2008-03-05

Fekete Ágnes: Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnest, az adás szerkesztőjét hallják. A Biblia évének nevezték 2008-at. De vajon mit jelent az, hogy ez egyszerre szent könyv és irodalmi érték. Egyszerre egy páratlan emberi alkotás és olyan mű, amely az élet értelmét adhatja meg. Ezekről a kérdésekről lesz ma szó. Németh Pál, a Bibliamúzeum munkatársa, egyben a muzulmán világ szakértője. Először azt kérdeztem tőle, vajon ugyanazt értik-e a mohamedánok szent könyv alatt, mint a keresztyének?

Németh Pál: A Szentírásban nem a betű vagy a szentíró szól hozzánk, hanem -ahogy Kálvin is mondja – a mi Urunk, Jézus Krisztus lép elevenen elénk, mert Ő az Igék Igéje. Mindig aggódom, amikor azt a kifejezést használja valaki, hogy a Biblia istene. Beszélhetünk bibliai istenképről, de a Biblia istenéről nem, mert a Bibliának nincs istene. A Szentírás az Isten kijelentésének dokumentuma, írott könyv. De az Ige testté lett és nem könyvvé. Itt fogható meg a legjobban az iszlámmal kapcsolatos különbség, hiszen az iszlámban az ige könyvvé lett. Az iszlám szent könyv a Korán. Nagyon érdekes, hogy az iszlám teológiában Krisztus helyi értékét a szent könyv foglalja el. Amikor mi, keresztyének Krisztus preegzisztenciájáról beszélünk, azaz arról, hogy a Fiú már a teremtés előtt létezett, akkor a muzulmánok a Korán preegzisztenciájáról beszélnek. A Korán már a világ teremtése előtt ott volt az isten trónja mellett. A "jól őrzött táblákra" van felírva a könyvvé lett ige. Már akkor is könyvként volt jelen. Vigyáznunk kell, mert az iszlámmal szemben mi azt állítjuk, hogy az Ige testté lett, Krisztussá lett, és Krisztusban jelentette ki Isten önmagát, Ő az Igék Igéje. Nagyon fontos dolog a református gondolkodásban, hogy Krisztus nélkül nincs keresztyénség.

Fekete Ágnes: A Koránt akkor úgy lehet elképzelni, mint a két kőtáblát? Isten lepottyantotta az égből?

Németh Pál: Hát, így is mondhatjuk, de azért az iszlámban is dinamikusabb ez a folyamat. De az mindenképpen igaz, hogy az isteni ige mechanikusan érkezik, leküldetik. Ennek a szónak a helyén az iszlámban az "enzele" szó szerepel, ami azt jelenti: leküldeni, lebocsátani. Az Isten trónja mellől lebocsát a földre részleteket a szent könyvből, és így érkezik meg Mohamedhez részletekben a Korán, amit aztán később egybeszerkesztenek. Az ige birtokba veszi a prófétát, és a próféta nem mondhat mást, csak azt.

Fekete Ágnes: Akkor ő csak egy szócső.

Németh Pál: Így van.

Fekete Ágnes: Szemben a szentírókkal, akik saját korukkal, történelmükkel és egyéniségükkel is benne vannak a szent történetben.

Németh Pál: Igen, de fontosnak tartom, hogy Krisztus személyét hangsúlyozzam. Kálvint és Luthert sokszor félreértették, amikor ők a Szentírás szövegeit súlypontozzák, és a kánon részeit nem fogadják el teljesen egyenértékűnek. Egyikük sem mondta ki, de Jakab levelével például Luthernek voltak gondjai, Kálvin pedig nem magyarázta a Jelenések könyvét. Éreztek különbségeket, súlypontokat: a Szentírásban nem minden igerészlet egyforma súlyú a keresztyén ember életében.

Fekete Ágnes: A Koránban igen?

