Az Isten nem steril
Az Isten nem steril. Nem kétbites. Nem olyan, mint az autósztráda: elképesztő sebességgel csak egy felé lehet rajta menni. Van, aki Istenre véletlenül talál rá….
Az Isten nem steril. Nem kétbites. Nem olyan, mint az autósztráda: elképesztő sebességgel csak egy felé lehet rajta menni.
Van, aki Istenre véletlenül talál rá. Mint ásó ember a kincsre. De másként is rá lehet bukkanni. Például úgy, hogy az ember keres valamit, ami igaz. Képes beszéddel: nézegeti a gyöngyöket, és egyszer csak összetéveszthetetlenül meglátja az igazit. A megtalálás érdekes, regényes formái ezek.
Amikor otthon rendet rakok, ez nagyon hétköznapi módon történik. Általában mindent kipakolok a szekrényből. A földön kupacok keletkeznek, aztán jön a szortírozás. Ez fontos, az nem. De ha még mindig túl sokat szeretnék megőrizni, akkor keresek a lelkemnek egy kis egérutat: mégsem dobhatom ki, hiszen olyan fontos és szép! Ekkor jön az ajándékozás, charity bolt stb. Sokszor találok ilyenkor különleges, régi kincseket.
A válogatás, besorolás elve segít legtöbbször az életben. A legtöbben így kerülünk egyre inkább Isten közelébe: folytonos döntések, útelágazások mentén Ő a jó út.
A hálóban ott a sok hal, de ki kell belőle dobni. „Az a kis keszeg jó lesz a kutyáknak, emezt megesszük az ünnepen, az a harmadik pedig mehet a vásárra.” Fontolgatásokkal jutunk egyre közelebb az igazsághoz, amely megtart, életet ad, Istenhez visz. Mert van bennünk valamilyen hetedik érzék, amely felismeri az értékest. Az Európa Kiadó egyik száma jól írja le ezt: „Én nem tudom, hogy mire várok, de ha meglátom, felismerem.”
Életünk tapasztalatai Isten keresésének az eszközeivé lesznek. Hiszen az ember azért tud választani, mert már sok kincset, sok gyöngyöt, sok halat látott. Szürkeállományunkba beépült egy sor tapasztalat. Ezek mind segítenek abban, hogy utunkon megtaláljuk azt az Egyetlen kincset, amiért érdemes élni. Már csak az a kérdés, hogy elég erős-e bennünk az igazi, a valódi megtalálásának a szeretete ahhoz, hogy jól döntsünk.
2023. július 30. – Évközi 17. vasárnap
Abban az időben ezt mondta Jézus a tömegnek: „A mennyek országa olyan, mint a földbe rejtett kincs, amelyet egy ember megtalált. Elrejtette újra, azután boldogan elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvette azt a szántóföldet.
A mennyek országa olyan, mint amikor egy kereskedő igazgyöngyöt keresett. Talált egy nagyon értékeset, erre elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvásárolta azt.
Végül: a mennyek országa olyan, mint amikor a hálót a tengerbe vetik és az mindenféle halat összefog. Mihelyt megtelik, a partra vonják, és nekiülve kiválogatják: a javát edényekbe rakják, a hitványát pedig kidobják. Így lesz a világ végén is. Kivonulnak az angyalok, a gonoszokat elválasztják az igazaktól és tüzes kemencébe vetik, ott sírás lesz és fogcsikorgatás.
Értitek-e mindezt?” „Igen!” – felelték. Erre így folytatta: „Minden írástudó, aki jártas a mennyek országáról szóló tanításban, olyan, mint egy családapa, aki kincseiből régit és újat vesz elő.”
Mt 13,44-52
