2011-09-07

Áldás, békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnest, az adás szerkesztőjét hallják.
Gonosz ez a világ – sopánkodunk sokszor. De mi is ez a gonosz valójában? Létezik-e ördög? Ha van, honnan van? Ezek a kérdések évezredek óta feszülnek az emberiségben. Mai műsorunkban egy kerekasztal beszélgetés keretében erről szeretnénk gondolkodni. Beszélgetőtársam három lelkész: Sebestyén Katalin, dr. Zalatnay István és Nagy Péter.

Nagy Péter: Miért van a gonosz? Miért engedi Isten? Hogyan vagyunk ennek alávetve? A Biblia ezt a spekulációt nem nagyon engedi meg. Nem arról van szó, hogy világos egyértelmű őstörténeti válaszokat ad, hanem figyelmeztet arra, hogy a gonosz van, létezik, munkálkodik.
Dr. Zalatnay István: Két fontos vonatkozása van ennek a kérdésnek, ami foglalkoztat. Az egyik az eredendő bűnnek a kérdése, amit nagyon sokan szeretnének kidobni az ablakon. És fölépítenek úgy teológiai rendszereket, hogy ezt a kellemetlen dolgot ne kelljen ebbe belevenni.
Fekete Ágnes: Azért mert a mai emberképhez nem illik az eredendő bűn?
Dr. Zalatnay István: Pontosan így van. A másik, ami eszembe jutott a gonosz személyességének a kérdése. A személyesség kérdése az istenkérdésnél is fölvetődik. A keresztyén hit számára az Isten csak, mint személyes Isten létezhet, de ugyanakkor Istent változhatatlannak mondjuk. Az emberi létnek meg a lényege, hogy állandóan változik. Abszolútum és az, aminél nagyobb nem gondolható. Nagyon veszélyes lenne azt gondolni, hogy ugyanilyen módon vetődik föl a gonosz személyességének a kérdése is. A kettőt semmiképpen nem lehet összehozni. Mert ha igen, akkor egy dualista felfogáshoz fogunk eljutni.
Fekete Ágnes: Hogy a jó és a rossz egyenrangú?
Dr. Zalatnay István: A jó és a rossz egyenrangú és egyaránt személyes, és mint két személynek a küzdelme jelenik meg. Ebből a szempontból nemet kell mondani a személyességre. Ugyanakkor van egy másik oldala, az egyik legcsodálatosabb pillanat az egyháztörténelemben, amikor Luther hozzávágja a tintatartót, a nyilvánvalóan nagyon személyessé vált gonoszhoz. Ha a bűneset történetére gondolunk, miről is van ott szó? Mi van abban? Van benne kíváncsiság. A kíváncsiság az, ami hajtja az embert. Önmagában ez nem egy negatív dolog. Ott van a jó és rossz tudásának, akarásának a vágya. Iszonyatosan nehéz különválasztani, hogy ebben mi az, ami a bűnesethez kapcsolódó jó és rossz tudásának a vágya és mi az, ami a keresztyén embernek az alapvető feladata, a halhatatlanságnak a vágya. Ezek nem önmagukban negatív dolgok. Hanem valami, amit megérint és felhasznál és eszközként használ a gonosz, az, ami tényleg diabolikussá tud válni az emberben. Itt van valami személyes, iszonyatos erő, amihez hozzá kell vágni a tintatartót.
Sebestyén Katalin: Amikor fiatal hívő voltam, azt gondoltam, hogy nem kell nekem ezzel foglalkozni, mert az élet szép, olyan, mint egy virágos rét, megyünk rajta, és Krisztus napja süt ránk, hisz Ő a fény az életben. Napsugaras keresztyénség volt rám jellemző és az életemben sem voltak olyan események, amik miatt foglalkoznom kellett volna azzal, hogy van-e gonosz? Teltek-múltak az évek, felnőtté lettem. A hitem is sokat változott és egyszercsak oda kerültem a kérdés elé, hogy miért történnek jó emberekkel rossz dolgok? Ez egy nagyon feszítő kérdés. Kísértés, az a törekvés, amelyik azt akarja bennem elérni, hogy ne a fényhez, ne Krisztushoz, ne Istenhez mérjem magam, ne Jézus legyen számomra az igazodási pont, hanem a csüggedés, az elbukás, a sötétség, hogy egyedül vagyok és nincs segítség, nincs remény. Ezt ördöginek érzem. Meg kell maradni abban a reménységben, hogy az élet mégiscsak fényben, Jézus fényében élhető.

