2010-09-29

Áldás, békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat! Fekete Ágnest, az adás szerkesztőjét hallják.
Nemrég igen sokat kellett várnom valahol. Nem voltam egyedül, mások is gyülekeztek. Pillantásom a mellettem állóra esett, ahogy egy könyvet olvasott. Nem emlékszem a pontos címére, de körülbelül így hangzott: 25 ötlet, hogyan vegyünk rá másokat, arra, amit akarunk. Megdöbbentem. Ennyire mindennapossá vált az emberek befolyásolásának az igénye, hogy már kézikönyvet is lehet kapni róla? Kommunikációs főiskolákon arra tanítják a diákokat, hogy miként kell úgy előadni valamit, hogy a befogadóban kialakuljon a kívánt kép – nem a valóság minél pontosabb visszatükrözése a cél, hanem az, hogy az én akaratomra formáljam a dolgokat, és úgy is tálaljam. Mára már sajnos sok kereke lett a minket körülvevő hatalmas hazug gépezetnek, de az egyik legnagyobb talán a reklám, ami utcán, tévében, rádión, újságban mindenütt jelen van. Többek között erről is szó esett azon az előadáson, amit Hegedűs Judit, az ELTE Neveléstudományi Intézetének adjunktusa tartott a múlt héten az egyik egyházi gimnáziumban. Vörös Virág beszélgetett vele és egy csapat kisiskolással.

Hegedűs Judit: Hogyha gyerek szerepel egy reklámban, a gyerek jóléte miatt reklámozok egy adott terméket, akkor ennek van egy olyan üzenete, hogy te akkor vagy jó szülő, jó felnőtt, jó ember, ha megveszed azt a gyerekednek. Érzelmi oldalról próbál manipulálni, a gyerek oldaláról. A másik veszélye, hogy a gyermeket fogyasztóvá neveli. Nemcsak a felnőtteknek szóló termékeket reklámozzák gyerekekkel, hanem a gyermek, mint felvevő piac nagyon erőteljesesen jelenik meg. Nagyon sok reklám a gyermeknek szóló eszközöket reklámoz. Van egy olyan időszak, amikor az ember már immunissá válik a reklámokkal kapcsolatban. Ez már egy bizonyos élettapasztalat után jelenik meg, de pont erről szól, hogy a gyerek fogja rávenni a szülőjét, hogy vegye meg azt az adott dolgot. Nagyon érdekes az, hogy ha a felnőtt, az adott terméket nem szereti, akkor lehet, hogy kritikus vele kapcsolatban. De ha egy olyan terméket lát, ami amúgy szimpatikus neki, megérinti az ő személyes szükségleteit, akkor már lehet, hogy nem lesz ennyire tudatosan nyilatkozó.
Vörös Virág: Most maradjunk a felnőtteknél! Elméletben mindenki tudja, mert mindenkinek volt már olyan tapasztalata, hogy ez nem a valóságot tükrözi, nem arról szól, amit mondanak és ennek ellenére, mégis működik az egész. Lehet, hogy arról van szó, hogy hiába tudjuk a fejben, amikor éles helyzetbe kerülünk, akkor mégsem tudunk kiszakadni ennek a bűvköréből?
Hegedűs Judit: Azért ez egy nagy rábeszélő gép. Ha ügyes a rábeszélő, akkor észre sem vesszük, hogy rászednek minket. Pont erről szól az egész. Olyan hihetetlen pszichés mechanizmus van, tudatosan felépített reklám van. Végiggondolják azt, hogy mik az ember működésének a mechanizmusai, amivel egy átlagember nincs tisztában. S ezeket a tudta nélkül célozzák meg. Ez nagyon nagy negatívuma a reklámnak, azt is meg merem kockáztatni, hogy tisztességtelen dolog. Nagyon sokszor fiatal kortárscsoportok jelennek meg, mondjuk, serdülőkkel akarok megvetetni valamiféle új technikai eszközt. Akkor ezt nem egy idős emberrel fogom reklámozni, hanem serdülőkkel. Vagy ha idősekkel akarom megvetetni a számítógépet, akkor idősekkel mutatom, hogy az anya-gyerek kapcsolatot hogyan tudom tartani. Egy jó reklám azt irányozza meg, ami az alapszükségletünk. A biztonságtól kezdve a fizikai szükségleten át, a jólétig, hogy jól érezzem magunkat. Ez mind fontos a számunkra. Az adott terméknek mindig azt a tulajdonságát emeli ki a reklám, amivel a számomra fontos szükségletet ki tudom elégíteni. Lehet, hogy elméletben tudom, de kérdés az, hogy mennyire vagyok tudatos vásárló? A reklámok sokszor azt sugallják, hogy "te ezzel takarékoskodsz". Lehet, hogy én el akarom hinni, hogy takarékoskodom.

