Istenszeretet
Eltűnt a felszólító mód. Mindenki azt hisz, amit akar, és úgy érez, ahogyan érez. Nincs mit kérni. Legfeljebb meghallgatjuk a másikat, mellé állunk bánatában, vagy…
Eltűnt a felszólító mód. Mindenki azt hisz, amit akar, és úgy érez, ahogyan érez. Nincs mit kérni. Legfeljebb meghallgatjuk a másikat, mellé állunk bánatában, vagy azt is mondhatjuk: tudom, hogy most képtelen vagy a szeretetre, együtt érzek veled.
Ez azért van, mert csak a szerelmet ismerjük, amely valóban mindig indokolatlanul jön. Az istenszeretet pedig küzdelem. Önismeretünk nyögvenyelős iskolájában erősödik meg. Ha azonban csak ismeret és nyögés van, akkor egy olyan tanulásban vagyunk, ahol csupán a törvényt oktatják. A kell-t.
Jézus útja a szívből indul el. Mert minden, amiért érdemes élni, a szívünkbe vetett mag. Onnan találja meg az ember a gondolatokat és az erőt. Maszkjaink mögé, életünk középpontjára mutat, onnan kiindulva kér.
Olyan ez, mint egy jó erős bot, amely a két végével együtt az, ami: küzdelem és kegyelem. A szív mozdulata és a munka.
Jézus felszólít minket, hogy keményen vegyük kezünkbe ezt a botot, és a szétszincált, elemésztett, lejáratott, izekre bontott „szeretetet” tarisznyaként a hátunkra véve induljunk utána. Istenszeretet, lángolj bennem!
2026. október 25. – Évközi 30. vasárnap
Abban az időben, amikor a farizeusok meghallották, hogy Jézus hogyan hallgattatta el a szadduceusokat, köréje gyűltek, és egyikük, egy törvénytudó alattomos szándékkal a következő kérdést tette fel neki: „Mester, melyik a legfőbb parancs a törvényben?” Jézus így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkeddel és egész értelmeddel. Ez az első és legfőbb parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. E két parancson nyugszik az egész törvény és a próféták.”
Mt 22,34-40
