Ki a szamár?
Jézus maga a szamár volt, legalábbis Robert Bresson szerint. Amúgyis odaképzeljük Krisztus mellé ezt az állatot már a születéséhez, és a végén ezzel indul el…
Jézus maga a szamár volt, legalábbis Robert Bresson szerint. Amúgyis odaképzeljük Krisztus mellé ezt az állatot már a születéséhez, és a végén ezzel indul el a passió útjára is.
Nem ismerek még egy filmet, amely ennyire tökéletesen írná le a megváltás lényegét. Már a címe is gyönyörű félrefordítás: A vétlen Balthazár (Au hasard Balthasar, azaz véletlenül Balthazár). Egy szamár, akit nagy örömmel fogadnak a gyerekek otthonukba, Balthazar névre megkeresztelik. A főhős lány, nem véletlenül Mária, megkoronázza virágkoszorúval. Nem értik, miért szereti ennyire ezt a jószágot. Aztán Mária Magdolna utódja odavonzza a helyi bandát. A bandafőnök ölében találja magát. Képtelen neki nemet mondani. Kivetik, használják, az őrjöngésig fajuló bűnkavalkád áldozata lesz. Valami hasonló történik a szamárral is. Amit azonban ő nem tud átfordítani, mert ellenállhatatlan sodrásban van, arra képes a szamár. Pedig őt használják csak igazán. Apró csínyekkel kezdődik. A hátán kiszállított kenyér ára tűnik el. Cirkuszi csodaszamár is lesz. De mindig elszökik. És mindig ütik-vágják, mert „nem érti”, hogy a lopott árut gyorsan kell vinni.
A legerősebb jelenet a film végén látható. Látunk bárányokat, pásztort, zötykölődő zsákot. Középen inog a lábán a csacsi. Golyót kapott. Mert a vég – az örök igazság szerint: szabadon fut a rossz, és meghal a vétlen. A határőröktől menekülő „bűnösök” elfutnak, de a szamár számára az eldördülő puska végzetes lesz. Közben bégetnek az ártatlan bárányok, a jó pásztor terelgeti őket. Megmenekült mindenki, kivéve a szamarat, hátán a lopott áru, a „bűn”. A rét közepére fekszik, néz bágyadtan a tiszta állatokra, és békés kolompolás közben kileheli lelkét.
Mindenki megjelenik a filmben, aki a passióban. Látunk ítélkezőket, látunk ütlegelőket, csalókat, ügyeskedőket, hazugokat, álszenteket, ahogyan ma is mindenki felsorakozik. A nagy Élet-Színházban osztogatják a szerepeket, és valamelyik kosztümöt fel is kell vennünk. Ebbe lehet némi beleszólásunk.
Bárcsak szamár lehetnék! Bárcsak hátamra vehetném a Megváltót, és semmit se szólnék, csak lassan, egyensúlyosan lépkednék vele. Óvatosan tenném egyik lábamat a másik után, csak az Ő útja legyen puha! Csak hordozhatnám Őt úgy, ahogyan egy fuvallat elhoz egy illatot. Bár felvehetném hátamra, és segíthetnék neki!
Virágvasárnap
Lukács 19,18-38:
Miután ezeket elmondta, továbbhaladt Jeruzsálem felé. Amikor közeledett Bétfagéhoz és Betániához, az Olajfák hegyénél elküldött tanítványai közül kettőt, és ezt mondta nekik: Menjetek a szemben fekvő faluba, és amikor beértek, találtok egy megkötött szamárcsikót, amelyen még nem ült ember: oldjátok el, és vezessétek ide! Ha pedig valaki megkérdezi tőletek: Miért oldjátok el? – mondjátok ezt: Az Úrnak van szüksége rá. Amikor a küldöttek elmentek, mindent úgy találtak, ahogyan megmondta nekik. Miközben eloldották a szamárcsikót, gazdái ezt kérdezték tőlük: Miért oldjátok el a szamárcsikót? Ők így feleltek: Mert az Úrnak van szüksége rá. Azután elvezették Jézushoz a szamárcsikót, ráterítették felsőruhájukat, és felültették rá Jézust. Amint ment tovább, az emberek az útra terítették felsőruhájukat. Mikor pedig már közeledett az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve fennhangon dicsérni kezdte Istent mindazokért a csodákért, amelyeket láttak, és ezt kiáltották: Áldott a király, aki az Úr nevében jön! A mennyben békesség, és dicsőség a magasságban!
