2010-10-27

Áldás békesség! Szeretettel köszönjük hallgatóinkat, Fekete Ágnest, az adás szerkesztőjét hallják. Október 31. a Reformáció ünnepe. Ez, most vasárnapra esik. Mai műsorunkban ezért egy kicsit erre az eseményre emlékezünk. Először a magyar reformáció egy nagy alakját idézzük ide, Sztárai Mihály volt az egyik első prédikátor, aki szinte a fél török által megszállt területen elsősorban énekelt, és prédikált, gyülekezeteket alapított, hogy a Mohács után reményvesztett nép lábra álljon. Az isaszegi gyülekezet egy kirándulást tett az elmúlt héten Sztárai eredeti templomához, egyházközségeihez. Ezek most Horvátország területén vannak. Laskó, Csúza, valamint Hercegszőlős. Ezekről a helyekről mesélnek Bajusz Árpád és Kercsmár Zsolt énekmondó.

Bajusz Árpád: Csúzával két évvel ezelőtt alakított ki kapcsolatot az önkormányzatunk. Akkor megfogalmazódott bennünk, hogy a gyülekezetek is kerüljenek egymással testvér kapcsolatba. Lévén, hogy Csúza teljesen református. Felemelő volt számunkra az a szeretet, amellyel fogadtak bennünket.
A horvátországi Baranya legrégibb templomában vagyunk. Bizonyára megtalálták egy régi templom alapjait. Talán merész föltételezés, hogy az a templom, amikor még Szent István kiadott egy rendeletet, hogy minden tíz település építsen föl egy templomot. Minél több régészeti leletet találtak, annál lassabban folyik a munka, meg többe kerül.
Bajusz Árpád: A csúzai gyülekezet azon túl, hogy a reformációtól kezdve tartja számon létét, büszkélkedhet Ács Gedeon lelkipásztorával, aki Kossuth Lajos tábori lelkésze volt és kísérte őt az emigráció útján is. Majd visszatért Amerikából és haláláig a gyülekezet lelkészévé lett ismét. Alkalmunk volt arra is, hogy Hercegszőlősre is ellátogassunk, amelyről lehet, hogy nem köztudott, de a Dunamelléki Egyházkerület kialakulásának a forrásaként tekintünk erre a településre. Lévén, hogy 1576-ban a hercegszőlősi kánonokat ott fogalmazták meg. Ugyanígy elmentünk a környékbeli gyülekezetekbe, Laskóra, Kopácsra, Szentlászlóra, Vörösmartra és Eszékre. Sztárai Mihály ezeken a helyeken szerzett érvényt a reformáció szellemiségének.
Kercsmár Zsolt: Rengeteg éneket írt, a hagyomány szerint, hóna alatt a hegedűjével, Laskón a Sztárai-dombon ezeket elő is adta. Sőt meg is regulázta a rendetlen híveket a maga módján. Tudjuk, hogy ő ferences szerzetes volt. Elképzeljük magunk elé az alakját és azt a habitust, amivel még a mohácsi csatát is túlélte. Ennyit tudunk a feljegyzésekből, hogy Sztárai Mihály részt vett a mohácsi csatában. Azt, hogy kinek az oldalán, és pontosan mit csinált, azt nem tudjuk. Biztos harcolhatott is, hiszen sok püspök is elesett a mohácsi csatában. Az egyházi emberek is harcoltak akkor. Hogy túlélte az biztos, hiszen utána történt minden. Saját személyes harcait is megvívta az egyházzal. Annyit tudunk róla, hogy többször állt azelőtt, hogy kivégezzék. A katolikus egyház sem nézte jószemmel az ő reformátusságát és tanítását. Nagyon impulzív volt. Százhúsz gyülekezet az nagyon sok, ez szemet szúrt mindenkinek, ezért nagyon sokszor elítélték, de valami isteni csoda mindig megmenekítette. Azt olvastam, hogy bátran állt a vádlói elé. Ha itt van a vége, akkor itt van, de ő megtette azt, amit meg kellett tenni.
Fekete Ágnes: Tudunk arról valamit, hogy hogyan halt meg?
Kercsmár Zsolt: Nem tudunk.
Bajusz Árpád: Utána tizenöt-húsz évig nem lehetett nagyon munkálkodni a törökök ereje és hatalma miatt. Bújdosásra kényszerült ő is. A negyvenes évektől kezdte ezt a bizonyságtévő szolgálatot és Luther tanainak hirdetését. Az evangélikus énekeskönyvben is találkozunk Sztárai énekekkel és a református énekeskönyvben is.
Kercsmár Zsolt: A lelkisége benne van az énekeiben. Nagyon fontosnak tartottam azt, hogy ezen a vidéken ezek az énekek elhangozzanak. Azért, mert úgy vélem, hogy a magyarság második mohácsi csatáját is megvívta az elmúlt időben. Itt a népszavazásra gondolok. És el is vesztette ezt. Ami akkor testi szenvedést okozott, az most a lelkekben dúl. Az erőt és a forrást, ma is ugyanonnan kapjuk meg, ezért különösen aktuálisak Sztárai Mihály énekei ma is. Ezért volt csodálatos dolog elvinni ezeket az énekeket arra a vidékre, ahol maga Sztárai Mihály is élt.

