2005-10-26

Fekete Ágnes: Áldás, békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnest, a műsor szerkesztőjét hallják. A reformáció ünnepe előtt állunk. Nagyon sok minden elkezdődött akkor, amikor többek között Luther Márton kezdte komolyabban tanulmányozni a Bibliát, lefordította német nyelvre, később pedig a legkülönbözőbb népek kezébe adták. A Magyar Bibliatársulat ma is azon fáradozik, hogy minél több ember kezébe kerüljön el a Biblia. Ezért most egy nagyon érdekes hordozható kiállítást készíttettek, amely tíz tablón mutatja be a Szentírás kialakulását. Bármely intézmény elkérheti ezt, erről beszél Pecsuk Ottó, a Bibliatársulat főtitkára.

Pecsuk Ottó: Ez egy mobil kiállítás, 10 hordozható tablóból áll, állványokra vannak felfüggesztve, így akár szabad területen is felállítható.

Fekete Ágnes: Próbáljuk végigvenni, hogy milyenek a tablók! Én annyit láttam, hogy nagyon színesek, a kicsi gyerekektől kezdve a felnőttekig mindenki találhat rajtuk valamit.

Pecsuk Ottó: Végül is a cél az volt, hogy ne legyen csupán száraz adatközlés, hanem legyen a kiállítás színes, illusztrált. Az első tablóanyag arról szól, hogy hogyan kommunikálunk egymással: gesztusokkal, tekintettel, mozdulatokkal, ezeket egészen modern képek mutatják be. Az írásbeliség kialakulása egy későbbi fázis, a Biblia ezen a ponton lépett be az emberi történelembe. Aztán egy kicsit konkrétabb lesz a kiállítás, közelebb kerül a Biblia történetéhez, mert a következő tabló az Ószövetség kialakulásáról szól. Kéziratok láthatóak, olyan festmények, amelyek prófétákat ábrázolnak, térképrészletek, pergamenrészletek, a Holt- tengeri tekercsekről képek. Egy másik tablón a zsidó nép története van megírva, aztán az Újszövetség két nagy egységét taglalja egy-egy tabló: az evangéliumokat és a leveleket. Szerintem a Pál apostolról szóló tabló különösen érdekes. Majd a bibliafordításokra tér át a következő tabló. A legelső fordítás a Septuaginta volt, az Ószövetség görög fordítása, aztán tárgyalja a latin fordítást, illetve az egyházatyák Bibliáját.

Fekete Ágnes: Ez tényleg egy remek ötlet, hiszen így bármelyik iskola vagy gyülekezet bemutathatja szinte minden korosztálynak a Bibliát.

Pecsuk Ottó: Igen. Nem csináltunk eddig sajnos semmilyen reklámot, pedig ma már mindennek reklámot kell csinálni, de úgy tűnik, hogy aki eddig látta – hiszen a Csillagponton már bemutattuk – az szinte kivétel nélkül kedvet kapott ahhoz, hogy valahol bemutassa. Így van már egy előjegyzési naptár. Nagyon praktikus, mert nem szükséges hozzá semmi más, csak egy széles folyosó. Mi csak annyit kérünk mindenkitől, aki elviszi, hogy legyen egy valaki, aki az egésznek gondviselője.

Fekete Ágnes: Nem kell fizetni érte?

Pecsuk Ottó: Nem. A Bibliatársulat azért van, hogy ha valakinek szüksége van valamire, hogy a Bibliával kapcsolatban valamilyen anyagot bemutasson, akkor ehhez segítséget nyújtson.

Fekete Ágnes: Csak reformátusok jelentkeztek rá?

Pecsuk Ottó: Nem. A Bibliatársulatnak 12 tagegyháza van, ezzel lefedi a magyar protestáns egyházak körét, felekezet-független. Bárkinek szívesen segítünk ebben a dologban.

Fekete Ágnes: Én is lecsúsztam most erről, mert elvitték a kiállítást. Hogyan jelentkezhet valaki?

Pecsuk Ottó: A Magyar Bibliatársulat elérhetőségein: www.bibliatarsulat.hu, vagy a 3868267- es telefonszámon, illetve a 2093033-as számon.

