Szent és profán
Szent és profán. Égi üzenet és ösztönök parancsa. Tárgyak és a lélek. Hatalom és kegyelem. Emberi eszközök és mesevilág. Mintha a valóságnak két oldala lenne….
Szent és profán. Égi üzenet és ösztönök parancsa. Tárgyak és a lélek. Hatalom és kegyelem. Emberi eszközök és mesevilág. Mintha a valóságnak két oldala lenne. Folytonosan együtt élünk ebben a két világban. Szent és profán – mintha egy ajtó két oldala volna.
A ma válságának lényege, hogy nem járunk ki és be ezen az ajtón.
Umberto Eco új középkornak nevezte korszakunkat. Az ajtó egyik oldala, ahol varázslatnak látjuk a világot. Királyokat, angyalokat együtt láthatnánk, de ez bezáródott. Ezért kénytelen kelletlen a másik oldalt is szürreálissá tettük. A hatalom profán valósága is szentté, érinthetetlenné lett. A varázslat beköltözött a lakásunkba.
Talán felismerjük a gazdasági válságot, a környezeti válságot, pedig ezek mind szellemünk válságai.
Az ember fejjel lefele él. (Hamvas Béla: Vízöntő)
A Mammon teljes összezavarodottságot hozott el világunkba.
Szent István ünnepe lehet kijózanító is. Megtaníthat arra, hogy a szent és a profán itt a földön szétválaszthatatlan. Ugyanaz megélhető a varázslat és a praktikum szemszögéből is.
Az, hogy királyokat, ha úgy tetszik gyilkosokat is szentté avattak, csak akkor érthető, ha meglátjuk, hogy nem létezik vegytiszta, lepárolt valóság.
Új középkorunk válságát gyógyítaná, ha megtanulnánk a perspektíva-váltásokat.
A bolond ember esze csak a gyors házépítésen jár. Csak azt veszi észre, ami a szeme előtt lebeg, annyira elvakítja az az egyetlen látószög. Az okos ember időben és térben is képes ajtókon áthaladni, innen-onnan megvizsgálni a lehetséges és helyes cselekedet útját.
Ki mondhatja el magáról azt, hogy ő bölcs ember, mert amit hall a jó Istentől, azt meg is cselekszi? Bizonyára, senki. Jézus itt nem egy elérhetetlen mércét állít elénk. Inkább a szándékról, összhangról, együtt-látásról van szó.
Amikor Szent Istvánt egy ikonon látom, belekerül ő is, én is ebbe az időtlen térlátásba.
2023. augusztus 20. – Vasárnap, Szent István király
Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Mindaz, aki meghallgatja szavaimat és szerintük cselekszik, ahhoz az okos emberhez hasonlít, aki a házát sziklára építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak, de az nem dőlt össze, mert sziklára épült. Aki viszont hallgatja szavaimat, de nem követi azokat, ahhoz az ostoba emberhez hasonlít, aki a házát homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, nekizúdult a háznak, az összedőlt, és nagy romhalmaz lett belőle. Ezzel Jézus befejezte beszédét. A nép elragadtatással hallgatta tanítását, mert úgy tanított, mint akinek hatalma van, nem úgy, mint az írástudók. Mt 7,24-29
