2014-08-27

Áldás, békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat. Fekete Ágnes vagyok.
Emlékszem, amikor gyerekeimért mentem az óvodába, és egy-egy banánt kaptak uzsonnára, és két fiam a banánnal kezdte egymást lövöldözni. Annyira el voltam keseredve. Én, aki soha nem vettem nekik puskát, hogyan nevelhettem harcra a gyerekeimet. Nem neveltem, mégis előtört belőlük valami mélyen emberi. Fájdalmasan kell tapasztalnunk ma is ezt a jelenséget. Első beszélgetésünk Kárpátalján készült. Kiss Sándor segítségével hallhatjuk majd Zán Fábián Sándor püspököt, valamint Nagy Bélát, az ottani szeretetszolgálat vezetőjét, aki augusztus 20-án állami kitüntetést is kapott. Vajon mit tehet az egyház a nehéz ukrajnai helyzetben?

Zán Fábián Sándor: Ma még jó az időjárás és a legtöbb embernek melege van, de lehet, hogy a gáz elzárása komoly gondokat fog okozni a téli időszakban. Főleg azokban az intézményekben, ahol idősek vagy gyerekek vannak. A kórházakban is gond lehet majd, ahol nem lehet egyik napról a másikra hazaküldeni az embereket, hogyha nem tudnak kellő hőmérsékletet biztosítani. A Református Egyház jelenléte nagyon sok ember számára jelent reménységet, hogy van, aki segítsen. A jövőnk nagyon sok területen bizonytalan, de vannak biztos pontok: például az, hogy összetartozunk a Kárpát-medencei magyarokkal, így nem vagyunk egyedül a problémainkkal. Ha netalán bekövetkezik, amitől mindnyájan félünk, és próbálunk elkerülni, akkor is tudjuk, hogy kihez fordulhatunk, ki lehet a segítségünkre. Ez nagyon sokszor jelentéktelennek tűnik. Pedig olyan ez, mint amikor valaki a kárpátaljai autópályákon éjszaka tizenegykor lerobban, de a telefonjában ott van egy olyan ember száma, akit nyugodtan felhívhat, akkor tudja, hogy van megoldás. Lehet, hogy ma még csak addig jutottunk el, hogy van egy társszervezetünk, a Református Szeretetszolgálat, akinek a telefonszáma most már ott van a telefonkönyvünkben, és tudjuk, ha baj van, hívhatjuk.

