2014-10-01

Áldás, békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnes vagyok.
Szeretjük homokba dugni a fejünket, amikor olyan dogokról van szó, amik számunkra kényesek. Az egyik ilyen téma a környezetvédelem, a globális felmelegedés, a szennyeződések kérdése. Ezt néha túlbeszéljük, néha úgy teszünk, mintha minden rendben lenne. Majd megoldják az okosok – gondoljuk. Aztán szembesülünk megdöbbentő adatokkal. Még ma is zajlik az a konferencia Balatonszárszón, amelyet az Európai Keresztyén Környezetvédelmi Hálózat, ez az összes európai keresztyén egyházat magába tömörítő ökológiai szervezet rendezett. Először főtitkárukat, Peter Pavlovic-ot hallják.

Peter Pavlovic: 1997-ben Grácban volt a nagy európai ökumenikus egyházi találkozó, ahol protestáns egyházak, ortodox egyházak és a katolikusok is jelen voltak. Ott az egyik munkacsoport a teremtésvédelemmel foglalkozott. Nem sokkal e találkozó után hoztuk létre ezt a szövetséget. Az első konferencia 1998-ban volt. Őszintén megmondva abban az időben nagyon kevés egyházban foglalkoztak még ezekkel a kérdésekkel, szinte csak Németország és a skandináv országok. Ma ez már egészen másként van. Magyarország rögtön a munka elején csatlakozott a kezdeményezéshez. Nagyon jó kapcsolatunk van az evangélikus és a református egyházzal, ezért vagyunk nagyon boldogok, hogy most itt lehetünk. Ráadásul a nyitó istentisztelet egyben a Teremtés Hetének a nyitó istentisztelete is volt. Balatonbogláron egy nagyon szép templomban ünnepeltünk együtt a helyi gyülekezettel és egyházi vezetőkkel. Ez igazán felemelő volt, hiszen mi nem önmagunkért akarunk dolgozni. Most több mint 100 tag van jelen 24 országból. A mai klíma helyzet, a világ állapota mind-mind kérdések, amelyekre válaszolni kell. Egyedül nem tudjuk megadni a választ semmire, csak közösségben. A keresztyén hit nem a vasárnap reggeli ima kérdése csupán, hanem élet. Egész életünk egy válasz. Ezért vagyunk itt, kérdezünk, és keressük a válaszokat.

Fekete Ágnes: A Magyarországi Református Egyház Ökogyülekezeti mozgalma volt az egyike a vendégfogadó szervezeteknek. Kodácsy Tamást, e mozgalom egyik vezetőjét hallják.