Ének:
Hálaadásunkban
Rólad emlékezünk,
Kegyelmes Istenünk,
Tégedet tisztelünk.
Te nagy jóvoltodért,
És felmagasztalunk,
Haszontalan szolgák,
Mert ezzel tartozunk.

Hajtsd le füleidet,
Értsd meg kérésünket,
Mi édes Istenünk.
Ne nézd bűneinket,
Tiszta szívből kérünk,
Mi könyörgésünket
Vedd hozzá Úr Isten
Esedezésünket!
(Református Énekeskönyv 197.)

Kercsmár Zsolt: És én azt is éreztem a gyülekezetből, hogy meg is érintette őket. Ők tudják igazán pontosan, hogy mit jelentenek ezek az énekek, én csak elénekeltem őket, ahogy erre indíttatást kaptam.
Fekete Ágnes: Őnála a hegedűzene és a reformáció nagyon összekötődik.

Kercsmár Zsolt: Sztárai a zenével igyekezett megragadni az embereket. Rendkívüli elevenséggel, humorral megáldott egyéniség volt. Ő volt az a reformátor, akinek a fejét többször szét akarták verni, de ő egy töklámpával tévesztette meg az ellenséget, így a tököt verték szét, nem a fejét. Ő már régen nem volt ott, ahol a tökre úgy tekintettek, mint az ő kopasz fejére.
Fekete Ágnes: Lehet, hogy akkor nem is lehetett nagyon mást csinálni, csak énekelni. Nem?
Kercsmár Zsolt: Igen. Sztárai nagyon jól fel is ismerte, mert azok az énekek, amiket írt, azokra a dallamokra íródtak, amik akkoriban elég jól ismertek voltak. Ez is nagyon nagy érteke ezeknek az énekeknek, hogy a régi magyar dallamokra nyúlnak vissza. Akárcsak egy problémáról is nagyon színesen tud ő írni. Nagyon széles spektrumban írt Sztárai Mihály, ami eljutott az emberekhez. Az ének, az nagyon fontos volt. A másik vonatkozása az ő énekeinek, hogy Mohács után talpra kellett állnia az országnak és ehhez bátorító és a nemzetet, a magyarságtudatot ébren tartó énekekre volt szükség. Ha ez eljutott az emberekhez, akkor talpon tudtak maradni. Ezért mondtam, hogy ma is erre van szükség. Bizton állíthatjuk, hogy ez így van, ott Csúzán. Nagyon sokat törődött ezzel a település. Ennek a településnek, mintegy nyolcszáz-ezer fős a lakossága. Gondoljunk itt a kilencvenes évekbeli háborúra! Egy felfoghatatlan lelki törés lehetett bennük. S ez érződik. Saját elmondásuk szerint is befelé fordultak az emberek, önmagukba záródnak. Mostanság kezd kifele tekinteni mindenki a maga bajából. Ezek az ébredések fontosak. Mindenképpen szerettem volna énekelni Laskón, azért, mert az volt Sztárai gyülekezeti helye. A templom maga is a Sztárai-dombon áll. Nagyon rossz idő volt. Szakadt az eső. Álltunk az ernyők alatt és nem tudtunk bemenni a templomba, de Sztáraihoz se lett volna méltó, ha ott nem hangzik el egy Sztárai bármilyen módon is, akár a szakadó esőben állva. Hála Istennek megláttuk ezt a nyitott templomtornyot és oda be tudtunk alá húzódni. Amikor még nem elektromos harang volt, akkor gondolom ott lógott le a harangkötél. Így a harangkötél helyén hangzott el Sztárainak az éneke.
Ének:
Gerjeszd fel Igédnek
Szerelmét lelkünkben,
Szentlélek Istennek
Szentségét szívünkben;
Adj igaz értelmet
Bőséggel elménkben,
Téged szolgálhassunk
Ez földön éltünkben.

