2017-10-18

Áldás, békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnes vagyok.
A reformáció 500. évfordulója alkalmából az elmúlt héten evangélikus-református ünnepi zsinatot tartottak, melynek végén közös nyilatkozatot fogadtak el. Ebben többek között ez a mondat is szerepelt: "A reformáció máig tartó folyamatot indított el Európában, erre a megújulásra ma is szükség van." Kukkantsunk bele most ebbe az ünnepségbe, először Bogárdi Szabó István püspököt hallják majd, majd Gáncs Péter evangélikus püspököt.

Szabó István: Hát nem az a hit, ha tudjuk, hova kell menni oltalomért? Éppen, amikor segítségért folyamodunk hozzá, akkor derül ki, hogy hitetlenek vagyunk, vagy éppen azért dolgozunk, azért fáradozunk, tervezünk, tűzünk ki újabb, meg újabb úti célt, mert nincsen hitünk. Így lesz a hit általi megigazulásból, önigazolás általi önhittség. Kérdezed: ki ő? Jézus Krisztus az. Igazán Isten és igazán ember. Ő az elveszésből szabadító. Egyedül Ő. Solus Christus. Kizárólag Ő. Ha Ő velünk, kicsoda ellenünk. Ámen.
Gáncs Péter: Nem emlékezni akarunk, hanem átélni 2017-ben is. A reformáció is szélviharral kezdődött, akárcsak az egyház pünkösdi születése. A szél jól tudjuk, okozhat károkat is, ugyanakkor felfrissíti, megtisztítja a levegőt, letöri a száraz ágakat, fölkavarja az állóvizet és kimozdítja a szélcsendben bénán veszteglő hajókat. Így az egyház hajóját is. Az ötszázadik évforduló lehetőség arra, hogy a Lélek frissítő, ébresztő szelét kérve megújuljunk személyes hitünkben. A jubileum esély, hogy megerősödjünk közös küldetésünkben. Isten áldjon, őrizzen és vezessen minket tovább!

Fekete Ágnes: A megújulás sok mindent jelent. Többek között azt is, hogy megtaláljuk azt a nyelvet, amelyen ma elmondható Jézus üzenete. A mi világunk egyik ilyen nyelve a film. Most Gelecsér Gábor filmesztétával beszélgetünk, aki arról beszél majd, hogyan jelent meg a Jézus történet a filmekben? Vajon meg lehet-e filmesíteni az evangéliumot, és ha igen, akkor hogyan?

