Függelmi viszony
Az ember függ a közösségtől. Éhezünk arra, hogy végre valamiféle sátortábort építhessünk, amelyben a dédapáinktól gyerekeinkig mindenki elfér, és egy nagy egységben élhetjük meg majd…
Az ember függ a közösségtől. Éhezünk arra, hogy végre valamiféle sátortábort építhessünk, amelyben a dédapáinktól gyerekeinkig mindenki elfér, és egy nagy egységben élhetjük meg majd a létezést. Ez a függés azonban veszedelmes is. Lehasítunk értelmünkről mindent, ami ebbe a képbe nem illik bele. Azért nem lesz a közösség igazán jó, mert mindenki beleálmodik valamit, ami sem önmagával, sem a másikkal nem azonos. Marad, hogy éhünkben szaladunk a biztonságot adó sátrak után.
Isten azért helyez minket közösségbe, mert velünk magunkkal akar valamit megértetni a létezésről. Hogy nincs más, életet nem mozgat igazán semmi más ezen a földön, csak a szeretet.
De ez nem függés, hanem valamiféle lényegkeresés. Hogy végül mindent lebontanak az emberről, és éppen az embereken keresztül eljutunk az embereken túl levő tiszta forráshoz, magához a Szeretethez.
Amikor közösségeimet és állásomat elvesztettem, akkor írtam ezt az alábbi verset. Jó dolog történt velem: Azt értettem meg, hogy nincs más, most már tényleg nincs más, csak Isten.
Jézus is azt értette meg a Tábor hegyen, hogy a múlt, a jelen, és minden, ami történik a szeretet teljes átadásához vezet. A sok az egyhez. A szétszóródó szeretet a fókuszhoz. A kereszt-eződéshez, a létezés teljes átadásához, Istenhez. És fényárban elindult a Golgota felé.
Függsz a kereszten.
Függelmi viszonyban vagy,
csüngesz, nincs talaj.
Velünk való függőségben –
Emberfüggő lét.
Függesz,
ezért egyetlen pont és a nehézkedés feszületében élsz,
függelékként.
Mégsem görbülsz a tengelyen.
Minden húr elpattant, s most rád függesztem tekintetem.
Ezen az egyetlen szálon múlik az élet.
Benned, feszületedben csüngök.
2023. augusztus 6. – Vasárnap, Urunk színeváltozása
Abban az időben: Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét, Jánost, s külön velük fölment egy magas hegyre. Ott elváltozott előttük: az arca ragyogni kezdett, mint a nap, a ruhája pedig vakító fehér lett, mint a fény. És íme, megjelent nekik Mózes és Illés: Jézussal beszélgettek. Ekkor Péter így szólt Jézushoz: „Uram, jó nekünk itt lennünk! Ha akarod, készítek itt három sátrat, neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet!” Még beszélt, amikor íme, fényes felhő borította el őket, és a felhőből egy hang hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik. Őt hallgassátok!” Ennek hallatára a tanítványok földre borultak és nagyon megrémültek. De Jézus odament hozzájuk, megérintette őket, és ezt mondta: „Keljetek fel és ne féljetek!” Amikor szemüket fölemelték, nem láttak mást, csak Jézust egymagát. A hegyről lejövet Jézus a lelkükre kötötte: „Senkinek se szóljatok a látomásról, míg az Emberfia a holtak közül fel nem támad!”
Mt 17,1-9