Például elmegyek egy nagy bevásárlóközpontba, mert ott öt forinttal olcsóbb valami. Azonban lehet, hogy a benzin többe kerül. S ahelyett, hogy céltudatosan csak azt venném meg, amit terveztem, körbejárok egy kicsit és más dolgokat is megvásárolok, mert éppen akcióban vannak. Így saját magamat húztam be a csőbe. Nemcsak attól függ, hogy mennyire ismerem a reklámok természetét, hanem attól is, hogy mennyire vagyok tudatos vásárló? Mennyire megyek úgy, hogy körülnézek és megvásárolom azt, ami le van értékelve és mennyire vásárolom azt, amit egyébként meg kell vásárolnom. A reklámnak az a dolga, hogy becserkésszen minket. Nekünk a megelőzésben pedig az lenne a dolgunk, hogy tudatos választóvá neveljük a gyerekeinket. Én nem a reklámokra vagyok dühös, hanem arra, amiért nem foglalkozunk azzal, hogy a reklámok mechanizmusát megismertessük a gyerekekkel és a felnőttekkel. Ez egy nagyon fontos lenne!
Vörös Virág: Nem vagyok abban biztos, hogy van esélyünk a helyes döntésre, hiszen a reklámok a tudatalattinkra hatnak.
Hegedűs Judit: Ez biztos, de ha beleesem egy ilyen csapdába és elég jó önismerettel rendelkezem, és görbe tükröt tudok saját magam elé tartani, akkor lehet, hogy a következő ilyen játszmát már én fogom nyerni. A reklámozók sem mindenhatóak, mert ha azok lennének, akkor mi sem válogatnánk, hanem megvennénk mindent észnélkül. Lényeges dolog az, hogy mi magunk is tanulunk ezekből a nehézségekből, hibákból és mi magunk formálhatjuk magunkat. Azt látom, hogy nagyon sokan elindultak ezen az úton. Kész receptek nincsenek. A jövő generációra kellene nagyon erőteljesen figyelni, hogy a médiaoktatásban tudatosan figyeljenek az önismeret kialakítására, és arra hogy a reklám, hogyan hat ránk. Figyelni kell erre a nevelési, oktatási folyamatban. Sokszor csináljuk azt a gyerekekkel, hogy megnézünk egy reklámot és megkeressük azokat az elemeket, amik befolyásolhatják őket. Ezzel segítjük elő a tudatosítást.

