2008-07-23

Fekete Ágnes: Áldás békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnest, az adás szerkesztőjét hallják. A nyári kirándulások során egyre többen eljutnak Kárpátaljára. Mi is nemrég jártunk arra. Úgy fogalmaztuk, azért érdekes ez a határátlépés, mert fél órán belül átélhetjük azt, ami errefelé az utolsó 50 évben történt. 10 zsák könyvet vittünk, az ukrán határőr megkérdezte: "Mi ez? No álljanak félre. Miért ide áll, miért nem oda?" Sorozatban kaptuk az értelmezhetetlen parancsokat. Azután hazafelé az európai uniós határon lép át az ember, ahol Maigret felügyelőként tükrökkel világítanak bele a teljesen üres kocsi legelrejtettebb lyukaiba. Mindeközben időnként az ember szeme közé néznek, nem látszik-e az arcán, hogy valami elrejtett túró féleség van nála. Kész lelki hadviselés folyik a magyar határőrök részéről, mert ugye, védik az Uniót. 10 perc, és két világrend szellemi képességeinek teljes arzenálját élhetjük át a bőrünkön. De az a csoda, hogy így még jobban tapasztalhatjuk azt is, Krisztus ügye mennyire fölötte áll ezeknek a hatalmasságoknak. Határokon átívelve, hatalmaskodások fölött is együtt mozdulhat a magyar keresztyénség. Egy ilyen mozdulat volt, hogy nemrég találkozhattak a Kárpát-medence magyar református iskolái. Molnár Tímeát, a kaposvári Lorántffy Zsuzsanna Református Általános Iskola és Gimnázium igazgatóját és Bellai Zoltán kaposvári lelkészt és esperest hallják.

Bellai Zoltán: Éppen most érkeztünk haza Kárpátaljáról, ahol heten voltunk. Egy olyan ifjúsági találkozót szervezünk, ahova az egész Kárpát-medencéből érkeznek középiskolás magyar fiatalok. Már hetek óta úton vagyunk: jártunk Felvidéken, a Szilágyságban, végül pedig Kárpátalján. Ezekről a helyekről, és természetesen Magyarországról összesen 180 fős ifjúság vesz majd részt ezen a programon. A hét központi témája egy Wass Albert vers utolsó sora: ember és magyar.

Kárpátalján nagy szegénységben élnek az emberek, de hitben ők a legerősebbek. Nagy Bélától, a kárpátaljai főgondnoktól kérdeztem egyszer, hogy mit gondol, miért érzem úgy, hogy a kárpátaljai magyarok mások, mint a többi határon túli magyar. Mondta, hogy gondolkodjam rajta, amit meg is tettem, de nem jöttem rá, ezért még egyszer megkérdeztem. Akkor mosolyogva azt felelte: "Hallottál te már minket panaszkodni?" Ők hitben sokkal stabilabbak, mint bármelyikünk a Kárpát-medencében, és ez a hit akkor is erőt ad nekik, amikor hihetetlen nagy nyomorúságban élnek.

Fekete Ágnes: Jártak a Vereckei-hágónál is. Mit tapasztaltak ott?

Bellai Zoltán: Ma voltunk ott. Elkészült az emlékmű, amit éppen holnap fognak ünnepélyesen átadni. Érdekes volt látni tavaly az emlékmű akkor már elkészült részét, aztán idén tavasszal a már épülő emlékművet, most pedig a végeredményt. Valami még hiányzik róla, de maga az emlékmű áll. Rendőrök őrizték, mert az ukrán nacionalisták azt ígérték, hogy az utolsó éjszaka szétbontják.

Fekete Ágnes: Az iskolák találkozója szintén egy határon átívelő kezdeményezés volt. Hogyan sikerült?

Bellai Zoltán: Ez a 13. találkozó volt, és az idén ránk került a sor a szervezésben. Felváltva Magyarországon, illetve egy határon túli magyar területen szoktunk találkozni. Tavaly Kárpátalján, Técsőn jártunk. Mindig a találkozó végén szoktuk eldönteni, hogy a következő alkalommal hol leszünk. Jövőre Sepsiszentgyörgyre vagyunk hivatalosak. Ez hagyományosan egy olyan találkozó, amin az iskolák igazgatói egy tanárral és két diákkal közösen vesznek részt. A Kárpát-medencében 41 református iskola van, az idén 34 iskola vett részt a balatonfenyvesi, kaposvári találkozón. Általában az iskolákban zajlik a program, de mivel Somogyban két református iskola is van, a kaposvári és a csurgói, úgy szerveztük a találkozót, hogy mind a kettőt és a megyét is meg tudjuk mutatni.