Fekete Ágnes: Ez az év egyébként is egy emlékév, mert a Biblia legújabb kiadásának évfordulóját ünnepeljük.

Pecsuk Ottó: Igen. Az új fordítású Bibliának van most kettős évfordulója: 1975-ben jelent meg az új fordítású Biblia és 1990-ben elkészült ennek egy revideált változata, amit ma is használunk. Egy harminc- és egy tizenöt éves évforduló. A bibliakiállítás megnyitója november 7-én lesz a Ráday utcában. Nagyon sokféle anyag lesz, amelyek ezt a fordítási időszakot dokumentálják. 30 év hosszú idő, és a fordítás csapatmunka volt. Az új fordítású Biblia esetében nem is szoktuk propagálni, hogy kik voltak a fordítók, de egy ilyen évforduló alkalmával mindenképpen szóba kerülnek a személyek is. Valaki harminc évet az életéből erre szánt. Lesznek előadások, melyeken többek között Szebik Imre evangélikus püspök fog beszélni. Simon Chris, a Bibliatársulatok Világszövetségének fordítói konzultánsa, aki számos fordítási munkálatot felügyel, tart majd egy előadást. Ez a régió is az ő felelősségi körébe tartozik. Ez egy kétnapos eseménysorozat lesz. A második nap változik a helyszín, a Bocskai út 35. szám alatt folynak tovább a programok, ahol a Kálvin Kiadó és a Bibliatársulat székháza található. Ide szerveztünk egy tudományos szimpóziumot, amelyen megpróbálkozunk azzal, hogy kiértékeljük az új fordítású Biblia eredményeit.

Fekete Ágnes: Az mindig nagy kérdés, hogy mennyire kell a mai nyelven elmondani a Bibliát.

Pecsuk Ottó: Minden generációnak hozzá kell nyúlnia a Biblia szövegéhez, hiszen a nyelv egy élő dolog. Vannak olyan álláspontok is, amelyek szerint a Biblia nyelvisége szent, változtatásával pedig a szentsége csorbul. Meg kell találni az arányos utat. A nagyobb világnyelveken, angolul, németül, franciául vannak szleng fordítások, így most már van rálátása a bibliatársaságoknak erre a kísérletre. Általában azok az emberek sértődnek meg ezek miatt a fordítások miatt, akiknek szólnak. Mindenki érzi, hogy a Biblia nem egy olyan szöveg, nem egy olyan üzenet, amit a kocsmák nyelvén kellene közvetíteni. Ugyanis van a szövegnek olyan ereje és méltósága, ami nem engedi, hogy egészen pongyolán fogalmazzuk meg. A szleng Bibliák általában a hatvanas, hetvenes években születtek és elég nagy kudarcot vallottak, mert akiknek fordították őket, azoknak nem kellett.

A reformáció ünnepén az egész országban rendezvények lesznek. Az egyik legnagyobb szabású Debrecenben lesz, a 95 tétel-95 program. Tudjuk, hogy Luther Márton 1517. október 31-én tűzte ki 95 megújító szándékú tételét a wittenbergi vártemplom kapujára, és innen datáljuk a reformációt. Zsengellér József, a szervező Református Közéleti és Kulturális Központ nevében beszél először a rendezvény logójáról, amely egy nyitott kaput ábrázol.

Zsengellér József: Úgy gondoltuk, hogy a reformáció történetéből kellene valamit kiemelni, és mit emelnénk ki, ha nem magát az indulást, ami október 31-re esett. Luther kiszögezte a wittenbergi várkapura 95 tételét. Nyilvánvalóan sok minden megelőzte a reformáció e pontját, mégis az elindulást erre tehetjük. Ezt tartjuk mi a reformáció kezdetének, ezért is van október 31-én a reformáció ünnepe.

Fekete Ágnes: A rendezvény Debrecenben lesz és nem Budapesten. Gondolom ennek is jelentősége van.