Kodácsy Tamás: Létezik egy úgynevezett Green Bible, azaz Zöld Biblia, amelyet újra hasznosított papírra szójatintával nyomtattak, és körülbelül ezer igeverset zöld színnel emeltek ki. Ezek a kiemelt részek mind a teremtett világra utalnak.
Mostanában nagyon foglalkoztatott a tíz csapás története, amely háromszor három plusz egy csapásból áll. Az első három csapás a vízhez, a Nílushoz kötődik, a következő három a civilizációhoz, (járvány, betegség) és az utolsó három az éghajlathoz (jégeső, sötétség). A tizedik csapás pedig, amikor minden elsőszülött fiú meghal. Ehhez olvastam egy olyan kommentárt, amely szerint az elsőszülött fiúkat tartották a legtöbbre, ezért rájuk vigyáztak a legjobban. Ezért az éhínség ideje alatt, amikor senki más nem kapott enni, valószínűleg ők kaptak azokból az eltárolt gabonákból, kenyérből, amelyek valószínűleg már megpenészedtek annyira, hogy halált is okozhattak. Ez egy olyan üzenet volt számomra, amelyik nagyon huszonegyedik századi: azt hisszük, hogy minden rendben van, és kényelmesen hátradőlhetünk, és teljes biztonságban is érezzük magunkat, mert eltároljuk magunknak az energiát és az élelmet. Sokszor úgy érzem, hogy erre próbálunk meg menekülni és biztosítjuk a magunk kis életterét. Azonban nem lehet elszigetelődni. A környezetvédelem nem arról szól, hogy mennyit tudunk a költségekből megtakarítani, vagy honnan veszünk több energiát, akár a paksi atomerőmű bővítésével, hanem arról, hogy tényleg szükségünk van-e annyi erőforrásra, amennyit felhasználunk? Hogy jó sáfárai vagyunk-e annak a teremtett világnak, amit Isten ránk bízott?
Fekete Ágnes: Tehát a hozzáállás az igazi kérdés.
Kodácsy Tamás: Igen, az alapvető.
Fekete Ágnes: Tehát a teremtésvédelem kifejezésben hozzáállás, egy kapcsolat van benne.
Kodácsy Tamás: Igen, ez egy spirituális többlet a környezetvédelemhez képest. Egyszer egy környezetvédelmi konferencián egy fiatal zöld aktivista lány fölállt és meglepő őszinteséggel mondta el, hogy ő az egész életét a környezetvédelemnek szenteli. Szórólapokat oszt, különböző akciókban vesz részt, tanácsokat ad, embereket szólít meg. Azonban, amikor este holtfáradtan hazamegy, akkor kinyitja a hűtőt, kiveszi a félig kész mélyhűtött terméket, kibontja a PET palackos üdítőt, és ott a konyhában magányosan vacsorázik, mert a családtagjai a tévét nézik, és nem tud beszélgetni velük. Amikor ezt így őszintén elmondta, feltette a kérdést: Miért dolgozik egész nap, hogy jobb legyen a világ, és természetesebb módon éljünk, amikor este nem tudja ezt megélni az otthonában? Belül kell valahogy megváltoznunk, és belül kell másképp gondolkodnunk, hogy hogyan éljük a saját életünket? Hogyan viszonyulunk a teremtett világhoz? Beleértve az embertársainkat is. Kain és Ábel történetében a földműves Kain keres egy olyan parlagon lévő helyet, ahova kihívja testvérét, aki pásztor volt, és ott megöli. Utána, amikor Isten megkérdezi tőle, hogy hol van Ábel? "Hol van a te testvéred?" Akkor azt válaszolja: "avagy őrizője vagyok-e én az én testvéremnek?" Kain a gyilkossággal lemond arról a feladatról, hogy felelősséget vállal az embertársaiért és a saját környezetéért.
Fekete Ágnes: Pedig épp őrzőnek állította Isten az embert a világra.
