2009-10-28

Áldás, békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnest, az adás szerkesztőjét hallják.
Október 22-én az utcán járva-kelve, mindenütt fehér ingbe, ünneplőbe öltözött diákokat láttam, és úgy megindult a szívem arra gondolva, nemrég még titokban ünnepeltünk. Elgondolkodtam. Nyilván ezek a gyerekek semmit nem éreznek át ebből az egészből. Nekik ez egy kötelező formaság. Hát ez a fordulat történt minálunk. Ezzel a jó magyar búsongással vittem a gyerekeket az iskolába, és a jó Isten felvidított. Megértettem, soha nem szabad teret engedni búskomorságunknak. Ugyanis egy olyan október 23-i műsort élhettek át a gyerekeink, amilyet ritkán látni.

Mai adásunk fő kérdése az lesz, hogyan adjuk át? Először a hazaszeretetet, október 23-ra emlékezve, majd további riportjainkban a szeretetet és az evangéliumot.
Henger Péternét, Piroskát, aki magyartanár, arra kértem, valljon hitéről, amely segítette abban, hogy ilyen méltó és gyerekszerű módon átadja október 23. üzenetét.

Henger Péterné: Szerettem volna elgondolkodtatni az ott lévő gyermekeket azon, hogy veszélyes vállalkozás volt a forradalom. A résztvevők mertek gondolkodni, cselekedni. Sőt, amikor arról volt szó, hogy hazafut az ember, és elárulja a többieket, vagy szembenéz a halállal, sokan a halált választották. 12 éves gyerekek is így kerültek halálos veszélybe.

A műsort én írtam, természetesen rengeteg könyvet át kellett néznem ehhez a munkához, számos zeneművet végighallgattam.
Nem várom el magamtól, hogy egy műsorral üzenjek. Az a lényeg, hogy a műsor igaz legyen. Hogy azt, amit mi gondolunk, érzünk, hitelesen el tudjuk mondani. Amikor ez megtörténik, akkor megáll a levegő, senki nem beszél, nem csinál mást, mint velünk együtt van.

Fekete Ágnes: Most ez történt.

Henger Péterné: Igen. A gyerekek megérezték, hogy ők most nem sztárok voltak, hanem ennek a történelmi eseménynek a lenyomatai. Ez az, amit tennünk kell.

Fekete Ágnes: A gyerekek csak gyerekként érthetik meg 1956-ot.

Henger Péterné: Egyetértek. Az elsősök megfogták a kezem, gratuláltak, nagyon jónak tartották a műsort. Sikerült a megfelelő kommunikációs szintet képviselni: egyszerű mondatok hangzottak el, konkrét megjelenítések, látvány. Ezeket egy elsős gyerek is be tudja fogadni.
Először egy oroszórát jelenítettünk meg: oroszul énekeltek.

Fekete Ágnes: Ha jól hallottam, az orosztanár egy kicsit oroszos is volt.

Henger Péterné: Őt egy tizenkettedikes diák játszotta, mert szeretem, ha idősebbek is szerepelnek a kisebbek között. A következő jelenetben az énektanár már arról számol be, hogy zavargások vannak az utcákon. Véletlenül elhoz magával egy röpcédulát. Amikor a gyerekek arra kérik, hogy olvasson fel belőle, először elutasítja, de amikor azt mondják, hogy így a helyesírást is gyakorolhatják, hajlik rá mégis. Lediktálja a követeléseket a gyerekeknek, de inti őket, hogy ne menjenek a tömeggel, hanem siessenek haza. De milyenek a gyerekek? Amikor az utcáról behallatszik a ruszkik hazatérését követelő kiáltozás, ők is kiáltozni kezdenek. Ők is kiabálják, amit a felnőttek kiabálnak, ők is kitépik a Kossuth-címert a zászlóból, énekelnek, idősebb testvérekkel találkoznak, és mégis besodródnak a tömegbe.

Részlet a darabból:

Oroszóra:

Húzza ki magát rendesen! Mit fejez ki ez a dal? András?

Ez a dal a jövőbe vetett szilárd hitünket és bizakodásunkat fejezi ki.

Új jelenet:

Jó napot kívánok, tanár úr!

Jó napot kívánok, gyerekek! Jelentést kérek.

Tanár úrnak tisztelettel jelentem, az osztály létszáma 48, nem hiányzik senki.