Nagy Péter: Úgy tűnik, hogy a gonosz erősebb és ez hihetetlen módon jelenik meg a kultúránk bizonyos rétegeiben és egész generációkat tol erre felé. Az erő, lehet akár negatív is, csak erő legyen. Jézus mond olyan dolgokat, hogy itt igenis küzdelem van. Erők csapnak össze és nem az ember és a gonosz között megy elsősorban. Jézus, a Lukács evangéliumában, az erős fegyveresről szóló példázatban, arról beszél, hogy az erős őrzi a maga házát és csak egy még erősebb tudja legyőzni. Önmagáról beszél, aki még erősebb. Az ember az erős fegyveresnek túszul van ejtve. Látni kell, hogy túszul estünk a Sátánnak. Nem reménytelen azonban a helyzet. Az Istené a világ, nem mondott le a tulajdonjogról, de azért a világ fejedelmeiről beszél Jézus. Itt is van két pólus. Pont ez a gonosz lényege, hogy azt akarja elhitetni, hogy úgyse lehetsz Isten gyermeke, kár a gőzért. Nem lehet egy általános teoretikába átmenni, hogy "hát, a gonosz és akkor igen, ilyen a világ". Maga a világ strukturálódik egy nagyon rossz irányba és abba a morális ember, hogy tud egyáltalán morális maradni, amikor a társadalmi közösség nem morális? Ezek a nagyon súlyos kérdések. Kilépjek a világból, megtagadjam, vagy szálljak szembe az egésszel, és legyek hős, aki kirohan a golyózáporba? Itt arról van szó, hogy a keresztyénségnek óriási szerepe van a világban. Azt sem szabad elfelejteni, hogy ebben a világban Európán kívül évi két-háromszázezer keresztyén meghal a hitéért. Kicsit közös az az Antikrisztusi lélekkel, amelyik mindent szépen csinál és mosolyog és minden "happy", egyet nem fog, nem hal meg a világért.
Fekete Ágnes: Te azt látod nagyobb veszélynek, elszórakozunk azon, hogy gonosz a világ, de nem nevezzük meg, hogy tényleg nem test és vér ellen harcolunk, tehát valóban olyan erők uralkodnak?
Nagy Péter: Úgy gondolom, igen. Vannak egyéni tapasztalataim, amik néha hátborzongatóak. Mi még mindig a béke szigetén élünk, de azért érnek olyan dolgok bennünket is, amikor azt kell mondani, hogy ez nem véletlen, a sötét világnak a megjelenései ezek, és ha nem figyelek, akkor könnyen magam is kapuja leszek.
Fekete Ágnes: Tehát fontos a megnevezés?
Nagy Péter: A bűnt néven kell nevezni. A mai világ egyik legnagyobb nyomorúsága, hogy tulajdonképpen nincs bűn.
Dr. Zalatnay István: Augustinus az Isten városáról szóló művében, majdnem minden olyan gondolat felvetődik, ami azóta is újra, és új módon ismétlődik. A rossz egy hiányt jelent, a semmit jelenti, hogy a rossz nélkül a jó sem létezhet, olyan, mint a festményen a fekete folt. Mindez megjelenik, és küszködik, ahogy megpróbálja érzékelni és megragadni, hogy ez több mint, ami az egy és emberi személy, sőt több mint, ami az ember, magasabb szinten van, de mégsem az Istennek a szintjén. A két országnak a szétválása, szembefordulása akkor történik, amikor az angyalok egy része fellázad az Istennel szemben. Minden értelemben, az ember előtt, az ember fölött egy más létszférában már megjelenik a rossz, mégsem, mint egy ellenisten jelenik meg. Többről van szó, mint pusztán arról, hogy van egy kísértés és az ember adott esetben gyenge és nem tud ellenállni és elbukik, tehát nem baj, holnap új nap van, fölkelek, utána már erősebb leszek és most már én fogok győzni. Többről van szó. Valami nagyon mélyen az ember személyiségének az egészét igénybe venni akaró módon van bennünk jelen a gonosz. És hozzá még azzal a szörnyűséggel, hogy vándorol. Más és más az, amit megragad, hogy azon keresztül, mint Archimedesi-ponton keresztül mindent megváltoztasson, mindent szétdobáljon, vagy mássá tegyen.
Nagy Péter: Úgy tűnik, hogy a kígyó, még a paradicsomi jelenetben egy kis virnyákos állat. A kígyó ravaszabb volt minden állatnál, de ez fölnő sárkánnyá a Jelenések könyvében, amelyik elnyelni készül. Ártatlannak tűnik de közben totális médiahatalommal nyomul előre, "a mindent elnyelő sárkányt ne vedd komolyan, hanem sétálj be a torkába!" Föl kell ébredni, hogy bele vagyunk dermedve a kígyó tátott szájába és önként behajtjuk a fejünket. Majdnem olyan, mint a Krisztus, a Jelenések könyvében hajszálra leutánoz mindent, pontosan ugyanúgy, de hol van az a pillanat, ahol rádöbbenek arra, hogy ez egy rossz világ, ahonnan ki kell menekülni. Amikor valóban az áldozatról szól. Ki akar ma áldozatot hozni? Minden azt mondja, hogy őrült vagy? Ki akar ma elmélyülten valamit alkotni, amikor ahhoz föl kell áldozni önmagát, a vérét kell adni. Ezért nagyon nehéz szembe szállni a gonosszal, mert ahhoz vér kell, az áldozat kell, ahhoz elszántság kell.
Sebestyén Katalin: Az is egy nagy kísértés, hogy ez nekem jár. Ez egy óriási nagy beetetés. Az áldozatba magadat kell beletenned és Jézusnak is magadat kell odaadnod és úgy tűnik, hogy a gonosznak még sem kellesz. Te, nem kellesz neki.
Nagy Péter: Júdás, aki a végén elpusztul, és nem kell senkinek. Micsoda küzdelem, amíg odáig eljut, mennyi gonoszság, és amikor rádöbben, hogy mit tett, akkor nem kell senkinek. Igazából, nem én kellek a gonosznak, én csak eszköz vagyok, akit el lehet dobni.