Kodácsy Tamás: Így van! A történet azért szép, mert Isten nem mond le Kain őrzéséről, ad egy jelet neki, és akkor is vigyáz rá. Akkor sem mond le Isten a világról, ha mi lemondunk róla, és azt mondjuk, hogy minek tegyünk mi bármit is, amikor a gyárak úgyis ontják magukból a káros anyagot, és folyamatosan hulladékot termelünk.
Fekete Ágnes: Ebben a hatékonyság problémája is benne van. Végülis mintegy emberáldozatot mutatott be Kain, nyilván azért, hogy hatékonyan teremjen a föld.
Kodácsy Tamás: Igen. Nagyon sokszor beleesünk abba a csapdába, hogy kaini magatartást veszünk föl, ami a mohóságot jelenti. A világra úgy tekintünk, mint amelyet kizsákmányolhatunk. Nyilván a keresztyén teológiában a világ és az ember közt van egyfajta sajátos viszony, és az Isten és a világ között is van egy sajátos viszony. Nem olyan, mint a keleti kultúrában, ahol a mindenség az egyenlő Istennel. Isten a semmiből teremtette a világot, amely azt jelenti, hogy más a természet, mint Ő. Azzal együtt, hogy ebben van egyfajta szeretet, de ezzel a távolságtartással, hogy a természet az lényegében nem a mindenség Istene.
Fekete Ágnes: Vagyis nem azonos Istennel.
Kodácsy Tamás: Így van. A keresztyén ember nagyon sokszor úgy gondolkodik, hogy ezt kihasználhatja a saját javára. Egy keresztyén vadász nem kér bocsánatot Istentől, amikor leöli a vadat.
Fekete Ágnes: Merthogy keleten ez szokás.
Kodácsy Tamás: Igen.
Fekete Ágnes: Azért nem tudunk igazából természetvédők, vagy teremtésvédők lenni, mert állandóan ott van a mai életben egyfajta pulzálás: szaladunk, csináljuk, és nagyon furcsán gazdálkodunk az idővel.
Kodácsy Tamás: A koraközépkor szorongása a haláltól való szorongás volt. Állandóan halálfigurákat láthatunk a festményeken. A reformáció szorongása a kárhozattól való szorongás volt, hogy mi lesz majd, ha meghalok, hova kerülök? A felvilágosodás szorongása az értelmetlenség miatti szorongás: nehogy olyat gondoljak, ami nem logikus, vagy nem értelmes. Azt gondolom, a huszonegyedik század szorongása, az a beteljesedés miatti szorongás, hogy van-e elég időm? Most már nem halálfejek vannak a falakon, hanem órák. Itt is van egy óra előttünk. Állandóan arra gondolunk: Meg tudom-e csinálni azt, amit terveztem?
Fekete Ágnes: Láttam-e mindent a világon, amit akartam?
Kodácsy Tamás: Így van! Ez egyfajta habzsolás, a legjobban az fáj az embernek, hogy az idő nem visszafordítható. Szeretnénk nagyon sokszor megismételni valamit, de ha valamit elrontottunk, akkor az el van rontva. Azonban az a Bibliai üzenet, hogy van helyreállítás, lesz új Jeruzsálem és új ég.
Fekete Ágnes: Az a nehézség, hogy nem értjük meg azt, hogy mint közösség is haladunk abba a Városba. A Jelenések könyve ezt nagyon szépen, közösségi módon írja le.
Kodácsy Tamás: Ebben a protestantizmus ludas egy kicsit. Pont a nyugati protestantizmusnak az egyik legnagyobb veszélye a haszonelvűség és az individualizáció, tehát, hogy mi van az én életemben. Ez persze egy nagyon fontos reformátori kérdés. De az embert körülveszi a teremtett világ. Jézus születésénél ott vannak az állatok, ott van az egész teremtett világ, halálakor is: a sziklák kettéhasadnak és a föld is megremeg. A megváltás, nem csupán a magánember privát dolga, hanem annak ki kell hatnia a környezetére is, beleértve azt, hogy felelőssége van a teremtett világért.