Köszönöm, üljetek le! Ma én fogom helyettesíteni Kovács tanárnőt. Bizonyára a tüntetések miatt késik, én is alig tudtam beérni. Arra kérlek benneteket, hogy ne menjetek a tömeggel, mert a Szabad Nép szerkesztősége előtt máris óriási zűrzavar van. Viszontlátásra, gyerekek!

Viszontlátásra, tanár úr!

Új jelenet:

Miről beszéltek? Arról, hogy András apját börtönbe zárták?

Nem, arról beszéltünk, hogy milyen finom ez az alma.

Ennek ne mondjatok semmit! Az ő apja besúgó.

Besúgó?

Emberek! A Rádiónál lövik a tüntetőket! Menjünk a Rádióhoz!

Mert ez nagyon furcsa Karácsony, a magyar nép lóg most a fákon. A magyar nép lóg most a fákon.

Henger Péterné: A drámai ívet egy ötperces film fejezte be. Ez a film nagyon jól, dokumentumszerűen összefoglalja azt, amit eddig a gyerekek játszottak el. Közben égtek a gyertyák, és a szereplők is végignézték ezt a filmet. Ez itt már tény, nem játék. Jól esik, hogy látok könnyeket a szemekben, mert bár nem riasztani akarunk, de kell, hogy meghatódjunk! Óriási áldozatot hoztak az emberek a hazájukért. Ezután már nincs szükség szavakra. A szózatot énekeljük a végén. Tökéletes befejezése a megemlékezésnek.

Fekete Ágnes: Mennyire fogják fel – mondjuk – a hetedikes gyerekek, hogy mi a zsarnokság?

Henger Péterné: A zsarnok vezető visszaél a hatalmával. Megbeszéljük a gyerekekkel, hogy ez mit jelent. Ha valakinek nagy hangereje van, és akkor beszél, amikor akar, nem törődve a többiekkel, az zsarnokság. A többieknek ezt el kell szenvedniük. Mindig egyszerűsítve kell megértetni velük.

Fekete Ágnes: Egyébként az Istenbe vetett hit és a hitelesség nagyon összefügg, nem?

Henger Péterné: Teljes mértékben. Én azt gondolom, és azt is tanítom, hogy olyan embereknek kell lennünk, akik minden tőlük telhetőt megtesznek. A Bibliában pontokba van szedve, hogy mit kell tennünk, de nem sikerül teljesítenünk, viszont ha a hit még mindig ott van, nincs baj, mert van valaki, aki értünk van. A gyerekeknek is állandóan mondom, hogy kiegyenlítődnek a dolgok, mert Istené a vezérlés. Minden szenvedés mellé odakerül a jó. Mindenki megtapasztalhatja ezt a saját vagy mások életében. Ha ártunk, ha rosszat gondolunk, lesüllyedünk. Ki az, aki kiegyenlíti az életünket? Ez a kiegyenlítődés a gyerekek életében is igazolt, és ez csak az Istentől származhat, mert annyira tökéletes.

Fekete Ágnes: Hogyan adjuk át? Ez mai korunk nagy kérdése. Egészen más témában, de következő beszélgetésünk is ehhez kapcsolódik. Nagyon sokan igyekeznek tenni a házasságokért, családokért. Mégis számtalanszor azt éljük át, a falnak beszélünk. Van egy mozgalom, aminek a neve Házas Hétvége, szintén ezt a segítést tűzte ki céljául. Nem úgy azonban, hogy tanácsokat osztogatnak, hanem életélményeket igyekeznek átadni. 5 éve a Református Egyházban is működik ez az egyébként katolikus indíttatású közösség. Egy hete ünnepelték azt, hogy 25 éve létezik a magyar Házas Hétvége. Ebből az alkalomból beszélgettem Pajzs Rékával és Ágostonnal, a budafoki református gyülekezet tagjaival, akik őszintén elmondják, miben segített nekik a Házas Hétvége.

Pajzs Ágoston: Amikor Rékával beszélgetek egy ilyen alkalmon, az olyan, mintha az ő szemével látnám a világot. Sokat segít megértenem őt. Próbálkoztunk már más módszerekkel is, de ahhoz a szintű megértéshez, amihez a Házas Hétvége segít bennünket, a közelébe sem jutottunk. Olyan nekem, mintha egy Rékáról szóló filmet néznék, vagy felvenném Réka szemüvegét, és azt látnám, amit ő lát.

