2013-10-02

Áldás, békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnes vagyok.
Ebben az évben október 6. munkaszüneti napra esik. Talán kevesen tudják, hogy március 15. helyett sokáig ezt a napon ünnepelték a forradalom emlékeként, és nem volt egyértelmű, hogy melyik nap lesz kiemelt ünnep, az 1948-49-es forradalom és szabadságharc emléknapja. Nyilván nagyon komor lenne éppen a leszámolás napjával azonosítani az ünnepet. Azonban az sem helyes, hogy ezt a napot szinte elfeledjük, és nem látjuk, hogy még mai politikai helyzetünk is sok tekintetben visszavezethető ahhoz az igazságtalan ítélethez, amit 1849. október 6-án hajtottak végre. A református egyház is rendkívül fontos szerepet játszott a szabadságharcban, illetve később emlékének hordozásában. Most Aradra látogatunk el, az ottani református templomban Kiss Sándor beszélgetett Baracsi Levente lelkipásztorral.

Baracsi Levente: Különleges története van az aradi református gyülekezet megalakulásának. Egy Keresztesi Pál nevű Székelyföldről ideköltözött református csizmadia legény, néhány évi itt tartózkodás után be akart iratkozni az aradi Iparos Egyletbe, céhbe. Amikor a vallása felől érdeklődtek, nyíltan, őszintén elmondta, hogy református. Erre kigúnyolták, kikacagták és nem akarták bevenni a céhbe. Sőt a jegyzőkönyvek arról is beszámolnak, hogy egyenesen ki akarták kergetni a városból, de őt, székelylegény lévén, nem olyan fából faragták, hogy ezt hagyja. Pert indított az Iparos Egylet ellen, amit néhány év után meg is nyert. Ennek a híre elterjedt a városban és annyira fölbuzdultak az addig csak rejtőzködő reformátusok, hogy néhány esztendő alatt körülbelül háromszáz-háromszázötven református megszervezte a gyülekeztet. Az első lelkipásztor 1830-ban tudta megkezdeni a szolgálatot. 1847-ben épült fel a templom. Az alapkő letételekor jegyzőkönyvileg megörökítették a nagyobb összeget adományozók neveit. Többek között szerepel ott Bohus János és a felesége, Bohusné Szögyény Antónia. Az ő világosi kastélyukban írták alá a fegyverletételről szóló megállapodást 1849. augusztus 13-án.

Baracsi Levente: Két emléktábla van a templomban. Az egyik Fábián Gábor, költő, közíró, műfordító táblája, aki a templomépítés idején a református egyház főgondnoka volt. A Magyar Tudományos Akadémia tagja volt és Kossuth Lajos személyi titkárának szerette volna megnyerni, de ő inkább a világosi körzet országgyűlési képviselője lett. Később feketelistára került, letartóztatták, és internálták.

Baracsi Levente: A másik emléktábla Kaziczy Lajosé. Róla méltatlanul feledkezett el a közvélemény, hiszen többnyire az aradi tizenhárom körül forog minden. Amikor Aradról, a "magyar Golgotáról" beszélünk, az ő emlékét is meg szoktuk idézni. Ő 1849. augusztus 24-én a világosi fegyverletétel hírére tette le a fegyvert, és adta meg magát az oroszoknak. Aztán október 25-én az Aradon működő rögtönítélő bíróság halálra ítélte és még azon a napon főbe is lőtték. Huszonkilenc esztendős volt csupán. Kazinczy Ferencnek, a nyelvújítónak a fiáról van szó. Az akkori itteni református lelkipásztor Balló Benjámin temette el, akinek bátorságára vall az, hogy az akkori anyakönyvbe be is írta, – pedig ez tilos volt – hogy a halál oka politikai kivégzés. Nos, ennek a történelmi eseménynek szerettünk volna emléket állítani és 2002 októberében ezt az emléktáblát felavattuk. Dombormű is díszíti, ami Dinnyés László budapesti képzőművész alkotása és egyben ajándéka.
Nagyon szép és megható hangvételű régi jegyzőkönyvek, illetve Csécsi Imre lelkipásztornak, egyháztörténésznek a visszaemlékezései tanúskodnak arról, mennyire sajnálta ez a gyülekezet azt, hogy nem járulhat hozzá a harangokkal a szabadságharc előmeneteléhez, mivel a harangok még nem készültek el. De a templomot, amelyben nem voltak padok katonai kórháznak tudták használni.