Fekete Ágnes: Gondolom, nem a látványosságok megtekintése a fő cél.

Bellai Zoltán: Az elsődleges cél az, hogy találkozzunk. Ezeknek az alkalmaknak nincs konferencia jellegük, de mindig törekszünk arra, hogy egy zárónyilatkozatban rámutassunk azokra a jelenségekre, amelyek a református oktatást érintik az oktatási ügyekben a különböző országokban. Az idén kiemelt téma volt a jelenlegi kormány oktatáspolitikája, ugyanis nem értünk egyet azokkal az alapelvekkel, amelyeket a kormány képvisel. Úgy látjuk, hogy az iskolán belüli erőszak – a tanár a diákkal szemben, a diák a diákkal szemben – abból a rosszul értelmezett liberális oktatáspolitikából fakad, amely ma Magyarországon jellemző. Azt is hangsúlyoztuk, hogy szeretnénk a hagyományos oktatási elvekhez ragaszkodni a magunk részéről.

Zárónyilatkozat:

Mi, a Kárpát-medence magyar református középiskoláinak küldöttei: igazgatók, tanárok, diákok 2008. július 2-ától 6-áig tizenharmadik alkalommal találkoztunk.

Örömmel üdvözöljük a Kárpát-medencei magyar református egyházak szervezeti egységesülését, a közös egyházalkotmány elfogadását. Az egységhez testvériskolai kapcsolatok bővítésével, szakmai együttműködéssel és egymás anyagi segítésével magunk is hozzá kívánunk járulni. Felhívjuk a Magyarországi Református Egyház Zsinatát és a Magyar Köztársaság illetékes testületeit és képviselőit: minden lehetséges fórumon járjanak közbe annak érdekében, hogy megszűnjék a szomszédos országokban működő magyar anyanyelvű, valamint egyházi fenntartású oktatási intézmények mozgásterének fokozatos szűkítése. A leghatározottabban elítéljük a magyarországi iskolákban is terjedő erőszak minden formáját. A jelenség okát az utóbbi évek általunk helytelenített oktatáspolitikájában, és a társadalmi közmegegyezésen alapuló szilárd értékrend hiányában látjuk. Független pedagógiai felmérések szerint az egyházi közoktatási intézmények az átlagot meghaladó eredményességgel járulnak hozzá – a keresztyén és nemzeti értékekre építve – törvénytisztelő, felelősségvállaló, életüket morális alapokra építő fiatalok neveléséhez.

Molnár Tímea: Nagyon jó hangulatú találkozó volt. A visszajelzések azt mutatják, hogy mindenki jól érezte magát. Minden iskolából két olyan diák vehet részt, akik a teljesítményük és az érdeklődésük alapján megérdemlik. Nem nehéz olyan programot szervezni, ami pedagógusnak és diáknak is megfelel. Mivel az idén a Biblia évét és a reneszánszot is ünnepeljük, ezért ezek kapcsán két előadást is hallhattunk, amelyek nagyon érdekesek voltak. Sokan érkeztek távolról, és voltak a határon túli diákok között olyanok is, akik először jártak a Balatonnál.

Fekete Ágnes: Mi a helyzet Kaposváron az iskolával?

Molnár Tímea: Örülünk annak, hogy sok diákunk van. Az általános iskola nagyobb, a gimnázium igazából picinek nevezhető. A gimnáziumi tagozatot elsősorban a nálunk tanuló diákok számára indítottuk el. Kaposvár lakossága nagyrészt katolikus, ennek megfelelően van katolikus és református iskola is. Körülbelül a tanulóink 50 %-a református, a többiek pedig katolikusok, evangélikus, vagy nincsenek megkeresztelve.

Fekete Ágnes: A háború előtt Kaposvárott nem működött református iskola, ugye?

Molnár Tímea: Nem volt sem református, sem katolikus iskola. Mi általános iskolával indítottunk, ahogy már említettem is, amire ráépítettük a gimnáziumot. A katolikusok 9. osztállyal indítottak, és ez alá építették az általános iskolát.