Gyermek: Amikor van egy jobb film, akkor azt sokan megnézik és abban sok a reklám is, amit sokan láthatnak. Ott vannak például a bankos reklámok, amiben elmondanak valamit, ami kedvező lehet a számunkra, de meg kell nézni az apróbetűs részeket is. Anya is szokta mondani, hogy ha a tájékoztatás nem teljeskörű, akkor utána kell nézni.
Gyermek: Van, amikor behúzhatnak a csőbe ezek a reklámok.
Vörös Virág: Ezt honnan gondolod?
Gyermek: Voltak olyan emberek, akiket behúztak a csőbe és utána mesélték.
Vörös Virág: El tudod mondani, hogy kivel mi történt?
Gyermek: A neveket nem tudom, csak azt, hogy elmentek egy telefonos szolgáltatóhoz, mert azt mondták a reklámban, hogy ingyen lehet telefonálni három embernek egymás között. S ott kiderült, hogy nem is lehet ilyen szolgáltatást kapni.
Vörös Virág: De ha kiderül a turpisság, akkor úgy sem csináljuk meg, amit akarnak, mert úgy sem vesszük meg azt a bizonyos dolgot. Vagy igen?
Gyermek: Lehet, hogy ha több helyen is jártak így, akkor már unják.
Gyermek: Ha az ember elmegy hozzájuk információért, akkor lehet, hogy azért pénzt is kérnek és az az ő hasznuk.
Vörös Virág: Ha én tovább kérdezősködöm, akkor azért fizetnem kell? És akkor ők így is úgy is megszerezték a pénzt? Erre gondolsz?
Gyermek: Szerintem, igen.
Gyermek: Szerintem, nem kellene olyan dolgokat reklámozni, ami nem is igaz. Csak jó és igaz dolgokat kellene reklámozni.
Gyermek: Nekünk volt olyan kocsink, amiben azt ígérték, hogy lesz klíma és közben kiszedték belőle a klímát.
Vörös Virág: A mesecsetornákon is vannak reklámok. Ott miket szoktak hirdetni?
Gyermek: Játékokat.
Vörös Virág: Te szeretnél olyan játékot?
Gyermek: Nem mindegyiket.
Vörös Virág: De van olyan, amit szeretnél?
Gyermek: Woody bábu a neve annak, amit egy kicsit szeretnék.

Vörös Virág: Ki az a Woody?
Gyermek: A Toystory-ban egy gyerek kedvenc játéka. Vett az anyukája egy másik játékot neki és a gyerek a másik játékot szerette meg és ezért egy kicsike háború kerekedett.
Vörös Virág: Miért szeretnél egy Woody bábut?
Gyermek: Nem tudom. Láttam a filmet és megtetszett.
Hegedűs Judit: Szoktunk tartani foglalkozást közoktatásban lévő diákoknak. Sokszor viszünk be többféle reklámot, majd megállítva a filmet elemenként nézzük meg, hogy milyen verbális kifejezésmódok voltak, amivel próbálták becserkészni az embereket. Milyen nonverbális jelzések voltak? Milyen kontextusban jelent meg az az adott dolog? Mi az, amit próbálnak kedvezőbbként feltüntetni? Ezután beszélgetünk, hogy hogyan hatnak ezek az elemek? Fel kell hívni a hallgatók figyelmét ezekre a mechanizmusokra. Ez még nem biztos, hogy tudatos vásárlóvá teszi az embereket. Nem tudjuk egyik pillanatról a másikra megváltoztatni őket, de esetleg rájönnek, hogy a reklámok torzítanak. S ez az első lépés. Amikor az énkép kialakításában gondolkodunk, akkor fontosnak tartom, hogy a gyerek életében legyen közösség. Saját kortárs közösség, egy keresztény gyülekezet. Hihetetlenül sok lehetősége van például egy ifjúsági gyülekezetnek ezekkel a problémákkal foglalkozni. Ha a személyiségfejlődés szempontjából nézzük, akkor egy ilyen közösség alapvetően meghatározhatja, hogy mit gondol magáról és a világról valaki, és hogy hová helyezi magát. Az egyház sokat tud tenni azért, hogy a gyerekek énképe jól alakuljon. Az is érdekes lehet, hogy egy gyülekezet, hogyan tudja a reklámkérdést kezelni. Sokszor csináltatunk mi is a gyerekekkel reklámot. Miért ne csinálhatna egy gyerekközösség saját gyülekezetének tevékenységéről reklámfilmet?
Vörös Virág: Ez segítheti ezt a tudatosítási folyamatot? Érthetővé válik, hogy hogyan csinálják ezt a szakemberek?
Hegedűs Judit: Pontosan. Ez jó tudatosítási folyamat lehet, ami teljes mértékben indirekt. Például, ha egy közösség végiggondolja azt, hogy hogyan tudnák felkelteni az érdeklődést egy program iránt. Egy hitoktató sokat tud segíteni abban, hogy a gyerekek feldolgozzanak egy-egy ilyen témát. Én nagyon nagy felelősséget és feladatot látok a gyülekezetek számára is. Egyre több felekezet döbben rá arra, hogy nagy problémák vannak. Például ez a gimnáziumi meghívás, ami miatt most beszélgetünk, azt is mutatja, hogy az egyházak nem zárkóznak el a problémák elől. Amikor én a gyermekvédelmi munkám során nagyon nehéz sorsokkal találkozom, akkor mindig arra gondolok, hogy hálás lehetek a Jóistennek, hogy olyan családom van, akik felneveltek, és akik mellettem állnak a mai napig. Az édesapám református, és az ő egyik rokona református püspök volt. Kicsi koromban nagyon sokat jártunk templomba és még el is játszottam az eseményeket, mert az egész "forgatókönyvet" ismertem. Ma is saját szavakkal fogalmazok meg fohászokat és beszélek olyan lelkészekkel, akik nekem megnyugvást tudnak hozni egy-egy probléma kapcsán. Vannak nagyon mély barátságok ezen a téren, ami nagyon fontos kötelék. Az én egész gyermekvédelmi munkám az emberekről szól. Számomra az Istenhez való közelebbjutás is embereken keresztül valósul meg.
Zene
Fekete Ágnes: Van, aki máshonnan látja mindezt. Orosz István grafikus plakátokat készít színházaknak, filmekhez és más kulturális eseményekhez. Talán a legtöbben a rendszerváltás "tavarisi konyec" című plakátjáról ismerik őt, de számos érdekes térhatású képét láthatjuk a színházak, könyvesboltok kirakataiban. Őt hallják most.