Baracsi Levente: A Megbékélési park létrehozása Aradon – véleményem szerint – nem annyira az itteni magyarság és románság egymás felé való közeledésének az eredménye volt, hanem sokkal inkább az akkori politikai erőknek az egymással való játszadozása illetve erőpróbálgatása. Eredetileg a szabadságszobrot 2003 októberében kellett volna visszaállítani a régi Attila térre, amit később Tűzoltó térnek, most pedig a Megbékélés parkjának neveznek. Az utolsó napokban fújta le a román kormány az eredeti, 2003 októberére kitűzött dátumot. Nyilván közrejátszott az is, hogy a következő év választási év volt. Az aradi tizenhárom példája, emléke éppen azt a gondolatot és hitvallást ülteti el bennünk, hogy az adott szónak becsülete van, az visszavonhatatlan. A szobor nélkül felállított talapzatnál többezres tömeg gyűlt össze és egy szál virággal fejeztük ki a néma tiltakozásunkat. Egy félévet kellett még várni. Időközben jött ez az ötlet és módosítás, hogy a teret kibővítették és egy diadalívvel megtoldották, majd elnevezték Román-Magyar Megbékélés terének. A diadalíven egy másik szoborcsoport van. A művészethez értők azt mondják, hogy a két szoborcsoport stílusa nem illik egymáshoz. Ott Kossuth domborműve is felfedezhető, tehát volt egyfajta törekvés arra, hogy a román-magyar megbékélés szimbolikusan is kifejezésre jusson. A román, a magyar és az Európai Unió lobogója alatt van ez az emlékhely.

Kiss Sándor: Mit ábrázol ez a diadalív itt?
Baracsi Levente: Kossuth Lajos is rajta van Nicolae Bãlcescu, Avram Iancu és M. Kogãlniceanu, az 1848-as román szabadságharc alakjai mellett. Van fölötte egy Nicolae Orga idézet is, aki nem arról volt híres, hogy magyarbarát kijelentéseket tett volna, tehát elég kétértelmű ennek a diadalívnek az üzenete. Azt hiszem, inkább a pozitívumot kell meglátnunk. A magyarság annak örült, hogy újra láthatja ezt a szobrot. Nyilván egy politikai kompromisszum volt. Így sokkal jobban el tudták fogadtatni ezt a román közvéleménnyel. Az aradi magyarság örült annak, hogy kilencven évvel a szobor eltüntetése után újra köztéren láthatja a szabadságszobrot. Először a szoborcsoport a mai Megbékélés park közelében lévő tűzoltótorony tövében volt található, aztán átvitték a várba az akkori kaszárnya területére és ott évtizedekig nem láthatták. Viszont a talapzatnak a fölső részét itt őriztük a református templom és parókia kertjében. Nagy örömünkre szolgált, amikor 2004-ben visszaadhattuk ezt az általunk féltve őrzött talapzatrészt és újra ott láthatjuk a méltó helyén.
A református egyházhoz illetve az akkori református lelkészhez, Balló Benjáminhoz négy név kötődik az 1848-49-es események és a szabadságharc leverése utáni megtorlásokkal kapcsolatban. Egy nagyon szomorú kötelességteljesítés volt az osztályrésze. Tragikus módon fonódott össze ez saját egyéni sorsával. Az 1848. októberi román felkelések és vérengzések elől menekült el a családjával, feleségével és kisfiával. Balló Benjáminnak szomorú kötelessége volt az, hogy legelőször Ormai Norbert ezredest temesse el, aki protestáns vallású volt, majd utána 1849. október 6-án először a vársáncnál Dessewffy Arisztid mellett kellett a lelkipásztori vigasztaló szavakat szólnia és eltemetni az ő agyonlövetésénél. Ez reggel történt. Utána pedig a bitófánál Leiningen-Westerburg Károly mellett végezte ugyanezt a lelkigondozó és temetési szolgálatot. Október huszonötödikén pedig a fiatalon huszonkilenc évesen kivégzett Kazinczy Lajos honvédezredes lelkigondozását és temetési szertartását végezte el. Ugyanabban az esztendőben 1849 augusztusában veszítette el huszonkilenc éves feleségét és kétéves kisfiát is. Számára ez egy rettenetes és tragikus esztendő volt.