Zsengellér József: A reformátusság nagy része az ország keleti részén összpontosul. Másrészt pedig, ha a reformáció kezdeteit tekintjük, akkor nem vitathatjuk, hogy a korai reformáció fellegvára Magyarországon Debrecen volt. Nem lehet Debrecent kihagyni egy ilyen indításból. A város címere a Református Egyház címere is, a szöveg elhagyásával.

Fekete Ágnes: Nagyon szép a logója ennek a fesztiválnak: egy nyitott ajtó.

Zsengellér József: Az indulás juthat rögtön eszünkbe, a wittenbergi vár kapujára gondolhatunk elsőként. Szeretnénk, ha azt a nyitást is jelenthetné, amit az egyház szeretne meglépni abból a gettó-létből, amibe beleszorultunk azon törekvés által, hogy az egyház visszaszoruljon a magánszférába, a hit a templomfalak között maradjon. Az ember csukja magára az ajtót, és higgyen otthon, a közösség is csukja magára az ajtót és higgyen a templomban. Szeretnénk ebből kilépni, hogy nyilvánvalóvá váljon, hogy a hitünk meghatározza mindennapi életünket. Az, ahogy mi, egyháztagok, hívő emberek a társadalomban élünk, nagy hatással lehet a társadalomra, a többi emberre, és ők is bizonyos módon hatással vannak ránk. Ez a programsorozat hívogathat olyanokat is, akiket megszólít egy-egy gondolat.

Fekete Ágnes: Tehát a gondolat az, ami a leginkább megszólíthatja az embereket?

Zsengellér József: Ha az egyházhoz tartozó emberek életét nézzük, akkor az alapvetően a közéletben és a kultúrában zajlik. A közéleten a legtöbb ember a politikát érti. Egy rendezvény erejéig mi is megjelenítjük az egyház közéletét ilyenként is. Lesz egy négypárti egyházpolitikai vita, ahol a különféle pártok képviselik a maguk egyházpolitikai véleményét. Ezen kívül a kultúra az, amiben az egyház leginkább megjelenhetne. Az Evangéliumi Színház előadásában Dürrenmatt Fizikusok című darabját mutatjuk be a Csokonai Színház kamara termében. Szeretném kiemelni Gryllus Dániel és Vilmos koncertjét, melyen Sebestyén Mártával a 15 zsoltár című összeállításukat adják elő. Erre az alkalomra jelenik meg a kotta formája is. Fényképkiállításokat, képzőművészeti kiállításokat és egy nagyon szép iparművészeti kiállítást is tervezünk Kossuth-, Ferenczy- és Munkácsy-díjas művészekkel. A Nagytemplom Kálvin Torony Galériájában lesznek a kiállítások. Ki szeretném emelni a gyermekrajz-kiállítást, amelyet egy pályázati kiírás előzött meg, és a díjazott alkotásokat lehet megtekinteni. Levetítésre kerül a Passió és a Luther című film, beszélgetni is fogunk róluk. A kultúra és a gondolkodás formálását segítik elő az istentiszteletek is. Zenés istentiszteleteket tartunk: első este a debreceni kántus fog szolgálni, szombaton Karasszon Dezső orgonaművész kíséri az Ige szavait, végül vasárnap este Orbán Dénes tárogatóművész zárja ezt a sort.

Egy-egy kisebb közösség is kinyitja néha kapuit. Így tette ezt a Budapest Külső-Józsefvárosi Református Egyházközség. Kovács Dávid lelkész a gyülekezet nyílt napjáról beszél, amelyen a bűvészkedéstől a fórum-beszélgetésig sok minden történt.

Kovács Dávid: Van a gyülekezetünkben bűvész. Az embereket manapság nagyon sok olyan hatás éri, ami varázslás és meglepetés szintjén hat. Az volt a célunk, hogy a gyerekeket ne lehessen ilyenekkel megtéveszteni.

Fekete Ágnes: Egy bűvész éppen ezt teszi, nem?

