2009-10-14

Fekete Ágnes: Áldás békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnest, az adás szerkesztőjét hallják.
Október a Reformáció hónapja – ezt hirdetik mindenfelé plakátok, rendezvények. A Reformáció azt hirdeti, hogy minden megújulás visszaformálódás valami régihez, valami eredetihez. Most egy sajátos témán belül vizsgáljuk meg, mit jelent ez a visszaformálódás, mégpedig a muzulmán vallással való kapcsolatban. Németh Pál nemrég lefordított arab nyelvről egy nagyon érdekes 781-ben, tehát körülbelül 1300 éve született párbeszédet, ami Timotheosz püspök és Al-Mahdi kalifa között zajlott. Ez a nagyon izgalmas mű a Vigília folyóiratban jelent meg. Erről az írásról beszélgettem Németh Pállal.

Németh Pál: Nem kerestem direkt, de amikor elém került, elkezdtem olvasni, és nagyon érdekesnek találtam, ezért elhatároztam, hogy lefordítom magyarra. A pünkösdi történetben olvassuk, hogy jelen vannak arabok is a tömegben. Az Arab-félszigetről nagyon sokan áramlottak észak felé. Vagy pedig Arabia Petraea-ból valók, sziklás Arábiából, ami Jordánia területére esik. Pál apostol is említette, hogy három évre elment Arábiába. A keresztyénség nagyon elterjedt az arab területeken. Nedzsrán például keresztyén város volt. Érdekes, hogy ezek a keresztyének görögül vagy arámiul beszéltek. Ez a liturgiában máig használt egyházi szír nyelv. Az iszlám hódítása után vált az arab nyelv szélesebb körben ismertté a keresztyének körében is. Damaszkuszi Szent János a VIII. században még görögül írt.

Fekete Ágnes: A mohamedán vallás végül is eléggé párhuzamosan fejlődött a keresztyénséggel, ugye?

Németh Pál: Nem. A keresztyénség már elterjedt akkorra. Az iszlám már a keresztyénség kárára terjedt. Voltak kivételek: Hárán vagy Harrán, ahogy most ejtik, például egy olyan város volt, ahol sem a keresztyénség, sem az iszlám nem tudott gyorsan elterjedni. A 4. század végéről olvassuk, hogy egy keresztyén ünnepet ünnepeltek Háránban, de utána elhagyták a szerzetesek a várost, és alig maradt keresztyén a városban. A város lakói teljesen pogányok maradtak.

Fekete Ágnes: Ez az a Hárán, ahonnan Ábrahám jött?

Németh Pál: Igen. Nyáron jártam ott, semmi nem maradt a keresztyénségből, mint ahogy Edesszában, azaz Urfában sem. Az utolsó templomot a ’60-as években alakították át mecsetté, mert akkorra fogyott el teljes mértékben a keresztyénség. Pedig Urfa valamikor a keresztyénség szellemi centruma volt. Timotheosz pátriárka arról volt híres, hogy óriási egyházszervező volt. Az iszlám által meghódított területen él az egyháza, főleg Irak és Perzsia területén. Ugyanakkor misszionáriusokat küldött, püspökségeket szervezett Kínában és Indiában. Rendkívül agilis egyházszervező volt és zseniális gondolkodó.

Fekete Ágnes: Jól értem, hogy kezdetben az iszlám megtűrte a keresztyénséget?

Németh Pál: Elvben ma is megtűri. A történelmi oka ennek egyébként az, hogy az abbászida kalifáknak szükségük volt a keresztyének tudományára. Az egész orvostudomány keresztyén kézen volt, de legalább is nem iszlám kézen. A kalifák első orvosai és az arab orvosok első tanítói keresztyén vallásúak voltak. Haszon származott abból, hogy a keresztyénség közvetítette a görög kultúrát, filozófiát; ők fordították az első orvostudományi műveket arabra. Ezért fontos volt az egyház és annak vezetése a kalifák számára. Figyeltek arra, hogy megfelelő viszony legyen a két vallás között. Egyébként akkor az iszlám még nem volt olyan mértékben türelmetlen, amilyen mértékben türelmetlennek mutatkozott később a történelem folyamán.