Baracsi Levente: Sárosi Gyula nevét is megemlítem még, aki akkor országos hírű költő volt, és ennek a gyülekezetnek presbitere. Felolvasó körutakat szervezett, amelyek bevételeit felajánlotta a református templom építésére. Valamivel több mint húszezer forintba került a templom felépítése és ő ezerkilencszáztizenhárom forintot gyűjtött össze. Ő írta az Aranytrombita című elbeszélő költeményt Kossuth Lajos buzdítására. A nyíltan Habsburg ellenes megfogalmazás miatt a szabadságharc bukása után halálraítélték, majd megváltoztatták életfogytiglanra az ítéletet. Néhány év múlva kiszabadult ugyan a börtönből, de az életét üldöztetésben és nyomorban töltötte.
Kiss Sándor: Ahogy délután jártunk-keltünk az utcán néztem az utcaneveket, hátha találok az aradi tizenhárom egyikéről elnevezett utcát.
Baracsi Levente: Nem erről híres a városvezetés. Sajnos semmilyen magyar történelmi vagy kulturális örökség újra elevenítése iránt nem fogékony a város vezetése, bár vannak apróbb előrelépések. Általában a tizenhárom aradi vértanút úgy tartják nyilván, mint valami vérengzőket, a románságot kegyetlenül pusztító tábornokokat. A történelemferdítés ilyen irányú volt az elmúlt évtizedekben. Időnként október 6-án tíz-tizenöt ember megjelenik valamelyik román szélsőséges párt színeiben és megpróbálják tönkretenni az ünnep magasztos hangulatát, de ezek csak ritkán és szórványosan történnek meg. Sajnos, nagyon kevés az olyan párbeszéd, ahol román történészek és magyar történészek összeülnének. Pedig ez nagyon fontos lenne, hogy Aradon a történelem méltó helyre kerüljön.
Arad magyarsága már a kezdeti időktől fogva nagyon komolyan vette az aradi tizenhárom emlékezetét. A minorita templomban megtörtént első gyászmise óta minden esztendőben, még a kommunista elnyomás idejében is megemlékeztek a vértanúkról. A vesztőhelyen először egy kezdetlegesebb emlékmű hirdette az emléküket, aztán 1881-ben a mai obeliszk és 1890. október 6-án felavatták a szabadságszobrot a Szabadság téren. Sajnos, nem sikerült ugyanarra a helyre felállítani. A magyarság azóta is minden évben kijárt a vesztőhelyre, még a kommunista diktatúra legnagyobb elnyomást gyakorló éveiben is. Családosan elsétáltunk egy szál virággal. Másnap persze a nemzeti színű szalagokat mind leszedték a koszorúkról és virágcsokrokról. Ezek a dolgok jelzik, hogy a magyarság nagyon kötődik ezekhez az emlékekhez. A szórványsorsban naponta erőt ad a rájuk való emlékezés. Kossuth megfogalmazása szerint, Arad a "magyar Golgota". A Golgota egy nagyon szomorú és nagyon fájdalmas esemény színhelye, Isten Fiának a halála történt ott. Ugyanakkor hisszük és valljuk, hogy "akik Istent szeretik, azoknak minden a javukra van". Istennek hatalma és szeretete van arra, hogy a legnagyobb rosszat is a javunkra fordítsa. Ilyenkor a Kárpát-medence minden területéről idesereglő magyar testvéreink közösségében legalább azon az egy napon a magyarság érezheti, hogy nincs elhagyatva, és nem marad egyedül ebben a harcban, amit nem október 6-án, hanem azon kívül a hétköznapokban kell megküzdenie.
Kiss Sándor: Koccintanak ma sörrel az aradi magyarok?
Baracsi Levente: Aradon nem szabad sörrel koccintani, ugyanis a legenda szerint a kivégzett aradi vértanúk bitófájánál az osztrák tisztek sörrel koccintva ünnepeltek. Azt hiszem, soha nem jön el az az idő, amikor az aradi magyarok elfeledkeznének arról, hogy az aradi tizenhárom emlékéhez méltatlan magatartás volna a sörrel való koccintás.