Forrás: kormany.hu

Nagy Béla: Először is hálát adok a Jóistennek, hogy ez a mai nap létrejöhetett, és találkozhatott a Magyarországi Református Szeretetszolgálat elnöke az itteni járási és a városi vezetőséggel. Nagyon fontos a számunkra, hogy a bajban össze tudjunk fogni. Nemrégiben a járási tanács elnöke és a közigazgatási hivatal elnöke hivatalosan fordult hozzám, hogy segítsek sürgősen egy édesanyán és a gyermekén, akik a háborús területről érkeztek. A krízisközpontunkban találtunk számukra helyet. Örülök, hogy tudtunk segíteni.
A fűtésszezon beállta előtt nagyon fontos, hogy olyan fűtőberendezéseket, kályhákat tudjunk biztosítani az embereknek, amelyek majd meleget adnak a lakásokban. Ezenkívül nagyon szeretnénk tisztítószereket, takarókat kiosztani arra a helyzetre, ha mégis nagy szükség lesz. Próbálunk előre gondolkozni.
Zán Fábián Sándor: Most megnyugtatták a szülőket, hogy nem hívják be azokat a fiatalokat, akik még nem voltak katonák, és nincs semmilyen katonai előéletük. Az egészségügyi végzettségűekre ez nem vonatkozik. A napokban tartott lelkészgyűlésen egyik lelkész elmondta, hogy a két orvosi diplomával rendelkező lányát nyilvántartásba vették, és ha menni kell, menni kell. Harci cselekményekre azonban csak katonai előélettel rendelkező idősebb személyeket visznek el.
Kiss Sándor: "Megnyugtatásul közölték." Ez valóban megnyugtató?
Zán Fábián Sándor: A fiatal fiúk számára megnyugtató. Azonban ők is tudják, hogy most ugyan kimaradnak a sorozásból, de ha általános háborús állapotot hirdetnek, akkor nincs senkinek sem mentsége. Akiket elvisznek, Munkácsra kerülnek kiképzésre. Onnan nem tudni, hogy majd hová irányítják őket. Ha a hadiállapot lép érvénybe, akkor ez nem érvényes.
Kiss Sándor: Ez bármikor megtörténhet?
Zán Fábián Sándor: Bármikor megtörténhet. Azt látjuk a híradásokból, hogy félnek az orosz humanitárius segélyektől, mert nem tudják, hogy mi van benne? Nem tudják, hogy mi fog történni? Most hallottuk a járási adminisztráció elnökétől, hogy egy újabb áldozata van Beregszásznak, akit talán vasárnap fognak temetni. A köztudatban benne van, hogy akik odavannak, nem biztos, hogy élve jönnek haza, ezért senki nem akar abba az irányba menni, még kiképzésre sem.
Kiss Sándor: A két beregszászi áldozat magyar volt?
Zán Fábián Sándor: Magyarul tudó emberek voltak. Most a második személyről konkrétan még nem tudok. Az első egy magyarul beszélő fiú volt, aki itt nőtt fel Beregszászban. Roland keresztnévre hallgatott, és görög katolikus szertartás szerint temették el.
Kiss Sándor: Tudható-e, hogy jelenleg hány magyar van a fronton?
Zán Fábián Sándor: Nem tudjuk. Én nem tudom. Azt tudom, hogy néhányan tíznapos eltávozást kaptak és éppen most tartanak hazafelé.
Kiss Sándor: Igaz az, hogy sok a "turista", akik valójában kelet-ukrajnai menekültek, csak nem veszik igénybe a menekült ellátást?
Zán Fábián Sándor: Nagyon sok valós turista van, mert a Krím-félsziget Oroszországhoz való csatolásával nagyon sok ukrán, most nem megy oda. Kárpátalja egy kedvelt, felfedezett turistahely lett.
Kiss Sándor: Ez inkább a hegyi részre vonatkozik?
Zán Fábián Sándor: Nem feltétlenül. A termálfürdők miatt itt is nagyon szép a vidék. Én megértem őket, hogy szívesen jönnek ide. A rendszámokból ítélve nagyon sok turista van. Elnök úr azt mondta, hogy naponta tízezer idegen tartózkodik a Beregszászi járásban. Ez természetesen magába foglalja azokat a Donyeck, Szlovjanszk környékéről idejövő embereket is, akik már huzamosabb ideje itt tartózkodnak, de kellő anyagi háttérrel rendelkeznek, ezért nem menekültek számára létrehozott szálláshelyen húzódnak meg, hanem turistaként élik a mindennapjaikat. Reménykedünk abban, hogy mindannyian jószándékú emberek, és nem fognak viszályt szítani a több száz éve békésen együtt élő kárpátaljai lakosok között. A kárpátaljai lakosok panaszkodtak, hogy az ottaniak eljönnek ide nyaralni, az itteniek meg elmenjenek oda vérüket ontani? Megvédeni azt, amiről azt sem tudják, hogy valójában kié? Ezért a járási hadkiegészítő parancsnokság felhívást tett közzé a rádióban, hogy az azokból a régiókból ideérkezettek, néhány napon belül kötelesek jelentkezni a hadkiegészítő parancsnokságon. Hogy ez egyszer is megtörtént-e, azt nem tudjuk.

Fekete Ágnes: A másik, a keresztyénség szempontjából félelmes konfliktus Szíriában és Irakban van. Mostanában fényképek tucatjai köröznek a világhálón az ottani keresztyénüldözésről. Ezeknek az értéke és valósága kicsit kétes, de az ottani háború valóban sajnos, bármilyen szörnyűséget tartogathat még. Németh Pál lelkipásztort, a Bibliamúzeum munkatársát hallhatják, aki több éven át élt Szíriában.