Fekete Ágnes: Ez a szöveg tehát Timotheosz vitája.

Németh Pál: Igen. Egyes szám első személyben beszél róla. A kalifa kérdez, és az a szándéka, hogy kérdéseivel nehéz helyzetbe hozza a pátriárkát, ő pedig válaszol. Persze a beszélgetést nem szó szerint rögzítették, de léteztek ilyen viták. A kalifa társasága gyakran ülésezett, különböző dolgokat vitattak meg a kalifa előtt: irodalomról, költészetről, vallási kérdésekről.

Fekete Ágnes: Ma is elképzelhető egy ilyen párbeszéd?

Németh Pál: Ma nem folyik valódi párbeszéd, inkább csak elbeszélünk egymás mellett vagy udvariaskodunk, hogy meg ne bántsuk egymást. Inkább kapcsolattartásról beszélhetünk, ami nagyon hasznos, de tartalmi kérdéseket érintő párbeszéd nincs. Akkor viszont volt.

Fekete Ágnes: Ez azért is meglepő, mert az ember azt gondolná, hogy a modern ember nyitott. Pont ellenkező a folyamat, mint ahogy gondolnánk.

Németh Pál: Az iszlám missziónak meg voltak azok a témái, amivel a keresztyéneket bombázták, amikor át akarták őket téríteni. A szentháromság-tan, Krisztus kereszthalála, a váltság gondolata fordult elő gyakran. Az evangélium megígéri Mohamed eljövetelét, vallották ők. A Szentlélekről szóló ígéretet sajátosan értelmezik a muzulmánok.

Fekete Ágnes: Tehát ők a Vigasztaló elküldését úgy értik, hogy Mohamedet küldi majd el Isten?

Németh Pál: Az "ahmed" szó azt jelenti dicsért, magasztalt. Pontosan ugyanezt jelenti a Mohamed szó is.

Fekete Ágnes: Össze tudnád foglalni, hogy például a szentháromság-tanról mit beszéltek a vitában?

Németh Pál: Isteni hármasságként, azaz többisten-hitként értik. Hiszek az Atyában, Fiúban, Szentlélekben, mondja hitvallásunk, ők pedig kérdezik: Három istenben? Timotheosz azt válaszolja: ezek az elnevezések nálunk az egy Isten különböző személyeit jelölik.
A keresztyénség sémita vallási környezetben született meg. Jézus és tanítványai zsidó vallásúak voltak, de Pál apostol már görögül írt, hellenisztikus műveltséggel rendelkezett, közben a jeruzsálemi teológiával is teljesen tisztában volt. Amikor a sémita fogalmi rendszer kikerült a görög világba, a sémi szavak görög megfelelőt kaptak. A lefordítás következménye a keresztyénség hellenizálódása lett. Pogány fogalmakba öltözött az eredetileg sémita, monoteista megfogalmazás. A farizeusi zsidóság antihellenista örökséget hagyott az utókorra. Azért problematikus a zsidó-keresztyén kultúra elnevezés, mert a zsidóság nem vállalta azt a hellenista örökséget, amit a keresztyénség magára vállalt. A philói vonal a keresztyén egyházatyákban folytatódik, a zsidóságban nincs hatása.

Fekete Ágnes: Alexandriai Philo-ra gondolsz?

Németh Pál: Igen. A megváltó szó héberül góél. Görögül viszont a szótér: aminek szélesebb a jelentéstartalma.

Fekete Ágnes: Emberfölötti lényt értettek alatta?