Fekete Ágnes: Következő beszélgetésünk is a történelemből a mába vezet. Október 23-án kereken 400 éve lesz annak, hogy Bethlen Gábort Erdély fejedelmévé választották. Ebből az alkalomból egészalakos szobrot szeretnének felállítani Kolozsváron. Az erre folyó gyűjtésről és a fejedelemről Kató Béla erdélyi református püspök beszél.

Kató Béla: A Bethlen Gábor Alapítvány kezdeményezte a szoborállítást és én igent mondtam rá. Talán Bethlen Gábor az egyik történelmi személyiségünk, akit felekezetre való tekintet nélkül értékesnek tekintünk. Mindenki elismeri, hiszen Erdély aranykorát ő aranyozza be igazán. Munkássága tette Erdélyt azzá, amivé lett. Bizonyos fokig ma is annak a következményeit viseljük, ami akkor történt, hiszen voltak pillanatok, amikor valamit meg lehetett tenni, és utána évszázadok, hogy semmit nem lehetett. Helyzetfelismerése és a helyzet kihasználása példa előttünk. Érezzük, hogy nem vesztegethetjük el az időnket, ha most van itt az alkalom, erre a vonatra fel kell ülni, mert az már nem jön vissza holnap.
Kiss Sándor: Milyen "vonat" jár most?
Kató Béla: Néha tehervagonra ülünk fel, de fontos, hogy felüljünk valamire, mert ezáltal megtanulunk utazni és közben olyan emberismeretre teszünk szert, amelyet később is használhatunk. Nagyon sok embert élt az elmúlt társadalmi helyzetben is, és ma is "váróteremben", várja, hogy jöjjön a "nagy vonat". De, az nem jön. Ha valaki bejött az állomásra, de nem tanult meg utazni nem fogja észrevenni, amikor jön a nagy vonat.
Bethlen Gábor a gazdaság, kultúra, társadalomszervezés, hadsereg, kereskedelem, egyházszervezés területén is jártas volt. Ez adott egy dinamikát az akkori fejedelemnek.
Ha mindenki hozzátesz valamit a szobor felállításához akár többet, akár kevesebbet, azt fogja érezni, hogy ez a miénk. Úgy megy át a köztudatba, hogy ezt mi állítottuk, ez a miénk és ez nekünk fontos. Ezért nem lesz mindegy, ha valaki leönti festékkel. Társadalomszervező, kohéziós erővé válhat egy ilyen szoborállítás.

Kiss Sándor: Mozdulnak az emberek?
Kató Béla: Most folyik a gyűjtés a gyülekezetekben. Bethlen Gábor Istentől kapottnak tekintette uralkodói címét. Naponta imádkozott és olvasta a Szentírást, amely teljesen áthatotta gondolkodását. Nemcsak a halálos ágyán mondta, hogy "Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?" Négyszáz évre előre meghatározta a lelkipásztori életmodellt, azáltal, hogy nemesi rangra emelte a lelkipásztorokat és utódaikat. Ezzel értelmiségnevelést kezdett el, amelynek négyszáz éven keresztül nagy hatása volt. Hiszen a jobbágysorból kiemelkedni és nemesi rangot szerezni a tanulás, a tudás által ezt nagyon kevés helyen gyakorolták. A végrendeletében azt mondta: "úgy cselekedjünk, hogy megmaradjunk ősi nyelvünkben, hitünkben és a gyermekeink fényes tekintetében!"

Fekete Ágnes: Ez a hét a Teremtés Ünnepe. Az őszi hálaadás, az újbor, a betakarítás mind arra ösztökél minket, hogy elgondolkozzunk mit kaptunk és kitől kaptuk? Kodácsy Tamás beszél Hajdúnánáson a Teremtés Hete megnyitó istentiszteletén.

