Ez egy szálka
„Lépj ki a nézőtérről, és gyere fel a színpadra!” – ez Jézus visszatérő tanítása. Mindent magunknál kell kezdenünk! Mert lehet, hogy szép előadást tudsz tartani…
„Lépj ki a nézőtérről, és gyere fel a színpadra!” – ez Jézus visszatérő tanítása. Mindent magunknál kell kezdenünk! Mert lehet, hogy szép előadást tudsz tartani a faipari termékek és az emberi szem kapcsolatáról, de mi van a te szemedben?
Egy hasszid történet mondja: Én nem azért mentem a mesterhez, hogy a tanítását hallgassam, hanem hogy nézzem, hogyan köti meg nemezbocskorát. Amikor fájó derékkal meghajolt, amikor tette a dolgát, amikor a kicsiben megmutatkozott a nagy erő, akkor derült ki, hogy ki is ő igazán.
Vajon miért akarja valaki kivenni a másik szeméből a szálkát? Azért, mert bántja ez a szálka kérdés. Mert magában is zavarja az az illetlen fadarab, csakhogy azzal nem tud mit kezdeni.
Először tehát magunkkal kell irgalmasoknak lennünk. Amíg folyamatosan elérhetetlen elvárásokat támasztok önmagammal szemben, addig nem lehetek ítélet nélkül. Hiszen akkor örökké meg akarok felelni valamilyen elképzelt eszménynek: Bárcsak én lennék az ideális ember, az ideális munkatárs, az ideális cserkész, lelkész, gyermek vagy ki tudja minek a képét üldözöm egy életen át.
Legyetek irgalmasok magatokkal, engedjétek el eszményeiteket, mert úgy vagytok jók, ahogyan Isten megteremtett!
Vajon miért érdekel az, ami a másikban van? Mert az emberek között mindig elkezdődik a rangsorolás: Ki az erősebb? Ki szabja meg a játékszabályokat? Az emberi létezés alapvető rugója az, hogy közösségeinkben rangsorok alakulnak ki, és általában ezek csak küzdelem árán születnek meg. Aztán egy időre mindenki megtalálja a helyét: az is, aki nem kezdeményező, könnyen feladja a dolgokat, de az is, aki mindig előre szalad, és mutatja az irányt. Ilyenek vagyunk mi, emberek. Aztán ezeket a rangsorokat mindig újra megkérdezzük. Így születnek a forradalmak.
Jézus is újraértelmezte az emberek közötti rangsort. De nem úgy, ahogyan ez lenni szokott, hogy bizonyos elégedetlen emberek zászlójukra tűzik: „legyen egyenlőség!”, aztán ők lesznek az urak. Ő azt tűzte zászlójára: szolga. Írjuk fordítva a sort! Fordítsuk visszájára ezt a sorban állást. Én beállok az utolsó helyre. Na, most keressétek a magatok helyét!
Egyházközségünkben sokszor volt élelmiszerosztás. Volt egy anyuka, aki mindig a legnagyobbat vitte, ha választani lehetett. Olyan mélyen benne élt az, hogy ő gyerekkorában nélkülözött, a gyerekét szerette volna teljes erejével védeni. Ösztönösen felülkerekedett benne a gyűjtőszenvedély. A féltés, a félelem az, ami miatt képtelen vagyunk Jézus zászlója alá állni.
Jézus pedig ma is a sor végére áll. Ezzel kiveszi az emberek közötti félelmet a közösségből. Higgyétek el, hogy Isten mindent megad nektek, akkor is, ha lemondotok bizonyos dolgokról!
Vajon mi lesz az emberi hasonlítgatás vége? Jézus irgalma. Az isteni szeretet, amelyik eljön ide közénk, amelyik legvégsőkig vállalja az emberi sorsot, az nem méricskél. Csak egy szeretetben nincstelen ember akar bosszút állni. Az alamizsnát kéregető ember mond ilyet: – ő kezdte előbb, úgy sem változik meg, nincs bocsánat. Aki rátalált Istenre, mint a szomjas szarvas a vízre, az nem méricskél, annak van fantáziája arra, hogy jókedvvel megoldjon egy-egy nehéz emberi helyzetet. Minden bukásunk és gyengeségünk ellenére tanulgathatjuk azt, vajon hogyan lehet a szeretet gazdagságában élni. Olyan valakihez tartozunk, akinek bőven futja arra is, hogy megbocsásson.
2022. február 27. – Évközi 8. vasárnap
Jézus a hegyi beszédben ezeket a hasonlatokat mondta tanítványainak: „Vajon vezethet-e vak világtalant? Nem esnek-e bele mind a ketten a gödörbe? Nem nagyobb a tanítvány mesterénél: Akkor tökéletes az ember, amikor már olyan, mint a mestere.
Miért látod meg a szálkát embertársad szemében, amikor a magad szemében a gerendát sem veszed észre? Hogyan mondhatod embertársadnak: Barátom, hadd vegyem ki szemedből a szálkát, holott saját szemedben nem látod meg a gerendát? Képmutató! Vedd ki előbb a magad szeméből a gerendát, s aztán törődj azzal, hogy kivedd a szálkát embertársad szeméből.
Mert nincsen jó fa, amely rossz gyümölcsöt terem, és nincsen rossz fa, amely jó gyümölcsöt hoz. Minden fát gyümölcséről lehet megismerni. Nem szednek a tövisbokorról fügét, sem a tüskeborról nem szüretelnek szőlőt. A jó ember szívének jó kincséből jót hoz elő, a rossz ember pedig a rosszból rosszat hoz elő. Hisz a szív bőségéről beszél a száj.”
Lk 6,39-45
Kép: Sacha Sosno – A szálka embertársad szemében, 1985, Franciaország