Gelencsér Gábor: Ez egy nagyon szép kihívás a filmművészet számára, mely nagyon erősen a valósággal dolgozik, hiszen a kamera előtt meg kell történnie annak, amit látunk a vásznon. Miképpen lehet olyasmit megmutatni, amely túl van ezen a tapasztalati világon, tehát transzcendens, spirituális, szellemi. Jönnek egymás után azok a filmek, amelyek bibliai történetet, Jézus történetét, passiótörténetet mondanak el, vagy valamilyen módon olyasmit, ami érintkezik a szenttel, amit nehéz megragadni, de a film a sajátos nyelvi eszközeivel mégiscsak lehetséges.
Fekete Ágnes: Az ősfilm, a legelső némafilmek, egyfajta legalizálásként is használták az evangéliumot. Hiszen ez egy olyan történet, amely által elfogadhatóvá válik nyilván maga a műfaj, amelynek elfogadása nem volt egyértelmű.
Gelencsér Gábor: A filmet, mint a vásáros, mutatványos bódék szórakoztató, bohém eszközét, sokan lenézték, ezért kellett ezt felemelni ehhez a témához. Az nagyon szembeötlő, hogy a korai filmek – már a saját filmnyelvi lehetőségeik miatt is – lényegében majdnem állóképeket rögzítettek. Festményszerű beállítások voltak, amelyben egy picit megmozdultak az alakok, de a kamera nem mozgott. A templomokból jól ismert olajnyomatokhoz hasonló Jézus képet, vagy Szentírás képet közvetítettek. Maga Lumiere is forgatott ilyen néhány perces anyagot. A néző nem a történetmesélés témáját követi, mert azt tudja, hanem azt, hogy ez most a mozgókép, ez a valami, ez az új dolog, ez hogyan oldja meg? Azért legtöbbször nem is egyszerűen Jézus történetek, hanem kifejezetten passiótörténetek voltak a legkorábbi megfilmesítések. Ezekbe bekerülnek az evangéliumban nem szereplő dolgok is, amelyek inkább a legendákhoz tartoznak. A filmesek nagyon szívesen beemelik ezeket.
Fekete Ágnes: Mi volt a következő állomás?
Gelencsér Gábor: A következő nagyon izgalmas állomás a látványosság volt. Már a némafilmkorszakban megfigyelhető az, hogy ezek a történetek minél látványosabbak akarnak lenni és ez vonzza magával azt, hogy a Jézus történeteket, a bibliai történeteket egyre tágabb történelmi kontextusba helyezik. Ez egészen odáig elmegy, amely már majdhogynem a feje tetejére állítja ezt a dolgot, hogy a Jézus történetben is nagyon erőteljesen hangsúlyozzák a történelmi miliőt, és ezért a mellékszereplők, főleg a passiótörténet szereplői is beemelődnek a filmbe, akik történelmi figurák, tehát bonyolódik a narratíva. A szereplők egyre gazdagabb és összetettebb lélektannal rendelkeznek. Nagyon érdekes, hogy ekkor indul el, majd évtizedeken át ível például Júdás értelmezése, hogy most mit kezdjünk vele? Ebből következik, hogy ő külön karaktert és külön történetet kap, hogy miért árulta el Jézust, és mi van a háttérben? Ezek konfabulációk. Nincs igazán történelmi alapjuk, de fikcióban működnek. Például a Barabbás alakját összekapcsolják Júdáséval, hogy Barabbás nem egyszerűen gyilkos volt, hanem egy zsidó népvezér, aki a rómaiak ellen harcolt. Júdás meg akarta nyerni ennek az ügynek Jézust, és amikor látta, hogy Jézus nem Barabbás útján halad, nem a fegyveres lázadás mellett van, akkor azt mondta, hogy ez így nem jól van, és megtette, amit tett.
Fekete Ágnes: Ez melyik film?
Gelencsér Gábor: A Királyok királya című némafilm, amelyet Cecil B. DeMille rendezett, aki a néma és a hangos korszakban is elképesztő látványosságú filmeket készített más bibliai történetekről is. Például a Tízparancsolat című filmet is ő készítette. Tízezres nagyságrendű volt a statiszták száma, hihetetlen díszletek, jelmezparádé jelent meg a filmen. Valamint élt egy olyan eszközzel, amely számomra nem mindig a legépületesebb, ez pedig a trükk. Mert a trükkel mindent meg lehet oldani a feltámadástól kezdve a gyógyulásokon át, a mennybemenetelig. Azért az nagyon biztató, hogy még a hollywoodi filmekben is gyakran látunk olyan sokkal visszafogottabb filmes megoldásokat, amelyek alapvető filmnyelvi eszközökkel adják hozzá ezt a bizonyos többletet, hogy itt valami szellemi, spirituális történik.
Fekete Ágnes: Például?
Gelencsér Gábor: Például, a másik Királyok Királya, a hatvanas évek színes technicolor, klasszikus hollywoodi filmje Nicholas Ray rendezésében. Ebben a műben Jézus megkeresztelésénél semmi más nem történik, mint hogy a két szereplő, János és Jézus szeméről, egy szuperközeli képet mutat. Egyik, másik. Egy szempár, amint összenéznek. A vágással megteremtődik ez a kapcsolat. Ott születik meg az, hogy itt János valamit meglátott és ennyi. Itt már a Jézustörténettel szinte párhuzamosan zajlik egy olyan cselekmény, amely Poncius Pilátus udvaráról, Kajafás főpapról, és egyéb olyan mellékszereplőkről szól, akik viszont ezt a korszakot mutatják be. Nem véletlen, hogy ebben a korszakban nagyon népszerűvé vált olasz közvetítéssel Hollywoodban is egy olyan műfaj, amelynek a kommerszebb változatát peplumnak, "kard és szandál" filmeknek nevezünk. Ezek a filmek a klasszikus korszakban, tehát az ókori Rómában játszódnak elsősorban, tógás, gladiátoros, verekedős filmek, amelyekben izomemberek alakították a gladiátorokat. Csak ez a korszak egyébként Jézus korszaka is, és a szereplők valamilyen úton-módon valahogy kapcsolatba kerülnek Jézussal. A legismertebb a Ben Hur című film, amelynek nem Jézus a főszereplője, hanem egyfajta vonatkoztatási pont. Nagyon szép, visszafogott dolog az, hogy néhányszor felbukkan ugyan Jézus, de csak háttal. Nem kerül előtérbe. Ez a peplum érvényesül, és csatajelenetek és elképesztő látványorgia, amelyben ezt a római világot meg tudják az alkotók jeleníteni.
Fekete Ágnes: Állandó kérdése egyébként a színdarabok világának is, hogy mennyire etikus, vagy meddig lehet egy szöveget használni?
