2013-02-20

Áldás, békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat. Fekete Ágnes vagyok.
Böjt van. Ma divatosak különféle böjtök, mint például a léböjtkúra, mert minden, ami az egészségről szól, az ma közkedveltségnek örvend. Pedig az egészség egy nagyon összetett dolog. A testünk és a lelkünk harmóniája. A böjt is igazán akkor jó, ha a lényegét a lelkünkben értjük meg, ha vissza tusunk húzódni testestől-lelkestől. Most dr. Falus András akadémikust hallhatjuk, aki egy mozgalommá nőtt programról, az EDUVITALról beszél. Elmondja, mennyire fontos, hogy az egyházban is megértsük az egészség fontosságát.

Dr. Falus András: Kopp Máriával egy egyetemen, egy házban dolgoztam. Engem a genetika, a sejtek, az immunológia érdekel. Őt pedig a társadalomban az emberek működése, összhangja foglalkoztatta. Máriát nagyon gyorsan foglalkoztatni kezdte az epigenetika, környezeti hatások befolyásolása az örökölt jellegekre, tehát, a szüleinktől kapott tulajdonságok, a genetikai elemek lecsendesedése, felerősödése a környezeti hatások által befolyásolhatók.
Fekete Ágnes: Az emberek sokszor úgy gondolják, hogy a génállomány adott, ez vagyok én.
Dr. Falus András: Tényleg hatalmas jelentősége van az örökölt állománynak. Hihetetlen információs adatbázis minden egyes ember, hiszen több mint hét fénynapnyi DNS van minden ember szervezetében. Ugyanakkor tudnunk kell, hogy amit mi eddig a szervezetünk tulajdonságainak gondoltunk, a fehérjék, gyakorlatilag a genetikai állományunk alig több mint másfél százalékát jelentik és most tudtuk meg, hogy a genetikai állományunk fele ugráló gén, tehát abszolút nem kőbevésett, egyáltalán nem stabil. Nagyon sok mindent nem tudunk. Az ember mindig eléggé nagyképű ahhoz, hogy azt gondolja, ha már ennyit tudok, akkor mindent tudok. Ugyanakkor nagyon jól tudjuk, hogy olyan a genetikai állományunk, mint egy számítógép, aminek van egy hardver és egy szoftver része. Amit beviszünk a gépbe, ahhoz vannak jelszavak, amelyekkel meg tudunk nyitni egyes részeket. Ezek a jelszavak a környezetből jönnek. Például az embrionális életünk során az anyai hatások, a fizikai hatások, látás, mozgás, táplálkozás, fertőzés. A fertőzést se örököljük, legfeljebb az arra való hajlamot. De ide tartoznak a pszichológiai kérdések is. Kopp Mária és a magatartástudomány az utóbbi években jobban figyel az emberi kapcsolatok közvetlen jelentőségére, például a betegségek elviselésében. Ezt empirikusan tudtuk. Egy orvos mindig tudta azt, hogy ha a beteg bízik az orvosában, vagy segítenek neki, akkor sokkal jobban gyógyul, ami nem evidencia, hogy kezdjük megtanulni ennek a molekuláris hátterét. Ez a modern epigenetika lényege. Az egészség az egy gyönyörű szó, mert az egész-séget, a teljességet jelenti. Az általam ismert nyelvekben nincs olyan szó, ami a magyarhoz hasonló, fantasztikus teljességgel, hogy ezt a kicsit elkoptatott szót mondjam, holisztikus valóságában kifejezné a teljességet.
Tavaly év elején kezdtünk el beszélgetni arról, hogy szükség lenne a fiatalsággal foglalkozók oktatására. Az óvodai pedagógusoktól kezdve, az egészségügyben dolgozó védőnőkön, nevelési tanácsadókon, házi gyermekorvosokon keresztül, a lelkészekig. A lelkésznek olyan bemenetei vannak az emberi megszólítási lehetőségekben, amik esetleg egy szekuláris bemenetben nincsenek meg. A kórházi lelkész előtt olyanokat mondanak el emberek, amit máshol nem mondanak el. Tehát a bizalomnak, a hitelnek egész más bemenete van. De ide tartoznak még az újságírók is, akik az ismeretek terjesztésében nagy szerepet játszanak. Azt határoztuk el, hogy megpróbáljuk megszólítani, nevelési programokkal ezeket az embereket és elkezdtünk egy nevelési programot összeállítani, ez volt az EDUVITAL. A szóban benne van, a vitális, meg az edukáció. Hihetetlen gyorsan, csodával határos történet. Létre tudtunk hozni egy nonprofit szervezetet. Mária április harmadikán meghalt és mi. a munkatársai, az intézet, elhatároztuk, hogy folytatni szeretnénk.