Kovács Dávid: A bűvész ezt teszi, de közben meg is mutatta, hogy hogyan csinálja. Tehát nem csak ő bűvészkedett itt, hanem megmutatta a gyerekeknek, hogy hogyan csinálja, hogy tudják, hogy trükk áll a háttérben, nem pedig a bűvész állítólagos természetfeletti ereje. A gyerekek ezt nagyon élvezték, és sokszor még utána is játszottak egy-egy mutatványt. Úgy jönnek, hogy ezen mindenképpen ott akarnak lenni. A gyerekek és a felnőttek közös ebéden vesznek részt, a programokat háromnegyed egy-egy között indítjuk. Volt pantomimművész is. Esős volt az idő, nagyon be volt borulva, így jött el négyszáz ember. Ez szép szám.

Fekete Ágnes: Ha jól értem, akkor szeretné, ha ebből hagyomány lenne, és javasolja, hogy máshol is tartsanak ilyen nyílt napokat.

Kovács Dávid: Nyílt napunk egyik hatása az volt, hogy megmozgatott olyanokat, akik gyülekezetünkhöz passzívan tartoznak. Például az egyik előadó felesége most konfirmál nálunk, gyermekei már eljöttek az ifjúsági gyermekórára is.

Fekete Ágnes: Ez egy gyakori tapasztalat: úgy vonni be valakit, hogy közben feladatot adok neki, meglehetősen hatásos.

Kovács Dávid: Igen. Jellemző az emberekre, hogy ha feladatot kapnak, akkor úgy érzik, hogy fontosak. A gyülekezetünket úgy mozgattuk meg, hogy személyesen adtuk oda a gyülekezeti tagjainknak a meghívót azzal, hogy akik nincsenek ott az istentiszteleten, de tudjuk, hogy reformátusok, annak vigyék el, hívogassanak embereket. Ennek is szép eredménye lett. A nyílt nap utáni vasárnapon a gyülekezetünkben másfélszer annyian voltunk, mint szoktunk lenni. Érezhető, hogy valakiket úgy érintett ez az alkalom, hogy szívesen csatlakoznának a gyülekezethez.

Fekete Ágnes: A gyülekezetről még mit érdemes tudni?

Kovács Dávid: Az egyik legkisebb budapesti gyülekezet, nehéz helyen van.

Fekete Ágnes: Hogy érti ezt?

Kovács Dávid: A 127 gyülekezeti tagból 20-25 családban évek óta nincs fűtés, tehát ennyire szegények a családok.

Fekete Ágnes: Nincs fűtés? Akkor hogy élnek?

Kovács Dániel: A téglaházakban, ha a szomszédok fűtenek, akkor a melegből az épület falán keresztül jut nekik is, vastag takarókkal takaróznak, sokat sétálnak. Nagyon nehéz helyzetben vannak sokan.

Fekete Ágnes: Mit tud egy gyülekezet ezzel a helyzettel kezdeni?

Kovács Dávid: Nagyon sokan segítenek a másikon. Meleg étellel és meleg teával tudunk segíteni, de az anyagi lehetőségeink nekünk sem engedik azt meg, hogy nagyobb támogatást tudjunk adni.

Fekete Ágnes: A 25 család fűtésszámlájának kifizetése tényleg nem reális.

Kovács Dávid: Ezt mi nem tudjuk felvállalni, de mást igen. Például volt egy néni, akinek minden héten betörték az ablakát, rácsot szereltünk fel, hogy ne tudják bedobálni a kavicsokat. Egy másik családnál nagybeteg volt az egyik családtag, nem tudtak takarítani, és a gyülekezeti tagok mentek el segíteni. Ügyelünk arra, hogy senki ne fagyjon meg. Ezek hozzátartoznak a helyi adottságokhoz, kihívás a számunkra. Amennyire tőlünk telik, segítünk rajtuk.

Fekete Ágnes: Emellett a másik pont a kultúra, ha jól értem.

