2013-07-03

Áldás, békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat! Fekete Ágnest hallják.
A legtöbb keresztyén hitben élő ember manapság olyan környezetben él, ahol az emberek többsége számára nem fontos a hit. Vajon hogyan lehet képviselni a keresztyén hitet? Hogyan érdemes és hogyan nem? Egy jó példát szeretnénk erre mutatni. Herczeg Lajos az "Informatika a látássérültekért" Alapítvány munkatársa, tanára. Mivel most nemrég honosítottak egy nemlátók számára kiadott új képernyő olvasó programot, és ő, mint református keresztyén ember dolgozik az alapítványnál, hatására és közreműködésével betették a Bibliaolvasás egy lehetőségét azok közé a választható modulok közé, amit a látássérültek, a felhasználók elérhetnek. A riport elkészültekor még vártak ennek a programnak a kiadására, azóta a program már teljes egészében elkészült. Varga Kata beszélgetett Herczeg Lajossal.

Herczeg Lajos: Én is látássérült vagyok. Valamikor láttam, de soha nem volt tökéletes a látásom.
Varga Kata: Ez gyermekkorodban volt?
Herczeg Lajos: Igen, gyermekkoromban és körülbelül tizennyolc éves koromra már nem tudtam nagyítóval és szemüveggel olvasni. Gyakran kérdezik, hogy mikor vesztettem el a látásomat? Nem tudom megmondani, mert évről évre csökkent a látásteljesítményem. Időnként megállapítottam magamban, hogy tavaly azt még jobban láttam. Mindig kidolgoztam magamnak azokat a technikákat, trükköket, megoldásokat, amelyet tudtam hasznosítani, és amikor már átkerültem a másik oldalra, akkorra már ki voltak dolgozva és használhatóak voltak ezek a technikák.
Varga Kata: Most fényt sem látsz?
Herczeg Lajos: Már nem. Az emlékeim megvannak, de vannak bizonyos dolgok, amiket nehezebb felidézni. Ilyenek például az arcok. Nemcsak én vagyok egyébként így, hogy régi emlékekből élek, hanem nagyon sok nemlátó, aki később veszítette el a látását. Vizuálisan el tudom képzelni magam előtt a tárgyakat így sokkal könnyebben tudok dolgozni. A közlekedésben is segít, hogy megjelenik előttem a virtuális tér. Látom a falakat, az ajtókat és ebben az elképzelt térben mozgok. Jelen pillanatban majdhogynem a legfontosabb segédeszközzé vált a látássérülteknek az informatika. Az informatika lehetőségeivel egy látássérült tud tanulni, dolgozni, szórakozni. Megkönnyíti az életét.
Varga Kata: Elég egy szervezetbe két keresztyén érzelmű ember ahhoz, hogy egy ilyen tartalom megjelenhessen. Vajon miért fontos neked az, hogy a látássérültek számára megosztható legyen egy keresztény taralom? Mi a te életedben ennek az előzménye?
Herczeg Lajos: Kezdettől fogva közel éreztem magam Istenhez. Őt elfogadtam és úgy éltem az életem, hogy a lelkemben, szívemben éreztem Istent. Amikor az életemben megjelent a feleségem, ketten indultunk el egy olyan úton, amely egy aktívabb, mélyebb hitet hozott elő. Azóta még fontosabb lett számomra az Isten. Akinek csak tudom, továbbadom az isteni szeretetet. Sok ellenállásba ütközünk, de most már nem zavar. Büszkén vállalom, hogy én keresztény ember vagyok. Nem szégyellem, bevallom, még ha nem is tetszik sok embernek. Soha nem éreztem azt, hogy megrendült volna a hitem, sőt erősödött. Volt, amikor azt mondtam, hogy nem hagyom magam és akkor is kitartok Isten mellett és lázadtam, de nem Isten ellen. Szerettem volna megérteni, hogy miért? Megbékélt ember vagyok igazából, de azért az egyik fájdalmam, hogy saját gyerekim és a feleségem arcát nem láthatom. Amikor a gyerekeim ott vannak velem, nehéz elképzelni az arcukat, főleg úgy, hogy kezdenek az arcok egyre inkább elhomályosulni az emlékezetemben. Ez egy fájdalom, de azt szoktam mondani, hogy ez van, ezt kell szeretni, ezt kell csinálni! A lényeg az, hogy a rossz dolgokból mindig a legjobbat hozzuk ki! Valamikor jobban érezzük magunkat, van, amikor rosszabbul, van, amit szeretünk, van, amit nem annyira. Akkor nem lenne normális, ha teljesen magam alá esnék, folyamatosan keseregnék. Azt érezzük, hogy folyamatosan ott van velünk valaki, aki figyel ránk, támogat, szeret, még akkor is, ha rosszak vagyunk. Ez egy olyan érzés, amely rengeteg erőt ad.
Varga Kata: Most bekapcsoltad a számítógépet. Mire várunk?
Herczeg Lajos: Arra, hogy a rendszer betöltődjön. Ez egy olyan képernyőolvasó szoftver, amely mint a neve is mutatja, a képernyőn lévő információkat felolvassa, a billentyűleütéseket elmondja. Ezekhez a műveletekhez nem használjuk az egeret, csak a billentyűzetet.
Varga Kata: Lépjünk akkor be! Úgy látom, hogy készen áll a számítógép.
A számítógép női hangja: Bejelentkezés a Windows-ba, párbeszéd panel.
A számítógép férfi hangja: Rendszergazda. Specialis.