Fekete Ágnes: Arról van szó, hogy az egészség genetikai meg szociálpszichológiai oldalról is nagyobb hangsúlyt kapott?
Dr. Falus András: Együtt kell oktatni az epigenetikai hátteret, nagyon kevés elmélettel nagyon sok gyakorlattal. Madarasi Anna, az egyik munkatársam olyan előadást tartott Doktor anya, doktor apa címmel. Az előadás arról szólt, hogy mikor kell orvost hívni, mikor kell elsősegélyt nyújtani? Mi az, amit ő meg tud csinálni, mikor kell azonnal orvoshoz vinni? A drog és a drogprevenció is része a programnak. Az EDUVITAL koncepciójában talán az az új, hogy nem külön beszélünk a különböző diétákról, és nem csak a mindennapi testnevelésről esik szó, hanem összefüggésben mindegyikről.
Fekete Ágnes: Az emberek agyában néha ilyen szeletek vannak, hogy így látják.
Dr. Falus András: Pontosan. Ez egy kultúra, hogy én úgy tudjak magammal és a környezetemmel törődni, hogy ebben a kézmosástól kezdve a mosolyig minden benne van. Bemennek színészek, vagy lelkes önkéntesek a leukémiás gyerekek közé, nevetnek a gyerekek egy félórát és a laborparamétereik javulnak. A test és a lélek együtt. Mindenki tudja, hogy a közös éneklés közösségformáló dolog, lelki szinkronizáló, az egy odakészülési mozzanata egy istentiszteletnek, a teljességhez, az egészséghez ez hozzátartozik. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán, most indul egy négy féléves képzés, aminek például olyan eleme is van, ami a kiégésről szól. Abban szeretnénk a lelkipásztoroknak segíteni, hogy a hozzájuk fordulókat tudják, hova irányítani, és tudjanak ötleteket adni nekik. Fazekas Sándor a debreceni teológián azt a javaslatot tette, hogy egy kétnapos ülést tartsunk lelkészeknek és presbitereknek. Úgy gondolom, hogy nem szaktudást kell ezen a szinten adni, hanem kultúrát. Nagyon fontosnak érzem a kisebbségi képzést. Többet kell járnunk cigányfalvakba szülői értekezletet tartani. Bagdy Emőke jött velünk Kerecsendre például, ahol osztályfőnöki órát tartottunk.
Fekete Ágnes: Hogyan lehet elérni Önöket?
Dr. Falus András: Van egy honlapunk, a www.eduvital.net Ott mindent megtudhatnak erről a nonprofit szervezetről.
Fekete Ágnes: A testünk, az egészségünk és a hitünk összefüggései egy kicsit háttérbe kerültek.
Dr. Falus András: Elválaszthatatlan az etikai világnézeti háttér abban, amit teljességnek, vagy egészségnek nevezünk. Én hívő emberként ezt egyértelműen érzem. Úgy érzem, hogy az emberi teljességhez hozzátartozik egy csomó olyan, ami nem látható, ami nem racionális. (A racionális dolgok a legirracionálisabbak.) Benne van az, hogy nem vagyok egyedül, benne van az a háttér, amit az Úristen ad, velem van és minden, amit kaptam az ajándék és minden, amit adok, azt úgy fogom föl, hogy milyen jó, mert adhatom. Munkatársa vagyok valakinek, elképesztő hátterű erőnek, Istennek, ez egy megváltó Isten az én keresztényi gondolkodásomban. Az a teljesség, amiben a földi életem befejezése, a betegség, a fájdalom elfogadása és elhelyezése is hozzám tartozik, ez alapvető részt jelent. Úgy érzem, hogy az Istenhez való tartozás az abszolút feltétele az egészségnek, a teljességnek. Mert nemcsak az árnyék létezik, hanem a valami is létezik. Az én testem, – ahogy a Biblia mondja – templom, amiért felelősséggel tartozom. Amit megkaptam ebben az árnyékvilágban egy bizonyos időre arra vigyáznom kell! Azt hiszem, hogy az istenhit lényege az, hogy nem vagyok egyedül. Ezt Ági lányom mondta egyszer, és én meg is bántódtam, hogy hogyan mondhat ilyet, amikor itt vannak a szülei, akik nagyon szeretik őt. Ő azt mondta, hogy mostantól nincs egyedül. Aztán rájöttem, hogy ebben teljesen igaza van.
Fekete Ágnes: Az egészség egyik lényegi eleme a lelki egyensúly az, hogy meggyőződésünket, gondolatainkat vállaljuk. Ez az év a Magyarországi Református Egyházban a Hitvallás Éve lett, mivel négyszázötven éves a református egyház hitvallása a Heidelbergi Káté. Ezzel kapcsolatban mostanában vita alakult ki. Sajnos, mint annyiszor, a legtöbb ember még a vita lényegét sem érti. A fő kérdés az, hogy vajon a ma helyzete és a megértése mennyiben változtatja meg a múltbeli elgondolásokat. Most az egyik álláspont képviselőjét, Tőkéczki Lászlót hallhatják, aki szerint egy korrekt történetileg alátámasztott, kritikai kiadását kellene kiadni a négyszázötven éves hitvallásnak.