Németh Pál: Az iszlám olyan vallás, amelynek természetéből adódik, hogy mindig reagál a környezetére. Ahogyan közelítenek felé, annak megfelelően válaszol a közeledésre. Mondok néhány példát: 1912-ben a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap hírül adta – akkor már Bosznia Magyarországhoz tartozott -, hogy a bosnyák imám lelkipásztori látogatásra Debrecenbe érkezett, hogy felkeresse az egyetemen a Boszniából ott tanuló diákokat. Debrecenben nem volt imádkozásra alkalmas mecset és a református püspök fölajánlotta a Kollégium dísztermét, hogy azt használják mecsetként a muzulmánok. Az Iskolai Lap még meg is jegyzi, hogy milyen szép dolog egy ilyen lelkipásztori látogatás, mert gondját viseli a muszlim hitű diákságnak a bosnyák vallási vezető. Ez senkinek sem tűnt fel, mert akkor ez világ legtermészetesebb dolga volt.
Vagy gondoljunk Döbrössy Lajos református lelkipásztorra, akit egyházunk Bulgáriába küldött a török ajkú muzulmánok közé misszionáriusnak. Több mint hét évet töltött missziói munkában muszlimok között (1930-1938). Tudják róla, hogy hittérítő, hogy misszionárius, tehát a török muzulmánokat igyekszik megnyerni a református hitnek, mégis beengedik a teológiai főiskolára, részt vehet az előadásokon, a professzorok még teológiai vitákba is bocsátkoztak vele. És a muszlimok közül senkinek sem jutott eszébe, hogy hivatalosan követelje a misszionáriusok távozását, mert akkor még nem volt olyan ellenséges az iszlám a nyugati behatással szemben.
Még ma is, ha valaki elmegy egy iszlám országba tanulni, akkor őt úgy fogadják, mint vendéget. És neki úgy is kell viselkednie, mint vendégnek. Ennek vannak előnyei, de bizonyos helyzetekben lehet hátránya is. Ha valaki úgy viselkedik ott, mint vendég, akkor az égvilágon semmi baja nem lesz. Hódítóként érkezni azonban nem tanácsos, mert akkor ennek megfelelően reagálnak. Ez itt a probléma.
Fekete Ágnes: Egy kicsit igaz ez a török hódoltság idejére is?
Németh Pál: Az iszlámnak megvan a maga missziói stratégiája. Thuri Farkas Pál "Idea Christianorum Hungarorum" című latin nyelvű művében pontosan leírja, hogy mi az iszlám missziói stratégiája. Az első, hogy teljes vallásszabadságot hirdet. Kihirdeti, hogy csak az uralomért s nem a vallásért harcol. Aztán szétzavarja a helyi kormányzatot és török hatóságot szervez, s mindenhova beteszi a saját embereit, utána harmadik fázisban kezd nyomást gyakorolni a keresztyénekre, hogy térjenek át az iszlámra.
Fekete Ágnes: Ez megtörtént már?
Németh Pál: Persze, hogy megtörtént.
Fekete Ágnes: Sikeres is volt?
Németh Pál: Nem volt sikeres, mert a reformáció pont abban az időben terjedt el, és hamarosan elég erős és szervezett volt ahhoz, hogy vallásváltás ne legyen lehetséges. Személyes áttérések voltak, de társadalmi méreteket ez nem öltött. Tudunk arról, hogy evangélikus lelkészt úgy kényszerítettek áttérésre, hogy amikor a törökök hívatlan vendégként nála tartózkodtak, látszólag tréfából, fejükre tették a papi süveget, erre válaszul ő is felöltötte a törökök turbánját, amit úgy tekintettek, mint áttérést az iszlámra.
Fekete Ágnes: Amennyire én tudom, a szélsőségesek álláspontja az, hogy ott mindenkinek muzulmánnak kell lenni. Nem?
Németh Pál: A probléma az, hogy ők a külföldi agresszió ellen harcolnak. Tudni kell azt, hogy van egy nagyon nagy probléma, amivel nem szoktak számolni. Ez pedig a török szultanátus illetve a kalifátus felszámolása. Az első világháború idején Törökország elvesztette a háborút. Ha a nyugati hatalmakon múlt volna, akkor Törökország ma nem lenne, hanem különböző országokban élnének a törökök, körülbelül úgy, mint ma a kurdok. De volt, akadt egy tehetséges gárdatiszt, aki megmentette a helyzetet és Törökországot a teljes megsemmisülésből. Ez volt Musztafa Kemál pasa, Törökország megmentője, jobban mondva a modern Törökország megteremtője. Ő szélsőséges nacionalista és vallásellenes ember volt, aki megfosztotta a szultánt a hatalmától, de egy darabig meghagyta a kalifai méltóságát. Egy idő után azonban a kalifátust is felszámolta. Ehhez nem volt joga, mert a kalifátus az egész iszlám világra kiterjedő méltóság, nem egyetlen ország ügye. Azóta nincs kalifa.
Fekete Ágnes: Ez mai napig így van?
Németh Pál: Mai napig így van. A marokkói uralkodók a legutóbbi időkig használták a kalifai címet, de ez soha nem jelentett tényleges hatalmat.
Fekete Ágnes: AS mi világunk tisztségei közül a pápához hasonlíthatom ezt a tisztet?