Varga Kata: Meg is szólalt egy női meg egy férfihang.
Herczeg Lajos: Ezek a felhasználók. Kiválasztjuk a speciálist.
A számítógép férfi hangja: Listamező. Specialis.
Herczeg Lajos: Erre entert nyomok.
A számítógép férfi hangja: Enter.
Varga Kata: Mitől függ, hogy női vagy férfihangon szólal meg?
Herczeg Lajos: Úgy van beállítva, hogy az alaphang egy férfihang, a segítőszövegeket pedig női hang olvassa fel. Magyar hangból alaphelyzetben összesen négy hangkarakter van. A felolvasási hang magyar. Eredetileg ez angolul volt, most tettük elérhetővé a magyar felhasználók részére is.
Varga Kata: Ez már elérhető minden vak felhasználó számára?
Herczeg Lajos: Mi készen vagyunk a honosítással. Jelen pillanatban az amerikai engedélyre várunk. Ez egy hosszú folyamat volt, legalább öt hónapot vett igénybe ennek a programnak a honosítása.
Varga Kata: Haladjunk is tovább ebben a programban, mert annak apropóján beszélgetünk, hogy a legújabb JAWS-ban (Job Access With Speech) van egy új tartalom, ami általad került bele.
Herczeg Lajos: A képernyőolvasó nemcsak arra alkalmas, hogy az információkat elolvassa, hanem bizonyos kényelmi funkciókat, kényelmi szolgáltatásokat is nyújt a látássérült felhasználónak. Többek között egy úgynevezett kutatási modult tartalmaz, ami azt jelenti, hogy bizonyos információkat le tudok kérni az internetről. Nekem nem kell felmenni a weboldalra keresgetni, hanem néhány billentyű lenyomására maga a program kérdezi le az információkat az internetről és kiadja elém. Megnézhetem a tévéműsort, különféle hírportálok híreit, szótárakat. És ezek között jelent meg a Mai Ige lekérdezése is. Nagyon szerettem volna egy ilyen tartalmat is betenni a programba. Nagyon sokáig kerestem olyat, ami technikailag alkalmas, illetve minél több felhasználó igényét kiszolgálja. Ezzel a lehetőséggel naponta le tudják kérdezni az aznapra szánt Igét néhány billentyű lenyomásával. Úgy gondolom ez egy nagyon fontos a látássérülteknek.
Inzert, szóköz, r.
A számítógép férfi hangja: Kutatás. Párbeszédpanel. Szó vagy kifejezés kombinált szerkesztőmező.
Herczeg Lajos: Ebből átlépek a listába.
A számítógép férfi hangja: Listanézet.
Herczeg Lajos: Kikeresem a Mai Igét egy m betű lenyomásával.
A számítógép férfi hangja: Mai Ige
Herczeg Lajos: Egyből oda tudtam ugrani. Entert nyomok rá.
A számítógép férfi hangja: Enter. Bal zárójel, egy, jobb zárójel, macskaköröm. Hogy vagy testvérem? Macskaköröm, balzárójel kettő Sámuel húsz kilenc jobb zárójel Isten Igéjének alapelvei úgy működnek, mint lelki vitaminok.
Herczeg Lajos: Nagyon sokan keresik Istent a látássérültek közül is, viszont nagyon kevés a lehetőség, amihez látássérültként hozzá tudunk jutni. Mivel nagyon sokan használnak JAWS képernyőolvasót, így jött az ötlet, hogy néhány billentyűparancsra lekérdezhessék és meghallgassák a napi Igét. Az embernek kevés ideje van a munka és a család mellett, viszont vágyik az Igére és ezzel a módszerrel hozzájuthat a napi feltöltődéshez. Ez számomra is segítség.
Varga Kata: Mit jelent vak emberként reformátusnak lenni?
Herczeg Lajos: Természetesen nemlátóként is eljárunk templomba, a közösségbe. Nagyon jó az, hogy olyan emberek vesznek körül, akik szívből szeretnek és elismernek. Egészen más istenhívő környezetben létezni, élni, mint anélkül. Maga az élet elviselése egészen más minőség. Az Istennel való együttélés olyan erőt és segítséget ad a nemlátás elviselésében, feldolgozásában, hogy tudom, nem vagyok magamra hagyva. Én is megkeseredhetnék, és azt mondhatnám, hogy a nemlátást Istentől kaptam és ezért mérges vagyok. De én azt látom, hogy nem látok ugyan, de ezt a körülményt az Isten mindenféle oldalról megtámogatja, hogy könnyebben tudjam elviselni, vagy átvészelni. Olyan segítséget ad, hogy az élet könnyebb legyen ilyen állapotban. Közlekedésem során nem ér baleset, időben odaérek, ahova menni akartam. A legkisebb dolgokat is értékelni kell! Ugyanis, a sok kis dolog együtt már naggyá lesz.
Varga Kata: Te egy derűs, elégedett ember vagy. Mosolyogva jársz-kelsz az Alapítvány termei között.
Herczeg Lajos: A nemlátás számomra fokozatosan alakult ki, ebből adódóan volt időm nem azt mondom, hogy megszokni, hanem egyik állapotból a másikba átlépni. Volt idő, hogy átálljak, hogy szokjam a helyzetet. Alapvetően szeretem az életet, szeretem az Istent, az embereket, és a családomat. Isten nagyon sok mindent adott nekem. Adta a munkát, amit hivatásomnak tekintek. Isten olyan munkát adott nekem, amit szeretek. Isten adta nekem a családomat is. Egy egyéves és egy négyéves fiam van. Őket is úgy neveljük, hogy az Istent szeressék.