Fekete Ágnes: A konferencia számos tényleg izgalmas kérdést vetett fel. Ilyen az atomenergia kérdése, az Európai Unió rossz döntési mechanizmusa. Zlinszky János, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára volt az egyik előadó. Először a most benyújtott ENSZ fejlesztési tervekről beszélt.

Zlinszky János: Nagy vita volt arról, hogy az éghajlatváltozás, mint probléma, és mint célterület megjelenjék-e a tervben? Sokak számára ez joggal lehet meglepő, hiszen ez központi problémánk. Véleményem szerint jelzi azt a feszültséget, amely az óriás iparvállalatok, bányavállalatok, olaj és szén, és gázkereskedő vállalatok, a hozzájuk kötődő politikai érdekek és az emberiség érdekei között feszül. Nagyon nehéz volt az éghajlatváltozást ott tartani az elérendő célok között, hogy állítsuk meg a klímaváltozást, illetve az elkerülhetetlen részéhez alkalmazkodjunk.
Fekete Ágnes: Az embernek az az érzése, hogy áthidalhatatlan a kőolajkitermelő cégek érdekei és a mi érdekeink között lévő feszültség.
Zlinszky János: Mindannyian láttunk olyat, hogy egy húr elpattant egy hangszeren vagy egy íjon. Gondoljunk csak erre: mikor volt az a húr a legfeszesebb? Az elpattanás előtti utolsó tized másodpercben. Akkor dacol az ellenoldal, amikor a legkétségbeesettebb, és amikor már nagyon közel van a fordulat. Az a kétségbeesett és gátlástalan küzdelem, ami a fosszilis anyagokban érdekelt politikai és gazdasági körök részéről jelenleg a világban megnyilvánul, az igazából egy tünete annak, hogy milyen erős, már a másik oldal. Az energia-beruházások, tehát az új energiatermelő létesítményeknek jóval több, mint a fele megújuló, csak ezt nem verik nagydobra. Az atomerőművek fenntartása egy kimenő, elavult, egyre drágább technológia. A szén, a gáz, az olaj kimenő, egyre drágább technológia. A szolárnak az ára zuhan, mint a kő. A szélgenerált áram ára, már most békésen megver minden fosszilis anyagból generált áramot. Úgy lehet egyensúlyban tartani ezt, hogy az állam támogatja a régi technológiákat a munkahelyek miatt vagy egyéb mondvacsinált okokból. Vigyázó szemetek Németországra, Ausztriára, Svédországra, Dániára vessétek! Ezek nem buta országok. Amikor Németország azt mondja, hogy 2050-re szénforgalom szempontjából semleges lesz az ország, magyarul nem bocsát ki többet, mint amit elnyel az ország területe, akkor azért érdemes odafigyelni! Meg fogják csinálni. És nem azért fogják megcsinálni, mert kékszemű idealisták, és nem érdekli őket a gazdaság, és nem is azért, mert nem értenek hozzá és ügyetlenek a mérnökeik. Ezeken érdemes lenne elgondolkodni!
Fekete Ágnes: Az ember hall érveket és ellenérveket a megújuló erőforrásokról is. Vannak, akik azt mondják, azért nem egyszerű ez, mert nem süt mindig a nap, és szélcsend is szokott lenni.
Zlinszky János: Ez egy picit olyan, mint ha azt mondanánk, hogy azért kell az erdőinket faültetvényekre cserélni, mert egyszerre nőnek, és akkor lesz igazán szép az erdő. Bizony egy igazi erdőt nehezebb menedzselni. Meg kell kerülni a sombokrot, meg kell keresni, hogy melyik a tölgyfa, ha éppen arra van szükségem. A megújuló energia akkor működik, ha a hálózat sokszínű, diverz. Ha borús idő van, akkor kevesebb a napsugárzás, viszont valószínűleg fúj a szél. Németország nem azért állt le az atomerőműről, mert megijedt Fukusimától, hanem azért, mert az egy másfajta rendszermenedzsmentet kíván. Tudják, hogy a hosszútávon, – amelyen csak száz évet értünk! – a megújulók az egyetlen megoldás, mert a többi energiaforrás elfogy, vagy ha nem fogy el, az még nagyobb baj, mert akkor a klímát tesszük tönkre. Viszont a megújuló energiák hálózata nagyon fontos. Például, amikor az iskola teteje napelemmel van borítva, és a faluszéli dombon van egy nagy szélkerék, akkor ezek megfelelő módon való kapcsolgatásával lehet áramot nyerni, aszerint, hogy éppen melyik termel és milyen irányban szív a hálózat, tehát hol van most igény. Egy ilyen szükségletet csomópontokkal lehet kielégíteni, amely egy okosabb hálózatot kíván. Úgy is hívják egyébként, hogy ezek "okos hálózatok". Az áram kisebb mennyiségben utazik a vezetékeken, és több kapcsolata van. Az a különbség, mintha a csontvázat és az idegrendszert hasonlítanám össze. A németeknek is lesz azért néhány gázerőművük, amely ott fog állni lezárva, hogy ha valami történik, és mégis gond lenne a megújulókkal, vagy éppen szükséges egy ideiglenes rásegítés, akkor fél óra alatt működhet az a gázerőmű. Az sem mellékes, hogy utána negyed óra alatt le is lehet állítani, ha már nincs rá szükség. Amit egy atomerőművel nem lehet megtenni, mert az életveszélyes. A megújuló energiák által termelt áramhoz többet kell tudni, finomabban kell érezni a rendszert, okosabbnak kell lenni és a hasznai is sokrétűbbek. Az autonómia is haszon, és az is, ha nem tesz tönkre maga körül valamit. Az ipari, nagytáblás, kemizált mezőgazdaság a világ talajait tönkre teszi, a talajaink futnak ki alólunk. A mezőgazdaság is olyan nagy rendszer, amit nem szabad veszélyeztetni azért, hogy mi butábban és kényelmesebben termelhessünk. Mindez vonatkozik az energiára és a mezőgazdaságra is.
