Szabaddá válni a zsáktól
„Élt egyszer egy zen mester, akit mindenki tisztelt, de nem volt semmilyen tanítása, amit átadhatott volna. Mindig egy nagy zsákot cipelt a vállán, a zsákban…
„Élt egyszer egy zen mester, akit mindenki tisztelt, de nem volt semmilyen tanítása, amit átadhatott volna. Mindig egy nagy zsákot cipelt a vállán, a zsákban pedig többek között édesség volt. Minden városban és faluban, amelyet meglátogatott, köréje gyűltek a gyerekek, ő pedig szétosztotta az édességet, és távozott. Amikor az emberek tanításáról kérdezték, a mester csak nevetett és útnak indult. Egy nap egy férfi, aki maga is nagyhírű zen mester volt, meglátogatta őt. Szerette volna kipuhatolni, hogy a zsákos ember valóban mester-e. Igy tehát megkérdezte: Mi a zen? Erre a férfi földre dobta zsákját, és felegyenesedett. A másik ezután megkérdezte: Mi a zen célja? Erre a férfi felemelte a zsákot, felvette vállára és elsétált.”
Erről szól minden lelki út. Szabaddá válni a zsáktól, majd vállalni a terhet, és menni tovább.
Egészen különleges kapcsolatom lett ezzel az evangéliumi résszel. Ugyanis a Párkapocs egyesülettel együttműködve egy installációt, egy imaösvényt készítettünk a Vallentin napot körülövező „Házasság heté”-hez kapcsolódva. Ennek a címe, „Evezz a mélyre!”. Bárki végigjárhatja Budaörsön. Mivel volt négy evező lapátunk, és gyorsan kellett címet adni, ezt a nevet kapta. Ma készült el. A felszínen túl, az állandó zsizsegésen túl, az élet zakatolását adó zsákcipelésen túl elevezni Istenhez. Ma pedig éppen ez az evangéliumi rész adódott.
Mire van szükség a péteri tapasztalathoz? Kudarcra és bátorságra, zsák-eldobásra és zsák felvételre. Hogy átértelmeződjön az a valóság, amelyben élünk.
Krisztus ezt az átfordítást ajándékozza nekünk.
2025. február 9. – Évközi 5. vasárnap
Amikor Jézus egyszer a Genezáret tavánál állt, nagy tömeg sereglett köréje, hogy hallgassa az Isten szavát. Jézus látta, hogy a tó partján két bárka vesztegel. A halászok kiszálltak, és a hálóikat mosták. Beszállt hát az egyik bárkába, amelyik Simoné volt, s megkérte, hogy vigye kissé beljebb a parttól. Aztán leült, és a bárkából tanította a népet.
Amikor befejezte a tanítást, így szólt Simonhoz: „Evezz a mélyre, és vessétek ki a hálótokat halfogásra.” „Mester – válaszolta Simon – egész éjszaka fáradoztunk, s nem fogtunk semmit, de a te szavadra kivetem a hálót.” Meg is tette, s annyi halat fogtak, hogy szakadozni kezdett a háló. Intettek a másik bárkában levő társaiknak, hogy jöjjenek és segítsenek. Azok odamentek, és úgy megtöltötték mind a két bárkát, hogy majdnem elsüllyedt.
Ennek láttán Simon Péter Jézus lábához borult, és e szavakra fakadt: „Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok.” A szerencsés halfogás láttán ugyanis társaival együtt félelem töltötte el. Hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, Simon társait. De Jézus bátorságot öntött Simonba: „Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel.” Erre partra vonták hajóikat, és mindenüket elhagyva követték Jézust. Lk 5,1-11
