szentlélek ajándékáért esedező református hívők hol szoktak összejönni Bibliát tanulmányozni, kik ezek és hányan vannak? Ki áll mögöttük? A templomba hűségesen járókat felkereste az ügynök és megpróbálta rábeszélni őket, hogy a szentlelkes tudományuk helyett a szolgálatteológiájával és a békeharccal foglalkozzanak. Krajcsir válasza: Tiszteletes Úr! Ma azt olvastam, hogy akiket Isten lelke vezérel, azok Isten fiai. Ne fordítson engem szembe a Szentírással! A következő jelentés arról szólt, hogy Krajcsir bigottan vallásos, az egyház és a társadalom ellensége. Nem tudom, hogy a titkos megbízottnak módjában állt-e megkövetni a református bányász embert. A világ másik végére sem lehet elfutni Isten színe és ítélete elől. Sem ebben a világban, sem az eljövendőben. Márpedig, akikben Isten lelke lakozik, Isten fiai. Az ő szemefénye, mert ezek dicsőítették mennyei urunkat. A szidalmat a bennük lakozó Szentlélek kapta. Hosszú hónapokat töltöttem együtt Bulányi György piarista szerzetessel és a szőnyeg szövése közben, a börtönben, kicseréltük gondolatainkat. Debrecenben főiskolai tanulmányaim során favágással kerestük két társammal együtt a tanulmányaink költségét. 40 mázsa fát kellett felvágnunk egy kandalló számára, és amikor kifejeztük munkánkat, vacsorára hívtak jutalmul. Vendéglátónk elmerengve nyilatkozott arról, hogy a szerzetes a debreceni egyetemistákat engedély nélkül gondozta a József kápolnában, hát vigye ő a bőrét a vásárra – mondta vendéglátónk. Bulányi Györgyöt életfogytig tartó fegyházra ítélték. Azt kérdeztem tőle: Megbocsátottál a feljelentőnek? Kérdéssel válaszolt: Kérte? Később, amikor kiszállító volt egy kétkerekű taligával, mellészegültem az egyik pesti utcán, hogy segítsek. Egy évtized választott el az első kérdésem idejétől – kérte már? – kérdeztem. Úgy tűnik, hogy Isten nem engedte meg neki. Későbbi munkahelyem párttitkára mondta el a következőt. Igazgatónkat felkereste egyházunk egyik főpapja és azt kérte, hogy téged azonnal bocsásson el. Miért? – kérdezte. Azért, mert egy ellenforradalmár bandita – volt a válasz. Újulj meg Jézus Krisztus teste, a szent egyház, a szent lélek által! Egy titkos munkatárs, akinek teljhatalma volt, ha hitelt adna Isten kijelentésének, vajon nem esdekelve keresné a megbocsátást? Nem tartozna nyíltan megvallani a bűneit, hogy bocsánatot nyerjen? Sok-sok gyilkosság történt a szabadságharcunkat követő megtorlások során, de senki nem állt fel, hogy szóljon: VÉTKEZTEM. Kálvin tanításából a zsidókhoz írt levél magyarázatában így hangzik: "Megbánás kívántatik, ami igazában sohasem érinti meg azt, aki az Evangéliumtól egyszer teljesen elpártolt. Az Úr csak azoknak ígér bocsánatot, akik az igazságtalanság útját elhagyják." Ezek Kálvin szavai: És mi nyerjünk a mi Urunktól naponként bűnbocsánatot, és vegyük a szent lélek ajándékát.
Ámen

Az október 23.-iki ünnepnek számos, református egyházi vonatkozása is van. Legismertebb mártírunk Gulyás Lajos lelkipásztor, aki a mosonmagyaróvári tömeggyilkossághoz kapcsolódó koncepciós per áldozata lett. A Budapesti Csillaghegyi Református Gyülekezet úgy ünnepelt, hogy rá emlékezett vasárnap, egy színdarabot megnézve. A Nagykőrösi Tanítóképző Főiskola előadta a Krónikás éneke c. darabot. Most ebből a műből hallhatunk részleteket, majd Debreceni Tibor drámapedagógia tanárt, a mű rendezőjét hallhatják.