Orosz István: A Szentírás elején Ádám, Éva meg a Sátán és az alma kapcsán a reklámnak, a reklámozásnak egy olyan példája jelenik meg, ami az egész szakmánkra nagyon nagy negatív fényt vet. Ez alól kimenekíteni a reklámot elég nagy vállalkozásnak tűnik. Szinte lehetetlen. Én nem a kereskedelmi, hanem inkább a kulturális reklámgrafikában dolgozom. Az "almaügyet" bár a kulturális szférából emeltük ki, a kereskedelmi reklámokra értem. A reklám olyan sokféle és olyan sok oldalát érinti az életünknek. Egyszerű tudás, vagy tapasztalatátadás is van a reklámban. Ami ugyan történhetne úgy is, hogy amit te tudsz, azt elmondod nekem. Ez is reklám, de csak kettőnk között történik meg. Ez kiszélesítve válik reklámmá, amiben nem találok semmi kivetnivalót. Biztos te is úgy vagy vele, ahogyan én, hogy amikor megjelenik a tévében a reklám, akkor megyünk el fogat mosni. A reklám eleve egy hazugság. Hazugság abban az értelemben, hogy azt a reklámozni kívánt dolgot, akár mosóporról, akár színházi előadásról van szó, szebbnek, kívánatosabbnak, érdekesebbnek kellene feltüntetni, mint amilyen az valójában, hogy a mosópor forgalmazójának illetve a színház producerének megteljen a zsebe. Ez jókora dilemma minden alkotónak. Én elég sok olyan munkát csinálok, amelyek az úgynevezett optikai illúzió kategóriájába tartoznak.

Elég nyilvánvalóan és látványosan vannak ott a dolgok, nem csak úgy sejtelmesen. Te is, amikor megnézted a képeket, láttad, hogy valamilyen trükk van ezekben. Az a kérdés, illetve a válasz is, hogy én egy optikai illúzióval állok elő, és amikor valaki rátekint a munkára, rögtön észreveszi, hogy itt vállaltan a becsapás kategóriájába lépünk be. Én azért csinálok ilyen munkákat, hogy tessék engem rajtakapni! Vagyis nyilvánvalóvá van téve a mű stiláris oldaláról is, hogy a hazugság birodalmába léptünk, vagyis ezzel felhívom a néző figyelmét arra, hogy tartalmilag is a hazugság birodalmában vagyunk. Tehát, ne tessék engem kárhoztatni majd azért, hogy hazudozni fogok a termék eladásával kapcsolatban, mert már stiláris szinten föladtam magam.
Vörös Virág: A reklámokban, csodálatos családokat látunk, bájos gyerekekkel, hatalmas házakban, de ez nagyon távol áll a magyar valóságtól. S ez inkább irritálja az embereket.