Németh Pál: A Koránban minden betűnek, minden szónak jelentése van, de az előfordulhat, hogy egyes szakaszok értelmezése még nem történt meg. A Korán szövegében olvasható, hogy Isten arab nyelvű Koránt bocsátott le, ezért a Korán tulajdonképpen nem fordítható más nyelvekre. Ha megnézzük a muzulmánok által magyarra fordított kiadást, akkor azt fogjuk találni, hogy ez a kiadás csak a Korán magyarázatának magyar nyelvű fordítása. Azaz az arab nyelvű Koránt értelmezik, és ez az értelmezés megszólalhat más nyelven is, de a szent könyv csak arabul szent könyv. Ennyire fontos az, hogy a Korán csak arabul Korán és isten igéje, más nyelveken már csak annak értelmezése és magyarázata. Az iszlám egy igazi könyvvallás: az Ige teljesen könyvvé lett. A szent könyv áll mindenek felett. A keresztyénségben a szent könyv felett, ott áll Krisztus, aki maga a kijelentés, míg a Szentírás ennek dokumentuma. A Biblia szövegét nem lehet az Isten kijelentésével azonosítani. A Szentírás éppen ezért fordítható is: a magyar nyelvű Biblia a magyar ember számára egyenértékű az eredeti szöveggel. Nem kell egyetlen keresztyénnek sem megtanulnia héberül ahhoz, hogy Szentírást olvassa, és abból épüljön. Az iszlám ember számára ez kizárt dolog. De van hasonlóság is. Mi azt mondjuk, hogy a Szentírás önmagát értelmezi, magyarázza. Ez a gondolat az iszlámban is megvan: a Korán önmagából érthető, más Korán helyek világítják meg az egyes verseket. A hasonlóságok azonban nem jelentik azt, hogy a kettő összekeverhető lenne. A bibliai versek megértésének szintjei vannak. A filológia szint egy komoly szakma: ebbe még az is beletartozik, hogy az adott szöveggel kortárs szövegben egy-egy szó milyen értelemben használatos. A teológiai interpretációt is megelőzi még a történeti magyarázat.

Fekete Ágnes: Az araboknál megfigyelhetőek ezek a kis táblácskák, amelyekre különféle idézeteket írnak. Kiragadhatóak a szövegek a Koránból?

Németh Pál: A Korán legszebb részeit írják fel kalligráfiával táblákra, és ezt sok helyen lehet látni. Nagyon fontos számukra, hogy a szent könyv egy részlete ott legyen a falon.

Fekete Ágnes: Ez a keresztyénségben is megjelenik.

Németh Pál: Igen, lehet valakinek kedves igéje, vannak olyan bibliai mondatok, amelyek jobban szíven ütik az embert, mint a többi. Ezt nem szabad lebecsülni, megmosolyogni, de vigyáznunk kell, hogy ne uralkodjanak el ezek a Bibliához való viszonyunkon. A Biblia nem receptkönyv, amiből mindent ki lehet kotyvasztani, vagy megfelelő keveréssel jóízűvé tudjuk tenni a földi életet. A Szentírás a maga egészében szólal meg. Ha elolvassuk az első szót: "Kezdetben.", azt azzal együtt kell megérteni, hogy az utolsó mondatok egyike pedig "Jövel Uram Jézus!" Az emberi élet is egy teljes élet bizonyságtétele, nem pedig egy nap cselekedete. "Nézzetek életük végére, életük céljára, kövessétek hitüket!" Egy bibliai Igét nem érezhetünk mágikus szónak, nem kapaszkodhatunk bele, mint egyetlenbe. Gyakran hallhatjuk, hogy valaki kinyitotta a Bibliáját és megtalálta ezt az Igét. Kicsit durva hasonlat, másoktól hallottam, de megmaradt bennem: a "Bibliát nyitunk" és a "kártyát vetünk" – között a különbség nem túl nagy. A Szentírással nem illik így élni, legyünk óvatosak ezzel! Az Úristen kijelentette magát. Természetesen meg lehet kérdezni Istent sokféleképpen, akár egy 10 Ft-os feldobásával is, de nem ez a természetes útja. Isten más utat adott nekünk: komoly értelmi és lelki erőfeszítéssel próbáljuk megérteni azt az Istent, aki a Szentírásban kijelenti magát!

