2011-02-09

Áldás békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnest, az adás szerkesztőjét hallják. Nemrég a gyerekek elvittek minket moziba, a Narnia Krónikái című filmre. A film a hit üzenetét tartalmazza burkolt formában. A lényege: hogyan győzhetjük le félelmeinket. Van benne egy jelenet, amikor láthatatlan szörnyek elrabolnak egy kislányt, de a barátai nem tudják megvédeni, csapkodnak a kardjukkal. Reménytelennek tűnik a csata. Végül láthatóvá válnak a szörnyek, és kiderül, hogy egylábú kis ugráló törpék álltak egymás nyakába, és egyáltalán nem voltak félelemesek. Valami ilyesmit élünk meg a mai korban. Egyre erősebb félelmet keltenek az emberben olyan események, amiknek a lényegéről semmit nem tudunk, és láthatatlan emberek irányítanak mindent. Most Éliás Ádámmal, a VÉSZ mozgalom vezetőjével beszélgetünk, aki hisz abban, hogy ezek a szörnyek láthatóvá és picivé tehetőek. Először édesapjáról kérdeztem, aki neves debreceni lelkész volt.

Éliás Ádám: Édesapám református lelkész volt Budapesten és Szigetszentmiklóson. Később Debrecenbe került, ahol az egyetemi templomnak, a Nagyerdei gyülekezetnek lett a lelkipásztora.
Fekete Ágnes: Ott szinte háborús helyzet alakult ki.
Éliás Ádám: Igen, a templomot elvették 1972-74 tájékán. Az akkori egyházi vezetés elég furcsán akarta elintézni az ügyet.
Fekete Ágnes: Azt mondták, odaadjuk a templomot, hogy legyen könyvtár.
Éliás Ádám: Be akarták olvasztani a Nagytemplomi gyülekezetbe a Nagyerdei gyülekezetet, hogy járjanak oda az emberek. Apám ezt nem vette tudomásul.
Fekete Ágnes: Gyakorlatilag elvették a templomot.
Éliás Ádám: Igen, csak olyan nagy botrány kerekedett belőle, hogy muszály volt felépíteni a másik templomot.
Fekete Ágnes: Most mindkét templom ott van.
Éliás Ádám: Változnak az idők.
Fekete Ágnes: Gyermekként hogy élte ezt meg?
Éliás Ádám: Akkor éppen ötödéves teológus voltam Budapesten. Egyfajta szabadságharcként éltem ezt meg. Tetszett, hogy szembeszálljunk az akkori egyházvezetőség hamiskodásaival és hazugságaival.
Fekete Ágnes: Nem is féltek, hogy mi lesz ebből?
Éliás Ádám: Én nem féltem.
Fekete Ágnes: És mi lett belőle?
Éliás Ádám: Apám ellen fegyelmi eljárást indítottak el. Komoly büntetéseket akartak, de végül is egy kényszernyugdíjazás lett belőle.
Fekete Ágnes: Úgy gondolta a teológián, hogy majd Édesapjához hasonlóan lázadó életet fog élni?
Éliás Ádám: Sok hajlam és vágy nem volt bennem, hogy betagolódjak a hazugságba. Nem voltak ilyen céljaim, ezért számítottam rá, hogy nekem is lesznek konfliktusaim.
Fekete Ágnes: Meg is adatott, ha jól tudom.
Éliás Ádám: Egy Vereb nevű faluban voltam beosztott lelkész. Kápolnásnyék, Velence, Vereb közös egyházközség volt akkor. Akkoriban egy-két éve már nem volt konfirmáció a faluban. Azért végigjártam a református családokat és emlékeztettem őket a kereszteléskor tett fogadalmukra. Hívogattam a gyerekeket, hogy jöjjenek és ismerjék meg, mit tanít a vallás az életről, a világról, az emberről. Ez akkor nem tartozott az állami ideológia körébe és ezért a helyi iskolaigazgató minden szinten följelentett. De ekkor már 1974-75 volt és ebből nem lehetett büntetőügyet csinálni. Ezt követően azonban, amikor az elhelyezésemről volt szó, jelentkeznem kellett Szamosközi István püspök úrnál, aki gratulált a papi vizsgámhoz majd közölte, hogy sehova nem tud elhelyezni. Ugyanis egyetlen megyébe sem fogadnak be az egyházügyi tanácsosok. Kérdezte, hogy mit csináljak veled? Ekkor már bennem is megérlelődött, hogy nincs értelme a szüntelen hadakozásnak. Így megkönnyítettem a püspök úr dolgát és megváltam az egyházi szolgálattól.
Fekete Ágnes: Ez fájdalmas lehetett.
Éliás Ádám: Ez nem volt egyszerű, hisz én fanatikus harcos voltam.
Fekete Ágnes: Aztán mit csinált?
Éliás Ádám: Voltam újságkihordó, háztakarító, zenei korrektor, építőipari segédmunkás, betanított munkás, majd szakmunkás. Abban az időben az értelmiségiek között nem volt ritka ez a non konform magatartás. Elmentek akár fizikai munkára is, és közben úgy élték a maguk értelmiségi életét, ahogy tudták.