Kovács Dávid: Igen. A kultúrára nagy hangsúlyt helyezünk. Büszkék vagyunk arra, hogy van egy fúvószenekarunk, most éppen Hollandiában koncerteznek. Hollandia a 15. ország Európában, ahol már tartottak koncertet. Énekkarunk október 23-án szolgált, amikor előadást tartott nálunk egy történész, utána verset mondott egy előadóművész és kimentünk az ’56-os parcellába, ahol a Corvin közi hős sírjánál koszorút helyeztünk el. Készülünk a reformáció ünnepére, és egyébként is folyamatosan szervezünk különböző programokat. A gyülekezetünkre egyébként jellemző, hogy gyülekezeti tagjaink nem csak egymás mellett ülnek a templomban, hanem mint egy nagy család, együtt dolgozunk.

Fekete Ágnes: Mai szerdánk a hónap utolsó adása, így egy igehirdetést hallgatunk meg. A Károli Gáspár Református Egyetem 150 éves évfordulóját ünnepelte. Ebből az alkalomból gyűjtés lesz a ránk következő vasárnapon, az egész országban ezt az intézményt támogatjuk majd a perselypénzekkel. Az egyetem rektora, Dr. Szűcs Ferenc fogja most a Szentírás következő mondatait magyarázni, amely Lukács evangéliuma 3. részében található:

"Teremjetek megtéréshez méltó gyümölcsöket, és ne mentegessétek magatokat: Ábrahám a mi atyánk. Mert mondom nektek, hogy Isten ezekből a kövekből is támaszthat fiakat Ábrahámnak. A fejsze immár a fák gyökerénél jár, és minden fát, amely jó gyümölcsöt nem terem, kivágnak, és tűzre vetnek."

