2013-03-27

Áldás, békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnes vagyok.
Kinek van igaza? Otthon mindennapos kérdés. Apának, aki nem vitte el a gyereket autóval, amikor lekéste a buszt, és azt mondta, menjen a két lábán? A gyereknek, aki két nagy pakkal nekiindult a havas útnak, és sajnálta magát? Anyának, aki mindig mindenkit megért, és sajnál? Mindenki a maga szempontból jogosnak éli meg azt a valóságot, amit ő lát. Hiába egy szelete csak az életnek, ő egésznek látja. Részigazságok teljességében élünk. Húsvét ünnepének talán az a lényege, hogy Isten az egészet, a teljességet adta át nekünk. Végre kiemelkedhetünk az én igazam álláspontjából. Jézus áldozatában egészen másként láthatjuk ezt az egyszerű szót, hogy igazság. Vasárnap az Evangélium Színház "Silentium – A csendtől a szóig" címmel húsvétra készülve egy nagyszerű előadást adott elő. Wass Albert írásaiból hallgassanak most Ács Tamás és Papp Attila tolmácsolásában.

"Az igazság nem emberi mérték és így ne várd tőle, hogy emberi tulajdonsággá váljék. Igazság az, hogy élsz, és hogy jogod van élni, mert megszülettél. Hogy minden ember egyforma abban, hogy meztelenül jött ide, és meztelenül, egészen meztelenül tér vissza innen. Hogy aki jó, azt baj nem érheti, akármi is történjék vele: egyenesen járhat és nyílt homlokkal nézhet szembe a világgal. Ezek az igazságok. De nem feltétlen értékű igazság az, hogy Tied a kabát, amit szekrényedben őrzöl. A gyapjú, amiből készült, a juhé volt. Te azt vallod, hogy igazságos úton lett a Tied, de juhnak erről bizonyára más véleménye van. A valódi igazságban bízhatsz bátran, kára nem eshetik. Felkél a nap, bármilyen sötét is legyen előtte az éjszaka. Ha mégis látnod kell, hogy itt-ott, az emberi hangyaboly külön-életében a rossz látszólag győz a jó felett: ne tévesszen meg ez a látszat. Káin sohasem győzte le Ábelt. Csak megölte.
Jusson eszedbe, hogy van egy jelvény, amit sokan hordanak, de kevesen értenek meg. Azt hirdeti, hogy sok idővel ezelőtt keresztre feszítettek Valakit, aki győzött az emberek bűnei fölött." (Wass Albert: Igazság)

