Az idővel állandóan bajlódunk. Nincs olyan ember, aki ne szeretne az élet egy-egy órájánál letáborozni. Jó lenne beletuszkolni az adott időbe minél többet, ahogyan bő inget tűrtek régen a gatyába.

De az Isten valahogy az időben tanítja meg nekünk leginkább a türelmet. Mintha Isten szeretné az időt. Mintha az idő lenne az Ő iskolája. Ő nem versenyfutásnak látja az időt, hanem a türelem iskolájának. Egyszer kitágul az örök kegyelem, egyszer pedig összeszűkül. Nincs felesleges, nincs jó és rossz idő, hanem hullámok vannak, amik mindent magukkal visznek.
Mi szeretnénk visszahozni egy szép, régi képet, helyreállítani a kibillent világot. Isten egy másik országot hoz el, szabadon, és nem azt, amit mi gondolunk.
Nem állítod helyre királyságodat? – kérdezzük nap, mint nap. Nem teszel rendet ebben a kibillent világban? És ő ezt a kérést adja inkább a szánkba: Jöjjön el a te országod. Nem a mi múltból jövőbe álmodott valóságunk az igazi, hanem az a valóság, ami az Isten szabadsága. Ez a mi szabadságunk is.
2026. május 17. – Vasárnap, Urunk mennybemenetele
Amikor egy alkalommal együtt étkezett velük, megparancsolta nekik, hogy ne hagyják el Jeruzsálemet, hanem várjanak az Atya ígéretére, amelyről, mint mondta, tőlem hallottatok: ,János csak vízzel keresztelt, de ti néhány nap múlva a Szentlélekkel fogtok megkeresztelkedni.” Az egybegyűltek erre megkérdezték: „Uram, most fogod helyreállítani Izrael országát?” Ő azt felelte: „Nem a ti dolgotok, hogy ismerjétek az időpontokat és az alkalmakat. Ezeket az Atya szabta meg a saját tetszése szerint. De amikor leszáll rátok a Szentlélek, erő tölt el benneteket, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Szamariában, sőt egészen a föld végső határáig.” Miután ezeket elmondta, a szemük láttára fölemelkedett, és egy felhő elfedte, úgy hogy tovább már nem láthatták.
Miközben feszülten figyelték, hogyan emelkedik az égbe, egyszerre két férfi állt meg mellettük fehér ruhába öltözve, és megszólította őket: „Galileai férfiak! Miért álltok itt égre emelt tekintettel? Ez a Jézus, aki közületek az égbe emelkedett, úgy jön el ismét, ahogyan most szemetek láttára a mennybe ment.” ApCsel 1,1-11