Fekete Ágnes: A papok között is rengeteg ilyen volt. Hogy jött a VÉSZ?
Éliás Ádám: Az még egy későbbi dolog. Amit lassan-lassan megéreztünk, hogy itt a nemzetközi pénzhatalomnak a hatalomátvétele történt meg, demokratikus rendszerváltás címén. Nemhogy hasonló, de még sokkal rosszabb lett a helyzet. Nagyon hamar olyan szabályrendszer alakult ki, hogy az ember szüntelenül azzal szembesült, hogy vagy betartja a szabályokat, vagy életben marad. Az értékviszonyok egyoldalúan lettek meghatározva, aminek az a lényege, hogy amit én adok, azt rettenetesen drágán kell megfizetned, amit te csinálsz, azt én rafinált technikával, fillérekért szerzem meg. Ezzel a pénzműködtetés és a hitelműködés fölötti uralom a kezében van, és azt csinál a népekkel, amit akar. Most már nyoma van annak, hogy kezdenek az emberek föleszmélni. Az utóbbi hat évben a helyzet tűrhetetlenné vált. Elharapózott az a fertőzés, hogy a teljesített munkát nem fizetik ki. Kis- és középvállalkozások ezrei és tízezrei kerültek kritikus helyzetbe. Én is végigéltem ezt. A munkába beleteszi az ember minden pénzét, anyagokat vesz, embereket fizet. Ennek az elvétele, az életlehetőség elvétele. A pénz nem profitot jelent, hanem csak az élethez szükséges csereeszközt. Amikor kértem a pénzt, akkor belenevetett az arcomba az illető, hogy forduljak bírósághoz. Ő törvénytisztelő állampolgár, amit a bíróság megítél, azt majd oda fogja adni három-öt év múlva. Ezalatt nekünk végünk van, ők pedig elvisznek minden pénzt. Akkor, ott egy nagy lakóparkról volt szó.
Fekete Ágnes: Mit csináltak ott?
Éliás Ádám: Különböző helyeken épületszigetelést és tetőszigetelést. Mondtam neki, hogy ha nem fizet, akkor lebontom az elvégzett munkát. Szemembe nevetett, hogy úgysem merem megtenni. Én nem vitatkoztam, hanem hajnalban a csapatommal tizenhárom helyen több négyzetméternyi területeken lebontottuk a tetőt. Erre kitört a botrány, ordibáltak, hogy én járok el törvénytelenül. Azt hiszik, hogy a jogállamnak az a feladata, hogy az általuk kitalált, rafinált trükköző látszatjog mentén zavartalanul végezhessék a maguk rabló hadjáratát. Szerintük erre való a jogállam. De aznap délután már ügyvédi letétben volt a munka ellenértéke. Sokat nem vitatkoztunk. Volt egy másik eset is. Ott egy fokkal keményebbek voltunk. A cég nem fizette ki egy munkánkat már másfél-két éve, közben ők egy gyönyörű szép székházat építettek. Végre hajlandóságot mutattak a tárgyalásra, de amikor odamentem nem álltak szóba velem. Sőt egy őrzővédő fizikailag is megfenyegetett. Odahívtam a csapatot és a gyönyörű recepciót csákánnyal szétvertük. Kő kövön nem maradt. Erre jött az ügyvezető és ordibált. Ők a tőlünk rablott pénzből szép székházat építettek. Mi egyelőre a recepciót vertük szét, a következő esetben az egész székház szétverését helyeztük kilátásba. Lehet, hogy ez így ellenszenvesen hat.