Gelencsér Gábor: Ott van egy határ, ha valamilyen módon bárkit is sért. A blaszfémia, azért mindig problematikus. Az értelmezés, az aktualizálás, az a szándék, hogy közel hozni, mintha az nem lenne idegen a jézusi gondolattól. Azt érezzük adekvátabbnak egy Jézus film kapcsán, ha egy nagyon veretes, magas művészeti alkotás? Azonban arra meg azt lehet mondani, hogy nem tudja megszólítani azokat az embereket, akiket meg kellene szólítania. Ez egy újabb probléma, mert nagyon sokszor ezt úgy hidalják át a filmek, hogy lényegében giccset csinálnak a történetből. Nekem mindenképpen szimpatikusabb az, amely adott esetben meglepő módon gondolja tovább és helyezi át olyan művészeti formába, amely nagyon korszerű. Lásd a már-már klasszikusnak számító Jézus Krisztus Szupersztárt.
Azt is látni kell, hogy az egyházi művészetnek van egy nagyon erőteljes pedagógiai feladata, amellyel közvetíteni kell sokak felé a Szentírás szavait. Az már valóban egy művészetszociológiai kérdés, hogy ebben milyen kemény ellentmondás van, hisz amit minőségi szempontból jónak tartunk, az kevesekhez jut el. Tehát valahogy a szélső pólusokat így kicsit közelíteni kellene egymáshoz, de mintha a törekvést is kevésbé látnám. Bár vannak nagyon jó filmek, de az biztos, hogy sokkal-sokkal több az a film, amivel én a magam részéről nem szívesen foglalkozom művészeti szempontból.
Fekete Ágnes: Milyennek ábrázolják Jézust?
Gelencsér Gábor: A Jézus karakter szokásos ábrázolása sokáig megmaradt: hosszú haj, szakáll. Csak az inkább már kicsit felforgatóbb Jézusábrázolásokban mertek ettől eltérni. Például Pasolini Jézusának legalább nem hosszú a haja. Szinte biztos, hogy képzőművészeti ábrázolásokból került át ez az elképzelés, és nagyon erősen ottragadt. Erre mondom, hogy giccses megoldás, amikor a jézusi szellemiséget ezekkel a külsődleges eszközökkel akarják megjeleníteni, tehát hogy valami átszellemült, kék szemű férfiember néz nagyon a kamerába. Nem biztos, hogy ennyi elég.
Fekete Ágnes: Tudunk pozitív példákat fölsorolni?
Gelencsér Gábor: Mindenképpen az első Pasolini Máté evangéliuma című filmje. Koncentráló, hasonló minőségű filmet nem nagyon tudok. A következő lépés az, amikor a filmek a történet egy részletét kiemelik, hogy valamifajta, sokszor egyébként tényleg eléggé radikális, vagy provokatív viszonyt ábrázoljanak ebben, vagy pedig eléggé felforgató módon értelmezik Jézus alakját. Ilyen Scorsese Krisztus utolsó megkísértése című filmje.
Fekete Ágnes: Azzal szemben elég komoly ellenállás volt.
Gelencsér Gábor: Igen. Budapesten is volt tüntetés ellene. A mozi bemutatójakor én személyesen ott voltam. Nem tüntettem, hanem csak láttam, ahogy nem túl épületes módon, Bibliával a kezükben hadonásztak a tüntetők. Nem is értettem, mert a film nyilvánvalóvá teszi, hogy ez egy flashback, egy vízió, egy lehetőség, és aztán visszatér a keresztre és ott Jézus annak rendje-módja szerint fejezi be földi pályafutását.
Nekem különösen fontosak azok a filmek, amelyek úgy tudnak vallási tartalmat, lelkületet, transzcendenciát közvetíteni, hogy eközben nem tematizálják a Jézustörténetet. Ezek a legizgalmasabbak. Szerintem, ebben a fő mű, egy vallási gondolkodásmódú alkotó, Robert Bresson Vétlen Baltazár című filmje, amelynek az eredeti címe még többet mond, mert ott valami olyasmi fogalmazódik meg a franciában, hogy miért éppen Baltazár? Baltazár egy szamár. Nyoma sincs olyasfajta utalásnak, amely Jézus és a szamár között kapcsolatot teremtene. A film egy szamár szenvedéstörténete és halála. Ez egy igazi, nagyon erős passiótörténet profán világban profán módon.
Nem lehet nem észrevenni, amikor az egyik filmben ugyan Nero jelenik meg, de az bizony egy Hitler figura, akit karlendítéssel köszöntenek. Amikor a film végén a főhős összefoglalja, hogy társadalmilag és vallásilag egyaránt egységes világot képzel el, abban pedig ott van egy amerikai világ-kép, amint vezető nagyhatalomként igyekszik megvalósítani az értékrendjét. Az ötvenes-hatvanas években készült klasszikus hollywoodi feldolgozásokban az az amerikai ideológia, hogy mi keresztény, demokratikus, háborúellenes, erőszakellenes értékrendet vallunk. Mindez negyvenöt után volt így. Minden korszakban, néha önmagában egy műfaj is ezt fogalmazza meg. Például, amikor félünk a szovjetektől, akkor sok az inváziós science fiction.
Fekete Ágnes: Ehhez képest még érdekesebb a Mel Gibson film.
Gelecsér Gábor: Az a film akciófilmesíti bizonyos szempontból a Jézus alakot, és ráadásul nyakon önti a realizmus mázával, miközben ez egy akciófilmes műfajiság. Az számomra inkább blickfang, hogy eredeti arám szöveget hallunk a filmben. Valójában az a fontos, hogy hogyan szakítja ki az a bizonyos korbács a bőrből a húsdarabot. Szerintem nem így találjuk meg az igazi Krisztus képet.
Fekete Ágnes: Azt kell mondani, hogy a transzcendens, vallási tartalmat mégiscsak a szimbólumok nyelvén lehet a legjobban elmondani. Ezért nagyon jó ez a Baltazár történet.
Gelencsér Gábor: Pontosan így van! Mel Gibson olyan ponton akar nagyon valósághű lenni, amelyik pont ehhez a szenthez, spirituálishoz nem jut el. Az evangéliumban az van, hogy Krisztust megostorozzák. Pont. Lehet ugyan, hogy a korabeli szokásokból ki lehet következtetni, hogy az hány csapást jelentett, meg milyen volt az az ostor, hogyan nézett ki, de hát azért az elgondolkodtató, hogy ha az evangélisták ezt valamiért nem részletezték, akkor talán nem igazán fontos ennek a nagyon részlethű megjelenítése. Például a keresztre feszítés jelenetben beleütötték a szeget a tenyérbe, majd a kereszt másik oldalán nagyon akkurátusan elverték. Én úgy gondolom, hogy pont nem ez a lényeg. A filmben megvannak a lehetőségei annak, hogy hogyan lehet a lényeget kifejezni.