(Részlet az ünnepi műsorból.) …Krónikás ének Gulyás Lajosról, a mártírsorsú református papról. Ha kis hazánk nyugati végén járunk, Mosonmagyaróvár és Rajka közelében, menjen el kedves hallgató a közeli Levél nevű községbe. A régi, 1-es úthoz közel keresse meg a temetőt, és tegyen egy szál virágot Gulyás Lajos sírjára. …Ezt olvashatjuk a síremlékén: Gulyás Lajos református lelkész. Élt 1918-1957-ig. Számolj csak utána, s máris megkapod: élt 39 évet. …Ám teste csak 1991. május 11. óta fekszik a levéli sírhant alatt. Halála után elföldelték szertartás nélkül, titokban. ….1957. február 5-én jöttek érte a pufajkások. Este jöttek. Születésnapot ünnepeltek épp a tiszteletes úrék. A család, meg a barátok. Csörtettek befele az egyenruhások, s a tiszteletes asszony lemenekítette férjét a konyha alatti pincébe. Akkor nem is találták meg. Gabika, a felesége azt mondta a pufajkásoknak, hogy az ura Mosonmagyaróvárra ment barátjához, Csizmadia Károlyhoz. ….Nosza. Betuszkolták az asszonyt a gépjárműbe és elrobogtak. Gabika azt remélte, hogy ez alatt a férje elmenekül. Már korábban is kérlelte: menjen Ausztriába át a határon, majd visszajön, ha csendesedik az idő. Vagy, ha nem, hát ők mennek utána. (Szavalókórus….) ….Visszajöttek a pufajkások és elvitték szegény Gulyás Lajos tiszteletes urat. ….Nagyon megrázó volt a búcsúzkodás. Ildikó 11 éves, Csilla 10, Anikó meg 9 éves volt. De, hát ki gondolhatta volna, hogy a kislányok akkor látják utoljára az édesapjukat. (Szavalókórus….Istenem, Uram! Kérlek Tégedet, fordítsad reám szent szemeidet, nagy szükségemben ne hagyj most engemet, mert megemészti nagy bánat szívemet. Csak sírok, rívok nagy nyavalyámban, elfogyatkoztam gondolatimban. Megkeseredtem nagy búsultomban. Ellenségemre való haragomban. A Győr megyei Bíróság Külön Tanácsának elsőfokú ítélete: 1957. július 10-én: A mosonmagyaróvári ügyben ítélet: Gulyás Lajos harmadrendű vádlott 39 éves református lelkész. Bűnös a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalom vezetésének bűntettében, valamint gyilkosságra való felbujtás bűntettében. Ezért őt a bíróság őt büntetésül halálra, és teljes vagyonelkobzásra ítéli. Az ügyész Gráf Endre az ítélethirdetés előtti vádbeszédében ezt harsogta: Amikor Gulyás Lajos felett ítélkeznek, gondoljanak a Hegyeshalomban kért amerikai segítségre és arra, hogy ez az ember gyűlöli a népet, gyűlöli a szocializmust és azt a régi, rohadt világot akarta visszaállítani, ezért népünk sújtson le az árulóra, és halállal büntesse meg gaztettéért! Az ügyész vádja beteljesedett. Dr. Gyenes András bíró öt társával egyetemben halálra ítélte Gulyás Lajost levéli református lelkészt." Minden jó érzésű ember megdöbbent. Erre nem számított. Dr. Ritter László a védőügyvéd fellebbezett is a másodfokú bírósághoz. Szorongott és reménykedett a feleség, bizakodtak a gyerekek. Várták az enyhítő döntést mindazok, akik szerették Gulyás Lajost. – Kegyelmes Isten, kinek kezébe életemet adtam, viseld gondomat, vezéreld utamat, mert csak rád maradtam. Gyermekségemtől fogván egyedül csak te tőled vártam, mint atya után fiú kiáltván, könyörögni jártam. Most is csak benned reménységemet Uram helyeztetem, magamat rád hagytam, rád támaszkodtam, te alád vetettem. Részlet a naplóból: 1951. február 4. vasárnap. 