Fekete Ágnes: Álláspontja szerint tehát a fejlődés fenntartható? Meg lehetne mindent oldani?
Zlinszky János: Mit is értünk fejlődés alatt? Gondoljuk meg, hogy korunkban hány nagyon fontos fogalmat torzít el a világ körülöttünk. Ezek nagyon nagy bajok. Lebénulunk, ha ezeket a szavakat halljuk! Gondoljunk a családra, szerelemre, a hitre, a munkára, a békére! Vagy gondoljunk az erdőre! Egyszer erdészekkel, tehát a szakmával beszélgetve rémülten láttam, hogy egy teljesen puszta, homokos területet, amelyen nem volt semmi, a felelős erdész erdőnek nevezett. Jogi fogalom szerint az is erdő. Ilyen a fogalom használatunk. A fejlődés fogalmával való visszaélés súlyos dolog. Pedig ezt nagyon sok komoly, szép keresztyén dokumentum taglalja. Érdemes utánalapozni. Akkor beszélünk fejlődésről, amikor kibontakoznak a lehetőségek úgy, hogy jobbá válik, javul az ember helyzete. A fejlődés egy minőségi változás.
Fekete Ágnes: Nem az a fejlődés, amit szoktunk mondani, hogy gazdagabb vagyok.
Zlinszky János: Ha a GDP nő, az növekedés. Bővül valami, de ettől még nem biztos, hogy fejlődik. Amikor az ajkai térségben a kolontári gát átszakadt, az az egész Dunántúl GDP-jét hihetetlenül megdobta. De, hát kinek jó ez? A gazdasági növekedés nem egyenlő a fejlődéssel. Például, ha egy régióban az iparosított mezőgazdaságról átváltanak a biogazdálkodásra, akkor nőni fog a munkahelyek száma, drágább lesz az élelmiszer, exportálni fogják Svájcba, és nőni fog a GDP-je a régiónak anélkül, hogy a környezetterhelése nőne, és erre még azt is mondhatjuk, hogy fejlődés. Miért? Azért, mert az is fejlődés, hogyha az életünk, a munkánk jobban illeszkedik a valósághoz, jobban figyelembe veszi a realitásokat. A feleségemmel nemrégiben beszélgettünk arról, hogy már másfajta örömeink vannak, ahogy telik az idő felettünk, és már unokáink vannak. Most már a megértés öröme, a dolgok átlátásának az öröme van jelen az életünkben. Akik az elmúlt tíz évben tíz évvel idősebbek lettek, azok mind tudják, hogy ez így van. Ránéznek egy helyzetre, egy emberre, egy beszélgetésből meghallanak egy foszlányt, és jobban értik, mint tíz évvel ezelőtt. Lehet, hogy most tíz év elmúltával már nem bírnak olyan gyorsan futni, de lehet, hogy valamiben jobban tudnak segíteni, mert most már értik a dolgokat. Az Úristen előtt legalábbis meg van az esélyünk, hogy fejlődjünk életünk utolsó percéig. Jobban tudunk talán Hozzá és a saját helyzetünkhöz alkalmazkodni, ha akarunk.
Fekete Ágnes: Akkor a fejlődés spirituális és ökológiai kérdés is.
Zlinszky János: Tényleg nagyon fontos alapkérdés, hogy mi a fejlődés. Mi emberek a boldogságunkat keressük, és akkor fejlődünk, ha boldogabbak vagyunk ma, mint tegnap voltunk. De a boldogságot abban a "boltban" kell keresnünk, ahol azt tényleg árulják.
Fekete Ágnes: A naperőművek előállítása is nagyon energiaigényes dolog.
Zlinszky János: Pillanatnyilag a világot, a természetet gyakorlatilag átalakítjuk hulladékká. A természet csinál olyat, hogy valamelyik tagja saját magából kivesz, felhasználja, átalakítja, visszarakja? Igen. Lineáris a folyamat, vonalszerű? Nem. Körfolyamat van. Semmi olyasmi nincs, ami ne lenne újra felhasználva. Nagyon sok kutatás és gyakorlati példa is bizonyítja azt, hogy az ember egész nyugodt lélekkel tudná úgy tervezni a tárgyait, az ipari folyamatait, hogy azok körkörösek legyenek. A tárgyak életútja is lehetne ilyen.
Fekete Ágnes: Így van ez a napelemekkel?
Zlinszky János: Igen, ez lehetséges. A napelemekhez ritkafémeket használnak, és a ritkafémeket bizony a világban nagyon-nagyon különböző gazdasági és emberi körülmények között bányásszák és állítják elő. A keresztyén embernek bizony jó lenne végiggondolnia, hogy mit lehetne tenni annak érdekében, hogy a kereskedelmi út másik végén, az eredőjénél álló embereken és az életkörülményeiken segíteni tudjon. A másikra való odafigyelés az igazságosság fontos, hiszen a bizalom is megújuló erőforrás, akárcsak a szakértelem és a fizikai erő is. Ez a dolognak a minőségi része, és a mennyiségi része pedig az, hogy mit és mennyit kíván az ember magának. Minden ember életében vannak megmutatható plafonok, határok, amin belül kell maradni. Ha a családom javát akarom, akkor nem költök többet, mint a tőkém kamata. Pontosan így kell számolnunk a földi energiával is.