Fekete Ágnes: Az elmúlt napokban egy ökumenikus imán vehettem részt, amelyen a Szíriában elrabolt két püspökért imádkoztunk. Az imában engem az érintett meg a legjobban, amikor Antiochiai Ignácra, a szintén szír származású, nagyon korai vértanúra emlékeztek, aki örömmel halt meg a hitéért. Sokszor nem gondolunk bele, hogy ma is vannak ilyen emberek. Amint tudjuk Gregorios Ibrahimot és Paul Yazigit még áprilisban elrabolták. Éppen azért szerettek volna közbenjárni, hogy ők, keresztyének nem a fennálló rezsim részesei, és engedjék szabadon az elfogott papokat. Bizonyos források azt feltételezik, hogy csecsen terrorista csoportok állnak a két püspök elrablása mögött. A szíriai helyzetet szinte lehetetlen pontosan megérteni. Ez a terület a keresztyénség bölcsője volt, és jelenleg életveszélyben vannak az ottani Krisztushívők. Az imán jelen volt többek között a budapesti kopt gyülekezet lelkésze, Khalil Youssef is. Először az imából hallhatnak részleteket, majd Khalil Youssef beszél. Megszólal még Kiss László, a Pestszentlőrinc Szemere-telepi református lelkész is, mivel érdekes módon épp az ottani református templom alakult át a koptok templomává.

"Tekints le Gregorios és Paul testvéreink, aleppói püspökök fájdalmára, akik hetek óta emberrablók fogságában vannak. Küld el szent angyalodat vigasztalásul! Lágyítsd meg elrablóik szívét! Add vissza nekik a békét és a szabadságot! Hittel és állhatatossággal könyörgünk hozzád ezért és a szeretett Szíria békéjéért! Ámen."