Kodácsy Tamás: A Teremtés Ünnepét a római katolikus testvérekkel közösen szervezzük évről évre. Ez azt is mutatja, hogy akkora a baj a teremtésvédelem területén, hogy ilyen összefogásra van szükség. Amikor az ökumenikus teremtésvédelmi munkacsoportban azon gondolkodtunk, hogy mi lehetne a téma, akkor volt éppen az árvíz. Így adódott, hogy a víz legyen az idén a Teremtés Hetének témája. Amúgy is a víznek nagyon fontos keresztyén vonatkozásai is vannak, amelyeket a teremtésvédelmi segédfüzetben össze is gyűjtöttünk és igyekeztünk minden gyülekezethez eljuttatni. Jézusról úgy beszélünk, mint az örökélet forrásáról. Arra kell gondolnunk, hogy itt nincs mindenkinek saját kútja, amit le tud fúrni, hanem ugyanahhoz a kúthoz kell mennünk és ugyanabból a vízből kell innunk. Keresztyén létünk alapvető felelőssége a teremtés iránti felelősség. Isten ránk bízta ezt a világot, amit őrizni és művelni kellene. Isten jónak teremtette a világot, de ahogyan élünk, az ökológiai katasztrófához vezet, amelynek mindannyian részesei vagyunk. Bármit teszünk, valamennyi tettünk édesvizet használ. Például egy kis csésze kávéhoz száznegyven liter víz kell, egy farmernadrág előállításához ezeregyszáz liter. Ezen a héten adunk pár tanácsot, hogy a véges vízkészletünket minél jobban használjuk és takarékosabban tudjunk élni a gyülekezetben és otthon is.

Fekete Ágnes: Hallgassák meg a hét református eseményeit, híreinket!
Ez a hét a Teremtés Ünnepe. Ehhez a programsorozathoz kapcsolódva többek között péntekig esténként 18 órakor lesznek előadások Adorjánházán és Egeralján.
Teremtésünnep és Zsoltáréneklő nap lesz előadással kiállítással, szabadtéri istentisztelettel és játszóházzal október 5-én, szombaton 10 órától a Berettyóújfalu-szentmártoni református templom kertjében.
A Teremtés ünnepének záró istentisztelete és az ökogyülekezeti díjak átadása október 6-án, vasárnap 17 órakor lesz Budapesten, a Gyulai Pál utcai református gyülekezetben.

Október a Reformáció Hónapja. Ennek keretében országszerte tartanak evangélizációkat, gyülekezeti napokat, hangversenyeket. Többek között: Evangélizációs hetet tartanak Ittzés István nyugalmazott evangélikus lelkipásztor szolgálatával október 6. és 10. között Budapesten a Fasori református templomban. Október 6-án, vasárnap 10 órakor kezdődik az istentisztelet, hétfőtől csütörtökig pedig 18 órakor. Az evangélizációt követő napon 11-én, pénteken 19 órakor Michael Card ad hangversenyt ugyancsak a Fasori templomban.
Isten országának titkairól szóló csendesnapot rendeznek október 5-én, szombaton 10 órától Debrecenben, a Mester utcai gyülekezetben.
Marcalmenti Gyülekezeti Napot rendeznek október 6-án, vasárnap 10 órától Adorjánházán. Délután Mészáros János Elek bizonyságtétele és koncertje is elhangzik.
Ifjúsági Imaéjjelt tartanak szerte a Kárpát-medencében a református fiatalok október 4-én, pénteken estétől hajnalig. Az imaéjjel témája az identitás és a hitvallás.
Konferenciákat, képzéseket és előadásokat is rendeznek országszerte. Közülük említünk néhányat: A gyülekezetek missziói elköteleződésének erősítésére Kárpát-medencei Missziói és Diakóniai Konferenciát szerveznek október 6. és 9. között Berekfürdőn, a Megbékélés Házában.  
Presbiterképzést tart a Heidelbergi káté kérdései alapján az imádságról a Magyar Református Presbiteri Szövetség Budapest-Déli szervezete október 5-én, szombaton 10 órától Soroksáron, a Hősök tere 11. szám alatti református templomban. Ugyancsak presbiterképzés lesz Dél-Borsodban is október 6-án, vasárnap 15 órától a mezőcsáti református templomban.
A keresztyén ember a közéletben címmel tart előadást Horváth Endre október 4-én, pénteken 18 órakor Budapesten, a Torockó téri református templomban.
A fegyelmezésről tart előadást Pécsi Rita neveléskutató október 2-án, azaz ma este 18 órakor Kispesten, a Jahn Ferenc utca 107. szám alatti református templomban.
 