Fekete Ágnes: Végül egy konferenciára hívjuk fel a figyelmet, amelyet diplomáciai pályára készülő fiataloknak szerveznek majd novemberben. Ennek előkészítő megbeszélése volt e hét folyamán. Az egyik holland szervező alapítvány vezetőjével is beszélgettem egy konferencián, amely a keresztyénüldözésekről szólt.

Johannes De Jong: A Sallux Alapítvány igazgatója vagyok, amely egyike az Európai Unió által hivatalosan is elismert politikai alapítványoknak. Azon dolgozunk, hogy a keresztyén értékek megjelenjenek a társadalom és a politika színterén. Ráadásul oly módon, hogy praktikusan is használható tervekkel álljunk elő. Erre irányul a soron következő, novemberi konferenciánk is, amelyet együtt szervezünk a Keresztény Értelmiségiek Szövetségével, a Keresztény Demokrata Fórum Egyesülettel és a Barankovics Alapítvánnyal. Meg kell tanítani a fiatalok körében azt, hogyan lehet a keresztyén értékeket képviselni egy olyan diplomáciai világban, amelyre olykor talán az a jelző sem túlzás, hogy "úrhatnám". Mintha a diplomáciai testületeknek az lenne a fő célja, hogy megőrizzék a status quo-t. Nemrég rendeztünk egy konferenciát Brüsszelben, ahová meghívtuk mondhatni az összes résztvevő közösséget, amely az iráni konfliktus érintettje. Gyakorlatilag minden helyi politikai csoport képviselője jelen volt. Utána a diplomáciai testület elé tártuk: "Nézzétek, ez lenne a megoldás! Ez az, amiben minden részt vevő egyet értett, itt a politikai terv!" A diplomaták azonban azt mondták, hogy nem fogadnak el semmit abból, amit eléjük tettünk, mert egy kicsi és jelentéktelen politikai csoport mégsem volt jelen, tehát a konferencia nem felelt meg az általuk képviselt diplomáciai dogmáknak. Ezekkel a dogmákkal van a baj. Nemrég a Ninivei fennsíkon jártam, és ott saját szememmel láttam, hogy a helyi keresztyén csoportok milyen fenyegetettségben élnek Irakban. Mégsem segíti senki sem őket, mivel ez protekcionizmus lenne, és a kialakult diplomáciai dogma nem engedi meg az effajta támogatást. Ilyenkor már nem az emberiesség, a szabadság a cél, hanem az, hogy minden ügy átmenjen a megadott csatornákon és megszokott bürokratikus folyamatokon. Egész egyszerűen nem igaz, nem lehet igaz az, hogy a diplomáciai status quo megtartása fontosabb, mint a keresztyén értékek és életek!
Fekete Ágnes: Most a novemberi konferencia egyik fiatal szervezőjét, ifjabb Takaró Mihályt hallhatják.

