2005-12-07

Fekete Ágnes: Áldás, békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnest, a műsor szerkesztőjét hallják. Sokan beszélnek arról, hogy virtuális világban élünk. Számunkra a Mikulás kapcsán egészen pontosan megjelent ez a kortünet. Amikor én gyerek voltam, még nagyon ritkán öltöztek be emberek Mikulásnak. Ez az ünnep titokzatos volt. Most viszont gyermekeink legnagyobb gondja, hogy megállapítsák, melyik az igazi Mikulás. Ami a legmegdöbbentőbb, hogy számos ember a tévében látottat tartja igazinak. Gyermekeink leleplező megfigyeléseit a szakáll rögzítéséről, a nem megfelelő cipőről és hajszínről, mintha egy modernkori életprogramnak látnám. A mi világunkban sajnos valóban szinte állandóan kutakodnunk kell az igazi után. Hiszen annyi hamisítvánnyal találkozunk. Műzene, műjáték, műmosoly, műélet, műkapcsolat vesz körül bennünket. Életfontosságú tulajdonság a megkülönböztetés képessége. Hiába szoktuk mondani egy-egy kapcsolatra, hogy ő megtalálta az igazit, az öregek csak legyintenek erre. Következő riportunkban a házasságról lesz szó. Arról, hogyan léphetünk ki a művilág műkapcsolat-rendszeréből. Ez nem megy magától. Korábban az emberek természetesnek találták, hogy a házasság működik. Ma úgy látom, annyi minden dolgozik ez ellen, hogy sokkal többet kell tennünk azért, hogy jó kapcsolatban éljünk. A Házashétvége Mozgalom azt tűzte ki célul, hogy ebben a munkában segít a házaspároknak. Ez az eredetileg katolikus törekvés most szeretne protestáns talajon is meggyökeresedni. Ősszel volt egy evangélikus hétvége, és februárban Pécsett lesz az első református hétvége, amire nagy lelkesedéssel készülnek a házashétvége-közösség tagjai, köztük Szakmáry Kamilla és András. A mozgalomról kérdeztem őket. Először korábbi keresésükről beszéltek.

Szakmáry Kamilla: Sokat segít nekem egy vicc, amit az ötvenéves házassági évfordulókon szoktak mesélni: Megkérdezik az asszonytól, hogy volt-e olyan szituáció, amiben azt gondolta, hogy el kellene válni. Az asszony azt felelte, hogy "Megölni sokszor szerettem volna férjemet, de elválni…"Ez a vicc a régi konzervatív hitből származott. Nekünk ajándék a házas hétvége, mert adott egy kapaszkodót, egy utat, ahogyan jobbá lehetne tenni a házasságokat. Engem ez mindig is foglalkoztatott. Az ember, ha ideges vagy feszült volt, akkor elment egy lelki atyához, hogy megbeszéljék a dolgot. Velem megtörtént, hogy megkérdezte az atya: "Most van egy kis ideje, vagy gyorsan akar végezni?"És ha én azt feleltem, hogy van, akkor azt javasolta, hogy menjek haza a férjemhez, és mondjam neki azt, hogy szép. Hazamentem és elgondolkodtam azon, hogy ezt mondjam. Végül ki tudtam mondani, és a legnagyobb meglepetésemre Andris felém fordult, és azt mondta, hogy ez nagyon kedves volt. Nem azt mondta, hogy hazudok. Nagyon tetszett ez az egész. Látom a feszültséget más pároknál, vagy a megkeseredést, a türelmetlenséget, amivel már nehezen viselik egymást a párok. És sokszor ezek az emberek hívők.

Szakmáry András: Előfordul más házasságokban is az, hogy megkérdezi a férj vagy a feleség a párjától, hogy miért kell neki. Azonkívül, hogy kivasalja a nadrágot a feleség, vagy felvágja a fát a férj, rendben tartja a kertet, vagy megcsinálja az autót, mihez kell még a másik? Ezek azok a sarkalatos kérdések, amiken el kell gondolkodni, és el kell jutni odáig, hogy meglássák: nem ezek a fontos dolgok. Mi ettől a tárgyiasult gondoskodástól tudtunk megválni a házas hétvége segítségével.