Tanúságra erőt,
Csak Tetőled kérünk,
Hogy szent Istenséged
Dicsértessék tőlünk.
Ha először a Te
Országod keressük,
Semmiben nem lészen
Fogyatkozás nékünk.
(Református Énekeskönyv 197.)

Fekete Ágnes: A reformáció üzenete kapcsolódott nagyon a mohácsi vészhez. Egyszerűen fogalmazva: ha meg nem tértek, elvesztek.
Kercsmár Zsolt: Olyan történelmi helyzetben élt akkor, a XVI. század elején a magyar népünk, hogy a reformációnak a hitbeli látása és reménységadása tudta kimenteni őket abból a rezignált vagy válságos érzelmi helyzetből. Ha a mohácsi csatára gondolunk, tudjuk, hogy a csata alakulásának nagyon sok történelmi előzménye is van. Nem volt mentes az az időszak sem az egymással való ellentéttől, az intrikáktól, az irigységtől, a gyilkosságoktól, ami mind-mind elvonta attól a figyelmet, hogy a magyarság összefogjon egy kívülről betolakodó nép vagy gonosz ellen. Ahelyett, hogy az emberek szeretettel egyfelé fordulva, egy akarattal megmozdultak volna a gonosz ellen, az egymással való csatározással és egymás lehetetlenné tételével foglalkoztak. Azok az emberek, akik nem a nemességhez tartoztak, azok csak azt látták, hogy valami történik fenn, amit a nemesi ruhába öltözött emberek csinálnak. Ahová nyilván az akkori papságot is sorolták. Azt látták, hogy senki nem tud segíteni rajtunk és pusztulunk, romlunk az országban és ekkor jön a mohácsi csata és jön a reformáció, ami reménységet sugárzott az emberek felé, hiszen személyesen szólította meg az egyes embereket a maguk hitében, a maguk világában, hogy most rád van szükség.
Ének:
Áldott magyar nemzet kevés maradékja,
Régen Európának ki valál csillagja,
Avagy ez világnak tüköre s zászlója,
Az jó, tisztességes hírnek kívánója.
Fekete Ágnes: Az Isaszegi Gyülekezet csúzai kirándulása után tegyük fel a kérdést, hogyan is alakult ki a reformáció ünneplése. Erről a kérdésről Vörös Virág faggatta Milisits Máté művészet- és művelődéstörténészt.

Milisits Máté: Általában elfogadott a protestáns egyháztörténészek között, – mégis úgy tűnik, hogy ez nem ment át a köztudatba -, hogy Luther Márton nem szögezte ki a 95 tételt. Elkészítette ugyan, de nem szögezte ki. Mivel maga Luther sem ír erről soha az életrajzában, sem semmilyen visszaemlékezésében, hanem csak halála után írnak a kortársai erről, ezért azt mondhatjuk, hogy ez a szép hagyomány, Luther korában elfogadott kifejezési forma volt, hogy bizonyos téziseket, tételeket kiszögeztek különböző templomkapukra. Mégsem vonhatjuk kétségbe, mert Luther olyan személyiség volt, aki maga teremtette meg a maga kultuszát, nagyon sok mindent elárult az életéről, a lelki vívódásairól, a Toronyélményben sok olyan dolgot leírt, amely a személyét közelhozta mind a kortársak, mind a mai ember számára, s pont a legfontosabb dologról ne írt volna? Saját maga, az életrajza teszi kétségessé, hogy valóban kiszögezte a 95 tételt. A reformáció napjának ünneplése ugyanúgy helyes, mert senki nem vonja kétségbe, hogy a tételek kinyomtatása 1517. október 31-én történt. Ugyanúgy a reformációt kell ünnepelnünk, legföljebb azt kell mondanunk, hogy a hagyomány szerint Luther kifüggesztette a vártemplom kapujára, de a lényeg az elkészítés. Ha szembe állítjuk Kálvinnal, aki nagyon is keveset árult el magáról. A megtéréséről is csak közvetve tudunk a Zsoltárok könyvéhez írt előszavából és más bibliamagyarázataiból és leveleiből, amiket különböző embereknek írt. Csak ezekből tudjuk felfejteni az életét. Nem építette fel saját magát. Ezzel szemben Luther Márton a korszak egyik nagy festőjével Lucas Cranachhal kiépítette az evangélikusság képi kultúráját. Ezeken a Lucas Cranach által készített oltárképeken Luther maga is mindig megjelenik valamilyen módon, például a szenvedő Krisztus mellett.