Németh Pál: Ha politikai tartalommal töltjük meg a pápa hatalmát, amiben még mindig van valami, vagy legalábbis volt a középkorban, akkor körülbelül olyasmi. A kalifa az egymástól szétválaszthatatlan egyház és állam feje. Ami már nem tartozhatott a szultán hatalma alá, az még a kalifa fennhatósága alá tartozott. Kell egy politikai irányjelző az iszlám világnak. Ez a kalifa. Az Iszlám Állam azért alakult, hogy lehessen már végre kalifát választani.
Ne felejtsük el, hogy az egykori többé-kevésbé egységes iszlám államot, az Oszmán Birodalmat, az első világháború után feldarabolták. Amit mi Trianonban büntetésül kaptunk, ugyanazt kapták az angolok oldalán harcoló arabok az Oszmán Birodalom bukása után jutalmul. Földarabolták az arab-iszlám területet. Csak rá kell nézni a térképre! Mesterséges határok vannak. Nem nézték az etnikai és nyelvi határokat, hanem csak azt, hogy a megszálló katonai erők meddig jutottak el, és ott húzták meg a határt. Szíriát földarabolták. Például Libanon nem külön ország, hanem Szíria része. Saját érdekeik szerint húzogatták meg határokat. Olyan bűnök ezek, amik aztán föltorlódnak. Kétségtelen, hogy a gyűlölet nagyon erős az iszlám térfélen a nyugattal szemben, mert annyiszor csalódtak. Csak ha Szaddam Husszein személyét vesszük. Puccsal került hatalomra, mégpedig az amerikaiak intenciójára. Az iráni síiták ellen az iraki síitákat csak egy szunnita diktátor tudta harcba vezényelni. Ez itt a probléma, hogy nincs erkölcs, nincs emlékezet, és nincs folytonosság a világpolitikában. És most ennek a diktatúrának a felszámolása még mindig tart, mert a békétlenség, ami Irakban van, még mindig a Szaddam Husszein féle rezsim felszámolása miatt van. Ez nem azt jelenti, hogy Szaddam Husszein jó volt. Csak amíg Szaddam Husszein uralmon volt, addig vallási béke volt. A többség ugyan szenvedett, de a kisebbségek háborítatlanul éltek. A keresztyéneknek, a mandeusoknak, a jazídiaknak nem kellett elmenekülni. S ugyanez van Szíriában is, a kisebbségek menekülnek Szíriából. Persze nehéz kérdés, hogy miért vannak az említett terrorcselekmények, meg a látványos, direkt bemutatott kivégzések. Ezek valójában elriasztások. Rémisztő példákkal el lehet érni, hogy meneküljön valaki. Hát, ezek eléggé kegyetlen dolgok!
A muzulmán fundamentalistákat támogatja a nyugat az arab nacionalista rendszerekkel szemben. Irak és Szíria arab nacionalista diktatúrák voltak, Szaddam Huszein és az Aszad család kemény kézzel igyekezett felszámolni minden iszlamista törekvést.
Fekete Ágnes: Kik azok a nacionalisták? És kik a fundamentalisták?
Németh Pál: Az arab nacionalizmus felvirágzása a Közel-Keleten a hitleri Németország propagandájának köszönhető. Németország szeretett volna gyarmatokat, mandátumterületeket szerezni a Közel-Keleten. Ennek érdekében támogatta az arab nacionalista törekvéseket Irakban az angolok ellen, és Szíriában a franciák ellen. Tehát hitleri inspirációra alakultak meg ott a nemzeti szocialista pártok. Igen ám, csak ezek később szovjetbarát pártok lettek. Tudjuk, hogy korábban nem volt probléma a Szovjetuniónak Hitlerrel szövetséget kötni. Emiatt nálunk nem fordították le ezeknek a pártoknak a teljes nevét. A Baath pártnak a neve, ha arabból hűségesen lefordítjuk: Arab Nemzeti Szocialista Feltámadás Pártja. Az egyetemen általánosan kötelező ideológiai tárgy volt a "Nemzeti szocialista kultúra". Nálunk Szocialista Megújulásnak fordították, de a pártéletben, az úttörőmozgalomban máig a hitleri külsőségek élnek. Két kommunista párt volt Szíriában. Az egyik a börtönben ült, a másik pedig tapsolt a diktátornak. A Baath párt jelszava: "a vallás az Istené, a haza mindenkié".
Ha megnézzük, hogy a diktatúra mi ellen irányul, azt találjuk, hogy mindig a többség akarata ellen. A többségi akarat a demokráciában érvényesül. A diktatúra mindig a többséget nyomja el, és a kisebbségnek kedvez. Szíriában a keresztyéneknek nagyon jó volt a diktatúra, mert a többséget féken tartotta. A többség szunnita muzulmán volt. Ugyanez volt Egyiptomban is a koptoknál. A Mubarak féle rendszer a muzulmán többséget féken tartotta. Ellentmondásosnak tűnik, de ez egyszerűen így van a gyakorlatban. Érdekes, hogy Szaddam Husszein alatt nem menekültek a keresztyének Irakból. A nacionalizmus az nem félelmetes, teljesen "nyugat-kompatibilis", összefér a nyugati gondolkodással. Az a furcsa, hogy a nyugat ezt nem értékeli. Az arab nacionalizmus születésétől fogva vallásellenes, és így iszlámellenes is. Azt tartja, hogy első az arab nemzet, a vallás csak utána következik. A vallási megkülönböztetés a nacionalista arab államokban tilos volt. Amit úgy hívnak arabul, hogy tá’iffíja, a szektaérdek, vagy vallási csoportérdek nem érvényesülhetett. Ez azt jelenti, hogy nem szabad vallási vitát nyitni, senkit sem szabad a vallása miatt megkülönböztetni.