Fekete Ágnes: A mai kor tényleg a házasságok ellen dolgozik. A házas hétvége üzenetet hordozhat.

Szakmáry Kamilla: Meg szokták kérdezni, hogy miért nem foglalkozunk a rossz házasságokkal, azokon kellene segíteni. Azokon mi nem tudunk segíteni. Abban tudunk viszont, hogy ha létrejön egy házasság, ami fénylik, ami szép, akkor azt például tudjuk állítani mások elé. Ez a gyerekeknek is példa. A változások nagyon lassúak.

Fekete Ágnes: Nagyon rossz tönkrement házasságokat látni, pedig gyakran előfordul.

Szakmáry Kamilla: A rossz házasságokat mindig szomorú meglátni. Az ember sokszor tudná is, hogy mit kellene, lehetne csinálni, de – szerintem – akik idáig eljutottak, már más szemmel nézik egymást.

Szakmáry András: Abból kell kiindulni, hogy a másikban meglássuk a jót. Nem gondolhatjuk azt, hogy amit a másik csinál, azért csinálja, mert rosszat akar nekem. Meg kell tanulni azt is, hogy szükséges elmondani, hogy mit szeretnénk. A szeretetnek van öt nyelve: időt szeretnék kapni, testi érintést, elismerő szavakat, szolgálatot és fizikai ajándékot. Ezek közül valamennyivel ki lehet fejezni a szeretetet. Ezek közül legalább egy mindenkire jellemző, mindenkinek van egy szeretetnyelve.

Fekete Ágnes: Ha jól tudom elég sok feltétele van annak, hogy valaki részt vegyen egy ilyen hétvégén.

Szakmáry Kamilla: Feltétel, hogy a házasság Isten előtt megkötött legyen. Nem a papír miatt, hanem mert el kell hinniük a házasoknak, hogy kegyelem van a házasságban. Ez nem csak egy papír. Mostanság elterjedt, hogy ez csak egy papír, és hogy a templomi kellékek nem kellenek egy házassághoz.

Fekete Ágnes: Tehát ez egy olyan pillanat, ahova vissza lehet menni, ez egy fix pont.

Szakmáry Kamilla: A másik feltétel, hogy a házasság már öt éve fennálljon. Ez azért fontos, mert az életünk minden területén van románc, csalódás, aztán egy harmadik lépés szükséges: kijönni a csalódásból. Öt év alatt már biztos csalódott a feleség is, a férj is. Már tudják, hogy a feszültségkezelés hogyan történik. És főleg, van már egy csomó sztereotípiájuk, amikből aztán a házas hétvége segít kijutni. A harmadik feltétel pedig az, hogy a házaspárok ne legyenek teljesen idegenek a számunkra. Tudnunk kell, hogy jó házasságban élnek, mert akkor őszinteséget kíván ez a program a felektől, hogy ha nem jó a házasságuk, akár szét is robbanthatja. Ennek ellenére a házas hétvégén belül a válási arány fél százalék, pedig már nyolcezren vagyunk.

Fekete Ágnes: Hogyan állapítható meg, hogy egy házasság alapvetően jó?

Szakmáry András: Az, ahol a férj és feleség megpróbálnak egy felé húzni, és együtt élni az életüket. Itt jönnek a különböző fokozatok: vannak férjek, akik ülnek a fotelban és olvassák az újságot, miközben a feleségük körülöttük szaladgál. De van olyan is, hogy a feleség áll fel egy piedesztára és a férj szaladgál körülötte.

Szakmáry Kamilla: Nem az az elképzelésünk, hogy békében élő házaspárokat hívunk, sőt azok a párok a legjobbak, akik annyira különbözőek; azoknak szokott sokat segíteni. Van egy olyan feltétel is, hogy ha egy harmadik személy is van már a házasságban, akkor ne jöjjenek. Ezért alakult ki, hogy barátok, ismerősök hívogatnak házaspárokat, hogy ezt kivédhessük. Mert ebben a szituációban az őszinteség már nagyon nehéz.