Orosz István: Amikor ennek a fordítottját látjuk, az az antireklám. Ha meg valami cinizmust érzünk benne, vagy kinevetjük, vagy úgy érezzük, hogy ők se gondolták komolyan. Meg lehetne ezt csinálni olyan lakótelepi lakásban is, olyan miliőben és olyan emberekkel, amiről elhinnénk, hogy mi vagyunk. De ki akar saját magára hasonlítani?
Vörös Virág: Ez az oka annak, hogy a reklámok kikozmetikázzák a valóságot?
Orosz István: Nyilván az ember olyanokat fog választani, olyanokat fog megvenni, ami egy kicsit az ő szintje fölött van. Olyanokról álmodozik, olyanokra hajt és a reklámszakemberek ezt a tulajdonságát kapják el. Ha az ember biblikus alapról indul ki, akkor a reklámokat éppen ebből a szempontból kellene megkérdőjelezni, mert ne akarjunk többek lenni, mint amik vagyunk. Gyakran előfordul mostanában a reklámfilmekben olyan mondat, hogy én megérdemlem. Ezt paradoxnak érzem. Mert mitől érdemlem meg és ki az, aki eldönti rólam, hogy megérdemlem? Én dönthetem el magamról, hogy én megérdemlem, vagy valaki eldönti rólam? Van valami fölsőbb hatalom, ami ezt eldönti? De vajon ő rendelte meg ezt a reklámfilmet is? Ha viszont biblikus alapon állunk, akkor nyilván nem mi vagyunk azok, akik erről véleményt mondhatunk. Az ilyesféle rajzoló ember, amikor ott ül a fehér papír előtt és egyszercsak úgy érzi, mintha a papír túloldaláról valaki segítene neki, akkor óhatatlanul azt gondolja, hogy a világ sokkal misztikusabb, sokkal több olyan dolog van benne, amit nem tud, mint amit tud. És a nagy nem tudott szférában kell lenni valakinek, aki az Isten. Azt gondolom, hogy biblikus értelemben azoknak a reklámoknak, amelyek arra szeretnék az embereket rávenni, hogy olyan termékeket, olyan dolgokat válasszanak, és olyan költségekbe sodorják magukat, amelyek messze másra utalnak, mint az ő életük és nem az ő sorsuk, az ő világukhoz kapcsolódik, hanem valami elképzelt illúzióba emelné az életüket, az ellentétes azzal, amit üzen ez a Könyv.
Zene
Fekete Ágnes: Hallgassák meg a következő hét református eseményeit, híreinket!
A Bethesda Gyermekkórház javára ad koncertet Gárdonyi Hajna hegedűművész és Karasszon Dezső orgonaművész, október 1-jén, pénteken este hat órától a Zuglói Evangélikus templomban.

Pálhegyi Ferenc a keresztyén nevelésről tart előadást szeptember 30-án este 18 órakor Budapesten, a Torockó tér 1. szám alatt.

Ökumenikus Női Találkozót rendeznek Pécsett a Belvárosi Református templomban október 2-án 9 órától. Az esemény főelőadója, Elizabeth Mittelstädt, a Lydia magazin alapítója lesz.

Lelki Oázis néven csendes hétvégét tart a Pestújhelyi református gyülekezet szeptember 30. és október 2. között, délutánonként 2-től 7 óráig, Budapesten a Sztárai Mihály tér 3. szám alatt.

Család- és beteglátogatási képzés indul a Budai gyülekezetben október 9-étől. Akik szeretnének részt venni ebben a képzésben október 3-ig jelentkezhetnek Budapesten a Szilágyi Dezső tér 3. szám alatt.

Hit és gyógyítás címmel rendezik meg a Dunántúli Református Orvosok I. Találkozóját október 2-án, szombaton 10 órától a Pápai Teológia Dísztermében.