Pajzs Réka: Eszembe jutott a nyári tábor, ahol közösen szolgáltunk. A gyülekezetben egy nő sokszor könnyebben talál szolgálati lehetőséget, mint egy férfi.

Pajzs Ágoston: A Házas Hétvégében nem lehet elválasztani a párokat, mindig együtt csinálnak mindent.

Fekete Ágnes: Tehát nem úgy van, mint sokszor, hogy kiáll egy lelkész, és elmondja a házasság dolgát, hanem mindig egy nő és egy férfi együtt beszélnek.

Pajzs Ágoston: Nagy könnyebbséget ad, hogy csak a páromnak kell megnyílnom.

Pajzs Réka: Ezt hangsúlyozni szoktuk azoknak is, akiket meghívunk, ami főleg a férfiaknak segítség: nem feltétlenül kell beszélgetniük másokkal.

Pajzs Ágoston: Többször elhangzik ugyanaz a beszélgetés a házaspárok között, és nagyjából mindig ugyanott el is akad. Nekünk is volt ilyen élményünk fontos kérdésben is. Annak ellenére, hogy úgy mentünk el először a hétvégére, hogy jó a kapcsolatunk, voltak problémáink. Volt egy-két olyan, amit nemhogy megoldani nem tudtunk, de még csak előrelépni sem tudtunk benne. Ez annak a jele, hogy két ember nem érti meg egymást.

Pajzs Réka: Számomra kellemetlen felismerés volt, hogy amikor összeismerkedtünk, úgy láttam, hogy én védelemre szorulok, Ágoston pedig nagy és erős, és nincs semmilyen problémája. Azt fedeztük fel, hogy mennyire nem láttuk, hogy ő is érzékeny, meghallgatásra vágyó ember.

Pajzs Ágoston: Alapvetően óvatos, megfontolt embernek látszom, és azért vagyok ilyen, mert sok mindentől félek. Ez szégyellni való tulajdonság, ezért megpróbálom ebbe az óvatos, megfontolt köntösbe öltöztetni. Ez beválik, és jól működik, amíg mások felé viselem, de amikor Rékával szemben vagyok óvatos és megfontolt, nem tud segíteni abban, hogy a félelmeimet legyőzzem. Amikor néha elárultam, hogy félek, Réka elbagatellizálta, mert úgy érezte, hogy ezzel majd megnyugtat.

Fekete Ágnes: Mi lett a megoldás?

Pajzs Ágoston: Az, hogy ezt felismertük, kimondtuk, megbeszéltük. Az a jó a Házas Hétvégében, hogy ezekkel nem vagyunk magunkra hagyva, hogy gondolkodjunk rajtuk, hanem mindig felkészül valaki, aki magáról beszél, és az ő mondanivalóján keresztül jönnek a gondolatok.

Fekete Ágnes: Az ember megszokta, hogy mindenki a szép arcát mutatja.

Pajzs Ágoston: Igen, a Házas Hétvégén pedig a természetes arcunkat mutatjuk. Úgy ülhetek ott, hogy engem semmilyen módon nem sért a történet. Nem rólam, nem az én gyengeségeimről szól, ugyanakkor beleképzelem magam a történetbe, és anélkül, hogy bárki tudná, úgy élem át, mintha én beszélnék.

Pajzs Réka: Olyan, mintha egy lelki és szellemi megtisztuláson mentünk volna keresztül. És nem csak mi, sok pár élte át ugyanígy a hétvégét. Egy fantasztikus közösség jött létre. Csodálatos, hogy továbbra is ebbe a közösségbe tartozhatunk.

Fekete Ágnes: Mit gondoltok, gyökeret verhet a Református Egyházban ez az egyébként katolikus mozgalom?

Pajzs Ágoston: Nagyon reméljük, hogy igen, és ezért dolgozunk is sokat.

Pajzs Réka: A társadalom a család közösségén áll vagy bukik meg. Magyarországon is így van ez. A kérdés, hogy a házasságok mennyire válnak fontossá a párok számára, mennyire tudnak elköteleződni egymás felé.

Pajzs Ágoston: Az az igazság, hogy ha azok az energiák, amelyeket a tüskék ápolására fordítunk, felszabadulnak, sokkal jobban tudunk csinálni sok más dolgot. Nem fáradunk el.