Szakmáry András: Mi szeretnénk a párokat megtanítani arra, hogy merjék vállalni a konfrontációt, és tanulják meg azt jól kezelni.

Szakmáry Kamilla: Mi igazából nem tanítunk, hanem közös úton járunk velük. Mi magunk, akik tartjuk a házas hétvégéket, időnként lépünk előre egyet, aztán időnként kettőt hátra.

Szakmáry András: Tanítsuk meg gyógyítani egymást, ha valaki ki tudja mondani, hogy baja van!

Szakmáry Kamilla: Vendégek jöttek és szerettem volna segíteni lefesteni a kaput, erre gyorsan nekivetkőztem egy kaparóval, hogy a rozsdás kaput megcsiszoljam, amikor András odajött és azt mondta, hogy rendesen kell lespaklizni a kaput, mert csak úgy marad meg rajta a festék. Akkor még vidáman úgy válaszoltam, hogy a boltban azt mondták, hogy elég, ha csak a pergős részeket kaparjuk le, és aztán lefestjük. Mire András azt mondta, hogy ha nem tudom megcsinálni rendesen, akkor inkább hagyjam rá. Ezek után én letettem a spaklit, felültem egy biciklire, mert nagyon bántott, hogy amikor segíteni akartam, akkor András úgy kezelt engem, mint egy kisiskolást. Felültem egy biciklire és elmentem.

Szakmáry András: Most a tévedések elkerülése végett elmondanám, hogy nagyon szeretem, ha Kamilla segít a ház körül, nagyon értékelem azt, ha valamit csinál, de amikor megláttam, hogy hogyan akarja a kaput lefesteni, akkor elkapott egy indulat, amit nem tudok leírni, csak azt éreztem, hogy ezt tökéletesen kell csinálni. Mert, ugye, én mindent csak tökéletesen tudok megcsinálni… Attól kezdve, hogy ő elment, nem is azzal foglalkoztam, hogy ő elment, hanem nekiálltam és lekapartam a kaput, és nagyon szépen letisztítottam. Amikor visszajött, akkor vártam őt a kapu mellett állva.

Szakmáry Kamilla: Amikor visszajöttem, akkor már kifújtam magamból egy kicsit a dühöt. Azt hittem, hogy azért áll a kapu mellett, hogy megdicsérjem, hogy szépen spaklizott, de ezt nem tudtam megtenni, mert meg voltam sértve, úgyhogy vettem a festéket és szépen befestettem a kaput. A kapufestés után Andris azt mondta, hogy menjünk be és beszéljük meg ezt. Az, hogy végighallgatott, amikor elmeséltem, hogy mit éltem meg, amikor ő ezt vagy azt mondta, és hogy ő is elmondta, mit élt meg, nagyon sokat jelentett. Naponta beleesünk ilyen helyzetekbe, és utólag nagyon örülünk mindig, hogy egyikünk sem bántotta úgy meg a másikat, de mégis megbeszéljük ezeket az ütközőpontokat, így gyógyítva meg egymást. Mindenki elmegy a lelki dolgaival orvoshoz, pszichológushoz, természetgyógyászhoz, de egymást is meg tudjuk gyógyítani, van ilyen gyógyító hatalmunk.

Zene

Fekete Ágnes: Erdélyről sok szó esik ezekben a napokban. Akik itt élnek a kis hazában, azoknak még nehezebb érzelmileg átélni, hogy a határon túliak magyar, azaz testvér-léte nem magától értetődő. A budapesti Erdélyi Gyülekezet ezeknek az embereknek nyújt lelki segítséget, de számos esetben anyagi támogatást is. Zalatnay István lelkész beszél terveikről, és arról, hogy nemrég áttették istentiszteletük időpontját szombatról vasárnapra.

Zalatnay István: A gyülekezet életében az egyházi újévvel jelentős változások történtek. Ez a gyülekezet mindig rendhagyó közösség volt. Tagjai túlnyomó többségben Erdélyből áttelepedett emberek. Többen kifejezetten menekültként kerültek Magyarországra.

Fekete Ágnes: Jó, ha nekik egy külön gyülekezetük van?