Fekete Ágnes: Én biztos félnék a rendőrségtől.
Éliás Ádám: Nem féltem sem tőlük sem a rendőrségtől. Rengeteg eset volt előttem. Nagyon sok öngyilkosság történt, családok sokasága esett szét. Azt figyeltem meg, hogy ezzel a rafinált és koherens módon kialakított hazugság és csalás konstrukcióval szemben a magyar nép egyszerűen védtelen. Inkább öngyilkos lesz, alkoholistává válik, szétesik a családja. Nem a gazdasági életnek valamilyen mellékes problémája ez, hanem az egész társadalomra kiható, pusztító hatás. Ezért vertük szét ezt a recepciót.
Fekete Ágnes: Mi lett ebből?
Éliás Ádám: Hívták a rendőrséget. Mondtam, hogy rendben van, majd beszélünk a rendőrség előtt. Behívtak, hogy egyezzünk meg. Már tárgyaltunk, és meg is egyeztünk, amikor jelentette az őrzővédő, hogy megérkezett a rendőrség. A tulajdonos ügyvezető azt mondta: "mondd meg nekik, hogy félreértés történt". Ezeknek az akcióknak híre ment. Akkor kezdeményeztem, hogy alakítsuk meg a Vállalkozások Érdekvédelmi Szövetségét. Körülbelül húsz cég alakította meg a VÉSZ-t. Nagyon gyorsan elterjedt. Majd kezdődött ez a bizonyos bankháború. 2009 januárjának közepén hívott fel egy részvénytársaság vezérigazgatója és elmondta, hogy óriási üzleti lehetőség van. Fillérekért lakások tízezreit meg lehet szerezni, ha a bedőlt hiteleket fölvásárolják milliárdok állnak ugrásra készen. Tovább taglalta, hogy ez teljesen szabályos és törvényes lesz, csak le kell még papírozni, ami néhány hónapot igénybe vehet, de nyáron indulhat a dolog. Én szóhoz se jutottam hirtelen, de aztán mondtam, hogy "mit képzel, a VÉSZ a védelemre alakult". Erre a szokásos maszlag jött, hogy "te humanista vagy, de ezt nem úgy kell felfogni. Más az üzlet és más az erkölcs". Napokon keresztül szinte letaglózva voltam, hogy mi készül itt. A barátaimmal megbeszéltük, hogy elindítunk egy mozgalmat. Akkor hirdettem meg a Gyorsreagálású Önvédelmi Zónák kialakítását. Ez lett a GYŐZ mozgalom, amihez nagyon sokan csatlakoztak. Ennek az a lényege, hogy egy lakóterületen, egy faluban szerveződjenek meg a bátor, de fegyelmezett férfiak, riadóláncszerűen értesítsék egymást, ha valahol feltűnik egy kilakoltató kommandó és zavarják el. Nem is gondoltuk, hogy ennyire sikeres lesz ez a dolog. Mindig mondták, hogy följelentenek engem, de soha nem tették meg. Ez is azt mutatja, hogy tisztában voltak ennek törvénytelenségével. Meg is lepett, amikor megtudtam, hogy a bankháborúban érintett néhány bank följelentett kényszerítés miatt.
Fekete Ágnes: Mi az a kényszerítés?
