Nincs zsákmány

Egyszerre azon veszi észre az ember magát, hogy üresen csengenek a szavak, még a legkedvesebbek is. Üressé válnak a kapcsolatok, üres és értelmetlen a munka,…

Egyszerre azon veszi észre az ember magát, hogy üresen csengenek a szavak, még a legkedvesebbek is. Üressé válnak a kapcsolatok, üres és értelmetlen a munka, mintha kilúgoztak volna mindent. Minek az egész?
Miközben a mai ember a depresszióval, az értelemvesztéssel, az ürességgel küzd, Isten megüresítette magát. Kiürült. Szinte kiöntött magából mindent, ami lényeges, és eljött közénk.
Mit jelenthet számunkra ez a párhuzam? Azt, hogy nincs az az üresség, ami át ne tudna alakulni. Ha Jézus ezzel az ürességgel váltott meg bennünket, akkor a mi életünk nagy kudarcai, értelemvesztései sem véletlenek. Minden vezet valahová. Számtalan esetben azért kell kiürülnünk, azért kell elveszítenünk dolgokat, akár embereket, hogy valami más a helyébe lépjen. Jézus nem lehetett úgy Megváltó a földön, hogy nem hagyta ott égi mivoltát. Különben csak ellibbent volna az emberek szeme előtt, mint valami tünemény.
Jézus válasza az emberi lét ürességére nem az volt, hogy: „Ember, töltsd már be magad Istennel, vedd észre az élet lényegét! Ne a szűztől fogantatáson gondolkodj, hanem azon, hogy kicsoda az, aki a földre jött!” Ezek a mondatok nincsenek benne a Bibliában. Hanem ez a mondat van helyette: Jézus nem tekintette zsákmánynak, hogy Istennel egyenlő, hanem megüresítette magát, szolgai formát vett föl: Eljött a mi ürességünkbe! Mert megtehette volna, ahogy írja is ez a mondat, hogy zsákmánynak tartja azt, hogy Ő az Istennel egyenlő.
Mi mindent tartunk mi zsákmánynak? Vegyük csak az időnket! A legtöbb ember, köztük én is, kényesek vagyunk arra, hogy ki és hogyan bánik az időnkkel. Az idő az enyém! Azt ne ossza be senki sem, az én birtokom, amíg a földön élek, persze lehet kérni, hogy tegyem meg ezt vagy azt, de alapvetően „zsákmányom” az idő. Jézus az alapvető önazonosságról mondott le.
Talán nincs is jobb bölcső Jézus számára, mint ez a modern ürességérzés. Talán nincs is igazibb lehetőség arra, hogy Jézus küldetését megértsük. Isten önmaga megüresítésével megszűnt az ember mély magánya. Ugyanezen az úton elindulhatunk visszafelé: zsákmányszerzés helyett hagyhatjuk Őt cselekedni.
2023. április 2. – Virágvasárnap
Krisztus Jézus, mint Isten, az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez feltétlenül ragaszkodnia kell, hanem szolgai alakot öltött, kiüresítette önmagát, és hasonló lett az emberekhez. Megalázta önmagát, és engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig.
Ezért Isten felmagasztalta őt, és olyan nevet adott neki, amely fölötte van minden névnek, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön, és az alvilágban, és minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr.
Fil 2,6-11

Similar Posts