Zalatnay István: Igazából kívánatos, hogy máshol is legyenek gyülekezeti tagok.

Fekete Ágnes: Gondolom, embere válogatja, hogy kinek mennyire fontos, hogy régi módon élje meg a hitét.

Zalatnay István: Az igazság az, hogy az Erdélyből áttelepedettek legnagyobb része úgy van, mint azok, akik vidékről városba telepedtek át. A faluban hagyják a vidékhez tartozásukkal az egyházhoz tartozásukat is. Talán még erősebben érvényesül ez a tendencia azoknál, akik Erdélyből jönnek Magyarországra. Az egyház, a vallás, a hit a hazához kapcsolódik, Budapesthez nem. Az idő múlásával egyre világosabbá vált az, hogy az emberek nagyon elfoglaltak szombat délután is, azok pedig, akik Erdélyből jöttek, még inkább többet dolgoznak azért, hogy a víz felszínén tudják magukat tartani. Nehezen tudják megoldani azt, hogy szombat délután szabadok legyenek. Ezért változtattunk, és advent első vasárnapjától kezdve nálunk is vasárnap délelőtt 11-kor van az istentisztelet a Reménység Szigetén.

Fekete Ágnes: Ez a sziget régen egy laktanya volt.

Zalatnay István: Igen. Magyar laktanya volt azelőtt, mielőtt az Erdélyi Gyülekezet megkapta volna, 1992-ben. Azért kapta a gyülekezet, hogy egy karitatív és kulturális központot hozhasson létre.

Fekete Ágnes: A tulajdonjoggal mégis vannak gondok, ha jól tudom.

Zalatnay István: Sajnos a tulajdonjogot még mindig nem sikerült rendezni. Ez az oka annak is, hogy a gyülekezet még nem tudta elkezdeni a tervezett építkezéseket. A telek tulajdonosa a főváros, és egyértelmű ígéretet kaptunk arra, hogy ezt a területet a gyülekezetnek biztosítják. De bejegyzési, átvezetési problémák miatt nagyon régóta húzódik. Elsőként az erdélyi halottak emlékhelyét készítenénk el.

Fekete Ágnes: Ez nagyon a visszafelé való fordulás, a halál felé fordulás. Ez lesz az első építkezés? Nekem ez furcsa.

Zalatnay István: Ez része lenne a templomnak. Azért olyan fontos, mert Erdélyben erősebb lelki igény van a halottak napjára, az elhunytakról való megemlékezésre. Még ezen túlmenően is, akik elszakadtak az otthonuktól, családjuktól, azoknak a számára ez egy központi kérdés. Tapasztaltuk, hogy sokan kínlódtak azzal, hogy mit csináljanak halottak napján. Nem mindenki tudott hazautazni. Volt olyan, aki kivitt a városi temetőbe egy kopjafát, leraktak fényképeket, de mindenki érezte, hogy az nem az övéké. Az emberi élethez sok minden hozzátartozik. A tervezett templom tengelyében lenne ez az épület, amint elindulna a templom építése.

Fekete Ágnes: Ezek a fabarakkok akkor maradnának egyelőre?

Zalatnay István: Többé-kevésbé ahogy épülne ez a templom, úgy lehetne fokozatosan eltüntetni őket, hiszen nem csak csúnyák, hanem a fenntartásuk is nagyon drágává vált az idő múltával.

Fekete Ágnes: Ez az egész hely nagyon kiesik. Igaz, hogy az Örs vezér tere könnyen elérhető a metróval, de annál még kijjebb van, egy zöldövezetszerű helyen.

Zalatnay István: Tudjuk vállalni azt, hogy ha valaki az Őrs vezér térig eljön, és szól, hogy menjünk el érte, ha nincs csúcsforgalom, öt perc alatt el tudjuk hozni. Józan emberi számítás szerint nem sokáig maradhat fenn az a helyzet, hogy a városközponthoz meglehetősen közel egy hatalmas, kihasználhatatlan, prériszerű, bozótos hely van.

Fekete Ágnes: Furcsa hely olyan szempontból is, hogy a társadalom peremére szorult emberek is megjelennek itt-ott.