Fekete Ágnes: Kálvin ezért prédikált sorban minden Igéről, nem pedig egy-egy kiragadott igeszakaszról.

Németh Pál: Ezzel is arra utalt, hogy a Szentírás egésze szólal meg, de egy reggel nem tudjuk az egészet felolvasni, tehát akkor annak egy szakaszát szólaltatjuk meg. A reformátorok mind folyamatosan olvasták, értelmezték és magyarázták a Szentírást. Kálvinról azt olvastam, hogy miután a genfiek visszahívták, ugyanott folytatta az igemagyarázatot, ahol az utolsó alkalommal abbahagyta. Van egy nézőpont, amelyből minden értelmet nyer: ez Krisztus. Az eleven Krisztust kell megismernünk.

Fekete Ágnes: Ausztriában jártunk nemrég, meglátogattunk egy kis falusi iskolát. 4 osztályba 12 gyerek járt, a hittan az órarendbe volt építve, a kereszt ott lógott a falon, és nem volt ebből semmiféle hisztéria. Magyarország egészen más. Mégis itt, ebben a tudatosan elvallástalanított országban, ha egy kedvenc idézetet kell választani, nagyon sokan a Bibliához nyúlnak. Lengyel Anna, az "Egy perc emberség" legújabb kötete kapcsán beszél.

Lengyel Anna: Minél műveltebb, olvasottabb valaki, annál inkább választ bibliai idézetet. Ez nem valamiféle rossz megkülönböztetés akar lenni, hanem annak felismerése, hogy a felelősen gondolkodó magyar értelmiség nagy része soha nem hagyta el a Bibliát. Évtizedekig nem lehetett Bibliát kapni, a Rádióban vagy más tömegkommunikációs csatornákon még ezt a szót sem lehetett kiejteni, a Bibliával dicsekedni pedig semmiképpen nem volt szokás. Amikor az Egy perc emberség című műsort vezettem, akkor sok ember idézett a Bibliából, olyanok is, akikről én nem gondolkodtam volna. Az Egy csepp emberség est kötetben is olyanok szerepelnek, akik életük vezérfonalát egy bibliai idézettel tudták megvilágítani. Számomra a legszebb egy csepp emberség Mezey Katalin költő cseppje volt. Ő egy Lukács idézet kapcsán egy egész drámát vázol fel párbeszédes formában. Látjuk, amint megterítenek egy asztalt, amin sonka, uborka, hagyma, kenyér van, és Jézus szeretete az, ami bennünket ehhez az asztalhoz odaültet. Elmondja, hogy nem tehetünk mást, mint emellett a megterített asztal mellett szeretettel élünk. A szeretet szó ma elcsépelt, mindenre használatos. Olyan barátságtalan időszakban élünk ma Magyarországon, amikor próbálunk a szeretet szóval helyrehozni valamit, amit egyébként nem tudunk helyrehozni, és ezért a szó kiüresedett. De egy kiváló költőnő, akinél a szavak pontosan fedik a gondolatot, meg tudja nekünk egy Lukács idézet kapcsán mondani, hogy mi ma a feladatunk. Ez egy nagy szó. Azért nagy szó, mert vannak papok, akik évtizedeken keresztül prédikálnak a Bibliából, és kiüresednek. Értelemszerű, hogy kiüresednek, hiszen ők soha nem számíttattak a magyar értelmiséghez, mert soha nem mérettek meg. József Attila-i értelemben mondom: "Hiába fürösztöd meg önmagadban, csak másban moshatod meg arcod." Ez a papoknak nem adatott meg, és ezért nekik is példa egy költőnő, aki a hitével és csodálatos magyar nyelvi tudásával olyan sok mindent ki tud még hozni a Bibliából.

Fekete Ágnes: Annyira érdekes, hogy ma Magyarországon olyan sok ember választ a Bibliából idézetet, ha idézetet kell választania.