Fekete Ágnes: Sajnos, az ember az élet szélső pontjain érti meg csupán sok esetben, hogy mi a kereszt lényege. Most két ilyen megértésről hallhatunk a Ráckeresztúri református rehabilitációs központból. Vásárhelyi Gergő, Bori József beszélnek.
Vásárhelyi Gergő: Tizenhat évvel ezelőtt egyszerű bulinak indult. Anyu mindig a Balatonnál volt.
Fekete Ágnes: Miért nem vittek magukkal?
Vásárhelyi Gergő: Nekem jobb volt otthon, mert elmentem bulizni a haverokkal.
Fekete Ágnes: Nem voltak elég szigorúak?
Vásárhelyi Gergő: Nem. Látták, hogy jól vagyok, rendben van minden, tanulok.
Fekete Ágnes: A kábítószer nem tompítja le az embert?
Vásárhelyi Gergő: Három-négy év használat után még nem.
Fekete Ágnes: Mit használtál akkor?
Vásárhelyi Gergő: Akkor még speed-et.
Fekete Ágnes: Akkor még jobban is tudtál tanulni, mert fölpörögtél?
Vásárhelyi Gergő: Úgy is lehet mondani, de volt, amikor egyáltalán nem tanultam. Pénzem az volt, így nem volt gondom. Nagyvonalú életet éltem. Nekem megvolt a kocsim, csajom, pénzem, drogom és így azt hittem, hogy király csávó vagyok. El is hittem magamról, hogy az vagyok. Az anyámmal megszűnt minden kapcsolatom. Reggeltől estig, estétől reggelig drogoztam. Haza már nemigen jártam. Volt, hogy hetekig eltűntem. Egy idő után kezdtem belátni, hogy itt probléma van és meg kellene valahogy állítani. Volt egy gyermek-elhelyezési per. Amikor eljött a tárgyalás napja, nagyon csúnyán be voltam szívva. Egy bírónő volt, – soha nem fogom elfelejteni – aki megkérdezte, hogy ugyan, apuka miért mond le a gyerekéről? Már akartam mondani, hogy az anyagiak, meg a körülmények, valamit hazudni akartam, de elkapott egy őszinteségi roham és azt mondtam, hogy mert kábítószerfüggő vagyok, és nem tudok a magam életéért sem felelősséget vállalni, nemhogy a gyerekeméért. Ott tudtam először a bíróságon bevallani, hogy ez van. Akkor már nagyon rosszul néztem ki. Hatvan kilós voltam, az arcom beesett, a szemeim el voltak feketedve, szinte halál közeli állapotban voltam. Így jutottam el Ráckeresztúrra magamért, hogy talpra álljak.
Fekete Ágnes: Isten hogy jött be ebbe a képbe?
Vásárhelyi Gergő: Voltunk Hejcén egy csendeshéten, ahol volt egy kisebb felismerésem, hogy egy évvel azelőtt ott azért imádkoztam, hogy ha vagy, add vissza a lányomat. Aztán eltelt egy év, unott, vállrángatós imádkozásomat meghallgatta az Úr és egy évre rá ott ültem és bár megint rehabon voltam, de visszakaptam a lányomat. Ez nekem egy bizonyság volt, hogy létezik az Isten és bármit kérhetünk tőle, ő megadja. Most már megvan az Istenbe vetett hitem és a magamba vetett hitem. El tudom hinni azt, hogy tiszta életet tudok élni.
Fekete Ágnes: Mit jelent számodra a bűn?
Vásárhelyi Gergő: Az intézményvezető, Eszter mondta egyszer, hogy a bűn az céltévesztés. Ha céltáblában gondolkodom, akkor negyedszerre már biztosan bele fogok találni abba a céltáblába. Mindig a bírósági eljárás jut eszembe, hogy bűnös, vádlott álljon fel! Ezért nem szeretem a nevemet úgy, hogy Gergely, mert utoljára a bíróságon mondták, vagy kórházakban. A Gergő sokkal közvetlenebb. Ugyanígy a bűn is olyan rosszul hangzik. Céltévesztés, az sokkal közvetlenebb. Könnyebb úgy imádkozni, hogy eltévesztettem a célomat, kérlek, segíts megtalálni! Mint úgy, hogy Uram, bűnös vagyok, mert azzal magamat húzom le. A bűn olyan negatív.
Fekete Ágnes: Olyan mintha megbélyegeznéd magad?
Vásárhelyi Gergő: Amikor úgy imádkozom, hogy Uram, célt tévesztettem, mutasd meg, hogyan menjek tovább! Mutass irányt, hogy merre és akkor látom, hogy arra kell mennem.
Fekete Ágnes: Krisztus keresztje hogyan jelent meg neked?
Vásárhelyi Gergő: Krisztus is elesett a kereszt alatt. Én is elestem a saját keresztem alatt. Ő is felállt, én is felálltam. Hordozom én is ezek után azt a keresztet. A harmadik rehab biztos jó lesz-e, talpra tudok-e állni? Én úgy érzem, hogy talpra tudok állni. Én is háromszor estem el, mint Jézus, így át tudom vinni a saját életemre.
Fekete Ágnes: Neked mi a kereszt?
Vásárhelyi Gergő: Az életem, a múltam, bizonyos szinten hordozom tovább, de úgy érzem nem véletlenül került rám ez a kereszt. Tizenhat év kemény anyagozás után az, hogy itt ülök, tudok beszélni, nem haltam meg. Rengetegen meghaltak mellettem, rengetegen börtönbe kerültek mellőlem én meg itt ülök és beszélgetek, ez nem véletlen. Úgy jöttem be, hogy nem tudtam egy összefüggő mondatot elmondani. Ez számomra egy csoda és nem véletlenül következett be az életemben. Hogy milyen tervei vannak velem az Istennek, az nem tudom, de majd megtudom.
Fekete Ágnes: És a bocsánat?
Vásárhelyi Gergő: Megbocsátottam a családomnak.
Fekete Ágnes: Vétkesek voltak?
Vásárhelyi Gergő: Ez nem egy emberen múlt, hogy idekerültem. Anyám nem akarta tudomásul venni, hogy én drogos vagyok. Kiborult és védekezésgyanánt úgy döntött, hogy nem vesz tudomást arról, hogy a gyereke drogos, mert az kizárt dolog.
Fekete Ágnes: És neked megbocsátott Isten?
Vásárhelyi Gergő: Persze. Itt vagyok. Bennem nincsen ez a haragtartó, büntető istenkép. Vállaltam egy konyhavezető pozíciót itt a házban és ez most telt le, amikor vége, akkor megyek, pontosan holnap.
Fekete Ágnes: Szép húsvét lesz. Igazi feltámadás.
Vásárhelyi Gergő: Gondolom igen.