Takaró Mihály: Maga a diplomácia, a külügy rendkívül fontos. Napjainkban talán egyre fontosabb, és egyre jobban begyűrűzik közvetlenül is az emberek életébe, ahogy kinyílnak a nemzetközi terek. Hisszük, hogy az ott való értékérvényesítésben van keresztény út, tehát van jelentősége annak, hogy valaki ezt keresztényként vallja hivatásának. A fiatalok erre való felkészítését nagyon fontosnak tartjuk, hogy érzékeljék, az övék is lesz ez a tér. Ez a november 10. és 12. között Esztergomban megrendezésre kerülő konferencia azt tűzi ki céljául, hogy az előadások és mesterkurzusok által megismertesse a biztonságpolitikát és felkészítse az érdeklődőket. A külügyi diplomácia élvonalában dolgozó biztonságpolitikai, biztonságtechnikai szakértők fognak előadásokat tartani. Találkozhatunk olyan kérdésekkel, hogy a huszonegyedik században mennyire és miben hatékony egy kerítés? Mit várjunk tőle és mit ne? Vagy Európa szerte lényegesek a kisebbségi kérdések, ezek nyelvi helyzete is előkerül. Ezenkívül a kultúrdiplomácia, keresztényüldözés, a V4… Fontosnak tartjuk, hogy a kereszténység mellett elkötelezett fiatalok legyenek jelen ezen a konferencián.
Fekete Ágnes: Lehet még jelentkezni?
Takaró Mihály: Október végéig lehet jelentkezni a www.karpatokdiplomaciaja.hu oldalon. Motivációs levelet várunk a fiataloktól. Tervezünk mesterkurzusokat: diplomáciai készségek fejlesztésérő, tárgyalástechnikáról, amelyek fontosak a külügyi munkákban. A konferencia nyelve részben angol lesz.
Fekete Ágnes: Mi ebben a keresztény?
Takaró Mihály: Ennek két oldala van. Az egyik a szakterületi lefedettség, vallásdiplomácia, egyházak közötti nemzetközi együttműködés. Szerintem, azonban ennél fontosabb, maga a szellemiség, az, ahogy egy keresztény ember megéli a hivatását, hogy mindenütt Krisztus jóillatát árassza. Természetesen nem a szakmaiság rovására, de igyekszünk áthatni a konferenciát ezzel a szellemiséggel, hogy van keresztény út. Akár a mainstream ellen való felszólalásokban, módosításokban hangot adunk nemzetközi téren olyan dolgoknak, amely mellett nem mehetünk el szótlanul, nem vállalhatunk, és nem adhatjuk hozzá a nevünket. Ennek nem mindig van szemmel látható eredménye, hiszen a világban, ahogy látjuk, nem ezek a szelek fújnak. A cél az, hogy minél szélesebb legyen az a réteg, aki így gondolkodik, aki eszerint az értékválasztás szerint végzi a munkáját, és ennek, hiszem, hogy lesz vagy lehet eredménye.