Különféle okok miatt választják a református iskolát a szülők, diákok. Ezek között nem a vallás a leggyakoribb, fontosabb az oktatási és nevelési színvonal.

Fekete Ágnes: Nem olyan régen két diák megölt egy harmadik diákot Kaposvárott. Ez melyik iskolában történt?

Molnár Tímea: A Táncsics Gimnáziumban. Nagyon oda kell figyelnünk arra, hogy megvilágítsuk azokat a dolgokat a diákok számára, amelyekről azt gondoljuk, hogy meg sem fordul egy gyermek fejében. A következő tanév kiemelt feladata lesz, hogy a személyiségfejlődésről sokat beszélgessünk.

Fekete Ágnes: Gondolom, mindenkit megdöbbentett, hogy egy gyermek gyilkossá vált.

Molnár Tímea: Igen, a diákjaink is beszéltek erről, mi pedig örültünk annak, hogy beszélnek. Először annyira megdöbbentek, hogy nem tudták hova tenni ezt a történetet. Nálunk nagyon szoros a kapcsolat a diákok és a tanárok között, valószínűleg azért is, mert sok fiatal kollégánk van, akik könnyebben megtalálják a hangot a diákokkal. Egy másik gimnáziumban Kaposvárott, a Munkácsyban, 1000 diák van, és teljesen egyértelmű, hogy ennyi gyerekre nem lehet odafigyelni. Mi a 80 gimnazistánkra oda tudunk figyelni, de még így sem lehetünk biztosak abban, hogy meg tudunk akadályozni egy ilyen történést. A mai oktatáspolitikának ugyanis éppen az a gyengesége, hogy elveszik benne a gyermek: mi csak oktatunk, de a nevelésre, odafigyelésre nagyon kevés az idő. Ráadásul nincs tekintélyünk sem a gyerek, sem a szülő előtt, és így nagyon nehéz. Nem a Táncsics Gimnáziumot hibáztatom ebben az esetben, hanem azt a rendszert, amely hagyja, hogy a diák eltávolodjon az iskolától, a családjától.

Fekete Ágnes: Kárpátaljára vezet következő riportunk is. Zán Fábián Sándor püspök beszél majd. A beregszászi Sion rádió stúdiójában beszélgettünk, amelyet először Taraczközy Ferenc, beregszászi lelkész mutatott be.

Taracközy Ferenc: A gyülekezünk ifjúsága indította el ezt a stúdiót, miután sok stúdiót meglátogattunk, megismertünk, és eldöntöttük, hogy mi kivitelezhető a mi esetünkben. Kolozsvárott találtunk egy számunkra nagyon szimpatikus stúdiót, ahol például tojástartókból volt kirakva a szoba, és ez szolgált hangosításul. Mi is ezt a módszert alkalmaztuk, és jelenleg jól működik. A Kárpát-medencében a református rádiók egy közös internetes oldalt is létrehoztak, amelyet a www.refradio.eu címen lehet elérni. A kolozsvári Agnus Rádió, a nagyváradi rádió, illetve a miskolci Európa Rádió és a mi stúdiónk egymás számára is készít programokat. A közös munka tette lehetővé, hogy ez a stúdió jól működjön. Az internetes rádió a digitális televízió-csatornákkal együtt most van fellendülőben Nyugat-Európában is. A statisztikai mutatók egy erősödő tendenciát jeleznek. Nem csak kárpátaljaiak hallgatják a rádióadásainkat, hanem mások is, aminek mi persze nagyon örülünk.

Fekete Ágnes: Lehet tudni, hogy hányan hallgatják naponta?

Taraczközy Ferenc: Körülbelül 350-400 ember.

Fekete Ágnes: Ez talán kevésnek hallatszik, de ez egy tele templomnyi hallgatóság.

Taraczközy Ferenc: Így van, és ez egy nagyon fiatal kezdeményezés, ez év márciusában indult el, és ehhez viszonyítva is jónak nevezhető ez az eredmény.

Fekete Ágnes: Két órányi friss adást adnak le egy nap. A többi rádió ugyanabban az időben sugározza a saját programját, vagy egymást követően?

Taracközy Ferenc: Párhuzamosan futnak a műsorok. Amikor majd mindenkinek letisztul az ideje, azaz kialakul az az időtartam, amit jól ki tudunk majd tölteni, akkor kapcsoljuk össze a műsorainkat. Ez előreláthatóan ez év végén fog megtörténni, és onnantól kezdve 24 órás műsoridővel tudunk dolgozni.

