A halál angyalait küldték

Amikor a Covid idején kórházban voltam, mindent valamilyen sötét árny hatott át. Az összes létező csatorna a halál angyalait küldte be a szívünkbe. De az első reggelen a nap úgy kelt fel a kórteremben, hogy egy óriási fénykeresztet rajzolt a fehér szekrényekre. Az ablaktól kapott pirosas-narancsos hatalmas kereszt-fénykép vette át az uralmat ott akkor. Bejött egy nővér, és a szemben fekvő idős nénit tisztába tette ebben a fényben. Olyan erős és szép volt ez a jelenet, hogy nem tudtam visszatartani könnyeimet. Az a nővér pont olyan volt, mint bármelyik, mégis gyönyörűen tette, amit tett abban a fényben. Amúgy is mindennek dupla jelentése volt akkor. Bennem egy igaz mese született meg: Isten angyalai közöttünk járkálnak, és fényport gyűjtenek. Keresik azokat a zeges-zugos tereket, ahol emberek gyűjtik a fényport. Ez a nővér például anélkül, hogy ebből bármit sejtett volna, egy jó marékkal vitt ki a kórteremből. Hirtelen világossá lett, hogy ez az élet valójában nem is arról szól, amiben egyébként élünk. Valójában csak az számít, hogy ki mennyi fényport gyűjt, amit persze nem is látunk, és azt sem sejthetjük előre, hogy hol található, és mikor gyűlik össze. Csak annyit tehetünk, hogy észre vesszük a megfelelő pillanatot. Hogy ott, a kórteremben ilyen pillanatokat kaptam ajándékba, az biztos.

Isten nem akar tetteivel semmit elérni. Az Istentől kapott tettek mindig spontánok. Jobb szót nem találtam erre. Olyan magától jövő, magát önmagában hordó. Ilyenkor az ember nem azért teszi a jót, mert jutalmat kap, nem is azért, mert ez neki most jó. Tettei a múltban gyökereznek. Azért teszi amit tesz, mert valami benne és vele történt, ami miatt másként nem tehet. Emlékezzél! – olvassuk számos helyen a Bibliában. Nem egy tudatos elszámolásról van szó. Nem azt kéri, hogy végy egy papírt, vess számot azzal, ami történt, hanem hogy nagyon mélyen éljen benned az a kegyelem, amit kaptál, hogy az irányítsa mindennapi tetteidet. Egyszerűen jön belőle. Érzi, hogy ezt kell tennie. Tudata legmélyéből irányítottan. Amikor egy simogatásra pofont kapunk, visszaütnénk. Amikor nagyvonalúságunkra kicsinyességgel válaszolnak, visszaforgatnánk az idő kerekét, pedig ezt nem tehetjük. Csak jött belülünk, amit akkor tehettünk. Az utolsó ítéletkor Jézus nem azt kérdezi majd, hogy mit tettél az éhezés ellen? Hanem azt kérdezi, hogy az éhezés kényszerében mikor cselekedtünk e valóság ellenében.

2023. november 26. – Vasárnap, Krisztus, a mindenség királya

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Amikor az Emberfia eljön az ő dicsőségében, összes angyalának kíséretében, és helyet foglal dicsőséges trónusán, akkor minden nemzet összesereglik előtte, ő pedig elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kosoktól; a juhokat a jobbjára állítja, a kosokat pedig a baljára.

Azután a király így szól a jobbján állókhoz: „Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! Mert éhes voltam és ti ennem adtatok; szomjas voltam, és ti innom adtatok; idegen voltam, s ti befogadtatok; ruhátlan voltam, és ti betakartatok; beteg voltam, és ti fölkerestetek; börtönben voltam, és ti meglátogattatok!” Erre megkérdezik tőle az igazak: „Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enni adtunk volna neked, vagy szomjazni, hogy inni adtunk volna? Mikor láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna, vagy ruhátlanul, hogy betakartunk volna téged? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy meglátogattunk volna?” Akkor a király így felel: „Bizony, mondom nektek: Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek!”

Ezután a balján állókhoz szól: „Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és angyalainak készült. Mert éhes voltam, és nem adtatok nekem enni; szomjas voltam, és nem adtatok inni; idegen voltam, s nem fogadtatok be; ruhátlan voltam, és nem takartatok be; beteg voltam és börtönben sínylődtem; s ti nem látogattatok meg engem!” Erre ők is megkérdezik: Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, idegenként vagy ruhátlanul, betegen vagy börtönben, és nem siettünk a segítségedre? Ő pedig ezt feleli majd nekik: Bizony, mondom nektek: Amit e legkisebbek egyikével nem tettetek, velem nem tettétek! Ezek akkor az örök büntetésre mennek, az igazak pedig az örök életre. Mt 25,31-46

Kép: Nikola Sarić: Az új teremtés