Éliás Ádám: Írtunk egy ultimátumot a Magyarországon működő összes kereskedelmi banknak. Felszólítottuk őket, hogy hirdessenek kilakoltatási moratóriumot. Ha nem teszik, akkor feketelistára tesszük őket és nyilvánosságra hozzuk. Pár bank már ennek hatására moratóriumot hirdetett. A nagy bankok közül tizenegyet feketelistára tettünk és nyilvánosságra hoztuk. Az első tárgyalása ennek meg is volt. Aztán a kormány is hozott moratóriumra vonatkozó jogszabályt. De még nem múlt el a sötét felhő a magyar égről.
Fekete Ágnes: És a másik per az micsoda?
Éliás Ádám: Az önbíráskodás volt. Elsőfokú ítélet született. Százezer forint büntetést kaptam. Az történt, hogy a fellépésünk nyomán a rabló rendőrért kiáltott, mert tudják, hogy most vége a rablásnak.
Fekete Ágnes: Például, ha nem fizeti ki a tetőt és elviszem a létráját?
Éliás Ádám: Ez a dolog lényege. Kínkeservesen próbálnak ránk akasztani büntetőjogi tényállásokat, de valójában így se stimmelt a dolog, ezért meg is fellebbezzük, mert az önbíráskodáshoz fenyegetésnek és erőszaknak kell jelen lenni. Itt azonban erről szó sem volt. Nem egy esetben az ügyészség el is utasította a feljelentést. A közhatalomban van egy zavartság, hogy igazából nekik kellene ezt megoldani. Sokan kerestek fel engem kilátástalan helyzetben lévő művelt emberek, olyan lelkiállapotban, hogy alig tudtak normális válaszokat adni. Annak a fenyegetettségnek a rémületében voltak, hogy a két-három gyerekükkel kitehetik őket az utcára.
Fekete Ágnes: Ez nagyon közel vezet a hithez. Hogyha Isten egy kicsit is fontos az embernek, akkor egyértelművé kellene válnia.
Éliás Ádám: Sokszor megkérdezték tőlem, – mert elképzelheti, hogy mennyi fenyegetést kaptam – hogy honnan veszem a bátorságot? A bártorságom forrása az, hogy én Krisztuskövető vagyok és mindig az maradtam. Márpedig a Krisztuskövető ember nem lehet gyáva, mert tudja, hogy a fizikai és szellemi univerzumban milyen tényleges erők és törvények vannak és azt követi.
Fekete Ágnes: Ez nagyon messze van a pénztől.
Éliás Ádám: Igen. A helyére kell tenni. Ahogyan a Megváltó nem dobta ki a templomból a pénzt, – pedig azt is megtehette volna – csak ledobta a földre. Az asztal az oltár jelképe. Nem lehetséges pénzvallás. Nem lehetséges a pénz isteni hatalma. Hanem oda kell helyezni, ahova való. Ha felkerül az oltárra, akkor kufárok barlangja lesz a templom, az emberi élet és akkor egyszerűen mindennek vége. Nagyon számítok arra, hogy hívő emberek, Krisztuskövető emberek végre föleszmélnek, hogy erről nem beszélni kell, hanem most már cselekedni kell.
Fekete Ágnes: Hogy kell cselekedni?
Éliás Ádám: Azt meg kell keresni.
A félelmek leküzdéséről szól következő riportunk is. Draskóczy Lídia hegedűs prímás, saját énekeket is szerez. Most megjelent CD-je, Örömömben, bánatomban nagyon friss, ritka, életes egyházi zene. Saját lelke félelmeit is e zene gyógyította.