33 éves vagyok. Életem folyását ebben a korban nem így gondoltam. Családomnak élek és nemzetem halódik. Istenem, adj lehetőséget a népemért való szolgálatra. 1956. május 10-én, a Dunántúli Református Lelkész Gyűlésen új hang volt ez még akkoriban. Kemény, a vezetést bíráló hang. Ezeket mondotta Gulyás Lajos: Mi a végzetes hibát kedves lelkésztársaim sorrendben követtük el. Arra a sorrendre gondolok, amelyet maga, a mi egyedüli urunk, Jézus Krisztus így ajánlott figyelmünkbe: Keressétek először Isten országát, s az ő igazságát és ezek mind megadatnak néktek. Egyik esperes atyánk fiának azonban más a véleménye. Évekkel ezelőtt ugyanis ezt írta az Úr-ban, a református hetilapunkban, hogy amíg csak teológiai kommentárokra támaszkodhatott, igehirdetése nem volt igazi. De, amióta megismerkedett a történelmi materializmus tanával, valamint Engels, Marx és Lenin összes életművével, azóta élő és ható a prédikálása. Azt is mondotta, hogy a barrikádokon is megvédi a szocializmus vívmányait. Nemes, és hőshöz illő magatartás ez. És valóban méltó egy hazafihoz, vagy egy hívő szocialistához. De, eddig én úgy tudtam, most pedig meggyőződéssel vallom, hogy a világi tudományok – legyen az a történelmi materializmus tana, vagy Engels, Marx és Lenin összes életműve – csak akkor lesznek kijelentéssé és boldoggá az emberiség életében, ha a kijelentésből telítődnek meg. Krisztus, pedig nem az akkori Izrael világi rendjéért és barikádokon, hanem a kereszten halt meg mindenekért. Az az érzésem, hogy mi nem szeretjük az Istent és szégyelljük Krisztus Evangéliumát. A politikai norma szabja meg szeretetünk, szolgálati hűségünk mértékét. Például a kulák, illetve a termelőszövetkezeti tag atyánkfia felé. A mi hivatásunk az, hogy az egész világ megismerje Istent, s akit ő elküldött, a Jézus Krisztust ehhez, pedig az első lépés az, hogy ne másokat ítélgessünk, hanem magunkat. És ne magunkat szeressük, hanem embertársainkat. Ne kényszerítsen tehát a konvent felsőbbségem iránti engedetlenségre, mert amikor hozzáfordultam külpolitikája anyagáért, ugyanabban a levélben tizenkét kis bibliát is rendeltem konfirmátusaim részére. A külpolitikai tájékoztató anyagát azt persze postafordultával megkaptam, de a kért bibliákat a konfirmáció napjáig sem. Íme a végzetese sorrendhiba. Elhatároztam, hogy a konvent külpolitikája helyett a magam külpolitikáját hozom az érdekeltek elé. Még akkor is, ha ezért engem, mint lelkipásztort, kirekesztetek soraitokból. Szavalókórus: Istenem, hová vetődtem! Van, aki sír, van, aki szül, van, aki jajgat, s van, aki hallgat. 1957. december 30-án a Népköztársaság elnöke, az egykori református parasztgyerek, a református pap kérvényét elutasította. 1957. december 30.-án az ellenforradalom idején tanúsított helytállásukért Dobi Istvántól kitüntetést vett át a parlamentben hét református egyházi vezető. Többek között: Bereczky Albert, Péter János, Győri Elemér püspökök. Gulyás Lajost és mártírtársait egy nappal később, december 31-én hajnalban, a győri börtön udvarán felakasztották."