Tőkéczki László: A Hiszekegyben régen azt mondtuk, hogy hiszek egy közönséges, keresztyén anyaszentegyházat. A közönséges szó ma egészen mást jelent, mint amit annakidején. Akkor a jelentése az volt, hogy egyetemleges. Nyilván ezeket meg kell magyarázni, és ha a helyére vannak téve a dolgok, akkor ebből semmiféle vita nem lehet. A káté nem kidobandó, hanem a káté "közelebb hozandó" a maga nyelviségében és tartalmában a mai generációhoz.
Nincs jogunk megváltoztatni történeti kordokumentumot, csak azért, mert az úgy van. Ha ezt nem mondjuk ki, akkor bármi megváltoztatható és akkor a történelem azzá válik, amit minden utókor magának elképzel. Az egy másik kérdés, hogy lábjegyzetbe oda lehet tenni, hogy ez milyen összefüggésben születik meg. A libertinizmus az, amikor saját magam úgy gondolom, vagy úgy értelmezem a dolgokat, ahogy éppen akarom.
Fekete Ágnes: A Heidelbergi káté kiadásaiban sem szerepelt mindig ez a nyolcvanadik kérdés.
Tőkéczki László: A történelmi dokumentumok között nagyon ritka az, ami csak egyetlen formában létezik. Nem véletlen, hogy a Heidelbergi Kátéba akkor került be ez a kitétel, amikor kiélesedett a reformáció és az ellenreformáció harca. Például a tridenti zsinat negyvenszer is kimondja, hogy damnatus est. Ezért a Heidelbergi Kátéban is benne van, hogy kárhozatos bálványimádás.
Fekete Ágnes: Hogyan tudunk a történelmi dokumentumainkhoz helyesen viszonyulni?
Tőkéczki László: Úgy kell azokat bemutatni, ahogy azok keletkeztek, de természetesen el kell mondani a keletkezés történetét, hogy milyen kontextusban születtek, hisz minden társadalomban vannak kihívások és válaszok. Vannak kérdések és válaszok és természetesen, ennek következtében a világ nagyon sokszor konfliktusos. Értelmetlen a konfliktusosságot azért elkenni, mert mi most egymást szeretjük. Ez ugyanolyan értelmetlen, mint az például, amikor kibékül egy házaspár és utána nem akarnak arról a tanulságról tudomást venni, amik akkor konfliktusok voltak és a békülést is elősegítették, és hogy a későbbiekben ugyanazzal mégegyszer ne kerüljenek konfliktusos helyzetbe. A történelemnek, ha van valami értelme, akkor az az, hogy meg vannak a tanulságai. A tanulságokat kell hasznosítani, hogy ha állóképekként fordítgatják egymással szembe, mintha mi sem történt volna, az egy nagy baj. Tanuljunk belőle, de az nem jogosít fel bennünket arra, hogy szövegeket megváltoztassunk! Ez ugyanolyan lenne, mint a sztálinizmusban, mikor kiretusálták a kegyvesztettek képeit a korábbi fotókról, mert az már nem nézett volna ki jól. Ezt nem lehet csinálni. Legtisztábban mutatja az, hogy a történelemhez való viszonynak nem én vagyok a mértéke, hanem a történelem mértéke mindig saját maga. S akkor tudok belőle igazából tanulni és nem akkor, ha a történelmet úgy manipulálom, hogy utólag engem igazoljon illetve, hogy utólag a mostani helyzetet igazolja. Mi történik, ha a mostani helyzet megváltozik? Akkor majd visszapreparáljuk a dolgot? Hogyan van? Éppen azért, mert viszont a mai keresztyénség mindenféle ágazata megbékélt különbözőségeknek az összefüggésében kellene, hogy éljen, nincs értelme. Lásd Észak-Írországot, ahol még mindig az 1690-es nagy Boyne-menti ütközetet vívják a katolikusok meg a protestánsok. Ez azonban nem vezet sehová. De az se vezetne sehová, ha a Boyne-menti csatát megpróbálnák kitörölni az ír történelemből. Egyszerűen, azért mert. Legutóbb egy nagyszerű tanulmány leírta a Glasgow Celtic és a Glasgow Rangers focicsapatai és szurkolói közötti viszonyt. A Celtic katolikus csapat, a Rangers protestáns, nagyrészt református csapat. Még húsz évvel ezelőtt is ölték egymást, mert az a múlt, amit nem emésztettek meg, ahogy meg kellett volna, az ide vezet. De az, hogy múlt nélküli társadalomban éljenek csak azért, mert minek már ilyennel foglalkozni? Miközben minden egyes ember és minden egyes közösség a saját múltjával azonos, vagyis más történelem, más embert, más közösséget hozott volna létre. Tehát ezért kell ehhez megfelelő bölcsesség. Mai közhely, hogy a magyarországi zsidó ügyek nagyobbrészt a kibeszéletlen és megemésztetlen útról szólnak. 