Fekete Ágnes: Ez Iránra is igaz?
Németh Pál: Irán nem nacionalista állam, hanem iszlám köztársaság. Ez Szíriára, meg Irakra volt igaz, és Egyiptomra is. Az arab diktatúrák emlékeztettek a 20. századi európai diktatúrákra, sok tekintetben olyanok voltak, mintha Európában lennénk. Nem értem, hogy miért voltak ezek olyan terhesek nyugat számára? De a kérdés az, hogy mi következik a diktatúrák bukása után? A diktatúrák szükségszerűen lebontódnak, mert vagy háború vet véget nekik, mint Irakban, vagy a polgárháború teszi tönkre őket, mint Szíriában. Persze nem lehet tudni, hogy mi lesz a végkifejlet. Ha a demokrácia csődöt mond, akkor helyettük iszlám állam lesz. A keleti demokrácia csak nyugati vágyálom. Megvalósíthatatlan.
Fekete Ágnes: Az a rendszer ott nem működik.
Németh Pál: Ott senkinek nem kell!
Fekete Ágnes: Szükségszerű, hogy egy fundamentalista típusú állam jön létre a nacionalista típusú után.
Németh Pál: Sajnos a dolgok logikája ez.
Keresztyének védtelenek a Közel-Keleten, ez az alapprobléma. Ne gondolja senki azt, hogy nyílt, egyértelmű vallásüldözés van. Egyszerűen arról van szó, hogy ha egy muzulmán embernek például föltörik a lakását, kirabolják, és mindenét felgyújtják, akkor több száz ember kész arra, hogy bosszút álljon az elkövetőn. Egy muzulmánnak a lakását kifosztani nagy rizikó. A tettest előbb-utóbb utoléri a kiterjedt rokonság bosszúja. Ha egy keresztyénnel csinálják meg ugyanezt, nem történik semmi. A keresztyének nem tartanak össze, nem szolidárisak egymással, nem állnak bosszút. Segíteni segítenek, de nem állnak bosszút. Befogadják a nyomorultat, akit földönfutóvá tettek, de nem nyomozzák ki, hogy ki volt a tettes és nem kérik számon rajta, nem állnak bosszút. Ezért a keresztyének számára az államhatalom az egyetlen védelem. Nem egészen igaz az, hogy valakinek pusztán azért, mert keresztyén, már menekülnie kell. A gyakorlatban persze előfordulnak olyan esetek, hogy a keresztyénektől félnek, mint a nyugattal összejátszó potenciális ügynököktől. Ilyen értelemben – kétségtelen – gyanúsak a keresztyének. Az, hogy ilyen borzalmas helyzetek alakulnak ki, ez az egypólusú világrend következménye. Mert amíg a Szovjetunió megvolt, Amerika százszor meggondolta, hogy elkezdhet-e egy területet bombázni, mert bizonyos lehetett a Szovjetunió válaszlépésében.
Fekete Ágnes: Szerinted ezek a keresztyénellenes atrocitások, amikről hallunk egyfajta videó-üzenetek?
Németh Pál: Nem láttam ezeket. El tudom képzelni, mindent el tudok képzelni, hogy mikor ilyen a helyzet, akkor elvadulnak a dolgok. A Koránban benne van, hogy "lá ikráha fi’d-dín" tehát a vallás kérdésében nem szabad kényszert alkalmazni. Az iszlám alapelvének számít, hogy senkit nem kényszerít áttérésre. Ha háború van, akkor háborús borzalmak vannak, de ez nem azt jelenti, hogy békében is előfordulhatnának ilyenek. De hát, ha háború van, akkor nincs törvény, akkor figyelmen kívül maradhat a Korán alapelve, akkor semmi nincsen, akkor exlex állapot van. Nem kérdi senki: Ki csinálja? Miért csinálja?
Fekete Ágnes: ISIS áll ezek mögött, nem?
Németh Pál: Az egy mozgalom, amelynek kitűzött célja, hogy a termékeny félhold területén iszlám államot hozzon létre. A múlt évben hazánkba látogatott a maronita pátriárka, Bechara Butrosz ar-Rai, és elmagyarázta a magyar vezetésnek, és az újságíróknak – a Magyar Nemzetben meg is jelent -, hogy a nyugati politika a legszélsőségesebb fundamentalizmust támogatja, és ez komolyan veszélyezteti a keresztyénség megmaradását a Közel-Keleten. És az emberek értették is, meg nem is.
Két éve Törökországban, Isztambulban, voltam s vasárnap részt szerettem volna venni keresztyén istentiszteleten. A lengyel templom alagsorában káld mise volt. Odamentünk a fiammal. Arámi nyelven szólt a prédikáció, gyönyörű volt. A résztvevők iraki menekült keresztyének voltak Moszul környékéről. Azóta Szíriából is menekül, aki tud. Kevés embernek adatik meg, hogy nyugatra tudjon menekülni. De amikor embercsempészeket fülelnek le, a menekülők között szírek is vannak. Itt Európában tudjuk jól, ott gyilkolják az embereket, és a nyugati társadalmak nyugodtan ülnek babérjaikon, nem adnak menekülési lehetőséget. Egyedül Törökország határa van úgy nyitva, hogy oda át lehet menekülni és sátorozni lehet. A menekültáradat oka nem a nyílt vallásüldözés, hanem a keresztyének sajátos társadalmi helyzete és környezete.
Fekete Ágnes: Mi az oka?