Németh Pál: Igen. A hellenisztikus uralkodók kifejezetten isteneknek számítottak. A hellenizmussal szemben már az őskeresztyének között kialakult a tiltakozás. Meg akartak maradni a sémita gondolkodási körben. Nem akarták igazán, hogy a nagy Római Birodalomban elterjedjen, de a páli vonal győzött, és a keresztyénség világvallássá lett. Ezért olyan utak nyíltak meg a gondolkodás fejlődése számára, amit a sémita monoteizmus nem bírt elviselni. Itt bukkantak fel az eretnekségek: például a homoúsziosz – homoiúsziosz vita. A homoúsziosz azt jelenti, hogy Krisztus egylényegű az Atyával. A homoiúsziosz azt jelenti, hogy Jézus Isten, de mégis kevesebb az Atyánál, mert csak hasonló hozzá. A sémita tiltakozás mindig az "i" betűkben jelenik meg, és mindig a hellenizmus győz a dogmafejlődés során. Amikor Nestorius kifogásolta Mária istenszülőségét, azt javasolta, hogy krisztusszülőnek nevezzük őt, eretnekséggel vádolták. A sémita gondolkodás végig a hellenista gondolkodással szemben állt. Az iszlámban ez teljes radikalizmussal tör elő. Ősi, sémi, prófétai monoteizmus, amely nem akar mást látni, csak egyetlen akaratot. Ez az, amely tiltakozást vált ki az iszlámból a keresztyénség ellen, és ez jelenik meg a kalifa által feltett kérdésekben, de a Koránban is. Az iszlám az egyetlen vallás, amely kifejezetten keresztyénellenes. Az iszlámhoz mindig lesz közünk, mert tartalmilag feltételezi a keresztyénség meglétét, és tiltakozik a keresztyén dogmák ellen. Van egy sémita, monoteista ösztön már az iszlám előtt is: az Arab félszigeten már Mohamed előtt is voltak emberek, akik nem voltak bálványimádók.

Fekete Ágnes: Az egyik fő probléma akkor a Szentháromság, a másik a váltsághalál.

Németh Pál: Krisztus váltsághalála nélkül a keresztyénséget nem lehet elképzelni. Sokszor felvetődött a történelem során, hogy nem Jézus halt meg a kereszten.

Fekete Ágnes: Tehát ez a tévtanítás már létezett.

Németh Pál: Így van, ez a gondolat nem a Koránban vetődött fel először. Nem Jézus halt meg a kereszten, hanem mondjuk czirénei Simon, aki a keresztet vitte Jézus helyett. A muzulmán Korán-magyarázók is mindig megneveznek valakit.

Fekete Ágnes: E mögött a szenvedés tagadása van?

Németh Pál: Így van. Krisztus nem szenvedhetett, hanem azonnal felvitetett a mennybe. Az iszlám teológia szerint Isten az oka a rossznak is. Annyira egyeduralkodó, hogy elképzelhetetlen, hogy ellenfele legyen. Itt arról van szó, hogy Isten nem hagyja az övéit, a prófétáit. Persze adódik a kérdés, hogy a többi próféta akkor miért szenvedett, őket vajon kevésbé szerette az Isten? Nehéz kérdés ez. Az iszlám számára érthetetlen, hogy valaki szenvedhet mások helyett, és Isten azt elégtételül elfogadja.

Fekete Ágnes: A pátriárka hogyan érvel a megváltás mellett?

Németh Pál: Ha nem halt meg, fel sem támadhatott volna, ha nem támadt fel, akkor nincs zsenge, elsőszülött a halottak között, és akkor mi sem támadunk fel.

Fekete Ágnes: Németh Pál gondolatai után napjainkból is idézünk egy történetet. Kerekes Péter, a sárospataki teológia hallgatója Pakisztánban töltött egy évet, misszióban. Szolgálatáról, élményeiről Vörös Virág faggatta.