Fekete Ágnes: Hogyan adjuk át az evangéliumot, Jézus üzenetét? Erre a kérdésre a Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség a következő héten egy 4 napos evangelizációval válaszol. Folyt.köv., azaz folytatás következik címmel beszélnek majd a reménységről a különböző budapesti egyetemeken és főiskolákon.
Écsi Anikóval beszélgetett Vörös Virág

Écsi Anikó: Májusban egy kérdőívvel fordultunk az egyetemisták felé, megkérdeztük, hogy milyen témák érdeklik a diákokat. A kérdésekből leginkább a jövőtől való félelem olvasható ki: a Föld egyre csökkenő erőforrásai, a bolygónk pusztulása, a növekvő szeméttömeg, környezetgazdaság-tan, mit kezdhetünk a diplománkkal, lesz-e munkahelyünk, mennyit ér a pénzünk holnap. A rendezvény címe a kérdések értékelése után vetődött fel: folytatás következik. Folyt.köv. Ebben a négy napban megpróbálunk az egyetemisták kérdéseire válaszolni, illetve arra buzdítjuk őket, hogy együtt keressük a válaszokat. Szakmájukban neves és elismert előadókat hívtunk meg, hogy segítsenek bennünket a válaszkeresésében. Például Végh László atomfizikust, Falus András genetikust, a Magyar Tudományos Akadémia tagját, Erdős Esztert, aki a drogkérdésről és a szabadság útvesztőiről beszél majd. Kovács Endre a társadalomról, a mostani társadalom fenntarthatóságáról. A Bolyki testvérek, Levente Péter és Gryllus Dániel is igent mondtak egy-egy beszélgetésre: velük egy teaház keretén belül beszélgetünk hitről és jövőről. A szlogenünk: Beszéljünk jövő időben! A négy este négy zenekarral és Szeverényi Jánossal, a Folyt.köv. főelőadójával telik majd el. Ő az Evangélikus Egyház missziós lelkésze.

Vörös Virág: Milyen egyetemeken lesznek ezek az előadások?

Écsi Anikó: Az eredeti koncepció szerint négy helyszínen zajlottak volna az események: az ELTE-BTK-n, az ELTE-TTK-n, a Közgázon és a Kertészetin, de még most is alakulnak a helyszínek. Jó volt látni, hogy az egyetemeken lévő diákkörök kedvet kaptak ahhoz, hogy csatlakozzanak a Folyt.köv.-höz, illetve hogy a saját egyetemükön is szervezzenek rendezvényeket. Ezért most már elmondhatjuk, hogy más egyetemeken is lesznek programok. Nagyon izgul a csapat, mert körülbelül 80 önkéntessel dolgozunk együtt. 15 egyetemi kar diákkörei vesznek részt a Folyt.köv.-ben. A sikert nem abban mérjük majd le, hogy hányan vettek részt, hanem inkább abban, hogy hány emberrel sikerült beszélni az evangéliumról, hány ember értette meg, hogy van egy Isten, aki szereti őt.

Fekete Ágnes: Hallgassák meg a következő hét református eseményeit, híreinket!

Kálvin János örökségéről születésének 500. évfordulója kapcsán kiállítás nyílik a Budapesti Történeti Múzeumban október 31-én, a Reformáció ünnepén. A kiállítás 2010. február 15-ig hétfő kivételével 10-től 16 óráig látogatható.

A magyar kálvinizmus kulturális és politikai hatásairól rendez kétnapos konferenciát a Károli Egyetem és a Tudományos Akadémia Budapesten, a Ráday utca 28. szám alatt. A konferencia október 29-én, háromnegyed 10-kor kezdődik és október 30-án, 17 órakor zár be.

A Reformáció alkalmából Tőkéczki László mond ünnepi beszédet a Reformációi Emlékparkban október 31-én, 17 órától.

Egy programsorozattal emlékeznek meg Kecskeméten a protestánsok a Reformációról október 30-ig minden nap. Csütörtökön és pénteken délben ízelítőt hallhatnak az érdeklődők a Reformáció korának zenéiből.

Erdélyi históriások idézik fel a Reformáció korának Erdélyét énekben, hangszeres zenével, verssel október 31-én, 17 órától Budapesten, a Gyógyszergyári út 3. szám alatt, a Reménység Szigetén.

Szombathelyen, a Reformáció ünnepe keretében október 30-án 17 órakor Kálvin János és Luther Márton írásmagyarázatának összevetése címmel Fabinyi Tibor, a Károli Egyetem professzora tart előadást. Helyszín: Szombathely, Dr. Antall József tér 1.