Vörös Virág: Azért ez sok kérdést felvet. Nem?
Milisits Máté: Ez onnét jön, hogy Luther nem vetette el az oltár használatát. Ezeken az oltárokon, nagyon is átgondolt teológiai festmények voltak. A korszak nagy reformátorai így Luther is tudta a saját szerepét. Kezdetben ugyan nem akart önálló egyházat alapítani, de így alakult a reformáció története. Akkor ő maga ezt felvállalta és megjelenik az oltárképen mellette akár a nagy támogató, Bölcs Frigyes is. Az emberben él a 95 tétel, meg az új egyház, a reformáció kezdete, de ez nem úgy kezdődött, hogy összeültek páran és elindítottak egy új mozgalmat, hanem Luther a korszak egyházi kérdéseire akart választ adni a téziseivel. S mivel ez kinyomtatásra került Wittenbergben, utána nagyon gyorsan elkezdték terjeszteni. A Guttenberg által feltalált gép nagyon is fontos társa volt a reformációnak, egyfelől a Bibliafordítások terjesztésében, másfelől meg a tézisek terjesztésében. Biztos, hogy nem lett volna ilyen gyors hatása a lutheri gondolatoknak, ha a nyomtatást nem találják fel. Olyan tévhiteket is el kell oszlatni, hogy a reformáció után mindenki elkezdte a Bibliát olvasni. Még az utána következő századokban is olvasunk olyan zsinati végzésekről, hogy az olyan lelkészt el kell küldeni, akinek nincs Bibliája. Az olyan lelkész maradhat meg, aki hajlandó a díszes subájáról lemondani, (a korai századokban még nem alakult ki a ma palástnak nevezett egyházi viselet), azt eladni és venni belőle egy Bibliát, akkor maradhat a gyülekezet élén, ha pedig nem, akkor a gyülekezetnek el kell küldenie. Ez a rendelkezés is mutatja, hogy még a reformáció egyházainál sem tudott egyből és olyan erősen a napi bibliaolvasás végbemenni. A Szentírás bizonyos részletei ugyan megvoltak, de nem volt teljes Bibliájuk, ami nagyon nagy érték volt, abban az időben. Ezért kell hálával tekintenünk arra a tényre, hogy ma már zsebméretű, magyarázatos, különböző nyelvű Biblia van, amit mindenki beszerezhet, és akár egyszerre olvashat négy-öt nyelven is, ha erre van igénye.
Vörös Virág: A reformáció kezdete óta hogyan emlékeztek meg a reformációról?
Milisits Máté: Fennmaradt, hogy a genfi reformációhoz kapcsolódó ünnepségekkor, lövészeti versenyeket rendeztek és tüzijáték is volt. Kálvin halálának a négyszázadik évfordulóján egy jelmezes felvonulást is rendeztek, amikor úgy öltöztek be, hogy egyik ember Husz János volt, a másik meg Kálvinnak, vagy korabeli diáknak öltözött. Így az átlagember megélhette a saját történelme régmúltját. Különböző korokban, különbözőképpen jelent meg a reformáció ünneplése a nagyobb közösségekben. Ahol meg tudták magukat mutatni, mert többségben voltak, ott biztos, hogy úgy élték meg, hogy megerősödtek az identitástudatukban, mert ott rendezhettek olyan eseményt, amely nem csak egy istentiszteletből állt, hanem koncert, vagy más esemény is lehetett, amely túlmutat a vallási kereteken. Természetesen más volt azokban az országokban a helyzet, ahol a protestánsok kisebbségben voltak. Tilalmak voltak, engedélyekhez volt kötve az ünneplés. Be voltak a templom falai közé szorítva.