A Magyarországi Református Egyház Vakmissziója szeretne segíteni azon látássérült embereknek, akik nem tudnak eljutni a templomukba. Ezért kérik, hogy ha valakinek ilyen segítségre van szüksége, az jelentkezzen!

Fekete Ágnes: Hallgassuk meg Isten szavát Mózes első könyve 3. részéből

"Ekkor megnyílt mindkettőjük szeme, és észrevették, hogy mezítelenek. Ezért fügefaleveleket fűztek össze, és ágyékkötőket készítettek maguknak." (I. Mózes 3:7.)

Nemrég egy külföldi nagy repülőtéren jártam. Több évtizede nem voltam ehhez hasonló helyen, ezért még szembeötlőbb volt a látvány. Mintha valamiféle jelmezbál volna, arabok, hinduk, feketék és sárgák, mindenki a maga egyenruhájában mászkál fel és alá. Ez a döbbenetes – úgynevezett multikulturális világ tényleg, mint valami karnevál, úgy hatott rám. Mintha a ruha tenné azt, hogy ki kicsoda. Eszembe jutott egy régi emlékem, amikor a horvát tengerparton voltunk egyszer véletlenül egy nudista partra keveredtünk. Egyszer csak szembejött egy hölgy, akin szalmakalap volt, napszemüveg, legalább hat nyaklánc, lábán is valami, karkötők, csak éppen fürdőruhája nem volt. Annyira megdöbbentő volt, hogy ma is előttem van a kép. Az ő identitása, énképe ebben tudta csupán önmagát megtalálni, hogy ilyen álmaskarákban járt. Hasonló volt a repülőtéri kép, a fején mp3 lejátszó, a gyerek a legmodernebb babakocsiban, kivillan a svájci aranyóra a kezéről, mégis turbán van rajta, meg lenruha, mert ő ezzel fejezi ki azt, hogy kicsoda, és úgy gondolja, azt feltétlen ki kell fejeznie. Nem az elutasítás beszél belőlem, hiszen ugyanennek a furcsa képnek minden kultúrában megvan a megfelelője. Az vagyok, amilyen maskarát öltök.
Elképzelem, milyen nevetségesen hatott Isten előtt Ádám és Éva, amikor azt gondolták, levelekkel eltakarhatják magukat. De nem is ez volt a legnagyobb baj, hanem az, hogy többé nem vállalták önmagukat. Most már semmi sem lehetett az, ami. Mindennek, ami belőlünk látszik további jelentése lett. A jelentések, az üzenetek, a kinek akarok látszani világa jött el. És hogy mennyire be vagyunk zárva ebbe a világba, arra a szalmakalapos, karkötős, meztelen néni a legjobb példa. Még amikor a természetesség magasztos eszményét hirdetjük is meg, akkor is csak álarcos bálban vagyunk. Az elektronikus kütyü közös, az mindenkinek a füléből kilóg szerte a világon, csak a jelmez változik hozzá.
Az identitás, az énkép, a személyiség nem a külsőben válik egyedivé, nem a fügefalevél jelenti a mentsvárat, egészen máshol kell keresni a megoldást. Azt a szégyent kell megoldani, ami miatt az első emberben a takargatás gondolata egyáltalán megszületett. A hitnek talán az egyik legnagyobb ajándéka, hogy kitárulkozhatom, hogy van valaki, aki mindenestől elfogad úgy, ahogy egyetlen ember sem teheti meg. Isten megadhatja nekem, hogy az legyek, aki vagyok.
Nem véletlen a bibliai párhuzam, Jézusnak egyetlen birtoktárgya egy köntös volt, amin a katonák megosztoztak. Meztelenül ment a keresztre. Emberileg világ szégyene volt, valójában Istennel végre összekötötte az utat, visszaállította az a teljes nyíltságot, amiben nincs takargatnivaló. Jézus köntöse az a ruhadarab, ami valóban elveszi a szégyenünket, mert visszaadja szabad önmagunkat. Nem identitáspótló eszköz ez, hanem szeretet után vacogó lelkünk számára valakinek a betakarása, aki valóban mindenét értünk adta. Érdemes lelkünket ezzel a köntössel betakarni. Ámen