Dr. Zalatnay István: A rossz az tulajdonképpen hiány, az semmi. Ezzel a tapasztalattal szemben, amikor a valamit megtapasztalja az ember, valóban rádöbben arra, hogy a másik az tulajdonképpen semmi, az nem igazi, azért tud olyan hatalmassá válni, mert vákuum van az ember lelkében és a vákuumba minden szemét, minden rossz, kultúrszeméttől kezdve a saját személyiségéből fakadó kísértésekig, minden belerántódik. Ha elfoglalnak egy helyet, ott nem marad helye a rossznak.
Nagy Péter: Elmondjuk, hogy milyen szörnyű a világ, és ez teljesen igaz. Reménységünknek a forrása az Krisztus győzelme, azért ebből élünk. A világ nem az ördögé, a világ Krisztusé, az Istené. "Enyém a föld és annak teljessége."
Fekete Ágnes: A hihetetlen erővel terjedő parajelenségeket, asztaltáncoltatást vagy éppen a tévés jóslásokat szokták ördögi praktikáknak nevezni. Kimondhatjuk-e ezekre a jelenségekre, hogy ördögiek?
Nagy Péter: Lelkészek ritkán találkoznak ilyennel. Sokáig azt gondoltam, hogy azért mert ez egy perifériás jelenség. Pedig óriási tömegben történnek ezek a dolgok, csak nem viszik el a lelkészhez, mert érzik, hogy ez nem igazán odavaló. Rá kellett döbbennem arra, hogy ez nem perifériás jelenség, ez egy központi, folyamatosan jelenlévő dolog, én vagyok a periférián. Ez egy örvénymozgás, bárhonnan indul. Lehet, hogy megélhetési okkultizmus. (Ez a leggyakoribb.) Tapasztalatom szerint a végső célja, hogy az ember veszítse el teljesen a hitét, hitre képtelenné váljon, kilúgozza teljesen a belső világát.
Fekete Ágnes: Úgy érted, hogy már annyira mindenben hisz, hogy már semmiben sem?
Nagy Péter: Minden másban hinni fog és az a képesség, hogy a Krisztusban higgyen, egyszerűen meghal benne, megöli benne a lelket. Nekem ez a tapasztalatom.
Fekete Ágnes: Tehát az okkultizmusról van szó. De mi ez? Tudnánk definiálni?
Nagy Péter: Azt gondolom, hogy az ember nem ura önmagának, amikor ezekkel a dolgokkal mélyen elkezd foglalkozni, még akkor sem, ha valamilyen médiumtípusú valaki ezt állítja, hogy tudja irányítani. Az ember két irányba nyitott, fölfelé a mennyei világ felé és lefelé. Ha valaki elkezdi kinyitogatni ezeket az ajtókat, családok szét tudnak ettől esni, pánikba kerülnek.
Fekete Ágnes: A félelem elég fontos eleme ennek.
Nagy Péter: Súlyos szorongások jellemzik azokat az embereket, akik belekerültek. Azt is tapasztaltam, hogy ebből van kiút, de nem minden esetben.
Fekete Ágnes: Meséld el, kérlek a tapasztalataidat!
Nagy Péter: Médiumtípusúak voltak ezek a menyecskék, főleg jóslással foglalkoztak. A család ezzel kereste a kenyeret. Két kisgyermekük volt. Egyszercsak elkezdődött egy olyan folyamat a családban, aminek voltak fizikai kísérőjelenségei is, tárgyak mozdultak meg, estek le. Az ember ezt eleinte nem is veszi komolyan, de amikor szavahihető személyek lesápadva, rémülten mesélik, hogy hogyan történt mindez és már nemcsak a lakásukban, hanem az egész emeleten, akkor kitör a pánik. Nem mer már moccanni sem. Igyekeztem a Biblia alapján elmondani, hogy ezzel szakítani kell, meg kell tagadni és többet a