Bori József: Olyan mélypontokat ütöttem már meg, hogy nem volt sok választás, bekerültem egy addiktológiára és ott ajánlották nekem ezt a lehetőséget.
Fekete Ágnes: Mit használtál?
Bori József: Politoxikomán lettem. Intravénás felhasználó voltam már a végén.
Fekete Ágnes: Hogy kezdtél drogozni?
Bori József: Tízévesen kezdődött el, amikor édesanyám meghalt. Akkor azt váltotta ki bennem, hogy elkezdtem lázadni. Tizennégy évesen jutottam el az első cigiig.
Fekete Ágnes: Az apukád?
Bori József: Egész nap dolgozott és belemenekült az alkoholba. Próbált foglalkozni velem, de én nagyon lázadtam, próbáltam manipulálni és érzelmileg zsarolni.
Fekete Ágnes: Testvéreid?
Bori József: Az öcsém a tanulásba menekült. Lediplomázott és normális életet épített fel maga körül. A húgom is dolgozik jelenleg.
Fekete Ágnes: Ők látták, hogy veled mi történik?
Bori József: Igen. Nagyon elváltak az útjaink.
Fekete Ágnes: Te meg süllyedtél egyre lejjebb?
Bori József: Igyekeztem minél kevesebb időt tölteni otthon. Augusztus 23-án jöttem le ide legelőször és öt hónap után elmentem innen, mert nem tudtam elfogadni, amit mondanak nekem. Két hónap múlva még rosszabb állapotba kerültem és akkor esett le nekem a tantusz, hogy milyen veszélyben vagyok. Már nem tudtam leigazolni magamnak, hogy én bármikor abba tudom hagyni az anyagozást és utána működni fog az életem. Akkor változott meg az a dolog, hogy mekkora kulcsfontosságú dolog az alázat.
Fekete Ágnes: Tényleg? Az lett fontos neked?
Bori József: Igen.
Fekete Ágnes: Mert az ember azt hiszi, hogy mindent meg tud csinálni?
Bori József: Én erre mentem, hogy akkor fogok győzni, ha elintézem, amit szeretnék és kielégítsem a jelenlegi érzéseimet.
Fekete Ágnes: Hogy jött Isten a képbe?
Bori József: Azt éreztem, hogy változom ugyan, de hiányzik valami az életemből. Isten azt az űrt a szívemben teljesen kitöltötte és úton vagyok már hazafelé. Amikor az embert bedobják egy bokorba, teli lesz tövisekkel, és ahogy egyre jobban megy ki a bokorból, egyre több tövis kerül ki a testéből. Mindig olvastam a Bibliát és betűnként értelmeztem, de nem fogtam fel annak a valóságát, de élővé vált számomra.
Fekete Ágnes: Húsvét lesz nemsokára. Várod ezt az ünnepet?
Bori József: Várom. Itt leszek benn a házban és még nem tudom, hogy milyen lesz itt. Olyan istenképem volt, hogy úgy hittem, hogy ha valami jót csinálok az életemben, akkor szeretni fog Isten, ha meg valami rosszat csinálok, akkor meg nem. Isten nem vádol és így én sem vádolhatom magamat.