Lengyel Anna: Valóban sokan mondtak bibliai idézetet, de Weöres Sándortól, József Attilától, a latin klasszikusoktól is sokan idéztek. Ezen túl pedig közmondásokat. A magyar életnek, a magyar embereknek egy olyan csodálatos csoportja mutatkozott meg, akik nem szerepelnek az első nyilvánosságban, vagy alig. Mindig is az volt a célunk, hogy ezt felmutassuk. Jelennek meg újabb kötetek és tartunk különböző esteket is. Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy ez nem a rádióműsor folytatása, hiszen a műsor a rádióban megszűnt. Azért nem hagyjuk ezt a sorozatot elveszni, mert Magyarországon több millió olyan kiváló ember van, akikre nem nagyon kíváncsiak, de ezen a fórumon megmutathatták magukat. Ők olyan emberek, akiknek nem kell a Biblia éve ahhoz, hogy a Bibliát forgassák. Béres Klára, idősebb Béres József menye, vegyész, egy bibliai idézet kapcsán a felelősségünkről beszélt. Szabad György, az Országgyűlés volt elnöke, akadémikus, történész-professzor a szülők tiszteletére vonatkozó parancsolatot említette. Már elmúlt nyolcvan éves, érezhetően nagyon szerette a szüleit, és életkora is bizonyíték arra, hogy lehet a bibliai idézetekkel egy életen át jól élni. Bölcskei Gusztáv érdekes módon Thomas Manntól idézett, Szűcs Ferenc pedig, a Károli Gáspár Református Egyetem rektora Dosztojevszkij idézetet hozott. Mindketten a bibliai igazságok alátámasztására hozták kedvenc idézetüket. Szeretném is mindenki figyelmébe ajánlani, hogy vannak olyan lelkészek, akik annyira ismerik a Bibliát, olyan sokszor prédikáltak már róla, hogy azt is mondhatjuk, hogy "kiprédikálták", az egész életük erről szól, és ők képesek bekapcsolni az irodalmat is, és hitükkel abból is táplálkozni. Ez nekem nagyon nagy élmény volt. Köszönöm szépen!

Fekete Ágnes: A Bibliamúzeum nem igazi múzeum, hanem templom – vallja Tímár Ulla igazgató. Bemutatja nekünk a most látható kiállítást is.

Tímár Ulla: A Biblia nem múzeumi tárgy, ugyanakkor nagyon örülünk a muzeális Bibliáknak, mert azt sugallják és üzenik nekünk, hogy eleink is olvasták, néha rongyolódásig is. Fontos volt nekik, és ugyanazt hallották belőle, amit mi is: az élő Isten szavát.

Fekete Ágnes: A Bibliamúzeumnak ez a része, gyakorlatilag a fele, régi Bibliából áll. Odamegyünk egy pillanatra?

Tímár Ulla: A középpontban természetesen az 1590-ben kiadott Vizsolyi Biblia fekszik, a tárolókban láthatjuk a többi kiadást is. A kiadási helyek sokak számára meglepő módon nem Magyarországon találhatóak, hiszen Magyarországon magyar nyelvű Bibliát kinyomtatni nem volt egyszerű. A kinyomtatott Bibliák behozatala sem volt problémamentes. Van olyan Bibliánk, ami börtönt is járt: az egri érsek pincéjéből került elő hosszú idő után.

Fekete Ágnes: Tiltott dolog volt behozni a Bibliát?

Tímár Ulla: Inkább azt mondanám, hogy bizonyos korszakokban nehéz volt. Amikor kemény volt a cenzúra, akkor a protestáns hátterű bibliafordításokat nem volt egyszerű terjeszteni. A Bibliamúzeumban is megtalálható egy példány a híres debreceni hártyakötésű Bibliából, ami színes, és sokan a csodájára járnak. Ez a típusú kötés Debrecenben született. A 19. századi katolikus fordítások is itt vannak. Nem olyan régen kerestek meg a katolikus egyháztól azzal, hogy elküldenék az újabb időkben megjelent katolikus fordításokat is, hogy teljes legyen a kiállításunk anyaga. Szeretnék, ha azok is helyet kapnának a múzeumban. Nagy örömmel vettem ezt a megkeresést.

Fekete Ágnes: Ez itt a legújabb kor, igaz?