Fekete Ágnes: Hallgassák meg a következő hét református eseményeit, híreinket!
Az idén is megrendezik országszerte az Október a Reformáció Hónapja elnevezésű programsorozatot, melynek megnyitója október elsején, azaz ma este 18 órakor lesz Budapesten, a Kálvin téri református templomban. A zenés istentiszteleten közreműködik az Evangéliumi Pünkösdi Közösség "Agapé" Kórusa, a József utcai Baptista Kórus, a Lutheránia Énekkar és a Pozsonyi úti református gyülekezet "Hálaadás" Kórusa, az Esterházy Kórus. Igét hirdet Gáncs Péter evangélikus püspök.

Dianne B. Collard Úgy döntöttem, megbocsátok című könyvének megjelenése kapcsán tart előadást október 3-án, pénteken 18 órakor Budapesten, a Horánszky utca 20. szám alatt.

A Világ-egyetemi előadások keretében a Mendelssohn család négy generációjának életéről tart előadást Draskóczy László zeneszerző, kántor és zenetanár október 3-án, pénteken 18 órakor Budapesten, a Torockó tér 1. szám alatti református templomban.

Regionális Nőkonferencia lesz október 4-én, szombaton 10 órától Budapesten, a Magyar tudósok körútja 3. szám alatt. Varga György és Anikó A keresztyén nő a családban címmel fog előadást tartani.

A Magyarországi Református Egyház Kallódó Ifjúságot Mentő Missziója alapkőletételi ünnepséget rendez október 3-án, pénteken 10 órakor Ráckeresztúron, a Rákóczi Ferenc utca 45. szám alatt.

Dr. Pecsuk Ottó a Biblia születéséről tart előadást október 2-án, csütörtökön 18 órakor Budapesten, a Görgey Artúr utca 10. szám alatti Éden Völgye Galériában. Ugyanezen a helyen magyar bibliatörténeti kiállítás is megtekinthető, naponta 11 és 18 óra között.

A Magyar Református Szeretetszolgálat nemzetközi orvos csoportja és Weisz Fanni esélyegyenlőségi aktivista közös délutánt szervez október 3-án, pénteken 14 órától Budapesten, a Semmelweis Egyetem Nagyvárad téri Elméleti Tömbjében.

Ezen a héten is folytatódnak a Teremtés Hetének eseményei szerte az országban. Többek között Berettyóújfalu-Szentmártonban október 4-én, szombaton 13 órától lesz előadás, gyermekfoglalkozás, kézműves vásár és 17 órakor szabadtéri istentisztelet.

Szívemet felemelem címmel jótékonysági barokk koncertet rendeznek a templom homlokzatának felújítására október 4-én, szombaton 17 órakor Budapesten, a Salétrom utca 5. szám alatti református templomban.

Templomszentelő hálaadó istentiszteletet tartanak október 4-én, szombaton 14 órakor Debrecenben, a Lencz-telepi református templomban.