Zalatnay István: Elő szokott fordulni, hogy ha kijövünk az istentiszteletről, akkor az ember útszéli hölgyekkel találkozik.

Fekete Ágnes: Egy lelkész mit tud ilyenkor tenni?

Zalatnay István: Kifejezetten elviselhetetlen helyzet volt, hogy miközben óvónő-konferenciát tartottunk, közvetlen a kapunk előtt történt az üzletelés. A kerületi rendőrkapitánnyal beszéltem, aki rövid időn belül megszüntette ezt a jelenséget.

Fekete Ágnes: Ezek szerint érdemes szólni a rendőröknek.

Zalatnay István: Valóban tanulság ez azok számára, akik hasonló problémával néznek szembe. Ha van egy erőteljes követelés az érintettektől, akkor komolyabb odafigyeléssel ezt meg lehet oldani.

Fekete Ágnes: Hogyan ünneplik a karácsonyt?

Zalatnay István: Az első alkalommal lesz, hogy karácsony első napján tartjuk karácsony első napját. Elvileg az egész országból jönnek, vannak, akik például Békéscsabáról vagy Tolna megyéből jönnek fel egy-egy alkalomra.

Fekete Ágnes: A gyülekezet nagyon sok karitatív tevékenységet is felvállal.

Zalatnay István: Karácsonykor mindig intenzívebben figyelünk oda azokra, akik a gyülekezethez tartoznak, és a legnehezebb helyzetben élnek. Karácsonyi csomagokat mindig szoktunk készíteni, éppen tegnap volt annak a megbeszélése, hogy kik a legrászorultabbak.

Zene

Fekete Ágnes: Egy miskolci testvéri látogatás hangképeit hallgassák meg! Karcsai Nagy Éva Halász Irma tanárral, Ötvös József marosvásárhelyi lelkésszel és Szabó Sándor miskolci lelkésszel beszélget.

Karcsai Nagy Éva: Egy csomagot adott át esperes úrnak.

Halász Irma: Egy kazetta, ami Bolyai János életéről szól, a könyvjelző pedig egy évvel ezelőtt készült.

Karcsai Nagy Éva: Piros-fehér-zöld és az van ráírva, hogy "Összetartozunk".

Ötvös József: Egy évvel ezelőtt Magyarországra érkezve azt kérdeztük egymástól, hogy miért is jövünk. És akkor félig humorosan, félig komolyan megfogalmaztuk, hogy a magyar állampolgárságért jöttünk. Mi nem is tartjuk annyira sikertelennek azt a szavazást. Akkor lehangolónak tartottuk, de aztán beláttuk, hogy fontos tudni azt, hogy milyen tényekkel kell nekünk szembenéznünk Erdélyben. Tudomásul vettük, hogy egyfajta "következetes"politika elvezetett oda, hogy Magyarországon sokan nem tudtak rólunk. Most, amikor egy év után újra elindultunk, megint azt kérdezték sokan, hogy miért megyünk. A válasz úgy fogalmazódott meg: azért, hogy ne engedjük el egymás kezét. Ragaszkodunk hozzá, hogy ismerjék meg és lássák be, hogy mi is tagjai vagyunk a magyar nemzetnek.

Szabó Sándor: Megtekintjük azokat a videofelvételeket, melyeket az árvízkárosultak számára gyűjtött adományunk eljuttatásáról készítettünk november első hetében, amikor Erdélyben jártunk.

Karcsai Nagy Éva: Hamarosan pedig fiatalokat fogadnak beszélgetésre. Honnan érkeznek a diákok?

Szabó Sándor: A bikafalvi gyülekezet 13 gyermeket és két kísérőt küld, mi pedig szeretettel fogadjuk őket december 27-től 30-ig. A vendéglátásról a gyülekezet, az alapítványunk és az ifjúsági körünk tagjai fognak gondoskodni.