Az erdélyi halottakra emlékeznek meg az Erdélyi Gyülekezetben halottak napján, melynek keretében 11 órakor református istentiszteletre, 16 órakor úrvacsorás istentiszteletre és katolikus misére kerül sor.

Már lehet jegyeket vásárolni a Kálvin emlékévek 2009-es programsorozatát lezáró ünnepi hangversenyre, mely a Művészetek Palotájában november 9-én, este fél 8-kor kezdődik a Stereo Kft. irodájában, Budapesten, a Bartók Béla út 59. szám alatt.

Fekete Ágnes: Ma egy istentiszteletre látogatunk el, amely körülbelül 20 éve történhetett. Gyökössy Endre beszélt a betegek és öregek napján Újpesten Pál apostol Efézusi levelének 4. részéről.

Vessétek le a régi élet szerint való ó embert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott; újuljatok meg lelketekben és elmétekben, öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett. (Ef. 4:22-23)

Gyökössy Endre: Egyszer olvastam egy misszionárius élettörténetét, aki az életét arra szánta, hogy leprás betegek között hirdeti Isten Igéjét. Már 8-10 éve élt közöttük. A Lepramisszió előírásai szerint prédikált, azaz egy magas dobogóról, amelyet ráadásul még egy kerítés is elválasztott az emberektől, nehogy megkapja a betegséget. Az volt az érzése, hogy az égvilágon semmilyen hatást nem váltott ki az emberekből az evangélium. Egy alkalommal, amikor a leprások megint összegyűltek abban a helyiségben, ahol az istentisztelet volt, nem találták az emelvényt, a barikádot. A lelkész megállt közöttük, és úgy kezdte az igehirdetést: Mi, leprások! Tudniillik közben ő is megkapta a betegséget.

Engedtessék meg nekem, mint fehérhajú öregembernek, hogy én is így szóljak most: Mi, öregek és betegeskedők! Hadd tegyem még hozzá, hogy a fiatalság olyan bűn, ami minden nappal fogy. Ez az egyetlen bűn, ami minden nappal kevesebb. Azt ne gondolják a fiatalok, hogy amit most mondani fogok, rájuk nem vonatkozik. Majd fog.

Az első üzenet, ami nekünk, az öregeknek szól, hogy át kell öltöznünk. Nekünk talán még nagyobb szükségük van arra, hogy rendesen öltözködjünk. De itt nem a ruháról van szó.
Azt kéri tőlünk a Szentlélek az Igén keresztül, hogy vegyük le a régi embert, amely a megtévesztő kívánságoktól megromlott. Szabad nekünk bizonyos dolgokat, ahogy telik múlik az idő, levetni. „És újuljatok meg lelketekben és elmétekben!” Az érzelmi és értelmi életünket is meg kell újítanunk. Új ruhát kell felvennünk! Öltsétek fel az újembert. Szabad a homo sapiens-nek a homo christianust felöltözni! Szabad a láthatatlan, de mások által mégis észrevehető fehér ruhát, a Jézus köntösének rokon ruháját elménkben, szellemünkben felvenni. Nem csak testileg, öltözetünkben lehetünk lomposak és pecsétesek, hanem szívünk és elménk is lehet lompos és pecsétes. Ettől mentsen meg bennünket az Úristen, mert különben csak templomosok vagyunk, de Jézus követőinek nem nevezhetjük magunkat!

Négy ilyen öltözéket fogok megemlíteni, amit fel kell ölteni. Hadd kérjem a fiatalokat, hogy már most készülődjenek. Ne csak az öregedésre, ami elkerülhetetlen, ha egyáltalán megéri az ember, hanem arra is, hogy ez az öltözék kéznél, szívnél és észnél legyen. Mi ez a négy?

Az első: a bölcs hallgatás vagy meghallgatás lehetősége. Semmi sem veszélyezteti jobban az öreg embert, mint a fecsegés. Csak mondjuk, mondjuk, mondjuk… Meg kell tanulnunk nem csak a hallgatás, hanem az odahallgatás művészetét is. Sok öregedő ember panaszolta nekem, azért nehéz megöregedni, mert elkerülik őket az emberek. Már nem kellenek senkinek. Én gyáva vagyok, még senkinek nem mertem mondani, most azért mindenkinek mondom, legelőször magamnak, hogy az állandóan panaszkodó embert mindenki elkerüli. Mert tüstént a bajjal kezdi, és egy óráig abba sem hagyja. Miért csöngetne be bárki is hozzánk, ha így van ez? Ha már Isten két fület és egy szájat adott, és nem két szájat és egy fület, fontos, hogy nyitva legyen a fülünk, szívünk, eszünk. Pont úgy, ahogyan Pál apostol kéri.