Dr. Szűcs Ferenc: Ábrahám a mi Atyánk. Ezt ma három vallási közösség is elmondhatja magáról: a zsidók, az arabok és mi, keresztények. Sajnos azt is elmondhatjuk, hogy Ábrahám öröksége és a fölötte folytatott vita véresen komoly téma. Miközben Ábrahám örökségén veszekedés folyik, mintha Keresztelő János prófétai szavai elevenednének meg: a fejsze ott van a fák gyökerén. Radikális szavakról van szó. Ennek a szónak szó szerinti értelmében vehetjük, abból a latin szóból származik, amelyik a gyökérre utal, a radixra. Persze mi jogosan félünk mindentől, ami radikális, mert ezekben a megoldásokban ott érezzük a szeretetlenséget, türelmetlenséget. A múlt század nagy mártírteológusa, Dietrich Bonhoeffer, a második világháború idején halt mártírhalált, azt írja, hogy a mi világunk és a mai kereszténység is két véglet között vergődik: az egyik a radikalizmus, a másik a kompromisszum. Az egyik veszély az, hogy nem számolunk az élet realitásaival, türelmetlenül szét akarjuk választani az ocsút a búzától, és mintha a mi kezünkben volna a szórólapát, mellyel régen cséplés után a csendes szél irányába fordulva elvált egymástól a pelyva és a tiszta búza. Nem árt figyelni az Igére, amelyik arról beszél, hogy a rosta, a szórólapát nem a mi kezünkben van, hanem az eljövendő Messiáséban. De talán jobban fenyeget minket a másik véglet, amitől a nagy teológus óvott minket, a kompromisszum. Ez szándékosan összemaszatolja a dolgokat. A mi korunkra szokták mondani, hogy ez a modern utáni kor, a posztmodern, melyre különösen jellemző ez a fajta relativizmus. Ahol már nincs olyan, hogy igazság és hazugság, tiszta és bűn, össze vannak keverve a dolgok, és minden az egyéni elbírálás következménye, fogadjuk el úgy a világot, ahogy van. Nagyon jó, éppen ezért, egy tisztázó hangot, egy kiáltó hangot meghallani, amely valójában nem a felszínen szeretne rendet teremteni, hanem a gyökereknél. Mert ott van a baj igazán. Igen, Testvéreim, a bibliai radikalizmus nem a felforgatás, de nem is belenyugvás abba, hogy ilyen az élet, hanem a gyökerekig lenyúló megoldás keresése. Volt egy pillanat Ábrahám életében, amikor elhalványultak Isten ígéretei, melyek arról szóltak, hogy nagy néppé teszi őt Isten. Hiszen már semmi remény nem volt a jövendőre. És akkor úgy gondolta Ábrahám, hogy jobb, ha az ember maga veszi kézbe a dolgokat. Elfogyott a hite, a türelme, miért várjon tovább az ígéret beteljesülésére. És ekkor született a rabszolganőtől az első gyermek. Vele együtt nem csak egy kisebb családi konfliktus bontakozik ki, hanem egy évezredekre elhúzódó történelmi feszültség, testvérháborúk sora. Szinte ősképe, tipikus példája ez annak, hogy egy egyéni ballépés, egy rossz döntés, hogy indít el sokszor történelmi konfliktussorozatokat. A következmény persze olyan súlyos, hogy Ábrahám nem is tudja igazán jól megoldani. Milyen jó, hogy az Úristen siet a segítségére, amikor azt mondja, hogy bocsássa el a szolgálót és a fiát, majd gondjukat viseli Ő. Az Úr leveszi a jövő, a történelem terhét Ábrahám válláról és azt mondja, hogy bízza Rá Izmaelt, majd gondot visel rá. De azt is mondja Ábrahámnak, hogy neki kell eldöntenie a dolgokat. Nem adhat Ábrahám egyenlő esélyt az ígéret szerinti gyermeknek és a rossz döntéseinek. Az igeneknek és a nemeknek nem lehet egyforma súlya. És nézzétek, Ábrahám, a mi lelki értelemben vett atyánk, ahogy Pál apostol mondja, belátja, hogy ebben a pillanatban radikális döntést kell hoznia. Csak Istennek lehet nagyobb esélyt adni, mi csak összekuszálni tudjuk a dolgokat, olykor a családi életünk dolgait is, a gyermekeink dolgait is és a világtörténelem dolgait is. Jó tudni azt, hogy az Úrra lehet ezt bízni, aki látja ezeket az összekuszálódó szálakat és egészen bizonyos, hogy ez is az Ő kezében van. Amikor Keresztelő János arról beszél, hogy ne mondogassátok azt, hogy Ábrahám a mi atyánk, attól szeretné megóvni a hozzá kimenő népet, hogy a múltnak, a tradíciónak, a származásnak a büszkeségével próbálják meg az élő hitet felváltani. Első pillanatban úgy tűnhetne, hogy a hagyomány ellen szól. Ma, azt gondolom, nem nagyon kellene a gyökereket tépegetni, mert éppen az a bajunk, hogy nem nagyon vannak. Valaki azt mondta, hogy az igazi tradíció a halottak élő hite, akik még holtuk után is beszélnek. A megüresedett hagyomány az élőknek a halott hite. A szent gyökerek akkor élednek újra, ha bennünk is lejátszódik az, ami Ábrahámban. Jézus