Kerekes Péter: Ha egy európai feltűnik, az emberek általában kíváncsiak rá. Az első három hónapban biztonsági okok miatt csak kísérettel mehettem ki az utcára. Utána már egyedül is jártam-keltem, illetve az év vége felé már utazgattam is. Az Interserve keresztyén missziós szervezeten keresztül kerültem ki Pakisztánba, ami egy önkénteseket toborzó szervezet. Orvosokat közvetítenek kórházakba, tanárokat iskolákba, engem pedig – mint gépészt és minőségi mérnököt – különböző cégekhez. Három hónapot egy keresztyén kórházban töltöttem, mint tervező a kórház rekonstrukciójában vettem részt. Két hónapig egy fogyatékkal élő gyermekek számára működő iskolában tanítottam. Turistaként már többször is jártam iszlám országokban, és mindenképpen szerettem volna megtapasztalni, hogy milyen keresztyénként egy ilyen országban élni. Egy Európától különböző kulturális, és a keresztyénségtől különböző vallási környezet vett körül.

Vörös Virág: Turistaként mi vonzott az iszlám országokban?

Kerekes Péter: Egyrészt az, hogy én, mint keresztyén hogyan tudom megélni a hitemet egy eltérő vallási környezetben, illetve érdekelt az iszlám országok kultúrája is. Az első hónapot egy olyan városban töltöttem, ami a leginkább hagyományőrzőnek számít Pakisztánban. Az országban magas a népszaporulat, családonként átlagosan öt-hat gyerek van. Nagy a zsúfoltság az utcákon, általában csak férfiakat lehet látni nemzeti viseletben, ami egy hosszú fehér ruha. Lefátyolozott csadoros nőket a piacok környékén lehet látni, sokan közlekednek motorbiciklivel. Gyakori az állatok által vontatott jármű is: szamár, tehén, ló fogatos szekerek. A sivatag környéki városokban még a tevefogatú kocsi is megtalálható. Az országban nagy probléma a vízellátás, a vizet elektromos szűréssel teszik ihatóvá. A nagyobb városokban az elektromos szűrés nem elegendő, hanem naponta kétszer forralni kell a vizet. Az ország nagy részén persze ezekre nincs lehetőség, így ott az emberek olyan vizet isznak, amit nem lenne szabad. Jelenleg naponta minden második órában van energiaellátás, a falvakban pedig naponta összesen négy órán át. Ázsia után Európa luxusszállónak tűnik: iható vizet ihatok a csapból, mindig van áram, és nincs hőség.

Vörös Virág: Honvágyad nem volt?

Kerekes Péter: Félévkor, amikor a vízum miatt haza kellett jönnöm, még nem szívesen jöttem haza, még nem volt honvágyam, de az év vége felé már kezdtem érezni. Az ország nagy része szegénységben él, de természetesen vannak gazdagok is. A keresztyének az ország szegényei közé tartoznak.

Vörös Virág: A keresztyén közösség és az iszlám közösség hogyan viszonyul egymáshoz?

Kerekes Péter: Vannak ellentétek a keresztyének és a muszlimok között, de főleg akkor éleződnek ki, ha egy muszlim családban valaki keresztyén lesz. Őt ilyenkor kizárják, el kell menekülnie, és soha többé nem láthatja a családját.
Pakisztán lakosságának 96 százaléka muszlim vallású, két és fél százaléka keresztyén, és másfél százalék hindu. Jogilag beszélhetünk vallásszabadságról, de a családban ez nem tud megvalósulni. Az ottani keresztyének elmondták, hogy nem kapnak jó állásokat, sokszor még állást sem, és az iskolában is hátratételt szenvednek a keresztyén gyerekek. Egy év alatt sok erős hitű emberrel találkoztam. Erősnek is kell lenniük, hogy megállhassanak egy ilyen kisebbségi helyzetben.
A templomba csak mezítláb szabad belépni, a nők és a férfiak külön oldalon ülnek. Van néhány fapados templom is, de a legtöbb templomban a földön ülve hallgatják az Igét az emberek. Ezen kívül a nők fedett fővel imádkozhatnak, énekelhetnek.
A liturgia nagyjából ugyanaz, mint Európában. Van néhány ünnep, ami a miénktől eltér. A Húsvét előtti Virágvasárnapot Pálmavasárnapnak nevezik, ilyenkor a gyülekezet pálmaágakkal jön a templomba, és istentisztelet előtt és után az utcán is pálmaágakkal vonul. Nagypénteken, az istentiszteleten arra emlékeznek, hogy Jézus három óráig volt a kereszten, ezért dél és három óra között tartják az istentiszteletet, amelyen hét prédikáció hangzik el Jézus kereszten elmondott hét szaváról. Általában hét prédikátor beszél egy istentiszteleten. Mivel nagypéntek a keresztyének számára szabadnap is, így mindenki részt tud venni az istentiszteleteken.