Fekete Ágnes: Ez nagyon nagy dolog. Azt érzékelem, hogy Kárpátalján a református egyház igyekszik nyitni, a mában jelen lenni, a rádió is erről szól. Sok misszió nyit egy kisebbségi létben.

Mi a védekező stratégiát váltottuk le a nyitásra. Nem csak védekezni szeretnénk, hanem el szeretnénk érni a mai kor embereit. A református egyháznak óriási szüksége van arra, hogy elérhető és ismert legyen. Ha az emberek megismerik, akkor hiszem, hogy szeretni is fogják.

Fekete Ágnes: Itt tényleg van egy tradíció, amire építeni lehet. Magyarországon néha erősen hiányolom ezt.

Zán Fábián Sándor: Mi is azt tapasztaljuk, hogy van erőnk, és ezt az erőt nem vesztegethetjük el. Szemtanúi vagyunk jó kezdeményezéseknek, tudjuk, hogy a fiataljaink dinamikusak. Hogy csak egy példát említsek: ennek a gyülekezetnek van saját együttese, gyerekkórusa, férfikórusa. De a zene más gyülekezetekben is nagy szerepet játszik. 108 kórus működik Kárpátalján, számos cd jelenik meg, amelyek elérhetőek és színessé teszik az alkalmakat, istentiszteleteket. Ezek nagy dolgok, az egyház jövőjét jelentik. Egy idő után a show-jellegű dolgok unalmassá válnak, mert az emberek olyan információkra vágynak, amelyeknek információértékük van. Nem csak úgy beszélni akarnak valamiről, hanem azt várják, hogy bizonyos dolgokat megmondjanak nekik. Tartalmat várnak, és a Sion Rádiónak kitűzött célja az, hogy tartalmas adásokat adjon le. Arra is törekszünk, hogy a gyülekezetünkben elhangzott igehirdetések megjelenjenek, hogy a számunkra fontos dolgokról írjunk, és azok egy újságban rendszeresen megjelenjenek. Örülünk annak, hogy a rossz demográfiai mutatók ellenére sem csökken az egyház létszáma Kárpátalján. Ez azt jelzi, hogy a missziónk jó úton jár, a gyülekezetek növekednek.

Fekete Ágnes: Nehéz-e a határon túli egyházak számára, hogy a nyelvi és az egyházi határok egybeesnek?

Zán Fábián Sándor: Az egyháznak több éves missziója működik az ukrán lakosság, illetve a cigányság körében. Időközben gyülekezetek is alakultak és templomok is épültek.

Fekete Ágnes: Ezek magyar nyelvű gyülekezetek?

Zán Fábián Sándor: Igen. Éppen pénteken olvastam az egyik ukrán gyülekezet kérelmét, amelyben igehirdetőt kérnek a maguk számára. Dilemma számunkra a nyelvi határok átlépése, minden helyzetet külön-külön meg kell vizsgálnunk, ez pedig odafigyelést igényel. Eldöntöttük, hogy az evangéliumot szláv területre is elvisszük. Isten eszközei szeretnénk lenni az ukrán misszióban, szolgálni szeretnénk. Ennek a döntésünknek több oka is van: a kétnyelvűség, a vegyes házasságok. Óriási lehetőségek vannak előttünk, amelyeket ki kell használnunk. Határokon élünk több szempontból is: nyelvhatár, határ nyugat és kelet között, illetve a protestantizmus és az ortodoxia határán. Sok kihívásnak kell megfelelni, sok kérdésre kell választ adni, de talán éppen ezért színesebbek vagyunk egy kicsit, és a szolgálataink minőségét is javítják ezek a kihívások.

Fekete Ágnes: Ezek szerint létezik ukrán reformátusság?

Zán Fábián Sándor: Létezik. Az ungvári gyülekezet például a magyar gyülekezet bázisán jött létre. Ugyanazt a templomot használják, ugyanaz a lelkész prédikál magyarul, aki ukránul is prédikál. Az intelligencia nyit először: vannak olyanok, akik többet szeretnének a rítusoknál, szeretnének érteni valamit abból, ami velük, illetve körülöttük történik.

Fekete Ágnes: Nem fakad ebből feszültség?