közelébe sem menni és Krisztusba kapaszkodni. Csak ez a lehetőség, hogy valaki ebből kimeneküljön. Meg is történik, pont ez az evangélium, hogy Krisztus erősebb. Volt olyan, ahol ez megtörtént, és volt olyan, ahol nem történt meg, mert nem talált más munkát és a család atomjaira hullott. Az egyik hölgy, aki ott szintén jelen volt, ebből kimenekült és normális életet él. Ez egy nagyon ijesztő történet volt számomra. Nem szabad mindenáron racionális magyarázatokkal elintézni, mert amit ők átélnek, az olyan mértékben valóságos és élményszerű, hogy a lehető legrosszabb, amit tehetek, ha azt mondom, hogy ez nem is történt meg. Tömegpszichózisokat ne akarjunk bemagyarázni! Ez egy veszedelmes világ. Az ember érez benne valamiféle vásári komédiás vonást is, hogy most az ördög bohóckodik. Van egy ilyen vásári vonása is. Nem véletlen Thomas Mann a Doktor Faustusban leírja, hogy milyen az ördög. Olyan is. Azt hisszük, hogy csak egy bohóc. Hát, nem az!
Dr. Zalatnay István: Ezek a jelenségek valami nagyon fontos jóra is utalnak. Arra, hogy az emberekben ma is nagyon nagy igény van valami többre és másra, mint, amit a mai fogyasztói társadalom különben normálisan ajánlani tud. Természetesen erre nagyon sok mindenki pályázó van. Adott esetben a leggátlástalanabb üzleti megfontolásból, vagy a legkülönbözőbb tévképzetek miatt. Egyszerűen arról van szó, hogy a keresztyénségnek a pogánysággal kell szembenéznie. Ugyanúgy, mint ezerötszáz évvel ezelőtt. Addig kell megpróbálni eljuttatni az embereket, hogy érezzék az igazi virágnak az illatát. Érezze, hogy nem érezhető a nem igazi virág illata!
Fekete Ágnes: Hogy tudod egy jós jelenséggel kapcsolatban mondani, hogy ez művirág?
Dr. Zalatnay István: Tapasztalja meg, hogy amikor tényleg találkozik avval a világgal, ami iránt vágyakozik a lelke mélyén, hogy és nem csak annak egy utángyártott, pótszerként kiadott változatával, akkor az, mennyire más. Ha jön a fiatal leányzó és bizonytalankodik, hogy most van ez a fiú, tetszik neki, de nem tudja, hogy ez szerelem, vagy nem szerelem. Erre csak akkor fog rájönni, ha egyszer tényleg szerelmes lesz.
Fekete Ágnes: Ha neked valaki azt mondja, hogy betelefonál a tévébe ennek a jósnak, akkor te mit mondasz neki?
Dr. Zalatnay István: Jöjjön el hozzám! Olyannak kellene lennem, hogy ha rám néz, akkor azt érezze, hogy ez más és elbizonytalanodjon!
Nagy Péter: Ez egy kicsit maximalizmus, amit nem tudunk teljesíteni, mert emberek vagyunk. Rá kell mutatni arra, amit az Ószövetségben olvasunk, "hogy ha bekövetkezik is az a jel, amit a látó mond, akkor se higgy neki!" Bekövetkezhet, mert megmondta, de akkor sem igaz, ha megmondta. Attól még lehet ördögi. Ha ezerötszáz évvel ezelőtti viszonyok vannak is, hogy minden van és minden lehetséges, és lehet privatizálni a vallást, és a mennyországot, és nyitok ott egy üzletet és könyvek jelennek meg a saját különbejáratú istenemről, és aki akar, beszáll. Ez nem igaz.
Fekete Ágnes: Két kulcsszót érzek fontosnak. Áldozat és félelem. A kereső vagy tévúton járó emberekben ott van a félelem.