Fekete Ágnes: Most egy hittanórára látogatunk el. Molnár Péter budai hitoktató lelkipásztor elsős gyerekeknek beszél a Passióról.

Molnár Péter: Vajon mi van ezen a képen?
Tanuló: Kereszt.
Molnár Péter: Nagypénteken arra emlékezünk, hogy meghalt Jézus a kereszten és harmadik napon pedig feltámadott.
Tanuló: Szegény!
Molnár Péter: Hogyan kell számolni a harmadnapot? Péntek, szombat, vasárnap.
Jézus Krisztus tudta, hogy utoljára lesz együtt a tanítványaival. Leültek vacsorázni az előre elkészített asztalhoz.
Tanulók: Az utolsó vacsora.
Molnár Péter: Ügyesek vagytok! Valóban az utolsó vacsorának hívjuk ezt a történetet. Rajzoljunk egy asztalt! Mit gondoltok hány ember ült körülötte?
Tanuló: Tizenkettő.
Tanuló: Tizenegy.
Tanuló: Tizenhárom, mert Jézus is ott ült.
Molnár Péter: Tizenkét tanítvány van. Éppen ezért tizenhárom.
Meghallgatjuk a csöndet! Amikor leültek az asztalhoz, azt mondta Jézus: Most vagyunk utoljára együtt. Az ellenségeim el fognak engem fogni és meg fogok halni. A tanítványok is így elszomorodtak, ahogy Flóra is elszomorodott. Amikor leültek vacsorázni, a tizenkét tanítvány között volt valaki, aki elárulta őt. Aki elmondta a katonáknak, hogy hol találják meg Jézust. A tizenkét tanítvány közül, csak tizenegy volt igazi tanítvány. Képzeljétek el, hogy ezen a vacsorán fogta magát Júdás és el is hagyta őket. Úgy képzelem, hogy Jézussal összepillantottak és mondta is neki Jézus, amit tenni akarsz, menj és tedd meg! Amikor így ottmaradt Jézus a tizenegy tanítvánnyal, akkor valami csodálatos dolgot tett. Mit gondoltok mi volt ezen az asztalon?
Tanuló: Hús.
Tanuló: Kenyér.
Molnár Péter: Valami nagyon fontos volt még. Volt egy kehely, amiben bor volt. Vette a kenyeret az égre nézett, hálát adott, megtörte és ezt mondta, ez az én testem, mely tiérettetek megtöretik. Aranka fejből mondja. Figyelitek milyen ügyes?
Tanuló: A nagymamám elmondta már.
Molnár Péter: Odaadta a tanítványoknak és mindenki vett és evett belőle. Azután fogta a poharat is, és azt mondta, ez az én vérem, amely értetek ontatik ki. Körbe adta a poharat is és mindenki ivott belőle. Amit ott csinált Jézus, azt megjegyezték a tanítványok és a szívükbe vésték.