Tímár Ulla: Igen. Kiemelném azokat a Bibliákat, amelyek fogságot is megjártak. Egy lelkipásztor nekünk ajándékozta azt a Bibliát, amelyet hosszú időn át fogságban is használt, ebből prédikált az ott lévőknek. Egy nap eltűnt a párnája alól a Biblia, és pár nap múlva a fogolytársaitól kapta vissza, akik a már elrongyolódott Bibliát fémborítással látták el. A borítóra véstek egy igét és egy köszönetet. Van olyan Bibliánk is, amelyet begépeltek.

Fekete Ágnes: Menjünk a mostani kiállításhoz! Ez a kiállítás a nőkről szól. Érdekes téma.

Tímár Ulla: A nők élete az ókori Palesztinában. A bejárattól indulva először egy szövőszéket láthatunk, és a női alakok a szövőszék körül a különböző korok női öltözeteit mutatják be. A női élet különböző állomásaival is találkozunk, használati eszközeikkel. Wolfgang Zwicker professzor, aki a mainzi egyetemen tanít Ószövetséget, Izraelben, a Kinneret-tó partján ásatásokat is folytat. Ő gyűjtötte össze a régészeti anyagot, és kiegészítette, így jött létre ez a kiállítási anyag.

Fekete Ágnes: Ez a kiállítás tehát egy régész saját kutatási anyagát mutatja be.

Tímár Ulla: Részben igaz, de kiegészül a kiállítás makettekkel, amelyek bemutatják például a jeruzsálemi templomot, egy lakóházat vagy egy beduin sátrat. A kiállításnak ezt a részét a gyerekek és fiatalok nagyon fogják élvezni, mert az ábrázoláshoz különféle állat-maketteket is felhasználtak, és életjeleneteket is bemutatnak. A Palesztinában élő emberek egyébként sokáig együtt laktak az állataikkal, éjszakára bevitték őket a házaikba, sátraikba.

Fekete Ágnes: Ékszer is szerepel a kiállítás anyagában.

Tímár Ulla: Igen, mert a női élet szerves kellékei voltak. Igaz, hogy csak a jobb módú családok használtak többet. Úgy tudom, hogy a szegényebb családok csak egy ékszert engedhettek meg maguknak. Itt egy nagyon szép láncot látunk kiállítva. Ott pedig egy sminkpaletta található: vörös agyagból olajjal keverték ki a rúzst és a szemfestékeket.

Fekete Ágnes: Itt az élelmezéssel kapcsolatos dolgokat láthatjuk.

Tímár Ulla: Nekem nagyon tetszenek az őrlőkövek. Egy kicsit sajnálom az ókori asszonyokat, akik naponta több órát töltöttek az őrlőkövek mellett. Sokszor azért volt egy férfinek több felesége, mert annyi munka volt a családban, hogy egy asszony nem tudta volna ellátni.

Fekete Ágnes: Azt is megtudhatjuk a kiállítás anyagából, hogy mit ettek. Itt a fahéj…

Tímár Ulla: Árpát, búzát, hagymát, fokhagymát használtak leginkább táplálékul. Nagyon érdekes, hogy előkerült egy kis tál elégetett tönkölybúza az ásatás során. A gyümölcsök közül a fügét, datolyát, pisztáciát, diót, mandulát, olajbogyót nagyon gyakran fogyasztották. A fűszerek nagy részét mi is használjuk a háztartásban.

Fekete Ágnes: Hallgassuk meg Isten szavát János evangéliuma 5. részéből:
”Volt pedig ott egy ember, a ki harmincnyolc esztendőt töltött betegségében. Ezt amint látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már sok idő óta úgy van; monda néki: Akarsz-é meggyógyulni?”