Vörös Virág: Ott mit csináltak? Prédikációt tartottak?
Milisits Máté: Prédikáció volt és zenei hangverseny, a megjelent könyveket az evangélikusok kirakták az oltár köré és több gyertyát raktak ki. De a reformátusokra is jellemző, hogy akkor valamilyen plusz dolgot hozzáraknak az eseményekhez, a teológia díszdoktorrá avatástól kezdve a konfirmandusok színdarabjáig. Olyan módon, ami anyagi ráfordítást nem igényelt, de szellemileg hozzájárult ahhoz, hogy az ünnep fényét emelje. Én úgy látom, hogy reformáció ünneplésének napjainkban való megéléséhez nem a nagy aktusok, emlékmű vagy szoboravatások esetleg megakoncertek tartoznak, hanem a reformátorokkal való biblikus együttélés. Ez alatt azt értem, hogy amikor valamelyik reformátor születésének a napja van, akkor egy református médium felhívja a figyelmet arra, hogy ez a reformátor bizonyos bibliai igéket hogyan magyarázott és az ő biblikusságát hogyan kell a huszonegyedik században értelmezni. Még nagyon sok feladat vár ránk, ha valóban azt akarjuk, hogy lelkileg közünk legyen a reformátorokhoz. Vannak dolgok, amiket az évszázadok során nem tettünk meg vagy régebben megtettük és mégis elfelejtődött úgy, mint a Heidelbergi káté konfirmáció utáni használata, mert kivesztek a kátémagyarázatos istentiszteletek. De ugyanezt mondhatjuk el a II. Helvét Hitvallásról is. A protestáns ember minden nap olvassa a Bibliát, Isten Igéjét. De ha nem ismeri a hitvallásainkat és azokat az embereket, akik azokat lerakták, akkor a vezérzászlók fognak hiányozni. A reformátusok nagy gyülekezeti közösségéből hiányzik a káté szeretete és ismerete. Az is alkalmas lenne arra, hogy bibliaórákon tanulmányozzák és segítség legyen az identitástudat megéléséhez.

Fekete Ágnes: Hallgassák meg a következő hét református eseményeit, híreinket!
Október 31. alkalmából országos reformációi istentisztelet majd utána orgonakoncert lesz október 31-én délután 5 órától Budapesten a Deák téri evangélikus templomban. A szolgálatokat az Ökumenikus Tanács tagegyházainak főpásztorai végzik.

A Magyar Köztársaság elnöke, nemzeti ünnepünk alkalmából a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje kitüntetést adományozta, dr. Bolyki Jánosnak, a nyelvtudomány doktorának, a Károli Gáspár Református Egyetem emeritus professzorának, Erdélyi Gézának a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház nyugalmazott püspökének és dr. Kálmán Attilának a Dunántúli Református Egyházkerület volt főgondnokának. Dr. Szőllősy Pál, az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem elnökségi tagja a Nagy Imre Érdemrendet vehette át.

A reformáció korát felidéző magyar zsoltárokkal és az Erdélyi Emlékkert végigjárása után, istentisztelettel emlékezik az Erdélyi Gyülekezet a Reformáció Napjára október 31-én, vasárnap este 6 órától. Másnap, november 1-én tartja a gyülekezet az Erdélyi Halottak Napját, ahol délelőtt 9 órától este 6-ig áhítatokon, úrvacsorás istentiszteleten, katolikus misén és emléktáblák elhelyezésén vehetnek részt a jelenlévők, Budapesten a Gyógyszertári út 3. szám alatt. Felavatják többek között Dsida Jenő és Tamás Áron emlékdomborművét.

Kálvinról tart előadást Szűcs Ferenc, teológiai professzor október 29-én, pénteken este 6 órakor, az Óbudai református gyülekezeti teremben, a Kálvin köz 4. szám alatt.

"Írd meg, amiket láttál: Hét missziói gyülekezet a lakótelepen" című könyv bemutatójára, és a lakótelepi misszióról való beszélgetésre, előadásokra kerül sor október 30-án, szombaton Szigetszentmiklóson az Újvárosi gyülekezetben, az Erkel utca 1. szám alatt.

A Magyar Református Szeretetszolgálat hagyományteremtő jelleggel szervezi meg első jótékonysági aukcióját, október 29-én, pénteken 18 órakor, Budapesten az Országos Széchényi Könyvtárban. Az aukció célja a Kárpát-medencében élő szegény sorsú gyermekek egészségügyi, iskoláztatási és szociális támogatása. Az aukció védnöke Schmittné Makray Katalin, Magyarország Köztársasági Elnökének felesége és Dr. Bölcskei Gusztáv, a Magyarországi Református Egyház Zsinati Elnöke.

A Debreceni Református Kollégium Budapesti Baráti Körének összejövetelén Romsits Ignác akadémikus tart előadást, október 30-án, szombaton délután 3 órakor Budapesten a Tábornok utca 2. szám alatt.

Kiállítások nyílnak: Merényi Dávid fiatal festőművész képeiből október 29-én, pénteken délután 5 órakor, Budapesten a Kálvin János Református Idősek Otthonában, a Nógrádi utca 12-14. szám alatt. Valamint a Berettyóújfalui Református Egyházközség fennállásának 420. évfordulója alkalmából a Bihari Múzeumban október 31-én.