Sebestyén Katalin: Pont ez a nehéz benne, hogy ott a félelem és az az igény, hogy segítsetek élni! Ugyanakkor nem mernek végigmenni azon az úton, ami maga az élet. Úgy tűnik, mintha túlélő pirulákat akarnánk beszedni, hogy jól legyünk és akkor nem kell megküzdeni a nehézségekkel, mert majd valaki megmondja, megjósolja, a kártya megmutatja, mert nem vagyok kompetens a saját életemben. Ezt a guruszerepet lelkészként, vagy egyházi emberként van, aki felvállalja, de ez nagyon kétes kérdés. Mi vajon tudunk-e abban segíteni, vagy mi magunk meg tudjuk-e tenni, hogy Istent mutatjuk fel az egyházi közösségeinkben? Ez egy nagy feladat. Nemcsak az ördögöt kell megnevezni, hanem Krisztust is. Főképp Őt kell láthatóvá tenni ebben a világban.
Dr. Zalatnay István: Döbbenetes, hogy egy állítólag racionális korban oly mértékig irracionális, hajmeresztő dolgokat hisznek el emberek. És amikor azt gondolod, hogy elmondtál valami olyat, ami teljesen egyértelmű, hogy ez nem stimmel, semmi köze a valósághoz és az égvilágon semmi változást nem fog hozni, mert ott van a lelke mélyén egy vágy, hogy ez neki kell, és azt érzi, hogy ez akkor a helyére került. Azt gondoljuk, hogy nem az került arra a helyre, aminek ott kellene lenni. Olyan, mint amikor a kicsi gyerek a háromszögű nyílásba akarja benyomni a négyzetes hasábot, de ezt csak szét fogja nyomni. Alapvető dolog, hogy találkoztál-e azzal, mit jelent az igazi szerelem? Milyen az, amikor tényleg a helyén van valami?
Nagy Péter: Úgy jelennek meg ezek a hitek, hiszékenységek, hogy mindegy, csak Krisztust ne. Mert abban a pillanatban egy olyan pályára lépek, ahol szembesülök a tükörvonallal, a valósággal.
Dr. Zalatnay István: Ez nagyon fontos, amit most mondtál. Így van! Ezek az ajánlatok, ezek az ígéretek, azt tudják ígérni, hogy a te életednek egy olyan részévé válnak, amik ezért, vagy azért, neked nagyon jók lesznek, és amit a keresztyén hit felmutat az az, hogy én válok egy szent történet részévé. A különbség az, amit intellektuálisan is és minden szempontból nagyon világosan kellene felmutatni, hogy az a világszemlélet, amiben én vagyok a középpontban és minden én körém rendeződik, abban nagyon sok aljas trükköt meg lehet csinálni és nagyon sok mindent el lehet hitetni velem. Meg hát az ember olyan gyenge, hogy tényleg beleesik sok mindenbe. Amikor egy szent történet részévé válok, aminek konkrétan történetileg is ott van az a kétezer éve, másképpen kezd el mozogni az ember lelke, az érzékenysége, a keresése.
Fekete Ágnes: A gadarai megszállott története egy szép történet, ahol Jézus kiűzi az ördögöt abból a szerencsétlen emberből és a disznók a vízbe mennek.
Nagy Péter: Számomra ez a gadarai történet azért megrendítő, mert ott van Jézusnak ez a hatalma, hogy kizavarja az ördögöt az emberből és az felöltözve, Jézus lábainál hallgat. Visszakap a közösség egy épeszű embert. Erre megjelenik a város és azt mondja, hogy a disznóimat akarom, nekem nem kell ez az egészséges ember. Az igazán ördögi az ez, amikor azt mondják Jézusnak, hogy menj el, mert a disznóink odavesztek! A mai kor dilemmája, hogy a disznó vagy az ember? Ez az igazi démonikus struktúrája a világnak, hogy a disznó fontosabb, mint az ember.
Fekete Ágnes: Kiment az ördög az egyik irányba, de bejött a másik irányból?
Nagy Péter: Akik pedig ennek a haszonélvezői lehetnének, azok ki vannak akadva, hogy milyen veszteség ért minket és mi akarjuk, azokat a disznókat!
Dr. Zalatnay István: A disznók nemcsak azért nagyon fontosak, mert normális gondolkodás szerint, ott nincs helye zsidóknak, szentségnek, Istennek. Nincs helye semminek. Annak a zsidónak, akinek egy falat disznóhús is valami szörnyűséget jelent, ott van kétezer disznó. Azt mondhatnánk, teljesen lehetetlen, hogy ott megjelenjen az Isten és ennek épp az ellenkezője történik. Ez nekünk azt üzeni, hogy miközben számolgatunk és nézzük a jelenségeket, és látjuk, hogy hogyan szorul vissza az egyház, de ahol Krisztus megjelenik, akár a legiszonytatóbb puszta közepén, minden megváltozik. Néha azért tényleg nagyon nehéz elviselni az állapotát a körülöttünk lévő világnak és az egyháznak is. De nem ez az alapvető igazság, hanem az, hogy odamegy a kétezer disznó közé és azt az embert megmenti.
Sebestyén Katalin: Nagy üzenet az embernek az a bátorsága, hogy elmeri hinni, hogy ez vele megtörtént. Belekerülsz egy helyzetbe, amit nem kértél és felvállalod, hogy ez a te helyzeted és utána végigmész, poklokon keresztül és ott a végén megtudod, hogy a pokol fenekén Jézus Krisztus van és tart. Nem egy nyirkos, hideg kövön fekszel kivetve, kisemmizve, hanem szenvedésen, Istennel való perlekedésen, az életed értelmének megkérdőjelezésén keresztül, megátkozva a napot, amikor megszülettél, mindezen keresztül végig kell menni. Minden nap még egy lépést tenni kifelé ebből a szörnyűségből, akkor ott van Krisztus. Közben is ott van, mert kivel veszekednél a pokolban, ha nem vele? Mindent felülíró tapasztalat, hogy a pokol fenekén Krisztus tenyere van.