Molnár Péter: Az elsős korosztálynak a nagyhét eseményeiről, amikor beszélünk, a történeteket tudják megragadni. Mindig erre koncentrálok és ők az értelmezéseket is hozzák ide a hittanórára. Túlcsorduló fantáziavilágukkal ezt továbbgondolják és elképzelik. Ez egy csodálatos korszak. Azokból a nagyon szertelen, fantáziadús képzetekből, amik a nagyhét kapcsán bennük kialakulnak, abból tudnak továbblépni majd. Mindenki bekiabálja, hogy szerinte hogy is volt ez, amikor vitte a keresztet és milyen meredek volt az a domb, amin föl kellett mennie és mutatnak az ajtó tetejére, hogy legalább olyan meredek volt. Ezek azok, amikhez kötődni tudnak majd, amikor felnőttként ezek saját meggyőződéssé válnak. Az előző hittanórán az egyik gyerek nagyon mély átéléssel mondta, hogy mennyire sajnálja Jézust. Ha ebből az egész történetből ez megmarad, hogy ő ennyire tudott azonosulni Jézussal és a fájdalmával, akkor ez az ő szintjén el van mesélve. Mindenféle ötlet elhangzott, hogy miért halt meg Jézus. Amikor egyikük azt mondta, azért halt meg, hogy ne legyünk rabok, akkor én is azt éreztem, hogy ő a hétéves kis egyszerűségével csodálatosan összefoglalta azt, amit mi felnőttek túlbonyolítunk.
Ötödikeseknek érdemes arról beszélni, hogy a saját életemre nézve ez mit jelent. Ez nem csak egy esemény a sok közül, hanem az életem legfontosabb eseménye. Azt szoktam mondani, hogy még én sem értem igazán. Ez mindig megdöbbenti őket, de azt gondolom, hogy azért jó útravaló ez, mert őket arra szabadítja fel, hogy igazán átgondolják, mert a hittantanárunk azt mondta, hogy lehet, hogy még ő sem érti és ő is szeretné még jobban megérteni, akkor azok a dolgok, amiket én nem értek, nem is baj, hogy nem értem, mert majd meg fogom érteni.
Most a kilencedikesekkel volt szó arról, hogy amikor az Úr kivezette Egyiptomból a népét, akkor a tizedik csapáskor, egy éjszakán minden házban történt egy haláleset. Azokkal, akikkel az Úr van, azoknak megmondta, hogy vágják le a bárányt és az ő vére került föl az ajtófélfára. Keresztyéneknél kapott egy egészen más értelmet is ez az esemény.
Fekete Ágnes: Szeretsz hitoktatni?
Molnár Péter: Igen. Azt érzem, hogy Isten eszközévé válok akkor, amikor a gyerekeknek én tolmácsolom ezeket a történeteket. Elmondhatatlan érzés. Csak aztán jön a következő hittanóra és szaladni kell, és amikor ez történik, az ember át sem gondolja. Azt szeretem, ha a gyerekek engem nem tanár bácsinak tartanak, nem is vagyok az, amikor meglátnak a folyosón, odaszaladnak és átölelnek és lehet bármit kérdezni. Ha kaptak gyerekbibliát, akkor azt behozzák, megmutatják, akkor lehet, hogy azon a hittanórán átlapozzuk és megkeressük azt a történetet, amiről épp szó van. Ha ez gyerekes, akkor én nagyon szeretek gyerek lenni.

Fekete Ágnes: Hallgassák meg a következő hét református eseményeit, híreinket!

Virrasztó istentisztelet lesz nagyszombaton az Erdélyi Gyülekezetben Budapesten, a Gyógyszertári úton húsvét reggelig. Idén közreműködik Urbán Gyula bábművész. A vigíliára kisbuszokkal szállítják az érdeklődőket este tíz órától az Örs vezér teréről.

Ünnepi istentisztelet és úrvacsoraosztás lesz Tímár Gabriella igeszolgálatával húsvéthétfőn 11 órakor Szentendrén, a Szabadtéri Múzeum Mándi református templomában.

Hallgrímur Pétursson izlandi költő passió-énekei alapján lesz keresztútjárás az Egyetemi gyülekezetben március 27-én, azaz ma este 19 órától Budapesten a Magyar tudósok körútja 3. szám alatt.

A Németajkú Református Egyházközség Protestáns Fóruma idén már tizenkettedik alkalommal rendezi meg a Protestáns Tavasz elnevezésű rendezvénysorozatát. Ennek keretén belül nagypénteki zenés elmélkedés lesz a Hylarion Énekegyüttes közreműködésével március 29-én, pénteken 18 órakor. 30-án, szombaton este 20 órakor német-magyar liturgiájú tűzgyújtásra kerül sor, Budapesten, a Hold utcai református templomban.

