Választékos figyelem

Durr, egy ajtó bevágódott. Hallom, ahogyan puffan, fa találkozik a fával. Vannak emberek, akik csak az ajtók kinyitásához értenek. Én is egy kicsit ilyen vagyok. Egész életem ezer és ezer kísérlete szólt arról, hogyan lehet még nagyobbra és nagyobbra tárni egy ajtót. Vannak azonban becsapódó ajtók is. A Bárkát kívülről a Jó Isten zárta be. Nincs többé átjárás. A titokra zár került. Aki a fedélzeten van, az megmenekül, aki nem, az úszik az árral. Az ajtó az a kis nyílás, amely megvédi azokat, akik bent vannak. Ez a kép a lehető legtökéletesebben festi le az ítéletet. Isten ugyanis nem válogatós. A mennyek országa nem valamiféle lutri, ahova a szerencsések meg a jók jutnak csak el. Inkább arról van szó, hogy minden otthon az ajtó védelmére szorul. Isten hajlékának sem lenne értelme ajtó nélkül, amely elválasztja azt, ami kint van attól, ami bent van. Csak Jézus képes a zárt ajtón át bemenni a félelemmel teli emberi vacokba. A bevágott kapun ő tudott rést ütni. Ő az ítéleten túl van. Mi azonban ajtókra szorulunk a tolvaj ellen, a bajok ellen.

Egyszer régen kisfiam reggel így fogadott: féltem, mert bejött egy farkas az ajtón. Különös, mennyire pontosan illeszkedett félelmes képe a bibliai példázatba, és ölelésemmel magam is mitikus ruhával takarhattam be: a pásztor és az ajtó megvédi a bárányokat. Amikor eljön a farkas, az félelmes ugyan, de akkor derül ki, hogy ki a jó pásztor. Bárki mondhatja magáról, hogy majd megvéd, a javamat akarja… Majd kiderül. Meg az is, hogy jó-e az ajtó. Abban a pillanatban dől ez el mindenki számára, amikor eljön a farkas. Addig keverednek a dolgok. Csak figyelni kell. Ez a választékos figyelem a virrasztás.