Fekete Ágnes: Hallgassák meg a következő hét református eseményeit, híreinket!

Gyülekezeti csendesnap lesz Cseri Kálmán szolgálatával szeptember 11-én, vasárnap 10 órától délután 3 óráig Pátyon.
Ugyancsak Cseri Kálmán igehirdetői szolgálatával lesz evangelizáció szeptember 8. és 10. között esténként 18 órától Pestújhelyen a Sztárai Mihály téri templomban.

Molnár Mária misszionárius születésének 125. évfordulóján a Dunántúli Nőszövetség és a Missziói Iroda a Várpalotai Gyülekezettel közösen emlékkonferenciát szervez szeptember 10-én, szombaton, délelőtt 10 órai kezdettel a várpalotai református templomban.

Az idén már huszadik éve rendezik meg szeptember 9-én és 10-én az Enyingi Török Bálint Napokat. A programban szerepel előadás, emlékfutás, kiállítás, játék és lovasbemutató is.

Hálaadó istentiszteletet tartanak a templom fennállásának 225. évfordulója alkalmából szeptember 11-én, 16 órától Balatonarácson. Az ünnepi szolgálatot Steinbach József püspök és Kuti Géza esperes végzi.

Fekete Ágnes: Hallgassuk meg Isten szavát Máté evangéliumának 13. részéből!