Vörös Virág: Azok a sémák, amelyek egy európai ember fejében vannak az iszlám országokról, mennyire igazak?

Kerekes Péter: Az ország bizonyos részein valóban vannak szélsőséges csoportok, akik öngyilkos merényleteket is terveznek, és végre is hajtják őket vallási és politikai alapokon állva is. Ez a muszlimok kis része csupán. A legtöbben szoros családi kötelékekben élnek, nagy gondoskodás veszi körül a muzulmán gyerekeket, de kevésbé hozhatnak meg saját döntéseket. A gyerekeknek engedelmeskedniük kell, nem mehetnek el engedély nélkül sehova. A kollégáim fizetése automatikusan a szülők bankszámlájára került. Még felnőtt korukban is a szülők által továbbított zsebpénzből élnek. A feleségekre ugyanazok a szabályok érvényesek a férjükkel szemben, mint a gyerekekre a szüleikkel kapcsolatban. Ennek vannak jó és rossz oldalai is, mint minden kultúrának.
Én azt láttam, hogy az emberek elégedettek, nem gondolnak a változásra. Ha vannak is olyanok, akik nem elégedettek, valószínűleg úgy gondolják, hogy nem tudnak változtatni.
A szülők választanak házastársat gyermekeiknek. A keresztyén családok esetében az eljegyzés napján találkoznak először a fiatalok, két-három találkozás után következik az esküvő. Az eljegyzés és az esküvő közötti néhány hónapban még meggondolhatják magukat a párok, és kérhetik szüleiket, hogy másik párt válasszanak nekik. Ez csak a keresztyén családoknál valósul meg. A muszlimoknál az esküvő napján találkoznak először a leendő házastársak. Az is előfordulhat, ha egy lánynak vagy fiúnak megtetszik valaki, szólhat a szüleinek, hogy vegyék fel annak a lánynak vagy fiúnak a szüleivel a kapcsolatot, és rendezzék el a házasságot. Engem is meglátogatott néhány anyuka, akik a diáklányaik kérésére jöttek el egy beszélgetésre. Gyakorlatilag nincsenek válások, nagyon erkölcsös életet élnek mind a muszlimok, mind a keresztyének, de ez gyakran csak a szabályoknak való megfelelésből fakad. Amikor a kórházban dolgoztam, nem beszélgethettem az ápolónőkkel, még köszönnöm sem volt szabad. Amikor végigmentem a folyosón, az ápolónőket beterelték a szobákba, hogy úgy mehessek végig, hogy ne láthassam őket. Persze a nagyvárosokban eltérő a helyzet. Az egyetemek területén csoportosan beszélgethetnek egymással a lányok és a fiúk.
Minden munkahelyem más volt. A kórházban általában tervezőmunkát végeztem, az egyetemen műszaki ellenőri munkát, az iskolában angolul tanítottam, illetve írást, olvasást, éneket. A missziós szervezettel gyülekezeteket látogattunk és barátság-evangelizációt folytattunk, ami azt jelenti, hogy parkokba jártunk, és ott találkoztunk muszlimokkal, akikkel a Bibliáról és a keresztyénségről beszélgettünk. Voltak olyan muszlimok, akik úgy érezték, hogy a hitükben akarjuk befolyásolni őket. Néha elkérték a nevünket, telefonszámunkat, hogy el tudjanak érni bennünket. Nem forogtunk veszélyben, mert jogilag vallásszabadság uralkodik Pakisztánban, tehát ha feljelentettek is volna bennünket, a törvény védett volna. Nem tilos nyilvánosan bizonyságot tenni.