Ötvös József: Én átéltem olyan időszakot, amikor kétévente egyszer lehetett csak útlevélhez jutni. Emlékszem, hogy eufórikus érzés volt az, amikor a határon átjöhettünk. Ebből az élményből élt aztán az ember 2 évig. 1990-ben megnyílt a határ, nagy váradalommal érkeztünk Magyarországra, és utána kezdtük el azt érezni, hogy kezd elhidegülni, lanyhulni a kapcsolatunk. Vannak személyes kapcsolatok, de egyre fontosabbá lettek a közösségi kapcsolataink. Úgy érzem, hogy mind a két oldalon sokat gazdagodhatunk.

Fekete Ágnes: Hallgassuk meg Isten szavát!
Jézus "megüresítette magát, szolgai formát vett föl…"
– ezt a Filippi levél 2. részének 7. versében olvassuk.

Az emberi lélekben az üresség hasonlóan működik a természeti jelenségekhez. Ha kiszívjuk a levegőt egy üvegből, az egyre nagyobb erővel szeretne magábaszippantani valamit, ami éppen ott van. Legyen az akár folyadék, akár gáz. Az emberi lélek szenvedését igyekszik átadni környezetének. Sokszor azt érezzük, csak akkor csillapodik fájdalmunk, ha elmondhatjuk, ha belevonhatunk másokat. Gyakran az emberek közötti méregnek ez az oka. A hiányt nem tudjuk elviselni. Pedig a kegyelem oda tud elérkezni, ahol valamiféle ürességet talál. A sötét éjszaka üres, akár lelkileg, akár testileg érezzük. Kétségbeejtő magány jelenik meg ilyenkor. Ezt az állapotot az ember elutasítja. Jézus viszont elvállalta értünk. "Megüresítette magát, szolgai formát vett föl." Jó lenne megérezni ennek a mondatnak a mélységét: "Jézus üressé tette magát". A földön valami mindig kitölti az üres teret. A lelki világra lefordítva, az "adok- veszek"törvénye uralkodik mindenen. Vagy így, vagy úgy betölti még szeretetünket is: Szeretek, tehát ajándékot adok. Adós vagyok, fizetnem kell. Szinte elképzelhetetlen, hogy ezt a rendszert kiürítsük magunkból. Az üresség az az állapot, amikor Isten kegyelméből elengedem a járandóságokat. "Nem tartoznak nekem, teljesen megbocsátok mindenkinek. Kívül helyeztem magam az ‘adok-veszek’ világon."Ezeket a szavakat könnyű elmondani, de nagyon nehéz valóban üressé tenni magunkat! Isten kegyelme tehet minket képessé arra, hogy rossz érzéseink ne vákuumként szippantsanak magukhoz másokat, ne ördögi kört indítsanak be, hanem készítsenek elő Jézus fogadására. Micsoda kolduslét, milyen istállószag, mennyi üldöztetés, a római császár féktelen hatalomvágya vált akkor azzá a térré, amiben megjelenhetett Jézus! S az én terem micsoda? Ha képes leszek pozitív értelemben űrként megélni életem gyengeségeit, akkor jászollá válhatok, akiben Jézus otthonra lel. Csak magamat megüresítve lehetek képes arra, hogy Jézust befogadjam. Isten adja meg, hogy ha egyedül vagyunk is, ha kétségek gyötörnek, ha olyan üres minden körülöttünk, meglássuk Őt, aki megüresítette önmagát!
Ámen

Énekajánló – 2005. december 18. és 24-25.

Ádvent negyedik vasárnapjának üzenete – Örüljetek az Úrban! Az Úr közel! – az örvendezés hangját szólaltatja meg. Az evangéliumban az "útkészítő, Keresztelő János szólal meg. Az előző vasárnap bizonytalan Keresztelője után itt a próféta Jánost látjuk. A karácsony öröme vetül előre a 100. zsoltárban, amely az ádventi készülődést az előreszaladás, elébe szaladással fokozza: "menjetek eléje vígassággal"(Zsolt. 100,2.) A készülődés nem csak a bűnbánat és "takarítás"ideje, hanem az örömmel készülésé is.

Énekek Ádvent negyedik vasárnapjának igéihez.