"Az ellenség pedig, a ki a konkolyt vetette, az ördög; az aratás pedig a világ vége; az aratók pedig az angyalok." (Mt 13,39)

Az ördögről nehéz beszélni, szinte lehetetlen is anélkül, hogy valami hibába ne esnénk. A magyar nyelvben az ördög amúgyis kicsit játékos kifejezés. A népmesékben amolyan vicces figura, nem is valami nagy erő, inkább egy itt, is ott is felbukkanó igazságtevő hatalmasság. Valószínűleg őseink nagyon gyakorlatias módon közelítették meg a világot, és az őrjöngés szóból eredhet talán az ördög szavunk.
A görög világból ered a diabolosz kifejezés, amelyik közelebb áll ahhoz a képhez, ami bennünk az ördögről él, hiszen ez azt jelenti, szétdobáló. Isten harmóniát teremtett, a dolgok a helyén voltak, a gonosz azonban szétzilálta a világot, rendetlenséget hozott a rendbe.
Az ószövetség világában pedig a Sátán kifejezést olvashatjuk. Ez a szó azt jelenti, vádló, azaz egy olyan erő, amelyik az embert állandóan a vádlottak padjára szeretné ültetni, az Isten teremtményéből ellenséget szeretne formálni. Mindegyik kultúrára igaz az, hogy a gonosz jelenlétével számolnak, de nem úgy, mint egy ellenisten hatalmával, hanem úgy, mint egy megélt tapasztalattal. Nincs igazán válasz arra, hogyan került bele az ördög Isten művébe, csupán tapasztalatként olvasunk róla. Sajnos van, és ható erő.
Talán a legérthetőbben a búza és konkoly példázatában láthatjuk a Bibliában ennek a valóságnak a leírását. Olyan a világ, mint a vetés. Isten jó magot vetett, de valamiképpen gaz is került a vetésbe. Aki aludt nem látta, de éjjel eljött a gonosz, és televetette gyommal. Így élünk ebben a világban nem tudjuk pontosan honnan és miként, nem tudjuk, miért van ez a nehéz együttélés. Mégis el kell fogadnunk, együtt kell a búzának élnie a konkollyal. Együtt él a világban, de a szívünkben is. Nehéz ezt elfogadnunk. Talán az vigasztalhat minket, hogy ezek szerint nem mi vagyunk a rosszak. Nem én vagyok a konkoly, nem kell magamat a végtelenségig vádolnom, mert Isten sem ezt teszi. Egy üres szántóföldnek látja az életemet, amelyik mindennek a befogadására kész. Nagyon sokszor van az emberben végtelen önvád: "miért tettem, rossz vagyok, ezt nem lehet nekem megbocsátani." Isten nem így látja az embert. Inkább egy nyitott edénynek, amelyikbe sajnos sok minden belepotyoghat.
A másik jó híre annak, ahogyan a Biblia a gonoszról beszél az, hogy nem feltétlen az a célja Istennek, hogy a világot megtisztítsa. Istennek sokkal fontosabb a búza, fontosabb az emberi élet, fontosabb a jó annál, hogy a tisztaságért feláldozza azt. Fontos üzenet, hogy a gonosz erőt komolyan kell vennünk. A gazt meg kell különböztetnünk a búzától. De nem ez a megkülönböztetés a cél. A cél az, hogy minél több búza teremjen. Nagyon sok emberben a szeretetet legyőzi az a vágy, hogy végre kimondja az igazságot. Isten nem az igazságért, hanem a búzáért küzd. Talán a gonosz második győzelme lenne az, ha nemcsak kiszorítaná a búzát, nem csupán elvenné tőle az életteret, hanem azt is elérné, hogy a gazolás legyen az élet legfontosabb feladata, a búza és a termőföld megőrzése helyett. Talán ez a legördögibb jelenség, ami körülöttünk zajlik. Az ördögöt kidobjuk az ajtón, de besétál az ablakon.
Istenre kell bíznunk az aratást. A mi dolgunk a serénykedés azért, hogy Istent szeretve nőjön bennünk és körülöttünk a búza, azaz az élet. Ehhez két dolog tartozik szorosan: lássuk meg a gazt, tudjunk a gonosz munkájáról, de ne mi legyünk azok, akik az aratás válogató munkáját elvégezzük! Ezt adja meg Isten! Ámen.