1945 óta a zsidóság szörnyű áldozatait folyamatosan emlegetni lehet és felelősöket keresni. Más oldalról az, hogy a szovjet csapatok körülbelül hétszázezer ártatlan magyar állampolgárt összeszedtek az utcákon, és elvitték őket Oroszországba, ahonnan nem jöttek vissza, mint ahányan nem jöttek vissza a koncentrációs táborokból. Ezt pedig felszabadításnak minősítették évtizedeken keresztül. Így nem működik a dolog. Pontosabban az áldozatok szempontjából teljesen mindegy, hogy kik ölték meg őket és éppen ezért, hogyha békességet akarunk, akkor ugyanazzal a mércével kell mérni a halált meg a konfliktust, meg a tévedéseket, meg a szembenállásokat különben nem jön belőle ki békesség.
Fekete Ágnes: Tehát ha jól értem, az lenne a korrekt, ha egy hasonmás kiadás, vagy egy helyes szöveghű történeti kiadás jelenne meg, plusz egy mai.
Tőkéczki László: Ez így is lesz. Megjelenik a káté abban az új fordításban. Az változatlan. És lesz egy új konfirmációi káté, ami a taníthatóságnak és a közérthetőségnek a mai szempontjait veszi figyelembe, a megfelelő életkori csoportok számára. Ez egy nagyon felelősségteljes dolog, de ez mindennel így van. Húsz évvel ezelőtt két hétig panaszkodtak a kiegészítő szakosok, amikor egy mindössze tízoldalas tizenkilencedik század végi Herbart-i szöveget adtam ki nekik, hogy én ilyet többet ne adjak, mert majd három napba telt, amíg a tíz oldalt elolvasták. Kérdeztem, hogy mi a baj? Azt válaszolták: Olyan furcsán volt megfogalmazva. Mondom, teljesen érthető magyar nyelven volt megfogalmazva. De ez már erőfeszítést igényel.
Régen a parasztok pontosan tudták, hogy minden értékes jó dologért igen keményen kell dolgozni. Ezért a paraszti világban, ha valamit ingyen kínáltak az, nekik gyanús volt. Nézzük meg ma, ha valahol ingyenes árubemutató, potyalesés van, akkor tapossák egymást a népek. Itt van a változás és ez tükröződik a nyelviségben is, a pongyolaságban, az igénytelenségben. Ezek nagyon mély változások. Problémát fognak jelenteni, mert üzletileg gyorsítják a változásokat, mind nyelvileg, mind élményszerűen, vizuálisan… Sok problémája van.
Fekete Ágnes: Tehát az egyházban a legfontosabb probléma éppen az, hogy igényesek legyünk?
Tőkéczki László: Igényes kultúra nélkül, nincs igényes keresztyénség sem. A hitoktatásból nőtt ki az elemi oktatási forma, tehát a népiskola is, mert a szülők nem tudtak mindent elmondani a gyereknek, ezért kellett, hogy elmondja a pap majd később a tanító. Az egyház akár akarta, akár nem, végig a bázisa volt és a bázisa kellett, hogy legyen a művelődésnek. Amikor elhanyagolódik az emberlétnek az a sokféle aspektusa, amiben élnie kell mindenkinek, akkor van igazán nagy baj. Akkor nem véletlen születnek meg a kiscsoportok, akik sajátmagukat üdvözíteni gondolják, de a többiekkel már nem gondolnak. Mert ugye, a hit hallásból van, de ha a hallás, a megszólító beszéd az bumfordi, akkor most miről beszélünk? Azt hiszik, hogy ha én alkalmazkodom egy modern humanista valamihez, akkor én meg tudok nyerni embereket. Csakhogy ez nem így van.
Fekete Ágnes: Azt lehet mondani, hogy a mai kornak egy kicsit össznyelve ez a humanizmus. Ma minden lefordítódik erre, hogy szeressük egymást és jót tenni jó! Az a nagy kérdés, hogy erre lefordítható-e az evangélium?
Tőkéczki László: Az evangélium sok értelemben igen, csak azért az Isten sok minden olyat mond, ami a modern humanista ember számára nem kedves és azt inkább rakjuk el és az ne legyen. Tehát itt kezdődik, amikor az evangélium félretolódik. Megváltoztatni akarjuk a magunk képére és hasonlatosságára a múltat, az evangéliumot, sőt mindent megváltoztatunk, mert mi vagyunk a mérce. Ez a klasszikus dolog, hogy az ember ül az Úristen helyére.