A polgármesteri hivatalban jártam a szomszéd néni megbízásából, hogy a vasárnapi szavazás bonyodalmait megkönnyítsem, mivel kórházba ment. Szükség volt még egy tanúra, megkértem hát az egyik ott ülő hölgyet, írja alá. Mire ő: – Úgyis eldöntöttek már mindent, fölösleges ez az egész herce-hurca. De azért sok sikert! – mondta, és aláírta. Én csak rámosolyogtam, még külön el is köszöntem, de nagyon leforráztak szavai. Olyan ez, mint amikor valaki kórházban van valami nagy bajjal, mindenki tudja, hogy nincs sok hátra neki, és akkor jön egy ember, és azt mondja, minek erőlködik, úgyis meghal. Mintha az országra mondanák: minek erőlködtök, úgyis meghal. A kártyák le vannak osztva. Még ha le is vannak osztva, akkor sem mondhatjuk, hogy ennyi volt, véged. Nem legyinthetünk. Nem lehetünk a semmi dalnokai. Jézus egy 38 éve beteg embertől, egy 38 éve ott kuporgó embertől kérdezte: Akarsz-e meggyógyulni? Szerencse, hogy nem ezt a kérdést teszik majd fel nekünk vasárnap, mert félek, hogy sokan nem is válaszolnának. Amikor Jézus megkérdezte, akarsz-e meggyógyulni, a közönyt szerette volna kivenni először abból a betegből, és belőlünk is. Biztos, hogy packáznak velünk. Biztos, hogy nagyon szűk ennek a kis országnak a mozgástere. Biztosan nem is látjuk át azt, ami körülöttünk folyik. Biztos, hogy a világ nem jó irányba halad. De a közöny a legrettenetesebb gyilkos szer akkor is. Az ördögöt sokan így nevezték: a semmi. Pilinszky János írta 1960-ben: "A kocsmák, a zajos mulatságok körül örökké ott settenkedő gonosz, mintha az utolsó kártyáját dobta volna a játékasztalra. Mintha a testiség, a zajos vígasság, az alkohol őrülete után most már a pakli utolsó lapja, a Semmi következne, az antivilág, az antiteremtés, az antimennyország támadása. A pokol titka a semmi titka. Az élet örömeinek és szenvedéseinek tagadása." Végül megkérdezi: "Hol késnek a szeretet kreatív, a teremtett világot szüntelenül befejező és fölfedező cselekedetei és remekei?" Hol késnek? Hol vannak azok az emberek, akik ha elestek is, fel akarnak állni? Akiket nem lehet a semmi ágára ültetni. Akik nem mondják: minek. Akik nem sajnálják le az embert, amikor a szomszédjának beszerzi a szavazási papírját. Akik hiszik, hogyha nem is tehetünk sokat, talán elbukunk, de értelme van mindent megtennünk. Akik hiszik, akkor is gyógyítanunk kell, ha kudarcot kudarcra halmozunk. Jézus kérdése kirángat minket közönybe süppedt világunkból. Akarsz-e meggyógyulni? Akarsz-e tenni ezért valamit? A beteg ember persze azonnal arra hivatkozik, nincs embere, nincs senkije, nincs ereje, eszköztelen. Mi is sokszor elkendőzzük körülményeinkkel közönyünket. "Rossz a világ." Persze, hogy rossz, de nekünk szabad jónak lennünk benne. Persze, hogy arról akarnak meggyőzni, hogy semminek sincs értelme, de Jézus odalép mellénk, és azt mondja. "Kelj fel, és járj!" Teljesen új látószögbe helyezi csüggedtségünket, közönyünket, egyszerűen életet ad. Valami olyan történik, mint amikor megteremtett minket. Ott van Jézus mellettünk, és szólítgat a közöny mocsarából. Adja Isten, hogy e világ semmit daloló szirénei ne csábítsanak el minket!
Ámen

Böjti gondolat

"Ha majd teljes mivoltommal hozzád ragaszkodom, nem tép többé sem fáradtság, sem fájdalom. Élő lesz életem, és majd egészen veled töltőzik. Fölemeled, akit betöltesz, és mert egészen nem töltőztem még veled, önmagamnak is terhére vagyok. Csatáznak siralmat érdemlő örömeimmel örömre méltó fájdalmaim, s nem tudom melyik félen lesz majd a győzelem. Jaj nekem, Uram, könyörülj meg rajtam!" (Augustinus: Vallomások XXVIII.)