Hírek
Luther Mártont, Kálvin Jánost és Dévai Bíró Mátyást ábrázoló szoborcsoportot adnak át ünnepélyesen október 20-án, pénteken 16 órakor Balatonkenesén, a Kálvin János téren.

Hit ÉS? / VAGY? popkultúra címmel tartanak beszélgetést Horváth Gergellyel, a Petőfi Rádió volt felelős szerkesztőjével a rock and roll-ról és Jézus szeretetéről október 20-án, pénteken 18 óra 20 perctől Budakalászon a Kós Károly Művelődési Házban.

Egyedül a Szentírás címmel rendeznek kiállítást és konferenciát a XVI. kerületi Hunyadvár utca 43/c szám alatti művelődési házban. A tárlat megnyitója október 19-én, csütörtökön 18 órakor lesz. A szakmai nap október 21-én, szombaton 13 óra 30 perckor tárlatvezetéssel kezdődik.

Ünnepi hangversenyt és emléktábla avatást tartanak Alföldy-Boruss Eszter fuvolaművész és Alföldy-Boruss Csilla orgonaművész szolgálatával október 22-én, vasárnap 18 órakor Kispesten, a Wekerle-telepi református templomban.

Gregoriánból korál címmel tart eladást az énekszerző Lutherről Ecsedi Zsuzsanna egyházzene kutató október 19-én, holnap este 7 órakor Budakeszin a Fő utca 159. szám alatti Kálvin teremben.

Napraforgó-dalok Istenről címmel tart gitáros-énekes műsort Győri Márti október 21-én, szombaton 18 órától Debrecenben a Karakter 1517 Könyvesbolt és Kávézóban.

Régi magyar népi imádságok, mesék énekek címmel ad koncertet Écsi Gyöngyi október 22-én, vasárnap 17 órakor Ácson, a református templomban.

A Magyar Bibliatársulat és a Kálvin kiadó a reformáció kezdetének ötszázadik évfordulójára megjelent ünnepi biblakiadásait mutatja be október 24-én, kedden 12 óra 30 perckor Budapesten, a Bocskai út 35. szám alatt.

Tapolyai Emőke, Harmóniában múltunkkal, jelenünkkel, jövőnkkel című könyvének bemutatóján Hamar Dávid beszélget a szerzővel október 20-án, pénteken 18 órakor Budapesten, a Dessewffy utcai D18 Kávézó és Könyvesboltban.

A megújulás lendülete című reformációs vándorkiállítást Mártély község Faluházában ma 18 órakor nyitják meg a fényképtárlatot, október 22-én, vasárnap 14 órakor pedig Veszprémvarsány kultúrházában.

Villámcsődülettel, flashmobbal ünneplik a reformációt, és azt, hogy magyarul olvashatjuk a Szentírást a Győr-Szabadhegyi reformátusok a környékbeli protestánsokkal együtt oly módon, hogy október 27-én, pénteken 17 órakor a Megyeháza téren a szökőkútnál 500 önkéntes felolvassa az Újszövetséget. Várják a jelentkezőket erre a különleges alkalomra.