Jótékonysági hangversenyt rendeznek a Gyökössy Endre Református Óvoda és a Baár-Madas Református Általános Iskola támogatására október 29-én, pénteken este hét órától Budapesten a Szilágyi Dezső téri templomban.

Fekete Ágnes: Hallgassuk meg Isten szavát a Jelenések könyve 21. fejezetéből!

"És láttam új eget és új földet, mert az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger sincs többé. És a szent várost, az új Jeruzsálemet is láttam, amint alászáll a mennyből az Istentől, felkészítve, mint egy menyasszony, aki férje számára van felékesítve. A trónuson ülő ezt mondta: "Íme, újjáteremtek mindent". És így szólt: "Írd meg, mert ezek az igék megbízhatók és igazak!" És ezt mondta nekem: "Megtörtént! Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég." (Jel 21:1-2. 5-6.)

Egyik nap egy családnál jártam, és éppen az ősök vallása került szóba, mire a vendéglátóm ezt mondta: Reformátusok voltak, nem gyakorolták a hitüket, de meglátszott mégis rajtuk, mert nyakasok és összeférhetetlenek voltak. Kicsit összeborzongtam. Ez volna hát az a hagyomány, amit hordozunk? Ennyivé zsugorodott volna össze mindaz, amiért őseink az életüket adták? Miféle rossz összefüggések ezek? Bizonyos, hogy a reformáció kora nem a nyakasságról és az összeférhetetlenségről szólt. Az életben maradás volt akkor a tét. Amikor felismerték, hogy itt a kérdés: dupla vagy semmi. Vagy elvész a kultúra, az élet, a jövő, vagy valami olyan üzenetre van szükség, ami tartja a lelket az emberekben. Akkor futótűzként terjedt az új, bibliás hit. Mert megújulásra volt szükség. Lehetséges, hogy sokak számára lecsupaszodott ez a hit az ellenállásra. Aztán elmúlt az élet-halál küzdelem, már nem tűnt olyan nagynak a tét, és talán sokak számára a lázadás, a konok nyakasság maradt meg mindebből.
Mondhatnánk, itt a Reformáció. A megújulás. Új reformációra van szükség. Tegye le mindenki a nyakasságát, változzon meg, újuljon meg. Megvallom, nem szeretem az effajta beszédeket. Könnyű kimondani, főleg másra, hogy változzon meg. Valóságban, mintha mégis mindig ugyanazok maradnánk. Amikor ma úton-útfélen valami új terméket kínálnak, és minden ócskának tűnik, ami a tegnapból van, érdemes elgondolkodnunk azon, mit is hoz az életünkbe az, ami új. Mintha egyre jobban takargatnánk újdonsült dolgainkkal azt, hogy nagyon is a régiek vagyunk. Nincs új a nap alatt. Tényleg nincs. Ugyanazokba a gödrökbe esünk bele, ugyanazok a dolgok vonzanak.
Isten mégis új eget és új földet ígér nekünk. Nem egy másik eget és egy másik földet, hanem az eget és a földet, de megújulva. Ez azt jelenti, hogy abban, amit ma látunk, mégiscsak van valami jó. Nem valami egészen más az Isten világa, hanem itt van minden közöttünk és bennünk, ami az Övé, csak elromolva. Teljesen szétesve darabjaira. De ha van szemünk, akkor észrevehetjük már itt, hogy egy folyamat részesei vagyunk, amelyik a teljesen megújult világ felé vezet.
Ha Jézus az Alfa és az Ómega, akkor mi e két betű, két végpont között élünk. Akkor már itt a létünkben egy kicsit benne van az Ómega, csak meg kell érezni annak a vonzását. Nem egy új abc kezdődik, hanem az alfától folytatódik tovább, és mi is talán egy betű lehetünk ebben a folyamatban. Nem mi vagyunk az alfák, sem az ómegák, nem rólunk szól ez a világ, nem hozzánk igazodik az abc, ahogyan ma némelyek hiszik, hanem mi nekünk kell ahhoz igazodni.
Mit mond mindez a makacs reformátusoknak? Azt, hogy ők is Isten, teremtő, megváltó, világot egybetartó munkájának a részei. Nem többek és nem is kevesebbek. Benne vannak ebben a hatalmas ívben. Talán ha ezt felismerjük, akkor képesek vagyunk arra, hogy kicsit meghajtsuk a nyakas fejünket, és bölcsebben, távlatosabban lássuk saját gondolatainkat. Ámen