"Könyörgünk azokért, akik borzalmas üldözésektől otthonuk és hazájuk elhagyására kényszerültek és az ő visszatérésükért!"

Kyrie eleiszon, Kyrie eleiszon!

Vörös Virág: Mi a története annak a templomnak, ahol most a kopt testvérek vannak?
Kiss László: Az egy családias, kedves kis fészek volt, de kinőttük. Újat kellett építenünk. Annakidején 1940-ben kezdődött a gyülekezet története. Már akkor szeretett volna a gyülekezet templomot építeni, de nem volt rá lehetősége. Hosszú vajúdás után 2010-ben kezdtük el ennek a templom építését és az első ütem nagyjából már elkészült és úgy tervezzük, hogy ebben az évben október 13-án lesz a felszentelése.
Szerettük volna eladni a templomot, hogy el tudjuk kezdeni az új templomunk építését, de nem találtunk egyetlen egy vevőre sem. Azonban nagyon érdekes dolog történt. Németh Pál, barátom, aki néhány kilométerrel arrébb a Ganz-kertvárosi református egyházközség lelkipásztora nagyon jól tud arabul. Egyszer utazott a metrón és egy kopt lelkész ült mellé, ő rögtön felismerte jellegzetes viseletéről és arabul szólította meg. Nagyon megörült, hogy arabul szól hozzá egy európai ember. Beszéd beszédet követett és elmondta József atya, hogy az a nagy bánatuk, hogy nem találnak templomot. Olyan sok kopt él Magyarországon, és nincs saját templomuk. És templomot nem lehet olyan könnyen venni. Ekkor fölcsillant Pali szeme és mondta, hogy én tudok egy eladó templomot Szemere-telepen. Nagyon boldog lett az atya. Tisztes árat fizettek. Mi is jól jártunk és ők is jól jártak. Ez valóban az Isten áldása. A harangunkat is odaadtuk nekik, így határoztunk és úgy láttuk, hogy nagyon örülnek. Isten gondoskodott róla, hogy nekünk is legyen harangunk. A Budai egyházközségnek négy harangja van és úgy gondolták, hogy nem használnak annyit, egy nagyobbat nekünk ajándékoztak. Ebben látjuk Isten gondviselését.
A koptok kedves, melegszívű emberek, kölcsönös az öröm. A szomszéd lelkipásztor szemével úgy látom, hogy ők nagyon összetartó közösség. Olyan nincs, hogy ők nem jönnek templomba. Az egész család jön és istentisztelet után együtt maradnak, sokszor együtt is étkeznek. Az évszázados iszlám elnyomás, ami sajnos még ma is valóság az életükben és rákényszeríti őket erre a testvériségre. Ebben nekünk is példát mutatnak.