Zán Fábián Sándor: Békésen működik. Valószínűleg a magyar gyülekezetek múltja, tradíciója, helytállása, jelenléte több annál, mint hogy ebből semmi más ne fakadjon, csak konfliktus.

Fekete Ágnes: Melyik az a gyülekezet, amelyik lelkészért folyamodott a maga számára?

Zán Fábián Sándor: A munkácsi ukrán gyülekezet. Ukrán nyelvterületen a protestáns, a református gyülekezeteket nem mindig tudják hova tenni, és gyakran a szekták csoportjába sorolják. De például Ungváron, ahol a református templom egy kis domb tetején áll, és éppen most újítják fel, mindenki tudja, hogy a református közösség nem egy kis kultúrházas összejövetel. Elgondolkodtatja az embereket, mert sokan keresik a helyüket, a gyökereiket a mai világban. Ha Isten megadja, akkor a református gyülekezetekben megtalálhatják a helyüket az emberek.

Fekete Ágnes: Itt, Beregszászon sok ilyen misszió van.

Taraczközy Ferenc: Amikor ifjúsági lelkészként szolgáltam a gyülekezetben, az ifjúság eldöntötte, hogy az utcán élő gyerekekkel fog foglalkozni. Éppen ez a stúdió szolgált erre a célra. Itt üldögéltünk a zsákokon egy-egy csésze teával, és próbáltunk beszélgetni velük, megérinteni őket.

Fekete Ágnes: Hogy lesz valakiből utcagyerek?

Taraczközy Ferenc: Voltak olyanok, akiknek meghaltak a szülei.

Fekete Ágnes: Itt nincsen szociális védőháló?

Taraczközy Ferenc: Az állam szociális kérdésekben még 1999-ben is erősen az egyházra hagyatkozott. Ukrajna ugyan önálló lett, de még nem volt elég erős ahhoz, hogy ezt a szociális hálót biztosítsa, emiatt nagyon sokan lettek munkanélküliek, hajléktalanok, utcagyerekek. Ez még ma is nagy probléma, de régebben sokkal rosszabb volt. Ismertem hét-nyolc fős családokat, akik teljes mértékben az utcán éltek. Az is érdekes, hogy voltak olyan gyerekek, akiknek bár volt családjuk, de annyira megtetszett nekik ez a fajta szabad élet, hogy elhagyták a családjukat. Természetesen cigány gyermekek is találhatóak az utcagyerekek között.

Fekete Ágnes: Akikről eddig szó volt, ők cigányok voltak?

Taraczközy Ferenc: Nem, magyar gyerekek voltak. E munka során mindannyiunk számára világos lett, hogy a gyökereknél kell keresni a problémát, ezért fiatal asszonyok a gyülekezetünkből elkezdtek járni a kórházakba az árva gyerekeket látogatni, őket biztatni, erősíteni. Először arra gondoltunk, hogy egy több száz főt befogadó intézményt hozunk létre, de aztán sok gyermekotthonnal megismerkedve azt láttuk, hogy a legideálisabb az, ha családokban gondolkodunk. Azt, amit egy apa és egy anya adhat, semmi más nem tudja pótolni. Református lelkészként több gyülekezetben is megfordulok, és arra is használom az alkalmakat, hogy kihirdessem, hogy olyan házaspárokat keresünk, akik gyülekezetben élnek és szeretik a gyerekeket, szívesen magukhoz fogadnának gyerekeket. Egyre több család jelentkezett, és ma már hat család-típusú gyermekotthon működik, amelyek összesen 60-65 gyermeket látnak el.

Fekete Ágnes: Ez egy nevelőszülői hálóhoz hasonló kezdeményezés?

Taraczközy Ferenc: Ukrajnában három státusz alakult ki. Vannak nevelőszülők, örökbefogadók és a családtípusú gyermekotthonok. 2001-2002-ben a Simeon Alapítvány az UNESCO alapszabályzatát segítségül hívva a parlamenthez fordult, és kezdeményezte a családtípusú gyermekotthonok alapításának lehetővé tételét, mivel korábban erre nem volt lehetőség. Miután megkaptuk erre az engedélyt, gomba módra kezdtek szaporodni az ilyen jellegű gyermekotthonok.

Fekete Ágnes: Nyilvánvaló, hogy ez a legjobb a gyermekeknek.