Húsvét hajnali istentiszteletet tartanak többfelé az országban. Többek között 5 órakor Székesfehérváron, a Maroshegyi Református Imaházban és 5 óra 30 perckor a debreceni Kistemplomban, valamint hat óra után a fancsikai romtemplomnál.

A Református esték- Ünnepre hangolva című rendezvénysorozat keretében a vásárosnaményi Liszt Ferenc Vegyeskar ad koncertet március 28-án, nagycsütörtökön a kisvarsányi református templomban és nagypénteken a gelénesi református templomban.
Nagypénteki motetták hangzanak fel március 29-én, nagypénteken 18 órakor Budapesten a Kálvin téri templomban.
Jézus szenvedésének és elfogásának szertartása, azaz lamentáció lesz március 27-én, ma este 20 órakor a debreceni Kistemplomban a debreceni egyházzenészek részvételével.
Jézus utolsó vacsoráját közös étkezéssel idézik fel március 28-án, nagycsütörtökön 17 órától Debrecenben a Füredi utcai református templomban. Ugyanott nagypénteken 17 órakor passiós istentiszteletet tartanak.
Katonazenekar közreműködésével láthatják Krisztus szenvedéstörténetét március 29-én, nagypénteken 18 órától a debreceni Nagytemplomban.
Bach János passióját adja elő a Lutheránia Énekkar március 30-án, nagyszombaton 18 órakor Budapesten a Deák téri evangélikus templomban.

A Debreceni Református Kollégium Budapesti Baráti Köre következő összejövetelén dr. Nagy Attila urológus, urbanológus tart előadást Debrecen, emlékeink tükre címmel március 30-án, szombaton 15 órakor Budapesten a XIV. kerületi Tábornok utca 2. szám alatt.

Fekete Ágnes: Hallgassuk meg Isten szavát a Példabeszédek könyve 16. fejezetéből!

"Könyörületességgel és igazsággal töröltetik el a bűn; és az Úrnak félelme által távozhatunk el a gonosztól." (Péld 16,6)

Nekünk sokféle igazságunk van. Felhúzunk kereszteket, de az igazi kereszt hiányzik. Az a kereszt, amelyik nem kis, szűkös igazságainkat igazolja, hanem önmagát adja. Ez ami magyar világunkra különösen is igaz. Erről szól Wass Albert Nagypénteki sirató című verse, amit szintén a vasárnapi Evangélium Színházi előadásból hoztunk ide Ács Tamás és Papp Attila tolmácsolásában.
Elmegyünk, elmegyünk, messzi útra megyünk,
messzi út porából köpönyeget veszünk…
Nem egyszáz, nem kétszáz: sokszáz éves nóta.
Így dalolják Magyarhonban talán Mohács óta.
Véreim! Véreim! Országútak népe!
Sokszázéves Nagypénteknek
soha sem lesz vége?
Egyik napon Tamás vagyunk,
másik napon Júdás vagyunk,
kakasszónál Péter vagyunk.
Átokverte, szerencsétlen
nagypéntekes nemzet vagyunk.
Golgotáról Golgotára
hurcoljuk a keresztfákat.
mindég kettőt, soh’se hármat.
Egyet felállítunk jobbról,
egyet felállítunk balról,
s amiként a világ halad:
egyszer jobbról, egyszer balról
fölhúzzuk rá a latrokat.
Kurucokat, labancokat,
közülünk a legjobbakat,
mindég csak a legjobbakat.
Majd, ahogy az idő telik,
mint ki dolgát jól végezte:
Nagypéntektől Nagypéntekig
térdelünk a kereszt alatt
húsvéti csodára lesve.
Egyszer a jobbszélső alatt,
másszor a balszélső alatt,
éppen csak hogy a középső,
az igazi, üres marad.
Nincsen is keresztfánk közbül,
nem térdel ott senki, senki.
A mi magyar Nagypéntekünk
évszázadok sora óta
évszázadok sora óta
ezért nem tud Húsvét lenni.
Így lettünk országút népe,
idegen föld csavargója,
pásztortalan jószág-féle.
Tamással hitetlenkedő,
kakasszóra péterkedő,
júdáscsókkal kereskedő.
Soha-soha békességgel
Krisztus-Úrban szövetkező.
Te kerülsz föl? Bujdosom én.
Én vagyok fönt? Bujdosol Te.
Egynek közülünk az útja
mindég kivisz idegenbe.
Bizony, jól mondja a nóta,
hogy elmegyünk, el-elmegyünk,
messzi nagy útakra megyünk.
Messzi nagy útak porából
bizony, köpönyeget veszünk.
S ebben a nagy köpönyegben,
sok-sok súlyos köpönyegben
bizony pajtás, mondom Néked:
rendre, rendre mind elveszünk.
(Wass Albert: Nagypénteki sirató)