Khalil Youssef: 2004-ben érkeztem Budapestre, de már előtte is tettem látogatásokat az itt élő kopt közösségekben őszentsége, III. Senuda delegáltjaként. Ezek a közösségek maguk kérték, hogy küldjenek hozzájuk egy papot, aki celebrálja a szertartásokat. Így 2004 előtt is már sokszor jártam Magyarországon, leginkább húsvét és karácsony táján. 2004-ben pedig arra kértek, hogy maradjak itt, hogy létrehozhassam a kopt ortodox egyházat. Amikor idejöttem, először katolikus templomokban tartottunk szent liturgiákat a Gát utcában, a kilencedik kerületben. Pappá egyébként 1993-ban szenteltek fel Kairóban. Azelőtt orvosként, sebészként dolgoztam. Körülbelül kilenc évet praktizáltam. Hadd mondjak el ezzel kapcsolatban egy kedves kis történetet, ami röviddel azután esett meg velem, hogy pappá szenteltek. A klinika, ahol egykor dolgoztam és a templom, ahol pap voltam ugyanabban a kerületben volt. Így megesett, hogy az egykori betegeim még mindig hozzám tartoztak, mint hívek. A kopt egyházban szokás, hogy ha egy gyermek születik, akkor a hetedik napon elmegy hozzá a pap, hogy imádkozzon érte. Az egyik ilyen alkalommal egy kislányt látogattam meg. Miután befejeztem az érte mondott imát, az anyukája arra kért, hogy lyukasszam ki a fülét is, hogy ő beletehessen egy fülbevalót. Az orvosi munka egyébként nagyon hasonlít arra, amit most végzek, hiszen mindkettő esetében betegeket gyógyítok, csak most lelki értelemben.
A koptok Egyiptom őslakosai. Ezt az országot többször leigázták már a történelme során, sokféle helyről és kultúrából érkező hódítók. Ezek között voltak az arabok is. Amikor ők jutottak uralomra Egyiptom földjén, minden őslakos keresztény volt. Kr. u. 45-ben ugyanis Szent Márk jött Egyiptom földjére, hogy az Igét hirdesse és ezt az Igét az akkori egyiptomiak elfogadták. Ezután 700 évvel jött az arab invázió. Egyiptom leigázása után két fajta hívő élt nálunk: azok, akik megmaradtak a keresztény hitben – büszkén mondhatom, hogy az én családom is ezek közé tartozott – és azok, akik áttértek muszlim hitre. Úgyhogy manapság is kétfajta ember létezik Egyiptomban: a kopt keresztény és a kopt muszlim. Sajnos, amikor a muszlim hódítók megérkeztek Egyiptomba, megpróbálták áttéríteni a keresztényeket méghozzá olyan módon, hogy azt mondták nekik, hogy vagy megfizeted a "dzsiziát" ami arabul adót jelent azért, hogy keresztény maradhass, vagy áttérsz az iszlám hitre. Ez történt Egyiptomban. Az maradhatott keresztény, aki rengeteget fizetett, ráadásul rendszeresen. De ez csak az, ami a megszállás kezdetén volt. Akkoriban még igen kevés zajt csaptak, mert esetükben az első lépés általában a ravaszság. Amíg nem volt elég erős hátterük, addig csak csendben lopóztak. Úgy látom, hogy az európai emberek alulértékelik a saját helyzetüket is, egyszerűen túl naivak. Mi nagyon igyekszünk, rengeteget imádkozunk az európai emberekért, hogy forduljanak el a bűnöktől és térjenek vissza Krisztushoz. De mindenkinek meg kell tennie a maga részét, méghozzá jól.
Egy kopt ember a biztonságát az egyházhoz való tartozásában találja meg. Ha Egyiptomban sétál valaki az utcán és véletlenszerűen megkérdez valakit a vallásáról, senkit sem fog találni, aki azt mondja, hogy ő ateista. Ez egyszerűen nem része a kultúránknak. Az egyiptomi emberek vagy keresztények, vagy muszlimok. A keresztények a gyerekeiket a kezdet kezdetétől fogva az egyházon belül nevelik. Vasárnapi iskola, kiscsoportok a fiataloknak, egyetemi gyülekezetek – mind ezt szolgálják. Egy kopt keresztény élete annyira a hitében gyökerezik, hogy ha elmegy bárhová máshová a nagyvilágban, a legelső hely, ami idegen földön felkeres, az egy templom lesz. Ha egy kopt csoport van valahol, akkor meg fogják kérni az egyház fejét, hogy küldjön hozzájuk egy papot. Engem is sokan hívnak fel telefonon ismeretlenül azzal, hogy "atya, én egy kopt keresztény vagyok, Magyarországra jöttem, szeretnék veled találkozni".
Én, mint pap, arra hívok minden európai embert, férfi vagy nő, fiatal vagy idős, gyermek vagy felnőtt nem számít, hogy térjen vissza Jézus Krisztushoz. Nincs már reményünk, mint Jézus keresztje. Azok számára, akik kitartanak a hitükben, akik nem a saját vállukra teszik a terheket, hanem Jézus keresztjére, minden könnyű lehet. Térjetek vissza a hithez! Ez az üzenetem.

Fekete Ágnes: Hallgassuk meg a következő hét református eseményeit, híreinket!

18. alkalommal rendezik meg a Kárpát-medencei Református Középiskolák Találkozóját július 6. és 10. között Debrecenben. A rendezvény házigazdái a 475. éves Debreceni Református Kollégium Gimnáziuma és Diákotthona valamint Dóczy Gimnáziuma lesznek.

A Sukorói Zenei Nyár keretében Molnár Péter klarinétművész és Molnár Orsolya zongoraművész ad hangversenyt július 6-án, szombaton 19 órakor a sukorói református templomban.