Vörös Virág: Bennük is élnek sztereotípiák rólunk, mint ahogy bennünk élnek róluk?

Kerekes Péter: Amikor arról meséltem, hogy ugyanazok a szereplők szerepelnek a Bibliában, mint a Koránban, általában elcsodálkoztak. A keresztyénséget ugyanolyan vallásnak tartják, mint az összes többit. A muszlimok a keresztyénekről azt gondolják, hogy tévútra kerültek, és az iszlám az, amelyik a helyes úton jár.

Vörös Virág: A saját hited egy iszlám országban milyen irányban fejlődött?

Kerekes Péter: Ráébredtem arra, hogy nem azért hiszek, mert az egyházam azt tanítja, hanem mert a Szentírásból megismerhető Jézus. Az emberi értelemnél hatalmasabb Istennel állunk szemben. Ő az, akiben hiszünk.

Fekete Ágnes: Hallgassuk meg a következő hét református eseményeit, híreinket!

Reformációi Gálát tartanak október 18-án, délután 5 órakor Budapesten, az Uránia Filmszínházban. A Gála előtt fél 4-kor levetítik a Pápai különkiadás című Gulyás Lajos református mártír lelkipásztorról és családjáról szóló dokumentumfilmet. A Gálaest zenei programját az Unicum Laude énekegyüttes, valamint Pál István: Szalonna és a Banda biztosítják. Elhangzanak majd Illyés Gyula, Ady Endre és Áprily Lajos versei. Közreműködik Széles Tamás színművész.

Jobb velünk a világ címmel — összefogva a dévai árva gyerekekkel, Böjte Csabával és a magyarországi cigányság képviselőivel — ismét koncertet tartanak október 18-án, vasárnap a budapesti Papp László Sportarénában. Idén a Borsod megyében — hátrányos helyzetben – élő gyermekeket szeretnék támogatni.

A Válság és váltság című előadássorozat keretében október 16-án, 18 órától kerekasztal-beszélgetésre kerül sor, melynek témája a család. Süveges Gergő cserél eszmét Pálhegyi Ferenccel és Fűtő Róberttel. Helyszín: az újpesti Ady Endre Művelődési Központ színházterme.

Kálvin Istitutiójának sajátosságairól és teológiájának néhány jellegzetes vonásáról tart előadást John Hesselink teológiai professzor, Kálvin-kutató október 19-én, 10 órakor Budapesten, a Ráday u. 28. szám alatt. Az angol nyelvű előadás fordítása magyarul a kivetítőn olvasható lesz.

Ünnepi megemlékezést tart a Vakmisszió Kálvin János születésének 500. és Louis Braille születésének 200. évfordulója alkalmából október 16-án, 10 órai kezdettel Budapesten, az Alag utca 3. szám alatt.

150 éves a Budapesti Németajkú Református Gyülekezet, melynek alkalmából ünnepi konferenciát és rendezvénysorozatot tartanak október 17-én és 18-án számos neves előadó közreműködésével és lelkipásztorok szolgálatával. Cím: Budapest, V. kerület, Hold u. 18-20.

Próbák között címmel csendesnap lesz a pestújhelyi református templomban október 17-én, 10-től 15 óráig. Cím: Budapest, Sztárai Mihály tér 3.