Draskóczy Lídia: Én nagyon sokszor énekeltem mosogatás és más házimunka közben saját szerzeményű énekeket, amik csak úgy a szívemből jöttek, de soha nem gondoltam, hogy ezeket le kellene írni. Vezetés közben is nagyon szeretek énekelni. Egyszer a férjem kórházban volt és a gyerekeinkkel mentünk őt meglátogatni Balassagyarmatra. Vezetés közben elkezdtem énekelni. Hazafelé kérték a gyerekeim, hogy énekeljem el azt az éneket, amit odafelé, de teljesen kiment a fejemből. Ők viszont emlékeztek rá és elkezdték énekelni, hogy ez volt az. Vissza is énekelték és így ez megmaradt. A nagyobbik gyermek nemsokára tíz éves lesz, van egy nyolcéves és egy négyéves kislány. Az Örömömben, bánatomban is személyes élményből született. Egy kicsi faluban élünk, most már több mint nyolc éve. Ott evangélikus és katolikus templom van, de református nincsen. Ez egy kicsit szomorú nekünk. Viszont az ökumenikus imaheteken mindig elhívnak református lelkészt is. Az ökumenizmus nagyon jól működik a faluban. Így született egy olyan ének, amelyben benne van a református, evangélikus és a katolikus köszöntés is. Így szól az ének: "Áldás békességet, Istennek dicsőséget! Erős vár a mi Istenünk, Erős vár a mi Istenünk! Dicsértessék Jézus Krisztus szent neve! Mindörökké ámen." Van például egy olyan ének, ami úgy kezdődik, hogy "Nem kell félnem…" Ezt szintén a gyerekek énekelik. Nagyon fontos, hogy a gyerekek megjegyezzék, harsogják, hogy "nem kell félnem, velem van Isten!"
Fekete Ágnes: Kik azok a gyerekek?
Draskóczy Lídia: Részben a két saját, nagyobb gyerekem. A kórus magját a Terényi Ökumenikus Bibliakörünk alkotja. Ők főként nagycsaládosok. Az Örömömben, bánatomban éneket bevittem a saját körünkbe – persze akkor még nem mertem megmondani, hogy ezt én írtam – és megszerette ez a közösség. Hatéves korom óta a hegedű a kezemben van. Zenei pályán végeztem, de maga a zeneszerzés távol áll tőlem. Olvastam egy zsoltárt, ami megszólalt bennem, de elég nehezen rukkoltam elő vele. Aztán bátorkodtam Édesapámnak megmutatni, aki fantasztikus zeneszerző. Draskóczy László a pasaréti gyülekezetben több mint harminc éve kántor. Először félve mutattam neki, hogy mit fog szólni hozzá. De hála Istennek nagyon pozitív volt a hozzáállása. Annyira, hogy a készülődő Dunamelléki Ébredj alvó! című füzetbe bekerült négy énekem.
Fekete Ágnes: A népzene hogyan került az életedbe?
Draskóczy Lídia: Húsz éves koromban, Pesten éltem és elkezdtem járni táncházakba. Nagyon megfogott ez a zenei világ. Kezdtem tanulni a népzenét, mint előadásmódot is, akkor kerültem be a Zurgó együttesbe, ott vagyok a prímás. Ahol én fölnőttem, ott nem helyeselték ezt a népzenei vonalat. Főleg a táncházas közegtől óva intettek. Most már látom, hogy vannak olyan gyülekezetek, ahol teljesen természetes az, hogy táncházba járnak. Gyerekkoromtól nőttem a gyülekezetbe. Soha nem volt lázadásos, kamaszkorom, mert hitben nőttem, saját döntésem is megvolt, még gyerekként. Viszont húszéves koromban ez a néptáncvilág nagyon megérintett. Már jártunk ki Erdélybe, Moldvába és azt láttam hogy lehet, hogy göcsörtös és rücskös a kezük a rengeteg munkától az ottani embereknek, de este fáradtan is előveszik a hegedűt és muzsikálnak.
Fekete Ágnes: Azt mondják, hogy klasszikus zenész nem lesz jó prímás.
Draskóczy Lídia: Azt nem tudom, hogy lesz-e jó prímás, de a játékmódjában nagyon nagy a különbség. Nem zárja ki egymást a kettő.
Fekete Ágnes: Tetszett, hogy a népzenében nincs görcsösség?
Draskóczy Lídia: Igen. Sokkal szabadabb előadásmód. Nem egy merev tartás. Például a népzenészek nem használnak párnát és nem fontos a kisterpesz és a kihúzott hát. Saját magam tapasztaltam ki és tanultam meg azt, hogy a népzenei hangzás előállításához hogyan kell tartanom magam. Ezt el kell lesni az adatközlő zenészektől és addig kell próbálgatni és hallgatni az eredeti muzsikát, amíg az megszólal. Már nyolc éve falun élek a családommal, állataim vannak, és mindezt beleviszem a zenémbe. Ez nagyon fontos.