Fekete Ágnes: Hallgassuk meg Isten szavát Máté evangéliumának 12. fejezetéből:

”A farizeusok kijelentették: "Ez nem űzheti ki az ördögöket másként, csak az ördögök fejedelmének a segítségével." Jézus ezt mondta nekik: "Minden ország, amely meghasonlik önmagával, elpusztul, és egyetlen város vagy ház sem maradhat fenn, amely meghasonlik önmagával."

Az elmúlt műsorban egy veszélyes témáról, az ördögről beszéltem. Több telefonálónk is jelezte, félreértette a mondottakat, ezért szeretném most még egy kérdéssel pontosítani az elhangzottakat.

Milyen sebességgel terjed a fény? 300 ezer km/másodperc – mondhatja rá bárki a választ. De vajon milyen gyorsan terjed a sötétség? Mondhatnánk rá viccesen, hogy sokkal gyorsabban, de valójában a sötétségre nem igazak azok a mérések, amik a fényre igazak, mert teljesen más a természete. Két veszély is fenyeget bennünket. Az egyik, hogy a jót és a rosszat egybemosva azt mondjuk, szép ez a világ, mit riogatnak minket itt ordöggel, gonosszal, a szivárvány színei alatt minden megfér. Így lesz minden bűnből betegség, így tűnik el lényegileg világunkból a rossz, a helytelen fogalma. De legalább ennyire veszélyes az, amikor egy kettős világot festenek le az embereknek , és úgy állítják be a rosszat, mint a jó ellentétét és nem hiányát. Egy remek teológus németül úgy fogalmazta meg az ördögöt: das Nichtige, azaz a Nemlétező, a létezés hiánya.

Nagyon helytelen állítás az, amkor embereket riogatnak az ördögtől, mint valami ellenistentől, mintha neki lenne önmagában léte Isten nélkül. A rossz, a gonoszság azért jöhetett bele ebbe a világba, mert ez létezésünk szabadságának a záloga. Ha nincs mi ellen döntenünk, akkor csupán bábuként rángathatott volna minket a Jóisten az Éden kertben. De ahogyan Michelangelo gyönyörűen lefestette a Sixtusi Kápolnában, Isten a kisujjával a szabadságba lökött minket, a szabadságban pedig benne rejlik a bukás veszélye is. De a bukás alatt mégis, mindig ott van Isten tenyere, aki fenntart minket, aki nem enged több rosszat, mint amit el tudunk viselni. A rossz, az ördög tehát valamiféle hiány, amitől nem rettegnünk kell, hanem átlátnunk rajta.

Jézus így mutatott rá a farizeusok visszás gondolkodására: ne az ördögtől féljetek, hanem nézzetek magatokba, mennyire kifacsartak gondolataitok! Nemrég láttam egy újságcikket, egy általam nem kedvelt napilapban. Egy nagymagyarországos csatt volt a férfin, csak az öve látszott belőle, majd a szöveg leírta részletesen ruházatát, végül az író megállapította, ez az ember úgy gondolta, követ dobálva kell kifejezni véleményét. Innen kezdve mindenkiben megmarad, hogy a nagymagyarországos-csattos emberek kővel dobálóznak. Holott a kettőnek nyilván semmi köze egymáshoz. Ez csak egy mondat abból a szózuhatagból, ami nap nap után hasonló tudattársításokat hordoz, és mételyez bennünket, elveszi lassan minden szavunkat.

Ez az ördög munkája. Ez az a nemlétező, szavaink mögé bújó erő, amely démonikus módon szétzilál mindent, és úgy állítja be a világot, mintha a jó és a rossz csatázna a fejünk fölött. Ráadásul a jót és a rosszat ilyen csúsztatásokkal közvetíti számunkra. Így alakítanak ki az agyunkban két tábort: az erőszakosakat és a toleránsakat, az értelmeseket és az őrülteket, a vallásosokat és a vallástalanokat, a hazafiasokat és a hazafiatlanokat, pedig ez a világ nem ilyen.

Jézus segíthet bennünket abban, hogy kitisztuljanak a gondolataink, és meglássuk a valóban ördögit. Azt az erőt, amely soha nem nevezi meg magát, amely a sorok mögött van, és amely elrejti a világosságot. De lássuk meg azt is, hogy Isten irgalma sokkal erősebben hordozza ezt a világot, mint gondolnánk!
Ámen