Debreceni Tibor vagyok. A Nagykőrösi Főiskolának a tanára.

Fekete Ágnes: Hogyan született ez a darab?

Debreceni Tibor: Történetesen a főigazgatónak a kérése volt, hogy 56- ra kellene valamit csinálni. Minthogy én elég sokat dolgoztam az ünnepekért, úgy gondoltam, hogy csinálják a fiatalok és mást. Én érdekelt vagyok 56 dolgában. Szószt, ünnepi szövegeket nem akartam mondani. Patetikus sem akartam lenni, mert nem illik hozzá. Azt is tudtam, hogy 56 megítélésében Magyarország jelen pillanatban is nagyon ambivalens, a társadalom és a politikai hatalom különösképpen az. Mindig azt éreztem, hogy itt nincs minden rendben, és ha nem tudok úgy szólni, hogy ez az én gondolatom, problémám is benne legyen, akkor nem csinálom. Az ember azért amatőr rendező, vagy alkotó, hogy csak azt csinálja meg, amit fel tud vállalni. Egész véletlen hozta a kezemre ezt a Gulyás Lajos-történetet. Ami drámai volt, hogy elkezdtem nyomozni utána. És senki sem tudott róla. Azok sem tudtak, akiknek meg kellett volna tudni. Végül az 56-os Intézetbe mentem el és az Internetről kotortuk le, hogy hívják, hova való volt? Ettől teljesen megrémültem, még az egyház sem tudja, hogy van egy mártírja a rendszerváltás után 10 évvel? Akkor, mint egy bulldog rászálltam. Így derült ki, hogy két héttel korábban jelent meg Kövi Zsolt könyve. De azt nem vásárolta meg senki, pedig nagyon tisztességes, nagyon jó, és ekkor már sínen voltam. Megfogalmazódott bennem, hogy lám, miről is van szó.

Fekete Ágnes: Akkor végül is azért választotta ezt a címet, hogy "Egy huszadik századi krónikás éneke", mert ezzel össze akarta kötni a múltbeli mártírokkal Gulyás Lajost?

Debreceni Tibor: Itt egy történelmi folyamatról van szó szomorúan. Egy folyamat valamikor elkezdődött és nem zárult le. Jeremiádokkal elkezdődött a XVI. században, amikor kényszeredetten, de kellett, hogy szülessenek mártírok: elnyomás és nyomorúság és azoknak sem adtak elégtételt szinte soha. Így jött a gondolat, hogy akkor nézzük meg a XVI. század, a XVII. század anyagát: mi azonos a Gulyás-sorssal. Rá kellett jönnöm, hogy itt valójában egy olyan protestáns mártírom folyamatról, sorozatról van szó, amelynek ő a 20. században egyik nagy állomása és ugyanúgy bárány, mint azok voltak. Egy kicsit a Krisztus- sors is ugyanúgy benne volt ebben az emberben. Egy háromgyerekes családapa, aki már korábban is úgy gondolta, hogy nem elég csak a templomban hirdetni az igét, mert egy református papnak a nemzetéért kellene többet tenni. Akkor ő nagyon felelősen, a jelek szerint elképesztően keményen fogalmaz ebben a lelkészgyűlésen elmondott beszédében is. Abban, hogy halálraítélték alapvetően a magatartása is közrejátszott. Tudták róla, hogy ő a templomon kívül is a nemzetben gondolkodó, nagyformátum személyiség. A másik megdöbbentő az volt, ahogy őt odadobták. Valahol mindenki jó fiúnak akart mutatkozni a Kádár-rezsim idején és ténylegesen igaz, egy lépést nem tettek az érdekében. Odadobták és utána mindent meg is tettek, hogy el is felejtsék. 1990-ben a rendszerváltás után kiderült, egy valaki volt, aki a teológián nagyon alaposan tudott a dologról, de általában süket csend volt mindenütt. Amikor évvel ezelőtt bemutattuk a lelkészek előtt ezt az előadást, azt hittem, hogy ostromolni fogják a főiskolát, hogy vigyük oda ezt a műsort. Azért, mert itt olyasvalamiről szólunk, amiről az emberek nem nagyon tudnak, és ha már úgy sikeredett, hogy a protestáns egyháznak van egy mártírja, ezt legalább az identitás végett is hangsúlyozni kellene. Azt már nem tudom, hogy végül is miért nem hívtak. Vagy azért, mert 56 nem érdekli őket, vagy azért, mert az egyházi hatalom még mindig fél, hogy itt kiderül, nagyon sumákoló módon voltak benne, ebben az egészben.