Solymár Tímea gitárművész klasszikus gitár koncertet tart július 6-án, szombaton 19 órakor Siófokon, a református templomban.

A Bolyki Brothers tart élő koncertet július 6-án, szombaton 18 órakor Ónodon, a református templom előtti téren.

A Református Missziói Központ Vakmissziója lélekfrissítő hetet tart július 22. és 26. között Tahiban a Sion Hegye Konferenciaközpontban. Július 15-ig lehet jelentkezni. (Börzsönyi Jánosné: 06-30-278-2563)

Különleges "nyári kórus-napközibe" várnak minden énekelni szerető érdeklődőt július 8. és 12. között minden délután 17 órától Soroksáron, a Hősök tere 11. szám alatt található református templomba.

Fekete Ágnes: Hallgassuk meg Isten szavát Jeremiás próféta könyvének 2. fejezetéből!

"Álmélkodjatok ezen, oh egek, és borzadjatok és rémüljetek meg igen! Mert kettős gonoszságot követett el az én népem: Elhagytak engem, az élő vizek forrását, hogy ciszternákat ássanak magoknak; és repedezett víztárolókat ástak, a melyek nem tartják a vizet." (Jeremiás 2,12-13)

Nemrég egy nagyon kedves, régi barátom temetésén voltam. Polgári szertartás volt. Régi hagyományokat akartak követni. Gyertyák voltak mindenfelé, hegedűszó szólt, egy kedves visszaemlékező beszédet hallgattunk meg. Tényleg megértem azokat az embereket, akik a maguk módján rítusokat szerettek volna teremteni. Valami nagyon szépet, ami emlék. Bennem mégis dübörgött ez a Jeremiási mondat: "Engem az élő vizek forrását elhagytak, hogy ciszternákat ássanak." Hagyomány, gyökerek nélkül igyekezünk begyökerezni a földbe. Hagyományokat elhagyva hagyományokat teremteni.
Az emberben fölmerül a kérdés: hol van ilyen Európán kívül? Mi történik a mi civilizációnkkal? Nem az, hogy a forrás kiapadt, bár ez is igaz. A hagyományok megfakulnak, a szavak, sajnos az egyházi beszéd is értelmét veszíti sokszor. Szinte üresen, szinte a semmiben folyik az élő víz forrása. A kiszáradt folyó is fájdalmas kép, de a ciszterna képe még félelmetesebb.
Mert miért épít az ember ciszternát, tározót. Azért, mert öntözni akar. Azért, mert a forrás néha elapad, néha dús. Az élő víz hol van, hol nincs, különösen, ha nem magas hegyekben lakik az ember. A pásztorkodáshoz még csak elég volt a természetes víz, de a letelepedett embernek nem elég. A földművelésre áttért ember számára feltétlen szükség van víztározókra. Nem ez a fejlődés útja? Itt a bűvös kulcsszó éppen a fejlődés. Mi ma a kényelmes fürdőszobáinkból ugyanolyan szenvtelenül hallgatjuk a riogató híreket: Mi lesz a föld ivóvízkészletével? A fejlődés útja mégiscsak az, hogy kényelmes és bebiztosított létben élünk. Jeremiás ítélete pedig az: elhagytatok engem, elhagytátok azt a létformát, amikor csak tőlem függtetek, és csapról szabályozzátok az életet. Ráadásul ezek a vízrendszerek, amik emberi kéz alkotásai, néha elromlanak. Sőt, nem csak a vizet, de még a vörös iszapot is elengedik időnként. Kiderül, a rendszer nem tartós. Ma egyre több ember húzza meg már tetteivel is a vészharangot: ez a fejődés ideológia nem működik.
Nincs más út ebben a világban, minthogy testemet, lelkemet Krisztus szolgálatába állítom. Az Isten számára üresítem ki magam. Csinálhatnék ciszternát, de most inkább forrásvizet iszom, mert az a jobb. Ebbe a halálba fejlődő világban, maga ez a kép, hogy forrás bőséges üzenetet hordoz. Adja az Úr, hogy megtaláljuk életünk igazi forrását, hogy ne műmegváltókhoz folyamodjunk, hanem a forráshoz, ahova érdemes hátralépni és az életet magát megtalálni. Ámen.