Németh Pál: Az, hogy háború van, harc van, meg akarják buktatni azt a diktátort, aki alatt biztonságban éltek a keresztyének. Ennyi. A diktatúra mindig oltalom is. Hát, tudjuk jól a magyar diktatúrák történelméből. Az Iszlám Állam létrejötte ijesztő lehet, mert nagyon nagy területet tudtak elfoglalni, tehát komoly erőt képviselhetnek. Azt is hallani, hogy már kalifát is választottak, és kívülről komoly támogatást kapnak. Nincs olyan, hogy tíz gengszter összeáll, és egy országot meghódít. Nagyon sok a nyugatról érkezett ember. Súlyos probléma, hogy valaki elvégzi az egyetemet, kiválóan tanul, elsajátítja a nyugati tudományt és kultúrát, és azután minden tudományát a nyugat ellen használja. Mondjuk egy angliai egyetem, amely diplomát ad a muzulmán fiatalnak, nem tud akkora tekintélyt kivívni magának, hogy az illető az ott szerzett tudományát, ne annak a civilizációnak a lerombolására használja, amelytől a diplomáját kapta Ez nagyon elgondolkoztató. Amikor az ember diákként Keletre érkezik, vannak olyan kedvességek a diáktársak és általában az emberek részéről, amit az ember nem vár és nem is ért. És mikor megkérdezi, hogy miért viselkednek így vele, és akkor azt a választ kapja, hogy azért, hogy jó képet vigyél haza a mi országunkról, amikor visszaérkezel. És ez a szempont volt az uralkodó a diáktársaim viselkedésében két éven keresztül, amíg köztük éltem.
Fekete Ágnes: Ez hol volt?
Németh Pál: Szíriában. Damaszkuszban voltam két évig. Magyarországon vajon áldoz-e valaki azért, törődik-e azzal, hogy a külföldi diákok milyen képet visznek haza magukkal Magyarországról? Az egy egészen más világ. Nem volt olyan muzulmán ünnep, hogy a diáktársaim ne kényszerítettek volna, hogy menjek velük haza ünnepelni. Volt olyan, hogy nem akartam elmenni Damaszkuszból, akkor Damaszkuszban kellett elmenni egy rokonhoz az ünnepre.
Visszatérve az iszlám állam és kalifátus kérdésére, bizonyára vannak atrocitások, csak ezek nem az iszlámból következnek. Keresztyénségből sem következik minden olyan dolog, amit keresztyének követtek el a történelem folyamán. Tehát az iszlámból sem következik egy csomó minden, amit a muzulmánok elkövetnek.
Még egy gondolat: a fundamentalizmus, más néven szalafizmus egy iszlámon belüli reformmozgalom. A keresztyénség tartalmi lényege, az "imitatio Christi", tehát Krisztus követése. Az iszlám – lényege szerint – Mohamed generációjának és az azt követő két generáció társadalmi viszonyainak a követése. A mértékadó példa az, ahogyan ez a három nemzedék élt. Minden reformáció mértéke az "elődök" (asz-szalaf) életformája. Volt egy nagy reformteológus, Ibn Tejmíja, aki a mongol hódítás korában élt. Kortársai börtönbe vetették, ott is halt meg, tehát kortársai szemében eretneknek számított. Ő azonban megtermékenyítő hatású nagy teológus volt. Amikor a nagy magyar orientalista, Goldziher Ignác lezárta fő művét (Előadások az iszlámról) több mint száz éve, művében szerepel az a gondolat, hogy közel van az idő, amikor Ibn Tejmíja rendszere fog győzedelmeskedni az iszlám gondolkodásban. És ez megtörtént. Nem illik egy tudósnak jósolni, de ez bekövetkezett. Goldziher pontosan látta az iszlám fejlődéstörténetét. Hasonlóképpen Germanus Gyula is jóslatokba bocsátkozott. A hatvanas évek végén tanítványainak állandóan ismételgette, hogy a huszonegyedik század legnagyobb világpolitikai problémája az iszlám lesz. Akkor még ebből nem látszott semmi, ő már előre látta.
Mi is történt valójában? Irakban fölszámolták az államot, és nincs hatékony központi hatalom. Szíriában fölszámolás alatt van az államhatalom, jelenleg tartja még magát, de nem lehet tudni, hogy meddig. Hatalmi vákuum keletkezett, és ezt az új iszlám állam készül kitölteni. Nem akarják hagyni, hogy az Egyesült Államok akarata szerint rendeződjenek a politikai kérdések a Közel-Keleten. Szeretnék megőrizni muzulmán identitásukat, nem akarják, hogy globalizációs érdekek akaratnélküli embermasszává tegyék őket. Nyugat ezt tapasztalatból tudhatná, hisz Németországban sem hajlandók asszimilálódni a törökök, miért asszimilálódnának akkor a világpolitika szintjén?
Fekete Ágnes: Gyakorlatilag a keresztyéneknek most menekülni kell? Ez a legtanácsosabb?
Németh Pál: A kisebbségnek menekülni kell, nemcsak a keresztyéneknek, síítáknak is. A kisebbségek, akiknek az arab nacionalisták eleddig védelmet nyújtottak, most védelmező nélkül maradnak.
Fekete Ágnes: Gyakorlatilag azt várnád a nyugat-európai keresztyénségtől, hogy segítse és fogadja be őket?
Németh Pál: Kellene valamit tenni. Ésszerűtlen a gyilkolásra, a fegyverekre bízni a dolgot. Védelmet, menedéket kellene nyújtani azoknak, akik akaratuktól függetlenül, nyugati katonai vagy politikai beavatkozás következtében kilátástalan körülmények közé kerültek. Nyugat erkölcsi-politikai felelőssége ebben a tekintetben megkérdőjelezhetetlen.