Ha a könyörületet és az igazságot egybe tudnánk egyszer kapcsolni, bizonyára más lenne az élet. Látok magam előtt embereket, akiknek semmit nem mond ez a szó, igazság. Mindig annak van igaza, akivel beszélnek. Mindig azt teszik, amit az érdekük, vagy az érzésük diktál. Bennem ilyenkor háborog a lélek: Hogyan lehetséges a felismert igazságot egyszerűn semmisnek mondani? Nem az a legfontosabb, hogyha valamit megértettem, igaznak értettem, akkor azt kövessem? A felismert igazság iránti hűségnek az elvesztése az élet elvesztése. Persze, az ember téblábol, és sokszor sajnos nem azt tesszük, amit jónak találunk, de tudatosan nem megyek önmagammal szembe. Ha valamire azt mondom, hogy jó, akkor azt a jót akarom, nem pedig hol ezt, hol amazt. De aki ilyen erősen érzi az igazság hatalmát, sokszor nem érzi a könyörület erejét. Az emberi szív nem olyan, mint egy bíróság. Az élet nem matematika. Sőt az élet legfőbb mozgatórugói teljesen kiesnek a logika fennhatósága alól, gondoljunk a szerelemre, az anyaságra, a virágok színpompájára. Nem, ez a világ nem az igazságra épül. Inkább az irgalomra és szeretetre. Ez az a két terület, ami a mi szemünk előtt összeegyeztethetetlen. És mivel összeegyeztethetetlen az igazság szigora és a könyörületesség gyengédsége, ezért van annyi bűn körülöttünk. Ezért osztjuk be jobbra és balra az embereket, ezért nem férünk el abban a nagy köpenyben, ahogyan Wass Alberttől hallhattuk. De a középső kereszt, amelyik annyira hiányzik, éppen ezt a kettőt tudta egyszerre megvalósítani, igazságos és könyörületes volt. Mindent elengedő, végtelen irgalommal nézett rénk, és az igazság iránti legteljesebb hűséggel is. Senki, de senki erre nem képes, csak Krisztus. Ha valamiért örülök, hogy keresztyén vagyok, ezért a felismerésért. Én küszködök minden kapcsolatomban ezzel: vagy kegyelmesen, vagy igazságosan nézem a dolgokat. Vagy elfogadó, megengedő, vagy követelő vagyok, de hogy lehetek e kettő egyszerre? Ez az, Mit csak Krisztus tud megvalósítani. Az ő világába belépve könyörületességgel és igazsággal eltöröltetik a bűn, és ennek a követése, ennek a magunkba vétele eltávoztat a gonosztól – a Példabeszédet így írhatjuk át. Adja Isten, hogy ez a húsvét elhozza szívünkbe ezt a kettős nagy valóságot, mert Krisztus meghalt értünk és Krisztus feltámadott. Ámen.
Áldott, szép feltámadási ünnepet kívánunk!