Fekete Ágnes: A legmegdöbbentőbb számomra ebben a darabban az, amikor elhangzik az a prédikáció részlet, amit Bán István rabtársa végül is nem mondhatott el. Ennek mi a története pontosan?

Debreceni Tibor: Készült ezzel a beszéddel, hogy elmondja a temetésén és akkor kiderült, hogy voltak ott hatalomból illetékesek, így végül nem mondhatta el. Nyilván, amit itt elmondott, az még mindig keménynek tűnt volna. Hű, de gyarló az ember! Édes Istenem! Elmentünk Kisújfaluba, ahonnan Gulyás Lajos származik. Tavaly találkoztunk a feleségével és lányai közül kettővel. Mosonmagyaróváron és Levélen is csináltunk belőle előadást. Megrendítő hatása volt. Még azt is megnéztük, hogy hol volt az a pince, ahova szegény felesége rejteni szerette volna Gulyás Lajost.

Fekete Ágnes: Ön hogy élte meg 56-ot?

Debreceni Tibor: Tanár voltam Debrecenben. Engem bíztak meg az Iskolai Forradalmi Bizottmány elnöki tisztségével, ami túl sokat nem jelentett, de azt igen, hogy a város bizottságában az iskolát akkor nekem kellett képviselni. A sztrájkvezér is én voltam, úgy hogy fegyelmivel áthelyeztek ebből a tanítónőképzőből. Én ennyivel megúsztam. de ha azt hiszi, hogy Debrecenben valaki is meghívott volna és azt mondta volna, öreg, tudjuk, hogy az egész pályád módosult ettől a ténytől kezdve, mert te valamiben tisztességesen kiálltál. Ez sem történt meg.

Fekete Ágnes: Milyen volt átélni ezt a nagy köpönyegforgatást, ami akkor történt?

Debreceni Tibor: Utána? Ezek nagyon aranyos dolgok voltak. A Pedagógus Szakszervezet elnöke október 26. tájékán jött az iskolához, találkoztam vele az utcán és mondta: Mondd, megalakították már a forradalmi bizottmányt? Válaszoltam, nem alakítottuk meg, miért? Meg kellett volna? Meg kellett volna – válaszolta. Jó, mondtam én, pedagógus szempontból megalakítottuk. Mit gondol, ki volt az első, aki november 5-én loholt a pártba? Sütő elvtárs. Mit gondol, kiből nem lett tanítóképző főiskolai tanár utána? Nyilvánvalóan belőlem. És, ki lett az egésznek a főigazgatója? Ő. Engem áthelyeztek egy másik iskolába. A gyerekek, akiket a következő évben érettségiztetnem kellett volna, mondták, tanár úr, a fényképészhez, tessék eljönni, mert a tanárainkat kitesszük a tablóra és szeretnénk, ha a tanár úr is rajta lenne. Azután megjelent az album és én nem voltam rajta. Kiderült, nem engedték. Ez nekem rettentően rosszul esett. Nyilván függött a továbblépésük ettől. De a kistablón, meg a kisképen ott van a tanár úr. Megértettem, de magamban nagyon nehezen emésztettem meg. Nem tudtam megbocsátani. Persze, másokat is megzsaroltak, kiszolgáltatott diáklányokat hogy ne lehetne megzsarolni?

Fekete Ágnes: Debreceni István drámapedagógust hallották. Most annak a Bán Istvánnak a bibliai gondolatait hallgassuk meg, akiről ő is megemlékezett, mint az egyetlen, még élő lelkész, akit 1957-ben börtönre ítéltek egy, október 31.-iki reformációi beszéde miatt. Hat évet töltött különböző fogházakban, többek között Gulyás Lajossal együtt. Ma az ő Biblia magyarázatát hallgassuk meg. (a műsor elején van)