A Szekszárdi Gárdonyi Zoltán Református Együttes ad hangversenyt október 5-én, vasárnap 17 órakor Szekszárdon, az evangélikus templomban.

Pintér Béla jótékonysági koncertet ad október 5-án, vasárnap 17 órakor a Debreceni Nagytemplomban.

Embert és Családot építünk címmel indul a Válóháló féléves előadássorozata október 3-án, pénteken 19 órától Budapesten, a Szilágyi Dezső tér 2. szám alatt.

Fekete Ágnes: Hallgassuk meg Isten Igéjét a Prédikátor könyve 3. fejezetéből!

"Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak."
"A mi most történik, régen megvan, és a mi következik, immár megvolt, és az Isten visszahozza, a mi elmúlt." Prédikátor 3,1 és 15

Húsz évvel ezelőtt abban a gyülekezetben, ahol éltem, építettünk fiatalokkal együtt egy hal alakú kápolnát. Nemrég volt ez az emlékünnep, gyerekeink is jöttek már velünk. Ők az épület melletti cserepeket kezdték el összetörni az ünnep alatt unalmukban, és egy mozaikot raktak ki a földbe a törmelékből. Különös látvány volt, ahogy ők is építkeztek ma a maguk módján. Valaki ki is mondta: amit mi felépítettünk, a gyerekeink lebontják. Valóban, valami furcsa időutazás volt ez a látvány.
Vajon mi az, ami elmúlik, és miként? Vagy minden jelenvaló egyszerre? A mai ember – ahogyan hallottuk is – félelmes küzdelmet folytat az idővel. Már olyan gyorsan kell döntéseket meghoznunk, amire képtelen az emberi agy. De a gyorsaság mellett már-már azt is elhisszük, hogy az idő visszafordítható. A visszaszámlálást is bevezette a modern ember: 5, 4, 3, 2, 1, rajta. Mintha egy egyenesen eddig visszafele haladtunk volna, de most már előre indulunk. Ez azonban bármikor megfordítható, mint a film. Csak játék az egész. Szeretünk is visszafelé utazni, keresni gyökereinket, őseinket, régi tájakon révedezni. Vajon mit kezdjünk ezzel a vágyunkkal?
Isten úgy alkotta meg ezt a világot, hogy az időnek kettős természete van. Egyfelől előre haladó, és meg nem fordítható, másfelől mindig ismétlődő, körkörösen visszatérő. Úgy éljük az életünket, hogy mind a kettő benne van. Csak az a kérdés, hogy hol keressük az idő egyik, és hol a másik arcát. Itt csapódik be a mai ember. A filmen úgy tűnik, hogy az emberi élet is egészen esetleges, ott létezik időutazás, bármi megtörténhet. De az idő körkörös volta nem az életrajzunkban jelenik meg. Egy sokkal mélyebb tudás szintjén fontos az ismétlés. Az évszakok megtaníttatják velünk, hogy az élet bár előre szalad, mégsem a végtelenbe, vagy a semmibe tart. A körkörös mozgás mintha éppen megmagyarázná a hosszanti mozgást, és ez a kettős irány mintha egy keresztként feszülne ebben a világban. Hiszen haladunk előre is, nőnek az évgyűrűk, de egyre többet is látunk, egyre magasabb a fa. Ha úgy akar az ember növekedni, hogy közben a törzsének vastagsága a régi marad, ingatag és életképtelen lesz. Isten így adta, hogy megkettőzve, kétirányú módon fejlődjék az életünk.
Az örökifjú bölcs ember képe délibáb. Az életrajzunkkal nem lehet játszani, hiszen mindig ugyanabba a pocsolyába lépnénk bele, akármi történjen is. De az lehetséges, hogy abban, amit mi kaptunk, fejlődjünk. Lehet, hogy lebontják azokat az épületeket, amiket mi felépítettünk. Lehet, hogy az elmúlás átkait mind-mind végig kell néznünk életünkben. De mindezekben elindulhatunk egy hosszirányú, egy vertikális utazásra Isten felé. Jézussal, az ő földi életrajzában nem történhetett semmi, ami ne ilyen belső növekedés lett volna. Minket is hív erre a belső utazásra. Ámen.