Fekete Ágnes: Hallgassák meg a következő hét református eseményeit, híreinket!
A Kárpát-medencei református oktatási intézmények tanévnyitó ünnepségét Bölcskei Gusztáv püspök igehirdetésével és Huszár Pál főgondnok tanévnyitó beszédével augusztus 30-án, szombaton 10 órakor tartják Kecskeméten.

Az iskolaév elkezdődésével ismét tartanak istentiszteleteket egyetemisták részére. Az első összejövetel Szabó István püspök igehirdetésével szeptember másodikán 18 órakor lesz Budapesten, a Gyulai Pál utca 9. szám alatti református templomban.

Hálaadó istentisztelet lesz a régebben konfirmáltak részére augusztus 31-én, vasárnap 10 órakor Debrecenben, a Csapókerti református templomban.

Fáy András halálának 150. évfordulója alkalmából rendeznek konferenciát Kegyelet és jövő címmel augusztus 28-án, pénteken 10 óra 30 perctől a Sárospataki Református Kollégiumban.

Kálvin János harcairól szól az az élménypedagógiai továbbképzés, amelyet szeptember 5-én és 6-án tartanak Gárdonyban. Jelentkezési határidő: augusztus 31. ([email protected] )

Karácsony Sándorra emlékezve szerveznek konferenciát Földesen szeptember 19-én és 20-án. A jelentkezéseket szeptember 5-ig tudják elfogadni. (Heltai Miklós, 2119 Pécel, Korányi u. 14., tel.: 28-788 940, [email protected] Péter Imre, 4177 Földes, Nagyköz u. 7., tel.: 54-464 017, [email protected])

Fekete Ágnes: Hallgassuk meg Isten Igéjét a Jelenések könyve 14. fejezetéből!