Van egy nálam majdnem húsz évvel fiatalabb unokaöcsém. Már harminc éve mozdulatlanul fekszik, a lehető legbetegebb, szinte már ülve alszik, mert a gerince el van meszesedve. A múltkor írtam neki egy levelet, amiben megírtam, hogy nem érzem túl jól magam. Mikor már a harmadik vagy negyedik sort írtam, elszégyelltem magam. Kitéptem a papírt a gépből, széttéptem, és a kosárba dobtam. Tíz éve írt az unokaöcsém leveleket nekem iszonyatos szenvedések között, mégis mindig bátorított, erősített. Szégyelltem magam. És mégis azt mondják ő az, aki a legjobban megvigasztalja azokat, akikkel beszélget. Ő egy ilyen meghallgató ember a szenvedésében is.

A másik dolog, hogy mi, öregek, hajlamosak vagyunk tanácsokat osztogatni. „Én vagyok az idősebb. Öcsém, még nem is éltél, mikor én már…” A bezzegnél kezdjük. 1956 után, amikor nehéz idő szakadt ránk, lelkészekre is, Ravasz Lászlót is száműzték Leányfalura. Néha meglátogattam ott, hogy konzultáljunk, segítségét, tanácsát kérjem. Órákon át magánál tartott, már többször feszengtem, hogy túl sokáig maradok, de ő mindig marasztalt. Soha nem felejtem el, hogy konkrét tanácsot soha nem adott, még akkor sem, amikor kértem. Mindig azt mondta: „fiam, felnőtt ember vagy, neked kell döntened”. De mindig betájolt. Azt mondta, hogy erre lépek, ez lesz a következménye, ha arra lépek, körülbelül az, de dönteni nekem kell. Erre van szüksége gyermekeinknek is, hogy ne tanácsokat adjunk, hanem ilyen tájolást.

A harmadik a bölcs szeretet ruhája. A bölcs szeretet az, amelyik már nem tud nem szeretni. Még azt is szereti, aki ezt a szeretetet nem viszonozza. Sokszor hallom, mint házasságokat gondozó lelkész, hogy én „csak annyit tudok adni, amennyit kapok”. Nehéz ilyenkor azt mondani, hogy próbáljon ő maga nagyobb adagot adni, hátha akkor majd többet kap, kamatozik. Mi lenne, ha az Úr magának csak úgy tudna megbocsátani, ahogy maga most megbocsát a férjének, feleségének? Mi marad meg belőlünk, ha elporlad a szeretet!?

A negyedik, amit fel kell öltenünk a bölcs készenlét. A napokban felhívtam egy régi barátomat, akinek az apukája régebben beosztott lelkész volt itt. Annyira fiatal, hogy a gyermekem lehetne. Mondtam neki, hogy szeretnék beszélgetni vele, mert nem tudhatom, meddig élek. Kedvesen azt mondta, minden nap autóval jön be a hivatalba, és minden nap ki van téve a közlekedési baleseteknek. „Nincs előírva sehol sem, hogy én megyek ki Bandi bácsi sírjához. Az is lehet, hogy Bandi bácsi jön ki az én koporsómhoz.” Ez így igaz, el is csöndesedtem. Mindenki akkor hal meg, amikor annak eljön az ideje. Amikor megérkezik a behívó. Hogy mondja a 90. zsoltár? Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!
Bölcs szív, bölcs értelem, bölcs szellem szent ruhái: bölcs hallgatni tudás és a bölcs készenlét. Akár fiatalok vagyunk, akár idősek, akár betegek, akár egészségesek egyszer elhangzik a behívó szó, és mennünk kell.

Az Isten adjon nekünk Szentlelket, hogy az öregek még bölcsebben tudjanak tovább öregedni, és hogy a fiatalok is már most kezdjenek ruhát váltani, hogy egyszer majd abban a láthatatlan, látható fehér ruhában legyünk mindannyian, és mint az Úrban bölcsen hazatérő érkezhessünk meg a mi gazdánkhoz, Jézus Krisztushoz. Ámen