Krisztusban tudja összegyűjteni Isten Ábrahám szétszaladt családját, az otthon lévőt és a messze lévőt. Hogyan történik ez? Ez legalább olyan csoda, mint amikor a kövekből lesznek fiak. Amikor az élő Isten szól, és a kövek kiáltanak. Az evangélium, amit kihallunk Keresztelő János szavaiból, nem a fejszéről szól elsősorban, nem a pusztulásról, hanem a csodáról: ha az Isten akarja, akkor a kövekből is élet lesz. Krisztusban megbékélve, a magunk bűneit megvallva, mert ezt jelenti a megtérés, új kezdődik el. A magunk bűneit megvallva, mert ott a Jordánnál mindenki a magáét vallotta. Nagyon tudjuk egymásnak a bűneit megvallani, az egyházban sem. De itt arról van szó, hogy a zsidók zsidó bűnöket vallanak meg, az arabok arab bűnöket és a magyarok magyar bűnöket. És ki-ki közülük a maga bűneit, mert ez a megújulás kezdete. És csak akkor kezdődik valami új a Jordán két partján és a Duna két partján is, bárhol ezen a világon. Valahol ez a radikalizmus, amit a próféta hirdet: a fejsze a fák gyökerén van. Itt már érezzük, hogy élet-halál kérdésről van szó az igenben és a nemben. És nekünk, magyaroknak, talán nem kell nagyon magyarázni, hogy mit jelent "a sír, hol nemzet süllyed el". Talán abban tévedett a költő, hogy senkinek nem jelenne meg a szemében egy könnycsepp sem, ha eltűnnénk. De még nem vágattunk ki gyökerestől. Nyilván azért, mert folytatódik a történet, és hiszem, hogy a példázatbeli vincellér késlelteti az ítéletet a fügefán. Az Isten kegyelmi ideje, hogy időt ad arra, hogy az ősi gyökerek kisarjadjanak, a kővé dermedt életekből megszülessenek az ígéret gyermekei. És így lehet reménységünk arra nézve is, hogy Ábrahám öröksége egyszer nem a gyűlölet forrása lesz, hanem mindegyik testvér hazatér Ábrahám kebelébe, és a szétszakadt család összegyűjtetik. Amíg csak a testtől született gyermekek erősítgetik és mondogatják a maguk tradícióját, addig ez az örökség inkább csak megosztás lesz, addig ez inkább mindig elválaszt és nem fog összekötni. Addig valakinek mindig menekülni kell, mert valaki mindig fölösleges. Addig lehet riogatni a keresztény gyökereken felnőtt Európát, ami már persze nem vállalja, hogy az, mondjuk az iszlámmal, Izsákot Izmaellel, Izmaelt Izsákkal. De hadd fejezzem be azzal, hogy a Messiást magát, Ézsaiás próféta sarjnak nevezi. A sarj azt jelenti, hogy levágják a fát, és alulról a gyökereken vessző hajt ki. A tarra vágott erdő kihajt újra. Lehet, hogy a mi szellemi állapotunk, pusztulásunk képe egy kicsit hasonló, a tátrai erdőkhöz: nincs másban reménysége a természet védőinek, mint az, hogy talán a gyökereken újra kihajt valami élet, hogy a természet önmagát tudja regenerálni. És azt gondolom, hogy nekünk sincs más reménységünk, mint az, hogy a szent gyökereken újra sarjad az élet, hogy ha Isten Igéje megszólal, hogy ha a Lélek újonnan szül minket. A múlt század fordulóján Ady így mondta ezt: "Kezében óriás rostával áll az idő és rostál egyre. Világokat vet ki és rostál ki vidáman és nem keseregve." Az ocsút az idő nem szánja. Talán sok felesleges szeméttől megtisztítja a gondolatainkat, az életünket, hogy az, ami pelyva, kihulljon, ami érték, az a csűrbe takaríttassék. De ne emberek kezében legyen ez a söprű és a szórólapát! És a radikalizmus se csupán emberi indulat legyen, hanem Krisztusé, aki azt akarja, hogy a halál helyett az élet győzedelmeskedjék, hogy a mi igenünk legyen igen az életre, és nemünk nem a halálra.
Ámen

Énekajánló – 2005. november 6.

A Szentháromság utáni 24. vasárnap témája is egyre egyértelműbben mutat a végső eseményekre, a célhoz érésre, a földi út végére – arra, amit olyan jól ismerünk Pál apostol szavaiból: Az élet nékem Krisztus, a halál nyereség. A gondolatot így folytatja evangélikus testvéreink egyik éneke: Ez az én reménységem: kezdetté lesz a vég. A vasárnap evangéliuma Jairus lányának feltámasztása (Máté 9,18-26.), ami így a novemberi elején esedékes temetőjárásokhoz különösképpen is illeszkedik. Az epistola ezúttal a Kolossébeliekhez írt levélből szól (Kolossé 1,9-14.), mely a földi élet célját – a Krisztus országára fölkészülést – a legszebben írja le.

Énekrend a Szentháromság utáni 24. vasárnap igéihez:

Fennálló ének: 146,1. Áldjad én lelkem az Urat

Derekas (fő) ének: 275. Az Úr Isten az én reménységem

Igehirdetés előtti ének: 259,1. Benned bíztam, Uram Isten

Ráfelelő ének: 294,2-3.Jézus, Menedékem

Záró ének: 455,1-4,8-9. Testvérek menjünk bátran