Grafika: Simon András

"És látám, és ímé egy Bárány áll vala Sion hegyén, és ő vele száznegyvennégyezren, a kiknek homlokán írva volt az ő Atyjának neve." Jelenések könyve 14,1

Száznegyvennégyezer. Ki ez a sokaság? Van, aki a mártírokra gondol. Ez ellen a megfontolás ellen szól az, hogy a Jelenések könyvében a Bárány mellett mindenki ott áll, aki hozzá tartozik. Ez a szám, a tizenkétszer tizenkétszer ezer éppen mintha a maga nagyságával Isten népének a teljességét jelentené. Olyanok is vannak, akik a zsidókeresztyénekre gondolnak. Abból indulnak ki, hogy Izrael törzsei szerint osztotta be János ezt a nagy népet. Csakhogy, ha elolvassuk a Jelenések könyve 7. részének felsorolását, azt látjuk, hogy egyáltalán nem követi a hagyományos zsidó törzsek beosztását. Dán nemzetségét például egyszerűen kihagyja, viszont olvashatjuk József és Manassé törzsét külön-külön, pedig tudjuk, hogy Manassé József fia volt. Még a törzsek sorrendje sem egyezik egyetlen nemzetségtáblázattal sem, ez egy sajátos, korábban nem használt, valószínűleg őskeresztyén felsorolás. Nem hiszem, hogy éppen a zsidó tradícióhoz való kötődés megkötésére szolgált volna. Itt csakis az a magyarázat marad, hogy a száznegyvennégyezer mindenkit egybefoglal, aki Jézus, a Bárány követője.
Sokan azon is vitatkoznak, hogy ez egy jelképes szám, vagy valóban éppen száznegyvennégyezer ember lesz csupán, aki a mennyei trón körül áll majd. Tisztázni kell a szó szerint és a jelkép kifejezések értelmét. A kettő nem áll ellentétben egymással. Amikor egy gyerek azt mondja, hogy fél a farkastól, akkor szó szerint a farkastól fél, de senki nem gondolja mégsem, hogy egy canis lupusként besorolt állat megjelenik majd. Az emberi élet, az emberi nyelv tele van olyan valóságokkal, amelyek ugyan teljesen valósak, mégsem írhatóak le a modern tudomány értelmében. Tehát lehet egyszerre igaz az, hogy szó szerint és az is, hogy jelképesen. A mennyben ugyanis senki nem fog összeadni és kivonni, ez egészen biztos.
Remélem, hogy meglátjuk majd a Bárányt, szaladunk felé a tömegben, és meg leszünk róla győződve, hogy a száznegyvennégyezer része vagyunk. Az Új Izrael, Isten kiválasztottjai, akik nem a saját erejükből, ügyességükből, jóságukból kerülnek oda, hanem Isten kegyelméből.
Ezt olvassuk: ezek áron vétettek meg. Ők azok, akik nem maguk vették meg magukat, nem lefizették a rendszert, nem addig güriztek, amíg az utolsó vasat is ki nem sajtolták magukból, hanem egyszerűen kifizettek helyettük mindent. Ezek azok az emberek, akik tudják, hogy magukra nem számíthatnak. Ezek az emberek életük nagy hegyeit megmászták, és talán elestek, de tudták, van egy hegy, amire még el kell jutniuk, az Isten hegye. A Sion hegye. Ott folyt az emberiség eddigi legtöbb háborúja talán. Most is ott dulakodnak, oda járnak iszlámhívők, zsidók, keresztyének, és ez a hely az, ahol megjelenik a Bárány a száznegyvennégyezer emberrel.
Az előző fejezet végén éppen arról van szó a Jelenések könyvében, hogy azok, akiknek hatszázhatvanhat a számuk, ami egy emberi szám, adnak és vesznek. Ezzel szemben áll a száznegyvennégyezer, azoknak a száma, akiket megvásároltak, tehát nem megvásárolhatóak. Nem akarnak a kétfejű és tízszarvú és különféle bestiák üzleti világába belefolyni. Ezek az emberek énekeltek. Méghozzá egy olyan dalt, amit senki más nem tudott megtanulni. Még azok az angyalok sem, akik Isten trónja mellett voltak. Miért nem lehetett ezt megtanulni bárkinek vajon? Olyan bonyolult volt? Kodály országában elmondhatjuk, mindenki meg tud tanulni énekelni, szólóénekes nem mindenki lehet, de a száznegyvennégyezer kórusában mindenki énekelhet, aki gyakorolja. A gyakorlás a titka mindennek. Kodály azt tanította, először kisebb hangközökkel, aztán egyre nagyobbakkal még a botfülűnek hitt gyermek is meg tud tanulni szolmizálni. Ezt én tapasztaltam is.
Tehát a száznegyvennégyezer ember az, aki gyakorolta Isten dicsőítését. Ez az ember igazi dolga. Ahogy az üvegnek az a dolga, hogy átengedje a fényt, az ember dolga, hogy egy életen át begyakorolja Isten dicséretét. Azt az éneket, amely nem az emberi erőről és ügyességről szól, hanem arról, akitől mindent kaptunk. Különböző állati lények harcával szemben ott áll száznegyvennégyezer ember, aki tud énekelni, és ezzel visszhangozza a mennyei hárfaszót. De jó lenne ilyen visszhanggá válni, begyakorolni azt az új éneket! Ámen.