Végül hallgassák meg kulturális híreinket!
Az Evangélium Színház bemutatja Madách Imre, Az ember tragédiája című művének kamaraváltozatát október 4-én, 19 órakor Budapesten, a Szilágyi Dezső téri református templomban.
Nicholas Parle csemballóművész tart barokk szólóestet október 6-án, vasárnap 18 órakor Budafokon, a református templomban.
A kapcsolatokról rendeznek hétvégi konferenciát 23 évnél idősebb lányoknak október 25. és 27. között Galyatetőn. Jelentkezési határidő: október 19. ([email protected])
LélekJelenLét címmel kínálnak programot az elcsendesedni vágyóknak október 3. és 6. között Válon, a Szent Mihály Majorban.

Fekete Ágnes: Hallgassuk meg Isten szavát Jakab apostol leveléből! 

"Mert minden természet, vadállatoké, madaraké, csúszómászóké és vízieké megszelídíthető és meg is szelídíttetett az emberi természet által" (Jak 3,7)

Tegnap észrevettem, hogy a rozmaring palánta, amelyet nemrég vásároltam elpusztult.  Letettem egy félreeső helyre, hogy majd foglalkozom vele, de elfelejtkeztem róla. Egyszerűen ezért, mert egy dolgozaton dolgoztam hetek óta, és semmire nem volt időm, nem figyeltem a háztartás dolgaira. A tyúkok kárálnak, ha nem kapnak enni, de a virág mély hallgatásba burkolózva halt meg. Mintha az "ez elment vadászni" kezdetű mondóka visszáját éltem volna meg magamban. Valaki ezt elültette, szaporította, kezelte, palántázta, cserépbe ültette, szépen becsomagolta, feliratozta, elszállította, és én, az iciri-piciri, nem megettem, hanem tönkretettem. És miért? Mert fontos, elintézhetetlen ügyeim, szaladásaim az élet elvei fölé nőttek. Azért mondtam el ezt a magamról lesújtó képet mutató történetet, mert azt hiszem, ma sokunkkal és sokféleképpen megtörténik valami hasonló. A természetes gondoskodási ösztönünket egyszerűen letaglózza a mai világ ezer kihívása.
Jakab levelének mondatából azt olvashatjuk ki, hogy az emberi természet velejárója az, hogy szelídít. Bennünk mélyen levő megmagyarázhatatlan tulajdonság az, hogy ami vad volt, azt szelíddé szeretnénk alakítani. A durva, zord és rideg törvényektől a szelíd, lágy, közeli kapcsolatig vezetjük az állatokat és erre törekszünk mindennel, mert szeretjük, amikor a fanyar gyümölcs édes ízűvé lesz.
De van egy természetellenes folyamat is bennünk, erről ír Jakab. Az ember, miközben mindent képes megzabolázni, önmagát, a saját testét nem képes megszelídíteni. Jakab szerint az emberi nyelv mindennek az oka. Ez a kicsi emberi testrész az, amely az emberi civakodásnak, az irigykedésnek az alapja. Mivel a nyelvünk, ami mögött nyilván a gondolataink vannak, nem szelídíthető meg, ezért ez, mint egy pici láng, mindent felgyújt. Mivel az emberi én akar minden fölött úr lenni, önmagunkat akarjuk naggyá tenni, és úgymond nyelvelünk egymásra, ezért a szelídítés helyett a vadulás folyamata zajlik. Feláldozzuk önös céljaink oltárán nem csak a rozmaringot, hanem nagyon sok mindent, amit az élet természetesen adna.
A Teremtés Hete arra jó, hogy elgondolkodjunk ezeken a folyamatokon. Lehet persze sopánkodni azon, hogy a "nagy emberek", a különböző államok miért nem tesznek lépéseket végre azért, hogy ne szennyezzük agyon a bolygót, de talán érdemes azon is elgondolkodni, hogyan zajlik ugyanaz piciben és nagyban. Az egónk, saját énünk magasra emelése miként tesz tönkre embereket és kisvirágokat is magunk körül. A szelíddé váló ember képes arra, hogy megőrizze Isten teremtett világát. A Hegyi beszéd üzenete szerint: "Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet". Jakab pedig így folytatja: "A felülről való bölcsesség pedig először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedelmes, irgalmassággal és jó gyümölcsökkel teljes, nem kétkedő és nem képmutató". Adja Isten, hogy megkapjuk tőle, felülről ezt a bölcsességet. Ámen.