Fekete Ágnes: Híreink élén Böszörményi Gergelyt hallják, aki nemrég Magyar Örökség Díjat kapott és arról beszél, hogy mostanában jelent meg a Református Énekek tizenegyedik cd-je.
Böszörményi Gergely: Tizenhárom évvel ezelőtt még senki sem gondolta, hogy egyszercsak egy olyan masszív anyag áll össze, mint, ami a mostani. Ezzel a cd-vel majdnem kétszáz zsoltárt és dicséretet dolgoztunk fel. A Református Zenei Fesztivál egy találkozási pont is lett. Itt vannak a felvidékiek, a debreceniek, a nyíregyháziak vagy a karcagiak. A Református Énekek cd-nket ma már tudom, hogy nagyon sokan használják. A lelkészek, a tanárok megértették, hogy ennek tulajdonképpen egyfajta segédeszköz szerepe is van. Tervezünk egy temetéshez kapcsolódó református énekösszeállítást is. A lelkészek szóltak, hogy a temetőben sokszor az elhunyt hozzátartozói olyan énekeket (néha még magyar nótát is) kérnek, ami nem volna feltétlenül szükséges egy református temetésen. De ha van egy ilyen összeállítás, ami a református énekeknek kifejezetten azt a részét tartalmazza, ami a temetésekre jó, akkor lehet mondani a lelkésznek bátran, hogy olyan zene szóljon, ami odavaló. Sokan mesélik, hogy iskolákban becsöngetés előtt, a gyerekek gyülekezésekor, a Református Énekek cd-ét játszák. Így beleivódnak a gyerekekbe a dallamok, és az a felfogás, hogy a református éneket jó hallgatni és ezzel is lehet segíteni a gyerekek irányítását.
Fekete Ágnes: Milyen díjat kaptál most?
Böszörményi Gergely: A Magyar Örökség Díjat kaptam. A díj szövege szerint a hitet és kultúrát megtartó tevékenységemet díjazták ezzel a díjjal. Ebbe persze jelentős mértékben beletartozik a református énekek megőrzése és az utókor illetve a jelenkor számára való átadása. Az általánosságba vett kultúra megőrzése számomra nagyon fontos. Ezt mutatja a kiadónk kétszáztizenkilenc kiadványa is. Soha nem mentünk populáris irányba, mint ahogy ezt a perifériális elnevezés is jelzi, mi vagyunk inkább, akiket félreállítanak. Egyfajta minőségről és egyfajta hiánypótlásról beszélhetünk itt is. Fontos számunkra a Kárpát-medencei magyarok zenéje, amely ugyanezekből a gyökerekből táplálkozik, zenei kultúránkat megmutatni sajátmagunknak és a külvilágnak. Én ezt így értelmezem és így is gondolom, hogy ezért adták. A feleségemnek persze külön köszönetet kell mondanom, mert több mint harminc éve, az őrült és kevésbé őrült ötleteimet szeretetével és aktív munkájával támogatja. Mondtam is neki, hogy tulajdonképpen ez a díj kettőnknek járna, bár nem díjakért dolgozunk. Ez csak annyit jelent egyébként, hogy egyrészt abba sem hagyhatom, másrészt nem is szeretném abbahagyni. Ha az Úristen erőt és egészséget ad nekem, akkor ezt szívesen folytatom.