Fennálló ének: 378,1-2. Adjunk hálát mindnyájan / Ó kegyes Atya Isten

Főének: 301. Új világosság jelenék

Igehirdetés előtti ének: 234,2. (3.) Jer világosság, ragyogj fel nekünk

Ráfelelő ének: 312,2. Jól készítsétek útját

Záró ének: 197. Háladásunkban rólad emlékezünk

Karácsony előestéje (december 24.) az ádventi idő utolsó napja, az ünnep "előszobája". Tiltások ellenére igen sokáig tartó szokás volt a karácsony éjjeli és másnap hajnali istentisztelet. (Ősi és nem csak egyházi szokás a különleges eseményeket különleges időponttal megünnepelni – gondoljunk a szilveszterre vagy egy érettségi bankettre. Vajon ünneplésre nem fontosabb ok-e a testté létel és a feltámadás éjszakája?)

A karácsony esti-éjszakai istentiszteleten helyet kap a várakozás és az öröm is. Ha lehet, rendhagyó liturgiával és a szokásosnál több énekléssel készüljünk! Az első részben a bűneset és az ószövetségi próféciák, a másodikban messiási zsoltárok (2, 19, 45, 48, 72, 85, 89, 96, 97.), a harmadikban az evangélium lehet a vezérfonal, melyet az igeolvasás, imádság és éneklés mellett természetesen ide kapcsolódó versek és (főleg betlehemes) jelenetek gazdagíthatnak. Az újabb keletű népszerű karácsonyi énekek mellett ismerjük meg a régi, kevéssé ismert énekeket (309, 311, 314, 317, 320, 321.) is, melyek magvas, tartalmas szövegükkel valódi drágakövek! Az énekrendbe elsősorban ezekből válogattunk tudva, hogy az újabb népszerű repertoár mindenhol előkerül. Ha lehet, a gyülekezet által is ismert énekek többszólamú feldolgozásait ne csak a kórus szólaltassa meg, hanem 1-1 versbe a gyülekezet is kapcsolódjon be!

A hagyományos evangélium 24-én Máté 1,20b-23., 25-én Lukács 2,1-14., majd 26-án ennek folytatása 15-20. versek. (Lásd Bach Karácsonyi oratóriumának első három része.) Epistola 24-én Zsidók 1,1-6., 25-én Titus 2,11-15., másodnap Titus 3,4-8.

Énekek Karácsony estére (december 24.):

Alkalmas kezdő ének után Az első részhez (bűnbeesés, próféciák): 314. Jézus születtél idvességünkre és 311. Szent Ézsaiás

A második részhez megfelelő genfi zsoltárok

A harmadik részhez (karácsonyi történet): 316. Az Istennek szent angyala (részletekben végigénekelhető), majd 327. Ó jöjjetek hívek és 328. Jöjjetek Krisztust dicsérni

Alkalmas helye, például végén: 320. Ez nap nékünk dicséretes nap.

Igen szép gondolat az esti (még inkább az éjszakai) istentisztelet zárásául a 485. reggeli éneket venni – Jézus Krisztus szép fényes hajnal – hisz ez kifejezi, hogy Jézussal jött a világosság e földre, mely a hosszú téli éjszakák fokozatos rövidülése is szépen kifejez.

Énekek Karácsony ünnepére:

Fennálló ének: 320,1. Ez nap nékünk, vagy 96.1-2. Énekeljetek minden népek

Főének: 315. Krisztus Urunknak áldott születésén, vagy 318. Jer mindnyájan örüljünk

Igehirdetés előtti ének: 319. Kezdetben volt az Ige, vagy 311. Szent Ézsaiás (válogatott versek)

Ráfelelő ének: 316,7-8. Nyílj meg szívem / Jertek hát, mi is örvendjünk, vagy más alkalmas

Karácsonyi úrvacsoraosztáshoz ajánlott a szövegében igen tartalmas 314. (Jézus születtél), 317. (Jer dicsérjük e szent napon), 321. (Hogy eljött az időknek teljessége) mellett az ősi (1921-ig mindenhol így szereplő)

Úrvacsorai éneket: 286. Jer dicsérjük az Istennek Fiát

Záró ének: 320. Ez nap nékünk, vagy 196. Mondjatok dicséretet