Fekete Ágnes: Hallgassák meg a következő hét református eseményeit, híreinket!

A "Házasság hetét" számos gyülekezetben előadásokkal, filmvetítésekkel, vacsorákkal és beszélgetésekkel ünneplik. Debrecenben a Nagyerdei gyülekezetben február 11-én, pénteken fél hattól, szombaton 2 órától lesznek előadások. Budapesten a Pasaréti gyülekezetben 12-én, szombaton házaspári csendesnapot tartanak, a Szilágyi Dezső téri templomban pedig a vasárnap délelőtti istentiszteleten imádkoznak a házaspárokért.

A Kommunizmus Áldozatainak Emléknapján, Gyarmathy Lívia 1989-ben készített majd letiltott, "Hol zsarnokság van" című filmjét vetítik február 15-én, kedden 17 órától Miskolcon a Kossuth utca 17. szám alatt.

Jókai Anna és Gáncs Péter lesznek a következő Asztali beszélgetések meghívott vendégei, február 10-én, csütörtökön 18 órakor, Budapesten a Petőfi Irodalmi Múzeumban.

Nyílt napot tartanak a Teológiai Akadémiák. Sárospatakon február 10-én, csütörtökön 10 órától, Pápán pedig 16-án, szerdán délelőtt 10 órától várják az érdeklődőket.

Várady Endre tart előadást a Farkasréti Ökumenikus Esték következő összejövetelén február 14-én, hétfőn este fél hétkor, a Németvölgyi út 138. szám alatt.

A XII. Kanizsai Esték keretén belül előadást tartanak Keresztyén hitünk és a világ címmel, február 11-én, pénteken este fél hatkor, Nagykanizsán a Kálvin tér 1. szám alatt.

Hetedik alkalommal rendezik meg a Debreceni Kollégium volt diákjai számára a Pesti Refis Bált jótékony céllal. A bál február 12-én, szombaton, 18 órakor kezdődik Budapesten a Duna palotában. (Budapest V. kerület, Zrínyi utca 5.)

Fekete Ágnes: Hallgassuk meg Isten szavát János apostol első levele 4. fejezetéből!

"a teljes szeretet kiűzi a félelmet" (I. János 4:18.)

A félelem talán az a mai kórjelenség, amivel a legnehezebben birkózunk meg. Mindenünnen ontják ránk a rémhíreket. Az ember óvatosságra, biztonságra való készségét ingerlik, és közben ügyes bűvészként nyitogatják a pénztárcánkat. Egyszerűen letaglózzák az embert.
A félelem ugyanakkor nem csupán egy rossz jelenség. A lélektan is leírja, mennyire fontos önvédelmi eszköz a félelem, amely többnyire az óvodás korban épül be személyiségünkbe. De a Biblia is számos helyen a követendő dolgok közé sorolja, és azt kéri, istenfélelemmel forduljunk a Mindenható felé. Tehát tisztelettel, a szentségnek járó gesztussal.
Talán olyan ez a félelem, mint valami fontos tápanyag, amely kismértékben szükséges, de nagymértékben gyilkos szer is lehet. Mivel manapság ipari méretekben öntik ránk a félelmet keltő dolgokat, ezért válik sok ember lelki beteggé.
A Biblia több helyen is a szeretetet tartja a kulcsnak. Ha el tudom engedni magamat. Képes vagyok kimondani: a másik, akit talán nem értek, aki talán megbolondít, mégis éppolyan fontos és igaz, mint én, ha oda tudok felé fordulni, és odaadom neki azt, amim van, akkor feloldódnak a félelem bilincsei. Ez nagyrészt nem érzelem, hanem döntés kérdése. Mi a félelemmel kapcsolatosan szoktunk döntéseket hozni, összeszorítjuk a kezünket még a fogorvosi székben is, és elhatározzuk, hogy kibírjuk. Pedig a szeretettel kapcsolatosan kell igazi döntéseket hoznunk, egyszerűen a másik embert önmagunk mellé kell emelnünk, és a félelem magától megszűnik. A félelmet nem lehet döntésekkel kisöpörni az életünkből. Az következmény.
Annyira szép üzenete az említett Narnia Krónikájának, hogy a megmentő seregnek önmagát kell legyőznie ahhoz, hogy a félelmes ellenséget legyőzze. Ha saját kísértésein, a hatalomvágyán, a pénzvágyán, a megnyerő küllem utáni vágyán, a hisztis természetén úrrá tud lenni, akkor meghal a sárkány. Mi mindig külső félelmes hatalmakkal hadakozunk, pedig valójában bennünk vert fészket a félelem, és a teljes szeretet űzi ki azt. Ahogyan hihetetlen módon kiűzte például Péter apostolból. A tagadó és lázongó ember kiállt és a fenyegető főpapoknak beszélt Jézusról. Jézus szeretete kiűzte belőle a félelmet, és kiűzi belőlünk is, ha csatlakozunk hozzá. Ezt a döntést adja meg mindannyiunknak Isten! Ámen