Fekete Ágnes: Hallgassák meg további híreinket!
Gyökössy Endre születésének 100. évfordulója alkalmából konferenciát szervez a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kara február 23-án, szombaton délelőtt 10 órától Budapesten, a Ráday utca 28. szám alatt.

Nyílt előadássorozat lesz a bizalomról február 21. és 23. között esténként 18 órakor Székesfehérváron a Maroshegyi Református imaházban.

A Házasság Hetéhez kapcsolódva, Bátorság a megújulásra címmel tart előadássorozatot február 21. és 24. között a Debrecen-Nagyerdei Református Egyházközség. Csütörtökön és pénteken 17 órakor kezdődnek az előadások, szombaton 9 óra 30 perckor és 15 órakor. A sorozat a vasárnap 10 óra 30 perckor kezdődő istentisztelettel zárul.

Somogyi Botond, az Erdélyi Református Egyházkerület gyülekezeti lapjának főszerkesztője tart előadást Az egyházi média sajátosságai címmel február 26-án, kedden, 17 órakor, a Tiszáninneni Református Egyházkerület Székházának Nagytermében. (3525 Miskolc, Kossuth Lajos u. 17.)

Vannak-e még öröm-híreink? címmel rendeznek beszélgetést Bölcskei Gusztáv református püspök és Várszegi Asztrik katolikus püspök részvételével február 27-én, szerdán 18 órakor Budapesten, a Zsinati Székház dísztermében, az Abonyi utca 21. szám alatt.

Jótékonysági hangversenyt ad Mészáros János Elek a Soroksár-Újtelepi templom építésének javára február 24-én, vasárnap 19 órakor, Budapesten, a XXIII. kerületi Szent László utca 149. szám alatt lévő római katolikus templomban.

A Magyar Országgyűlés képviselőinek énekkara, a Szená-Torok jótékonysági hangversenyt rendez az olaszliszkai templom orgonájáért február 23-án, szombaton 16 órától Olaszliszkán, a református templomban.

A Református Egyház Zsinati Ifjúsági Irodája pályázatot hirdet új ifjúsági énekek írására, hogy a Csillagpont Találkozó énekeit bővíthessék. Az énekek kapcsolódjanak az idei találkozó témájához az önazonossághoz, az identitáshoz. A műveket március 31-ig várják. ([email protected])

A jövő héttől négy csoportban tartja idei gondnoki konferenciáit a Dunántúli Egyházkerület Balatonfüreden. A Hitvallás évéhez kapcsolódva a 450 éves Heidelbergi Kátéval foglalkoznak.