Fekete Ágnes áhítata:

"Monda azért a szőlőnek ura: Mit cselekedjem? Elküldöm az én szerelmes fiamat: talán azt, ha látják, megbecsülik." Lukács 20,13
"A ki nékem szolgál, engem kövessen; és a hol én vagyok, ott lesz az én szolgám is: és a ki nékem szolgál, megbecsüli azt az Atya." János 12,26

Két olyan hely, ahol azt az érdekes szót, a megbecsül igét használják az Újszövetségben. Értékesnek tartom a másikat, tehát megbecsülöm. Vagy: Értéket mérek, ezért megbecsülöm, megmondom, mondjuk az árát valaminek. Becsületes vagyok, becsben tartok és becsszóra megmondom az igazat. Valami csillogó kincset sejtünk a szó hátterében, de ez az érték valójában mégsem válik kitapintható tárggyá. Jézus példázata a gonosz szőlőmunkásokról e szó körül forog. Nagybecsű a szőlő, ezért meg akarják kaparintani a munkások. A földterület becses számukra, de az embert nem becsülik, sorra megölik a szőlő urának minden szolgáját. Végül abban reménykedik a gazda, hogy a saját fiával ezt nem merik megtenni. De őt is megbecstelenítik. Nincs becse semminek. Nincs értéke, csak a tiszta birtoklás marad, ami már nem is arról szól, hogy egy értéket birtoklok, csak arról, hogy az enyém. Ez a hatalom mámora. Maga a birtoklás lesz a fontos, és nem az, amit birtokol az ember.
Erre nincs más válasz, mint az, amit ez a szőlősgazda is tesz, hogy az ajándékozás, az odafordulás, az ingyenesség gesztusával megkeresi a hatalom mámorában élőket. Bármennyire is előre kudarcra van ez ítélve, semmi mást nem lehet tenni. Isten így küldte el Jézust, mint az egyetlen lehetséges ajándékot erre a világra. De a mindennapi élet dolgaira lefordítva is igaz ez. Hiszen az érték akkor lesz világos, amikor az a kérdés, hogy van vagy nincs! Nem méricskéljük, hogy mennyire fontos, kicsit vagy nagyon értékes! Hanem, van ennivaló vagy nincs? Akkor értékes lesz az étel! Csak a teljes átadásban, önmagunk teljes megnyitásában leszünk kinccsé, becsessé egymás számára. Különben csak méricskélés és hatalmi hóbort minden. De ha van valamink, ami nem volt, akkor megbecsüljük. Akkor nem kérdés a mérték. Ha csak síró tekintetek vannak körülöttünk, akkor egy pici elmosolyodás is becses kincs.
Valahogy így tekinthetünk ma Istenre, mert Ő megbecsül minket. Mi nagy becsnek tarthatjuk, hogy van Istenünk! Nemrég valaki a reformációra, a megújulásra mondta a következőt: "Meg kell újulnunk! Napról napra Isten elé kell állnunk, ki kell tisztítanunk a szívünket. El kell hagyni mindazt, ami rossz bennünk!" Számomra félelmetes volt az, ahogyan elképzeltem ezt a képet. Vajon Isten úgy lát bennünket, mint akiknek örökké elé kell állniuk, és a napi szappan adagot átvenni, hogy megtisztuljunk? Sehogyan sem egyezik ez azzal a képpel, amit a Biblia elénk tár Istenről. Ő megbecsül bennünket. Méghozzá nem azért, mert tiszták vagyunk, vagy mert teljesítjük azt, amit Ő tőlünk elvár, hanem azért, mert hozzá tartozunk, mert követjük Őt. Hiába a reformáció, hiába az a hatalmas felismerés, hogy Krisztus ereje ingyenes, újra és újra beszüremkedik agyunkba az a gondolat, hogy valamit azért mégiscsak tennünk kellene. Azt a nagy becsességet, amit Isten adott meg kell szolgálni valamiképpen. Pedig nem a katona becsülete teszi becsessé a háborút sem. A katona legfeljebb a megfelelő pillanatban a megfelelő tettet hajtja végre, és akkor látszik, hogy becsületesen szolgál. De a háború nem az övé. Valahogy így várjuk mi azt, hogy Krisztus becses kincseiként pontosan azt tehessük, amit Ő mond, és meg tudjuk becsülni Őt. Ezt adja meg Isten! Ámen.