Az ember kétlaki
Vajon lehet-e ugyanúgy örülni valaminek, amit érzékelünk, és annak, ami nincs jelen? Lehet. Mert az ember igazából kétlaki. Mintha egy másik hazából poroznának meg minket,…
Vajon lehet-e ugyanúgy örülni valaminek, amit érzékelünk, és annak, ami nincs jelen? Lehet. Mert az ember igazából kétlaki. Mintha egy másik hazából poroznának meg minket, és csak akkor tudnánk igazán emberekként élni. És ha érzékeljük ezt a másik hazát is, akkor annak ugyanúgy örülhetünk, mint ennek, ami itt, a földön van.
Beporoz minket ennek a földnek annyi nyavalyája! Báb gúnyát hordunk, poroszkáló hernyók vagyunk a földön. Pillantás szavunk is szépen tükrözi ezt a képet: becsukom a szemem, és ezalatt, ahogyan a lepke pilleg, elváltozunk egy más formára, más képbe.
Sokan úgy képzelik, hogy Jézus felemelkedett a mennybe, és egyre magasabbra, magasabbra repült, amíg egyszer csak olyan messze volt már, hogy nem láthatta őt az emberi szem. Ott, nagyon messze van az Isten országa – gondoljuk. A bibliai írók az átváltozás képét festik elénk. Egyszer csak egy felhő takarta el Jézust és áldó kezét, majd egy szempillantás alatt láthatatlanná lett, azaz eltűnt a szemük elől. A szem világából a lélek világába ment.
Mi felnőttek gyakran úgy képzeljük a halált, hogy valami kettéválik bennünk. Itt hagyjuk a testünket, és elszáll a lélek. Pedig még a pillangó átváltozása is azt mutatja, hogy a hernyó életnek vége, mégis ugyanaz az állat él tovább csak másként. Nem a test és a lélek kettősségéről van szó, hanem arról, hogy a test önmagában nem élet. Több az élet, és ő szeretne átváltoztatni bennünket erre a többre.
Mi felnőttek gondoljuk azt, hogy a halál az, amikor nem dobog a szív, és akkor kerülünk Isten országába. Pedig valójában Isten és az országa itt van. Hív arra, hogy elváltozzunk, hogy e földi világból felfogjuk Őt, hogy hitünk, mint valami lepkecsáp forduljon Felé. Hamvas Béla ezt átvalósulásnak nevezi. „Nem vagyok vallásos, de a sötét esztendőt vallás nélkül megérteni teljesen lehetetlen. Vallás nélkül értelmetlen borzalom és hülye véletlen katasztrófája. Nem kielégítő. Negatív. Nem igaz. Vallással egyszerre pozitív lesz és értelmes.” ( Egy csepp a kárhozatból) Ezért mentek a tanítványok napokon keresztül a templomba. Így ők maguk templommá lényegültek, és vihették az áldást. A titok a miénk is lesz.
Szeretnék átvalósulni. Szeretném, ha nem csak földi porfelhő, hanem mennyei virágpor áradna szét körülöttem és bennem!
2025. június 1. – Vasárnap, Urunk mennybemenetele
Feltámadása után Jézus utoljára jelent meg az apostoloknak, és így búcsúzott el tőlük:
„Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnapon fel kell támadnia a halálból. Az ő nevében Jeruzsálemtől kezdve minden népnek megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni. Ti vagytok ezeknek tanúi. Én meg elküldöm nektek Atyám megígért ajándékát. Maradjatok a városban, míg erő nem tölt el benneteket a magasságból.” Ezután kivezette őket Betánia közelébe, és kezét fölemelve megáldotta őket. Áldás közben eltávozott tőlük, és fölemelkedett az égbe. Ők leborulva imádták. Aztán nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe. Állandóan ott voltak a templomban, dicsérték és magasztalták Istent. Lk 24,46-53
