
Nem mindegy, hogy valaki gaz vagy igaz. Egyetlen betű dönt el mindent. Látszólag. Az a kérdés, hogy a formalitást figyeljük, vagy azokat a titkos gesztusokat, amelyekből a lényeg lelepleződik. Jézus nagyon szerette azokat a semmiségnek tűnő dolgokat, amelyek tartják a valóságot. Például egy hajszál. Vagy két pici fillér. Egy szó. Vagy hogy ki nyúl először a tálhoz. Ezek a dolgok olyanok, mint az ékek. Alig látszanak, de a lényegre láthatunk rá általuk. Ahogy egy rím megtarthat egy verset, ahogy egy jó szó feléleszthet egy barátságot, egy üdítő tea meggyógyíthat. Ezek csak jelek, mégis többek mint jelek: ékek. Életmegtartó apró dolgok. Jézus kérdése, hogy tudunk-e a parancsolatokra, az élet gyakorlati tanácsaira, a keretekre, az emberi közösséget összetartó szerkezetre úgy tekinteni, mint egy ékre. Szemünk lencséjét tudjuk-e jobban fókuszálni, és meglátni a szavak és dolgok mélységes szeretetét, amely bennünket, embereket összeköt, és egy hálóvá sző? A szálakat miközöttünk jószándékból, jó tekintetből és irgalmas szívből fonta az Isten. Ha ehhez a mély összetartozáshoz csatlakozunk, akkor mindenkihez, és magához a teremtő Istenhez tartozunk.
Amikor valakit bolondnak tartunk, talán valami nagyon fontosnak tűnő, lényeges dologra gondolunk. Az élet szövetét azonban nem a nagy rendszerek, hanem a pici dolgok összefüggései adják. Ezeket néha nem látjuk.
2026. február 15. – Évközi 6. vasárnap
Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy megszüntessem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem tökéletessé tenni. Bizony, mondom nektek, amíg az ég és föld el nem múlik, nem vész el a törvényből egy „í” betű sem, sőt egy vessző sem, amíg minden be nem teljesedik. Aki tehát csak egyet is eltöröl akár a legkisebb parancsok közül is, és úgy tanítja az embereket, azt nagyon kicsinek fogják hívni a mennyek országában. És mindaz, aki megtartja és tanítja őket, igen nagy lesz a mennyek országában.
Majd így szólt tanítványaihoz: „Mondom nektek: ha igaz voltotok nem múlja felül az írástudókét és a farizeusokét, nem juthattok be a mennyek országába. Hallottátok, hogy a régieknek ezt mondták: Ne ölj! Aki öl, méltó az ítéletre. Én viszont azt mondom nektek, hogy méltó az ítéletre mindaz, aki haragszik testvérére. Aki azt mondja testvérének: Te esztelen!, méltó a főtanács ítéletére. Aki pedig azt mondja: Te istentelen!, méltó a kárhozat tüzére. Ha tehát ajándékot akarsz az oltáron felajánlani, és ott eszedbe jut, hogy testvérednek valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, s menj, előbb békülj ki testvéreddel. Csak aztán térj vissza, hogy bemutasd áldozatodat. Ellenfeleddel szemben légy békülékeny, amikor még úton vagy vele, nehogy átadjon a bírónak, a bíró pedig a börtönőrnek, és a börtönbe vessenek. Bizony, mondom neked, ki nem jössz onnan, míg az utolsó garast is meg nem fizeted.”
Kép: Stasys Eidrigevičius (litván művész)