Ha az alapok megrendülnek..
Mostanában sokszor érezzük azt, hogy az alapvető struktúrák megrendülnek. Egy olyan hajóban érzem magam, amelyiknek már nem tartja az árbocát semmi. A vitorlák elernyedtek, úgy…
Mostanában sokszor érezzük azt, hogy az alapvető struktúrák megrendülnek. Egy olyan hajóban érzem magam, amelyiknek már nem tartja az árbocát semmi. A vitorlák elernyedtek, úgy dülöngélünk, ahogyan a hullámok kívánják. Mert nem az a baj, hogy hazugságokat hallunk, azzal szembe lehet fordulni. Nem az a baj, hogy bántanak, azt meg lehet bocsátani. Nem az a baj, hogy elvesznek dolgokat, mert azt is vissza lehet kapni, hanem hogy nem tudjuk mi a miénk és mi nem, és a hazugságot igazmondásnak mondják. „Amikor az alapok megrendülnek, mit cselekedhet az igaz?” (Zsoltárok 11, 14.)
Vannak olyan idők, amikor minden szó szétmállik, mint a régi vászon. Dietrich Bonhoeffer a világháború alatt érezte azt, hogy itt egy olyan nagy bűn kavarog és füstöl tele mindent, amiből nem lehet kimaradnia. Hiába szeretne egy szigetre elmenekülni, az is valahogyan bűnné lesz. Minden szétmállott. És akkor érti meg az Igét, hogy „Krisztus bűnné lett értünk”. A bűnt nem úgy tette semmissé, hogy kiszállt belőle, hogy angyalként végigröpült a világ fölött, hanem bűnné lett érettünk. Maga a bűn lett Ő. Úgy döntött e felismerés után, hogy részt vesz a Hitler elleni fegyveres merényletben. Nem mondta soha, hogy ez egy helyes tett volt. Nem festette fehérré önmagát, mint annyian tették ezt a történelemben, hanem azt értette meg, hogy amikor minden bűnné lesz, akkor senki sem tarthatja magát tisztán. Ez az ő esetében egy szélsőséges válasz volt egy szélsőséges diktatúrában. Az földindulás volt.
Jézus azt mondja, hogy lesz idő, amikor az egek meginognak. Azt sejtjük vagy tudjuk, hogy milyen az, amikor meginog a föld. De az egek hogyan tudnak inogni? Ez valamiféle szellemi megingást jelenthet.
Annyiszor hallottam már hiteltelenül és giccsesen azt a mondatot, amit a zsoltáros válaszol erre az életérzésre, mégsem tudok más mondani: Istenhez menekülök. Nem a hegyekre, nem az erődökbe, hanem az Úrhoz. Mert nem a tenger hulláma tart meg minket, hanem csak a tengert is tartó Isten tenyere.
A kérdés persze nyitva marad. Mit cselekedjen az igaz? Nem tudjuk. De az biztos, hogy legalább jót kérdeztünk és jó helyen!
És ha jó helyen vagyunk, akkor elindulhatunk minden ingás között is egy vertikális utazásra Isten felé. Minket erre a belső utazásra hívnak itt a földön.
2021. november 14. – Évközi 33. vasárnap
Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: Azokban a napokban, amikor a gyötrelmek véget érnek, a nap elsötétedik, a hold nem ad világosságot, a csillagok lehullanak az égről, és a mindenséget összetartó erők megrendülnek.
Akkor majd meglátjátok az Emberfiát, amint eljön a felhőkön, nagy hatalommal és dicsőséggel. Szétküldi angyalait, és összegyűjti választottait a világ négy tájáról, a föld szélétől az ég határáig. Vegyetek példát a fügefáról: Amikor már zöldellni kezd és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár. Így ti is, amikor látjátok, hogy ezek mind bekövetkeznek, tudjátok meg, hogy közel van már, az ajtó előtt.
Bizony mondom nektek, nem múlik el ez a nemzedék, míg mindezek be nem következnek. Ég és föld elmúlnak, de az én igéim soha el nem múlnak. Ám azt a napot vagy órát senki sem tudja, sem az ég angyalai, sem a Fiú, hanem egyedül az Atya.
Mk 13,24-32
(Kép: Utolsó ítélet, Franciaország, Lassauts)