Fekete Ágnes: Hallgassuk meg Isten szavát Máté evangéliuma 4. fejezetének 4. verséből!

"Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden Igével, amely Isten szájából származik." (Máté 4,4)

Jézus böjtölése nem valami szent cselekményként olvasható a Bibliában. Ezt a történetet mindenki úgy ismeri, mint "a megkísértés története". Azt gondolnánk, hogy aki böjtöl, az egyre szentebb és nemesebb lesz. Itt azonban azt olvassuk, hogy Jézus elbizonytalanodott küldetésében. Kétségei voltak, hiszen megszólalt egy hang: nem lenne jobb enned? Nem lenne jobb, ha hatalmas úr lennél? Nem lenne jobb, ha a világ urának mondanának? Jézus tehát éppen ebben a pusztában, a böjti időben élte át élete első nagy belső vívódását. Éppen ebből a pusztából indult küldetése teljesítésére. Itt dőlt el végleg, hogy kicsoda ő. Nem szeretjük a pusztát, s ez érthető. Nem kívánjuk a kétségeket, az összegubancolódásokat, a szúrásokat. De ha kivennénk ezeket az életünkből, akkor a növény életet védő tüskéit vennénk el. A puszta a döntéshozás helye.
Nem akarom ezzel pontosan górcső alá venni mindazt, ami ott történt, mert meggyőződésem, hogy valójában titok a böjt. Nem lehet leírni azt, ami egy emberben történik akkor, amikor megvonja magától a táplálékot, vagy bármi életadó jót. Tény, hogy biológiailag is egy kicsit más állapotba kerül az, aki sokáig böjtöl. A nyelv életünk fontos része. Ha kiiktatjuk akár úgy, hogy nem beszélünk, akár úgy, hogy nem eszünk, hirtelen jobban látunk minden mást. Közelebb kerülünk az egyensúlyhoz. Persze vannak végletek, van, aki megőrülésig hajtja az aszkézist, az önsanyargatást. Isten alapvetően nem erre teremtett bennünket. A jó és a szép az élet normális eleme. Isten úgy alkotta meg ezt a világot, hogy abban tékozolta kincsei, az illatokat, a szépséget, a jó érzést, a kellemes időjárást, a színpompás hegyeket és völgyeket. Minden arról szól körülöttünk, hogy a mennyei Atya nagyon gazdag. Mégis van egy másik törvény is a teremtésben. A visszahúzódás, a lemondás, a háttérben maradás törvénye. Nem arra gondolok, hogy az erősek mellett szükségszerűen gyengék is vannak. Inkább a tél erejére, amikor minden bevackolja magát. Vagy ahogyan a méhek tudják, hogy nem szabad megenniük óriási munkájuk termését. Ha a természetnek ezt a rendjét nem értjük a keresztyén hit világában is, akkor szalon keresztyének leszünk. Együtt, érdekes ismereteket sajátítunk el, de valójában csak egy vallásos eszme köt bennünket össze. Mert a testünkhöz, az élet szükségeinkhez nincs köze Istennek. A böjt éppen arra ad lehetőséget, hogy ennek az ellenkezője kiderüljön, hogy mércére állítsuk az életünket. Az életem, az egész valóm az Istené.
Egyszer egy igehirdetést írtam, letettem az asztalra, és az akkor óvodás kislányom odament és a maga krikszkrakszával folytatta az írást. Megkérdeztem: Mit írtál? Azt mondta: Azt, hogy mit kell vásárolni. Tejet, kenyeret és még mást is. Akkor úgy éreztem, nekem is el kell hallgatnom. Hiszen, ha neki egy papírról a bevásárlólista jut az eszébe, az énrólam szól. Nekem is szükségem van a böjtre. Arra, hogy visszarendeződjenek a dolgok, hogy a kicsi, kicsi legyen és a nagy, nagy. Isten adja mindannyiunk életébe ezt a böjtöt! Ámen.