Egy huszadik századi krónikás ének címmel dokumentum-oratóriumot mutatnak be október 16-án, 18 órakor Budapesten, a Szilágyi Dezső tér 3. szám alatt Gulyás Lajosról, az ötvenhatos mártírról. A darabot írta, szerkesztette és rendezte: Debreczeni Tibor Csokonai-díjas művész, bemutatja a nagykőrösi tanítóképző Karácsony Sándor Színpada.

Fekete Ágnes: Hallgassunk meg Lukács evangéliuma 12. fejezetéből és Máté evangéliuma 13. fejezetéből egy-egy példázat részleteit.

És monda nékik egy példázatot, szólván: Egy gazdag embernek bőségesen termett a földje. Azért magában okoskodék, mondván: Mit cselekedjem, mert nincs hová takarnom az én termésemet. És monda: Ezt cselekszem: Az én csűreimet lerontom, és nagyobbakat építek; és azokba takarom minden gabonámat és az én javaimat. (Lukács 12.)

Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet megtalálván az ember, elrejté azt; és afelett való örömében elmegy, és eladván mindenét, amije van, megveszi azt a szántóföldet. (Máté 13.)

Két meggazdagodott emberről szól a két példázat.

Mind a kettő dolgozott. Az egyik talán napszámosként ásott egy kertben, nem a sajátját művelte, a másik a saját földjét gondozta, és ennek szép eredménye is lett.

Mind a kettő okoskodott magában. Az egyik arra jutott, hogy kibővíti tárhelyeit, mert csak így tud betakarítani mindent, amije van, teljesen érthető és elfogadható módon apránként gazdagodott. A másiknak is gondolkodnia kellett. Hiszen amikor az ásója kiforgatta a kincset, megtehette volna, hogy visszatemeti, és az éj leple alatt ellopja azt, amit a földben talált. Ő az egyenes utat választotta, és az akkori törvények értelmében megvette a földet, így övé lett minden, ami abban volt.

Mind a két példázatbeli ember örült. Az egyik azért, mert most már megnyugodhat a lelke, és sok évre előre megvan mindene, kicsit megpihenhet, egyél, igyál, gyönyörködjél, mondja magának. Végre! A másik a rejtett kincsnek örül, és ez az öröm vezeti arra, hogy odaadja mindenét ezért a földért.

A sok hasonlóságban mégis a lehető legnagyobb ellentét van elrejtve.

Jézus bolondnak nevezi azt, aki a mi logikánk szerint szép lassan meggazdagodott, és most szeretne megnyugodni, viszont az Isten országa példázatának mondja azt, aki véletlenül megtalálta a kincset. Miért?

Mert az Isten országa egy új látószöget szeretne nekünk adni. Isten nem azt kéri, hogy szép lassan építsük ki életünkben azt, ami jó, hogy a fogunkat jól szorítsuk össze, és akkor majd erőnket összeszedve talán képesek vagyunk arra, hogy közelebb kerüljünk hozzá. Ő nem a kislépések politikáját kínálja a számunkra. Ha Isten eljön az életünkbe, az mindig meglepetés. Ő sosem logikus, kitervelhető. Amikor tapasztalom, hogy Isten jelen van, ez mindig valamiféle csoda érzése.

Kétféle örömöt láthatunk ezen a két emberen. Az egyik olyan kimért, magával eltelt öröm. Mint azoké az embereké, akik örülnek, hogy szép virágokat ültethetnek a kertjükbe, szépen gondozzák, de a szemetet elszórják az utcán. Ez az öröm időleges, csak addig tart, amíg valaki bele nem kiabál, amíg ez a kicsit önző, csak az enyém érzés tart. A másik öröm egy túláradó öröm, amit akkor érez az ember, amikor valami nagyon nagy dolog történik. Megszületett a fiunk, azt mindenkinek tudnia kellett.
Ilyen az Isten öröme, amire Ő hív minket! Adja meg a Mindenható, hogy megtaláljuk ezt a látószöget és ezt az örömöt. Ámen